Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-08 / 156. szám
IO aj Dunántúlt napló 1990. szeptember 8., szombat Ü*U| PB* politikai uitaforuma Vége a szabadrablásnak! Gyónom... Nem én követtem el! Beleestem. mint Pilátus a Credó- ba. Mert én még „igazi” történelmet tanultam '45 előtt, s Így tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy egy magyar honpolgár, ha egyáltalán emberszámba akar menni, akkor kuruc, negyvennyolcas, ötvenhatos, Széchenyi-rajongó, de tudathasadásos, mert Kossuth- jelvényt hord - egyszóval: született ellenzéki. Sőt: ELLENZÉKI! Most meg ez a kormánypártiság . . . Fentebb említett történelmi tanulmányok alapján: labanc, aulikus, pecsovics, mameluk stb. És tudathasadásos, mert úgyszólván semmi sem tetszik, mégis gondolattal, szóval, cselekedettel támogatom a kormányt. Mea culpa! Én igen nagy vétkem! Gyónásban értelmetlen magyarázkodni, az Úr úgyis látja lelkemet. De nektek, Testvéreim, kiknek gyónok, mégis meg kell magyaráznom a „semmi sem tetszik . . . mégis támogatom" megátalkodott kéotelenségét. Confiteor! Gyónom az ösz- szes szenteknek, Bajcsy-Zsilin- szkytől Nagy Imréig és nektek Testvéreim, hogy 1948 óta annyira megutáltam (hiszem, hogy veletek együtt) mindent, aminek kormányzat-szaga van. hoqy nem bírom ilyen rövid idő alatt abbahagyni. Bármi néven nevezendő hivatalos intézkedésre azonnal megszólal bennem (akár bennetek) az automata: nem-nem-NEM! S akkor eszembe jut az olasz kommunista, akivel vagy két évtizede találkoztam. Épp választások voltak náluk: „Mamma mia, dehogy akarunk mi győzni! Kormányozni nem dolce vita!" Polgártársaim, Feleim, Testvéreim! Ami ma itt van, az egyenes, logikus következménye az elmúlt 45 évnek. Ez nem vádaskodás, hanem egyszerű ténymegállapítás. És ha az Úr elküldötte volna az örömhíreket vivő Gábriel, a vándorokat kalauzoló Rafael, s a sátánnal harcoló Mikhael arkangyalokat — kormányt alakítani, ennyi idő alatt ők sem tudták volna legyőzni a hetvenhétszer hetvenhétfejű gonoszt. Ideo pre- cor... Kérem ezért az összes Szenteket Hunyaditól Damjanichig és titeket Testvéreim, bocsássatok meg nekem, hogy szememet rátok emelve hívlak benneteket: legyetek kormány- pártiak! Mert nekünk minden hiányzik most, csak egy újabb politikai zűrzavar nem! A tét nem a kormány, nem a koalíció! Ennél sokkal több: az ország maradék ereje, önbizalma, hite, nyugalma. Gyónom tehát, hogy génjeimet átkódolva sorozatosan vétkezem kormánypártiságban, gondolattal, szóval, cselekedettel - és mulasztással, ha vétkeztem az ország ellen, akkor kérek feloldozást, s keresek alkalmat, hogy jóvátehes- sem. Honfitársaim! Bocsóssatok meg magatoknak is! Itt és most a kormánypártisághoz kell bátorság! Liszkay Teréz KDNP Alig egy éve 200 ezer honfitársunk személyes jelenlétében búcsúztattuk 1956 mártírjait. A gyász első évfordulóján elhelyeztük a megemlékezés virágait Pécsett, a kopjafánál. Október 23. piros betűs nemzeti ünnepünk. Mégis megkérdezzük: a forradalom hősei elfoglolták-e megérdemelt helyüket nemzeti jelképrendszerünkben? Azt a helyet, mellyel minden szabad ország természetszerűen jutalmazza azokat, kiknek neve történelmének nagy eseményét szimbolizálja. Avagy adósok vagyunk valamivel nékik és nemzeti öntudatunknak? Városunkban már fél éve folyik vita egy koordináló bizottság vezetésével az utcanevek megváltoztatásáról. MegA parlamenti választásokon a nép véleményt nyilvánította letűnt rendszerről, és a megfelelő helyre iküldte azt. Ez a véleménynyilvánítás folytatódni fog a helyhatósági választásokon, és folytatódnia 'kell a munkahelyeken. A megváltozott helyzetben nem irányíthatják tovább a munkahelyi 'kollektívákat a volt rendszer kiszolgálói. A vállalatvezetők tevékenységét is meg kell méretni. Egyszer s mindenkorra Mivel a piacgazdaságban nem megengedhető, hogy a dolgozók felülbírálják a vezetői döntéseket, ezt a dolgot egyszer s mindenkorra helyére kell tenni. Ennek a módja csak az lehet, hogy a dolgozói kollektívák most az egyszer és valószínűleg utoljára nyilatkoznak arról, hogy az új szellemű, kialakuló piacgazdaságban kivel nem kívánnak együtt dolgozni. Megszabadulhatnak azoktól, akik eddig csak saját zsebükre játszottak. Nem munkahelyük fejlesztésével, hanem a mozdítható dolgok elhordá- sóval foglalkoztak. Szemrebbenés nélkül markolták fel a „rendfokozat-prémiumokat” az adósságokat felhalmozó, veszteségesen gazdálkodó vállalatok nól. Hatalmukkal visszaélve, arrogánson vagy alattomosan viselkedtek, levegőnek nézték a kétkezi munkást. Társaikat figyelő, hajbókoló spianokkal vették körül magukat. Senkinek ne legyen illúziója, ezek az „urak" az új kapitalista környezetben kapitalistábbak lesznek a tényleges kapitalistáknál, ha a kollektíva a helyükön hagyja őket. A kormány teljes igazságot szolgáltatni nem tud, de felkínálja a lehetőséget, hogy a dolgozók megszabaduljanak a bolsevik világmegváltók zsákmányra éhes „hiénáitól". Azoktól, akiket nem kívánnak csaholó pallérként, hajcsárnak maguk mellé. Munkások, alkalmazottak és minden munkavállaló sorstársunk ! A kormányzat az érdekvédelmi mozgalmak követelésére döntött így, ne várjuk, hogy ezt is elvégzi valaki helyettünk, mert nem lesz még egy ilyen lehetőség. Emelkednek az árak, az ipari munkások fizetését nem a kormány, .hanem az új vezetők fogják felemelni, ha felemelik. A sajátjukat fel szokták emelni. A megoldhatatlannak tűnő gondok súlya alatt, munkában kifáradt dolgozó dühösen söpri le az asztalról az újságot, nem hallgat, nem néz politikai műsorokat. Elege van a szócséplésből, a sok dumából, itt nem változik semmi. — Most változhat, ha felismerjük, hogy valakik tudatosan kockáztatjuk, a tervezett változások talán túlságosan kiterjedtek és (nemzeti szokásunkkal ellentétben) túlságosan körültekintőek - és túl lassú megvalósítás vár reájuk. Mintha az egész csupán helytörténeti, nyelvi, etimológiai kérdés lenne. Elfeledkeztünk volna valamiről? (Vagy sajtónkban tükröződik így?) Hisszük, polgáraink nem felejtenek és többségük érzelmeiben, tudatában a méltó helyet foglalják el Nagy Imre és társai. Az SZDSZ az újrakeresztelés legaktuálisabb teendőjének tartja: kapjanak utcát Pécsett Nagy Imre, Maiéter Pál, Gimes Miklós, Szilágyi József fárasztanak ki bennünket ezzel a szócsépléssel. (Van ilyen kapcsolatunk.) Szeptember 15-ig Ne feledjük, ellenfeleink reggel a friss sajtóval leülnek irodáikban, seriki se szól rájuk, hogy a munkájukkal foglalkozzanak. Kényelmesen végigolvassák, nyúlnak a telefonhoz, megvitatják az olvasottakat. Qk minden eshetőségre felkészülnek. Tudják: a végső határidő szeptember 15. De azt is tudják, hogy az utolsó hetekre, napokra marad a választás, a dolgozók nem tudják összehangolni véleményüket. Könnyen összezavarhatok, megtéveszthetők, le- ugathatók lesznek. Emlékezzünk vissza az elmúlt hónapok eseményeire. Azon vezető elvtárs urak, kik nemrég még behajtották a dolgozókat november 7-én, április 4-én az ünnepségekre, ahol a súlyos vörös szövetek előtt megjutalmazták egymást, és a nép tapsolhatott nekik. Ezek az elvtárs urak, az előbbre látók az ellenzékieket túlharsogva szidták a volt poszt - sztalinista pártállam visszásságait, az ipari feudalizmust. Szidták a szocialista kormányt, amiért nem engedi a gazdaságot működtetni. Ök újra vezérek akarnak lenni. Mások, mintha mi sem történt volna, intézték ügyeiket. Megint mások összeférhetetlen természetük ellenére eredményeket tudnak felmutatni. És jó néhányon a diktatúra idején emberek, munkatársak tudtak maradni. Ök nem félnek, nincs is mitől félniük, a kollektíva továbbra is támaszkodni fog rójuk. Hazugság az, hogy a régi vezetők távozásával megszűnnek a nyugati kapcsolatok, nem lesz munka. A nyugati tőkéseknek érdekeik és nem barátaik vannak. Ha valakihez feltétlenül ragaszkodnak, az nem biztos, hogy a hazai félnek olyan jó üzlet. Ébredjünk fel. Kik ezek a fenyegetőző „papírtigrisek"? Nem áll mögöttük már a kormány, a rendőrség, az oroszok. Ezek egymás háta mögött állnak! Új vállalati tanácsokat Munkások! A vállalati tanácsokat, a küldöttgyűléseket szeptember 15-ig újra kell váI-Elf EGŰT! A környezetpusztítás folyamata felerősödött, napjainkra öngyilkos méretűvé váltl A létföltételeinket tönkretevő elemek Közül legkiemelkedőbb a gépjármüvek okozta környezetszennyezés. A kérdés, élet vagy halál, de sem az előző, sem a jelenlegi kormány nem tett eddig semmit megoldására I A kipufogógázok okozta levegőszennyezés esetenként súlyosabb Pécsett, mint Budapesten. Mig az országban 10 ezer emberből 7, Baranyában 11 hal meg a kipufogógázok okozta betegségekben. A bőrráktól az asztmán keresztül a vesebetegségig, a szívinfarktusig. és Losonczy Géza. Az összes forradalmár emlékére pedig legyen utcánk vagy terünk, melyet úgy nevezünk: Október 23. Mi, pécsiek nem feledkezhetünk el Csikor Kqjmánról, a katonáról, kit tekintélye és bátorsága tett Pécsett a forradalom egyik vezetőjévé, és megfontoltsága számos emberéletet és talán városunkat mentette meg. A jelképek beszélnek, jelen vannak és beleszólnak mindennapi életünkbe. Aki a demokratikus, független országban hisz — ha gyermekét a Nagy Imre téri iskolába íratja vagy a Maiéter Pál úton hajt lasztoni. Az új vállalati tanácsokban, a küldöttgyűlés által irányított vállalatoknál a vezetőségben a helyek 50%-a a dolgozói .képviselőké. Közülük -kell az elnököt is választani. A vállalat vezetőjét legalább kétharmados szavazati aránynyal ikell megerősíteni beosztásában. Ha nem kapja meg a kollektíva kétharmadának bizalmát, fel kell menteni. (Fél évig megkapja a 'korábbi fizetését, .nem 'kell sajnálni.) Az új vezető személyére pályázatot kell kiírni. A pályázat elbírálásába a kollektíva képviselőit, szakértőit is be kell vonni! Az Így pályázatot nyert vezető jelöltjei és kormányt képviselő személy tölti be a fennmaradó 50c/o-°tÉs itt a dolgozói képviselet véget ér! Az ilyen módon felhatalmazott személyek fogják a privatizációt, az állami és ikollek- tív vagyont magánkézbe adni. Ók már nem az önigazgató vállalat, hanem a tulajdonosok képviselői (menedzserei) lesznek. (Ott, ahol munkástanács alakult, az alkalmazotti tulajdoni részért, talán ők is -kapnak valamit az osztozkodáskor.) Velük szemben a munkavállalók csak a hagyományos szakszervezeti eszközökkel léphetnek fel. Ezért a dolgozók létérdeke, hogy minél előbb alakuljanak, minél több helyen munkástanácsok, független szakszervezetek, vagy a meglévő szakszervezetet alulról építsék újjá, olyan szakszervezetekké, melyek nem a volt munkáltatóik szekértolói. Az ilyen szerveződésekhez segítséget nyújt a Munkástanácsok Országos Szövetsége. Jelenleg egyéb lehetőség híján az MDF pécsi, Geisler Eta u. 16. sz. alatti irodájában, vagy a 72/25-811 telefonon lehet kapcsolatba lépni velük, vagy a Pécs, Varsány u. 20-ban levő irodában minden hét első páros napján (pl. 2-án, 8-án), telefonszóm: 24-594. Péntek Zoltán, a Sopiana munkástanács elnöke, Gulyás Béla, a Hunor 2. sz. gyár munkástanács elnöke, Balogh Géza, a Vasasipari Szöv. munkástanács elnöke minden betegségben szerepe von a gépkocsikból áradó mérgező gázoknak. VEGYI HÁBORÚT FOLYTATUNK ÖNMAGUNK ELLENI A KORSZERŰ KÖZLEKEDÉST, UTAKAT, PARKOLÓKAT, OLCSÖ Ólommentes benzint, kerékpáros KÖZLEKEDÉST I Mindezek érdekében fölvonulási rendezünk kerékpárral, gyalog, rollerrel és görkorcsolyával (egyéni ötletek alkalmazhatók), álarcban, védőruhában stb. Mindenkit várunk 1990. szeptember 12-én 15—lé ára között a Köztársaság téren. PÉCSI ZÖLD KOR végig — annak a jelkép azt mondja: szabad vagy. Aki reformer álarcban sunyin visszarendeződésre spekulál - ha Október 23. tér kerül igazolványába lakóhelyként -, a név azt mondja: „veszejtsd reményed . .." Névtábláink között van, melynek egy pillanatig sem szabadna házaink falán maradnia (és más városban már nincs is ott). A névadók nem érdemlik meg, hogy nevüket ehelyütt leírjuk. Reméljük, a forradalom idei évfordulójára az első cserék már megtörténnek. Az SZDSZ pécsi csoportja Új utcanevek legyenek! Magyar Szociáldemokrata Párt Elvi nyilatkozat A Magyarországi Szociáldemokrata Párt az európai demokratikus hagyományokat követő munkáspárt. Tiszteletben tartja a népfelség, az alkotmányosság és a társadalmi igazságosság elvét. Épít a nemzeti értékekre, a magyar szociáldemokrata hagyományokra és a nyugati testvérpártok tapasztalataira. A 100 éves szociáldemokrata mozgalom a szervezett munkásság politikai képviseleteként jött létre. Mindenki előtt nyitva áll, aki elfogadja a szociáldemokrata eszmeiséget és erkölcsi értékrendet. A szociáldemokrácia tiszteletben tartja és védi a lelkiismereti szabadságot és valláserkölcsi értékeket. Szoros kapcsolatot tart fenn a bérből és fizetésből élők tényleges gazdasági érdekeit hitelesen védő szakszervezetekkel és munkástanácsokkal. Hirdeti a vállalkozás szabadságát és a társadalmi szolidaritást. A piacgazdaságot és a méltányos közteherviselést párosítja. A párt 1890-ben jött létre, 1948-ban a kommunisták erőszakosan felszámolták. 1956-ban a forradalom napjaiban újjászerveződött és tevékeny szerepet vállalt. 1989 januárjában másodszor is életre kelt, november 3-5. között megtartotta XXXVI. kongresszusát és megkezdte pártszerű működésének kiépítését. 1989 novemberétől ismét az Inter- nacionálé teljes jogú tagja. A párt tagjai ipari, mezőgazdasági munkások, értelmiségiek és alkalmazottak, önerejükből lett vállalkozók, nyugdíjasok, vallásra, nemre, etnikai és kulturális hovatartozásra való különbségtétel nélkül. C élkitűzéseink: emberi és polgári jogokat mindenkinek, nemcsak a politikai és gazdasági hatalom birtokosainak. így, vegyes tulajdonon alapuló piacgazdaságot,- hatékony munkavállalói érdekvédelmet (független szakszervezet, munkástanács), — az állam szociális felelősségét,- demokratizálódást az élet minden területén, — alapértékeink a szabadság, az igazságosság, a szolidaritás, a tisztességes élethez való esélyegyenlőség és tolerancia alapján. A marxista tipusú munkáspártoktól az különböztet meg minket, hogy — a magántulajdont nem megszüntetni, hanem a nemzeti felhalmozás szolgálatába kívánjuk állítani, — a hatalom megosztásának és egyensúlyának elvét valljuk, (minden diktatúrát, monopóliumot és hatalmi koncentrációt elvetünk), — az emberi és polgári jogok teljeskörű kiterjesztését kívánjuk a munkások és dolgozók polgárosodásával, a munkavállalók védelmét úgy kívánjuk megvalósítani, hogy az ne akadályozza a magánfelhalmozást, mely a nemzet gazdagodásának szerves része. A liberálisoktól megkülönböztet minket, hogy a - tőke-munka egymásrautaltságából kiindulva, a szükségszerűen jelentkező konfliktusokat kompromisszumos úton kívánjuk megoldani (szakszervezet, állam szociális felelőssége), — alapértékeinknek megfelelően, az emberi méltóság nem eshet a piacgazdaság áldozatául, a magán- felhalmozás nem nyomoríthatja meg a munkást és a munkavállalót. 1 948-ban a Kommunista és a Szociáldemokrata Párt erőszakos egyesítése történt a kommunisták által. A szociáldemokratáknak csupán kisebb része lépett be a Magyar Dolgozók Pártjába, Marosán, Szakosíts vezetésével, akiktől pártunk 1989. november 3- 5-i kongresszusán elhatárolta magát. A szociáldemokraták többsége soha nem csatlakozott az MDP-hez, emigrációba (Kéthly, Bán, Szélig stb.) és börtönbe kerültek. A Rákosi-, majd Kádárkorszakban a társadalom perifériájára kényszerültek a szociáldemokraták százezrei. 1948-ban tehát nem a Kommunista és a Szociáldemokrata Párt egyesülése történt meg! Az 1956-os forradalomban sok szociáldemokrata küzdött és esett el. A Nagy Imre-kormányban szociáldemokrata miniszterek is tárcát kaptak, néhány napra ismét megjelent a Népszava, mint a Szociáldemokrata Párt lapja. A Szociáldemokrata Pártot - történelme során - már kétszer magába olvasztotta a Kommunista Párt; 1919-ben és 1948-ban. Ezért a párttagság és vezetés a keserű történelmi tapasztalatok birtokában, a Kommunista Párttól és utódszervezeteitől elzárkózó magatartás mellett foglalt állást. Fenntartásaikat a demokratikus választásokig és azóta is több esemény támasztotta alá. Nem tartjuk lehetségesnek a kommunista pártok szerves átfejlődését szociáldemokrata pártokká. Ugyanakkor nyitottak vagyunk az olyan volt MSZMP- tagok számára, akik ma vállalják a Szociáldemokrata Párt programját és annak megvalósításában részt vesznek. Követeljük a volt MSZMP- vagyon elszámolását, a Szociáldemokrata Párt vagyonának visszaszolgáltatását, a történelmi igazságtétel szellemében. Bármely parlamenti vagy parlamenten kívüli demokratikus párttal készek vagyunk az együttműködésre, ha az a demokratikus ótalakitást, a piacgazdaság kiépítését, a szociális feszültségek enyhítését, a nemzeti felemelkedést szolgálja. Az ország stabilizálása érdekében a kormánnyal és a parlamenttel az összes lehetséges kérdésben együttműködve fogalmazzuk meg kritikánkat. Magyarországnak meg kell szereznie, illetve meg kell őriznie a nagyhatalmak, a szomszédaink és a nemzetközi pénzvilág bizalmát. A hatékony munkavállalói érdekeket úgy kívánjuk határozottan képviselni, hogy az ne veszélyeztesse a termelési folyamatot az össz- nemzeti felhalmozást, a külgazdasági kapcsolatainkat, fizetőképességünket és a működő tőke behozatalát. T ámogatunk minden olyan szakszervezetet, melyben érvényesül a demokratizmus, az alulról szerveződés és a gazdasági hatalomtól való függetlenség. A politikai rendszerváltást követően a szakszervezeti döntések és cselekvések fő színterei a vállalatok és üzemek lesznek. Elismerjük a szakszervezetek önállóságát és pártfüggetlenségét. Fontosnak tartjuk a munkástanácsok szerveződését. Jóllehet, ezekben átmenetileg zavaróan keverednek az érdekvédelem és tulajdonosi funkciók. Országos Pártválasztmány
