Új Dunántúli Napló, 1990. október (1. évfolyam, 179-208. szám)
1990-10-11 / 189. szám
1990. október 11., csütörtök uj Dunántúli napló 11 Dr. Papp Tivadar: Rablógazdálkodás folyik erdeinkben ' » * Egyedülálló „bravúrunk” Európában Szeptember végén a Németország Szövetségi Köztársaságba^, GöKtingenben és környékén nemzetközi konferenciát rendezett a PRO SILVA egyesü- Jet. A PRO SILVA a természetközeli erdőgazdálkodásban hívő európai erdészek szervezete. A volt keleti tömb államai közül egyedül a magyarok vesznek részt — három szakember révén — a munkájában, közöttük dr. Papp Tivadar kandidátus, az Erdőrendezőség Baranya megyei szolgálatának igazgatója is. ' A PRO SILVA lényegében oz erdészek, erdőtulajdonosok egymásra találását szolgálja annok érdekében, hogy tapasztalatok, tudományos kutatási eredmények kicserélése révén elültesse, a mindennapi erdészeti munka alapkövévé nemesítse az erdő és az erdőgazdálkodás okos egyensúlyát. Az együttműködés, a kölcsönös támogatás a rabló- gazdálkodás kizárását szolgálja, annak a felelősségnek a kiemelését, hogy utódainknak is maradjon elég, szép és egészséges erdő. A természetközeli lényegében a természetes felújulásra alapozott erdőgazdálkodást jelenti, mégpedig vagyonérde- keltségű és nem nyereség- érdekeltség ű erdőgazdálkodást. Konkrétabban: az üzemtervek tartalmazzák az erdő élőfakészletét, a talaj fatermőképességét, az évi növekményt, a kitermelhető mennyiséget. Ha a növekmény hektáronként 9-10 köbméter, ennél többet kitermelni nem szabad, mert az már rablás - bár, teszi hozzá Papp Tivadar, aki a bükkösök felújításának legelismertebb magyarországi szakembere - ez a kérdés ott fel sem merül, mert nem jutnak el még csak a gondolatáig sem annak, hogyan lehetne többet kitermelni a fákból, mint amennyi az erdő természetes növekménye. Ez a 9—10 köbméter pedig nem több, mint hektáronként két megtermettebb fa. Pap Tivadar úgy véli: az erdőművelést bprospohárral a kézben, íróasztal mellől, a távolból nem lehet csinálni. ■Másképpen: csak az igazán erdőművelő, aki napról napra járja a terepet, figyeli a fákat, mustrálgatja állapotukat, mint a tenyerét, ismeri zeg- zugait, sőt, túlzás nélkül: egyenként a tölgyeket, bükkö- ket, fenyőket, gyertyánokat. Ennek az erdők tanította- kivánta türelemnek egyik megnyilvánulási formája: a szólalóvágás. A kétszáz éve művelt göttingeni erdőkben az állományt kezelők termelési célja a 70 centiméteres törzsátmérő. Mindegy, hogy a fa 80, 100 vagy 150 éves korára növeli ily ölesre derekát — előtte nem nyúlnak hozzá. Nem is akarnak, mert ez a lehetőség egyszerűen nincs. Se gondolatban, se gyakorlatban. Ha pedig eléri a kívánt méretet, megfontolják: egy- egy ekkora fa kivágásával nem lépik-e túl azt a határt, ami után már rablásnak minősül a gyönyörű tölgy földre döntése. És még egy szempont a 70 centiméter mellé: csak akkor termelhető ki a fa, ha körülötte a természetes újulat optimális erőben van. kai, de sokkal kevesebb. Ehhez azonban az kell, hogy a területért felelős erdőművelő pontosan tudja: hol 5 éves, hol 10 az újulat, s hogy a fiatal bükköket nem fenyegetik a fény elrablásával a tömör fenyők. A kérdés: mindez átültethető-e a magyar gyakorlatba, •mit kamatoztathatunk mindebből itthon?- Vegyük csak Baranyát, ne az egész országot — válaszolja dr. Papp Tivadar. - Több mint 100 000 hektár erkidolgozták a szakemberek -, i nemcsak itt, de például a Harz-hegységben is, amelynek ■bükkerdeiben szó szerint szinte kiirtották a szarvasokat. Eldöntötték: az erdőé az elsődlegesség. A schtauvenbergi erdészeti hivatal közel 5000 hektáros területén évente mintegy 600 őzet lőnek ki — nálunk 15-20-at. Még így is a németek kénytelenek kerítéseket húzni oz erdőrészletek köré, de — mondja dr. Papp — pardon nincsen, erdőt kell produkálni! A közelmúltban irtották ki az erdő egy részét az Árpád-tetői elágazás közelében Mindennek az eredménye Németország Szövetségi Köztársaság nyugati területein: hektáronként 60 márka, köbméterenként 280 márka veszteség. Nálunk, Magyarországon az ágazat nyeresége 3 milliárd forint. Mondhatjuk: van pénzük, hogy az erdőkből ki nem nyert javakat béhoza- tallal pótolják. Igaz. Hozzá kell azonban tenni: amit kitermelnek, azt viszont teljes egészében visszafordítják az erdők újratermelésébe. A mi 3 milliárdnyi nyereségünket ■hiába keresnénk a fák között . . . — Európában csak mi csináljuk ilyen „bravúrosan" . . . - fogalmaz kesernyésen dr. Papp. És hogy még egy adatot említsünk: Németországban egy hektár erdő felújítása 20 000 márkát igényel. Nagyon drága - ha nem hagyjuk szóhoz jutni a természetet. Ezért az a cél, hogy megteremtsék felújujásuk természetes feltételeit, s ezt szigorúan meg is nézik, ellenőrzik. Mert így a 20 000 márka sokdönk van, ennek 64 százaléka természetes és természetszerű állomány: gyertyános-tölgyesek, bükkösök, cseresek, cseres-tölgyesek, tölgyesek. Az élőfakészlete a megyének 20 millió köbméter, ebből 15 millió a természetes vagy természetszerű erdők állománya. Ez utóbbi újítható fel természetes úton, ám jelenleg ez az arány mindössze 15—20 százalék! Lehetne ugyan 40-50 is, ám ennek több akadálya is van. Elsősorban az a hibás koncepció, amelyik a rövid távon nyereségérdekeltségű erdőgazdálkodást favorizálja. Másodszor a közgazdasági szabályozók bírálhatók - a gazdálkodó a sikeres fel újításban nem volt érdekeltté téve, az ágazat vezetői enélkül is jól megvoltak —, harmadszor a túltartott vadállomány, végül a szakma kényelmessége, helyenkénti felkészületlensége, általános türelmetlensége. A túltartott -. vadállomány sokszor kerül szóba — igaz ez Baranyára is, bár a 2000-ig terjedő „szarvaskoncepciót”, amely ennek gátat vetne, már — A misina —kantávúri tömbben lehetne a szólaló erdőművelést és a természetesen fel- újulást elsőként bevezetni, ám ennek eredménye talán csak húsz év múlva jelentkezik majd. Ha nem kezdjük el - már ma, de legkésőbb holnap -, az utókor gyenge minőségű erdőket kap tőlünk. Nagyon kemény munkával kell a 20 évesnél fiatalabb korú állományokat rendbe tenni, hogy az erdészet visszaszerezze tekintélyét. A kiutat egyrészt ri vagyon- érdekeltségű gazdasági szemlélet és gyakorlat eredményezheti. Adott időben felmérik egy-egy erdő vagyonértékét, s később megnézik: nőtt, ■szinten maradt vagy csökkent. A csökkenés: eredménytelen, hozzá nem értő gazdálkodást takar. Mert ez a másik: a hozzáértés. — Rendkívül komoly képzést kapnak Németországban az erdésznek tanulók. Sokan jelentkeznek, de közülük csak ketten kerülhetnek az erdészeti ágazatba: a kettő legjobb! — hallottuk dr. Papp Tivaadartól. Mészáros Attila Romániai hírek - bólyi gyerekek Gyakran állatként kezelt, sokszor az éhhalál küszöbén álló gyerekeket mutattak be annak a filmnek a képsorai, amelyet az amerikai ABC televízió készített a romániai „gyermekotthonokban" tengődő, nyomorék, vagy súlyosan beteg gyerekekről. Bár az év elején a Magyar Televízióban is láthattunk néhány olyan felvételt, amelyek felháborodást és döbbenetét ébresztettek, az ABC filmjéről szóló híradósok azt érzékeltetik, hogy a világ még mindig nem ismerheti teljességében, milyen iszonyú körülmények között léteznek azok a romániai gyerekek, akiket a „gondos" váloga; tás ilyen sorsra ítélt, akiket kis falvakban helyeztek el, ahol a helybeliek úgy tettek, mintha ezek az intézmények nem is léteznének. A sorok olvastán egyre a bólyi gyermekotthon jár az eszembe. Bár nincs értelme, mégis hasonlítgatom a hírből ismert romániaiakkal. Bolyban a szőnyegeket szövő S. Anikóval, a fejszámoló, mindenki által Apának hívott testes fiúval találkozhattam. Meg azokkal az orvosokkal, akik a Pécsi Fogászati Klinikáról, a sebészetről, a siklósi szemészetről, a mohácsi belgyógyászatról kijárva vizsgálták, gyógykezelték, operálták a gyerekeket, helyrehozva a nyúlajkat, farkastorkot, a dongalábat. Annak idején voltak ugyan olyan vélemények, melyek szerint kár ennyi energiát, időt és pénzt fordítani ezekre a gyerekekre, de ezek az álláspontok akkor sem kaptak nagyobb erőre, amikor az új pavilont kezdték építeni az udvarban. Azt az épületet, amelybe a nővérek vitték a legtöbb virágot, amelyben a kombinát által ajándékozott stúdióberendezéssel sugározzák a nyugtató hatású zenét, s ahova ugyanúgy bejárnak a kisebb javításokban segíteni a dolgozók családtagjai, a község lakói, mint korábban a régi épületekbe, s ahol nem csináltak „ügyet” abból, ha hétvégeken a falu utcáin sétáltak a fennjáró gyerekek. Sok minden miatt nincs értelme hasonlítgatni a bólyi gyermekotthont a romániai menhelyekkel. Már csak azért sem, mert volt idő, amikor itt sem olyan körülmények uralkodtak, amelyeket egy magát humánusnak valló társadalom megengedhet, s nyilván ma is vannak olyan otthonaink, amelyek miatt szégyenkezhetünk. De a nyolcvanas évek elején, amikor Bolyban elkezdődött a rendszeres, teljes körű vizsgálat, a gyógyítás, a képzés, amikor belevágtak az új pavilon építésébe, még vajmi keveset tudtunk a Ceausescu gyermekekről, akik helyzetének világgá kürtölése remélhetőleg segít abban, hogy változzon a sorsuk. Az viszont mindentől függetlenül tény, hogy amit a Bolyban élő gyerekekért eddig tettek, az nem a világ szemének, fülének szólt. T. É. A népek közötti megbékélés szellemében Ki tud német katonasírokról ? A közép- és kelet-európai országokban bekövetkezett politikai változások, a demokrácia és az emberi jogok felé irányuló eredményes elmozdulások reményeket keltenek. Számos, nagy erőfeszítést és türelmet igénylő problémánál a humánus oldal, a népek közötti megbékélés, amelyeknek a háborúban mérhetetlen szenvedéseket kellett elviselniük, kerül előtérbe. A háború és az erőszak áldozatai pihenőhelyének gondozásánál felvetődnek a múlt árnyai, de a történelemnek ezt a szakaszát is le kell zárni a jövő érdekében. „Nem segélyt akarunk, hanem tisztességes nyugdíjat” Marad megélhetésre... Több mint kilencvenezer nyugdíjas él Baranyában. Felének a havi jövedelme nem éri el az 5000 forintot. A mindennapi megélhetés komoly gondot okoz nekik. A járadékosok és a rokkantnyugdíjasok helyzete még kilátástalanabb. Hofmann Károlyé k Pécsett élnek. Mind a ketten nyugdíjasok. A feleség már évek óta rokkant, béna a bal lábfeje. ■A férj egy évvel ezelőtt betegedett meg, agyembóliát kapott. A család összefogásának köszönheti, hogy tud járni, irni, de beszélni még nem. Nyugdíjuk legnagyobb részét gyógytornára, kezelésekre költik, a megélhetésre alig marad.- Nem vagyok híve a panaszkodásnak, de már mindenhova írtam, hogy rendezni kellene végre a nyugdíjakat, ám eddig még senki nem válaszolt - mondja Hofmann Károlyné. - 1983-ban lettem rokkantnyugdíjas porckorongsérvvel műtötték és a bal lábfejem béna maradt. Harminc évig dolgoztam a Fényszövnél, 2600 forinttal mentem nyugdíjba, de csak azért, mert két évig takarítottam is a vállalatnál. A harminc évet becsületesen ledolgoztam. Hofmann Károlyók 1949-ben ■kötöttek házasságot, de a feleség csak 1955-ben kapott munkát a Fényszövnél. A férj tisztviselőként dolgozott, éjjel rakodni járt, hogy a csalód meg tudjon élni. A nagyobb fiú 16, a kisebb 13 éves volt, amikor beköltözhettek a saját lakásukba.- Nehezen tudtuk összerakni a pénzt, hogy saját otthonunk legyen, most meg nem tudjuk, hogyan és miből fizessük ki a fenntartás költségeit. A kisebbik fiam kifizette a lakást, amikor bevezették a kamatadót. Szeretnénk a saját nyugdíjunkból megélni. A gyerekeinknek éppen elég a saját családjukat eltartani, ■nem hogy még bennünket is nekik kelljen. Igaz, hogy a testvéremmel együtt mi is támogattuk az édesanyánkat, ■mert nem volt nyugdija. Élete utolsó éveiben a nagynéném- mel együtt nálunk lakott, de nekik semmilyen jövedelmük nem volt, természetes, hogy eltartottuk őket. Nekünk azonban van nyugdíjunk, amiért 30—40 évig dolgoztunk. Hofmannék ketten havonta 12 000 forint nyugdíjat kapnak, ami így elég soknak tűnik. Azonban ebből minden hónapban ki kell fizetni az 1300 forintos közös költséget, a heti háromszori gyógytornát és gyógymasszázst, amiből egy óra 150 forint, ez havonta 3200 forint. Az OTP átutalási 'betétszámlájukra eddig 3200 forintot fizettek be a lakás költségeire, az egyéb kiadásokra, de ez várhatóan október elsejétől már nem lesz elég az áraim és a fűtés díjának jelentős emelkedése miatt. Az ebéd 1200 forint kettőjüknek, de másképp nem lenne idő a férj tanítására, ■hogy legalább írni és járni újra tudjon. A boltba sem tudnak elmenni, ezért külön kell fizetni annak, aki megveszi nekik a kenyeret, a tejet. A megélhetésre 2—300 forintjuk marad. — Amikor nyugdíjba kerültünk, 18 idős embernek hordtuk ki az ebédet, ezzel is növeltük a jövedelmünket. Most már nem tudunk semmilyen pluszmunkát elvállalni. A tanács szociálpolitikai osztályától is kaptunk még eddig ■mindig segélyt, ha kértem. De ■nem erre van szükségünk. A ■nyugdijainkat végre rendeznie kellene a kormánynak, mert nem mi vagyunk az egyetlenek, akik nem jövünk ki a pénzünkből. Nem is tudom, ■mi lesz velünk, ha a már felemelt fűtés- és villanydíjat kell fizetni! Mi lesz azokkal, . akik egyedül élnek 6000 forintos nyugdíjból, sőt még ennél alacsonyabból?! Kikapcsolják náluk á~fűtést, a világítást?! Sí. K. Magyarország mai területén a második világháborúban 55 000 német katona esett el. Ebből 35 ezret név szerint ismernek. Sírhelyek 1400 településen találhatók. Már 1964-ben létrejött a Magyar Vöröskereszttel és az akkori Értékforgalmi Bankkal az egyedi sírgondozásokat illetően egy megállapodás a hozzátartozók megbízásai alapján. Ezek után problémamentesen folyt az itt elesett német katonák sírjainak gondozása. 1988-ban zárult le az Új Budapesti Központi Temető 140-es parcellájában fekvő, 6000 elesett német katona sírjának a rendbehozatala. Az elmúlt két évben a Németországi Háborús Sírokat Gondozó Szervezet a Balaton környékén hozatott rendbe temetőket. Most 6 temető kiépítésén dolgoznak, többek között Pécsett is. A pécsi köztemetőben 220 német katona nyugszik. Sürgető feladat, hogy szemtanúk útmutatásai alapján regisztrálják a ma még nem ismert sírokat is. A Német Szövetségi Köztársaság Budapesti Nagykövetségének felhívása alapján több idősebb ember jelentkezett, akik tudnak elesett német katonákról az ország délnyugati régiójában. A jelenleg itt pihenő katonák lehetséges száma 150. A Német Szövetségi Köztársaság Budapesti Főkonzulátusa kér mindenkit, aki még további sírhelyekről tud, hogy az adatokat közölje az alábbi helyen: Pécsi Központi Temető, Pécs, Bolgár Néphadsereg útja 97. Telefon: 10-177.
