Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-06 / 154. szám

J*W. szeptember 6., csütörtök űj Dunántúli napló 3 Röpülnek um ezresek Iskolakezdési hajcihő Megérzi a város az iskola- kezdést, de megérzik a szülők is. Egyelőre még senki sem ülhet le nyugodtan otthon, mondván, már mindent meg­tett a gyerek iskolába bocsá­tására, hiszen hosszú sorok mutatják a papírboltok előtt, hogy bizony jócskán van még pótolni, vásárolni való. És mindez még csak a kérdés egyik része, a másik az, mit kér majd az iskola, mire kell befizetni kisebb-nagyobb ősz- szeget az évkezdéskor. Az anyuka a papírbolt előtt egészen el van keseredve, szinte a szeme is könnyes, amikor elmondja, hogy, bár óvatos volt, semmit nem vett előre, potyára, most meg is ihatja ennek a levét. Egy napra szabadságot vett ki, mert azt remélte, hogy nap­közben talán kevesebben áll­nak a boltokban, és jut ideje beszerezni mindazt, ami még kell. A baj már nem is az, hogy mire minden megvan ahhoz, hogy negyedikes kis­fia nyugodtan ülhessen a padban, ezresek repülnek el, sokkal elkeserítőbbnek talál­ja, hogy amit keres, az nincs, hiánycikk. Kétségbeesett pró­bálkozásként már a KGST-pia- con is járt, ahol lengyelek árulnak ugyan füzetet, de ezek semmilyen hazai szab­ványnak nem felelnek meg. Csak színes ceruzát kapott. Pécsett, a Kossuth utcai papírboltban is elmondták: őrült nagy a forgalom, sok a jugoszláv vásárló, ezzel is in­dokolható, hogy hiányzik a füzet, a könyvborító, a körző, a filckészlet, a gyurma, a ce­ruza, a toll, de egyébként sem volt túlkínálat semmiből. S hogy mit kérnek az ál­talános iskolákban? Minden­hol más a helyzet, de alsósok általában kell vigyenek WC­papírt, papírzsebkendőt, szal­vétát, de többnyire a felső­söknek is kötelező a torna­ruha és a tornacipő, néhol a szabadidőruha is, és persze az egységcsomag. A Köztár­saság téri iskolában például most kell befizetni az osztály­pénzt is, a biztosítási össze­get, a diáksportköri díjat, ez utóbbinál a szülők pártoló­tagok is lehetnek, éves tag­díjjal. Egyelőre nincs vita ab­ban, hogy a szakkörök in­gyenesek Lesznek, az angol nyelvtanfolyamon résztvevők azonban már fizetnek a fog­lalkozásokért. összeget írni azért lehetetlen, mert minden iskolában más a szokás, rá­adásul a legtöbb helyen még nem volt évkezdő szülői érte­kezlet sem, sok költség pedig az iskolaév folyamán merül fel, egyelőre nem láthatóan. Egyelőre hát nagy a zűrzavar, és azt sem lehet tudni, mi „A te táskád is szép történik majd, ha a szakmi­nisztérium által szorgalmazott terv életbe lép, és fizetni kell majd azokért a tanfolyamokért is, melyeket régebben szakkör­ként is „el lehetett adni". Az ingyenes oktatás tehát ko­rántsem ingyenes, de ebben Fotó: Proksza László nem hibás az iskola, csak az általános bűnbak: az ország gazdasági helyzete. A szólás tehát, hogy „legdrágább kin­csünk a gyermek”, most iga- zabb, mint bármikor. Hodnik I. Megmondja most a PIÉRT... A szlogen első fele Így hangzik: „Mit, -hol, miért?...” És tényleg megmondja! Hogy mit, hol, miért nem lehet kapni. ^Merthogy a tanévkezdés min­dig meglepi a hazai -gyártó­kat és kereskedőket. Ennyien akarnak vásárolni? És ennyit? £s pont -most? iNa, ez azért túlzás! És elkezdődik a régi mogyar (kelet-európai?) tár­sasjáték. Eszerint a kereske­delem diktálja a feltételeket, szigorúan, keményen: 9-től 17 áráig tartunk nyitva (lógjon oz iskolából a gyerek, vagy vegyen 'ki szabadságot a szü­lő?), és csőik a kosaraik egy- tharmadát adjuk ki (ne legye­nek sokan a boltban, mert az fárasztó, és hátha lopnak . ..). Két dologra biztosan jó ez az egész. Az egyik: a papír­bolti eladó (többnyire kezdő vagy tanuló) megízlel'heti a hatalom édes ízét; ő dönti el, mikor jöhet be a csüggedt ve­vő. A -másik: a vevő rájön -hogy szabadság csak akkor lehet, ha bőség is van. Mert amíg a -hiány diktál, addig — tetszik, nem tetszik — enge delmes tömeggé kénytelen le­fokozni magát, akinek meg­mondják, „mit, hol, miért?". Akár a -Piért, akár másvalaki. A tanulságok sora folytat­ható, és sorállás köziben van is időrík elgondolkodni. Csak annyit -még; ki lehet találni szebbnél szebb szlogeneket, jelszavakat, szónoki fordulato­kat, de gyanítom, hogy a meg­oldáshoz ez édeskevés .. . S. G. Toliseprű Tanévkezdésre egyet-mást Az idegen nyelvek egyik jellegzetes sajátossága, hogy a főnevek három neműek.'Le­hetnek hím-, nő- és semleges neműek. Ebből persze sok fur­csaság származhat. A német leány (das Mädchen) például semleges nemű, a latin fele­ségnek (uxor) szóvégzete sze­rint hímneműnek kellene len­nie. Ilyen szavunk a kolléga is, amely a latin coliego szó (magyarul: társ, pajtás, mun­katárs stb.) magyarított vál­tozata. E szó végzete szerint a latin nyelvben nőnemű szó lehetne, de olyannyira fiúsí- tották, hogy a nőkollégákat 'kolléganőknek vagy rövid e- vef kolleginóknak szoktuk ne­vezni. E szó magyar írásmód­jára, ejtésére is többféle fel­fogás alakult ki. A minden­napi nyelvhasználatban a kol­léga szó alkalmazása terjedt el. Ezt találjuk a helyesirási szájegyzékben is. De sokszor hangzik rövid 1-lel és e-vel, ekként: kolega. A régi filmek­ben is ez az ejtésforma diva­tozott. Ha azonban a szóból mel­léknevet képezünk, a kollegiá­lis ejtés és írás a helyes. Vi­gyázzunk, ne vessük ki belőle az i betűt! Nem kollegális, hanem kollegiális! A kollégis­ta szó ejtésénél viszont visz- -szatérhetünk az é-s alakra, bár némelykor feltűnik a kol­légista változat is. Vannak olyan -ista végű főneveink és mellékneveink, amelyekben a latinos képző «előtti szótag magánhangzója 'időtartam tekintetében sokáig ingadozott: néha magyarosan hosszú magánhangzót, néha -rövidet írtunk. Ilyen szavunk a gimnazista és a gimnázista. Az előbbi használata a sza­bályos, az utóbbira régebbi Irodalmi alkotásokban buk­kanhatunk. Babits írja egy helyütt: „Még iskolatársai ■előtt is fölényben érezte ma­gát, pedig azok gimnázisták voltak, s latint tanultak." Ma a közfigyelem újra a gimnáziumok felé fordul. Ta­lán azért, mert e 8 osztályú középiskolában a klasszi-ku; nyelvek és a klasszikus mű­veltség tanítása volt a jellem­ző. Az általános iskola foly­tatásaként általános műveltsé­get is nyújtott, és az egye­temekre is előkészített. Vala­mikor, még a. középkorban a székesegyházi, a kolostori is­kolákból, valamint a városi latin iskolákból fejlődött ki. A gimnázium neve mai érte­lemben a XV. század óta for­dul elő. Ekkor régi klasszikus irodalmunk tanulmányozása lett a művelődés legfőbb esz­köze, a tudományosság mérté­ke. A humanisták tulajdon­képpen átvették a régi görö­gök testgyakorló helyeinek a nevét. Ilyen gymnasionban ta­nított Platón, Arisztotelész, Antiszthenész és mások. A gimnáziumokon kívül voltak még pedagógiumok, lyceumok, főtanodák stb. Az 1883: XXX. törvénycikk óta nálunk hiva­talosan a gimnázium név sze­repel. A diákélet azonban gimi- ről, fősuliról, közgázról beszél, és tanév eleje lévén, egyelőre nincs szó a bunkókról, a dá­kokról, .a dugókról, a karókról és más hasonló kártékony dolgokról, amelyek a diákéle­tet elszomorítják. Az ifjúság nyelvéről azon­ban ezt nem mondhatjuk el, bár néha figyelemreméltó, ér­dekes, nyelvi alkotókészség te­kintetében sokszgr dicsérhető. De mór most vigyázzunk ar­ra, hogy ez a gyakran tréfás, játékos dióknyelv ne szennye­ződjék be, ne legyen tele trá­gár kifejezések garmadával, ne váljék nagyképű, szelle­mesnek szánt, de valójában durva szavak tárházává. Dr. Tóth István Ormos Mária: „Kutató ember, történész vagyok...” Miért adta vissza képviselői mandátumát a rektorasszony? „Mindenki végezze azt a munkát, amihez legjobban ért...” Szeptember 3-án kelt az a lemondólevél, mellyel Ormos Mária, a JPTE rektorasszonya az MSZP frakcióvezetőjével kö­zölte: a képviselői mandátu­máról lemond. Személyesen kerestük meg, hogy döntésé­nek okairól érdeklődjünk. A kérdés feltehetően nem tapin­tatlan :- Horn Gyula pártelnök az elmúlt héten Pécsett több szocpárti honatyát kritizált, s ön is köztük volt. Van-e en­nek köze a bejelentéséhez?- Semmi. Ha jól emlék­szem, néhány hónappal ez­előtt adtam önnek egy inter­jút, melyben elmondtam: úgy érzem, hogy a két feladat ne­hezen összeegyeztethető, s rö­videsen döntenem kell. Az egyetem, a kutatói munka — amiben eddig éltem - éppen- úgy teljes embert kíván, mint o képviselői szék. Június utol­só napjaiban már bejelentet­tem Pozsgay Imrének, hogy a mandátumról lemondok, s ő ezt tudomásul vette. Mindösz- sze arra kért, hogy várjak még a döntés nyilvánosságra hozatalával, adjak időt a fel­készülésre, hogy a párt meg­találja azt az embert, akit a helyemre kooptál.- ön tudja, hogy ki az utód . ..?- Még nem. De nem is foglalkozom vele.- Gondolom, nem volt könnyű a döntés, hiszen hosz- szú idő után az első demok­ratikusan megválasztott parla­ment soraiból távozott?- Nem volt könnyű, de szá­momra teljesen természetes. Sem alkatomnál, sem életko­romnál fogva nem látom an­nak jogos lehetőségét, hogy a kutató-történészi pályát egy hirtelen fordulattal feladjam, s mást csináljak. Vallom, hogy az ország érdekében hasznos és tényleg előremutató mun­kát nem csak a parlamentben lehet végezni, s nem az or­szág háza kizárólag az a hely, ahol a magyar jövő el­dől. Nagyon sok egyéb hely akad, ahol e jövőért dolgozni lehet, s tegye ezt mindenki ott, ahol a leghosznosobban tudja, s végezze azt a mun­kát, amihez a legjobban ért. Ebbéli felfogásom tompítja azt a belső szomorúságomat is, amely a lemondás megfo­galmazásakor bizony előjött.- Módosul-e a Szocialista Párton belüli tevékenysége, a párthoz való viszonya?- Szó sincs erről. Ügy gon­dolom, hogy legtöbb lehető­ségem a tudománypolitikában és az egyetempolitikában adó­dik, nem beszélve arról, hogy folytatom azokat a kutatáso­kat, amelyek a közelmúlt tör­ténetét érintik. Kozma Ferenc A Zöld Kör jelöltjei Pécs város egyéni választó­kerületeiben A Zöld Kör a helyható­sági választásokon az alábbi jelölteket állítja Pécs egyéni választókerü­leteiben : 1. vk.: Kiss Tibor bánya­mérnök, környezetvédelmi szakmérnök. 3. vk.: Traj Ferenc ny. energetikus (a Nyugdíjas Egyesülettel kö­zös jelölt). 4. vk.: Németh Tibor bányamérnök, kör­nyezetvédelmi szakmér­nök. 5. vk.: Somlai Béla programozó. 6. vk.: Fel­cser László építészmérnök (Városvédők Egyesülete). 7. vk.: dr. Sántha Attila, a JPTE docense. 8. vk..-Er­délyi József építőipari üzemmérnök. 9. vk.: Erdé­lyi Albert általános mér­nök. 10. vk.: Varga János földmérő mérnök. 11. vk.: Bartos Sándor gépész- mérnök, környezetvédelmi szakértő. 13. vk.: Bérces Viktória könyvtáros. 14. vk.: dr. Podlócz György jogász. 15. vk.: Szabópál Bálint építészmérnök, vá­rosépítő, városgazdálkodá­si szakmérnök, urbanista. 16. vk.: Pozsár Sándor bányamérnök, környezetvé­delmi szakmérnök. 17. vk.: Vincze Sándor építész- technikus. 19. vk.: Engert Péterné programozó. 21. vk.: Schulcz Lászlóné, o Városvédők Egyesületének tagja (a Nyugdíjas Egye­sülettel közös jelölt). 22. vk.: dr. Olasz István gim­náziumi tanár. 24. vk.: Görbics János magasépítő és környezetvédelmi szak- üzemmérnök. A pécsi Zöld Kör jelölt­jeit támogató ajánló szel­vényeket a városi tanács választási irodáján (Kos­suth tér 1-3., Geisler E. u. 15.), valamint a zöld kö­rös 'igazolt .aktivistáknál lehet átadni. SZDSZ­rendezvény Sellyén A nemzetiségek és az ön- kormányzatok kapcsolatáról ta­nácskozást rendez a Szabad Demokraták Szövetsége szep­tember 9-én délelőtt 9-től dél­után 5 óráig Sellyén, a me­zőgazdasági szakiskola (kas­tély) épületében. A résztve­vők: Solt Ottilia, Wekler Fe­renc, Horváth Aladár, Ver­seny Erika és Révész Sándor. A rendezvény díszvendége dr. Dörnbach Alajos, az Ország- gyűlés alelnöke. A nemzeti és etnikai kisebbségi jogok védelme a választójogi törvényben A nemzeti és etnikai ki­sebbségeket is érintik azok a hátrányok, melyek az ön- kormányzati törvénykezés el­húzódásából és a törvények késői megjelenéséből adód­nak. Előkészítetlenségre és késlekedésre vall, hogy csak tegnap született elhatározás arról, hogy jelöltjeik továb­bi 15 milliós alapot hasz­nálhatnak fel a választási kampány során, s a szá­mukra kedvezményeket nyúj­tó törvényi rendelkezések bonyolultak, eddig kevés nyilvánosságot kaptak. Utób­bin igyekszünk enyhíteni a választójogi törvény vonat­kozó részeinek ismertetésé­vel. Külön joga a nemzetisé­gi és etnikai kisebbségi je­lölteknek és az ilyen jelöl­teket állító szervezeteknek, hogy nevüket anyanyelvü­kön is fel kell tüntetni a választási nyomtatványokon, továbbá a választási kam­pány során utolsó napján külön rádió- és tv-adásidő illeti meg őket. Ha ikislistás választáson (a 10 000 főn aluli telepü­lések esetében) a kisebb­ségi jelöltek egyike sem szerez mandátumot, meg kell állapítani azt a szava­zatszámot, amely azonos a kislistán legkevesebb szava­zattal mandátumhoz jutó jelöltre leadott érvényes sza­vazatok kétharmadával, s kisebbségi jelöltként képvi­selő az lesz, aki ezt a sza­vazatszámot eléri — de az azonos kisebbséghez tarto­zó, több ilyen jelölt közül csak a legtöbb szavazatot elnyerő jut mandátumhoz. Ha több kisebbség (cigány, német, horvát) indul, fenti módon mindegyiktől egy személy bejuthat a képvise­lőtestületbe, azaz akár há­rom fővel is inövekedhet a testület törvényileg megha­tározott létszáma. A tízezernél nagyobb lé­lekszámú helységekben —a kétszavazatos választási rendszerben — a kisebbsé­gi jelöltek automatikusan felkerülnek nemzetiségenként külön-külön egy-egy függet­len listára (ha jelzi, hogy nem kíván a listán szere­pelni, természetesen törlik a nevét). Ebben az esetben a kisebbségi lista is -a szer­zett szavazatok arányában jut mandátumhoz, de ez a mandátum azé lesz, aki egyéni választókerületében a legtöbb szavazatot kapta. Ha a kisebbségi függet­len lista a fenti módon — kevés szavazata lévén — nem jut mandátumhoz, meg kell keresni azt a legkisebb számot, amellyel a kétvó- lasztásos rendszerben még mandátumot lehet kapni, s ha e szám kétharmadát a kisebbségi független lista el­érte, egy mandátumot kap. Természetesen ezt is a vá­lasztókerületében legtöbb szavazatot kapott jelölt nye­ri el.

Next

/
Thumbnails
Contents