Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-09 / 127. szám

1990. augusztus 9., csütörtök aj Dunántúlt napló 3 Pécsi Soroi<üsztliiiil8]<ssoSf A matematikus Varró Zoltán Aachenben Járt Pécsi egyetemi oktatók is részesültek Soros-ösztöndíj­ban. Az alábbiakban Varró Zoltánt kérdeztük tanul- mányútján szerzett tapasz­talatairól.- Hogyan szerezte az ösz­töndíjat, és mért esett a vá­lasztása a nyugat-németorszá­gi Aachenre?- Soros-ösztöndíjjal kerül­tem ki, az egyetem, a JPTE Közgazdaságtudományi Kaia évi harmincezer dolláros kere­tet kapott külföldi tanulmány­utak finanszírozására. A fő cé­lunk a hamarosan meginduló modern menedzserképzés ta­nulmányozása és tananyag­gyűjtés, illetve oktatási ta­pasztalatgyűjtés volt. Emellett mindenki a saját kutatási te­rületét is gyakorolhatta, kioő- vitve a legújabb külhoni ered­mények közvetlen vizsgálatá­val.- Azért kerültem Aachenbe, mert a pályázat elnyerésével (a pályázatot nyelvvizsga leté­tele után Budapesten bírálták el), mindenki szabadon vá­laszthatta meg a helyet, ahol az ösztöndíjat felhasználja. Az aacheni kapcsolat még évek­kel ezelőtt köttetett, amikor 1988-ban az egyetemen kon­ferenciát rendeztünk Work­shop on production manage­ment, azaz Termelés, szerve­zés kiskonferencia címmel. Külföldi szakembereket hív­tunk meg Pécsre, aminek az volt a rációja, hogyha mi fi­nanciális okokból nehezen utazunk Nyugatra, a találko­zás és az eszmecsere egyet­len imádja, ha ők jönnek ide. Úgy beszéltük meg a kollé­gákkal, hogy mindenki hív valakit, aki érdekli, elismert szakember, ismeri a kutatós; területét, hasonló kérdésekkel foglalkozik, és akit szeretne személyesen megismerni.- Harald Dykhoff phofesz- szornak írtam, akinek ismer­tem a cikkeit a nemzetközi szakirodalomból. Ő szintén „leszabás optimalizációval" foglalkozik, amin én is dolgo­zom, másodéves aspiráns va­gyok a Drezdai Egyetemen. A konferencia 1988 szeptembe­rében volt, én a következő év tavaszán megkaptam az ösz­töndíjat, írtam Aachenbe Dyk- hoff úrnőik, ő válaszolt, hogy mehetek. Matematikus lévén közgazdasági alapokkal, elég gyér ismeretekkel rendelkez­tem, ezért ötödéves hallgatók­nak szóló ipargazdasógtan előadásokat, azonkívül terme­lés menedzsmentet is hallgat­tam, és egy speciális kollok­viumon is részt vettem.- Tulajdonképpen mind a három célomat sikerült elérni, ipargazdaságtanból bizonyos közgazdasági alapokat sajá­títottam el, termelés menedzs­mentből pedig sikerült tanul­mányoznom a kinti tananya­got, amire a jövő év első fél­évétől induló hazai bevezeté­sekor hasznát vehetem. Sző­kébb szakterületemet - a lesza­bás optimalizálást - is tanul­mányoztam, dolgozhattam számítógéppel és a szakiro­dalmat, ami itthon nehezen hozzáférhető, is megismerhet­tem.- Módszertanilag is láttam új dolgokat: az előadásokat írásvetítőről tartották, a diá­kok pedig a fóliák fénymáso­latát az előadások után meg­vásárolhatták. Softvert, tehát számítógépes oktatóprogramot is hoztam. Emellett olyan tár­gyak oktatásába is betekint­hettem, mint az operációkuta­tás, amit eddig itthon már ta­nítottam, a jövőben ennek a tárgynak a tanrendjét is mó­dosítani kell, közelebb kell hozni a gyakorlati felhasznál­hatósághoz.- Tulajdonképpen mit takar a leszabás optimalizálás? — Szó szerint leszabássa! vagy darabolással foglalkozik. Különböző iparágakban, pél­dául a vas- és acéliparban, üveggyártásban a termékeket meghatározott nagyságúra vágják. Tehát mondjuk, hat­méteres szálvasakat gyárta­nak, rudakat, csöveket. El­képzelhető, hogy valamely ter­mék előállításához nem hat­méteres, hanem egyméter- huszas meg kettő méter har­mincas és egy méter ötvenes darabokra van szükség. A kér­dés az: hogyan daraboljuk fel a csöveket, hogy a lehető legkevesebb legyen a hulladék, vagy a lehető legkevesebb csö­vet kelljen eldarabolni, vagy a különböző darabolóélek cse­réjével a legkevesebb idő tel­jen el. — Ennek a megoldása oly módon történik, hogy matema­tikai módszerekkel különböző szabásmintákat határozunk meg. Ugyanez alkalmazható a bútor- vagy üveggyártásban, azzal a különbséggel, hogy ott már két dimenzióval kell számolni. Egy következő al­kalmazási mód pedig a pako­lásra vonatkozik, például kon­ténerek megtöltésére, itt a cél a tér minél teljesebb kihasz­nálása. Itt már három dimen­zióban gondolkodunk. Mate­matikailag ez viszonylag köny- nyen kivitelezhető, a gyakor­latban azonban több egyéb műszaki mellékfeltételt is be kell kalkulálni a végleges megoldásba.- Hogyan érezte magát kint, és milyen benyomással tért haza?- Tudományos szempontból nagyon sok használható ta­pasztalatot szereztem, és kel­lemesen telt ez a félév Aachenben. Velem volt 13 éves kislányom is, aki nyelv- tanulással ugyancsak haszno­san töltötte az időt. Gaál György Háromszáz tagja van Baranyai elnöke lett a Gyámügyi Kamarának Gyámügyi Kamara alakult a közelmúltban Budapesten, amelynek ideiglenes ügyvezető elnöke dr. Kovács Zsuzsa, a Baranya Megyei Tanács egész, ségügyi osztályának gyámügyi főelőadója.- Milyen céllal alakult a kamara?- A gyámhatósági igazga­tásban dolgozók érdekvédel­me, érdekképviselete motivált bennünket, illetve az, hogy szeretnénk részt venni azok­ban a változásokban, amelyek napjainkban a gyermekvéde­lem területén is elkezdődtek.- Néhány héttel ezelőtt Pé­csett alakult meg a Magyar Gyermekvédelmi Kamara, amit az intézetek, nevelőotthonok hoztak létre. Mire jó az, hogy kettő van ugyanazon a terü­leten?- Párhuzamosan gondolkod­tunk, de az is igaz, hogy a hatósági és az intézeti mun­katerület különbözik egymás­tól, igy az érdekek sem min­denben azonosak. A legfonto­sabb kérdésben, a nehéz kö­rülmények között élő gyerme­kek sorsának jobbításában, az ő érdekeik érvényesítésé­nek lelkiismeretes, tisztességes szolgálatában egyetértünk. Ezért feltételezem és remé­lem, hogy a külön úton in­dult két kamara egy idő után pont e cél jegyében, a lénye­gi kérdéseket tekintve együtt fog dolgozni. — Pillanatnyilag mi a mun­kájuk? — A Népjóléti Minisztérium felkérésére a Magyar Gyer­mekvédelmi Kamarával együtt részt veszünk abban a jog­szabályalkotó munkában, amely a gyermekvédelem át­alakítását célozza. Egyben ké­szülünk az októberi találko­zónkra, ahol végleges formá­ba szeretnénk önteni a cél­jainkat és feladatainkat. Ed­dig háromszázan kérték a fel­vételüket. T. É. Kisgépek farmergazdaságoknak A mosonmogyaróvári Kühne Mezőgazdasági Gépgyárban augusztusban megkezdik a farmergazdaságoknak szánt mezőgazdasági kisgépek soro­zatgyártását. A ikét-há romvasú ekék, a 115-250-370 millimé­ter átmérőjű tárcsák és a 16 soros vetőgépek a 35, 50 és 80 lóerős traktorokhoz kap­csolhatók. Megkezdték kisebb vetőgépek kifejlesztését is, és ha igény lesz ró, állati erő­vel vontatható talajművelő eszközöket is gyártanak majd. A tér meséi A pécsi Ágoston térre ér­demes kiülni annak, aki meg akarja ismerni a vá­rost, annak is elsősorban régmúltját. Mindig ülnek a padokon. Van, aki bóbis­kol, más mereng, van, aki botjára, botjaira támaszko­dik ülés közben is. Az élet, magánélet viharai, szép és rossz emlékei ismétlődnek beszélgetés, visszaemlékezés közben. Kitárulkozik az is­merős, az idegen, szót vált barát és ellenség. A meg­békélés, a megbocsátás padjai is ezek az Ágoston téri padok, miközben kár­tyacsaták dúlnak a tér be­ton közműlétesítményeinek lapos tetején. Ezek zsivaja, zaja nem épp lelket melen­gető, de néha tán ezt is felejteni tudjuk, ahogy o gyönyörű történések, esemé­nyek elérik tárulkoznak az idősek ojkáról. Ahogy bot­jával a port piszkálja a visz- szaemlékező, ahogy szeme elé emeli a kezét, pedig nem süt oda a Nap, vagy épp lesüti a szemét kamasz szégyenlősséggel. Idegen előtt jobban megnyílnak a szívek. Különösen a vasár­napi beszélgetések, mesék a legszebbek, az ebéd utá­ni időben, vagy épp a mise után. Az én 77 éves bácsim a fákat mutogatta a téren. Vele egyidős az egyik ju­har, amelyet fiatalnak gon­doltam. De mondta a bá­csi, hogy a tér talajában nehezen indult életnek a fácska, ma is csenevésznek tűnik, és korán betegedett, a gesztenyefával együtt. De a törzsük szívós, komor, mél­tóságot parancsol, miként mesélőm mindegyik monda­ta, aki mellesleg sokat ke­sereg politikán, bűnözésen, közéleti romlásokon, erköl­csök hanyatlásán. De meg is nyugszik mondandója vé­geztével, és hálát ad az égnek, hogy a téren nin­csenek fényes nappal tás­kát kézből kikapó csavar­gók, támadó csövesek. A tér békés, mintha megállí­totta volna az 'időt, úgy néz ki, mint gyerekkorában. A toronyóra is megy, az em­berek között is sok a régi arc. Mintha sose lenne enyészet. iNe is legyen. Kí­vánjuk együtt. S nézzük az aszály sárgította leveleket, korán hullanak. A kánikulá­ban érezni a kora őszt. Cs. J. Pécsi együttes a Hirosima-koncerten Assisiben vendégszerepeit a Nevelők Háza Kamarakórusa Szent Ferenc városa, Assisi, mai világunkban is a szeretet és a béke szimbóluma. A hegy oldaláról, mint a hit erődje tekint ránk a kolostor, a há­zak, paloták, templomok tisz­ta, egységes középkori képe. Lehetne-e megrendítőbb helyszínt találni a 45. évfor­duló tiszteletére megrendezen­dő Hiroshima-koncert számá­ra, mint a San Francesco Ba­silica, amelynek falairól Giotto Szent Ferenc életét bemutató freskói néznek ránk, s akad- na-e jobb zenemű az emléke­zésre, mint Haydn: Teremtés című oratóriuma? Alapos itthoni felkészülés után négy napig dolgoztunk együtt a helyszínen — mint a közreműködők egyike - a Nyugat-berlini Művészetek Fő­iskolája kamarakórusával és a japán Shin-Yu-Kai kórussal. Sokat mesélhetnénk Christian Grube professzor, karigazgató nagyszerű betanító, a külön­böző kórushangzásokat egybe­csiszoló tevékenységéről. (Tíz évvel ezelőtt nagyszerű együt­tesével a pécsi kamarakórus fesztiválra hiába jelentkezett: akkor Nyugat-Berlin valami ördögi helynek számított.) Me­sélhetnénk a japánok hihetet­len munkafegyelméről, precíz német nyelvű kiejtéséről. A munka a nagy meleg ellenére is rendkívül intenzív volt. Az előadás előtti napon délelőtt 10-től 13 óráig próbáltunk, tnajd a főpróba este 8-tól éj­jel fél 1-ig tartott. Ennek alapján, valamint a vasárnap esti koncert anyagából CD-le- mez készül. Az est szólistái a NewYork-i Metropolitan és a Schalzburgi ünnepi Játékok csodálatos énekesei voltak. (Ó, csak bár­melyiküket egyszer újra hall­hatnánk Pécsett!) A dirigens pedig a budapesti születésű Moshe Atzmon izraeli karmes­ter. A közreműködő Welt- Symphonie-Orchestert 1988- ban még Doráti Antal alapí­totta Londonban az akkori Hirosima-koncert re. A rangos műsorfüzet mind a 63 itt ját­szó zenekari tagot (és persze, a mi kárustagjainkat is) név szerint felsorolja. Negyvenegy különböző híres zenekar kül­döttei ők. ízelítőül: Royal Philharmonic Orchestra, Lon­don, Concertgebouv, Amster­dam, moszkvai, müncheni, Los Angeles-i filharmonikusok, pá­rizsi opera darmstadti muzsi­kusai stb. A koncertmester a Berlini Filharmonikusok japán szólistája. Természetesen itt van három magyar is: egyi­kük a Bécsi Filharmonikusok, a másik a nagyváradi, s a harmadik a budapesti Filhar­monikusok tagja. S végül ma­gyar volt a zongora-korrepeti­tor is, ő Berlinből érkezett. Nem szóltunk még arról, hogy ez a világ-koncert az egy hónapig tartó „XII. Festa Musica Pro Mundo Uno” fesz­tivál keretében zajlott. Megál­modója, s több mint egy évti­zede szervezője, igazgatója Giuseppe Juhar nemcsak ha­zánkfia, de Baranya szülöttje is. Sok vád érte már, hogy túl nagy teret biztosít a ma­gyar zenének és a magyar előadóművészeknek. De min­dig igazolja őt a magyar mu­zsika és muzsikusok színvonala és az olaszok becsülnek és szeretnek bennünket. Ezúttal minket is: a kórus meghívást kapott Rómába (és Berlinbe). Annak tudatában érkeztünk haza, hogy nagy muzsikához idő, nyugalom és — pénz szükségeltetik. Tillai Aurél, karnagy Elégedetlenek a vállalkozói alapítvánnyal Eddig csaknem 500 vállal­kozó mintegy 2,1 milliárd fo­rint hitelhez jutott a Magyar Vállalkozásfejlesztési Alapít­vány pénzéből. Volt, oki 200 ezer forint, volt, aki 20 mil­lió forintot igényelt. Az átla­gos összeg 2-3 »millió körül alakult. Az igények természe­tesen ennél lényegesen na­gyobbak, ám az utóbbi hetek­ben a pénz folyósítása aka­dozik, és mind többet 'hallani az alapítvány belső problé­máiról is. A kuratórium elnö­ke, Zwack Péter, aki rangot adott az alapítványnak, Wa­shingtonban nagykövetként képviseli majd hazánkat, ez­zel egyidejűleg megválik el­nöki tisztétől. Alkalmas-e az alapítvány a neki szánt sze­rep betöltésére, vagyis kellő­képpen támogatja-e anyagilag a vállalkozókat? Erről beszél­getett az MTI . munkatársa a kuratórium társelnökével, Ke­lemen Gézával, a Controll Elektronikai és Számítástechni­kai Rt. elnökével. — A kérdés első felére azt kell válaszolnom, hogy igen, a második felére pedig: nem. Az alapítvány létrehozása az első valóban megalapozott döntés, amely hozzájárulhat a vállalkozói réteg jelentős bő­vüléséhez, és ezzel a gazda­ság talpraállításához, ahhoz, hogy jól 'működő, a piacra gyorsan reagáló gazdaságunk legyen. A semmiből indultunk, hiányzik a vállalkozói kultúra, sem a vállalkozók, sem a bankok nincsenek felkészülve az együttműködésre. Óriási nehézségeket okoz egy-egy hi­teligénylés-felvétel lebonyolítá­sa, hiszen ahhoz konkrét üz­leti tervek, számítások szük­ségesek, ilyennel pedig a vál­lalkozók egy része nem ren­delkezik. Ugyanakkor ötlete valóban felkarolandó lehet. Az alapítvány ebben is segít­séget nyújt a hozzá fordulók­nak. Ennyiben tehát az ala­pítvány betölti szerepét. Ugyanokkor gondot okoz a tőkeszegénység. Jelenleg száz­ezres nagyságrendben hiá­nyoznak a cégek az ország­ban. Átlagosan számolva, két­millió forint induló tökére len­ne szükségük ezeknek a vál­lalkozóknak, ami 40—50 mil­liárd forintot jelent. Ehhez ké­pest az alapítvány 4,2 milliárd forintos forrással rendelkezik, pontosabban 'még ez az ösz- szeg sem folyt be. Tehát az igények 5 százalékát tudjuk kielégíteni, míg 95 százalék támogatás nélkül marad, így szinte mindenki elégedetlen. •- Az utóbbi hetekben sokat hallani arról, hogy belső prob­lémák is feszítik az alapít­ványt.- Valóban meglehetősen sok vád ér bennünket, többen azt is kifogásolják, hogy a Né- meth-kormány hozta létre az alapítványt. Véleményem sze­rint ez egyáltalán nem baj, sőt így legalább elindulhatott egy folyamat: több százan juthattak anyagi támogatós­hoz, még többen pedig ala­pos információkat szerezhettek a vállalkozás indításával kap­csolatban. A személyi kérdé­sek rendezése az alapítók fel­adata. így a kuratóriumban az üres helyeket nékik kell be­tölteniük. A Németh-kormány úgy hozta létre az alapítvány kuratóriumát, hogy az új kor­mánynak azonnal legyen lehe­tősége oda új tagokat dele­gálni. Sajnos, ez mind a mai napig nem történt meg. Ép­pen ezért a legutóbbi kurató­riumi ülésen úgy döntöttünk, hogy összehívjuk azt a rend­kívüli alapító közgyűlést, amelynek feladata e problé­mák tisztázása lesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents