Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-29 / 146. szám

1990. augusztus 29., szerda aj Dunántúlt napló (Folytatói az 1. oldalról) sérelmeiket félretéve közösen munkálkodnak a jószomszédi viszony megteremtésén, az együttműködés bővítésén. Az 50 évvel ezelőtti második bé­csi döntés ismert következmé­nyei arra figyelmeztetnek, hogy a térség népei csakis maguk tudják viszonyukat tartós ala­pokra helyezni. Az évforduló alkalmából a Külügyi Bizott­ság leszögezi, hogy Magyar- ország, mint a helsinki záró­okmány egyik aláírója, kizárja a fennálló európai határok erőszakos úton történő meg­változtatásának gondolatát. Egyidejűleg megerősíti azt az álláspontját, hogy a térség stabilitásának alapvető felté­tele az emberi jogok, az itt élő nemzeti és etnikai kisebb­ségek kollektív és egyéni fo­gainak az ENSZ, valamint a helsinki folyamat vonatkozó dokumentumainak szellemé­ben történő maradéktalan biz­tosítása. A bizottsága elítéli mindazon erőket, amelyek a bécsi döntés évfordulóját a magyar és a román nép kö­zötti ellentétek felszítására igyekeznek kihasználni. Felkéri Románia Nemzetgyűlésének tagjait, az ország minden fe­lelős politikai erejét, hogy ugyanebben a szellemben emelje fel szavát a szélsősé­ges, gyűlölködő megnyilvánu­lások, a hangulatkeltés ellen. Csakis a megbékélésre, a jó­szomszédi kapcsolatokra irá­nyuló felelős magatartás szol­gálja a magyar és a román nép érdekeit, a kelet- és kö­zép-európai térségben zajló demokratikus változásokat, az egységes Európa megte­remtését.” VITA A TÁRSADALMI SZERVEZETEK KEZELŐI JOGÁRÓL A képviselők a nyilatkozat tudomásulvétele után rátértek a társadalmi szervezetek keze­lői jogának megszüntetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalá­sára. Balsai István igazságügyi miniszter bejelentette: a kor­mány az ingatlanok hasznosí­tásának végleges rendezésére eredetileg 1990. október végét jelölte meg, a határidő be­tartása azonban illuzórikussá vált, ezért egy hónappal ké­sőbbre, november végére tűzte ki az új időpontot. A költségvetési bizottság előadója, Matyi László a ter­vezettel egyetértett, kivéve azt a paragrafust, amely az MSZP-t is felsorolja azon szer­vezetek között, amelyek a használati jog körébe eső in­gatlanok hasznosításából szár­mazó bevételeket a költség- vetésbe fizetik. Az N1SZP sze­repeltetése ellentétes a pár­tokról szóló törvénnyel. Az általános vitában Orbán Viktor, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője leszö­gezte: az MSZP-t nem lehet kivenni a kezelői jog meg­szüntetésével érintett társadal­mi szervezetek köréből. Pozs- gay Imre, az MSZP frakcióve­zetője bejelentette, hogy a Szocialista Párt nem kíván a vitában részt venni. Kőszeg Ferenc (SZDSZ) hiányolta, hogy a tervezet nem tartal­mazza a szakszervezeti va­gyon számvevőszéki felülvizs­gálatát. A vitának ezen a pontján ismét Orbán Viktor kért szót, ellentmondást látva a kezelői jog megszüntetése és az in­gatlanok ingyenes használati joggá tétele között. Szerinte a párttörvény nem foglalkozik a pártok kezelői jogával, és ez minden bajok forrása. Sala­mon László (MDF) az alkot­mányügyi bizottság elnöke fel­hívta képviselőtársa figyelmét arra, hogy e kérdésben a pár­tok gazdálkodására vonatkozó tézisek az irányadók. Az általános vita lezárását követően Szabad György be­jelentette, hogy a törvényter­vezet részletes vitáját a bi­zottsági üléseken kialakított állásfoglalások után folytatják. Szervesen kapcsolódott az elhangzottakhoz a következő, az elmúlt rendszerhez kötődő egyes társadalmi szervezetek vagyonelszámoltatására vonat­kozó törvényjavaslat, amely­nek vitája elsősorban magá­nak az előterjesztésnek a cí­me körül csúcsosodott ki. A törvényjavaslat a Parla­mentben helyet foglaló Ma­gyar Szocialista Pártot is érin­ti, így érthető, ha lényegében nekik jutott a főszerep a vitá­ban. A szocialisták parlamenti frakciójának véleményét Horn Gyula tolmácsolta, részletesen ismertetve: hogyan számolt el vagyonával pártja már az idén tavasszal. Horn. Gyula kifogásolta a törvényjavaslat címét, illetve az előző előterjesztés indok­lásában szereplő, a pártot is érintő megfogalmazást, mond­ván: bár ezek pártját nem rendítik meg, nehezen elfo­gadható, hogy egy törvényben - akár cím formájában - ilyen politikai minősítés sze­repeljen. Tóth Sándor keresztényde­mokrata néppárti képviselő is azon qz állásponton volt, hogy a címben kifejeződő koncep­ció nem szerencsés. Pártbéli képviselőtársa, Csé- pe Béla viszont úgy véleke­dett: a volt pártállammal szembeni diszkriminációra igenis szükség van, ebben a törvényjavaslatban is helye van, hiszen azon az alapon, hogy a volt pártállam az egész magyar népet diszkredi- tálta, éppen ez a nép köve­teli a diszkriminációt. A törvénytervezetek vitáját követően a képviselők ellen- szavazat nélkül, egyhangúlag elfogadták az Észak-atlanti Ta­nács felhívására válaszul meg­fogalmazott országgyűlési ál­lásfoglalás szövegét. Horn Gyula, a külügyi bi­zottság elnökeként - még o szavazást megelőzően - arra hívta fel képviselőtársai figyel­mét, hogy hazánk alapvető ér­deke az Észak-atlanti Tanács­csal, valamint a NATO-val és tagszervezeteivel a szoros kap­csolat kiépítése. Hozzátette: egy ilyen párbeszéd a nyugat- európai régió legfejlettebb or­szágait tömörítő szervezettel elősegítheti annak az elképze­lésnek a megvalósítását, hogy Magyarország egyfajta közvetí­tő szerepet töltsön be Kelet és Nyugat között. Az egyhangúlag elfogadott parlamenti állásfoglalás üdvöz­li az Észak-atlanti Tanács ja­vaslatát, amely a Varsói Szer­ződés és a NATO-tagállamok közötti politikai és katonai párbeszéd magasabb szintre emelését szorgalmazza. INTERPELLÁCIÓK A keddi ülésnap délutánján a képviselők interpellációkat, illetve az arra adott válaszo­kat hallgattak meg. Fazekas Zoltán (SZDSZ) a művelődési és közoktatási mi­niszterhez interpellált a felső­oktatási intézmények szerveze­téről és működéséről szóló ren­delettervezet tárgyában. Az interpellációra Lukáts Miklós államtitkár válaszolt. A válasszal a képviselő nem értett egyet', az Országgyűlés viszont elfogadta azt. Magyar Bálint (SZDSZ) a földtörvény-tervezet kapcsán in­terpellált a földművelésügyi miniszterhez. A hosszúra nyúlt interpellá­ció felszólalásra késztette Tor- gyán Józsefet, az FKgP parla­menti frakcióvezetőjét, aki arra hivatkozott, hogy a Házbizott­ság ülésén 5 perces időtar­tamban állapodtak meg a pártok képviselői. Az interpellációra Nagy Fe­renc József földművelésügyi mi­niszter válaszolt. Az interpelláló képviselő nem fogadta el, a plénum azonban jóváhagyta a minisz­ter válaszát. Pető Iván (SZDSZ) interpel­lációjában a vállalati tanácsok újraválasztásáról szóló minisz­tertanácsi rendelet visszavoná­sát kérte. Kérését 10 kérdéssel támasztotta alá, azokkal a kérdésekkel, amelyek a rende­let megjelenése óta — a sajtó közvetítésével — a legkülönbö­zőbb érdekképviseleti szerve­ket, a vállalati dolgozókat és általában a közvéleményt fog­lalkoztatják, s amelyekre azóta sem kaptak igazán megnyug­tató választ. Tolnai József emlékezete Ez a válasz a plénum színe előtt sem született meg az in­terpelláló képviselő véleménye szerint. Ezért, s mert a kor­mány nem vonja vissza rende­letét — mivel nem lát erre kü­lönösebb indokot — Pető Iván nem fogadta el Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter válaszát. Ellentétben az Or­szággyűléssel. Az interpellációkat követően Hoppá József (MDF) a bányá­szok hűségjutalma ügyében intézett kérdést a pénzügyi tár­ca képviselőjéhez. A kérdés főként azt feszegette: adómen­tesek-e a bányásznapon adott jutalmak. A HÜSÉGPÉNZ IS JÖVEDELEM A kérdésre válaszoló Botos Katalin pénzügyminisztériumi államtitkár egyértelműen kije­lentette: mivel a hűségpénz is jövedelem, ezért természetsze­rűleg ez is jövedelemadó alá esik. Hangsúlyozta ugyanak­kor: számtalan — sokszor indo­kolt - mentességi kérelem ér­kezik a pénzügyi tárcához, azonban mindenképpen az a kormányzati célkitűzés, hogy a meglévő mentességek körét is szűkítsék. A keddi ülésnap berekeszté­sekor Szűrös Mátyás még be­jelentette: a Budai Központi Kerületi Bíróság kezdeményez­te Pozsga y Imre képviselő mentelmi jogának felfüggeszté­sét, ezért ezt az ügyet a hé­ten összeülő Mentelmi és ösz- szeférhetetlenségi Bizottságnak meg kell tárgyalnia. Pozsgay Imre az MTI mun­katársának elmondta: vélemé­nye szerint feltehetőleg a hír hedtté vált ,,gombgate-ügy ben"' tett kijelentései miatt je­lenthették fel. Bővebben az esetről nem kívánt nyilatkozni hangsúlyozta, hogy megvárja az illetékes bizottság állásfog­lalását. Az Országgyűlés illetékes tisztségviselőitől mindössze any- nyit sikerült megtudni, hogy Pozsgay Imre ellen magánvá das eljárás folyik. A menteim jog felfüggesztését kérő átira tot Szabad György, a Ház el­nöke azonnal átadta Oláh Sándornak, a Mentelmi és összeférhetetlenségi Bizottság elnökének, akit a plenáris ülés befejezését követően már nem sikerült elérni. A plenáris tanácskozást kö vetően azonnaf összeült az AI kotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi, valamint c Költségvetési, Adó- és Pénz ügyi Bizottsáq, hogy a szerdán 14 órakor folytatódó teljes ülé sen a hétfőn és kedden elna­polt napirendek részletes vitá jóra kerülhessen sor. A vágyott szklerózis Boldog békeidők! Hétfőn nem volt adás, emlékeznek? Igaz, akkor is voltak belügyek, sajtó-szabadságharc, kulisszák mögötti ütközetek, Ungvári Ta­más a hetvenes évek elején is kénytelen szóvá tenni a sze­mélyi változásokat a tévéhír­adó vezetésében, hogy az új­gazdag, szerelmeskedvű fiatal- asszonyok a bodor haj, a kel­lemes orgánum után mondjuk egy szívbemarkoló mosolyra adják voksukat. És emlékeznek, a Képzelt riporttal majd a Kedves Boóperrel végleg örök­ifjúvá változó Déry Tibor an­nak idején írogatja a Napok hordalékát, bevallva, milyen jótékony az öregkori szklerózis, amit nyugodtan azonosíthatunk a bölcsesség fogalmával, hi­szen arra kényszerít, hogy a világnak csak a leglényege­sebb dolgairól .vegyünk tudo­mást. Persze még a vegetatív léten innen, még gondolkodó lényként. Tökéletesen érthető hát, hogy az öreg Déry a szófián fák­kal és a feleselő madarakkal társalog a legszívesebben, a televízióban legfeljebb a hír­adót és néha a sportközvetí­téseket nézi, s míg szellemi és testi romlásunkon és annak vi­rágain elmélkedik, úgy érzi, hogy a természet felborult rendjének visszaállításában nem segít már az irónia derű­je sem. Vajon letörölgetné-e az emlékezetére rakódott port az Akutagava-filmmel vagy a Karády Kataiin-műsorral, vagy csak a természetet a képer­nyőre lopó sorozatoknak. Ju­hász Árpádnak, netán a szá­zadmásodpercekkel viaskodó Antibonak, Rosa Motának hin­ne? És tudna-e derűs lélekkel tapsolni annak, hogy a Ma­gyar Televízió a Magyar Szín­ház bicentenáriumát méltón megünnepelni csak egy lengyel darab valamikori, pesti színhá­zi előadásával tudta? Mélysé­gesen tudva, hogy ez a fenn­tartás nem csorbíthatja a nagyrabecsült és zseniális Mro- zek egyébként emlékezetesen előadott Tangójának értékeit... És elfordítaná-e szkeptikusan a fejét, éppen a nyilvánosság nevében, a nézők nevében, mert ezt a nyilvánosságot af­féle, hazug gyónásokra alkal­mas szemetesládának használ­ják, ahol, rúgásokra érzékeny, Hamupipőke-lelkű gyúrók nyi­latkoznak? Vagy épp ellenke­zőleg? És fölolvasná-e egy kedves regényének részletét cigarettá­tól gombócos hangon, az ál­matag intellektualitás füstjé­ben párolódva, ahogyan azt fiatalabb pályatársa, Kraszna­hórkai László tette - ahol tér mészetesen a cigaretta, az öl­tözet a sivár, szürke fal a mu tatvány része volt? Ügy lehet, igen. Ki tudja? Nevében nem, legfeljebb ürü­gyén szólhatok, hiszen az a legvalószínűbb, hogy egészen más lenne a véleménye, mint amit a kérdések sugallnak Egyszerűen csak eszembe ju tott s a múlt héten volt alkal mám elirigyelni öniróniával emlegetett, eltúlzott agyi ar terioszklerózisát, a nyárvégi de mens derű előnyeit, amelyből Cattani felügyelő fájdalmasan fennkölt győzelmi beszéde, Búd Spencer pofonjai is lassan ki hullanak majd és a bosszú Ságból — hogy miért olyan ké sőn játszották vasárnap a amerikai mesefilmet — csak az marad, hogy másnap nehezen ébredtek az unokák. Bóka Róbert Augusztus 28-án volt 90 éve nnak, hogy Tolnai József szü­letett. A neves szociáldemok­rata vezetőre, Pécs polgármes­terére, a mártírra emlékezvén úgy döntött a Pécsi Városszé­pítő és Városvédő Egyesület, hogy az MSZDP Pécs-Baranyai Szervezetével közösen emlék­táblát állít néki az 1945 utáni akásának, a Székely Bertalan 9. sz. háznak a falán. A terveket a PÉCSITERV fiatal tervezője, Lápossy Kristóf ké­szítette, a kivitelezés Kassai József kőfaragó mester munká­ja. Idézzük föl Tolnai József alakját, mert élete példa a ma mbere számára is. Okorágon született, a vasas szakszervezetbe 1917-ben lépett be, amelynek egy év múltán vezetőségi tagja lett. Tevékeny­sége miatt az 1920-as évek elején sok zaklatásnak volt ki­téve, több évre Pécset is el kellett hagynia, ahová nyugat­európai körút után az 1920- as évek közepén tért vissza. 1925-ben a helyi vas- és fém­ipari szakszervezet elnöke lett, amely tisztséget 1948-ig töltöt­te be, de szociáldemokrata mozgalmi tevékenységéért még ezután is őrizetbe vették, majd kitiltották a város területéről. Az évtized végén tért csak vissza Pécsre, s csak ismeret­ség révén kapott munkát szer­számlakatosként Balatoni Sán­dor Ráth (a mai József Attila) utcai műhelyében. 1933-ban őt nevezték ki az MSZDP helyi vezetőiévé, a vá­rosi törvényhatósági bizottság és a kisgyűlés tagja lett, Esz­tergályos János országgyűlési képviselővel együtt a mozga­lom legismertebb helyi vezető­je volt. A fasizmus előretörését ag­godalommal figyelté, a kor­mányzat németbarátságát el­utasította, igyekezett megőriz­ni a mozgalom egységét. A német megszállás után a Zrí­nyi utcai pártházat elvették, megkezdődtek a letartóztatá­sok. Tolnait előbb büntetőszá­zadba hívták be, majd onnan „kiemelve", a német hatósá­gok Dachauba deportálták. Embertelen szenvedések után 1945 májusában került haza, nemsokára Pécsett találjuk, ahol meggyengült egészségi állapota ellenére elvállalta a város polgármesteri tisztségét — nem tudott kitérni a felé irányuló bizalom elől. Nagy szerepe volt a párt újjászerve­zésében, az értelmiség meg­nyerésében, a gazdasági, tár­sadalmi élet normalizátásóban. Mivel tagja volt az MSZDP Központi Vezetőségének, a két munkáspárt egyesülése után a fővárosba került, az Állami Zá­logház és Árverési Csarnok ve­zérigazgatója lett. 1950. június 12-én államvé­delmisek jelentek meg a la­kásán, családjától elszakítot­ták, előbb a hírhedt Andrássy út 60-ba viték, majd „elítélé­se" után a váci fegyházban raboskodott. 1951. július 3-án gyilkolták meg a börtönben, de feleségét csak később ér­tesítették. Rehabilitálására 1962-ben ke­rült sor, jelenleg a Farkasréti temetőben nyugszik. Egyesületünk a közéleti fér­fiúra, a szociáldemokraták ne­ves vezetőjére és mártírjára emlékezik születésének évfor­dulóján, amelynek keretében tegnap emléktáblát avattunk a Székely Bertalan utcai házon. Reméliük, hogy hamarosan ut­ca vagy tér is viseli a nevét. Dr. Vargha Dezső Az emléktábla avató ünnep­ségén megjelent Tolnai József özvegye — aki egyébként a Magyarországi Szociáldemokra­ta Párt Pécs-Baranyai Szerve­zetének tagja -, Szabó Nán­dor, Pécs város mb. tanácsel­nöke is. A szocdem pórt alel- nöke. Baranyai Tibor, valamint a pécs-baranyai szervezet örö­kös, tiszteletbeli elnöke, Kö­ves/ Béla és a városvédők nevében dr. Vargha Dezső be­szédet mondott az emléktábla előtt. Bajcsy laktanya: kollégium a Bagolyvárban Á tüzérek elmentek (Folytatás az 1. oldalról) Mindemellett néhány egyéb lehetőség is felmerült a teg­napi tárgyaláson. Arról egy­formán vélekedtek a résztve­vők — a megyei és a városi tanács, a HM, a Népjóléti Minisztérium és a POTE illeté­kesei -, hogy a végső, döntést fogalmazza meg a helyi ön- kormányzat, vagy a mostani, vagy a leendő. A laktanya kö­zel 24 000 négyzetméternyi, ér­tékes és jó állapotban lévő hasznosítható épülettel ren­delkezik, s a HM tulajdonkép­pen megtehetné, hogy hasz­nosítására versenytárgyalást ír ki, s annak adja, aki többet fizet. De nem teszi, tzzel - mint azt a HM illetékese fo­galmazott -, az önös érdeke­ket szolgálnák ugyan, de nem az általános társadalmi érde­keket. Hozzáállásuk szimpati­kus, különösen azt is tudva, hogy a mai napon a laktanya egy részét - az úgynevezett Bagolyvárat és környékét - át­adják a városnak, hogy itt mintegy 100 kollégistát fogad­hassanak némi rekonstrukció nyomán. Végleges döntés tegnap nem született — nem születhe­tett. Az ok prózai: a helyi igények óhajszinten fogalma­zódtak meg, ahogy azt felso­roltam, s egyik elképzelésnek sincs primátusa. Illene tehát, hogy szűkebb, helyi körben, a tanács koordinációjával el­döntsék, hogy ezt és ezt akar­juk. Ehhez azonban kéne egy komplett műszaki dokumentá­ció és értékbecslés — meny­nyiért is adják, ha adják? - a HM részéről. (Csak zárójel­ben jegyezném meg, elment egy levél a miniszterelnöknek is, amelyben a város kéri, hogy a kialakult nehéz hely­zetre való tekintettel - égető szükség van a laktanya épü­leteire —, esetleg a tárcák — Honvédelmi Minisztérium, Népjóléti Minisztérium, Köz­művelődési Minisztérium — egymás között valamiféle kon­szenzust alakítanának ki a té­rítésmentes átadás—átvétel lehetőségéről.) Az urak azzal álltak föl az asztaltól, hogy ki-ki a maga feladatkörében igyekszik vég­leges álláspontot kialakítani. Ami azért is sürgető, mert a zárszó után az objektumért fe­lelős parancsnok — jelenleg mindössze őrzik a laktanyát—, kijelentette: e hó elsejétől á fűtőt elbocsátották, s ha bejön a tél, szétfagynak a vezeté­kek, jóvátehetetlen, milliós károkat okozva . . . Kozma Ferenc Az Országgyűlés rendkívüli ülésszaka

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents