Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-13 / 191. szám
1990. október 13., szombat aj Dunántúli napló 3 [ Éwieru ■flltoidsokqt mindenütt í Az országban most zajló nagy változások közül tán az egészségügy az egyetlen olyan ogazat, amely változásának szükségességéről nemcsak beszéltek, de még jóval az új rendszerváltás előtt lépéseket is tettek. Az egészségügyi reform néven ismertté vált program megindítása és menedzselése érdekében hozták létre, még a volt Szociális- és Egészségügyi Minisztériumon belül a reformtitkárságot. E 'reform- titkárság vezetője dr. Jávor András volt, s nem véletlen, h gy személyéhez az egészségügyi tárca új vezetője is ragaszkodott. Most államtitkári minőségben viszi tovább a megkezdett munkát. Tőle kértünk oz Új Dunántúli Napló számára interjút, bogy értékelje, hogyan látja az egészségügyi reform jelenlegi helyzetét, a változások kilátásait. — A betegellátás legkülönbözőbb szintjein dolgozók körében nagyiokú elégedetlenség, rossz közérzet tapasztalható. Lassan két éve beszélnek a reformokról, s közben az elszegényedés egyes egészségügyi intézmények működőképességét is veszélyezteti. — Azt, hogy a betegellátás területén elégedetlenség van, én is tudom, s meg is értem. A változásokat, sajnos, nem lehet egyik napról a másikra végrehajtani. A folyamat elindult, de hosszú idő kell hozzá, hogy beérjen. Több területen kell — mégpedig a közeljövőben — front- áttörést végrehajtani. Új ellátó struktúrát - a két pólusú betegellátást - kell kiépíteni. Ez azt jelenti, hogy a mai körzeti orvosok munkája jelentősen ' átalakulna - igazi családorvossá válnának -, s a sok helyütt jóformán diszpécser szerepet betöltő (tisztelet a kivételnek) rendelőintézeti rendszer is megváltozna, illetve megszűnne. Mindez azonban nem úgy történik majd, hoav új címkéket ragasztunk ki, s a körzeti orvost holnaptól családi orvosnak hívjuk. Először is pontosan is meg kell határozni, mi is a családi orvos fogalma, mit kell elvárni az orvostól, hogy azzá váljék? S ha ezt tisztáztuk, a képzési, továbbképzési rendszert is ennek megfelelően kell változtatni. Azokban az országokban, ahol ez a családi orvosi szisztéma működik, az e hálózatban dolgozó orvos - hogy csak egy példát említsek - nőgyógyászati vizsgálatokat is el tud végezni. Jól néznénk ki, ha a mí körzeti orvosainkat most ilyesmire kényszerítenénk. Ahhoz, hogy ennek a sokrétű feladatnak megfeleljenek, megfelelő képzést kell számukra biztosítani. — A mai körzeti orvosi hálózatban dolgozók közül azok, akik eddig is próbáltak magas színvonalon megfelelni a betegellátás követelményéinek, keserűen mondják, nem éri meg törni, képezni magukat, hiszen sem anyagi, sem más Hol tart az egészségügyi reform? Ha sok a papír, miért kevés? A papírgyűjtés elmarad megbecsülésben nincs különbség a jól és nem jól dolgozó orvosok között.- Semmiképp sem folytatható az a gyakorlat, hogy a körzeti orvosi garnitúrát továbbra is egyformán kezeljük. Ez csőd, ezt tovább tartani nem lehet." Új, teljesítményarányos dotációt fogunk kidolgozni. 'Azokat, akik az új funkció ellátása érdékében megkérdőjelezhető. Itt utalnék vissza a rendelőintézetek jó részére. A kórházaik ágyállományát, jelenlegi betegfelvételi rendszerét is felül kell vizsgálni. Rendkívül sok olyan lehetőség, olyan belső tartalék van, amivel ugyanannyi pénzért hatékonyabb betegellátást lehetne csinálni. Ezért is kell az igazgatóváltás, mert akik pályáztak, új programokEzekben a napokban még gyakori a várakozás a pécsi rendelőintézetek folyosóin képzésen vesznek részt, s erről vizsgát is tesznek, ezt anyagilag is elismerjük. így mindenkinek érdeke lesz. Egyet azonban szeretnék leszögezni. Minden területen csak az ésszerű változtatásokat hajtjuk végre. A jól működő rendszereket — mint amilyen például a gyermek körzeti orvosi hálózat — nem fogjuk megszün- 1 tetni. A másik nagy frontáttörés a kórházak struktúrájának megváltoztatása. Ehhez kell a tulajdonviszonyok tisztázása, kellenek az önkormányzatok, s kell az egész kórházrendszer demokratizálása. Ehhez pedig úi kórházigazgatók megválasztása szükséges. Át kell szervezni az egészségügy irányítási rendszerét is, szándékunk, hogy Visszaállítjuk a régi és jól bevált tiszti főorvosi rendszert.- Attól, hogy új igazgatók lesznek a kórházak élén, nem lesz több pénze az egészségügynek. Márpedig a fekvőintézetekben döntő mértékű színvonalat emelni pénz nélkül nem lehet.- Ez igaz. Azonban azt sem most mondom először, hogy a magyar egészségügyben a pénzhiány és pazarlás együtt él. Egy sor olyan egészségügyi intézmény van, amelynek léte kai, elképzelésekkel indulnak. Megmozdul talán most valami. Egy a fontos: ne felülről várják a változtatásra az utasi- tást! Ez volt a múlt rendszer legnagyobb hibája, hogy helyi adottságoktól függetlenül felülről akartak mindent eldönteni. Az ötleteknek, helyi kezdeményezéséknek teret kell biztosítani. így teret adunk a különböző orvosi ^vállalkozásoknak is. El fogjuk készíteni az egészségügy privatizációs programját. Ezek a szolgáltatási formák igaz nem a széles rétegek számára lesznek elérhetőek, de pénzügyi kitörési lehetőséget biztosítanak.- Sokan várják az egészségügy nagy fordulatát a nyugati típusú társadalombiztosítási finanszírozási rendszer bevezetésétől. — Tudom, sokan élnek abban a hitben, hogy ha nálunk is bevezetik a társadalombiztosítási finanszírozási rendszert, akkor az egészségügyben olyan forrásbővülés jelentkezik majd, mint amilyen az NSZK-ban. Ezek illúziók. Az egészségügy nem tudja függetleníteni magát az ország gazdasági helyzetétől. Ma Magyarországon olyan magas a társadalombiztosítási járulék, hogy tovább emelni már nem lehet, hiszen már így is a vállalkozásóknak egyik akadálya. A költségvetésből sem lehet nagyobb összeget átcsoportosítani, hiszen mindenki előtt ismeretesek az ország fizetőképessége fenntartásának permanens problémái. Amíg az ország teljesítőképessége és bérkiáramlása olyan amilyen, lényeges változás nem várható. Ezért mondtam, hogy illúzió, hooy ha mi most áttérünk a betegbiztosítási rendszerre, akkor az NSZK-hoz hasonló színvonalat tudunk produkálni. Mint említettem, eqyelőre a vállalkozások hozhatnak némi pénzügyi kitörési lehetőséget.- Önök jó egy évvel ezelőtt tiz kórházban kísérletképp bevezették a teljesítmény alapján történő finanszirozási rendszert. Mit hozott ez a kísérlet? — A Világbanknak el kellett küldenünk az eddigi értékelést. Most kaptuk meg tőlük a véleményt, nagyon pozitív, elismerően nyilatkoztak. Több kelet-európai ország érdéklő- dött már felőle. Az áttörési pontokkal kapcsolatban meg kell említenem, hogy rendezni kell a gyógyszerellátás problémáit is. És ami nagyon fontos, készül az új egészségügyi törvény. Jelenleg 14 bizottság dolgozik az egészségügy legkülönbözőbb területe.t érintő legsürgősebb feladatok megoldásán. A tanulmányokat október végéig kell elkészíteniük. A sötét kép ellenére én bizakodó vagyok, s ha nem is máról holnapra, de alapjaiban megújul a magyar egészségügy. Sarok Zsuzsa- Csókolom! Van újságpapír? - ezzel kopogtak be ilyenkor ősszel a gyerekek egymást követő nemzedékei évtizedek óta. Az idén nem jönnek, pedig elkelne - minden eddiginél jobban kellene - a pénz az iskoláknak, az osztályoknak kirándulásra, egyebekre. A cél nemesnek látszott: tanulja meg a gyerek, hogy a hulladék is érték, és hogy a pénzért meg kell dolgozni. Csakhogy az idén hiába gyűjtenének a „méhecskék” - a MÉH nem veszi át az ún. vegyes papír- hulladékot. Vajon miért? A Dél-dunántúli MÉH Nyersanyaghasznositó Vállalat igazgatója, Székely Tamás azt mondja, egy kicsit maga is értetlenül szemléli az eseményeket. Tavaly a Papíripari Vállalat - még központi anyagrendelés alapján — 230 ezer tonnát kért, még importáltak is számára, az idén pedig az önállósult vállalatok — döntően a Dunaújvárosi Papírgyár - mindössze 140-150 ezer tonnát vesznek át, a qyerekek által ayűitött ún. vegyes papírhulladékot pedig egyáltalán nem. Ezért az átvételi árat először kilónként 10 fillérre csökkentették, majd teljesen meq kellett szüntetni az átvételt. A helyzet ismerős, a kérdést továbbítom a Dunaújvárosi Papírgyárnak. A válaszadó Kuminka József, a marketing osztály vezetője. Az okok között az elsők közé sorolja, hogy a piac tőlük elsősorban a minőségi papírt igényli. A hulladékpapírt hullámpapír-dobozok gyártásához használják fel (amelynek bizonyos szilárdságot el kell érnie), és minél kevesebb jó minőségű hulladék van benne, annál több fa alapanyagú adalékot kell hozzátenni. Ezért inkább Nyugatról importálják — 'a hazai árnál lényegesen olcsóbban - a barna (zömében áruházi) papírhulladékot. Az osztályvezető szerint rosszak a hazai árarányok, mert a vegyes papírt túl drágán, a barnát túl olcsón veszik meg a MÉH-vállala- tok. Szét kellene válogatni, mert a barna hulladékra itthon is van igény, a vegyes hulladékra pedig külföldön kellene vevőt szerezni. A most jelentősen megdrágult újságpapír gyártásához is használnak külföldön papírhulladékot, de a dunaújvárosi gyárnak nincs ilyen gyártósora és festéktelenítő berendezése. Beszerzését nem is tervezik, mert a gyártás — úgymond — meghaladná -a hazai igényeket. A kör ezzel bezárulni látszik, marad a drága papír, és — hivatkozási alapként - a piac. A dolog lényege, hogy o papírgyár nem érdekelt sem az olcsóbb papír előállításában, sem a hulladék itthoni felvásárlásában, tárolásában, vagy akár exportjában. Mégis, mit lehet tenni? Újra Székely Tamást, o MÉH, igazgatóját kérdezem. Ő azt mondja, keresik a megoldást, az export lehetőségét, hiszen tőlünk nem messze, Jugoszláviában is van olyan papírgyár, amely képes a vegyes hulladékból újságpapírt előállítani, de ez nem megy egyik napról a másikra, hiszen itt tartós üzleti kapcsolatok állnak •fenn, a piac hullámzását nem lehet azonnal követni. Sajnálkozással állapítja meg, hogy a gumiabroncs és az akkumulátor utón most a papírhulladék gyűjtésével is kénytelenek voltak leállni, és ez o környezetben is súlyos kárt okoz. Eddig jutunk el, amikor megkérdezem: mi lesz akkor a gyerekekkel és a hulladékból pár forintot össze- i gyűjtő szegényekkel, hiszen ez aliqha csupán piaci vagy környezetvédelmi kérdés. És itt a bökkenő. A papírgyári osztályvezető azt mondja: a fejlett Nyugaton (!) nemhogy a hulladékqyűjtő vállalkozó nem fizet a papír- hulladékért, hanem egyenesen fordítva van. A hulladék „termelője” tudja, hogv a szemét elhelyezése pénzbe , kerül, és ezért ő fizet a vállalkozónak. Ebben számára • az az üzlet, hogy kevesebbet, mint ha a szemétszállítók vinnék el, a papírt is, ezért érdeke,, hogy elkülönítve qyűjtse a hasznos hulla- délrot. E sorok írójának pedig az jut eszébe, hogy a nem kevésbé fejlett USA-ban viszont a szegényeknek fizetnek azért, ha összegyűjtik az utcán, a parkokban eldobált colás dobozokat, ami a kör- í nyezetnek is jót tesz, meg a szegényeknek is, hiszen munkával jutnak szociális támogatáshoz. Tehát mégiscsak szociális kérdés ez - győzködöm Székely* Tamást, aki megerősíti: legutóbb Izraelben járt, ahol a városi önkormányzat fizet a szétválogatott hulladék hasznosítható részéért csakúgy, mint a szemétszállításért, mivel ilymódon csökken a háztartási szemét mennyisége is. A tanulság ebből annyi, hogy egyáltalán nem csak piaci ügyről van szó. De ha környezetvédelmi is, meg szociális is, több szervezetnek kellene az üggyel foglalkoznia, és közösen kellene a kérdésre választ keresni. A MÉH-nek talán az év végére sikerül valamilyen megoldást találnia a papír- hulladék dolgában, de abban egyetértünk Székelv Ta- , mással, hogy itt eqyáltalón nem csupán a papinál van szó. S. G. Megyei lap - privatizáció Debreczeni József véleménye a Legfőbb Ügyészség vizsgálatáról Nem bővül a magyar brikettgyártás Mint ismeretes, o Parlament Sajtóprivatizációs Bizottsága - felkérte a Legfőbb ügyészséget az MSZP által a megyei lapok és kiadók eladásával kapcsolatban kiírt pályázat jogszerűségének, törvényességének kivizsgálására. A vizsgálat eredményéről dr. Györgyi Kálmán legfőbb ügyész tájékoztatta a parlamenti Sajtóprivatizációs Bizottság elnökét, dr. Debreczeni Józsefet. Belenyugszanak-e a Legfőbb ügyészség megállapításába, miszerint törvénysértés nem történt, s egyáltalán, mi indokolja a vizsgálatra vonatkozó kérésüket? — kérdezte az MTI munkatársa a parlamenti különbizottság elnökét. Debreczeni József elmondta, hogy nem büntető feljelentést tettek, hanem olyan eljárást kértek a szakemberektől a jogszerűség és a törvényesség kivizsgálására, amilyet bármely magyar állampolgár kérhet. A döntést megnyugvással veszik tudomásul és egyáltalán nem bosszankodnak azon, hogy senkit nem sikerült valami kifogásolható dolog miatt tetten érniük, mert nem is ez volt a céljuk. A képviselő mindettől függetlenül úgy véli, hogy a vizsgálat iránti kérésük mégsem volt haszontalan, mert az így teremtett nyilvánosság kedvezően befolyásolta a megyei lapok és kiadók privatizációjával összefüggő tárgyalásokat. Mivel köztudomású volt, hogy a lapok nem versenytárgyaláson kelnek el, tartani lehetett például attól, hogy a gyakran egyetlen ajánlattevő áron alul lehet tulajdonos. A bizottság ismeretei szerint az ügyészségi vizsgálat iránti kérésük után, korábbi ajánlatokhoz képest lényegesen emelkedett a felkínált vételár. Az idén a Ligmmpéx Külkereskedelmi Vállalat összesen mintegy 800 ezer tonna brikettet vásárol a volt NDK-ból, az idén utoljára rubelért. Az előrejelzések szerin a mostani 72 rubeles ár 125 márkára növekszik, ami azt jelenti, hogy itthon várhatóan már jövőre felemelik a brikett fo- gyaszói árát. A német brikettgyártás előreláthatólag néhány éven belül megszűnik, és a szénbányászat termelése is radikálisan csökken. A környezet védelem előírásai ugyanis igen szigorúak a német államban: az ottani brikettgyártás, bár nem bitumenes kötőanyagot használnak, mint hazánkban, ennek esik áldozatul. Egyes magyar szakemberek erre alapozva állítják: érdemes lenne a magyar brikettgyártás kapacitását 3—5 éven belül 2,5 millió tonnára bővíteni. A magyar brikettgyárak évente mintegy 2,2—2,3 millió tonna brikett előállítására képesek, ekkora a kapacitásuk, ám az idei termelés nem haladja meg az 1,7-1,8 millió tonnát. Az ok: a magyar brikett bitumenes kötőanyaggal készül, ez erősen szennyezi a környezetet, ráadásul nagy az alapanyag kéntartalma is. Az Ipari és Kereskedelmi Minisztériumban elmondták: a környezetvédelmi szempontok Magyarországon is előtérbe kerülnek, így szó sincs arról, hogy új brikettgyárat építenének, csupán a meglévő kapacitás kitöltése lehetséges.
