Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-22 / 170. szám

1990. szeptember 22., szombat aj Dunántúlt napló 11---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------———I Teljesen valószínűtlen dolog;^|f||f jgjfa Dr. Lábady Tamás alkotmánybíró Sok sérelmet éltem meg Dr. Lábady Tamás kétgyer­mekes, 46 éves megyei bíró, a tíztagú Alkotmánybíróság második ötösének megválasz­tásakor került be a magas bí­rói testületbe. 1968-ban sum­ma cum laude végzett, a JPTE Jogi Karán, azóta dol­gozik az igazságügyben. 1979- bén Humboldt ösztöndíjban részesült, ami — mivel gyakor­lati jogász kapta — ritkaság számba megy. Kandidátusi disszertációját 1988-ban védte meg, 1989 óta az Eötvös Lo- ránd Tudomány Egyetem cím­zetes docense, az ELTE Jogi Továbbképző Intézetben vég­zett oktatási és a tudományos munkája miatt.- Az alkotmánybírói tevé­kenység bírói vagy tudományos tevékenységének tekinthető-e inkább?- Szerintem mind a kettő. Mint minden más birói mun­ka, teljes embert igényel, azonban az utóbbinál a tudo­mánynak mindenképpen jelen kell lennie, nagyon sok kuta­tást kiván. De alapvetően ez a birói munka: döntést kell hozni.- Dr. Tertyánszky Ödön volt a leglelsőbb bírón kívül ön az egyetlen gyakorlati jogász az alkotmánybírók között. Nyugat- íurópában sok helyen az al­kotmánybíróságra vonatkozó jogszabályok kifejezetten ki­mondják: a leglelsőbb bírósá­gokból kell választani a testü­let tagjainak egy részét . . . — Már a jogtudomány nagy kiválósága, Szászi-Schwarcz Gusztáv akként vélekedett, hogy kétféle panasz fogalma­zódik meg a jogászokról. Az egyik a gyakorlatban dolgo­zókról, hogy nem elég az el­méleti felkészültségük, a má­sik pedig az elméleti jogá­szokról, hogy érzéketlenek a gyakorlatban. Elmélet és gya­korlat fogja meg két csücské­nél a jog palástját, de az egyik, kéz nem tudja mit mar­kol a másik - mondotta Szá­szi-Schwarcz. Bennem is meg­fogalmazódott, hogy miért nem foglalkozhat egy bíró az elmé­lettel. Egyetemista koromban érdekelt mór, hogyan oldja meg például Mari néni szom­széd-perét az angolszász jog. Eqy bírói döntés mögött el­méletileg is felkészült szakem­bernek kell állnia. Az elméleti sebész is műt, az orvostudo­mány és a jogtudomány is al­kalmazó tudomány. — ön „vidéki" bíró, miért esett önre a választás? — Nem tudom, hogyan szü­letett a döntés. Az Alkotmány- bíróság testületileg tett javas­latot a személyemre. Szakmai­lag és emberileg is nagyon örülök az elismerésnek, sok sé­relmet éltem meg.- 1970-ben nevezték ki bí­rónak, 1976-ban már másod- ■ lokú bíró, 82-ben pedig me­gyei bírósági tanácselnök, és ebben az évben megválaszt­ják alkotmánybírónak. Az ön életrajza ritka lelteié ívelő pályának tűnik . . .- Fiatalon nagyon szép pá­lya elé néztem. 1976-ban me­gyei bírósági elnökhelyettesnek akartak kinevezni „csupán” be kellett volna lépnem a pártba. Ez nem csak a meg­győződésemmel ellenkezett, de számomra a bíró abszolút füg­getlen volta is azt jelentette, hogy lehet nem tagja a pártnak. És semmilyen politi­kai szervezetnek. így nem let­tem az ország akkori legfiata­labb megyei bírósági elnökhe­lyettese. Soha nem tagadtam, hogy vallásos vagyok. 1982- ben, amikor kineveztek bíró­sági tanácselnöknek — amihez a megyei pártbizottság egyet­értése kellett — a lelkemre kötötték, ne vegyek részt nyíltan egyházi szertartáson. Később három ügy kapcsán kipackáztak.- Hogyan történt?- összbírái értekezletet hív­tak össze, amelyen személyem­ről és a bírói függetlenség tartalmáról volt szó. Itt el­hangzott többek között, hogy a szocialista bírói alkat pár­tosságot jelent, a jogpolitikai irányelvek pedig pártos ítél­kezést igényelnek. Az értekez­let előadója Lenint, Marxot és olyan klasszikusokat idézett, mint Biszku Béla és Korom Mihály. Végezetül pedig úgy minősítettek, hogy nem alkal­mazom megfelelően a jogpoli­tikai irányelveket. így alkal­matlanná váltam, hogy bírósá­gi tanácselnök legyek. Ezzel nagyjából egyidőben szüntet­ték meg az egyetemi másod­állásomat. 1973-tól oktattam, ez évtől vagyok újra másod- állású docens a JPTE-n. Lelki­leg nehezen éltem meg ezt a dolqot, évekbe tellett, míg helyreálltam. Még két éve is, amikor egy megyei bírósági tanácselnök nyugdíjba akart menni, azt mondták neki, hogy maradjon, mert nincs meafelelő ember, akit a he­lyére tegyenek.- Milyen akadályok elé ál­lították még a pályáján?- A nemzetközi biztosítási jogászok 1986-os budapesti világ-kongresszusának főrefe­rense voltam, de csak a saját szabadságom terhére engedtek el a fővárosba. Nem kaptam meg például a kandidatúra megvédésére előírt kétszer 30 napos szabadságot sem, rá­adásul ezzel egyidejűleg há­rom hónapra kirendeltek vi­dékre ítélkezni. Pici sérelmek ezek, de amire a bírói pályá­mat feltettem, a pécsi bíróság romos épületében egyszerűen nem tudtam elérni, ezért je­lent most sokat nekem ez az elismerés. Sz. J. Hajókormánynál a viharban „A bölcs, aki nem akar részt venni közügyekben, azt a büntetést szenvedi, hogy gonoszok és ostobák kormányza­ta alatt kénytelen élni." Emersonnak ez a megállapítása fokozottan érvényes akkor, amikor valaki a közéletben olyan posztra kerül, amelyre figyelnek a rábízott vezetet­tek, mert akkor már nemcsak a maga sorsáról, hanem a rábizottaknak őt követő magatartásáról van szó. 1961-től állt az ezeréves pécsi egyházmegye élén dr. Cserháti József püspök, és igyekezett a most már múló­félben levő, de az elmúlt években még tomboló vihar­ban tartani a Cél felé ve­zető irányt. A korszak a ka­tolikus egyházban a II. Va­tikáni Zsinat által és annak szellemében megjelenő dia­lógus, párbeszéd lehetősé­gének kora volt. És ebben a korszakban - amikor a ma­gyar katolikus egyház év­tizedes némaságra ítélve, és még a legzártabb templomi keretben is szigorú állami, gyakran minden emberiessé­gükből kivetkezett személyek felügyelete alatt állva már a katakombákba szorult -, nálunk is csekély lehetősége támadt annak, hogy egyházi személy a zsinat szellemé­ben párbeszédet kezdjen az uralkodó, és uralmát gyak­ran a legembertelenebb esz­közökkel is biztosítani kívánó ateizmussal. És amíg eddig a hallgatás volt az, amely messze hangzott a határo­kon túlra is, most — ha na­gyon korlátozottan is de lehetőség támadt a beszéd­re, és Babits Mihály iskolá­jának egykori diákja is érez­te a kemény ítéletet: „Vét­kesek közt cinkos, aki né­ma." A napokban hagyta el a sajtót Cserháti József ny. püspök: Fényvillanások a hosszú éjszakában c. könyve. A könyv dokumentációs visz- szaemlékezés az elmúlt har­minc év egyházüldözéses korszakára. A magyar egy­ház kálváriáját ekkor már a vértanúként tisztelt Mind- szenty bíboros, esztergomi érsek mellett öt püspök, solj száz pap és ezernyi világi hívő meghurcoltatása, sok­szor halála jelzi. Ilyen kö­rülmények között is Cserháti püspök vállalta a dialógust és hirdette, hogy demokra­tikus egyenlőség nélkül nem lehet földi közösséget meg­szervezni. Vallja, hogy az egyháznak az ateista állam- hatalommal szembeni ellen­állása nem aktív szervezke­dés, de nem is passzív rezisztencia. Meg kell találni az együttélés lehetőségét, mert hisz a vallás a kata­kombákban meglehet sza­badság nélkül, de a sza­badságnak szüksége van a vallásra, mert vallás az örök erkölcsi értékeket hirdeti és védi. Ez a történelemnek egy olyan tétele, amelynek igaz­ságát a ma politikusainak sem volna szabad elfelejte­ni. Ugyanis az ember szel­lemével évtizedeken keresz­tül folytatott vallás- és hit- ellenes manipuláció egyesek gondolkodásában - és meg­nyilvánulásaiban — ma is je­len van. Ne feledjük, hogy a mái gyakorló politikusok többsége — és megint Ba- bitslhoz fordulok megfelelő szavakért - „gonosz új is­kolák neveltje”, akik gyak­ran „már nevét is felejtik annak, ami előttünk szent ma még". És amikor Cser­háti püspök tanulmányait ol­vasom,- azok — úgy érzem - gyakran a mának is szólnak. Nem érti a történelmet az, aki nem akar tudomást sze­rezni a forradalmi átalaku­lásokról. És ebben az állan­dóan változó világban is mindig meg kell találni azt az alapot, amely változat­lan, és amelyet a vihar tom- bolása sem tud megdönteni. Cserháti püspök tanulmá­nyaiban sziklára épít, nem pedig homokra, és így az abban foglaltak azt az igaz­ságot sugározzák, hogy az egyház a történelem vihará­ban is a „kényszerű egymás mellett élés” mellett örök­érvényűen hirdeti az „egy­másért élés” parancsát. És a közölt tanulmányokat ol­vasva a jóakaraté ellenfél­nek is rá kell döbbennie ar­ra, hogy a magyar katolikus egyház a többi egyházzal karöltve - ha szabadság van - sokkal többet tehet az eddigieknél a szétzilálódott erkölcsi értéktudat, az egész magyar erkölcsi megújulás érdekében. És rá kell döb­benni Márton Áron erdélyi püspök igazságára: „Az em­ber meghal, ha a lélek el­válik a testtől. A társadalom is széthull, ,ha megfosztják a vallástól. Mert a vallás nor­mái, nevelő ereje és kegyel­mi segítsége nélkül földi ha­talom nem tud rendezett és igazságos létet biztosítani.” A most közölt do-kumená- ciós visszaemlékezések 1975 és 1988 között főleg a Vi- qiliában, de különlenyoma­tákban is megjelent tanul­mányokat foglalnak össze. Teljes megértésükhöz termé­szetesen szükséges, hogy minden tanulmányt a kelet­kezése, ill. megjelenése ide­jébe helyezzünk el, mert hisz a történelemben, csak így tudjuk helyesen értékelni. És ha ezeket a tanulmányokat .valóban történelmi kritikával olvassuk, elkerüljük azt a történelmietlen vagy törté­nelemellenes szemléletet, amely az elmúl évtizedekben megjelent művekben gyakran megnyilvánul, és amely tör­ténelmietlen szemléletmód még ma is gyakran kísért. A jövő építéséhez tisztázni kell a múltat. Ebben majd még tisztázni kell azoknak az értelmiségieknek a felelőssé­gét is, akik a kommunista hatalomátvételhez odaadták gyakran személyes érde­keikért - miniszteri bársony­székért vagy akadémiai tag­ságét - tudásukat, nevüket. HazárVk erkölcsi, kulturális lezülléséért felelős szemé­lyeknek a történelem előtt kell felelniök. És amikor Cserháti Jórsef pécsi me­gyéspüspök ebben a lezül- lesztett, kulturálisan szétzilált állapotú hazában a törté­nelem által adott, az állam- hatalom által engedélyezett keretben megszólalt, érezrük, hogy azt a választott püspö­ki jelmondatának szellemé­ben tette: „Isten népének szolgálatában." 1934-ben — amikor az új- pogányság szelleme már Magyarországon is erősen éreztette hatását, az akkori vallás- és közoktatásügyi mi­nisztérium útján d. Lobmayer Géza egyetemi tanár 10 ko­ronás aranyból és több ér­tékes könyvből álló jutalom­díjat ajánlott fel „vallási és faji különbség nélkül egy olyan középiskolai tanuló­nak, akii a legnemesebben gondolkodik és legtöbb re­ményt nyújt arra nézve, hogy az országnak nemes stílű, fennkölt gondolkodású pol­gára lesz.” A pécsi Nagy Lajos Gimnázium akkori ta­nári kara erre a jutalomdíj­ra egyhangú határozatával Cserháti József Vili. osztá­lyos tanulót, az önképzőkör ifjúsági elnökét terjesztette fel. És most, amikor Cserháti József püspök könyvét ol­vasom, úgy érzem, az akkori gimnáziumnak kiváló ember­ismerő pedagógusai voltak. Dr. Rajczi Péter A könyv kapható a Szent István Társulat és az Ecclesia boltjai­ban, valamint a pécsi püspökség gazdasági hivatalában. Ara: 265 Ft. Házi feladat - szülőknek Megkezdődött a tanítás. Az iskolai élet minden korosztá­lyú tanuló napirendjét, élet­ritmusát megváltoztatja. Első­sorban a szülő feladata, hogy gyermeke kiegyensúlyozott fej­lődése, eredményes tanulása érdekében segítse, s ha kell irányítsa ezt az életrendi vál­tozást. Csak rendszerességgel, kö­vetkezetes odafigyeléssel érhe­tő el, hogy a napi tanulás mellett jusson idő szabadleve­gőn mozgásra, elég idő táp­lálkozásra, családi és baráti együttlétre, otthoni segítésre, s pihentető olvasásra is. Az első osztályos tanulók iskolaérettségi vizsgálata már koro tavasszal megtörtént. Nyáron sor kerülhetett az esetleges beszéd; érzék- vagy mozgásszervi elváltozások kor­rekciójára. (Pl. logopédiai fog­lalkozások, szemüveg, lúdtalp- betét használat). Ha ez elma­radt, feltétlenül pótolni kell, hisz a hibás beszéd, gyenge látás, vagy rossz hallás hát­ráltatja a kisdiákot az olvasás- írás-tanufásban. Minden gyerek igényli, hogy figyeljenek rá. Nemcsak a tanulás első napjai érdeke­sek, később is osztozni kell pozitív, vagy negatív iskolai élményeikben. Az otthoni tanulás megkez­dése előtt engedjék őket pi­henni, játszani, vagy kedvük szerint mást csinálni; mint a tanulás. A nagy mozgásigé­nyű gyereknek különösen fon­tos, hogy szabadba jusson, hisz a beépített iskolaudvaron, szűk zsibongóban rabnak ér­zi magát. A házi feladatok elkészíté­séhez tiszta, jó megvilágítású helyre, a gyermek életkorának megfelelő magasságú asztal­ra, kényelmes székre van szük­ség. ügyelni kell arra is, hogy az asztali lámpa fénye balról világítsa meg a munkafelüle­tet! Miért jobb a hátitáska, mint a divatos sport, vagy kézitás­ka? Mert a hátitáska súlya egyenletesen terheli az izom- zatot, s így megelőzhető a csapott, lógó váltak, az eset­leges hátgerincferdülés ki­alakulása. Egyoldalú terhe­lésnél könnyebben deformáló­dik a növekedésben lévő szer­vezet fejletlen izom- és csont­rendszere. Gyakori, hogy váltócipőt kér­nek az iskolába. Kinőtt nyári szandálok, papucsok baleset- veszélyesek. Keménytalpú, le­kopott sarkú cipők a népbe­tegségnek számító lúdtalp előkészítői. Az ún. tisztasági csomagot, sajnos, csak az alsótagozato­sok használják, pedig kevés iskolában van igazi lehető­ség a személyi higiénie köve­telményeinek megtartására. Ne szidják, inkább dicsérjék meg azt a kisdiákot, aki pisz­kos törölközőt hoz haza! A legtöbb iskolás rendszer­telenül és elégtelenül táplál­kozik. Az emelkedő térítési dí­jak miatt évről évre fogy a napközis tanulók és menzások száma. Sok iskolában 0. órá­val, 7 órakor kezdődik a ta­nítás, s tart 2—fél 3-ig. A gyerekek többsége otthon nem reggelizik, a szünetekben tan­teremből tanterembe költöz­ködnek, evésre kevés idő ma­rad. Legrosszabb helyzetben a szakmunkás tanulók vannak, dolgozás heteiken alig jutnak meleg ételhez, üres gyomorral soha ne engedjék el a gye­reket iskolába, éhesen nem lehet figyelniI Szép lenne, ha a tizórára adott pénz helyett, visszatérne az otthon készített uzsonnák divatja! A rossz étkezési szokások mellett a kevés mozgás, elég­telen alvás a gyerek korai ki­fáradását okozhatja. Ne en­gedjünk az esti könyörgések­nek, a kisiskolást időben küld­jük ágyba! A szorongó, kudarctól ret­tegő, vagy túl szorgalmas di­áknak gyakran fáj reggelente a hasa. Néhány megnyugtató szóval feloldható félelme, de orvoshoz kell fordulni, ha a panasz állandósul. Szakember tud segíteni ak­kor is, ha a tanulás feltételei adottak, az átlagos intelligen­ciájú gyermek mégis olvasás-, írás felismerési zavarral küzd (pl.: betűket felcserél, kihagy, fordítva olvas). Tele a város iskolás fiatalok­kal. Rohanó mindennapjaink­ban a közlekedésben is fi­gyeljünk rájuk! összeállította: Dr. Béna Ildikó, oszt. vez. főorvos Baranya M. Köjál

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents