Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-22 / 170. szám
1990. szeptember 22., szombat aj Dunantüli napló fi sertő helyzetet nehez elviselni Ilii un le a nélkül A kétéves Berger Lacika még békésen alszik ágyában, nem érzi szülei nehéz helyzetét Semmiből is meg lehet élni,- csak nehezen. Mindezt azóta tudom, amióta találkoztam Berg érékkel. A héttagú család - öt gyerek (a legidősebb 14 éves, a legfiatalabb 20 hónapos) és a két szülő - a Mohácsi-szigeten le kik, Homorúdtól pár kilométerre, Rihán. Az apa, a mindössze négy osztályt végzett Berger Ferenc tavaly június végéig a mohácsi tsz-nél volt fűtő, udvaros. Ekkor került a munkakönyvébe a „Felmondás a dolgozó részéről" bejegyzés. Az ok ez esetben másodlagos. (Berger Ferenc úgy meséli a történteket, hogy felmondatták.) Ami fontos: azóta egy emberrel sem találkozott- pedig járt jó néhány irodában —, aki mondta volna neki, hogy amennyiben nem tud elhelyerkedni, úgy jogosult munkanélküli-segélyre, hisz' munkaviszonyban állt: a már említett tsz-nél alkalmazták 1976 júniusától (1977. februártól tsz-tag!). Berger Ferenc a tsz után a BÁCSHÚS- hoz ment Bajára, de az üzemorvos két és fél hónap után egészségileg alkalmatlannak ítélte az ott dolgozásra. Más munkahelyet viszont nem talált sem a szigeten, sem túl a Dunán, Mohácson vagy a környékén. Amióta a BÁCS- HŰS-tól eljött, a családi pótlékot sem kapják (1989. novembertől). így tavaly november óta a család havi bevétele hivatalosan nulla forint. A Berger család már közel egy éve vár a munkanélküli-segélyre Fotó: Läufer László Mecsek Füszért Vállalat pécsi raktárháza 1100 négyzetméter alapterületű, 30 főt foglalkoztató, kis- és nagyker tevékenységet folytató áruház vezetésére jelentkezőket vár A munkakör betöltésének feltétele:- Felsőfokú kereskedelmi végzettség,- 5 éves szakmai gyakorlat lehetőleg áruforgalom területén,- 50 óv alatti életkor Jelentkezni lehet: Pécs, Megyeri út 59: Balog Balázs raktárházigazgatónál személyesen, naponta 8-12 óráig Jelentkezési határidő: 1990. október 5. isssaJSBi l^jgűSSSS fel, aztán a kacsatartó helyeket alakították ki, rendbe tették az udvart, de a házfelújításra már nem kerülhetett sor. Munkanélküli-segély nem jár - tudatták a férfival Siklóson -, mert szerződéses állása volt az elmúlt három évben. így egy (kis) keresetből és a családi pótlékból tengődnek négyen. A 14 éves nagyobbik gyerek mondta, hogy legszívesebben elmenne dolgozni, hogy könnyítsen a családon . . . Helyzetük kilátástalan. Az asszonyka egyre azt hajtogatja: „Belenyugodni nem fogunk. Majdcsak sikerül valamit kezdenünk." Optimizmusában férje kevésbé osztozik . .. A következő munkanélküli, akiről írok, már segélyes — közel egy éve. A fiatalember egyetemet végzett. Vándormadárnak nem nevezhető: tíz év alatt két cégnél dolgozott. Munkahelyén leépítés volt, így lett munkanélküli. Eltelt tizenegy hónap, s most úgy néz ki, munkát talált — bár nem a felsőfokú 'képzettségének megfelelőt. — Ez a kivárás időszaka - mondta a magát megnevezni nem akaró férfi. — Az értelmiségieknek is át kell ezt vészelniük. Hogy milyen egy munkanélküli élete? A napjaim általában az újság állás- nirdetéselnek böngészésével kezdődnek. Háromhetente kell a munkaügyi szolgáltató irodánál jelentkezni. Míg órákat várakozom, van időm szemlélődni. A munkanélküliek közű ránézésre látszik, ki hagyja el magát. Pedig ezt tragikusan felvenni nem szabad: küzdeni kell! Tudomásul kell venni, hogy az álláskeresésnél nem jó pont, ha valaki munkanélküliként kopogtat. A sértő helyzeteket viszont nehéz elviselni. Van sok értelmes tanfolyam, csak ezekkel az a baj, hogy a munkanélküli ezt nem engedheti meg magának, mert nincs pénze. Egy félév több mint húszezer forint. A megyéből nem szeretnék elmenni, csak akkor teszem ezt, ha minden kötél szakad. Ideköti az embert a család . . . L. Cs. K. Vallónia és Baranya megállapodása Példák és tanulságok Négyéves kapcsolat öltött formát abban a megállapodásiban, amelyet a napokban írtak alá a belgiumi Vallónia és Baranya megye vezetői. Monsban, a Sajtó Házában. Szeptember 12— 17-e között- Piti Zoltán megyei tanácselnök vezetésével — háromtagú delegáció járt Vallóniában. Találkoztak a 3,2 millió lakosú régió politikai és állami vezetőivel, üzletemberekkel. A most aláirt megállapodás előzménye: az Európai Régiók Szövetségének keretében Val- lórria vállalta, hogy szorosabbra fűzi kapcsolatait Baranyával, és erről ez év márciusában Pécsett szándéknyilatkozatot irt alá a megyei tanács elnöke és Albert Lie- nard vallon miniszter. A mostani megállapodás átfogó és hosszú távú együttműködés keretéül szolgál, és mellékletében tartalmazza az 1991-es esztendő kortkrét tennivalóit. (Vallónia és Baranya vezetői ezentúl minden évben találkoznak majd, áttekintik a végzett munkát és kidolgozzák a következő év feladatait.) Az 1991-es tervek között szerepel szakemberek, üzletemberek cseréje, ma nketing- tanfölyamok szervezése magyar szakemberek számára, a vásári ikapcsolatok kölcsönös kiépítése (Pécsi Ipari Vásár, illetve ottani mezőgazdasági vásár), üzleti napok szervezése (magyar bét Belgiumban és belga Két Baranyában), üzleti, termék- és árlisták küldése, ipari, agrár-és biotechnológiák cseréje, széles körű üzleti és szakmai kapcsolatok kiépítése a Gazdasági, illetve az Agrámkamafával, az MTESZ-szel, az egyetemek közti kapcsolatok kibővítése. A vallon partnerek ígérik például, hogy tájékoztatást adnak az Európai Közösség szabványairól, tőzsdeszakértőt küldenek, és továbbképzésen fogadnak — még ez év októberében — 5—6 baranyai menedzsert. Ugyancsak októberre várható egy vallon üzleti delegáció érkezése. Hazaérkezése után arról is megkérdeztük dr. Siklói Tamást, a Dél-dunántúli Regionális Gazdasági Kamara ügyvezető titkárát, hogy a delegáció tagjaként milyen egyéb megszívlelendő tapasztalatokat szerzett. Három témát emelt ki. Az egyik: Vallania — Baranyához hasonlóan — súlyos szerkezeti válságot élt át a 80-as évtizedben, hiszen itt is a bányászat, a nehézipar volt túlsúlyban. Az állam és a gazdálkodó szféra összefogásával, céltudatos, jól megtervezett gazdaságpolitikával sikerült a válságot leküzdeniük. Minden piacgazdasági eszközt igénybe vettek (kedvezményes hitelek, adók, ipari parkók, a dolgozók átképzése) az új iparágak meghonosítása, a kis- és középvállalatok erősítése, a csúcstechnológia bevezetése érdekében. És ami különösen tanulságos: a kormánypárti és az ellenzéki politikusok pártállásuktól függetlenül hatékonyan működtek együtt a közös cél érdekében, miközben átfogó közigazgatási és politikai reformokat hajtottak végre. A másik érdekesség az ún. Euroguichet szervezetek léte, amelyek fő célja ma, hogy segítsék a belga vállalatokat az 1992, évre való felkészülésben. A vallon fővárosban, Namurban működő szervezet például 25 éve létezik, 38 település iparának, infrastruktúrájának fejlesztését koordinálja, 20 ipari park létrejöttében segédkezett, de foglalkozik vásórszervezéssel, lakásépítéssel, idegenforgalommal, exporttal, külföldi befektetők felkutatásával stb. Varsóban és Prágában már létrejött ilyen szervezet, a Baranya megyeiek most kezdeményezik a kormánynál, hogy Magyarországon is hozzanak létre, már csa'k azért is, mert számottevően megkönnyítené az európai közösségekhez való közeledésünket, hiszen hozzájuthatnánk az Európai Gazdasági Közösség és az EFTA főbb adataihoz, kiadványaihoz, és magyar vállalatok adatai is békerülhetnének az adatbankokba; segítséget kaphatnánk magyar vállalatok külföldi bemutatkozásához. Ma e szervezeteket az Euró- poi Közösség költségvetéséből tartják fenn, de 1992 után ügynökségekké alakulnak. A harmadik: a befektetési holding, amely a régió költségvetésének támogatásával működik. Ez az intézmény — amelyet a válság idején hoztak létre - támogatást nyújt magánvállalkozások számára, részvényekkel belép magánvállalkozásokba, amelyek — beindulásuk után — ezeket visszavásárolják. Kedvezményes kamatozású hitelt és egyéb kedvezményeket kapnak azok a vállalkozások, amelyekben a holding perspektívát lát. Ennek is szerepe volt abban, hogy a korábban nehézipari jellegű Vallóniában ma sok új, csúcstechnológiát alkalmazó kis- és középvállalkozás virágzik, gyakorlatilag nincs munkanélküliség, és mindenhol a jólét jelei tapasztalhatók. S. G. Eladásra nem — külföldi tőke bevonása — igen A közelmúltban egy 33 cégnevet tartalmazó lista jelent meg az egyik napilapban azt állítván, ezek azok a vállalatok, melyeket a kormány eladni kíván. Meglepve láttam, hogy e lista második helyén szerepel a Baranya Megyei Zöldért Vállalat. Hogyan került oda?- Ezt én is szeretném tudni — mondta dr. Koron!cs Károly igazgató. - Az az igazság, az újságból értesültünk arról, hogy egyáltalán létezik ilyen lista, s ezen mi is rajta vagyunk. Azért is furcsállottuk a dolgot, mert mi nem vagyunk állami vállalat. A Baranya Megyei Zöldértnek az áfészek a tulajdonosai, ezért a kormány ilyen lépést nem tehet meg velünk. De feltételezem, nem a kormány állította össze ezt a listát, ugyanis ilyen nem is létezik.- Akkor honnan eredhet az információ?- Szeptember közepén a Pénzügyminisztérium és a ViHarmincas listán a Zöldért? lágbank befektetési szervezete MIGA konferenciát tartott Budapesten. Ezen többek között azok a cégek, — így mi is — vettek részt, melyek a listán szerepeltek. Erre a tanácskozásra jelentkezni kellett, így gondolom ez a 33-as lista azokból □ vállalatokból állt össze. Ami tény, vannak olyan gazdasági egységek, melyeket valóban szeretnének eladni — például a Debreceni Tartósítóipari Kombinát hatvani konzervgyára —, másik részük pedig, igy a Baranya Megyei Zöldért is a külföldi tőke bevonásában érdekeltek. Egyébként a konferencián konkrét tárgyalásokra is lehetőség nyílott, mi két cégcjel vettük fel a kapcsolatot. Tehát senki nem kívánja eladni a megyei Zöldértet, az azonban tény, hogy a vállalat vezetői már lassan egy éve keresik a kapcsolatot, hogy külföldi tökét hozzanak gazdasági életük pezsdítésére. Arról szó sincs, hogy bajban van a cég, s ezért kellenek a dollárok vagy márkák. Az árbevételük tavaly meghaladta az 1,6 milliárd forintot, ennek ellenére ohhoz, hogy továbbléphessenek, s dinamikus növekedési pályára állhassanak — bizony szükség van tőkére. — Számításaink szerint 4 millió dollárra lenne szükségünk, hogy bővíthessük a már most is széles körű kereskedelmi tevékenységünket, s hogy megvalósíthassuk nagy álmunkat, mely élelmiszeripari termékek gyártása lenne. De terveink között szerepel, hogy felújítjuk a mohácsi tartósítóüzemünket. Dr. Koronics Károly hangsúlyozta, olyan külföldi partnerrel szeretnének részvénytársaságot alakítani, amely technológiát és piacot is hozna. Számítanak arra, hogy kialakul a kis- és nagygazdaságok egészséges egyensúlya, s szükség lesz olyan cégre, mely felvállalja az integrációs szerepet, például a kis mezőgazdasági üzemeket is kiszolgálja gépekkel, vetőmaggal, a termésre szerződést köt, s ezt értékesítik. A Baranya Megyei Zöldért ilyenné szeretne válni. Egyébként a minap alakult meg az Első Magyar Szövetkezeti Vagyonkezelő Központ - a 13 Zöldért Vállalat felügyeleti szerve. A központ a közeljövőben „átvilágíttatja" ezeket a vállalatokat, ezzel is seqítve a tőkebevonási szándékot. Roszprim Nándor A családfő alkalmi munkából néhanap összehoz százötven forintot. De ez még tejre, kenyérre, lisztre, cukorro is kevés. Ha a ri ha i boltos nem lenne jószívű és nem hitelezne.. . Ahogy elnézem a cin- gár gyerekeket, még’ elgondolni is iszonyat. Rilhóban már beszédtéma Bergerék sorsa. A szomszéd- asszony, akinek a hűtőjébe rakják a tejet, s akinél munka is akad egyszer-egyszer, nem is tud többet mondani, csak ezt: „Fogalmam sincs, hogyan lehet a semmiből megélni." zött (!), nem kívánta megnevezni magát. Felesége és az ő története azonban figyelemre méltó. Nyolc osztályt végeztek. A család kacsatömésből élt három éven keresztül, de mint kacsatömők magukra maradtak a környéken, így a távoli székhelyű tsz-nek egyetlen egy szerződött partnerért nem érte meg a szállítás. Hosszú utánjárásra az asz- szanynak sikerült elhelyezkednie, de csak azzal a feltétellel alkalmazták egy pécsi cégnél, ha előtte Pécsre bejelentkezik, vidékiként szóba sem álltak vele! Mégis dolgozhat, Bergerék az elmaradt családi pótlékból még egy fillért sem kaptak kézhez. A különböző betegségeken-műtéteken átesett 43 éves férfi bizakodik, hogy majd csak kap valahol munkát... * Egy másik faluba való férfi, aki hivatalosan szintén nem szerepel a munkanélküliek köbár állandó éjszakás, otthonról délután fél hatkor indul el, s reggel fél nyolcra ér haza. A családfő nem kap munkát sehol. A havi bérlettérítést - közel kétezer forint - egy cég sem vállalja. Utoljára a decemberi kacsaszállításkor kaptak pénzt. Az állattartásnál akartak maradni, az induláshoz próbálkoztak az újrakezdési kölcsön felvételével: nem volt fedezet — luxusautó, nyaraló -, másfél hónap futkosás után elakadt a hitel. Istálló és ól van bőven, de most rossz nézni, olyan üresek. Pedig a háziakon látszik a törekvés. Városból jöttek ki falura, bevezették a házba a villanyt, majd kezdték kiépíteni a gazdaságot: először az ólakat húzták
