Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)

1990-10-14 / 192. szám

Külföldiek fokozott ellenőrzése Kiutasítások, fegyvercsempészet Rábukkantak a Winchesterekre ÚHokmány nélkül jöttek-mentek áf a hataron Vasvári Pál alezredestől, a Baranya megyei főkapitánysá­gon erre az akcióra alakított operatív munkacsoport vezető­ijétől megtudtuk, hogy több mint hétszáz külföldit igazol­tattak az elmúlt héten, első­sorban közterületeken, piaci ihelyék és nagyobb áruházak környékén. Az eredményt nyu­godtan nevezhetjük elszomo­rítónak. üljünk le egy pillanatra és gondolkozzunk. Hallgassunk köziben araboktól vett rádiós­magnót, vessünk egy pillan­tást lengyel zokninkra, romá­niai gyerekholminkra, vietnami bizsunkra, litván autóalkat­részre és merengjünk az ára­kon. Aztán vegyünk egy mély lé­legzetet, és gondoljunk az erőszak elterjedésére, a ta­gadni kívánt, de meglévő és egyre inkább növekvő magán- fegyver-készletekre, a kábító­szerékre, az út mentén alvó autók személyzetére, a nyo­morra. Az indítóokra, a ki­szolgáltatottságra, a meggaz­dagodás sokszor nem is bár­gyú lehetőségére. Hétfőn reggel fokozott el­lenőrzés kezdődött az egész országban a hazánkban tar­tózkodó külföldiekkel össze­függésben. Úgy tűrtük, az ille­tékes szervek felismerték, hogy ba zá n k tra nzito rszág -szerepe .az eddigieknél nagyobb sza­bályozottságot igényel. Ponto­sabban fogalmazva szükséges­nek látszik egy picit húzni az elengedett gyeplőn, a jogsér­tést elkövetők kiszűrésével, és fokozva a közbiztonságot ha­zánkban. Talán még időben jött ez a lépés, gondoljunk csak arra, hogy hamarosan a szovjet állampolgárok is világ- útlevelet kaphatnak, enyhül­nék a kilépést szabályozó tör­vények más’ környező és pil­lanatnyilag hazánknál kevésbé ellátott országokban is. A bevándorlók, a hosszabb-rövi- debb ideig hazánkban tartóz­kodók száma tehát még nö­vekedhet, ezzel a ténnyel pe­dig összefüggésbe hozható a bűnözés legalábbis szinten maradása. Mielőtt ismertetnénk a rendőrségi vizsgálat baranyai adatait, egy érdekesíég és egy tény. Ismereteink szerint az USA határain, mondjuk a Mexikóval érintkező részen, olyan biztonsági berendezést hoztak létre, a legmodernebb technikával ellátva, amelyhez képest az egykori vasfüggöny csupán mosnivaiió anyag. Nem szólva arról, hogy a határőr­ségnek parancsba adták, hogy az illegálisan érkezőknek a fejére lőjenek. Másrészt meg­említjük, hogy a külföldieket ellenőrző hazai akció folya­matosan tart az elkövetkezen­dő időben is. 158 embert kellett előállí­tani, zömében lengyel állam­polgárok. De volt közöttük romániai, jugoszláviai, a Szov­jetunióból érkezett, és egy arab nemzetiségű is. Közülük hatvannégynek bevonták a tartózkodási engedélyét, ré­szint elkövetett vétségek és bűncselekmények miatt, más­részt, mert e'leve lejárt a har­minc napos érvényességi ha­táridő. Tizenegy külföldit ki­utasítottak aj országból, hat ember ellen büntető-eljárást kezdeményeztek. Közülük, három lengyel ál­lampolgár gépkocsijában, egyenként mintegy félmillió értékű árut és valutát talál­tak. Két jugoszláv állampol­gárnál pedig lőfegyvereket, Winchester típusú, ismétlő puskáikat. Érdekes, hogy két litván ellen tiltott határátlépés miatt is indult eljárás. Ki-be- iórtak a magyar—jugoszláv ha­táron, természetesen áruval, útiokmány nélkül. Az előállítottak közül eljá­rás indult vám- és devizabűn- tettek, csempészet, vámorgaz­daság alapos gyanúja miatt is. A fokozott ellenőrzés foly­tatódik. Egyéni véleményem szerint a kishalak egyre ke­vésbé úszhatnak, a nagyha­laknak viszont más ragadozók­kal is össze kell fogniuk, ha meg akarják „úszni" a lebu­kást. Vajon sikerül-e nekik? Bozsik L. A hercegasszony hazatért Dísztemetés Keszthelyen Új viza temelő Bétánál Még az év vége előtt átadják az új vízátemelő müvet Dolgozik még az Európában is ritka gépmatazsálem A II. világháborúban, 1944 őszének vérzivataros napjai­ban sokan távoztak nyugatra hazánkból. Keszthelyről Auszt­riába menekült, a Dunántúl szellemi és gazdasági fellen­düléséért az 1700-as évek óta jeleskedő Festetics család is. Nevükhöz fűződik a magyar mezőgazdasági felsőoktatás megszervezése, a Balaton-kör- nyék gazdasági életének fel­lendítése csakúgyj mint a köl­tészet, az irodalom, a múzsák ápolása, a helikoni szellem is. Szombaton „hazatért” ön­kéntes száműzetéséből herceg Festetics Györgyné báró Haus- witz Mária grófnő. A herceg­asszony családjával a II. vi­lágháború végén Ausztriában talált második otthont. Ott ér­te a halál is 1972. szeptem­ber 23-án. Hamvai szombaton délben érkeztek Keszthelyre. A város apraja-nagyja, de “legfőkép­pen a még életben lévő egy­kori tisztelők, ismerősök, jó­barátok zsúfolásig megtöltöt­ték a Karmelita templomot, ahol Romi Tamás tartomány­főnök celebrált gyászmisét, a Karmelita rend római generáli­sa és titkára társaságában. A Szentmiklósi temetőben a Festetics család világszerte élő fő- és oldalági rokonai mellett a Balaton parti város­ban lakó, őszülő urak és matrónák, a hercegi család egykori keszthelyi tisztségvise­lői, a Festetics György által alapított egyetem tanárai, mai diákjai, a kiscserkészek, a kastély kamarakórusa mind­mind részt vett a búcsú-szer­tartáson. A család neve to­vábbra is él a város egyete­mén. Dr. Festetics Antal, a Göttingeni Tudományos Aka­démia és Egyetem professzora a mai Pannon Agrártudomá­nyi Egyetem díszdoktora. Csabó Csaba — Harminc éve dolgozom ebben a szivattyú házban — mondja Csankó János, a régi bátai átemelő gazdája -, de majd csak akikor vonulok nyugdíjba, ha ezek a gépek iis elköszönnek. A három szivattyúegység tel­jesítménye együtt 4,5 köbmé­ter víz másodpercenként! A Sárköz vizeit gyűjtögette szor­gosan. A hivatását ma is buz­gón, zakatolva teljesítő szi­vattyúk testén elődomborodó felirat: Schlick-féle Vasöntöde és Gépgyár R. T. 1896. Meg­érik majd a 100. évüket is a meghajtásukról gondoskodó szívógázmotorokkal együtt - állítja a gazdájuk. Bár ez utóbbiakat jóval később, a gőzhojtású szerkezet kiváltá­sára, 1942-ben telepítette ide a gyártó Láng Gépgyár. A szívógáz-motorokhoz tartozó olajzó, a csappantyú pedig korabeli, ugyancsak ma is megbízható Bosch-gyártmány. De elköszön-e a három, Euró­pában a maga nemében pá­ratlan, fagázzal hajtott szi­vattyú? A dobkályha-szerű ka­zán, amelyben legjobban a tölgy és a bükk hasznosul? Ha szükséges, rendszeresen üzemeltetik ma is, igaz, most az Alföld „aranya", a szívós homoki akác elégetésével ter­melődik a gáz, amit vízzel lo­csolt kokszon, és raschel-tüs- kéken áteregetve tisztítanak és vezetnek a hengerekbe . . . Ám az épülettel átellenben, no­vember végi határidővel, a svéd Flycht cég két új elektro­mos szivattyúja kezdi próba­üzemét az új szivattyűházban. Két zsilip előtt, mint két ki­terített piros sündisznó, ott Vöröslenek a leeresztett usza- dékfogó gerebek is, jelezve, hogy a vízcsatornával, kiegé­szítő létesítményekkel együtt 70 milliós beruházás befeje­zéséhez közeledik. Kivitelezője a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóság szekszárdi sza­kaszmérnöksége, a gépészeti fővállalkozó a bányagépgyár­tó vállalat. — A két új szivattyúnak két köbméter a teljesítménye má­sodpercenként - mondja Csankó János -, de többek közt mélyebbről gyűjti a vizet, és együttesen már megbízha­tóan tudjuk szabályozni a víz- szinteket. Az új létesítmény akkor üzemelhet önállóan, ha majd a további négy szivaty- tyút is beépíthetik, de ez leg­alább még 30 millió forintos A régi szivattyútelep gépei több mint száz éve hibátlanul végzik a dolgukat (Fotók: Szundi György) beruházás. Azaz a jövő ze­néje. Viszont az a vélemé­nyem, ha annak idején ezéket az öreg szivattyúkat elektro­mos meghajtásúvá alakítják, akikor ezt az új beruházást ol­csóbbon megússzák. Bóka Róbert Befejeződtek a baranyai pedagógiai napok Á rehabilitált történelem Rehabilitálható, újraírha­tó-e a történelem a fejek­ben? Túl pozitivista tényle- irás hűségén, hitelén, melyek pzok az elvi-szemléleti hangsúlyeltolódások Trianon­tól a Bécsi döntésig, a Pá­rizsi békétől 1956-ig és on­nan napjainkig, amelyek az eddigieknél érvényesebb, a közeli XXI. századra érvé­nyes tudással vértezheti fel a jövő nemzedékét? Hogyan tanítható a változó történe­lem? A tegnap záruló baranyai pedaqógiai napok előadá­sainak jórésze közvetve vagy közvetlenül, de erre a kér­désre kereste a választ. Az elsők között az új módszer­tani segédletekre, tanköny­vekre példát adó pécsiek, az egyetemen tanító Fischer- né dr. Dárdai Ágnesnek, Fischer Ferencnek és nem utolsósorban dr. Frank Gá­bornak, a Leőwey Klára Gimnázium történelemtaná­rának jóvoltából. A szerve­ző Baranya Megyei Peda­gógiai Intézet igazgatójától, Bernáth Józseltől kérdeztük, mi a benyomása, mennyire felkészültek a történelemta­nárok, hogy az új, önállósá­got követelő szemlélet a gyakorlatban is érvényt sze­rezzen? És hogy esett-e szó arról, hogy a történelem szemlélete, mint interdiszcip- lína, áthat jónéhány más tantárgyat is? Elég csak az irodalomra vagy a földrajzra utalni. — Ez utóbbiról most még nem esett szó. A konferencia előadásai a történelmi isme­retek egyéni elmélyítésére és feldolgozására törekvő szemléletet szolgálták. De olyan módon, hogy az elfo­gadható válaszokat az isko­lák ne egyedül, hanem együtt keressék. Másodszor: hogy fokozatosan érvénye­süljön ez a sokszínűség. Mindehhez sok más 'közt támpont a Glatz Ferencék által szerkesztett Magyarok Európában című sorozat rö­videsen megjelenő negyedik kötete. Rövid az idő a vá­laszhoz, hogy a tanárok va­jon mennyire felkészültek, akár lelkileg is, de nyugodt munka folyik. A péntek esti búcsúbeszélgetésen a törté­nelemtanár-párttagok, akik­nek persze emiatt nem kell szemlesütve járniuk, koránt­sem akarták letagadni a múltjukat, sőt szívesen be­széltek erről. A legfőbb ta­nulság az, hogy a történe­lem szemléletében és okta­tásában annak a kritikai szellemnek kell felértékelőd­nie, amely a gondolkodás önállóságára, kritikai látás­módra nevel. És ez a peda­gógusoktól is kemény munkát követel. B. R. Segíts magadon, Isten is megsegít? Kilencedik osztályosok az istenknti iskolában Mi Jegyen azzal a jóné- bány gyerekkel, akiket az idén nem vettek föl sehova? Csak ne kerüljenek a tanít­ványaink az utcára — mond­ták a pécsi magyarürögi Ál­talános Művelődési Központ iskolájának pedagógusai kö­zeledvén az elmúlt tanév vé­géhez. Végül a tíz hoppon maradt gyerek sorsa mégis rendeződött, az ötlet viszont szívósan tovább élt: Pécsett legalább 600 nyolcadikat vég­zett gyerék van, akik hiába kopogtattak itt is, ott is. — Nem szólva a hátrányos belyzetűelkről — imondja Csorba József, a hagyományo­san kertészkedéssel is foglal­kozó iskola szaktanácsadó pe­dagógusa. — A Kertészeti és Parképítő Vállalattal vettük fel a kapcsolatot, hogy segít­senek egy olyan kilencedik osztály indításálban, amely d í sz n övé nyte nmesztő -iparkgo n do - zó betanított munkásokat ké­pez majd, és amely egyúttal a munkaerőgondjaikat kép­zett, erkölcsileg is alkalmas fiatalokkal igyekszik megolda­ni. Pályázatunk dr. Fodor Im- réné, a Baranya Megyei Fog­lalkoztatási Központ munka­társa közvetítésével jutott el a minisztériumiba, abol — mint a válaszlevelek is tanúsítják — egy kis labdázás folyt, kísér­letünket véleményezte az OPI, a földművelésügy is, mindenki elvben egyetértett, csak ép­pen az induláshoz szükséges pénz, a közel 600 ezer forint nincs még a kezünkben. Ér­deklődésünkre Mesterházi Emil, ugyancsak a foglalkoztatási központ szakembere, azt mond­ta, hogy ilyen pénz nincs is. Végül a Baranya megyei mű­velődési osztály megbízott vezetője, Brandstötter György nyugtatott meg bennünket. — Tizenkilenc gyerek min­denesetre megkezdte a kilen­cedik osztályt, a nagyon von­zó tanterv alapján, és mert a tanári kar egy emberként ra­gaszkodik ahhoz, hogy ilyen módon is segítsen a gyereke­ken. Osztályfőnöküket, Tinusz Éva magyar szakos tanárnőt, a gyerekek kiválasztásának szempontjairól kérdeztük. — A pályaválasztási intézet ezévi anyagát tanulmányoztuk át, helyzetünknél fogva a pé­csieket és először -is a cson­ka családban élő, rokkantak, idősek által nevelt, igen ne­héz körülmények közt élő gye- rékeket részesítettük előnyben. Azokat, akiknek a sorsa a továbbtanulás híján kilátásta­lannak tűnt. És természetesen érdeklődtek, vonzódtak a ker­tészeti szakma iránt. E szem­pontok szerint 100 címre ki­küldött tájékoztató levél nyo­mán hozzávetőleg negyvenen érdeklődtek, de ezidáig csak tizenkilencen kötelezték el magukat. Többségük lány, és ami meglepő, a várakozá­sunkkal ellentétben nyugodt, érdeklődő társaság verbuváló­dott össze, mondhatom, hogy kiegyensúlyozott gyerekekkel. — Ez a tény azt mutatja, hogy a továbbtanulásra való kiválasztás mechanizmusa nem a legjobban működik nálunk. — Sajnos igen. Ezek a gye­rekek semmivel sem jobbak vagy rosszabbak, mint to­vábbtanuló társaik, sőt, egy- egy kérdésben felnőtteket megszégyenítő erkölcsi érett­ségről tesznek tanúbizonysá­got, és nagy megnyugvás szá­mukra, hogy itt tiszta lappal indulhatnak. A gyakorlati képzés mellett alapfokon né­metet, állampolgári, életveze­tési ismereteket is tanulnak, és szinte valamennyien tovább szeretnének tanulni. Bóka Róbert vasárnapi 5 *

Next

/
Thumbnails
Contents