Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-15 / 163. szám

1990. szeptember 15., szombat aj Dunántúli napló 3 D helyi hatalom erényei és gyengéi Beszélgetés Schlett István politológussal, az önkormányzati esélyekről — Amint közeledik az ön- kormányzati választások idő­pontja értelemszerűen egyre több szó esik róluk. Furcsa­mód ezt az ügyet a közvéle­mény számára elsősorban va­lamiféle vidéki kérdésnek mu­tatják a tömegkommunikációs eszközök, holott nem erről van szó. Ezért most arról kérde­zem önt, hogy milyen változá­sok következhetnek be ott? Tehát azoknak az embereknek a világában, akik az utóbbi néhány évtizedben tették a dolgukat, élték az életüket, és viszonylag keveset politizáltak. — Kezdjük egy rövid, az utóbbi évtizedeket illető tör­téneti visszapillantással. Az a szisztéma, amelyet tanácsrend­szernek neveztünk, roppant el­lentmondásos jelenség volt. Részint rendkívül sok helyi jog fogalmazódott meg, úgy hogy­ha azokat komolyan lehetett volna venni, akkor a tanácsok valóban fontos önkormányzati szervek lehettek volna. Más­részt viszont annyi állami és egyéb feladatot ruháztak a tanácsokra, hogy azok szük­ségképpen az áflami centrali­záció jellegzetes megtestesí­tőivé váltak. így azután e szerveknek nem sok közük ma­radhatott az önkormányzati­sághoz, jóllehet, bizonyos he­lyi érdekek képviseletére al­kalmasak voltak. Iz önkormányzat logalma Hogy azonban amiről ed­dig esett szó, s gondolom, a továbbiakban esik, valame­lyest is érteni lehessen, sze­retnék egy-két dolgot tisztáz­ni. A legfontosabbnak az ön- kormányzat fogalmának körül­határolását tartom. Igen lényeges, hogy e fo­galmat a „hatalommegosztás” szempontjából vizsgáljuk. A li­berális gondolatkörben az ön- kormányzat az állami hatalom, a centrolizáció egyik ellen­pontjaként jelenik meg. Eötvös Józsefnek, a magyar liberaliz­mus talán legkiválóbb képvi­selőjének nagy fontosságú munkájából, az Uralkodó esz­mékből a második kötet jó­szerivel arról szól, hogy ho­gyan lehet az önkormányzat megszervezésével az állam centralizációs törekvéseit meg­fékezni. A hatalommegosztás kérdé­sén túl azonban ott van a racionalizálás problémája is. E kérdés megértéséhez azt a közhelyet kell felidéznünk, amely szerint az ügyeket ott lehet leghatékonyabban intéz­ni, ahol azok felbukkannak. Ebből viszont egyértelműen következik, hogy létre kell hoz­nunk azokat a szerveket, ame­lyek a legalkalmasabbak a ^különféle helyi problémák megoldására. Magyarán szól­va: bármely faluban, helység­ben az ott élő emberek a leg­jobb ismerői saját gondjaik­nak, egyszersmint ők képesek a velük kapcsolatos legjobb megoldások kiötlésére. De van itt egy harmadik dolog is. £z az úgynevezett „civil társadalom” megszerve- ződésének kérdése. Itt persze szó lehet kulturális, gazdasági, politikai és az Isten tudja még hányfajta szerveződésről. A lényeg az önszerveződés, és nem a felülről irányított szer­vezkedés. Summa-summárum: az önkormányzati törekvések igen sok irányból érkező im­pulzusok hatására, nagyon sokszínűén érvényesülhetnek.- Tudjuk, sokak véleménye szerint Magyarországon nincse­nek igazi hagyományai az ön- kormányzatnak.- Ez valóban kényes kér­dés, amire talán igen is, meg nem is-sel lehetne válaszolni. Hiszen a nemesi vármegye például létező önkormányzati szerv volt, csakhogy mindössze egy bizonyos réteg számára, azaz a politizáló népesség, a nemesség számára. Dehát e probléma bonyolultabb annál, hogysem kijelentsük: a nemes­ségnek voltak jogaik, mások­nak nem. Gondoljunk például a mezővárosi autonómiára, amely a hatalommegosztás di­menziójában is jelen volt. Az­után említhetők a hegyközsé­gek, ' legeltetési és erdőtársu­lások, amelyek igy vagy úgy valamiféle demokratizmust tes­tesítettek meg. Azonban mind­ehhez rögtön hozzáteszem azt is, hogy amikor önkormányza­tot mondok, nem értek rajta feltétlenül demokráciát. Önkormányzat és demokrácia- Ez eléggé különös, mert mai szóhasználatunkban az önkormányzat a demokrácia szinonimájának számit.- Talán abból kellene ki­indulnunk, hogy egy liberális demokrácia nem képzelhető el hatékony önkormányzat nélkül. Azonban amikor én önkormány­zatot mondok, egyszersmind arra is gondolok — s ez óhatat­lan —, hogy egy önkormányzat esetleg keményebb diktatúrát testesíthet meg, mint a leg­durvább központi diktatúra. Már csak azért is, mert köz­vetlenebbül képes rátelepedni a helyi közösségre, mint bármi más. Egyszerűen nem lehet el­bújni előle, mert ott van az emberek nyakában, és csú­nyán szólva, nincs előle me­nekülés.- Mindarról, amiről ön be­szél, egy szót nem lehet halla­ni, olvasni sehol. Az önkor­mányzat manapság Csak mint természeténél lógva szép és jó, demokratikus dologként je­lenik meg. Ugyanakkor renge­teg szó esik arról, hogy a köz­ponti hatalom - egyebek kö­zött a lőispánság intézményén keresztül - majd szépen likvi­dálni lógja a helyi kezdemé­nyezést. R helyi diktatúra esélye — Ne legyünk naivak. Ha egy négy esztendőre megvá­lasztott helyi hatalmi gárda azt tehet, amit akar, akkor mindegy, hogy önkormányzati hatalomról van szó vagy nem, megvan a korrupció és a ha­talmaskodás lehetősége. Ép­pen ezért elengedhetetlen, hogy az önkormányzatnak is legyen hatalmi ellensúlya.- Mi lenne az?- Hát éppenséggel a köz­ponti hatalom.- Ez az a probléma, ami lel sem bukkan az önkormányzat­tal kapcsolatos vitákban.- Bizony, épp az nem lát napvilágot a vitákban, hogy a központi hatalom szerepe egyebek között épp abban áll, hogy megakadályozza: a helyi hatalom ne lehessen dik­tatórikus. A központi hatalom­nak ugyanis épp az a felada­ta, hogy számos emberi jogot ő biztosítson az állampolgá­rok számára a helyi hatalom­mal szemben. Hoqy egy pél­dával éljek: az állampolgárok alapjogának kell lennie, hogy a bírósághoz fordulhassanak egy önkormányzati döntés el­lenében. Ez a demokráciának sine qua nonja. Hiszen az egyéni szabadságot mindenfé­le - így a helyi - hatalom­mal szemben is biztosítani kell. Magyarán szólva: működnie kell annak a logikának, amely­nek értelmében hatalmi ága­kat állítunk egymással szem­be, hogy megakadályozhassuk a jogsértést. Vagyis az önkor­mányzatokkal szemben is szük­ség van az egyén számára garanciákra. Éppen ezért fi­gyelem csodálkozással az utóbbi idők vitáit, amelyek oly módon láttatják a helyzetet, mintha ez a probléma nem is létezne. Megint mondom: igenis korlátok közé kell szo­rítani a helyi hatalmat, amely mostanában valóságos varázs­szóként jelenik meg a nyilvá­nosságban.- A magyar társadalomban szemmel láthatóan megy vég­be egyfajta polarizációs folya­mat, Sokan szegényednek, ke­vesebben gazdagodnak. Az ön- kormányzati politika világában is óhatatlanul meglesz ennek a következménye. Nem lát olyan veszélyt, hogy nem a szegények lógnak majd pozí­cióhoz, befolyáshoz jutni, ha­nem a módosabbak? Az ilyen típusú konfliktusok rendezésére, kezelésére az ön- kormányzat nem alkalmas. Ezek „kihordására" a nagypo­litika hivatott, ezek a liberá­lis demokrácia elvei szerint rendeződnek. Ennek a jegyé­ben alakultak ki a különböző érdekcsoportok, érdekképvise­letek. Magyarországon ezek­nek majd ezután kell meg­szerveződniük. És hát, ha tet­szik, ha nem, tudomásul kell venni, hogy párttípusú szerve­zetekkel szemben - vagy ve­lük együtt - ott kell lenniük az érdekvédelmi típusú szer­vezeteknek, az önsegélyező szervezeteknek stb. Országos politika, helyi adottság- Milyenek lehetnek a be­avatkozási lehetőségei az ön- kormányzati szervezetekkel szemben?- Meglehetősen nagyok. Hi­szen a pártok a parlamenten, a kormányon, a különféle bi­zottságokon keresztül képesek befolyásolni az önkormányza­tokat, az országos érdekvédel­mi szervezetek pedig igen ko­moly erőt jelenthetnek egy helytelenül működő Önkor­mányzattal szemben. Itt emlí­tenék meg még egy fontos dolgot. Az ország úgy készül az önkormányzati választások­ra, mintha a helyi és az or­szágos politika azonos típusú lenne. Az országos politikában valóban nehezen képzelhető el más hatékony forma, mint a pártpluralizmus. Helyileg azon­ban másról van szó. Egy né- hányezer lakosú faluban nem biztos, hogy ugyanazon pár­toknak van mondanivalójuk, amelyeknek országos szinten. Félő, hogy értelmezhetetlenné válnak pártprogramok, kérdés, hogy egy MDF-SZDSZ-konflik- tus értelmezhető-e bármelyik foluban. És még valamit: le­hetséges, hogy sokan tragikus­nak tartják, ha esetleg az ön- kormányzati választásokon ala­csony lesz a részvétel. Én et­től óvnék. Ugyanis az utóbbi évtizedekben - a Kádár-kor­szakban - kialakult egy olyan informális társadalmi-politikai viselkedési forma, amely „nem normális" úton kívánja az ügyeit intézni. Ha tehát vala­mi baja van valakinek a ha­tóságokkal, az nem a hatósá­gokhoz fordul, hanem a bará­taihoz. Ennek a mentalitásnak a megváltoztatására van szük­ség, ha demokráciát, igazi rendszerváltást akarunk.- Mennyi időt tart ön eh­hez szükségesnek?- Sokat.- Az én tapasztalataim sze­rint évtizedes léptékben kell számolni.- Én nem vagyok ennyire pesszimista, de azt hiszem, nem megy a dolog az egyik napról a másikra. Hovanyecz László Választási fórum résztvevői a pécsi Apáczai Nevelési Központ­ban Fotó: Läufer László Városrendezési terva világkiállításért Kétlépcsős nyilvános és meghívásos, tervpályázatot hir­det - a már korábban kijelölt világkiállítási övezetre - a Budapest-Bécs világkiállítás Magyar Programirodája és a Fővárosi Tanács - jelentették be a két érdekelt szervezet képviselői pénteki sajtótájé­koztatójukon. Mint azt Gauder Péter mű­szaki igazgató elmondta: Bu­dapest déli városrészének ren­dezési tervét elsősorban azért kell elkészíteni, mivel erre a munkára a világkiállítás meg­rendezésétől függetlenül is szükség volna. Ám ahhoz, hogy e térségben a kijelölt mintegy 200 hektáros terüle­ten megrendezhető legyen az 1995-ös Expo, elengedhetet­len-e városrendezési terv elké­szítése. Ezért döntöttek úgy a szervezők, hogy kiírják a vá­rosrendezési terv- és ötletpá­lyázatot, amelyen részt vehet minden magyar és ' osztrák építész. Mivel az idő sürget, hat magyar és hat külföldi tervezőt felkértek, hogy ves­sék papírra elképzeléseiket. Ezekből o pályamunkákból vá­lasztja ki azután a zsűri azt a hat legmegfelelőbb pálya­munkát, amely a tervpályázat második szakaszán is részt vehet. A városrendezésre minde­nekelőtt olyan elképzeléseket várnak, amelyek egyaránt von­zóak lehetnek mind a hazai, mind a külföldi befektetők számára. Vagyonellenőrzés Hiányok szülte bizottság Július eleje óta végzi mun­káját a Baranya Megyei Va- gyonellenőrzési Bizottság. Dr. Toller László irodaveze­tő összegzése szerint eddig 105 ügy érkezett a bizott­sághoz. Közülük 86-ot bírál­tak már el, 13-at hiánypót­lásra visszaadtak, a többi előkészítés alatt áll. A hét­tagú bizottság feladata, hogy védje a leendő önkor­mányzatok vagyonát az áron aluli kiárusítás ellen, tisz­tességes kontrollt gyakorol­jon a helyi ingatlanforga­lom felett, hogy ne lehes­sen kihasználni a választá­sok előtti átmeneti állapo­tot. Mennyire minősíthető ez sikeresnek, hogyan értékel­hető a bizottság tevékeny­sége — erről kérdeztük a bizottság egyik tagját, dr. László Gyulát, a Janus Pan­nonius Tudományegyetem vállalatgazdasági tanszéké­nek vezetőjét.- Néhány alapvető jog­szabály: a löldtörvény, az önkormányzati törvény, a privatizációs törvény hiánya és a piaci viszonyok kiala­kulatlansága hivta életre — a pártok egyetértésével — ezt a bizottságot, valójában azért, hogy törvényt helyet­tesítő társadalmi kontrollt gyakoroljon. Hatásköre időn­ként vitás (például az álla­mi lakások értékesítése nem ide tartozik, a garázsoké vi­szont igen). Olyan érzésem is van néha, hogy a taná­csot önmagával szemben kellene védeni, hiszen jobb áron is el lehetne adni a felkínált ingatlant. Persze, ez nem ilyen egyszerű. Az egyik fő probléma az inqat- lan értékelése. Az INKÖZ hivatalos értékbecslést ké­szít, de ez nem piaci érték, mert nincs méq kialakult in­gatlan- és földpiac. Az sem egyértelmű, mi is az önkormányzat valódi ér­deke. Lehet, hogy olcsón adja a telket, mert ez ipar- fejlesztési érdek (például a pécsi ipari park megvalósí­tása), vagy a lakosság ellá­tásának érdeke (hogy a bolt bolt maradjon), de előfor­dul az is, hogy az ár a ta­nács érdektelensége, vogy rövid távú érdekeltsége, il­letve szegénysége miatt alo- csony. Lehet, hogy most ol­csón elad egy nagy terüle­tet tereprendezés, közmű nélkül, pedig ha lenne pén­ze ezeket elvégezni, a sok­szorosát is megkaphatná. Valójában ilyen időszak­ban nem lenne szabad pri­vatizálni, mert ami rövid tá­von bevétel, az hosszú tá­von veszteség. A fizikai ér­ték tőkeértékké válik, de mihez kezd a tanács 200- 300 000 forint bevétellel? Félő, hogy működési kiadá­sokra fordítja, feléli va­gyonát. Véleményem szerint sok­kal hasznosabb lenne, ha ezeket a bevételeket a ta­nács külön kezelné, más in­gatlanok közművesítésére költené, ami a vagyon érté­két növeli. Azt is el tudnám képzelni, hogy ezeket az in­gatlanokat a tanács (később az önkormányzat) megtarta­ná, és apDortként bevinné különféle iövedelmező vál­lalkozásokba. Véqül is tehát vannak bennem kételyek és ezeknek igyekszem is hanaot adni. Ez ugyanis nemcsak bara­nyai, hanem orszáaos prob­léma, és attól félek hoay a bizottsóq az önkormányzati választások után megszűnik ugyan, de a kevésbé tehe­tős önkormányzatok vagyo­nának felélése kényszerűen folytatódik. Jó lenne ennek elejét venni. S. G. Hz elkezdett felújításokat befejezik Az eladott PIK-lakások karbantartása a lakó- közösség feladata Pécsett ebben az évben 8000 lakást jelöltek ki eladásra. Elsősorban a jó helyen, talál­ható és jó állapotban lévő épületeket veszik meg. A meg­vásárolt állami lakások a szerződéskötés napjától ma­gántulajdonba kerülnek, ettől kezdve a karbantartás és a felújítás költségei a lakókat terhelik. Sokan teszik fel ezért nap mint nap a kérdést: mi lesz a megkezdett és az el­maradt felújításokkal?- Az alapító okirat elké­szülte és a lakóközösség meg­alakulása után, a PIK átadja a tulajdonosi jogokat a la­kóknak - tájékoztat Rabb Pé­ter, a PIK műszaki igazgató- helyettese. - A magántulaj­donba került házakban már semmiféle munkát nem végez­het el, ugyanis a bérleti dí­jakat csak az állami tulajdon­ban lévő épületek felújitásá- ira és karbantartására lehet felhasználni. A lakások érté­kesítése hosszú időt vesz igénybe. A vásárlási szándék bejelentését követően a mór megkezdett karbantartási mun­kákat befejezzük, de újakba nem kezdünk. A vételárat a ház, a lakás műszaki állapo­tának megfelelően határozzák meg. Ugyan sok bejelentés érkezik hozzánk, hogy mutas­suk ki papíron is, hogy való­ban mennyit fordítottunk a lakás felújítására, és hány évvel ezelőtt. Azonban, ha va­laki a szabadpiacon vesz egy lerobbant lakást, akkor szá­mol azzal, és a vételár mellé bekalkulálja azt is, hogy mennyibe kerül annak helyre­állítása. A bérházaknái a la­kóknak nagyon nagy gondot jelent a felújítás, hiszen a rossz állapotban lévő házak vásárolhatók meg olcsóbban, és nem az a tapasztalat, hogy a nagypénzű emberek a vevők. A karbantartási mun­kák itt sok pénzt emészte­nek fel. Az emberek a PIK-től nyu­gati színvonalú szolgáltatást várnak el, de ennek nincse­nek meg a pénzügyi feltéte­lei. A lakásállomány értéké­nek 4 százalékát kellene éven­te a lakások felújítására, kar­bantartására fordítani, amiből eddig ha az egyharmad részt megkapta a vállalat. Az álla­mi bérlakások fenntartását a világon mindenhol az adóból és a nemzeti jövedelemből tá­mogatják, és egy önálló szer­vezet kezeli azokat. Magyar- országon a fizetésekbe nem építették bele sem a lakás- bozjutás, sem a lakásfenntar­tás költségeit. Az embereket viszont tájékoztatni kellene ár­iról, hogy mi mindennel jár, ha megvásárolják a lakást, mi mindent kell ezentúl ma­guknak elvégezniük. Sz. K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents