Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-17 / 165. szám

1990. szeptember 17., hétfő űj Dunántúli napló 5 Magyaregregy és a nemzetközi turizmus Nemcsak beszélnek róla, de tesznek is érte Régi nóta már nálunk — szöveg még csak akad hozzá, de dallam semmi — a falusi turizmus. Amioek a lényege: bekapcsolni az idegenforga­lomba a kisközségeket is, ezen keresztül a természetet, a ter­mészetes életmódot, a kikap­csolódás és tájismeret nyu­godt lehetőségét. ,,Szöveg­ben" tehát már jeles múltja van e törekvésnek, gyakorlati eredménye - itt, a szép tájú Baranyában is - igencsak sze­gényes. Kivétel persze akad. Ma- gyaregregyen, ahol éppen egy éve alakult meg a faluszépítők és vendégfogadók egyesülete, már nemcsak beszélnek a fa­lusi turizmusról, hanem tet- tek-tesznek is szélesebb kö­rűvé, sőt: megélhetési lehe­tőséggé tétele érdekében. E nipoh—Mdria Baloldali pártok tanácskoztak Pécsett Szombaton fejeződött be az Alpok-Adria Munkaközösség baloldali pártjának kétnapos pécsi tanácskozása. A résztve­vők egyetértettek abban, hogy a munkaközösség működését ki kell terjeszteni a térség gazdasági együttműködésének fejlesztésére. A munkaközös­séghez tartozó magyar megyék baloldali pártjai közös tézis­tervezetet dolgoznak ki a gaz­dasági integráció lehetőségei­ről, s figyelmet fordítanak ar­ra, hogy a fejlesztési elképze­lések kidolgozásában vegye­nek részt a térség tudomá­nyos kutatóműhelyei is. A tanácskozáson két észak­olasz tartomány, Burgenland, Steiermark, Felső-Ausztria, Horvátország, Szlovénia, Bara­nya, Somogy, Zala megyék szocialista, szociáldemokrata és kommunista pártjainak, szerve­zeteinek képviselői voltak je­len. Az Alpok-Adria Munka- közösség baloldali pártjai no­vember végén Velencében tartanak plenáris ülést, de amint a tanácskozás utón be­jelentették, a tavaszi plenáris ülés színhelye Pécs lesz. hét végén az NSZK-ból érkez­tek „szakmabeliek", s ezt csak azért tesszük idézőjelbe, mert lényegében Észak-Rajna­Westfalia egyik kis régiójából jöttek, ahol már hosszú évti­zedek óta gyakorlat a saját gazdaságra alapított vendég- fogadás. Az egyik itteni kis­községgel, Sundemmel „hozta össze" a magyaregregyieket az ottani vendégfogadók szövet­sége. A cél: tapasztalataik át­adásával, a közvetlen kapcso­lattartással segíteni a bara­nyai községben a turizmus fel­tételeinek megteremtését. A tavalyi látogatásuk során ugyanis az a meggyőződésük alakult ki, hogy a két község között e téren együttműködés alakulhat ki. A hétvégén huszonegy ven­dég érkezett a tartományból, Az első keresztelő: Tóth Árpád nyugalmozott esperes Dávid unokáját keresztelte meg szombaton az újjávará­zsolt oldi templomban, melyet a környékbeliek szorgalmával, messzi földről érkezett ado­mányokkal és segítő kezekkel a protestáns és a katolikus egyházak hívei végeztek öt esztendő alatt. A mai gyülekezet őse az Ujtó nevű majorságban élt, s 1731-től vezetett névsor mutat­ja az egyházkerület tagjait. A szép, református templom — amelyet romokból varázsoltak újjá —, közel húsz esztendeje várt a megújulásra. Erről is szólt az apostoli köszöntésben dr. Tóth Károly, a Dunamellé- ki Egyházkerület püspöke, majd a templomszentelő imád­ság után dr. Szabó Sándor egyházmegyei gondnok elhe­lyezte a Bibliát, az Ürasztalán. Textus qyanánt a kerület püs- DÖke Dávid 100. zsoltárát vá­lasztotta: szolgáljatok az Úr­nak örvendezéssel. . . Dr. Tóth Károly szerint a templom új­jáépítésének tette a pünkösdi csodát hirdeti, a megbékélést a lelkekben és azt a nagysze­rű összefogást, melyre oly kevés igaz példa akad éle­tünkben. A templomszentelés ünnepi rendjében — melyet a pester­különféle egyletek - véd-, tűz­oltó-, vadász-, nő-, kulturális és természetesen a vendég­látók egylete - képviseleté­ben, s elkísérte őket Magyar- egregyre a Bundesrath egyik képviselője, Ferdinand Till- mann úr, illetve bekapcsoló­dott itt a programba az NSZK pécsi főkonzulja is. A külön­féle találkozók, programok so­rán körvonalazódott: a ven­dégek hogyan tudnak segí­teni a baranyai kisközségnek, illetve Magyaregregy mit tud ajánlani. A vendégfogadás feltételei egyelőre korlátozottak, széle­sebb lesz azonban az út, ha — a tervek szerint a jövő év­ben - vezetékes vízrendszert kap Magyaregregy, másrészt a vendégfogadásban rejlő megélhetési lehetőségeket ko­zsébeti kórus éneke emelt - az apostoli áldás és az Úrva­csora után a Himnuszt éne­kelték el a jelenlévők, majd közgyűléssé alakulva megem­lékeztek a festett-kazettás mennyezetű gyönyörű templom újjáépítésének nagy munkájá­ról, mely 1985-től tartott nap­jainkig. Az ünnepre — talán régen — köztük Nagy Ferenc lózsel miniszter is — voltak ennyien e kisközség vendégei — rengetegen jöttek, egykori oldi polgárok, de érkeztek Né­metországból, Franciaorszóg­moiyan veszik és tesznek is ér­te az erre vállalkozó családok. Mindenesetre a hétvégi láto­gatás eredményeként már most elmondható: az NSZK- beli partnerek felszereléssel segitik az önkéntes tűzoltókat, kutatják a vadászatban rejlő eqyüttműködési lehetőséget, a nő- és kulturális egylet pél­dául a magyaregregyi idősek segítésében működik közre, szoros lesz a kapcsolat a sport­egyesületek között is. A lényeg most az — hallot­tuk Lévai Józseftől, aki társa­dalmi megbízatásban látja el a magyaregregyi tanácselnöki teendőket -, hogy megteremt­sék azt az alapot, amelyre építve a rajtjel megadásakor azonnal bekapcsolható lesz a nemzetközi falusi turizmusba a rendkívül szép környezete által erre szinte automatiku­san alkalmas Magyaregregy. M. A. bál, Belgiumból, Jugoszláviá­ból, Csehszlovákiából, sőt Ja­pánból is. Tóth Árpádné helyi lelkipásztor, - akinek vitatha­tatlan a templomhelyrehoza­talban végzett fáradhatatlan munkája —, hosszan sorolta a köszöneteket a kétkezi munká­ért, az adományokért. S ott áll az egyik kazettán, a sok szépen megfestett kö­zött: „£ szent hely helyreállit- tatott az Úrnak 1985-1990. esztendejében . . ." Kozma Ferenc Hosszú évek után: Dávid a keresztvíz alatt Templomszentelés Óidon Az oldi templom festett kazettás mennyezete és a szószéke a falusi templomépítészet legszebb hagyományait ötvözi. Fotó: Proksza László — Hétfői jegyzet Ki tartja a mérleget? Már az elmúlt héten sze­rettem volna megosztani önökkel egy olvasmány-él­ményemet, de most meg is teszem. ígérem, megéri el­olvasniuk, annál is inkább, mivel ezúttal - legalábbis részben - nem saját agy­rémeimmel, hanem a Figye­lő című gazdaságpolitikai hetilap figyelemre méltó szerkesztőségi cikkének ál­láspontjával fogom megis­mertetni a tisztelt olvasót. Szóval a múlt heti Figye­lő első oldalán „A kormány védelmében!" című írásbó' következnek idézetek, egyre azonban hadd figyelmeztes­sem jó előre önöket: ha netán a buszon olvassák e cikket, arra azért vigyázza­nak, nehogy - hozzám ha­sonlóan - hangosan „fel­nyerítsenek" az első monda­tok hallatán . . . „Torgyán ügyvéd úr ismét­lődő Marosán-szemináriumai után, valamint azt a vitát követően, hogy lejbe csap­ta-e kollégáját a Kisgazda- párt egyik korifeusa - azt hittük, már nem érhet ben­nünket meglepetés. Ám most nyilvánosságra hozták az FKgP fővárosi választási programját (a budapesti el­nök persze, ki más lenne, mint Torgyán úr, maga?... — P. Zs.), amelyben a kö­vetkező mondat szereoel: Azokat a vezetőket, akiknek kinevezéséhez a kommunista párt jóváhagyására volt szük­ség, azonnal nyugdíjba kell küldeni, szolgálati időtől lüggetlenül, a törvényes ma­gyar minimális nyugdíj él­vezetével." (Mielőtt tovább olvasnák a cikket, gondol­janak bele, mennyire is le­het élvezni egy mini­mális nyugdíjat, s kiknek kí­vánnák önök ennek élve­zetét. Kisgazdáink megfo­galmazása azonban elsősor­ban nem ettől érdekes. Ol­vassuk csak tovább a cik­ket . . .) ,,Első impressziónk: Isten óvja szegény hazánkat azok­tól, akik nem tudnak ma­gyarul fogalmazni, és nem tudják, mit beszélnek. A ,,kommunista párt jóváha­gyása" ugyanis olyan gumi- lormula, amely tetszés sze­rint kiterjeszthető. Éppen ezért meg kell védenünk a jelenlegi kormány vezető tisztségviselőit - többségük­ben kiváló embereket - at­tól, hogy a Kisgazdapárt lo- galmazásképtelensége kö­vetkeztében nyugdíjba kell­jen vonulniuk . . ." S az újság - csupán a gazdasági élet területéről - kapásból sorol jó néhány ■nevet. Olyan urak neveit, akiket a jelenlegi kormány nevezett ki, de akik „előző életükben" a kommunisták bizalmát is élvezték, gondo­lom főként szakmai tudásuk miatt. Hat államtitkáron és négy helyettes államtitkáron kívül, három igencsak expo­nált személy is szóba kerül: ,,Gyötör bennünket a két­ség, hogy mi lesz Kádár Bélával, a Nemzetközi Gaz­dasági Kapcsolatok minisz­terével, aki a Tervgazdasági Intézet igazgatója volt. Azt már csak lélve Írjuk le, hogy a miniszterelnök úrnak meg kellene válnia szóvivőjétől, László Balázstól, miután kol­légánk MTI-tudósitó volt kül­földön, és egy ilyen kikül­detés jóváhagyásához köz­ismerten pártdöntés szüksé- neltetett . . . És — ó, rémü­let! — nem kellett vajon ,,pártjóváhagyás" ahhoz, hogy valaki az Orvostudo­mányi Múzeum lőigazgatója lehessen — mielőtt a nem­zet bizalma a miniszterel­nöki székbe emelte?" Azt pedig csak én teszem hozzá, hogy Antall úr, mi­előtt főigazgató lett, hosz- szú ideig, középiskolai ta­nárként a Toldy Gimnázium­ban tette a dolgát. Hogy minek köszönhette főigazga­tói kinevezését egy közép­iskolai tanár? . . . No, mindegy. Hallottak önök - persze, miért ne hallottak volna - a Justítia-tervről? S feltűnt önöknek, hogy mióta beje­lentette az SZDSZ, ha - bár ezt így, kerek-perec Töl - gyessy doktorék nem mond­ták ki - az MDF valóban felállíthatja bizottságait (igazságtevő, avagy meg­torló, ne firtassuk), ők egy csinos kis listával rukkolnak elő? Olyan listával, melyen volt rendőrségi informátorok — a köznyelv szerint besú­gók — nevei szerepelnek majd? S arról is hallottak, hogy Pesten azt rebesgetik, a lista nyilvánosságra hoza­tala netántán kormányvál­ságot idézhetne elő? Ugye, hogy nem mindegy, ki tartja a mérleget? . . . Most mindenesetre csönd van. Talán ott, fenn valaki­nek eszébe jutott a régi reklám szövege: mindenkit érhet baleset. Csak nehogy így legyen. Dolgozni kéne végre. Pauska Zsolt Hideg eső, forró langalí A Mediterrán Ősz rendezvény- sorozat nyitása Nagydobszán Koncert után A nagydobszai Mediterrán Ősz rendezvénye vasárnap ki­csit hűvösre sikerült. Vacogtak a csipkeverő asszonyok a tal­pasház udvarán, a mézeskalá­csokról a piros mázat csorgat­ta az eső, a gombaszedő tú­rára indulók is legföljebb a sárban dagonyázhattak. Annál melegebb, és barátságosabb volt a kemence pattogó tüze mellett, ahol az asszonyok o délutáni sütésre váró lakodal­mas perecet, s a dobszaiak büszkeségét, a langalit nyúj­tották. A finom kelttészta illatát széthordta a szél a falu fő­utcáján, ahol a legkülönfé­lébb népi mesterségek porté­káit kínálták az árusok. Az Időjárás közbeszólt. Beparan­csolta az érdeklődőket a mű­velődési házba, a tájmúzeum­ba. A vendégek és a szervezők kedvét szegni azonban nem hagyta az ügy iránti lelkese­dés. A Mediterrán Ősz tulaj­donképpen nem egy egyszeri, bár első programja a megyei művelődési központnak. Idén még két rendezvény várja az érdeklődőket: a Mohácsi Sör­fesztivál és a Szőlő és bor ünnepe Pécsett. A tervek sze­rint jövőre újra jelentkeznek programokkal, és ha a befek­tetés megtérül, vagyis sikerül Baranya kulturális, helyi érté­keit az idegenforgalom szá­mára vonzóvá tenni - akkor mondhatjuk, hogy sikerült egy új hagyományt létrehozni. Egy olyan hagyományt, ahol kul­túra, üzlet és a szakma is he­lyet kap. A 16-i rendezvénysorozat egyik fő eseménye volt, hogy a harminc éves hagyománnyal rendelkező megyei honismere­ti mozgalom tagjai megalakí­tották a Megyei Honismereti Egyesületet, melynek célja to­vábbra is, hogy elősegítse a hagyományok, kulturális érté­kek ápolását. Tiszteletbeli el­nökké dr. Vargha Károly nyu­galmazott tanszékvezető tanárt választották. Zábrádi Marianna Lezuhant egy magyar katonai repülőgép Vasárnap délelőtt a pá­pai repülőtéren tartott „Nyitott repülőtér" prog­ram egyik bemutató re­pülése közben Soproni Károly őrnagy MÍG 23-as típusú repülőgépével, a repülőtéren belül, a föld­nek ütközött. A repülőgép kigyulladt és megsemmi­sült. A pilóta életét vesz­tette. Más személyi sérü­lés nem történt. Az ese­mény okainak kivizsgálá­sát o Magyar Honvédség illetékes szervei megkezd­ték. Kérik a bemutató né­zőközönségét, hogy a ka­tasztrófa közben készült fénykép-, film- és video­felvételeiket bocsátsák a pápai repülőtér parancs­noksága rendelkezésére. Azt hittük, már mindent tu­dunk az Illés-együttesről, pe­dig még van itt rejtély bőven. Tudjuk, hogy „az Illés" a hat­vanas években a magyar rock­zene megteremtője volt. Hogy nemcsak dalainak zenéje ha­tott újszerűén, hanem a szö­veget is olyan nívóra emelte, mint előtte még senki a hu­szadik századi magyar köny- nyűzenében - mióta teoretiku­san „magas művészetről" és „tömegkultúráról" beszélünk itthon. Egy - erkölcsi kérdé­sekben különösen - képmu­tató felnőtt társadalom előtt meg merte fogalmazni a fia­talok lázadó, ellentmondásos, de mindenekelőtt őszintébb életérzését. Tíz- és százezer fiatal vallott szerelmet az ő dalaikkal, de nemcsak így, hogy „Találtam én egy szép virágot", hanem így is: „Légy egy napra a kedvesem". II- lésék egy olyan korban, ami­kor butácska slágerek refrénje kultúrpolitikai, sőt politikai üggyé nőhette ki magát, be­bizonyították, hogy a szó a dalban igenis „veszélyes fegy­ver", s hogy nem múlhat el nyomtalanul a lelkekben, ha tinédzserek ezrei azt éneklik: „El ne hidd, hogy minden rendben, bárki szédít, El ne hidd, hogy megváltoztunk ve­zényszóra" 11lésék mintát ad­tak a tartásból és a kompro­misszumból is. Eltűrték a szi- lenciumra átéléseket, de le­nyírták a hajukat a hosszú haj ellenes hivatalos őrület idején, ha ennek ára egy té­vé-fellépés volt, hiszen a kép­ernyőn a fiatalok szájába ad­hatták: „Az ész a lontos, nem a haj." Azt hittük mi annak idején, hogy a vízválasztó kérdés - Illés vagy Omega? - csupán ízlés kérdése. S lám, ma, agyonpolitizált világunkban azt olvasom, hogy tulajdonképpen a népiesek és kozmopoliták ■között választottunk. Jó volna tudni, mit gondolt erről szom­baton este a Népstadion száz­ezer nézője, és gondolt-e erre egyáltalán. Jó volna tudni, hogy az a több tízezer tizev és huszonéves, aki lllésék fénykorában éppen, hogy vagy meg sem született, miért vál­tott jegyet erre a színes köd­be burkolt nosztalgiakoncert­re? Miért énekelt, lelkesedett, tapsolt és miért gyújtott gyer­tyát? Apói, anyái iránti tisz­teletből, konformizmusból alig­ha. Valószínűleg azért. mert lllésék zenéje és szövege nem avult el. A magyar népzené­ből felhasznált elemek a nagy nyugati rockirodalomnak ah­hoz az áramlatához kapcso­lódtak, amelyek túlélték az el­múlt évtizedek popzenei és diszkó divatjait, a szöveg pe­dig éppen úgy kifejezi a tizen­évesek életérzését, mint a hat­vanas-hetvenes években. Va­lószínűleg a mai fiatalok is elsősorban a dallammal és a ritmussal törődnek, s azzal, mi közük van a daloknak a mindennapi hangulatokhoz. Az általános morális és poli­tikai áthallások távolabbiak - bár jelen vannak. Mert ma is vágynak a fiatalok az igazi társra, ma is hiánycikk a kég­li, ahol találkozni lehet a sze­relmesükkel, ma is sok „a kugli, aki este elmegy berúg­ni", és a gondolkodó fiatol ma sem akar „akármilyen szél játéka lenni". Mindezen persze, aligha töprengett a pályán hullámzó, éneklő, lelkes ifjúság. Mi, negyvenesek, ötvenesek is csak most, a koncert után. Szombat este fenn a tribünön - mi­közben elnéztük a gyepen ön­feledten táncoló fiúkat, lányo­kat — félresimítottuk őszülj, gyérülő hajunkat, magasra emeltük a gyertyát, és titok­ban elmorzsoltunk egy köny- nyet —, mert ez a koncert mégsem az o koncert, amikor még fiatalok voltunk. G. T.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents