Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-28 / 145. szám
1990. augusztus 26., kedd aj Dunántúli napló 3 A privatizáció megvalósítása össznemzeti ügy eljárásod levezénylésében. A vitában magasra csapó indu- latolfatt lehűtve Tardos figyelmeztetett arra, hogy a privatizáció megvalósítása ossz nemzet[ ügy, amelyen áll vagy bukik a jelenlegi Parlament sikere. Egy sóikkal vészterhesebb vita árnyékát vetítették előre a Kisgazdapárt képviselőinek felszólalásai. A hozzászólók a mostani ülés napirendjéről egyelőre lekerült földtörvény- tervezet vitáiból már ismert logikát követve kifogásolták, hogy a törvényjavaslat privatizációt, s nem reprivatizációt irányoz elő. Márpedig a kisgazdáik „nem engednek a 47-!ből", s határozott álláspontjuk szerint az egylkor jogtalanul megrabolt kistulajdonosoknak mindenképpen kártalanítás jár. Ezzel szemben a tervezet még csak elővásárlási jogot sem biztosít számukra. Mindezek alapján várható, hogy a tervezet részletes vitája —, az ellentervezeteknék is beillő módosító . indítványok nyomán —, további heves ösz- szecsapásokat hoz. A további két törvénytervezet vitájában is hasonló döntés született, azaz: csak a bizottsági tárgyalást követően kerülhet sor az állami vállalatokra vonatkozó jogszabályát valamiint az átalakulási törvény egyes pontjainak módosításával foglalkozó törvénytervezetek részletes vitájára. Az állami vállalatokra vonatkozó jogszabályok módosítását tartalmazó törvényjavaslat beterjesztőiéként Balsai István igazságügyi miniszter arra utalt, hogy e módosítások — a kormányprogram irányelveinek megfelelően — a magántulajdon dominanciáján alapuló piacgazdaság kialakítását próbálják elősegíteni. Ugyancsak Balsai István —, immár a gazdálkodó szervezetek és gazdasági társaságok átalakulásáról szóló törvény módosításáról szólva — azt fejtegette, hogy az egységes jogi elbírálás és szabályozás, illetve az állami vagyon fokozottabb védelme indókolja az előző Parlament által hozott törvény felülvizsgálatát. Ezzel az elvi szándékkal egyetértett Soós Károly Attila (SZDSZ), áim több ponton vitába szállt az előterjesztővel. Úgy vélte ugyanis, hogy a módosítások révén ésszerűtlenül nagy hatalmat kap az Állami Vagyonügynökség, s félő, hogy a vállalatok kezéből e központi szervezethez kerül valamennyi fontos kérdésben a döntési jog. Emellett azt is kifogásolta a képviselő, hogy a tervezet kizárja a helyi önkormányzatokat a vállalati átalakulásból. Mivel mindkét törvénytervezethez érkezték módosító indítványok, kiegészítő javaslatok, s ezdk bizottsági véleményezésre várnáik —, az elnöklő Szűrös Mátyás ezen a ponton lezárta a vitát, s egyúttal berekesztette a hétfői ülést. Húszszázalékos általános béremelés a Mecseki Szénbányáknál (Folytatás az 1. oldalról) tése elzárkózott volna a bérrendezés elől, figyelmeztető sztrájkot helyeztek kilátásba. Mint Csetfhe András elmondta, a vezetőség megvizsgálta a béremeléséknek a vállalat gazdálkodására gyakorolható hatását és megállapította, hogy a mostani béremelés mintegy 110 millió többletterhet ró a Mecseki Szénbányáikra. Figyelembe vették továbbá, hogy az elmúlt hét hónapban veszteségesen gazdálkodott a vállalat, ezért ellenjavaslatot terjesztettek elő a tegnap reggeli titkári értekezleten. Ennek alapján 15 százalékos általános béremelést javasoltak a következő megosztásban: a föld alatti fizikai dolgozók 20, egyéb föld alatti dolgozók 15, a külszíni fejtés dolgozói 10, míg a föld alatti nem fizikai dolgozók 15 és a külszíni fejtésben dolgozók 10 százalék. Ezt a javaslatot azonban a titkári testület elutasította. Ezután egyezett bele a vállalat vezetése az általános 20 százalékos béremelésibe. A küldött testület egyhangúlag elfogadta a 20 százalékos béremelésre vonatkozó vezérigazgatói előterjesztést, és elvetette annak a figyelmeztető sztrájkkal történő kikényszerítését. A magyar szénbányászat szerkezetátalakítási programjáról tartott előadásálban dr. lenei Szabolcs, a Bányászati Egyesülés igazgatója kiemelte: nem a bányászdk téhet- nek arról, hogy a kormány által kidolgozott gazdasági szabályozók a csőd szélére juttatták a bányavállalatokat. A szén vásárlói ára még idén 'is alacsonyabb, mint a termelői ár, ezért változatlanul tetemes összeggel dotálja az állam az értékesítést. Hiába alacsonyabb a termelői ár 18-20 százalékkal a világpiacinál, ha ennek jóval alatta maradnak a belföldi árak. A bizalmi küldött testület többségi szavazattal elfogadta, hogy a helyhatósági választások után rendezzenek szakszervezeti választásokat is a funkcionáriusok legitimitása végett. Hajdú Zs. A kezdeményezés a pécsi vértranszfúziós asszisztensek érdeme A pontosság, a szakmai tudás alapfeltétel Országos — vélhetően hagyományteremtő — kezdeményezést indított útjára a Baranya Megyei Vértranszfúziós Állomás. Mégpedig azt, hogy Magyarországon először szerveztek tudományos konferenciát a vértranszfúziós állomásokon dolgozó szakasszisztensek részére. Az ötlet dr. Kerekes Endrének, a Vértranszfúziós Állomás főorvosának köszönhető, aki jórészt a szervezést is magára vállalta. Igaz, már évek óta rendszeresen tartanak egészségügyi szakdolgozóknak (asszisztenseknek, nővéreknek) tudományos konferenciákat, amelyeken kis számban részt vettek a vértranszfúziós asszisztensek is. Ám ez a terület annyira speciális, hogy nehezen lehetett beilleszteni bármelyik szakterületbe. Nos, az ötletet tett követte, és az elmúlt hét végén sor került az első tudományos konferenciára. A siker várakozáson felüli volt. Az országban működő 63 vértranszfúziós állomásról 53 előadást jelentettek be, s a résztvevők száma mintegy 240 volt. (A POTE központi épületében zajlottak az események.) Az előadások színvonala is messze meghaladta a várakozást, valameny- nyi tudományos igényű munkáról, szakmai elhivatottságról tett tanúbizonyságot. A vértranszfúziós állomások alapfeladata a véradások szervezése és lebonyolítása, a vér levétele és a gyógyító, egészségügyi intézmények rendelkezésére bocsátása. Ám ezen alapfunkciókhoz rendkívül szerteágazó és bonyolult vizsgálatok, munkálatok kapcsolódnak. Hiszen minden egyes levett vért alapos laboratóriumi vizsgálatnak vetnek alá. A vér fel- használása előtt ki kell szűrni nem fertőzött-e a vér — AIDS- szel vagy hepatitisszel —, milyen ellenanyagok találhatók benne stb. Ma már csak az igen sürgős esetekben - baleseteknél, azonnali életmentéseknél — adnak egyszerű vércsoportmeghatározás alapján teljes vért. Legtöbb esetben, ha teljes vérre van szüksége a betegnek s ha van rá idő, az ún. keresett vért adják a felhasználónak. Ez azt jelenti, hogy az azonos vércsoporton belül is különböző bonyolult eljárásokkal meghatározzák a beteg számára a legmegfelelőbbet. A korszerű vérellátás azonban ma már inkább vérkészítményeket bocsát felhasználásra az egészségügyi intézményeknek attól függően, hogy az adott betegség kezeléséhez a vér melyik alkotó elemére van szükség. Ezért ma már a levett vér mennyiségének nagy részét alkotóelemeire bontják s így tárol iák. A pécsi állomáson 17-féle ilyen vérkészítményt tudnak előállítani. (Pl. vörös vérsejtkoncentrátumot, fehér vérsejtektől mentesített koncentrátumot, vérlemezke koncentrátumot, vérplazmát stb.) Mindez a sokféle és szerteágazó vizsgálat és laboratóriumi munka nagy szakmai tudást és pontosságot igényel az itt dolgozó asszisztensektől, hiszen a legkisebb tévedéssel emberek életét kockáztathatják. S. Zs. Zavargások Szófiában Tetemes terméskieséssel kell számolnunk Aszályprognózis Az ország mind nagyobb termőterületén mutat augusztus végén vigasztalan képet a határ; elsárgult kukoricatáblák és a növekedésben félbemaradt cukorrépa jelzi, hogy tetemes terméskieséssel kell számolni. Bállá István, a Földművelésügyi Minisztérium osztályvezető-helyettese az MTI munkatársának elmondotta: augusztus 10-én volt a legutóbbi termésbecslés, akkor másfél millió tonna kieséssel számoltak a kukoricatermést elemző szakemberek; az azóta eltelt időszakban a helyzet tovább romlott. Bár a jelenlegi időszakra nézve nincsen központi, összevont becslés, a minisztériumba érkező jelentésekből azonban kitűnik, hogy legalább kétmillió tonnás veszteséggel kell számolniok a kukoricatermesztőknek. Az augusztus 10-i elemzés húszmilliárdos károkat jelzett, az azóta eltelt időszak folyamatos szárazsága következtében további tízmi 11 iá rd forintos kiesést tartanak valószínűnek. Ebben a „keretben" benne vannak az összes őszi betakarítású növények, közöttük például a napraforgó, amelyet szintén a szárazság sanyargat. A gazdaságok sokfelé nem tehetnek mást, mint „besilóz- zák" azt a kukoricát is, amelytől eredetileg szemes termést vártak. Ez valóban kényszerű intézkedést jelent: a növényt valamilyen formában próbálják megmenteni és takarmányozásra alkalmassá tenni. A lehetőségek azonban nem korlátlanok, tehát nem lehet szó arról, hogy az összes kiégett kukoricából silót készítsenek. Az eredeti tervek szerint 250 ezer hektárról vártak silókukoricát, ezt a területet legfeljebb 100- 150 ezer hektárral lehet megtoldani, ennél nagyobb területről nemigen lehet lehozni ilyen terményt, mivel az idő is szűkös, és adott a gépállomány és a tárolótér. Emiatt a gazdaságok kénytelenek lesznek egészen alacsony termésátlagú kukoricákat szemestermésként betakarítani, mégha az eredetileg várt termésnek negyedét-felét remélhetik ezekről a területekről. Az FM növénytermesztési szakértői központi beavatkozást tartanak szükségesnek ebben a rendkívüli helyzetben. Szerintük azonnali intézkedéssel kellene a termelés folyamatosságát fönntartani; ez a gyakorlatban azt jelentené, hogy kedvezményes hitelekkel és más módon is biztosítani szükséges a vetőmagot és a műtrágyát ott is, ahol a terméskiesés miatt olyan mértékben elapadt a jövedelem, hogy nem futja még a legegyszerűbb befektetésre sem. A későbbi időszakban lenne szükség — az aszály végső kártételének ismeretében - arra, hogy egy újabb intézkedés-sorozattal igyekezzenek központilag is enyhíteni a termelők alighanem páratlanul nagy veszteségeit. Szóba iöhet egyebek között földadókedvezmény, hitelátütemezés, és minden olyan megoldás, ami lehetővé teszi a helyzet áthidalását. A gondok nagyon is napi döntéseket feltételeznek; a szárazság miatt jelenleg például nem tudják előkészíteni az őszi vetések alá a földeket, így a repce és az árpa vetése egyelőre kérdéses, még a hagyományos termőterületek jelentős részén is. (Folytatás az 1. oldalról) kell: az ülésteremben elhangzottakról a televízió nyilvánosságának köszönhetően itthon és külföldön is tudomást szereznek. Kérte, hogy a viták során az ellenzék és a kormánykoalíció pártjainak tagjai egyaránt tartózkodjanak egymás szándékának minősítőétől, elvet elvvel, érvet érvvel szembesítsenek. A köz- társasági elnök önmérsékletre intette a képviselőket, hangsúlyozva, hogy fokozott jelentősége van a Parlamentben elhangzott minden szónak, és azok sérthetik külpolitikai érdekeinket is. Szabad György ezután javaslatot tett a háromnaposra tervezett ülés tárgysorozatára. A már nyilvánosságra hozott napirendben mindössze annyi a változás, hogy a plénum kedden dönt a polgármesteri tisztség ellátásának egyes kérdéseiről szóló törvényjavaslat tárgyalásáról, illetve a képviselők elvetették Molnár Péter (Fidesz) arra vonatkozó indítványát, hogy a sajtóprivatizációs bizottság a jövőben paritásos alapon végezze munkáját. A tárgysorozat első napirendi pontjaként a képviselők megkezdték annak a törvény- tervezetnek a tárgyalását, amely a kormányzati munka- megosztás változásával összefüggésben egyes törvények módosításáról rendelkezik. A törvényjavaslat előadója, Balsai István igazságügyi miniszter - mintegy indoklásképpen — hangsúlyozta, hogy a tárcák hatáskörének kimunkálása, azok pontosítása szükségessé teszi némely kormányzati feladatkör átcsoportosítását. Ennek értelmében - miként az a miniszter szavaiból kitűnt - különválasztják a környezetvédelem és a vízgazdálkodás központi irányítását. A vízügyi igazgatást a Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztérium látja majd el, míg a környezetvédelem - kiegészülve az építésügy központi feladataival - a környezetvédelmi és területfejlesztési miniszter hatáskörébe tartozik a jövőben. (A konkrét építőipari tevékenységet azonban továbbra is az ipari és kereskedelmi tárca irányítja majd.) A törvényjavaslat amellett foglalkozik még a szakmai oktatás, a középfokú szakoktatás felügyeletének rendezésével, pontosítja a Szakképzési Alap működtetését, s a változtatásokkal összefüggésben természetesen a minisztériumok felsorolásáról szóló törvény szövegét is. A tervezet feletti vitában csupán néhány képviselő mondta el véleményét, ki- sebb-nagyobb kiegészítést, észrevételt fűzve a törvényjavaslathoz. Elhangzott azonban egy módosító indítvány is, ezért - azt bizottsági véleményezésre bocsátva - a törvénytervezet tárgyalását felfüggesztette a Tisztelt Ház. Sok szempontból a kibontakozó magyar demokrácia, a rendszerváltás történelmi pillanata volt, amikor Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszter előterjesztésében végre „hivatalosan" is a Parlament plénuma elé került az állami kiskereskedelem, a vendéglátóipar és a fogyasztási szolgáltatások vagyonának privatizálásáról szóló törvényjavaslat. Az előprivatizáció néven ismertté vált intézkedéscsomagot tartalmazó jogszabálytervezettel ugyanis a Ház megkezdte a gazdasági rendszer- váltást közvetlenül szolgáló törvényhozói munkát. A hatalomváltás logikájából következően eddig elsősorban a magyar társadalom politikai, köz- igazgatási struktúrájának átépítését célzó törvénykezés foglalta le a Parlament figyelmét; a társadalom átfogó politikai szerkezetének megalkotása után a törvényhozás most hozzáláthat a társadalom életében tapasztalt bajok gazdasági gyökereinek kezeléséhez. E gyógyító munka első igazán hathatós terápiájának receptjét tartalmazza a most beterjesztett törvényjavaslat, amely — első lépésként — a lábadozó magyar válalkozói réteg számára viszonylag könnyen emészthető kiskereskedelmi üzletek, vendéglátóhelyek, műhelyek, benzinkutak tulajdonlását kínálja. A hétfői parlamenti ülésen általánosságban már elfogadott tervezet - amelynek részletes vitája a módosító indítványok tucatjainak tüzetes bizottsági átvizsgálása után várható csak - talán legmarkánsabb rendelkezése, hogy a privatizációra szánt üzleteket csak természetes személy, illetőleg a kizárólag ezek részvételével működő gazdasági munkaközösség, betéti társaság vagy korlátolt felelősségű társaság részére értékesítik. A tervezethez fűzött indoklás ez ügyben világosan kifejti: a kormány jelentős politikai és gazdasági érdeknek tekinti a hazai vállalkozói réteg kialakulását, s a külföldi tőkét távol kívánja tartani az előprivatizációtól, lévén megelőzendő a nagyarányú tőkekivonás veszélye. A tervezet parlamenti vitája egyértelművé tette, hogy e rendelkezés megítélésében erősen eltér a koalíciós pártok és az ellenzékhez tartozó szabaddemokraták, illetve fiatal demokraták álláspontja. (A szocialisták az elhangzott felszólalások tanúsága szerint e kérdésben semleges álláspontra helyezkednek.) Az SZDSZ és a Fidesz szakértői szerint káros hatásokkal járhat a külföldi befektetők diszkriminálása. Eörsi Mátyás (SZDSZ) emiatt egyenesen a nacionalizmus vádjával illette a tervezetet. Szabó Iván (MDF) ezzel szemben a szociális piacgazdaság jelszavával vettp védelmébe a privatizációs rendelkezésekbe épített fékeket. Ezek hiányában — vélekedett a képviselő — fennállhatna a veszélye annak, hogy az abszolutizált liberális elvék a gazdaság és a társadalom dezintegrációját idéznék elő. A törvényjavaslat ennek kivédése érdekében néhárny alapvető ellátást biztosító területen értékesítési tilalmat 'irányoz elő. Ide tartozna — a helyi önkormányzatok javaslata alapján — a gyermek- és munkahelyi étkeztetést ellátó vendéglátó üzlet, a jellemzően élelmiszert árusító és a 'könyvesbolt. 'Élénk vitát váltott ki a kormánykoalíció és az ellenzék között a vagyonügynökség szerepe is a privatizáció lebonyolításá'ban. A tervezet ugyanis szinte karmesteri szerepet szán a szervezetnek: begyűjti a privatizálásra szánt vállalati egységek értékére vonatkozó adatokat, ezék alapján megállapítja azok forgalmi értékét, s meghatározza az értékesítés, hasznosítás ütemezését. A vagyonügynökség az üzletet végül annak a vállalkozónak értékesíti, aki a nyilvánosan meghirdetett pályázat alapján lefolytatott versenytárgyaláson a legkedvezőbb ajánlatot tette. (Egyenlő ajánlat esetén előnyben részesítik az üzlet vezetőjét, dolgozóját, a dolgozók gazdasági társaságait.) Ellenzéki politikusok ezzel szemben arra figyelmeztettek, hogy a vagyonügynökség viszonylag szűk apparátusával vagy nem lesz képes zökkenőmentesen lebonyolítani a nyakába szakadó privatizációs dömpinget, vagy a létszám felduzzasztásával valamiféle szuperhatósággá válik, menedéket nyújtva a szétesett pártállam egykori bürokratáinak. Tardos Márton (SZDSZ) alternatív lehetőségként a privatizáció privatizálását ajánlotta, vagyis olyan profi cégek bevonását a privatizációba, amelyek már jártasságot szereztek effajta Hétfő reggel Zseljo Zselev bolgár köztársasági elnök a rádióban újabb felhívást intézett a lakossághoz. Bejelentette, hogy ügyészi vizsgálatot indítanak az ügyben, a felbújtó- kat és a gyújtogatókat felelősségre vonják, és külön parlamenti bizottságot állítanak fel. A pártház körüli negyedet az elnök rendeletére rendőrkordon vette körül. A tiltakozóknak az „Igazság Városa" elnevezésű sátortáborát lebontották, a teret megtisztították a tüntetőktől. A reggel folyamán Alek- szandr Lilov, a Bolgár Szocialista Párt főtanácsának elnöke rövid rádiónyilatkozatában az „újfasizmus veszélyét” emlegette a pártház felgyújtása és feldúlása kapcsán. A Bolgár Földműves Szövetség képviselői még a különféle tiltakozó gyűlések elhalasztását is kérték, elítélve a gyújtogatást. Újabb felhívásában Zseljo Zselev államelnök kérte az embereket, hogy ne hallgassanak azokra a „provokátorokra és szélsőségesekre”, akik erőszakot szítanak, és tetteikkel hozzájárulnak a feszültség további növekedéséhez. Figyelemreméltó mozzanata volt beszédének a júniusi parlamenti választások — szocialistapárti győzelmet hozó — eredményeinek minden eddiginél nyomatékosabb elismerése. Kijelentette, hogy Bulgária az egész világ tiszteletét érdemelte ki a .szabad és demokratikus választások megtartásával (az ellenzék vezetőjeként közvetlenül a választások után még azt mondta, hogy a szavazás „hamisítással kezdődött és hamisítással fejeződött be"). Felelősségérzetet kért a politikai erőktől és minden állampolgártól, majd célzott arra, hogy a gyújtogatáshoz hasonló cselekmények a „legsötétebb erőknek tesznek akarva-akaratlanul szolgálatot — azoknak, akik új diktatúrára vágynak . . ."
