Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-21 / 169. szám

1990. szeptember 21., péntek aj Dunántúli napló 3 Nem osak az Enduro! Rázós lett a „Sima ügy”? Megkerültek az ellopott képek Néhány napos, kemény munkát követelő nyomozás után a pécsi belvárosi rendőrállomás mun­katársai megtalálták és lefoglalták azt a három darab, ún. stáciás (keresztúti) képet, amelyeket múlt hét péntekén vittek el a pécsi Irgalmasok templomából. Az egyik kép már (or)gazdára ta­lált, a másik kettőt egy belvárosi kertben dugták el. Az 5., 6. és 9. „állomást” ábrázoló dom- bormüveket ma kora délelőtt 9 órakor teszik vissza eredeti helyükre az Irgalmas-rend temp­lomában. A tettes(ek) kézrekeritése érdekében a nyomozást folytatják, befejeztéről hírt adunk. Képünkön: a megkerült rézdomborművek a pécsi Légszeszgyár utcai rendőrállomáson, az üggyel foglalkozó nyomozó, Kovács Ferenc rendőrhad nagy társaságában. Fotó: Proksza László Mi legyen Helyette? A műemlékek nem tudnak várni! I. Megtartotta záróülését a MAB Hétfői számunkban megje­lent a „Hamisítják a Slick 50-et" című írás, amelyben Nádoi Lajos, a pécsi Enduro motorosbolt vezetője azt nyi­latkozta: Baranya és Tolna megyében kizárólagos joggal csak ő forgalmazhat Slick 50-et, amit máshol árulnak, az vagy hamisítvány,, vagy nem jogosan került a boltok polcaira. A nyilatkozat felhá­borodással vegyült reklamá- cióözönt indított el, törzsvá­sárlók bizalma rendült meg kereskedelmi partnereinkben, nem látván tisztán, vajon az ott megvett adalékanyag iga­zi Slick-e? Olyan, amilyent az Amero—Hun a hamisítások el­leni védekezésképp a napok­ban feladott hirdetéseiben - megjelent lapunkban is - „azonosított", tudniillik, rajta van a csomagoláson az ere­detiséget 'bizonyító ,,5/mo ügy” matrica. Bodnár András, akinek autó­javító műhelye van Pécsvára- don, s forgalmaz eredeti Slick 50 termékeket, tömören fogalmazott: mindazokkal szemben, akik árulhatják ezt az olajat, zsírt és a többi Slick 50-et, hitelrontás volt az Enduro vezetőjének nyilatko­zata. Király János, az AMC-bolt- ból: — Fél éve állunk kereske­delmi kapcsolatban az Amero- Hunnal és más, a forgalma­zást jogosan végző nagyke­reskedőkkel, akik valameny- nyien az eredeti Slide 50-et árulják - mi is, de tudomá­som szerint a Mobil autós­bolt is —, tehát a „Sima ügy” felirati csomagolásban lé­vőket. — A lapunkban is megjelent, s az Amero^-Hun által fel­adott hirdetést látták? — Erre annyit mondhatok: a matrica, ami ezek szerint rendkívül fontos az eredeti­ség eldöntésében, körülbelül egy hónapja van rajta a Slick-termékeken. ' Vannak azonban kereskedők, akik olyan készlettel indultak még korábbról, ami azóta nem fo­gyott el, vagyis nincsen raj­tuk a felirat: „Sima ügy". Holott ők is az Amero—Hun­Eladó az óbudai sziget — írtaim meg többször is, ismer­tetve Angyal Adóm harcát. A Ganz Danubius Hajó- és Da- rugyár vezérigazgatója idén májusban a sok százmillió dol­láros üzlet gáncsoskodóit Így sorolta:-a munkahelyüket fél­tők, a magyar bürokrácia és a magyar politika. Ezer em­ber jelenlegi munkahelye állt szemben ötezer leendővel, az óbudai hajógyár háromszáz- hatvanmillió forintos értéke az érintett szigetrész hárommil­liárdos (!) értékével. A józan ész egyértelműen az eladás mellett szólt. Mégis, az elmúlt hétig teljes bizonytalanság volt a sziget sorsát illetően. A szigethasznosítási pályá­zat határideje június 6-án le­járt. Az ajánlattevő öt cég 'közül a dón Baltica Finans AS és JPC Enterprise AS nyolc- százha tva n há ro mmi llió dől Iá ­ros terve — a terület üdülési, szórakozási, idegenforgalmi központtá fejlesztése - talál­tatott a legkedvezőbbnek. Au­gusztus 16-án ezt nyilvános­ságra is hozták. Szeptember elején megkérdeztem Angyal tói vásárolták. Sajnos, a mat­rica bevezetéséről partnerünk­től nem kaptunk értesítést, természetesen matricát sem. Lischka László, a Pécsi Autó­javító Kisszövetkezet megbí­zott elnöke:- Az első szerződésünket az Amero—Hun Kft.-vei még áp­rilisban kötöttük a Slick-ter- mékek forgalmazására. Több tízezer forint értékben el is adtunk belőle. Az Enduro- boltban elhangzott vélemény következtében ügyfeleink bi­zalma megrendült, számosán reklamálnak, mit öntöttünk a gépkocsijukba . . . Az, hogy csak az Enduro forgalmazhat­ja a Slick 50-et, nem igaz, rajtunk kívül mások is jogo­sultak erre, s valódi, vagyis eredeti terméket árusítanak. Ezek között van például Pé­csett, a Rácvárosi úton az AS autósbolt is. Dara Tamás:- Késő tavasz óta állunk szerződésben az Amero—Hun­nal, illetve egyik forgalmazó­jával, a Kovács Kft.-vei. Az anyagot Dunaharasztiból hoz­zuk, s az általunk forgalma­zott Slick 50-en ott a matri­ca is, a bűvös „Sima ügy” felirattal; Egyébként a velünk kötött szerződésünkben az is henne van, hogy a terméket csak az Amero-Hun tudtával, jóváhagyásával reklámozhat­juk, „tárhatjuk" a széles nyil­vánosság elé. Nem tudom, ez vonatkozik-e az Enduro veze­tőjére is . . . Hozzáteszem: tu­domásom szerint több forgal­mazója és telephelye is van az Amero—Hunnak, ahol csak­is az eredeti termékeket kap­ják meg a kiskereskedők, az árusításukra jogosítottak. Bodnár András, „Várad Kft.”:- Én körülbelül egy hónap­ja állok üzleti kapcsolatban az Amero—Hunnal, Taksonyból, a Solt u. 5. szám alatti telep­helyükről hozom az árut, s a címet csak azért mondom ilyen pontosan, mert az En- duro-nyilatkozatot követően nálam is reklamáltak, s én azt válaszoltam: ha az ügyfél óhajtja, személyesen megyek fel vele Taksonyba, hogy meg­győződjön arról: a termék on­nan van, eredeti. Nekem egyébként ott senki sem mond­Ádámtól, hogy min bukhat el a szigeteladás? A válasza a következő volt: — A szerződés életbe lépé­sének több buktatója van. Az egyik a politika: vagy támo­gat egy ilyen ügyet, vagy nem. A másik a bürokrácia: a maga akadályóllitó képes­ségével elérheti, hogy a kül­földi partner megunja ezt a magyarországi cirkuszt, és ki­száll. A következő a kapzsi­ság: sokan szeretnének ebből a pénzből egy kicsit felmar­kolni. Mert ez nagy pénz: több mint nyolcszázmillió dol­lár. És akadályozó a gazda-, sági érdek: ha Magyarorszá­gon kitalálnak még három adót meg négy új büntetést, akkor ez az ügy üzletileg már nem lesz indokolt. — Az eladás kinek a hasz­na? — Mi állami cég vagyunk. Minden haszon az államé. — Miben bízik? A józan ész­ben? — Abban talán nem. Az túl­kapás lenne. Azt hiszem, in­kább a szerencsében. ta, hogy Baranyában és Tol­nában csak az Enduro forgal­mazhatná a Slick 50-et. Ha így lenne, bizonyára jelzik, amikor aránylag nagy tételben vásároltam. Az Enduro-nyilatkozat által felkavart indulatok azonban sok mindenre fényt derítettek: például arra is, hogy a for­galmazó cégek igyekeznek a drága terméket az Amero- Hun által megadott ársávon ■belül, lehetőleg az alsó határ közelében árulni. így többen az Enduro árai aló tudnak menni. Nádor Lajos, az bnduro tu­lajdonosa :- Ami a cikkben szerepel, igaz, s én pontosan azt is mondtam, ezért a felelősséget vállalom! Itt van az a január elején kötött szerződés, amely­ben a kft. igazgatója saját kezűleg irta oda, hogy Bara­nyában és Tolnában a ma­gánkereskedelemben kizáróla­gos joggal forgalmazom a Slick 50-et. Nincs arról tudo­másom, hogy ezt feloldották — bár attól még megtörtén­hetett. Én nem azt állítottam, hogy minden Slick, ami for­galomban van: hamisítvány, hanem azt: nem mindenki árulhatja jogosan. Alapítottam ezt az előbb mutatott szerző­désre. Illetve: a Shellnek is van szerződése az Amero-Hun- nal, de az országos szintre. Vagyis ott lehet a pécsi el­árusítóhelyein is teljes joggal az adalékanyag. Amikor a hamisítást hírül adó hirdetést olvastuk, termé­szetesnek tartottuk, hogy an­nak nyomatékot adjunk: a Slick 50 nem olcsó, fél liter több mint 3000 forintba ke­rül. Akit tehát becsapnak, azt alaposan becsapják . . . írá­sunk az autósok védelmét szolgálja, s nem a Slick-ter- mékek forgalmazásának ke­resztmetszetét kutatta. Természetesen kiváncsiak voltunk az Amero-Hun véle­ményére is. Felvenni, velük a kapcsolatot képtelenség volt, két napon keresztül. Ha Írá­sainkra reagálni óhajtanak, készséggel adunk helyt véle­ményüknek, amelyből minden­ki megtudhatná: kik forgal­mazhatják az eredeti Slick E válaszon kellőképpen meg­rökönyödtem, aztán pár nap múlva újabb meglepetés ért. Egy svéd cég sajtótájékozta­tót tartva bejelentette, hogy ő is vevő a szigetre. Ángyai Ádámot az elmúlt hétfőn fel­hívtam telefonon, - hogy mit szól erre.- Van még egy remek aján­lat, és ennek én örülök — jelentette ki a vezérigazgató —, csak későn jött. Mondhat­ni, akkor akarták megvenni az autómat, amikor már el­adtam ! Angyal Adóm kedden eluta­zott az NSZK-iba. Másnap ülé­sezett az Állami Vagyonügy­nökség igazgatótanácsa. Az MTI közlése szerint széles kö­rű (?) vita után tudomásul vette az igazgatóság, hogy a Ganz Danubius Hajó- és Da­rugyár előszerződést kötött a dán céggel az óbudai hajó­gyári sziget idegenforgalmi cé­lú hasznosítására. Bizom abban, hogy mindez a józan ész diadala .. . I. Cs. K. Megtartotta utolsó ülését a Baranya Megyei Tanács mel­lett működött múzeumi és mű­emléki albizottság (MAB). A helyszín a megye egyik igen jelentős régészeti feltárása volt: Máza szászvár, s ott is a középkorban keletkezett szászi vár, amely a római katolikus plébánia három évszázados épületeként érte meg napjain­kat. A MAB tagjainak a dr. Qerő Győző-dr. Sándor Mária régészházaspár mutatta bé az 1984 óta folyó, és most már a befejezéshez közeledő ása­tások eredményét, a már csak­nem egészében feltárt szászi várat. Az épület — a török utá­ni barokk átépítésnek köszön­hetően — megőrizte a közép­kori gótikus formákat az alsó - ma pince - szinttől a tető- szerkezetig, körülötte pedig megtalálták — a jelenleginél mintegy másfél méterrel mé­lyebben levő félévezred előtti járószinten — a Zsigmond-ko- rabeli bővítésből eredő épület­szárnyat, a kövezett díszudvart a kúttal és a faragott kőbőt készült káva maradványaival. A szászi vár a tervek szerint a nagyközség kulturális központ­ja lesz a rekonstrukció után. A bemutatás után dr. Tóth Zoltán megyei főépítész, a MAB társelnöke értékelte az albizottság munkáját, majd Takács Gyula megyei tanács­elnök-helyettes, a MAB elnöke mondott zárszavakat a több évtizedes tevékenységről. Kije­lentette: tudatosság volt ab­ban, hogy a MAB tagjainak a fele mindig a műemlékvéde­lemben érdekelt építészekből tevődött össze, amint az is, hogy a koordinációs készség jegyében bevonták mindazon szervek képviselőit, amelyek tenni tudtak és akartak a ba­ranyai műemlékvédelemért. Ter­mékeny együttműködés volt mindvégig az egyházakkal, -el­sősorban is a római katolikus egyházzal. Enélkül - állapí­totta meg - nem tartana ott a megye műemléki helyzete, ahol tart. Ügy vélekedett^ hogy a MAB gazdag örökséget hagy az önkormányzatokra, s egy­ben megoldásra váró felada­tokat is, hiszen számos mű­emléki munka folyamatban van, mások az indítás fázisá­ban találhatók, vannak mű­emlékek — a siklósi és a szi­getvári vár —, amik a korábbi nem éppen sikeres felújítás után ismét felújításra szorul­nak, és gondoskodásra várnak az ormánsági református templomok. A MAB elnöke vé­gezetül köszönetét mondott a testület tagjainak áldozatos munkájukért. II. Az újságíró, aki a MAB te­vékenysége évtizedeinek egy jelentős szakaszában végigkí­sérhette az albizottság munká­ját, most nehéz helyzetben van: értékelő sorokat írjon-e, vagy inkább a folytatásra vo­natkozó gondolatait adja köz­re. Meqpróbália ezt is, azt is. A műemlékekben gazdag Ba­ranyában az a fontos feladat hárult a MAB-ra, hogy előké­szítő, véleményező, koordináló szerepet vállaljon a bonyolult, roppant jelentős és - valljuk be — nem mindig és mindenki által méltányolt munkában. Ezt sikeresen meg is tette, hi­szen amivel ma büszkélkedhe­tünk ország-világ előtt, mind­abban ilyen-olyan formában a MAB munkája is benne van. Talán egyetlen nagy adósság­gal nem tud elszámolni meg­felelőképpen: nem állt ki ke­mény következetességgel a me­gye európai és egyetemes emberi értéke, a pécsi román­kori kőtár ügye mellett, s így közreműködője volt e nagysze­rű műkincsgyűjtemény másfél évtizedes hányattatásának. De nehogy ennek az alapján ítél­jük meg a MAB-ot! A meg­ítélésben álljanak ott a szép­ségek, s az is, hogy megyénk­ben sikerült a lakosság köré­ben is kialakítani, erősíteni a műemlékvédelmi szemléletet, vagyis azt, hogy ma már min­den polgár magától értetődő­en természetesnek veszi a mű­emlékekkel való törődést. Je­gyezzük meg: mig régebben nem volt ritka jelenség, hogy a múlt előkerült emlékeit seb­tiben eltüntették, horribile dictu: megsemmisítették, ne­hogy miattuk késedelmet szen­vedjenek egyes építkezések, addig erről ma már nem hal­lani, sőt türelemmel kivárják egy-egy jelentős lelet kellő megkutatását, s végre azt is megérhettük, hogy ezek bemu- tathatóvá tétele sem okoz ko­molyabb gondot. A záróüfésen sok szó esett a jövőről, a folytatásról. El­hangzottak olyan nézetek, mi­szerint ez a MAB „magánszor­galomból” maradjon fenn, és társadalmi szervként - mint­egy klubszerűén - foglalkoz­zon tovább az ügyekkel. Lehet erről is szó, már csak azért is, mert nagy kár lenne, ha a rengeteg tapasztalatot felhal­mozott MAB most máról hol­napra szétszóródna úgy, hogy ismeretanyaga — amelyet egy­fajta stafétabotnak is tekinthe­tünk - megsemmisülne. A leg­főbb gond, hogy igazában még ma sem tisztázott a ma- qyar műemlékvédelem helyzete (csak nemrég „derült ki", hogy a Környezetvédelmi Miniszté­riumhoz tartozik), s .szó van arról, hoqy az Országos Mű­emlékvédelmi Felügyelőséget is részekre osztják, azt meg vég­képp nem tudni, hogy a me­gyei önkormányzat miként akar majd foglalkozni e fontos ügy- qyel. Csak egy biztos: foglal­koznia kell! Mégpedig azt be­látva kell ezt tennie, hogy a műemlékvédelem nem lehet kizárólagosan helyi önkor­mányzati ügy. Bizonyosra ve­hetjük: ahogy a helyi tanácsok sem birkózhattak volna meg a műemlékvédelem költséges fel­adataival, úgy a hamarosan megalakuló helyi önkormány­zatok sem lesznek erre képe­sek. Már csak ezért is szükség lehet ezután is a műemlékvé­delmi tevékenység összehango­lásában aktív szerepet vállaló, a MAB-hoz hasonló területi szervezetre. A hangsúly a te­rületin van. Tudniillik a MAB korai korszakában volt törek­vés a helyi tanácsok melletti szerv működtetésére (Pécsett elég sokáiq kínlódott is ez), ám ezek életképtelennek bizo­nyultak. És még valami: az új MAB létrehozásával nem sza­bad majd késlekedni, mert a műemlékek nem tudnak várni. Hársfai István 50-et. Mészáros Attila Eldőlt az Óbudai sziget sorsa Angyal Addm két év harc után csatát nyert

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents