Új Dunántúli Napló, 1990. szeptember (1. évfolyam, 149-178. szám)

1990-09-12 / 160. szám

1990. szeptember 12., szerda aj Dunántúli napió 3 Interpellációk, kivonulás a teremből ' Baranyában kritikus a helyzet ________________________________________________________________ Hz Országgyűlés keddi munkanapja A Parlament hétfőn folytatja munkáját (Folytatás az 1. oldalról) Kedden délután a képvise­lők a korábban beterjesztett i nterpe Náci óklka I fogla likozta k. Danis György (SZDSZ) a kor­mány mezőgazdasági politiká­ja tárgyában interpellált a földművelésügyi miniszterhez, érdeklődve a kormány föld­programja felöl. Nagy Ferenc válasza Nagy Ferenc Józsel földmű­velésügyi miniszter válaszában elmondta: a kormány három­éves programja részeként első olvasatban elfogadta a mi­nisztérium új agrárpolitikai koncepcióját. A tárca arra törekszik, hogy a. kiegyensú­lyozott, választékában bővülő ellátás, az agrártermékek ex­portképessége megmaradjon. A miniszter szerint a társadal­mi közmegegyezéshez az élel­miszergazdaság stabilizáló szerepe nélkülözhetetlen. A kormány megkülönböztetett szerepet szán a földtulajdon- reform végrehajtásának, a tu­lajdonrendezést célzó javasla­tát azortban csak alapos gaz­dasági, pénzügyi és jogi elő­készítés után kívánja benyúj­tani. A legfontosabb elv: azok tulajdonába kerüljön a termőföld, akik azt az adott feltételek között, a leghatéko­nyabban tudják megművelni, s okik hosszú távon érdekeltek termőképességének megtartá­sában, javításában. Szelényi Zsuzsa (FIDESZ) a külföldi állampolgárságú ma­gyar fiatalok magyarországi egyetemi felvétele tárgyában interpellált a művelődési és közoktatási miniszterhez. A plénum egy rendhagyó eset­nek is tanúja lehetett: a ke­reszténydemokrata Tóth Sán­dor és a szocialista párti Vi­tányi Iván közös interpellációt nyújtott be a művelődési és közoktatási miniszterhez a művelődési otthonok hálózata ügyében. Bossányi Katalin interpellációja Bossányi Katalin (MSZP) in­terpellációja, amelyet a Ma­gyar Nemzet 1990. augusztus 27-i számában megjelent nyílt levél tárgyában annak szerző­jéhez, Jeszenszky Géza kül­ügyminiszterhez intézett, kifo­gásolva az Írás politikai minő­sítéseit. A képviselő arra kérte a külügyminisztert, hogy ér­vekkel, tényekkel igazolja: mi­nek alapján jelentette ki, hogy az európaiságot, a nem­zeti elkötelezettséget, a szo­ciális érzékenységet, a sza­badelvű demokratizmust, a kereszt által képviselt ember­központú moralitást összessé­gében kizárólag csak a jelen­leg kormányzó pártok tagsága és szavazótábora vállalja. A miniszter válasza Jeszenszky Géza azzal kezdte válaszát, hogy a leve­let nem külügyminiszteri minő­ségében, hanem magánem­berként irta abban a remény­ben, hogy megőrizhető lesz a Magyar Nemzet minden szép hagyománya és függetlensé­ge. Jeszenszky Géza ezután ideológiai síkra terelte mon­dandóját. A lap 1938-as ala­pító vezércikkére utalva kije­lentette: a Magyar Nemzet akkori programja nem az. amit a mai MSZP vagy bár­mely más baloldali párt vagy irányzat magáénak vallhat. Pontosabban: vallhatja magát a Szocialista Párt vagy más ellenzéki párt a magyar hiva­tás-gondolat, vagy a keresz­tény eszmeiség követőjének, ám ha valaki tényleg ezen a talajon áll, az vajon mit ke­res az ateisták és marxisták, illetve a közelmúltban még ezen eszmékre esküdök, és ezelket a társadalomra rákény- sze rítok soraiban? Jeszensrky Géza lehetségesnek tartotta ugyan a pálfordülást, „a da­maszkuszi csúcsforgalomban". Am szerinte a kormánykoalíció pártjai jóval hitelesebben képviselik a nyugati civilizá­ció, a nemrég még lekicsiny­lőén polgárinak nevezett de­mokrácia, a mind a maradi- sággal, mind a radikalizmus­sal, mind a szocializmussal szemben álló, szabadelvűnek nevezett politikai eszmék, s nem utolsó sorban a magyar­ság nemzeti értékei és érde­kei iránti elkötelezettséget, mint az eljenzék sok tagja. A külügyminiszter ezen meg­nyilatkozása az ellenzéket csaknem egységes fellépésre késztette: az SZDSZ és a FI­DESZ parlamenti csoportjának valamennyi tagja, illetve több MSZP-s képviselő is elhagyta az üléstermet a kormánypárti képviselők ütemes tapsa kö­zepette. Jeszenszky Gézát ez különösebben nem zavarta, és „fél ház” előtt fejezte be vá­laszát. Mivel az ellenzéki képvise­lők távozásával a plénum ha­tározatképtelenné vált, s úgy tűnt, hogy az ellenzéki olda­lon lévők egyáltalán nem kí­vánnak visszatérni az üléste­rembe, Kónya Imre (MDF) azt javasolta: napolják el az ülést. Szabad György, az Or­szággyűlés elnöke ezt az ál­láspontot finomította, mint mondta: nem szabad megen­gedni, hogy a politikai vita idáig fajuljon, s egy ilyen fe­lelősségteljes időszakban, mint a mostoni, alkotóképte­lenné váljék a parlament. Szü­netet javasolt, amelyet az el­nöklő Vörös Vince azonmód el is rendelt. Elnapolták a tanácskozást A szünetben az ellenzéki pártok képviselői — Tölgyessy Péter (SZDSZ), Vitányi Iván (MSZP) és Orbán Viktor (FI­DESZ) - sajtóértekezletet hív­tak össze. És bár még 10 in­terpelláció és kérdés várt vá­laszra a keddi ülésnapon, az elnöklő Dörnbach Alajos Pa­lotás János (MDF) interpellá­ciója után az ülést 18 óra 45 perckor elnapolta. A kialakult munkarendnek megfelelően szerdán és csütörtökön a bi­zottságok tanácskoznak, a plé­num szeptember 17-én, hétfőn folytatja munkáját. Először tartott a nemrég alakult Baranya Megyei Választmány Mária-napi találkozót Pécs nyugdíjasainak azzal a céllal, hogy a különféle szakszervezetek idős tagjait összehozza a ren­dezvényen. Színhely a Fúzió Kulturális Központ volt. A találkozókat szeretnék rendszeresen meg­tartani és hagyománnyá tenni a több szervezethez tartozó nyugdíjas összejövetelét. Fotó': Läufer László Bűn és aszály Kinek a fejét vegyük? De kérem, hol élünk? Itt nem fejvadászatról és qz eh­hez szükséges paragrafusok koholásóról van szó. Volt mi­niszterek, állambiztosok is leg­feljebb egy-egy banackotkap- nak majd a fejükre és kész. Az Országos Vízügyi Hivatal vizeltéritésben jártas szakem­berei pedig áthelyezik üdülői­ket büntetésből a már leta­rolt, kibetonozott bősi part­szakaszra. Az eszdéeszes Hack Péter úr sem gondolhatja ko­molyan — berzenkedik a kor­mánypárt egynémely képvise­lője —, hogy most vissza aka­runk menni a bicskei hőerő­műig, Kisköréig, Ózdig, sőt Dunapenteléig, hogy balsor­sunk felelőseit megtaláljuk! Hanem akkor hova, meddig -kellene visszahátrálni a poli­tikai felelősségre vonáshoz, amikor már Trianonnál • tar­tunk? A cél egyébként sem tetemrehivás lenne, hanem csak egy szelíd feddés - rém­lik fel bennem emdéef-frakció jogász-képviselőjének, Kónya Imrének magyarázata vasár­nap este a képernyő előtt. Ajánlatos lenne hát pályáza­tot hirdetni a visszarendező­déstől leghevesebben ódzkodó jogászok számára. Ez a forma kezd beválni nálunk. Pályázni ugyan a szovjet típusú gyár- telepitések, az eocénprogram, a téeszesítés kategóriájában, a kelet-európai állampárt tí­pusú lobbyzás kategóriájában, az ostoba és kierőszakolt be­ruházások vagy a bürokrácia görcseit kényszeresen oldó korrupció kategóriájában le­hetne —, de ezek csak fedő­nevei lennének mindazoknak a bűnöknek, amit egymás ellen követünk el. Van ám belőle elég, sőt szaporítható, ha ma­rad az aszály, több jut be­lőle az elkövetkező évekre is. A pályázatot az nyerné, aki a lelkiismeret megváltásához, a felelősség egyéni és össz- nemzeti meggyónásához a legbarátságosabb pellengért ácsolná. Ez a pellengér szelíd lenne, hívogató és purgáló erejű; a csecsemőket, a ma­kulátlanakat, a szenteket és a hősöket kivéve fölférnénk rá valamennyien. Lehet, hogy az­tán, megelégelve ennyi bűn­tudatot, odafönn ismét kitör­ne a balhé gazdagok és sze­gények, szerencsések és sze­rencsétlenek, szolgák és pa­rancsnoklók, polgármesterje­löltek és ellenjelöltek, hithű- ek és hitehagyottak között. Először, lehet, azok között, akik azt remélték, hogy a hatalmat békés úton átvenni már önmagában is valami nem kis győzelem a győze­lemben S ha ez Így nálunk úgysem teljesülhet, akkor pol­gármesterek helyett érdeme­sebb egy Messiásra szavazni, aki a bűneinket is átvenné végre. Mert hát mit nézzen-hall- gasson vasárnap főműsorban a megbolydult lelkű néző az egyes műsorban? Azt, hogy most éppen nem vagyunk olyan szépek a külföld szemé­ben, de azért itt-ott nagyon is szépek vagyunk? Hogy vi­szonyaink romlanak, mind­amellett javulnak? Hogy a Justícia-terven, majd utána egy másnak beharangozott vi­tában a titkos ügynöki háló­zat volt embereinek lehetsé­ges leleplezésén rágódnak or­szágunk vezetői? Hogy a Jus- tioia-tervet a szabad demok­raták támadták, az utóbbit pedig — a dokumentumok hiányára joggal hivatkozva - maga a belügyminiszter? Erre a becsvágyra, ahogy a mindegyre csak rovott múltján kesergő nemzet makulátlan vezetőkről álmodik, az Isten- asszony is megvonná a vállát. De mérlegét a bankok fölé emelné, és még a kendőt is leoldaná a szeméről egy pil­lanatra, hogy jusson néhány könnycsepp az aszályos föl­dekre is. Hátha az igazság pillanata is beteljesedik. Bóka Róbert Délelőtti csúcsforgalom a pécsi munkaközvetitö irodában a Széchenyi téren Fotó: Läufer László Állástalan pályakezdők, kallódó emberek r Átképzés, közhasznú foglalkoztatás, gyakornoki rendszer Pécsett a Munkaügyi Szol­gáltató Iroda folyosóján nagy tömeg és füst fogad. Az em­berek, többségükben fiatalok, hallgatagon állnak. Maguk elé bámulnak, vagy a falra kifüggesztett álláshirdetéseket böngészik. Hátha. . . Lassan halad a sor. Van, aki izgul, toporog, van, aki közönyös. Bizonyára nem először jár itt. Ebben az évben ugrásszerű­en megszaporodott az elhe- lyezikedni nem tudó pályakez­dők száma. Már nemcsak azok vannak gondban, akik a nyolc általános elvégzése után sem iskolát, sem szak­mát nem választottak maguk­nak. Sokaknak zsákutcát je­lent a puszta gimnáziumi érettségi, de a főiskolai, egyetemi diplomával sem le­het ugrálni. Oelbi Tamás is a sorban áll. — Gimnáziumi érettségim van. Történelem-földrajzra je­lentkeztem, de nem sikerült bejutnom az egyetemre. Jövő­re is megpróbálom, de addig munkahelyet kell találnom, el vagyok adósodva. Mit tehet,* ha ma nincs ál- !ása? - harsogja a plakát a falon. Átképzésre jelentkezhet, ha pályakezdő létére igazolni tudja, hogy nem tud elhelyez­kedni, és megvan a szükséges iskolafokozata. A képzés ide­je munkaviszonynak számít és ingyenes: A szeptember vé­gén - október elején induló tanfolyam közül ízelítőnek néhány (középfokú végzettség után): számitógép-szoftver-üze- meltető, gyors- és gépíró, (8 osztályos végzettség után): bútorasztalos, női/féríi ruhaké­szítő, általános ápoló, ív- és lánghegesztő stb. Célunk — mondta Takács Géza, a Munkaügyi Szolgál­tató Iroda főelőadója —, hogy a továbbtanulni nem tudó vagy munkanélkülivé vált fia - taiokat olyan szakmához jut­tassuk, amivel aztán el tud­nak helyezkedni. Egy másik megoldás lehet a gyakornoki foglalkoztatás. Aki felsőfokú óktatási intézmény nappali tagozatán egy évnél nem régebben szerzett okleve­let, és nem talál munkát, gyakornokiként alkalmazható a Foglalkoztatási Alap terhé­re. Ez hat hónap munkavi­szonyt jelent, ami még kétszer meghosszabbítható. Közhasznú foglalkoztatás címén is dolgozhat az, aki •örthi báján kívül harminc na­pon belül nem tud elhelyez­kedni. Ide ilyen munkák tar­toznak, mint úttisztítás, park- gondozás, múzeumi szolgálta­tás stb. Sajnos az ápolónő nincs benne, pedig sokat len­díthetne az egészségügy helyzetén. Gyakorlatilag ezekből a le­hetőségekből választhatunk. Miről nem esett még szó? A külföldi munkavállalásról. Veress Ildikó, a Pollack Mi­hály Műszaki Főiskolán vég­zett, magasépitész szakon. — Mindenképpen Pécsett szeretnék maradni, de eddig nem találtam munkát. Valami átmeneti megoldást keresek, míg nem tudok a szakmám­ban elhelyezkedni. — Vállalna-e külföldi mun­kát, például gyermekfelügye­letet? — faggatom. Nevet. - Ezt idén próbáltam. Nem jött össze. Vagy dolgozni megy valaki,- pénzt keresni, vagy nyelvet tanulni, tehát iskolába is járhat. Ennek fejében dol­gozik annál a családnál, ahol lakik. Az utóbbit szerettem volna, de nem jött össze. Baranya megyében a pálya­kezdők munkaerőhelyzete kri­tikus — mondja Gyöngyösi Pe­temé, a Baranya Megyei Ta­nács munkaügyi osztályának főelőadója. — Kevesebb az ál­láshely, és arra is inkább ta­pasztaltabb embereket vesz­nek fel, mint pályakezdőt. 1990. július elsején megala­kult a Baranya Megyei Fog­lalkoztatási Központ, többek között azzal a céllal, hogy enyhítse — és lehetőleg meg­oldja — az elhelyezkedni nem tudó pályakezdők gondjait. Azt hiszem, azonban, az igazi megoldást még nem ta­lálták meg. Gyakornoki fog­lalkoztatás - mi lesz másfél év múlva? Átképzés — pilla­natnyilag erre van szükség. Érdemes ezért főiskolákon, egyetemeken tanulni? Vagy alkalmazkodjunk a körülmé­nyekhez? Esetleg menjen min­denki külföldre? Sz. Lelovics Ilona Megszépült egy romos templom Óidon a második világhábo­rúban megrongálódott templo­mot hazai, helyi és nemzetkö­zi adakozásból felújította a helyi református közösség Tóth Árpádné lelkésznő kezdemé­nyezésére. A francia szakem­berek magyar közreműködők, így Vata Emil és Szakácsné Kozári Piroska segítségével fes­tett kazettákat alakítottak ki. A most 200 éves létesítmény felújításában svájci, jugoszlá­viai és németországi hívők is segítettek. A szeptember 15- én 11 órakor kezdődő isten­tiszteleten igét hirdet dr. Tóth Károly püspök.

Next

/
Thumbnails
Contents