Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)
1990-09-15 / 163. szám
© űj Dunántúli napló 1990. szeptember 15., szombat A tervrajz nem lakható Különös keveredése a közömbösségnek — vagy éppen a fásultságnak - és a tenni akarásnak a helyhatósági választásokat megelőző időszak. Feltehetően nemcsak Baranyában, s annak sem csak abban c néhány, valóban apró településén, ahol — mert a helyi érdekék érvényre juttatásának régóta kihasználhatatlan lehetőségéről van szó- pezsgő, mitöbb: néha durva vitákra számítva az utóbbi napákban elmentünk. Ehelyett az általánosnak, vagy inkább jellemzőnek mondható tapasztalatunk: patápáli kézlegyintés a választásokat érintő kérdésekre adott válasz. Persze, csak ha a helybeli polgárokat kérdezzük. Akik majd döntenek. És itt a különös keveredés. Mert ha azokat, akikről döntenek- akkor néha meglepő az aktivitás. Ügy tűnik, több okból is nagyon felértékelődött a polgármesteri tisztség. Rendkívül széles skálán morognak az indítékai, a politikaitól az anyagiig. Ennek megfelelően a jelöltségre pályázók és a választópolgárok között egyelőre »még nincs meg a közös nyelv. Igaz, ez a két „kategória” fölöttébb ideiglenes. Akik tisztségbe emeléséről a választások során döntenek, azok később az egész települést érintő verdiktéket fogalmaznak majd meg. Ezzel pedig, úgy tűnik, inkább a jelöltségre .pályázók vannak tisztában, nem a választó- polgárok. Egy példa erre. Az egyik kisközségben - 100 körül mozog az itt élők száma —, amelyet kinézete alapján joggal nevezett ott lakó beszélgetőpartnerem nyomorultnak, a jelölőcédulát gyűjtők - vagyis akik a választások után helyhatósági pozícióra számítanak - egyik célja: a lerobbant lakóházakat helyrehozatni tulajdonosaikkal. A falura ez kétségtelenül ráfér. Ráfért azonban kettő, öt, tíz évvel ezelőtt is. Kérdés: most, az önkormányzat megszületése után, már lesz pénzük erre a faluban élőknek? Ez természetesen a kortes- időszaknak csak az egyik oldala. Mármint az aligha elérhető, de jól hangzó célok meglébegtetése. A másikra is akadtunk példára: a polgármesterjelöltségre jelölt pályázó ígéri: hetente több alkalommal a saját autóján megy el, és hozza ki a falujában élőkhöz a ma a közlekedési viszonyok miatt csak nagyon nehézkesen elérhető körzeti orvost. Ez az ígéret már csak azért is realitás, mert ha kellett, azt a pályázó segíteni akarásából eddig is megtette — becsülik is érte a népek. Unalomig ismerteik mór annak okai, miért pusztultak le falvaink. Elmentek (az értelmiségiek, a fiatalok), összevonták (az iskolát, az igazgatást), leszerelték (a varrodát, a tejcsarnokot), kikapcsolták (a vasúti közlekedésből, a kulturális áramlatokból). Mind igaz. Amiből következik: önépítő, önszervező, önéltető erejét kell visszaadni a településeknek. Ez pénz dolga is. A választópolgár pedig azt hallja; egyelőre az nincs. Ez eddig azonban nem baj. Akadhat ugyanis helyette — egy ideig — más: az önerő. Van-e? Lehet-e építeni a saját lakóhelyétől sokhelyütt elidegenedett lakóknálk a településért tenni akarására? Ami néhány éven át helyettesítheti a bővebb anyagi forrásokat? Ez bizony döntő kérdés. S a válasz megfogalmazásához nem elég, ha néhányon — élükön talán éppen a frissen választott polgármesterrel - megmarkolják a malteroskana- lat, hanem kell hozzá az a mindenkiben élő, természetes tudat, hogy nincsen vakolás malteros'kanál és munka - nem önzetlen munka, mert igenis: magamért, a lakóhelyemért, a rólunk kialakult kép szebbé tétele érdekében kell csinálnom — nélkül. Csakhogy mindezek a beszélgetések során kutyafuttában kerültek szóba: a patópáli legyintés gyorson pontot tett a végére. Hovatovább az a magatartás, amelyik minden fontos cselekedetét „majd a helyhatósági választások után" időszakára datált, mintha belénk ivódott volna. Mintha - volt kivehető a beszélgetésekből — olyan új helyi irányításra számítanának az emberek, amelyik kiadja a jó feladatokat - azután majd maga- meg is csinálja. így építkezni pedig nem •lehet. A tervrajz nem lakható. Ha a települések lakói az általuk jól megválasztott helyi hatalom irányítása mellett magük keveset, vagy éppen semmit sem tesznek, csak rajtuk bukik falujuk jövője. Mást nem hibáztathatnak. M. A. Mindennapi jelenet a pécsi Konzüm Aruház előtti parkolóban Fotó: Prdksza László Másfél millió körüli a havi hivatalos márkabevétel Roham a Konzum ellen A bevásárlóturizmus az egész városra rátelepedett Hol van már az az idő, amikor egy-egy bevásárlói rohamból csalhatatlan biztonsággal megtudtuk: odaát valamilyen ünnep van. Mára állandósult a roham, a bevásárlónak mondott turizmus mindennapos jelenség Pécsett, s ennek elsőszámú célpontja a város legnagyobb bevásárló központja, a Konzum Áruház. És hol van mór az az idő, amikor csak a sajt és a vaj volt a beszerzés célja? . . . Ma már megy minden - kereskedelmi mennyiségben. A kísérő jelenségek ismertek. Kint időnként a forgalom ellehetetlenülése, az áruház bejáratainál az egészen nyílt zug valutapiac, bent pedig .. . A pécsiek számára ez a legkínosabb: nem (vagy csak kínkeservvel) jutni kosárhoz, a kurrens árukhoz lehetetlen hozzáférni (a 20 deka felvágottért ki kell várni, míg előttünk megveszik a sok kiló mindenfélét), s mindennek a betetőzése a pénztár, ahol a honi vásárló — amint azt pór hete (sajnos, hivatalos visszhang nélkül) felpanaszoltam, a maga egy-kétszáz forintos napi vásárlása miatt néha negyedórákat kényszerül várakozni, míg előtte számtalan zöld bankó vándorol a pénztárgép alsó fiókjába. De tudom: mindez remek dolog, hiszen elfedi az itthoni vásárlóerő vészes csökkenését. Sőt! De ezekről ne az újságíró beszéljen. Dr. Síró Lászlót, a Konzum Kereskedelmi és Ipari Rt. elnökigazgatóját kértük beszélgetésre, s ő elöljáróban rögtön leszögezte:- A vásárlók semmiféle megkülönböztetésével nem értek egyet, s ezt a kollégáimtól sem tűröm el. Itt csak vevő van! Az alapvetően potenciális vevőkört természetesen a pécsi, Pécs környéki vásárló jelenti, nekünk elsősorban a hazai vásárlóerő révén kell profitot csinálni. De, ha van egy ilyen konjunkturális jelenség, mint a jugoszláv bevásárlóturizmus, azt nekünk ki kell használnunk, bár erre stratégiát alapoznunk nem szabad.- Van-e már számítás arról, milyen volt az idei első nyolc hónap eredménye?- Folyó áron a forgalom felfutása 70-80 százalék a tavalyihoz képest. Az inflációs rátával történő korrigálás után is 40-50 százalékos forgalom- növekedéssel számolhatunk. A profit oldaláról is kedvezők a tapasztalatok: vállalati szinten az első félévi nyereségünk több, mint a tavalyi egész évi.- Miket visznek a külföldiek? Az ember azt látja, hogy mindent.- Valóban, az előző évek; hez képest széthúzottabb a kereslet. Áruházunk első és második emeletét is megtalálták.- Rengeteg importárut visznek el, olyant is, amit Jugoszláviából importálunk. Nem jelent ez veszteséget?- Semmi esetre sem. Amit dollárért és nagykereskedelmi áron vásárolunk, azt terheli a vám, az áfa, az árrés, így az egy dollár helyett kettő jelenik meg a polcokon, tehát az állam is bevételhez jut, a cégnek is megvan a nyeresége. Amit nagykereskedelmi áron vásárolunk, azt fogyasztói áron exportáljuk, nincs tehát vállalati költség, a vevőé a kárveszély is.- A legnagyobb kárveszély, amit a közvélemény is annak tart, hogy a határon elkobozzák az árut. De elkobozzók-e?- Ügy tudom, ha igazolni tudja a pénzbevóltást, akkor nem.- Mivel fizetnek?- Leginkább német márkával, illetve egyéb nyugati valutával, hiszen mi a dinárt nem fogadjuk el.- Hol csapódik le a valuta?- A zöme itt, az áruházban.- Van-e sejtése arról, menynyi mehet el feketén, az áruház előtt?- A magánvéleményem szerint a hivatalos beváltás másfél-kétszerese cserél gazdát, bár lehet, hogy óriásit tévedek. Dívik a feketepiac, és nincs az a bűnüldöző szerv, amelyik ezt megakadályozhatná. De amint konvertibilissá válik a forint, ez pillanatok alatt eltűnik.- Azt jelentené ez, hogy a bevásárlóturizmus is addig létezik, míg a forint nem lesz konvertibilis?- Nem, ilyen összefüggés nincs. A bevásárlóturizmus ennél bonyolultabb dolog, amit az befolyásol, milyen a valutaárfolyam, ehhez milyen választék kapcsolódik, érdemes-e érte idejönni, elfogadható-e a termék minősége és az ára.- Hogy néz ki ez óz egész beszerzési oldalról?- Megnyugtató, hogy az ipar jól reagált erre, az áruutánpótlásunk úgyszólván zavartalan, s nagyon kellene most keresgélnem, hogy találjak valami klasszikusnak mondható hiánycikket. Ma jobban bírjuk hazai és import háttérrel, mint tavaly. Igen jó a felénk irányuló kínálat.- Naponta látni, hogy egyre rosszabb a hazai vásárlók hangulata. Tudnak-e valamit tenni azért, hogy a mi vásárlási körülményeink javuljanak?- Forradalmi változtatást nem lehet végrehajtani, az áruházunk területe annyi, amennyi, de ez nem azt jelenti, mintha apróbb szervezésekkel ne lehetne segíteni. Most például tervezzük az ABC-részlegnek az emeletekhez hasonló bővítését.- Nem lehetne például a külföldi vásárlókat bizonyos pénztárakhoz irányítani?- Nem! Nekünk - mint mondtam - különbségtétel nélkül csak vásárlóink vannak.- Igen, de mi is vásárlók vagyunk, akik itt leszünk öt év múlva is .. .- Nagyon remélem, hogy itt lesznek. Ennek ellenére sincs jogom bármilyen szempont alapján különválogatni a vásárlókat.- Az a baj, hogy* a turistáink úgy viselkednek, mintha az övék lenne az áruház — ez a vélemény az eladótérben.- Teljesen megértem azt, aki gyorsan vásárolna és fizetne, de nem tud, és rengeteg módon szeretnénk könnyíteni is . . .- Hadd kérdezzem mór: mennyi valuta, mennyi márka jön be?- A havi beváltás értéke 50 millió forint körül van, ez megközelítően másfélmillió márkát jelent.- Tehát ennek a fejében el kell viselnünk ezeket az állapotokat, amik ellen csak egy módon védekezhetünk: hanem jövünk a Konzumba.- Ez nem lenne jó védekezés .. . Dr. Bíró László tehát nem igazán tudott megnyugtatni. Lehet, hogy csakugyan az az egy védekezési mód marad? De hová mehetnénk? Hiszen a bevósárlóturizmus ma már az egész városra rátelepedett. Hársfai István Kutyameleg nyár volt Az idei meteorológiai nyár elmúlt 92 napja időjárási szempontból sok érdekességgel szolgált. A hőség és a tartós szárazság rányomja bélyegét a következő évszakra is. mint ahogy a korábbi csapadékhiány tragikus következménye lett az idei aszály is, mely nem más, mint a tenyész- időszak olatt hőséggel párosult, hosszan tartó szárazság. Ezt az időszakot érdemes megnéznünk a számok tükrében is. Júniusban 74,5 mm csapadék esett, ez 6 mm-rel meghaladta a sok éves átlagot. Júliusban a leesett 31 mm fele volt a megszokott csapadéknak, míg augusztusban kész tragédiát okozott az, hogy csak 29,5 mm esett, mely fele az átlagnak. A napi 1 mm vagy annál ■több csapadék júniusban tizenkétszer, júliusban nyolcszor, míg augusztusban mindössze kétszer fordult elő. A nagyfokú csapadékhiány párosult a magas hőmérséklettel és ez idézte elő a kánikulát, azt a nyári időszakot, amikor a hőmérséklet csúcsértéke több napon át 30-35 C° körül volt. Az elnevezés Egyiptomból származik, ahol a legmelegebb időszak a Kutya (CA- NIS) csillagkép állásával esett egybe. Ezen a nyáron kutya- melegben izzadtunk 52 napon keresztül, mely szám igen magas. A hőmérő higanyszála a legmagasabbra július 31-én kúszott, amikor 34,5 C°-ot mértünk. Érdemes megemlíteni, hogy a hazai abszolút hő- mérsékleti rekordot 1950. július 5-én Pécsett mérték, amikor 41,3 C° volt. Az idei nyár leghidegebb napja június elseje volt, ekkor a reggeli órákban a levegő hőmérséklete 8,5 C° volt, míg talajszinten 4,2 C°-ot mutattak a hőmérők. A ritkán előforduló csapadékot mindössze háromszor kísérte vihar, ekkor a szél sebessége meghaladta a 15 m/secundumot. Az abszolút szélmaximumot július 1-jén regisztrálta a műszer, 19,2 m/ secundumot. Az idei nyáron 868 órát sütött a nap és ez 25 órával meghaladja az 50 éves átlagot. A Pécsi Meteorológiai Főállomás az ország egyik legrégebbi adatsorral rendelkező állomása, ezért jelölte ki a hazai Meteorológiai Szolgálat a Meteorológiai Világszervezet (WMO) kezdeményezésére a közelmúltban az állomást referenciaállomásnak. Ennek követelménye többek között az, hogy legalább 30 éves homogén mérési sorozattal kell rendelkezni és az állomás környezetében meg kell akadályozni az emberi beavatkozást, a természet megváltoztatását. A mi állomásunk ezeknek megfelel, így az itt mért adatok alkalmasak arra, hogy a világszervezet azokat a továbbiakban különböző területen felhasználja. Dragovácz Márk Ültessünk fát! Pécs Varos Tanácsának környezetvédelmi bizottsága pályázatot hirdet, amelynek célja lakóhelyi, iskolai közösségeknek, valamint magánszemélyeknek lehetőséget biztosítani fa- és cserjeültetésre környezetükben. A bizottság adja a fa- és cserjecsemetéket, a pályázóknak az elültetéssel jóró fizikai munkát kell vállalnia. A jelentkezéseket Kiss Tibor és Görbics János környezetvédelmi referensnél kell benyújtani 1990. szeptember 20-ig, Pécs, Széchenyi tér 1. szám alatt. Telefon: 13-222/206. Munkaügy ’91 Születőben a foglalkoztatási törvény, egyre több a munkanélküli. Ezernyi nyitott, s ma még alig megválaszolható kérdés tisztázására rendez Munkaügy '91 címmel október 17-től háromnapos országos szakmai konferenciát Pécsett a Pécsbaranyai TIT, melyen előadóként a munkaügyi kormányzat vezetői, valamint az e témák jeles szakemberei ismertetik a kormány munkaügyi politikáját, és a további szükséges tennivalókat, megoldásokat, elképzeléseket.
