Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-14 / 162. szám

1990. szeptember 14., péntek ül Dunántúli napló 3 lfärt me9hökken«S ,Wn,ényeh ________________________________.______________________________________________________________... ___ A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Biológiai Választ­mánya és Somogy megyei szervezete nemrég a kaposvári Pannon Agrártudományi Egyetemen rendezte meg a har­mincharmadik országos biológus napokat. Dr. Czeizel Endre, az orvostudomány doktora, az OKI humángenetikai és terato- lógiai osztályának vezetője A magyarság genetikája címmel tartott előadást. Az 1984-89 között zajló, mintegy 1200 ezer márkába kerülő kutatásról kérdeztük. A magyarság genetikája Beszélgetés Czeizel doktorral ÁRULKODÓ OÉNJELEK- Hat hamburgi kolléga és az én csoportom vett részt abban a vizsgálatban, amely azt célozta, hogy térképezzük töl a magyarság genetikai is­mérveit, ugyanis — mint né­pességnek — ilyen jellegű in­formációnk ezidáig nem vol­tak. 27 úgynevezett génjelet vizsgáltunk a különböző etni­kai csoportokban, s ezek alap­ján határoztuk meg a ma­gyarság és a többi nép kö­zötti genetikai távolságot.- Hol és kiket választottak ki a vizsgálatra?- Tíz etnikai csoportból, valamint a zsidóságból és a cigányságból vettünk mintát. A családfát, a vért és a haj­hagymákat vizsgáltuk. Kiskun- lacházától, Öriszentpéterig, Egyhózaskozártól Budapestig, Kisújszállástól Mezőkövesdig 1514, 15-60 év közötti férfit és nőt kerestünk meg. Ahhoz, hogy a legtipikusabb telepü­léseket megtaláljuk, olyan szakértőktől kértünk javasla­tot, mint Andráslalvy Berta­lan, Henkey Gyula, Reményi Jenő, Káka Rozália, Bakó Fe­renc és Losonczy András. A kutatás néhány eddig el­fogadott tényt megerősített, ám sok esetben meglepő eredmények születtek. Geneti­kailag is bebizonyosodott, hogy a jászok perzsa szárma­zékok, s az, hogy a zsidóság és a cigányság genetikailag igencsak elkülönült a magyar­ság többi részétől. Kiderült, hogy o törzsökös magyarok­nak tartott — már-már eta­lonnak számító — őrségiek bizony sok szláv gént hordoz­nak magukban, amit nehéz megmagyarázni; csakúgy, mint' a kis- és a nagykunok közötti távolságot. Meggyőződhettünk arról is, hogy a kevert ma­gyarság genetikailag' mór alig tér el a németéktől és a szlá- voktój. ' Tehát nem igaz az, hogy ma itt, Magyarországon egyedül vagyunk. Vizsgálódá­saink mind a finn, mind az iráni rokonságot bizonyították, ám nagyon meglepett ben­nünket, hogy a török, a .tünk rokonságot nem erősítették meg. Úgy látjuk, hogy a mon­goloid nagyrasszal nincs sem­miféle kapcsolatunk. GENETIKAI DEGENERÁCIÓ? — Hogy értékeli ezeket az eredményeket? — Nekem, mint orvosnak na­gyon fontos volt, hogy kide­rült: a magyar a legkevertebb népekhez tartozik. — De hát erre a kevertség­re büszkék lehetünk! — Igenám, de az egyszerű emberék, — mivel a 30-as években a gén-, vér- és faj­tisztaság maszlagot sulykolták, beléjük -, hajlamosak arra, hogy a kevertség és a kor­csosság fogalmát rokonítsák! Pedig erről szó sincs! Éppen a genetikai tisztaság, a belte­nyészet a veszélyes; ez a ke­vertség, ez a heterózis a le­hető legjobb! — A románok és az oroszok után mégis mi élünk a leg­rövidebb ideig. Az átlagélet­kor nálunk csak 70 év, mig ha lapánban születtünk volna, akkor egy évtizeddel meghosz- szabbodhalna az életünk. — Ez valóban így van, óm ezidáig még orvoskörökben is gyakran elhangzott, hogy ge­netikailag degenerálódtunk, s ezért számíthatunk a korábbi halálra. A csaknem hatéves kutatás viszont bebizonyította, hogy a magyarság genetikai­lag igenis jó nép. Semmi szé- gyellnivalónk nincs tehát, s a kevertségből erkölcsi tőkét ko­vácsolhatunk. És ha mi ennek ellenére mégis korán megha­lunk, nos, akkor az csak a társadalmi környezetnek kö­szönhető. Ezen viszont lehet változtatni! Mielőbb véget kel­lene vetni az önpusztításnak! Viísza kell szorítanunk az al­koholizmust, a cigarettázást, az öngyilkosságot, no és azo­kat a körülményeket, amelyek önpusztító munkára kényszerí­tik az embereket. . . Az volna az ideális, ha az egészséges életmódról nem kellene eny- •nyit „papolnunk"; végre be­látná mindenki — aki élni szeretne —, miről kell lemon­dó nia! „DUNÁNAK, OLTNAK EGY A HANGJA” örülök, hogy — igaz, meg­késve, — a magyar népesség genetikai adatai mór rendel­kezésre állnak. Ezekkel új as­pektusból lehet majd vizsgálni a rokonságúkat és genetikai távolságokat. A kutató emo­cionális következtetéseket is megfogalmaz önmagában egy-egy ilyen vizsgálat során. Én úgy érzem, hogy a „Mit ér az ember, ha magyar?” kérdéskörbe az általunk re­gisztrált adatok is beletartoz­nak, s ezéket az információ­kat válaszainkba beépíthetjük. Mi magyarok vagyunk, de európaiaknak kell lennünk; ezt méginkább indokolja, hogy Közép-Európában gene­tikai szempontból többé-kevés- bé azonos nép él. Ez egyfajta üzenetként is felfogható, amelynek tudatában el kell felednünk a történelmünk alatti acsarkodó sóikat, hiszen mindannyian tudjuk: „Duná­nak, Oltnak egy a hangja”. Lőrinci Sándor Rudi Sovct nagykövet (középen) bejelentette, hogy novemberben megnyílik Pécsett a jugo szláv konzulátus Fotó: Läufer László Erősödhet a két ország gazdasági kapcsolata Legfontosabb a cégek közötti bizalom Négy hónap után kapott csak vonalat Egy telefon, egy mandátum és... A képviselő szerint politikai célzattal támadják Alakuló testvér­kapcsolat erdélyi diákokkal Románia forradalma idején a legtöbb magyar segíteni akart. Élelmet, ruhákat, gyógy­szereket, könyveket küldtek. Mindez szép ' volt, megrázó, felemelő. A Pécsiterv dolgozói úgy gondolták, hogy később is kell segíteniük. Még akkor összeadtak 40 ezer forintot, amit mégsem küldtek el. „S egy szép napon a nagy­váradi 3-as számú Építészeti Líceum igazgatóságára meg­hívó érkezett. A feladó a Pé­csiterv. A meghívó az iskola 30 gyerekének és 5 kísérőjé­nek szólt, egyhetes, ingyenes magyarországi nyaralásra.”- Úgy gondoltuk, hogy most a nagy események után is szükség van a politikamentes segítségre - mondja dr. Ka­pitány István, az egyik szer­vező. — Dolgozik itt nálunk egy hölgy, Tiles Györgyné, aki sok évvel ezelőtt ebben az iskolában végzett, ez adta az ötletet, hogy velük vegyük fel a kapcsolatot. „ . . .és felbolydult az iskola. Vajon ki mehet és ki nem . . . ki érdemli meg és ki nem . . . Útlevéligénylések . . . készülő­dés . . . izgalom ... és végre a gyerekek és négy tanár vo­natra száll . . . Irány Pécs!”- A magyar és román gye­rekek egy hetet töltöttek Ma­gyarországon, ebből két na­pot Pécsett. Megmutattuk ne­kik a város nevezetesebb mű­emlékeit, múzeumait, és mivel építészeti líceumból jöttek, igyekeztünk mindent szakmai szemmel láttatni velük. Megis­merkedhettek a vállalattal és a Pollack Mihály Építőipari Szakközépiskolával is. A Pécsiterv célja azonban egy igazi nyaralás szervezése volt, ezért a kétnapos pécsi kószálás után az Erdélyből jött gyerekek Boglárlellén, a vállalat üdülőjében lakhattok és kipróbálhattak mindent, ami megtetszett nekik. A kapcsolat ezután is folytatódik, várha­tóan egy visszahívással Erdély­be. A Pollack Mihály Szak- középiskolával pedig testvér- kapcsolatot szeretnének kiépí­teni a nagyváradi iskolások. „Mesélnek, egyre csak me­sélnek, s mialatt újabbnál újabb epizódok elevenednek fel, egyre biztosabban érzem, nincs itt baj. Határok, nyelv nem lehet akadály.” (Részle­tek a nagyváradi Bihari Nap­lóból). P .V. Pécsett járt tegnap Rudi Só­vá, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság buda­pesti nagykövete. Látogatása során találkozott többek kö­zött a Magyar Demokrata Fó­rum helyi vezetőivel, s felke­rete a Baranya—Coop Betéti Társaságot, mely élénk keres­kedelmi kapcsolatot tart fent jugoszláv cégekkel. A magya­rul kiválóan beszélő Sova úr­ral a Baranya-Coop központ­jában tudtam interjút készí­teni.- Nagykövet úr! Sikerült megoldást találni arra, hogy Pécsett, hol legyen Jugoszlávia konzulátusa?- Tulajdonképpen igen, de mivel még bizonyos jogi kér­dések tisztázatlanok, így nem szeretném megmondani, hogy hol. Ha minden sikerül, akkor novemberben berendezhetjük az épületet, de abban min­denképpen bízom, hogy még az idén megkezdődhessen a konzulátusunk működése.- Milyennek ítéli Magyar- ország és Jugoszlávia gazda­só kapcsolatait?- Azért is jöttem Pécsre örömmel, mert nagyon szere­tem ezt a várost, s úgy ér­zem, mint nagykövetnek, köte­lességem az emberek megis­merése, mert egy országot igazából csak az embereken keresztül lehet megismerni. S a személyes kapcsolatok a gazdasági együttműködésben is fontosak. Ide a Baranya- Coop céghez például azért jöttem, mert igen jó kapcso­lat van dr. Gyénis Jenő igaz­gató úr és Jovanovic Tomís- lav, a belgrádi CENTROCOOP budapesti képviseletének igaz­gatója, illetve munkatársaik között. S én feladatomnak tartom, hogy az együttműkö­dést mindenhol segítsem. Már csak azért is, mert bár ta­valy -700 millió dollár volt a két ország áruforgalma - s ez nem kevés —, vannak még kiaknázatlan lehetőségek. Az érdekek adottak, hogy mást ne említsek, egymáshoz közel vagyunk, a közös határszaka­szunk 630 kilométer, ez hal­latlanul nagy előnyt jelent például a szállításban.- Jugoszlávia instabil belső helyzete nem befolyásolhatja gazdasági kapcsolatainkat?- Meggyőződésem, nem! Jugoszlávia népei a teljes egyenjogúság alapján de­mokratikus megoldást keres­nek, új alkotmány készül, ahol még nem volt, ott megtartják a szabad választásokat. Min­den jugoszláviai népnek alap­érdeke, hogy közösségben ma­radjon, de a mostani átalaku­lás nem csökkenti, sokkal in­kább erősíti a magyar—ju­goszláv kapcsolatokat, ezen belül a gazdasági együttmű­ködést, az áruforgalmat. Ez utóbbihoz Jovanovic To- mislav hozzátette, ő évek óta aktív részese e munkának. Ko­rábban csak egy-két magyar céggel álltak kapcsolatban, most nagyon sokkal, egy év­vel ezelőtt még nem volt rit­ka a tízmillió dolláros .üzlet, manapság az egymilliósnak is örül, ami azt jelenti, hogy verseny kezdődött a piacon, így manapság nem fordulhat elő, mint nem olyan régen, hogy magyar és jugoszláv cé­gek 30—40 százalékkal a vi­lágpiaci ár fölött adták el egymásnak az árut. Mint ahogy az is megszűnt, hogy Budapest a kereskedelmi élet központja. Egyre nagyobb sze­rep jut a magyar nagyváro­soknak, s a fő feladat, a cé­gek közötti bizalom kialakí­tása. Roszprim Nándor Telefonhoz jutni mindenho1 nehéz. Mi több, a dolog sok­szor szinte lehetetlen vállalko­zásnak tűnik. Nincs ez más­ként Komlón sem, ahol az utóbbi hetekben éppen egy telefon körüli huzavona adott témát a város polgárainak. Az ügy azzal kezdődött, hogy a városi lap, a Komlói Újság augusztus 22-i számá­ban „Fizet a tanács” feleim­mel cikket közölt arról, hogy dr. Hoppá József, a helyi or­szággyűlési képviselő, aki a választásokon az MDF színei­ben indult, négyhónapos hu­zavona után telefonhoz jutott. Hogy a képviselőnek miért volt fontos a távbeszélő beszerelé­se. senki előtt nem lehet kér­déses, hiszen dr. Hoppá mun­kájához ez nélkülözhetetlen. A komlói lap azonban a négyhó­napos huzavona hátteréről (merthogy a képviselő már megválasztásakor segítségért fordult a tanácshoz) ezt írja: ,,A tanács illetékesei az első pil- lanatban elismerték, bogy a kép­viselőnek létszükséglet a telefon. Fel is ajánlották Hoppá Józsefnek, hogy kifizetik számára egy szolgá­lati telefon kiépítésével járó költ­ségeket — ez kb. 90 ezer forint — s így. amíg mandátuma érvényes, lesz telefonja, annak lejártával, pe­dig a tanács, illetve akkor már az önkormányzat rendelkezik majd a . vonallal. Dr. Hoppának ez a megoldás nem felelt meg, ő olyan telefont kért, ami az idők vége­zetéig az övé marad. Ügy, hogy ő befizeti a mindenkire kötelező 12 ezer forintot, a vonalkiépítés már említett plusz 40—50 ezer fo­rintját • pedig állja a tanács. A végrehajtó bizottság végül beadta a derekát, megszavazta ezt a meg­oldást, vállalva, hogy 5—10—15 év múlva az esetleges új és telefon­nal nem rendelkező képviselő tele­fonhoz jutását ismét finanszírozza." A cikk szerzője a végén meg­jegyzi, hogy neki ..erről régi (?) idők, régi (?) módszerei" jutnak eszébe. Az országgyűlési képviselő két héttel később, ugyancsak a Komlói Újságban megjelent válaszában azt írja, ,,Az egyszerűen hazugság, hogy a szolgálati telefont nem akartam elfogadni. Sőt, arra tet­tem javaslatot az érintett osztályve­zetőnek, hogy a telefonszerelés tel­jes költségét saját zsebből kifize­tem." A lap a válasz alatt az augusztus 23-i tanács vb-üléséről készített magnófelvételből idéz: ,,A szó Szarka Elemér tanácselnök­helyettesé : — ... egyértelműen és egyformán lássuk a dolgot. Július. 23-án a vb-n egyértelműen elhang­zott és Martini úr is ajánlotta Hoppá úrnak, hogy a közületi te­lefont másnap megcsináltatjuk. Ha nem így volt, cáfolják meg . . ." Néhány másodperccel később újra megszólította a képviselőt Szarka Elemér: .........a közületi nem le­he t gond. Azt mondottad, hogy ez nem jó megoldás r>eked, amit majd elvihetünk, vag^ az önkormányzat elvihet." ^ Eddig az idézetek. Kívülálló­ként természetesen nem vindi­kálhatjuk magunknak az íté1- kezés jogát, de mivel pro és kontra is elhangzottak a vá­dak, megpróbáltuk a képvise­lőt és a komlói ■ lap felelős szerkesztőjét, dr. Grünwald Gé­zát megszólaltatni az ügyben. A szerkesztő azzal hárította el kérdéseinket, hogy az esettel már nem kíván foglalkozni, dr. Hoppá József viszont rendel­kezésünkre állt, bár nem tit­kolta, nem szívesen beszél már az ügyről.- Képviselő úr, ön a hét elején a tanács vb-ülésén azt kérte, minősítsék át a már a lakásába beszerelt magánvo­nalat közületi, szolgálati te­lefonná. Az ügy hátterét nem ismerők most valószínűleg azt gondolják, hogy „meghátrált". Erről van szó?- Közel' sem, mivel a vb nem döntött konkrét összeg­ről. így csak a beszerelés után tudtam meg, hogy milyen te­lefont kaptam. Az átminősítést ezután kértem. Az újság per­sze nem véletlenül most, a választások előtt foglalkozott az ügyemmel. A történet vi­szont úgy, ahogy leírták, nem igaz.- Hanem?- Nézze, én már májusban kértem a tanácsiakat, hogy szereljenek be egy telefont a lakásomba. Májustól augusz­tusig nem történt semmi, pe­dig . többször is kértem őket, hogy segítsenek. Jó lett volna nekem egy szolgálati vonal is, de ezt sem kaptam.- A magnófelvételen a ta­nácselnök-helyettes viszont azt állítja, hogy ennek semmi aka­dálya nem volt, s ön nem fo­gadta el ezt a megoldást. Ahogy a városi lop írja, nem cáfolta Szarka urat. . .- Az első dolog, hogy jú­lius 23-án, mely dátumra Szarka Elemér hivatkozik, nem is voltam jelen a vb ülésén, tehát nekem nem is mondhat­ta azt, amit állít. A második: a mognófelvételből idézett mondatok más szövegkörnye­zetben is elhangozhattak, az idézet tehát nem jelent sem­mit. Javaslom, hallgassa vé­gig a szalagot. Azt viszont, hogy az újság szerkesztője anyagi kérdésnek állítja be a problémát, végképp nem ér­tem. A városi lapban megje­lent válaszában is csupán kis terjedelemben foglalkozik a telefon-üggyel, elég hosszan leírja viszont, hogy az újság készítőivel szemben milyen ki­fogásai vannak. — pauska — fi jugoszláv nagykövet Pécsett

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents