Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-09 / 157. szám

Kriminalisztikai bravúr Keresztút Kishajmáson Ilyen barlangokba bújtak el a környéken a törökök elől a falusiak Fotó: Läufer László Kishajmás Baranya legszebb jelenkori kálváriáját készítette el. Óriás beton ke resztek éke­sítik a stációkat. Mind a 14­et maguk a falusiak öntötték, ök hasították a magas domb oldalálba a szerpentin jellegű utakat. Megoldására várha­tóan a falucska búcsúján ke­rül sor. A hírt Jónás Károly közölte velünk, aki kinn lakik, a kis- hajmási szőlőhegyben, és lel­kes lokálpatrióta, miként ba­rátja, Gyenes Dénes és an­nak társai, így Kovács Nán­dor. Gasz János és Sebestyén István. Mindegyikőjükben benn él egy nagyon szeretett pap­juk, Máriás Lajos emléke. Ö 1948 és 1952 között volt Haj­más lelkipásztora. Ide jött pa­pi teendőit ellátni, miután rendje hazánkban veszélybe került. Ma is él Pannonhal­mán. az idős papok közössé­gében. Nagyon megszerette Hajmást, annak történelmét, és ezt a Fenyős-dombot, aho­vá most a kálvária került le­nyűgöző keresztútjával. De le­nyűgöző a dombtető is, aho­vá Máriás Lajos szabadtéri ol­tárt, Jézust rejtő kőfülkét, Má­riát befogadó, kis barlangot alakított ki, őrzőjüknek három óriás angyalt állított fel. A több méteres angyalalakok a pécsi Zsolnay-gyárban készül­tek, és ugyanott egy akkor megálmodott keresztút állomá­si domborművei is. De akkor nem ikerülhetet sor a kálvá­ria megái dásra, mert Máriás Lajost elvitte az öt üldöző ha­tóság. Épp miséjét fejezte be, amikor jöttek érte. Kishajmás lelkes lakói ezt a megszakított álmot valósí­tották meg, nem sajnálva pénzt, fáradságot, és nap­jainkban előszedték az elrej­tett. padláson, szekrényben féltve őrzött, fából faragott, festett Máriát, a pirog rá nit stációs domborműveket, csak a port kellett letörölni. A munka élére Gyenes András mellé egy pap is állt, mosta­ni lelkészük, a sásdi Sonner Ádám. A falunak ez lesz az első kálváriadombja, amelynek nemcsak a jelenkori történel­me izgalmas, de a régmúltja is, hisz csaknem tíz, homok­kőbe vájt menekítő „likpin- cét" rejt oldalában. Ide hú­zódtak meg tatár és török alatt a falu lakói. Cs. J. Mecseki gyémánt, őshüllő lábnyom egy pécsi panellakásban A gyűjtemény néhány reprezentatív darabja Läufer László felvételei Sziporkázó ásvónykristályok, hófehér kalcitok, kvarcok, hal­ványlila ametisztek, különbö­ző piritek, markazitok, tengeri őslények megkövült vázai, s olyan kőzetek, amelyek őrzik sokmillió éves páfrányok, zsur­lók, csigák, halak lenyomata­it, s egy különlegesség: egy óriás őshüllő megkövesedett lábnyoma. Mindez egy pécsi panellakásban, ahol szinte minden polcot, szekrény tete­jét elborítanak a tulajdonos e Sziporkázó ásványkristályok különleges gyűjtőszenvedélyé­nek relikviái. Klaj Sándor uránbányász gyűjtőszenvedélye még szülő­földjén, Diósgyőr környékén kezdődött. Gyerekként járta a környéket, s a ma már szi­gorúan védett uponyi szur­dokban találta az első ősi növényi levonatokat őrző kö­veket, megkövesedett csigákat, amoniteszeket (őslábasfejűek). Később, amikor Pécsre jött dolgozni, oz első időben nem foglalkozott vele, ám az urán­bánya számára akkor isme­retlen ásványkristályai újból fellobbantották a kövek iránti szinte szenvedélyes érdeklő­dését. Nem elégedett meg azzal, hogy csak gyűjti, tudni akar­ta, micsoda, hogyan keletke­zik, melyikre mi a jellemző. Megszerzett szinte minden fel­lelhető ásványtani, kőzettani, őslénytani tankönyvet, szak­könyvet és folyóiratot és ke­mény szorgalommal képezte magát. (Állítom, sok egyete­met végzett geológus sem rendelkezik több ismerettel.) Az országban egyedül ő ren­delkezik uránérc környezetből származó olyan gazdag ás­ványkristály-gyűjteménnyel, amilyen még a múzeumoknak sincs, s mint ilyen, védettnek tekinthető.- Nagyon szép ásványok találhatók itt - mondja lel­kesen a megszállott gyűjtő. - Az uránbányára jellemzők a mikrokristályok. Sok a szép pirit, markazit, a kvarcok és a kalcit. Találtam itt olyan ásványt, aminek itteni elő­fordulásáról senki sem tudott. Egyik ilyen ritkaság például a kék dolomit, amiből o Nem­zeti Múzeumnak is adtam, mert ez a típus nem volt meg nekik. — Csak kevesen tudják, hogy nagyon sok szép ásvány és kristály van a Mecsekben. Ta­lálható például malachit, azu­rit, gyönyörű gipszkristályok és az úgynevezett mecseki gyé­mánt. (Ez víztiszta kvarc.) Minden héten megyek gyűj­teni, járom a külfejtéseket, kő­bányákat, meddőhányókat. Most már a nemzetközi gyűj­tővilágban számon tartanak, sok külföldi kapcsolatom van. A nemzetközi ásványbörzékre mindig kapok meghívót, a legközelebbi novemberben lesz Berlinben. Klaj Sándornak azonban nem ez az egyedüli szenve­délye. A lakásának másik szo­báját tengeri mészvázas élő­lények gyűjteménye tölti ki. Különböző korallok, kagylók, csigák. Természetesen ehhez is ott a több kötetnyi szakiroda­lom. Porcelán csiga, (csak a neve az, az állat váza való­di) gyűjteménye gyönyörű és egyedi. Klaj Sándort fiatalon százalékolták le szilikózis mi­att, életét most e két gyűjtő­szenvedély tölti ki. S. Zs. Túlkapás, önbíráskodás, ag­resszív ösztönök elszabadulá­sa, idegengyűlölet? Vajon .mi­lyen indítéka lehetett annak a három embernek, akik au­gusztus 29-ről 30-ra virradó éj­szaka agyba-főbe vertek egy külföldi állampolgárt, aki sze­líd turistaként érkezett ha­zánkba, és csupa kellemes be­nyomást szerzett országunkról. Ez az egyetlen „balul elsült” kaland azonban, ha nem is veszti el hitét a magyarokban, esetleg fél szeme világába ke­rül. A történet a pécsi J. presz- rszóban kezdődött, ahová az lidegen betért. A hely nem is­meretlen a rendőrségi jegyző­könyvekben. többször fordul­tak mór elő itt rendbontó, erő­szakos cselekmények. A tette­sek azonban ez esetben ma­guk is rendőrök, N. Zs. rend­őr zsázlós, O. Zs. rendőr Félholtra vertek egy algériai üzletembert törzsőrmester és Sz. I. S. ön­kéntes rendőr. Nem skinhaedek, akiknek szemet szúrt egy sötétebb bőrű idegen, hanem szolgálaton kívüli rendőrök, akik a véletlen során szintén ugyanabban a presszóban töl­tötték a később számukra is tragikusan végződő estét. Italoztak, egyre többet, majd elveszítve józanságukat, bele­kötöttek a külföldi állampol­gárba. Hogy hogyan kezdő­dött az ismeretség, arra még nem derült fény, mindeneset­re egy idő múlva a helyiség­ből erőszakosan elvonszolták a férfit, autójukba tuszkolták, és három ember erősebb, mint egy alapon, tettlegesen bán­talmazni kezdték. A hármas rendőrállomásra vitték, ahol agyba-főbe ver­ték. Újra gépkocsijukba tusz­kolták, a város széléig hajtot­tak vele, ahol kirángották a járműből, és újból súlyosan bántalmazták, majd az áldo­zatot súlyos sérülésekkel ma­gára hagyták. Hajnalban ta­lált rá egy járókelő, aki érte­sítette a mentőket. Az alibi kedvéért jegyzőkönyvet vettek fel az elkövetők, melyben azt állították, hogy eljártak egy algériai állampolgár ellen. A rendőrség így akadt a három elkövető nyomára, akik elő­ször egy zavaros históriát ad­tak elő, miszerint a sértett egy fegyvert kínált eladásra, ezért követték el vele a sok szörnyűséget. Nyilvánvaló azon­ban, hogy ha történetük hite­les lett volna, akkor sem ez lett volna az eljárás módja, sőt semmiképpen nem kellett volna félholtra verni az áldo­zatot. A sértett nem volt ittas állapotban, így pontosan em­lékezett rá, hogy a presszóba betörésekor 10 ezer forint (hi­vatalosan beváltott) és némi valuta volt nála. A pénz sző­rén-szálán eltűnt. így a há­rom rendőrt csoportosan el­követett kifosztás, különös ke­gyetlenséggel végrehajtott sú­lyos testi sértés, és esetleg okirat-hamisítás büntette ter­heli. Az elkövetők - egyelőre gyanúsítottak — előzetes le­tartóztatásban vannak, ügyük­ben az ügyészi vizsgálat fo­lyik. A külföldi állampolgár­ról annyit tudnak, hogy nem róható fel neki semmiféle ma­gatartás (egy üzletemberről van szó egyébként), ami az ellene folytatott hajszát indo­kolttá tette volna. Az egyedü­li kérdés az esetnél az indító- ok. Vajon mi késztette a há­rom, eddig szolgálatát tiszte­sen ellátó embert arra, hogy önmagukból kivetkőzve, ször­nyűségek sorát kövessék el? G. Gy. Igen, ez Henrik... Tökéletes arckép az összeégett holttestről - Nyilatkozik lapunknak a debreceni reklámgrafikus Környezetet feledve igencsok élénk és hongos beszélgetést folytattam Budapesten Váczi Lajossal, a Dohány utcai Puly­kakakas grill felső szintjén, délidőben, miközben a szom­szédos asztaloknál mások ebé­deltek. Társalgásunk témája messze állt az étkezéstől, de a Debreceni Baromfifeldolgo­zó Vállalat reklámgrafíkusát, aki a közelmúltban nagy bra­vúrt hajtott végre, ott, a cég üzletében sikerült elcsípnem. A lapok közül elsőként oz Új Dunántúli Naplónak nyi­latkozott arról, hogyan rajzol­ta meg a Debrecen határá­ban összeégetten talált - a Komondor-csoportos két rend­őr által meggyilkolt - férfi arcképét. Arról szerényen keveset szólt, hogy jól sikerült képei meny­nyiben járultak hozzá a tette­sek gyors kézrekerítéséhez. Szerinte ez már nem rá tar­tozik. Őt a Hajdú-Bihar me­gyei bíróság elnöke által fel­kért szakértőként bízta meg o debreceni rendőrkapitányság az arcmás elkészítésével. Vá­czi Lajos 1958-ban ment gra­fikustanulónak a debreceni nyomdába. Az ólmot a szer­vezete nem bírta, néhány év múlva már az orvostudományi eqvetem közegészségtani inté­zetében volt fotós-grafikus. Anatómiai rajzokat, szemlélte­tő ábrákat gyártott sorozat­ban, rajzai külföldi folyóira­tokban is megjelentek, Jeney professzor cikkeinek illusztrá­ciójaként. Később Váczi úr mentős ápoló lett, de kipró­bálta a mozinál a hatalmas filmreklámokat, a színháznál a díszletfestést, aztán a keres­kedelemhez és az élelmiszer- iparhoz pártolt az alkalmazott grafikus.- Hogyan lett bírósági szak­értő?- A volt feleségem a me­gyei rendőrkapitányságon dol­gozott, az ottaniakból kiala­kult egy jó baráti kör, s be­vonták a családtagokat is. A rendőrök tudták mivel foglal­kozom. Először csak barát: alapon segédkeztem egy-egy ellopott ékszer előkerítésében: a tanúkat meghallgatva fény­képszerűén lerajzoltam az ér­tékes tárgyakat. A kapcsolat folyamatossá vált. így lettem szakértő. Váczi Lajos mór kozmetiká­zott fotót, kapott a halottról. Csinált nyolc rajzot, ebből a feltételezett áldozat élettársá­nak - aki már bejelentette, hogy két napja eltűnt a hoz­zátartozója -, a rendőrök megmutatták a grafikus által legsikerültebbnek véltet. Az öt­hónapos terhes fiatalasszony azonnal összeroskadt: „Igen. Ez Henrik . . ." Az arckép az első azonosítási mozzanatban így kapott főszerepet. (Aztán később együtt pontosították a hajzatot, a frizurát. Végül az eredmény: élethű rojz az ál­dozatról.)- Mennyiben járult hozzá a kép a további nyomozáshoz?- Az a taxis, aki utoljára vitte Vécsei Henriket, a rajz alapján állította, hogy igen, egy ilyen kinézetű férfit szál­lított, s közölte, hogy az „iga­zoltatás" után az illető a taxi­ból átült a rendőrkocsiba.- A rajzkészitéskor bekal­kulálta, hogy 'hőtől eldefor­málódott arcot lát?- A bajúszforma a kozme­tikázott képen látható volt, ez megadta az arcformához az elindulást, így a hőhatás nem zavart. Az orr már kérdése­sebbnek látszott. Végül is o haját kivéve, sikerült elfogad­ható képet csinálnom az ál­dozatról. Az első halottrajzolási meg­bízást egy hét múlva újabb követte: ez augusztus 21-én kelt a fővárosban. Váczi Lajos 'hat színes fotót és egy do­bozban koponyacsontokat ka­pott. A kettő-négy hónappal a július 17-i megtalálás előtt meggyilkolt 20—40 év közötti férfit ugyanis mindeddig nem azonosították. Szeptember el­ső hétfőjén a tv-híradóban bemutatták a Váczi Lajos ál­tal készített fantomképet.- Valószínűnek tartom, hogy nemcsak én rajzoltam meg az ismeretlent. Valakié csak be­jön! Az ügy nem könnyű: nemcsak azért, mert hónapo­kig feküdt a halott egy ház pincéjében, hanem azért is, mert a jobb arccsont és az állcsont teljesen összetört. Az arc bal oldalából tudtam ki­indulni. Az összerakott cson­tok alapján megrajzoltam a koponyát, s erre építettem a körülbelüli arcformát. Az egyórás beszélgetés vé­geztével búcsúzáskor megké - tem Váczi Lajost, hogy emlé­kezetből rajzoljon le engem.- Semmi akadálya — mond­ta -, majd küldöm a képet. Kíváncsian várom. L. Cs. K. A kozmetikázott fotó a már halott Vécsei Henrikről és a gra­fikus rajza vasamapi 5

Next

/
Thumbnails
Contents