Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-15 / 193. szám
1990. október 15., hétfő üj Dunántúli napló 5 Megkötözve, összeverve, vérbe fagyva találtak rá a sértettekre Fegyveres rablótámadás a mozgópostán A rendőrség körözi a három álarcos elkövetőt Vasárnapi számunkban részletesen hírt adtunk arról, hogy pénteken éjjel a Szekszárdról Budapestre közlekedő gyorsvonat postakocsiját rablótámadás érte. A hétfőtől péntekig menetrend szerint közlekedő mozgóposta berakása ezúttal is rendben lezajlott, az állomás épületétől kb. 200 méterre levő rakodóhelyen. A tizenhárom kocsiból álló szerelvény, melynek utolsó kocsija volt a postavagon, 20 óra két perckor elindult. Sárbogárdon hozzácsatolták a pécsi, kaposvári és dombóvári mozgópostát is, majd villanymozdonnyal kb. 100 km/h sebességgel robogtak tovább a célállomás fejé. Minden bizonnyal ezen az útszakaszon iMár készülődött a nap a Mecsek fekete erdeivel szembe nézni, amikor az orvostudományi egyetem aulájában utoljára húzta le a prímás szakadozott vonóját a fényes húrokon. Több százan csalódottan vették tudomásul, most ■már nincs tovább, vége az óráik óta tartó táncnak, s a folknapoknak is. A rendezők elindultak kényelmetlen kötelességüket teljesíteni: feléb- resztgetni az itt-ott álomra szenderült fáradt folkzarándo- ikokat. Nem mindenki bírta erővel két nap, s két éjjel a zenét, s a táncot. . . Véget ért a magába feledkezett zenei vándorlás, földrészek s falvak bejárásának, évszázadok üzenetei észrevétlen megértésének, megérzésének. dördültek el azok a lövések, amelyekkel sikerült „kinyitni" a támadóknak az úgynevezett rovatolóhelyiség biztonsági zárát, ahol a személyzet: Baj- móczy Csaba, Moldoványi Sándor és Racsek Róbert tartózkodott. Bajmóczy Csabát megkéselték, társait egy vascsővel bántalmazták. A tanuló idejét töltő Racsek Róbertét kilógatták a robogó vonat ablakán. Kömegmaradva az anyaország határain kívül. Tőlük nyugatra a gyímesi csángókra találunk. Nekik a balkániakhoz hasonlóan még van több körtáncuk, , s olyan zenéjük, melyet úgy hívnak: féloláhos. Táncuk és zertéjük mégis magyar, a magyar - székely - kultúrának a magas hegyek védte szűk völgyekben megmaradt régies rétege. S vándorolhatunk tovább a nap nyomálban: Székelyföld, Mezőség, Kalotaszeg, Szatmár, Alföld, Somogy, Felvidék, Kisalföld — mind-mind más zene, tánc, ruha, érzelem, és lélek — s ugyanaz valahol. Folytathatjuk az utat az óceán partja felé. Erről érkeztek az évszázadok során a parasztkultúrákat lassan-lassan polgárosító hatások. vetelték, hogy árulja el, hol van a pénz, amit az alapos, vandál rongálás, törés-zúzás ellenére sem találtak. A három sértettet Kelenföl- dön megkötözve, összeverve, vérbe fagyva találta meg a kirakodószemélyzet. A tettesek eltűntek. A három, feltehetően 20-30 év körüli, sisapkát álarcként viselő támadó ellen a rendőrség körözést adott ki. A nyoanrvit ott .Erdélyben már egyre kevesebben folytatnak. A két prímás, két kontrás, bőgős felállású zenekar hihetetlenül pontosan játszott a koncerten és a hajnali táncházban. A táncházban, melyet már nagyon sokain vártaik éjfél felé közeledve. Mert több az, ha az ember táncol is a muzsikára. Amikor több százan kőibe vagy párban táncolhattak, akkor ért közelebb mindenki, ahhoz, ami történt egykor régen apáinkkal, s anyáinkkal. Jövőre ugyanitt. . . Bozsó B. mozást a BRFK rablási csoportja és a Fejér Megyei Rendőrkapitányság folytatja. A három sértett közül Bajmóczy Csaba nyaki és háti késszúrás okozta sebei a BRFK ügyeletesének elmondása alapján, nyolc napon belül gyógyulok. Másik két társát súlyos zúzódásokkal már elengedték a csepeli kórházból. Soros György kitüntetése Soros Györgynek ítélte emberi jogi díját az amerikai jogászok emberi jogi bizottsága. A kitüntetéssel a magyar származású amerikai pénzügyi szakember közép- kelet-európai tevékenységét, az új demokráciák támogatását Ismerik el. A díjat hétfőn adják át New Yorkban. Magyar Hadtudományi Társaság alakult Megalakult szombaton a Magyar Hadtudományi Társaság. A Magyar Honvédség Művelődési Házában tartott alakuló közgyűlésen megjelent Raffay Ernő honvédelmi minisztériumi államtitkár, és Borsits László altábornagy, a Magyar Honvédség vezérkari főnöke. Für Lajos honvédelmi miniszter levélben üdvözölte az új szervezetet. A közgyűlés elfogadta alapszabályzatát, és megválasztotta elnökségét. Megalakult a Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetsége Szombaton az Újpesti Gyermek- és Ifjúsági Házban tartottak közgyűlést az ifjúsági szálláshelyek és az ifjúsági turizmussal foglalkozó szervezetek képviselői. Az értekezlet résztvevői megalakították a Magyarországi Ifjúsági Szállások Szövetségét, mely az 1970 óta működött Magyarországi Ifjúsági Házak Szövetségének lett a jogutóda. Gáz Jobban érzi magát, mint két évvel ezelőtt? Remélem igen. . . Főként ma reggel — azon a reggelen, melyen (ne feledjük rögzíteni a tényt) befejeződött a rendszerváltás. Ma hajnal óta ugyanis, mint mindannyian tudjuk, a helyhatósági választások befejeztével lezárult egy korszak, az átmenet korszaka. Magyarország a puha diktatúráiból a demokratikus berendezkedés vizeire evezett. Apropó: illik ezúttal 'köszöntenünk lakókörzeteink új képviselőit. Mi mást is kívánhatnánk nékik, mint minél több türelmet, s még ennél is . több szerencsét az elkövetkezendő évekre? A jókívánságok rájuk férnek, annál is inkább, mert egy sokszor és sokféleképpen támadott törvény alapján választották meg őket, amit mindannyian tudnak, s mégis vállalták a jelöltetést. Jó né- hónyuknak emberfeletti fel I adataik lesznek, s itt elsősorban a városok, a nagy ■ lélekszámú települések kép- : viselőire gondolok. Csepregi í István, Pécs, Légszeszgyár u. f 7. sz. alatt lakó olvasónk ! leveléből idézek: I , ,A helyi örvkonmányzati képviselők és polgármesterek s választásáról szóló törvény- j ben az első anomália, hogy \ a 10 ezer alatti lakosú hely- | ségekben a közvetlen vá- ■ lasztás mellett lényegesen ' kevesébb lakost kell a kép- j viselőknek képviselniük, míg ; mondjuk Pécs város eseté- j ben. A 25-1-24-es összetétel i gyakorlatilag nem jelent ! mást, mint hogy az egyéni j választókerületekben indulók- 1 nak átlagosan cca. 6000 la- j kos érdekében kell eljárniuk, I ami egy nagyközség I lélekszámának felel meg. A I másik anomália az, hogy a ] lakosságnak elsősorban az ál- I táluk közvetlenül megválasz- I tott képviselők tartoznak be- I számolni, miután a lakossá- ■ gi elvárások részükre fogal- ■ mazódnak még — a listán I indulók a feltételezés szerint I mindenkit képviselnek. A I matematikával és a vég zen- I dő feladatok ismeretével is I eléggé hadilábon állhatott I az, aki a választások módFinta Józsefet, a nemzetközi hírű magyar építészt tiszteletbeli tagjai sorába választotta az Egyesült Államok Építészeti Intézete. A tekintélyes szakmai testület döntésében kiemeli Finta alkotásai közül a budapesti Taverna szállót és a Nemzetközi Kereskedelmi Központot, majd rámutat: „Finta Magyarját és a képviselők számát meghatározta.. Csepregi István túl szigorú a kormányzatnak segítő szakértőkkel szemben, így hát mégegyszer szeretném megerősíteni: akik ilyen feltételek mellett is vállalták a jelölést, s meg is választották őket, igazán megérdemlik valamennyiünk tiszteletét. Nem tudom viszont, mit szólhatunk a kisgazdák bér- j kein belül dúló újabb viták- hoz? Illetve nem is az a ' fontos, hogy azok mit szól- I nak, akik nem szavaztak rá- j: juk, hanem azok, okik. igen. Merthogy az Alkotmánybíró- i ság állásfoglalása — misze- - rint alkotmányellenes, ha j kellő indok nélkül tesznek különbséget emberek között 1 aszerint, hogy föld volt-e a tulajdonukban vagy más vagyontárgy — gyakorlatilag lehetetlenné teszi az FKgP , egyetlen olyan választások előtti ígéretét, mellyel a régi tulajdonukat visszasze- ; rezni óhajtó rétegek szava- j zatát Torgyán Józsefék meg- 1 szerezni tudták. (Torgyámra i egyébként rájár a rúd: az t elmúlt héten párt jó nak Haj - s dú-Biihar megyei főtitkára, Szabó Sándor nagy nyilvá- s nosság előtt pojácának ne- f vezíe az önmagát igen nép- } szerűnek tartó frakciáveze- 5 tőt. . .) Szóval a kérdés ; adott: választóik vajon | mennyire haragudtak mega s kisgazdákra, az immár hum- jj búgnak tekintendő ígéret, a | '47-es földtulajdoni viszo- § nyak visszaállításának lehe- j tétlenné válása miatt? De hót ez legyen az ő I problémájuk. Az emberek | legfőbb gondja most nem | ez, sokkal inkább a megél- I hetés. Hiába cáfolta ugyanis I Botos Katalin a kormányzat I részéről egy független szak- I értői csoport azon előrejel- I zését, hogy jövőre akár az I 50 százalékot is elérheti az I infláció, a „népek" errefelé I már nemigen tudják kinek I higgyenek. Főként, ha pél- I dóul azt olvassák az újság- I ban, hogy Baranyáiban egy I hete nincs palackos gáz. I Mert ugye, ha már gc(i I sincs, az nggyon nagy gáz. .. I országon, Csehszlovákiában és Ausztriában megvalósított alkotásai megmutatják, hogy a modern építészet távolról sem halott, hogy nagyszerű, ihletett és újító _ megoldásokkal tud szolgálni". Finta József beiktatására tavasszal, az intézet washingtoni kongresszusán kerül sor. Z. M. M.lll.lH-IIIJlll.HIH.III.I.I.™ A délszláv dalokat előadó Vujicsics együttes a folknapok színpadán. Díszlettervező: Bognár József. Fotó: Szundi György Jövőre ugyanitt... Pauska Zsolt Finta József az amerikai építészeti intézet tagja Főnök, én magába rúgok örökké rejtve maradó hajszálereken szivárog a zene a tájegységeken, országhatárokon át. A bolgár nép zenéjében Ázsia, és a törökök üzennek, a szatmári cigányok lelkében az Indiából Balkánon keresztül vezető ezeréves vándorút élménye a kitörölhetetlen nyom. A szerbek és horvátok tánclépései néha bolgárnak tűnnek, de ha a lépés egyforma is, mégsem ugyanaz: utóbbi tele lendülettel, erővel, előbbiek apró, feszes díszítésekkel - a Dráva menti horvátok és a szentendrei szerbek táncában is. Cigány muzsikusok kezén szólal meg az eredeti erdélyi magyar parasztzene és a román, és van e cigányoknak saját zenéjük. Az erdélyi Mezőség falvaiban e hármat gyakran nem lehet megkülönböztetni. A kárpátaljai rutén prímás büszkén húzza a románt, ha kérik. Tőlük délnek ereszkedve, Moldvába érünk, hol még magyarok is élnek, ezer évig Franciaországban egy okszitán nyelven éneklő dobfu- rulyássa! találkozunk, ki Észak-Afrika útjait járja ősei zenéjét kutatni, s Kelet-Euró- pa színpadjaira készül évente többször. Tarisznyájában olyan dalok is, melyek a magyarokat emlegetik. . . Nos, talán sokaknak jelentett valami hasonló élményt a hét végén a pécsi V. nemzetközi folk na pók. Péntek és szombat este színpadra lépett tucatnál is több zenekar, és közülük a legsikeresebbek azok voltak, akik a legeredetibben tudták megszólaltatni a népzenét. Ebben utolérhetetlen volt a kárpátaljai rutén zenekar. Most léptek életükben először színpadra, eddig csak bálokban, lakodalmakban húzták. A mezőségi Magyarpalatkai banda tagjai magyar nevű, ■románul beszélő, magyarul csak kicsit értő, református vallásé cigányok. A mai magyarországi táncházas zenészek tanítómesterekként tisztelik őket, s veszik át tőlük azt, Könyv Több hullámot is verve bejárta a magyar sajtót a Békés megyei Népújság főszerkesztőjének - és egyben a kiadóigazgatónak - dr. Arpási Zoltánnak az „ügye”. A rendszerváltás laza hétköznapjai során oz egyre keményedő politikai- küzdelemben a kissé naiv főszerkesztő elbukott, nem értve teljesen a körülötte zajló folyamatokat, s köny- nyelműen bízva környezetében, ma már csak utólag rekonstruálhatja a történteket. Meg is teszi. Könyve azonban, melyet éppen sodortatása időszakának szentel, túlmutat egyéni tragédiáján (?). Nem egyszerűen a megyei lap elleni bojkottról van szó —, melyet a jószándék ügyetlenségével maga is elősegít —, hanem sokkal többről. S bár nem műremek, amit az asztalra tett, olvasása közben nyomon követhető az a folyamat, mely ma sem ért véget, nevezetesen a főnökök, a volt igazgatók, vezetők elleni kíméletlen hajsza, melyet az éledő helyi pártocskák, a központok útmutatása nyomán túllihegtek és túllihegnek, demagóg módon szajkózva a „Le vele!" népies fordulatot. Az osztrakizmosz - cserépszavazás - sajátos hazai intézménye a fölhergelt „közvélemény". Mérlegelésre , nincs mód és lehetőség. Az általánosítás nagy csapdája: minden vezető a pártállamban pártbólintással került a posztjára, tehát minden vezető rossz, dilettáns, hozzá nem értő, cserére érett. Buknia kell gyárigazgatónak, kórházigazgatónak, iskolaigazgatónak, főszerkesztőnek! S mindig akad az adott kollektíván belül is, aki megérve látva az időt fellépésre, vagy nyíltan vagy hátulról döfi a kést „szeretett" főnöke hátába. Akkor, amikor az nem számít rá. S mindig akad egzisztenciáját féltő —, micsoda egzisztencia az ilyen? -, aki gerincében lágyan hajlik érdekei felé, s próbál előre nyalni a potenciális főnök leendő kegyeit keresve. S kiderül: az összeforrott kollektívák szétesnek perceken belül. Biztosan akad olyan főnök — vezető —, aki megérett a távozásra. Minden tizedik? Minden második? Még ennél is több? De tapasztalataim jogán állíthatom, akad köztük nem egy, akinél jobbat keresve sem találnak. Akad, aki nem érdemli meg elsodor- tatását e kollektív büntetéshullámban. Árpási Zoltánt nem ismerem, s így önvallomása nyomán nem merek ítéletet mondani a békési történtek felett. Könyvét első fecskének tartom a sorban, mely rendszerváltásunk előre kiszámítható sorstragédia-tükrének egyike, s melyet majd több követ. E tükrökbe nézve majd, ki-ki megtalálja önmagát, beosztottként, haverként,, pártosodé újgondolkodóként vagy hatalmat átvett főnökként. S láthatja, hogy e bizalmi szavazások, újraválasztások procedúrájában mennyire lelhető föl az a keresztény-erkölcsiség, mely az új rend alap-ideológiája, s ki mennyire tudott e zsinórmérték közelében maradni. S az új harcban elhullottak -, most építgetjük az önkormányzatokat is —, menynyire érdemlik meg sorsukat. Folyik a rendszerváltás kiscsoportosán, a zárt és kevésbé zárt kollektívákban is. S hogy másnap milyen szájízzel, főfájással vagy gyomorégéssel ébredünk, az rajtunk is múlik. Erre próbál apellálni Árpási Zoltán, a maga egzisztenciáját illetően kissé megkésve. Egy kollégám, akit bár sajnálhatok, nem megy vele semmire. Kozma Ferenc
