Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-03 / 121. szám
1990. augusztus 3., péntek űj Dunántúli napló 3 Ma 10 órakor köztársasági elnököt választ az Országgyűlés (Folytatás az 1. oldalról.) 1 nem szavazattal és 7 tartózkodással fogódták el a képviselők. Az elnöklő Szabad György a határozathozatalt követően bejelentette, hogy a köztórsa- ságielnök-választást augusztus 3-án, péntek 10 órára tűzte ki. A köztársaságielnök-válasz- tás időpontjának bejelentését követően alig néhány percet vett igénybe a pártok működéséről és gazdálkodásáról szóló törvény módosítása. Az önálló képviselői indítvány alapján elfogadott módosítás lényege, hogy a pártok a költségvetési támogatásukat negyedévenként ne utólag, hanem a negyedév első napján kapják meg. A plénum a javaslatot vita nélkül elfogadta azzal, hogy már a harmadik negyedévben az elfogadott módosítás szerint a negyedév első napján kell kifizetni a támogatásokat. Az Országgyűlés munkájában egyre ritkábban tapasztalható rövid, a higqadtság légkörét árasztó törvényalkotás ismét szenvedélyes, sze- mélyeskedésiq faiuló, az egyes pártokat, a benyújtott módosító indítványokat, a képviselők felszólalásait korántsem udvariasan minősítő, már-már a választási küzdelemre emlékeztető vitába csapott át, amikor folytatódott a három önkor- mánvzai törvényjavaslat tárgyalása. Az ellenzéki felszólalások elsősorban az önkormányzatok működését garantáló kapcsolódó, a tulajdonreformról, a földről, a helyi adókról, a nemzetiség és etnikai kisebbségekről szóló törvények hiánya miatt aggályosnak érezték e „sovány" önkormányzati törvénycsomag elfogadását. A Szabad Demokraták Szövetsége pl. úgy vélte, hoqy ezeknek is kétharmados törvényeknek kellene lenniük, miután fontosnak ítélik, hogy ezek elfogadásához is szükséges a lehető legszélesebb 'konszenzus. Viszont ebben nem sikerült egyezségre jutni, s mert véleményük szerint alapvető kérdések - gazdasági megalapozottság, működőképesség — nem tisztázottak, ezért nem tartják elfogadhatónak a törvénycsomagot. De mert nem kívánják megakadályozni e törvények elfogadását és a helyhatósági választások megtartását, ezúttal frakciótagjaik nem a frakciófegyelem, hanem saját lelkiismeretük szerint szavazhatnak. A nemzeti és etnikai kisebbségek országgyűlési képviseletéről lezajlott, érzelmektől, indulatoktól 'fűtött vitához hasonló ütközet zajlott le ugyanezen kisebbségek önkormányzati képviseletéről. A vélemények, a javasolt megoldási módok, az érvek és ellenérvek. sem változtak. Bármiről szóltak is a képviselők, nem hagyták ki a lehetőséget, hogy „oda ne vágjanak" a másiknak. Ezúttal is érzékelhető volt az egyre élesedő SZDSZ—MDF ellentét, s nem maradt ki a szocialisták és Torgyán József szóváltása sem. A törvénycsomagot felbontva a képviselők elsőként az alkotmánynak az önkormányzatokkal kapcsolatos módosításokat vették nagyitó alá. A heves érzelemnyilvánításokkal fűszerezett részletes vita, illetve annak végkimenetele tükrözte az ellenzéknek azt az ellentmondásos megközelítését, amelyet már a csomag általános vitájában is megfogalmaztak: eszerint jószívvel sem támogatni nem tudják az alkotmánymódosítást annak hiányosságai miatt, azonban akadályozni sem kívánják a sztálini típusú tanácsok demokratikusan építkező önkormányzatokkal való felváltásának folyamatát. Az alkotmánymódosítással kapcsolatban ez a dilemma az ellenzéki erőknek azzal a javaslatával kapcsolatban merült fel, hogy a módosított alaptörvényben az önkormányzatok gazdasági önállóságát is kétharmados szavazatarányt megkívánó jogszabályokkal bástyázzák körül. Ez gyakorlatilag azt az immár hetek óta tartó vitát hozta ismét felszínre, hogy milyen szélesKéri Kálmán vezérőrnagy nyilatkozik A kommunizmus meggyőződéses ellensége voltam ségig terjedjen ki az alkotmányerejű törvények hatóköre. Az ellenzék törekvése arra irányult, hogy az önkormányzatok önállóságának garantálása érdekében minél szélesebb legyen ez a keret. Ezzel szemben a kormánykoalíció pártjai azt qz álláspontot képviselték, hogy a kétharmados parlamenti jóváhagyást megkövetelő törvények túlságosan széles köre feleslegesen akadályozza az operatív döntéshozatalt. E két nézet összecsapása volt tapasztalható az önkormányzatokkal kapcsolatos módosítás parázs vitáiban is. Az ellenzék „kétharmados igényét" ezúttal Un- gár Klára (Fidesz) képviselő azzal a kompromisszumos formulával fogalmazta meg, miszerint a földtörvénynek, a privatizációnak, illetőleg az államháztartásnak az önkormányzatokra vonatkozó jogszabályait is kétharmados jóváhagyás függvényévé kellene tenni. A kormányzat ezzel kapcsolatos véleményét tolmácsolva Kónya Imre, az MDF frakcióvezetője határozottan leszögezte, hogy ez az elképzelés már túlmegy a kormány kompromisszumkészségén. A szócsatók után az egyes módosító indítványokat sorra vevő részletes szavazás végül is ismét igazolta az ellenzék ezúttal ambivalens magatartását. Ugyanis bár a törvény- hozás leszavazta az önkor- mányzataok gazdasági önállóságát fokozott mértékben garantáló indítványokat, mégsem került Sor szakítópróbára: elsöprő többségű jóváhagyást kapott az alkotmánymódosítás törvényjavaslata. Az eltérő nézeteket felszínre hozó kérdésben végül is a kormánypártok elképzeléséhez közelebb álló megfogalmazás került be az alkotmányba. Eszerint a helyi önkormányzatokra vonatkozó szabályokat törvény állaDÍtja meq, amelynek elfogadásához a jelenlévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazata szükséges. Ugyanilyen szavazataránnyal elfogadott törvényben korlátozhatók az önkormányzatok alapjogai. Az alkotmánymódosítással befejezte csütörtöki munkanapiát az Orszápqyűlés rendkívüli ülésszaka. A törvényhozók Dénteken a törvénycsomaq másik elemének, az önkormányzatokról szóló törvénytervezetnek részletes vitáiéval folytatiák munkáiukat. A keretes interjúkat Gaál György készítette. Úr ír Lám, a világba szétszaladt magyarok figyelnek ránk. Persze, nemcsak a Soros Györgyök, az önzetlen támogatók, és nemcsak a Zvack Péternek, a tisztes haszon reményében fárado- zók, .'hanem a hiéna-atyafiak is, a koncot lesők, akik már itt szimatolnak, s várják a számukra kedvező alkalmat. Egy földesúr is írt. Az Ausztriában föladott levél meg is érkezett Tamásiba. A fogalmazás célratörő, közérthető és udvarias: a grófi sarj visszaperli az ősi jusst, az egykori nagybirtokot! Szinte látom magam előtt, amint pirosló orcával a régi időkre gondol. Amikor még szőke sörökkel és barna lányokkal randevúzott, amikor még suttyó cselédek hessentették a kövér szárnyasokat a puskája elé, amikor még kakastollasok óvták a rendet, amikor még hajlongva süvegeitek . . . De szép is volt, még a könny is kibuggyan a szeméből. És ezt a szép világot törte szét a század legnagyobb háborúja. S szinte már minden veszni látszott. De talán most, a reprivatizáció szárnyain visszaröppenhet a gyönyörű múlt! S írni kezd. Az űr ír. Visz- szakövetel. S lajstromot kér a birtokát bitorló állami gazdaság tisztikaráról. A végzettségükről is tudni akar. Mert majd döntenie kell - ki megy, és ki marad. A többit majd a helyszínen intézi el. Meg kell még tudnia, ki volt közülük vörös... Bognár László Mi változott? Hetek óta tart a vita a Parlamentben az önkormányzati törvényről, ám a törvényalkotás nehezen akar eredményesen befejeződni, pedig az idő ugyancsak sürget. Van azonban valami, ami már most, a törvényjavaslati vita idején zavarba ejt. A nagyobb települések polgármestereinek a tervezett megválasztása ez. Arról van ugyanis szó, hogy nem közvetlenül a lakosság választaná meg a település első emberét, hanem az új képviselőtestület dolga lesz ez. Hosszú újságírói munkásságom idején sokszor volt alkalmam különböző településeken „asszisztálni" a tanácselnök megválasztásánál. Hogyan is történt ez? Nos, pl. Pécsett már eleve eldöntetett a kérdés a József Attila utcában, utána már csak a formaságok jöttek. Mindenekelőtt az, hogy a jelöltet meg kellett választani tanácstagnak valamely választókerületben (volt rá eset, hogy ez csak nagy keservesen sikerült), majd az alakuló tanácsülésen (vagy a soronkövetkező tanácsülésen, ha rendkívüli elnökválasztásról volt szó) a HNF városi titkára javaslatot tett az elnök személyére, akit aztán a tanácsülés óriási többséggel meg is választott. Mindenki tudta, a párt és a megye jelenlévő képviselőjétől a száz-valahányadik tanácstagig, hogy manipulációról van szó, de más lehetőség híján így fogadta el mindenki. Nem is volt soha más jelölt, mint az az egy, akit az MSZMP-utasítás alapján a HNF közvetített. És most, ha „bejön" a törvény, vajon ugyanígy kapunk majd polgármestert? Én tartok tőle, az ő személyében nem egy, de több párt fog megegyezni jóelő- re, majd a képviselőtestület alakuló ülésén az egyik párt képviselője a többi nevében is javaslatot fog tenni X Y személyére, akit aztán a képviselőtestület titkosan vagy közfelkiáltással meg is fog választani. Remélem, hogy nem így lesz. Remélem, hogy a képviselőtestület előtt bárki tehet majd javaslatot a polgármester személyére, a testület pedig esetleg több menetben több jelölt közül választja ki a polgármesterségre legalkalmasabb személyt. Természetesen akkor, ha arról semmiképpen nem lehet szó, hoqy a helyi lakosság közvetlenül válassza meg a polgármesterét. Az önkormányzati törvény vitája még nem ért véget. Jó volna, ha a honatyák éberen őrködnének: nehogy át öröklődjenek pártállami módszerek új mezbe öltözte- tetten a még mindig csak születő magyar demokráciába. Hársfai István Raj Tamás főrabbi véleménye a Kéri tábornok-féle elszólásról A nacionalizmusok hasonlítanak egymásra, de megérteni sohasem fogják egymást — Az ellenzéki képviselők felháborodott hangú észrevételeikben jól értelmezték az ön felszólalásának lényegét, hogy félreértésből adódott a vita. — Szeretném azt mondani, hogy a beszédem egy torzó volt. A második részét nem fejezhettem be, mert kérték hagyjam abba a felszólalásom, mert a miniszterelnök szólni akar. Természetesen ehhez alkalmazkodtam. A beszédem oka az volt, hogy az előttem szóló különbséget tett a Károlyi- és a Horthy-rendszer között az utóbbi rovására. Úgy véltem, én mint aki szolgáltam azt a rendszert sziv- vel-lélekkel, ezt a véleményt helyre kell igazítsam. Nem sértően, hanem rámutatva a Károlyi-rendszer előnyeire, hátrányaira. Hangsúlyozni szerettem volna a Horthy- hadsereg szerepét, amely nagy nyomatékot jelentett a második világháború előtti magyar diplomáciában. ^Visszatartó erőt jelentett a kommunizmus ellen. £n a magam részéről 1919 óta a magyar nép számára károsnak tartottam és ellene hittel küzdöttem. Ha pedig valamit károsnak tartok, akkor az az ellen vló küzdelmet igazságosnak tartom. Ezt a mondatomat értették félre. — Az ellenzék felszólalói főként azt kifogásolták, hogy ez a kom- monizmus elleni harc a náci Németország oldalán és szövetségeseként történt. — Lengyelország leverése után mi a Szovjetunióval közös határral bírtunk, ez engem nyugtalanított, mert előttem lebegett a proletárdiktatúra. Amikor a Szovjetunió ellen indult a német hadsereg, arra gondoltam, legalább távol tartják tőlünk, visszaszorítják a kommunizmust és ebben meg kell mondanom semmi kivetni valót nem láttam. — On volt tábornokként nyilván másként látta és értékeli a Horthy-idöszakot mint a történészek többsége. — Meggyőződéssel szolgáltam, esküt tettem és ahhoz tartottam magam, de nem azt mondom, hogy mindennel egyetértettem. Amikor például azt láttam, h<£gy a németekkel való kitartás csak katasztrófát jelent az országnak, akkor természetesen azt mondtam, hagyuk ott őket és tárgyalni kell a szovjetekkel. Mindig a magyar érdekeket néztem és nem a német érdeket. Ellenem egy magasrangú német tábornok feljelentést tett Hitlernél, meg lehet keresni a hadi levéltárban a levelet. Ez a körülmény például nem hangzott el a mai felszólalásokban. — Mindent összevetve elég szerencsétlenül hatott a beszéd végkicsengése a képviselők többségére. Kíván-e helyreigazítással élni? — Úgy tudom a témában a miniszterelnök is szólni fog és ‘természetesen én is tisztázni szeretném a félreértéseket. A Kéri Kálmán tábornokféle felszólalás utórezgéseként felkorbácsolt hangulatú hozzászólások hangzottak ,el a mai ülésnap elején, milyen emóciókat mozgatott meg önben ez a megnyilvánulás? — Én nem az emocionális részéről szeretnék szólni, legalábbis nem elsősorban arról. Egyszerűen történelmietlennek, tévesnek tartom a Kéri-féle felszólalást. Lehet sok pozitívumot találni a Horthy rendszerben, de a negatívumokat sem lehet elhallgatni. Az a furcsa es.et történt, hogy Kónya Imre válasza nem határolódott el a felszólalástól, ami tulajdonképpen rendkívül szubjektív és kicsit még nevetséges is volt, hiszen végeredményben egy szovjet mintára készlüt mundérban mondta el. A Kónya Imre reagálásában az volt a furcsa, hogy nem jelentette ki egyértelműen: képviselőtársa magán megnyilatkozást tett. Ezzel gyakorlatilag leszerelhette volna a problémát, így épp az ellenkező hatást érte el, felsorakoztatta a tábornok mögött az MDF-et és a kormánypártokat. Maga Kéri tábornok lehet egy nagyon megbecsült ember, én nem ismerem a történetét, de semmiképpen sem képviselheti a modern Magyarországot ma. Érzelmileg, hogy mégis beszéljek valamiről, nekem nagyon furcsa az, hogy a Horty Magyarország dicsőítése, igazságos harcának a hangsúlyozása egyúttal azt is jelenti, hogy az elhurcolt munkaszolgálatosok ideértve mondjuk édesapámat, vagy Radnóti Miklóst ás sokakat, akik visszatértek vagy nem tértek visz- sza, ahogy Radnóti mondja „fegyvertelenül álltak iaz aknamezőkön”, az ő sorsukat és emléküket is kétségessé teszi. A furcsa dolog az, hogy ma Magyarországon és itt a képviselőházban is nagyon sokan úgy gondolják, hogy az országnak visz- sza kell térnie Európába, közelednie kell Nyugat-Euró-. pához, csak az a nagy kérdés, hogy melyik Európához. A maihoz, vagy oz ötven évvel ezelőttihez. Ügy látszik vannak olyanok, nem is kis számban, akik ez utóbbit gondolják. Ha 50 évvel visszalépünk, tehát a kommunizmus előtti vagy a háború előtti Magyarország szituációját nosztalgiával visszakívánjuk, akkor a helyzetünk nemhogy könnyebb, de sokkal nehezebb lesz, mert Nyugat-Európát nem fogjuk megtalálni. Nyugat- Európa nem az ami 1938- ban volt. Azon kívül ha ezen szándékok bekövetkeznek, a környező országokkal való viszonyunk iszonyúan meg fog romlani. Most sem jó, de ezen változtatni lehetne, de sajnos így nem lehet, mert a különféle nacionalizmusok valahol rendkívül hasonlítanak egymásra, de megérteni sohasem fogják egymást.
