Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-17 / 165. szám
Az öttusa lekerül a műsorról? Hogyan tovább olimpia? Két éve Szöulban már 237 számban hirdettek végeredményt a nyári ötkarikás játékokon, amelyen 160 ország képviseletében 9417 sportoló vett részt. A szakemberek félnek attól, hogy tovább gyarapodik a mezőny, s akkor még zsúfoltabb lenne a műsor, a rendelkezésre álló idő alatt már-már lebonyolíthatatla- nokká válnának a küzdelmek. Két év múlva Barcelonában még több számban, 257-ben avatnak majd bajnokot, ám a Nemzetközi Olimpiai Bizottság program- bizottsága már úgy döntött, hogy maximum 10 ezer sportoló kap rajtengedélyt. További szigorítások elkerülhetetlenek az 1996-os nyári játékokon is, majd 2000-től még nagyobb létszámszűrésre lehet számítani. Minderről Vitalij Szmirnov, a NOB tagja, a NOB programbizottságának vezetője nyilatkozott, hozzátéve, hogy a testület szeptemberi tokiói ülésén is foglalkoznak majd a kérdéssel, s az ottani álláspont szellemében látnak konkrét munkához. A találgatások máris megkezdődtek. Sokan gondolják úgy, hogy egyes sportágak, illetve szakágak - így az öttusa, a súlyemelés, az ökölvívás, a labdarúgás, a ritmikus sportgimnasztika, a szinkronúszás - olimpiai helye veszélyben forog. Azt is elképzelhetőnek tartják, hogy az egyéni sportágakban, mint például vívásban, öttusában, tornában, úszásban megszűnnek a csapatviadalok, illetve a váltószámok. Mindezek ellenére az sem kizárt, hogy újabb sportágak kerülnek be az olimpiai műsorba, ezek sorában a leggyakrabban a golfot, a tribt- lont és a softballt emlegetik. Szmirnov szerint csak olyanok jöhetnek szóba, amelyek szerte a világon nagy népszerűségnek örvendenek. Vagyis a férfiak esetében legalább 75, a nőknél pedig 44 országban űzik a sportágat. A veszélybe került sportágak között van az öttusa, igaz, nem először. A Magyarországon nagy hagyományokkal és sikerekkel rendelkező összetett sport létét már többen és többször megkérdőjelezték. Hivatkoztak arra, hogy csak kevesen űzik, drága, hosszadalmas . . ., tehát volt jócskán „vád" ellene. Különösen azóta érződik a fenyegetettség, amióta a kistestvérnek nevezett triatlon mind nagyobb tömegeket hódít meg szerte a világon. Hogyan vélekedik a hírről Császári Attila, a Magyar öttusa Szövetség főtitkára, a nemzetközi szövetség technikai bizottságának tagja?- Nagyon elszomorító, hogy amikor az olimpiai program csökkentéséről van szó, mindig előkerül az öttusa. Arra senki sem gondol, hogy milyen hagyományokkal rendelkezik ez a sportág, hiszen 1912 óta minden olimpián szerepelt, s éppen Coubertin báró, az újkori olimpiák alapítója volt a támogatónk, az ő javaslatára került az ötkarikás játékok műsorára. A nemzetközi szövetség mostanában a női öttusa olimpiai programba kerüléséért küzd, s közben maga a sportág van veszélyben. Nem téves taktika ez?- Nem. mert sok országban éppen a női szakág révén fejlődik ez a sport, tágul a résztvevők köre. A legfrissebb példa erre Dánia. Az északi ország férfi sportolóit nem jegyzik, viszont az elmúlt héten rendezett női vb-n egyéniben aranyérmet szereztek. Ez is bizonyítja, hogy a hölgyek versenyeztetése szélesíti o tagországok körét. Egyébként minden kongresszuson és technikai értekezleten egyik fő téma a sportág népszerűsítése, s ezzel olimpiai helyzetének megerősítése. Arra törekszünk, hogy eladható, a televízióban is közvetíthető legyen a sportág. Ezért próbálkozunk például a rövidebb versenyzési formával, a váltóval, vagy az egynapos viadalokkal. A ,,vád" akkor is fennáll, hogy drága sport és kevesen űzik.- Az öttusa miatt az olimpiákon nem kell új létesítményeket építeni, tehát ez nem indokolja, hogy levegyék a programról. Egyébként manapság semmi sem olcsó, minden sportnak megvan az óra. S hogy kevesen űzik? A nemzetközi szövetségnek 54 tagországa van, ez a szám csak mond valamit. Igaz, én „hazabeszé- lek", de ha tüzetesen megvizsgálunk minden sportot, nem valószínű, hogy mi vagyunk a sereghajtók . ^. - fejezte be Császári Attila. Világbajnok, vállalkozó és hazafi Gari Kaszparov, a lázadó, újító és reálpolitikus Gari Kaszparovot, a félig zsidó, félig örmény gyereket hétéves koráig Gari Weinstein- nek hívták. Ekkor halt meg az apja és ekkor vette fel anyja, Kaszparov vezetéknevét. Sakkozni hatéves korában kezdett. Miután világbajnoki titulust nyert, s számtalan alkalommal tanúsította csodálatos tehetségét, mindinkább őt, mind kevésbé Boby Fi- shert emlegetik a világ minden idők legjobb sakkozójaként. Gari Kaszparov megjelenése nemcsak a sakkban, hanem az egész szovjet sportvilágban forradalmat jelzett. Mert Kaszparov nemcsak sakkozott, hanem gondolkozott is, nemcsak készült az előtte álló nagy sikerekre, hanem lázadozott, elvetette az addig sérthetetlen normákat, viselkedési szabályokat. Éppen- úgy, mint annak idején nagy elődje, Fisher. Érthető, hogy o sportolók abszolút engedelmességére és irányíthatóságára szokott szovjet sakkszövetség nem tudott mit kezdeni a fiatal örmény lázadóval. S természetes, hogy inkább az engedelmes Karpovot akarta mindenáron menteni a világ- bajnoki székben. Annál inkább, mert a fiatal örmény a sakkon túlmenően is kezdett politizálni, önálló véleményt formálni, bírálni az addig sérthetetlen, szenteknek kikiáltott nagyságok viselkedését. — Ahogy nagymester lettem, o sakkelit rájött, hogy veszélyeztetem hősét, az engedelmes Karpovot - nyilatkozta nemrégiben az amerikai Playboynak Kaszparov. - Karpovot a rendszer annyi piszkos trükkel védte, amennyivel csak tudta. Kaszparov emlékeztetett arra, hogy jobb formájának köszönhetően 5-0-ról fordítani tudott, s egészen bizonyos, hogy könnyen a maga javára fordíthatta volna már okkor a mérkőzés kimenetelét. Cam- pomames azonban jó barátja volt Karpovnak, meg a szovjet sakkszövetségnek is nagy volt a tekintélye, és Így elérték azt, hogy a Karpov számára elveszett mérkőzést félbeszakítsák, majd pihenést eszközölve ki számára abban reménykedtek, hogy felülkerekedik a folytatásban. Ez nem történt meg, s ő lett a világbajnok. Ami ezután történt, az nem lehetett a szovjet sakkszövetség ínyére. Mert Kaszparov világbajnoki címének elnyerése után egyszerűen kijelentette, hogy nem hajlandó a sakkszövetség számlájára befizetni a nemzetközi tornákon nyert díjak összegét, illetve annak 80 százalékát, ahogyan a Szovjetunióban minden élvonalbeli sportoló tette, hanem az arányt megfordította, s csak 20 százalékot fizet, 80 százalékot pedig megtart magának.- Igaz, hogy jelenleg egy fellépésért 10 000 dollárt is elkér? — kérdezte a Playboy újságírója.- Hagyjuk az összeget. Mindenesetre elég sokat kérek . .. Kaszparov ezt most már, a peresztrojka és a glasz- noszty világában nyíltan megmondhatta az amerikai újságírónak, aki természetesen kihasználta az alkalmat arra, hogy megkérdezze az attraktiv sakkvilágbajnokot, mit gondol Natalija Negoda színésznőnek a Playboyban megjelent pucér képeiről. Megbot- ránkozott volna-e rajta a szovjet polgár, ha történetesen a hatóságok beengedik az országba a lapot s látja a képeket?- Nem tudom. Azt hiszem, úgy reagált volna, mintha a képen marslakót látna. Számára teljesen szokatlan valamiről lett volna szó. A dolgok, amelyeket most megmutatunk, a szinésznő gyönyörű teste, az én elmém hosszú ideje egyszerűen ki van zárva a szovjet közéletből. Hozzáférhetetlenek az emberek számára. Nálunk a szellemi életet befagyasztották, a szexet tiltották.- Miért sakkoznak itt milliók, miközben más országokban alig foglalkoznak ezzel a játékkal az emberek?- Azért, mert ebben az országban alig van mit csinálni. Más szórakozásra nincs pénzük az embereknek. Ehhez a játékhoz viszont elég egy tábla - ami olcsó - és egy csendes hely, amiből a szovjet parkokban van bőven.- Gyakran reggelizik kaviárt? — kérdezte átmenet nélkül az amerikai.- A Kaszpi-tenger mellett születtem, könnyebben és olcsóbban jutok hozzá, mint mások, tehát gyakran fogyasztom. Elég drága, de alkalmi áron meg tudom szerezni.- Sokat utazott, megfordult már a lejében az, hogy külföldön telepedjen le?- Nem. Fontosnak tartom azt, hogy a népem között éljek.- Elég kozmopolita ahhoz, hogy átvegye a „ dekadens" nyugat életstílusát. Gyönyörű, kék Mercedes 300 SE autóban furikázik Bakuban, rolex aranyórája van, Nyugaton luxus szállodákban száll meg. Nehezére esik megszegni a szocialista puritanizmus elveit?- Na, ne hülyéskedjen - utasította rendre Kaszparov a riportert. - Hogy képzeli, hogy kétféle életmód létezik, az egyik nekünk, a másik önöknek? Minden embernek azonosak a törekvései és joga van a jó életre. Már régóta érzem, hogy valami nem stimmel itt velünk a Szovjetunióban, s amikor Nyugaton jártam, ez az érzésem mindjobban megerősödött. Meggyőződtem arról, hogy a jelszavaknak semmi jelentőségük, az a fontos, hogy az ember jól éljen és kifejezésre jusson. Számomra nagyon fontos, hogy ezt a normális életet, ezt a felfogást elhozzam a népemhez. Nem akarom, hogy az emberek azt gondolják, én külön eset vagyok, amikor meglátnak a szép Mercedesben. Azt akarom, hogy a környezetem megértse, normális körülmények között mindenkit megillet hasonló, ha megkeresi az árát.- Szenvedélyesen beszél a szabadságról a Szovjetunióban. Megeshet-e itt az, ami Kínában, a Tienanmen téren történt?- Borzalmas még csak rágondolni is valami hasonlóra. Itt nálunk az még nagyobb katasztrófa lenne. A központi kormányzat mindenesetre kezdi elveszteni kapcsolatát a nemzetiségekkel meg a köztársaságokkal. Nagyon veszélyes szakaszba jutottunk. Sok ember szegény, nincs vesztenivalója.- Hogyan lehetne ezen segíteni? Külföldi beruházásokkal?- Nem, az eltűnne a káoszban. Az igazi esély a piacgazdaság, de a Gorbacsov által szorgalmazott új mentalitás még nem ért el a vezetés gondolkodásáig. A népből pedig 70 év alatt a rendszer szelleme kiölte a normális gondolkodás képességét.- Gondolt-e már arra, hogy politikus lesz?- Ki tudja?! Bizonyos értelemben most is az vagyok. Segíthetek a nyugati üzleti kapcsolatok kiépítésében, abban, hogy a népemet saját példámon demokráciára tanítom. KASZPAROV MELLESLEG SAJAT PÉLDÁJÁN BIZONYÍTOTTA MÁR eddig is, kiváló üzleti érzéke van, s valóban taníthatja népét jövedelem- szerzésre és vagyonkezelésre egyaránt. Mert a sakk mellett mindkettőt szinte profi színvonalon műveli. L. I. Hazájában is zöld utat kapott Ben Johnson Marcel Danis kanadai sportminiszter bejelentette, hogy a doppingolás miatt két évre eltiltott atléta, Ben Johnson büntetésének lejárta után, azaz szeptember 24-étől ismét versenyezhet kanadai színekben. Mint ismeretes, a szöuli olimpián „megbukott" sprintért az incidens után kormánya örökös eltiltással sújtotta. Most ezt a döntést vizsgálták felül és változtatták meg, így a világ egykori leggyorsabb embere ismét magára öltheti a juharleveles mezt a Nemzetközi Amatőr Atlétikai Szövetség által kiszabott büntetés letöltése után. Paul Depre, a Kanadai Atlétikai Szövetség elnöke ,a pozitív döntés kapcsán gyorsan leszögezte: amennyiben Johnson teljesiti a válogatási szintet, ott lesz a helye a nemzeti együttesben. A kormány Charles Dubin ügyész vizsgálati jelentésének megállapításaira támaszkodva határozott Johnson jövőjéről, de a felmentéssel egyidejűleg azt is kikötötte, hogy a sportoló pályafutása további éveiben állami támogatásban nem részesülhet. A 28 éves atléta megköny- nyebbüléssel vette tudomásul a kedvező hírt:- Életem egyik legboldogabb napja ez a mai. Örülök, hogy a kormány még egy lehetőséget adott nekem. Szeretnék élni ezzel, és egyben önmagomnak is bebizonyítani, hogy doppingszerek nélkül is képes vagyok olimpiát nyerni. S hogy Johnson nem beszél a levegőbe, arra bizonyíték az a hír, miszerint a továbbra is edzésben maradt vágtázó a közelmúltban egy edzésen 10.05 mp-et futott 100 méteren. Annak ellenére, hogy a hivatalos szervek mellé álltak, „Big Ben" attól tart, hogy versenyzőtórsai nem fogadják majd túlzott szeretettel. Johnson, akit 1988-as szöuli doppingvétsége miatt megfosztottak olimpiai aranyérmétől és világcsúcsaitól - bebizonyosodott, hogy nemcsak az ötkarikás játékok előtt, hanem régóta szedte a tiltott szereket -, nézőként jelent meg a Montrealban rendezett kanadai atlétikai bajnokságon. A jamaikai származású futó éppen a 100 méteres síkfutás döntője előtti pillanatokban érkezett meg a stadionba. A nézők udvarias tapssal köszöntötték, de túlzás lenne azt állítani, hogy üdvrivalgásban törtek ki.' Versenyzőtársai még kevésbé lelkesedtek, sőt, egyikük, Atlee Mohom kijelentette: a nemzetközi versenyeken nem hajlandó egy váltóban szerepelni a doppingvétségen ért futóval . . .- Atlee azt mond, amit akar - így Johnson. - Ezeknél a fiúknál bármikor gyorsabban futok, de ha nem akarnak befogadni a csapatba, azt is kibírom. Ha csak azt nézzük, hogy kiket tüntettek ki most a NOB legértékesebb elismerésével - az Olimpiai Érdemrenddel -, akkor minden megfigyelőnek feltűnik, hogy ezúttal az ázsiaiak voltak a kegyeltek. Most csak azokról van szó, akik a NOB 95., Puerto Ricában megtartott közgyűlésén vették át a magas kitüntetéseket. A lista élén öt koreai áll, nem vitás: olyan csodálatosan szervezték meg a szöuli olimpiát, hogy ennyien is megérdemlik a kitüntetést. Őket követi három kínai és három japán, majd egy-egy sponyol, francia, görög, hol- lond, marokkói, taipei, lenJasuji Mijazaki 1932 óta várt a kitüntetésre Ázsiaiak előnyben gyei és szovjet sportfunkcionárius. A felsoroltok közül azonban egy talán nem is funkcionárius. A görög Krisztosz Szvo- lopouloszról ugyanis csak any- nyit tudunk, hogy sportújságíró. Két kitüntetettel külön is foglalkoznunk kell. Elsősorban a holland Fanny Blankers- Koen álljon itt kivételesen: az 1948-as londoni olimpián négy aranyérmet nyert. A már okkor 30 éves, kétgyermekes családanya fölényesen győzött 100 és 200 méteres síkfutásban, majd nagy küzdelemben, de az övé lett az arany a 80 m-es gátfutásban és a negyedik helyről, mint a váltó negyedik tagja. három futónőt — egy ausztrált, egy kanadait és egy britet — előzött meg és szerezte meg a győzelmet váltóban is. Említsük meg, hogy ő 12 évvel korábban - tehát 18 évesen is indult már a berlini olimpián, majd a londoni után ott volt 1952-ben Helsinkiben is az olimpiai szereplők között. Pályafutása során hét alkalommal javított atlétikai világcsúcsot. A másik jeles sportoló, akinek most - szinte az utolsó éveiben adták át az Olimpiai Érdemérmet, az a japán Ja- suji Mijazaki, az a gyorsúszó, aki 1932-ben olimpiai bajnok és olimpiai csúcstartó volt 100 méteren. Ideje 58.2 volt, a következő, 1936-os olimpián a magyar Csík Ferenc ezt a korszakot nyitó eredményt jóval felülmúlta, 57.6-tal győzött. Mijazaki igen hosszú ideig egyik vezető tagja volt a japán úszószövetségnek, ma már csak tiszteletbeli tagja a szövetség vezetőségének. Ezen a Puerto Ricában megtartott közgyűlésen ketten az Olimpiai Érdemérem arany fokozatát vehették át. A figyelmességből a helyi uralkodónak átadott ilyen érdemérmen kivül a másikat a belga Raoul Mollet ezredes kapta, az 1936-os olimpiai játékok szereplője modern öttusában. Az utóbbi húsz esztendőben volt a Belga Olimpiai Bizottság elnöke, a múlt évben vonult vissza.
