Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-21 / 138. szám

1990. augusztus 21., kedd űj Dunántúli napló 3 Vadászgépek bemutatója 100 méter magasban :r~ * * «: T"Ily*“ A vasárnapi nemzetközi repülönapon nézhette meg először a magyar közönség közvetlen kö­zelről a MIG-29-es vadászgépet Nyitott repülőtér Kecskeméten Az amerikai F-16-os vadászbombázó a világ egyik legkorsze­rűbb repülőgépe Fotó: Hajdú Zsolt Közlemény a helyi önkormányzafi válaszfásokról A köztársasági elnök 1990. szeptember 30-ára, vasárnap­ra tűzte ki a helyi önkor­mányzati képviselők és köz­ségekben a polgármesterek választását. A szavazásról minden választópolgár értesí­tést kap. Szavazni 6.00 órától 18.00 óráig lehet, az értesítő­kön szereplő szavazókörök­ben. Minden választópolgár az állandó lakóhely szerint ille­tékes tanácsnál az alábbi három módon, augusztus 27- től szeptember 12-ig, mun­kanapokon 8.00 és 16.00 óra között ajánlhat jelöltet a vá­lasztásra : © A tanácsnál vagy az erre kijelölt közintézményben elhelyezett ajónlóiven szemé­lyesen teheti meg ajánlását. © Levélben is ajánlhat, ha az értesítőhöz mellékelt aján­lás valamennyi rovatát kitölti, és azt zárt borítékban meg­küldi a helyileg illetékes ta­nács részére. © Ha úgy kíván jelöltet ajánlani, hogy ne kerülhessen nyilvánosságra, hogy ön kit támogatott, akkor az értesítő­höz mellékelt ajánlást kitöl­tés után vágja ketté. A saját adataira vonatkozó részt a helyi tanácsnál adja át a megbízott személynek, a je­löltre vonatkozó szelvényt pe­dig dobja be az ott elhelye­zett urnába. Az ajánlóívet a helyi ta­nácsnál a jelölt, vagy annak megbízottja személyesen nyit­hatja meg! Az ajánlóív meg­nyitásához szükséges, hogy az ajánlott személy írásban nyi­latkozzon arról, hogy válasz­tójoga van, a jelölést elfo­gadja, más helyen jelölést nem fogad el. Helyi önkormányzati képvi­selőjelölt az a választópol­gár lesz, akit az egyéni vá­lasztókerület választópolgárai­nak 1 százaléka ajánlott. Városokban listát az a pórt, társadalmi szervezet in­díthat, amely az egyéni vá­lasztókerületek egynegyedé­ben saját egyéni jelöltet ál­lított. Az egyéni és a listás jelöl­teket 1990. szeptember 13- ig kell bejelenteni a helyi választási bizottságnál. Községekben polgármester­jelölt az o választópolgár lesz, akit a település választó- polgárainak 3 százaléka aján­lott. Megyei Választási Iroda A kecskeméti katonai repü­lőtér öreg betonja már sokat tapasztalt, rengeteget tudna mesélni. Azonban ennyi és ilyen szuperkönnyű vadász­bombázót még soha nem Iá tott, mint a vasárnapi nem­zetközi repülőbemutatón. A kékszemü szőkék, az isteni mi­niszoknyás barnák és a fehér­bőrű vörösek egyaránt kíván­csian szemlélték a betonon so­rakozó vadászgépeket. A lele­ményesebbek plédeket, gumi­matracokat terítettek a fűre, és hanyatt fekve, napozva néz­ték végig a kétórás légibemu­tatót. Már reggel kilenc órakor több száz méteres autósor vá­rakozott a Kecskemétről kive­zető békéscsabai úton, hogy beengedjék őket a laktanyá­ba. Több tízezren voltak ki­váncsiak a Szentgyörgyi Dezső honi vadászrepülő osztály ál­tal szervezett nemzetközi repü­lőbemutatóra, ahol a szocia­lista országok közül elsőként itt tekinthették meg az érdek­lődők az amerikai F-16-os és a szovjet MIG-29-es vadász­bombázót. A betonon sorakozó, repü­lésre előkészített gépeket kor­donnal zárták körbe, az el­képzelések szerint csak a be­mutató után nézhette volna meg a tömeg. Azonban az eredetileg is mustrára szánt, kiállított repülőknél akkora volt a tömeg, hogy engedni kellett a nyomásnak. Itt békésén megfért egymás mellett a MIG-21-es, a MIG-23-as, a1 MIG-29-es, az F-16-os vadász­gép és a SZU-22-es harci re­pülő. A repülőprogram fél tizen­kettőkor az ejtőernyős bemu­tatóval kezdődött. Az ugrások végén két hivatásos tiszt lé­legzetelállító, eddig soha nem látott ugrást mutatott be. Ezer méter magasból alászállva egy kupolaátfordulást végeztek, ahol az ejtőernyő síkja merő­leges volt a föld felszínére. Zuhanás közben annyira fel­gyorsultak, hogy a földről is lehetett hallani a suhogást, majd az utolsó pillanatban szétváltak, és visszafordították az ernyőket eredeti állapotuk­ba. A jó öreg, kétfedeles PO- 2-es repülő, a szegedi ..Buk­fenc Brigád" és az egyéni mű­repülés lélegzetelállító mutat­ványai után a helikopterek vet­ték birtokukba a légteret. Az először halkan „duruzso­ló", majd egyre fülhasogatób- bá váló hang jelezte, hogy beindították a vadászrepülők sugárhajtóművét. Az 50—100 méteres távolból (közelből) vé­gignézett felszállás megrázó élményt jelentett mindenkinek. A felszabaduló hang- és rez­géshullámok megremegtették a földet is. Az ezer kilométe­res sebességgel, száz méter magasan elhúzó vadászgép bravúros figuráit szinte csak egy-egy villanásnyi ideig lát­hatták az érdeklődők. Sajnos, a két ász nem repülhetett, mert az amerikai és a szovjet kormány nem adta meg a fel­szállási engedélyt. Délután folytatódott a séta­repülés és technikai bemuta­tó. Azt hiszem, soha béké­sebb célokat nem szolgáltak a vadászgépek, mint a repü­lőbemutatót, illetve árnyékot adva azoknak a családoknak, akik a gép szárnyai alá búj­tak a nap forró sugarai elől. Hajdú Zs.----------------Jegyzet------­L akomák Ildikó nemcsak szép, de okos is. Egyrészt mert a gyes idejére kitalált magá­nak egy, a gyermekgondo­zási segélynél valamivel va­lószínűleg jobban fizető fog­lalatosságot, s immár az első magyar pornósztárként jegyzik -, másrészt pedig nem is titkolja ezt, mitöbb, igyekszik kihasználni minden lehetőséget arra, hogy rek­lámozza magát. Jól teszi. A reklám újabb munkát, s még több pénzt előlegez. Ildikót legutóbb a Havas Henrik által kitalált „Ma­gyar Irka” címj kiadvány sajtótájékoztatóján készült fotón láthattuk* egyik napi­lapunkban, méghozzá nem is akármilyen szituációban, hiszen a pornósztár kezét nem más csókolgatta éppen, mint maga Torgyán József, a keresztény koalíció tán legismertebb vezérszónoka. Nem tudni, a frakcióvezető vajon Isten nevében vállal­kozott-e a nyilvános aktus­ra, (a félreértések elkerülé­se végett, az Értelmező Ké­ziszótár szerint a kifejezés magyar megfelelői: cseleke­det,- eljárás, művelet...), mint ahogy anno korteskör- útjai során szólt a néphez, avagy maga is az önme­nedzselés újabb lehetősé­gét fedezte fel hirtelenjé­ben, mindenesetre a csak a Bush ellen nemrégiben harcba induTó Dukaki sze­nátor, vagy a volt japán miniszterelnök példájából indulok ki, akik mindketten bizonyos hölgyek miatt buk­tak el, hát csodálkozom a kisgazdák politikusán. Persze, nem kellene. Volt ő már hevesebb is ennél, nemegyszer. Emlé­keznek arra, amikor azt harsogta a parlamentben, hogy a volt vezetők vagyo­nának elkobzásából kellene rendezni az ország adóssá­gait? Hogy az elvvel na­gyon sokan egyetértenek, senki nem vitathatja, de hogy a húszmilliárdon felüli adósság ebből mi módon rendezhető? . . . Gyanítom, némely kisgazdák is unják már Torgyón úr improvizá­cióit -, ha nem, hát annál nagyobb a baj. A fiatal demokraták által csak hordószónokként emle­getett újpesti ügyvéd egyéb­ként nem véletlenül jelent meg a „Magyar Irka" sajtó­fogadásán —, maga is szer­zőként jegyzi a kiadványt. Ha másért nem, hát mór az ő, huszonnyolc napon ke­resztül vezetett naplója mi­att is érdemes beleolvasni a könyvecskébe, s hogy megtudjuk, micsoda áldo­zatos, sok lemondással já­ró munkát is végez a kép­viselő úr, hadd idézzek egy-két mondatot. Munka- módszeréről például ezt ír­ja: ,, . . . már olyan helyzet­ben is diktálok, amikor le­lassul a forgalom és rájö­vök az önkizsákmányolás egy további olyan formá­jára, amely ugyan meg­hosszabbítja a napjaimat, de nagy valószínűséggel megrövidíti az életemet!" Így, felkiáltójellel. A hős, ki csak népének él, ráadásul harminc évnyi ügyvédi praxis révén sem tudott összespórolni magá­nak egy valamire való au­tót, hiszen egy vidéki útról a következőket Írja: Ahogy a feleségemmel a kocsiban ültem, szomorúan konstatáltam, hogy lyukas a karosszéria, az egyik ol­dalon nem nyílik az ajtó, s letört az antenna ... A cso­magtartót működtető telesz­kóp is letörött . . . Ahogy el­indultunk, rögtön rá kellett jönnöm, hogy a hibák fel­sorolásánál elfelejtkeztem a rádióról -, már az sem működött -, és mindenek­előtt az ablaktörlőről, amely ugyancsak tönkrement . . Bízzunk benne, hogy Tor gyón doktor lassacskán azért csak összegyűjti leg alább a szervizre valót. Ha máshogy nem, hát úgy, hogy -, mint mindannyian mi is —, a hasán próbál spórolni, —, no, nem úgy, hogy nem, hanem, hogy nem a saját költségén eszik. Ahogy júniusi napló­jából kiderül, ő is rájöhetett e megoldásra, hiszen már ekkor is előszeretettel lá­togatta a díszvacsorákat, fogadásokat és másfajta in­gyen lakomákat. Ahogy összeszámoltam, a huszonnyolc nap alatt tizenöt alkalommal ehetett „házon kívül” —, ami azért nem rossz arány. S ne fe­ledjük: Torgyán úrnak ez még minimum három és fél évig - jár. Pauska Zsolt Festmények Baranyáról Sao Rauléban István, az időszerű Csők hat éve, hogy a sze­gedi szabadtéri színpadon be­mutatták, az István, a királyt. De micsoda hat év volt ez! 1983-ban, a királydombi ős­bemutató esztendejében és 1984-ben, a szegedi megjele­nés idején a fiatalság és az értelmiség egy részében már programszerűen megfogalma­zódott a tiltakozás a minden nemzeti sajátosságot eltakarni akaró „internacionalizmus" el­len; a magyar kultúra, c ma­gyar történelem, a magyar népművészet gyökereinek ku­tatása és hangsúlyozott elő­térbe állítása sok embernek -jelentett személyes életcélt, se­gítséget az önazonosság kere­sésében, és támogatást a po­litikai ellenzéki magatartás­ban. Mindennek más, több jelentése lehetett és lett, mint amennyi a valóságban volt: egy slágernek, egy hímzett blúznak, vagy annak, hogy ba­ráti társaság a Kolozsvár ét­teremben erdélyi recepteket csereberél. S miközben egy is­kolaigazgatónak töprengenie 'kellett, elénekeltesse-e a tan- évzárón a Himnuszt - mert a hatalom egyes gyakorlói sze­rint a „magyar" magyarkodás­nak minősült — elkészült az István, a király című rockope ra, a magyarság, a magyar múlt büszke vállalásának nagy­szabású demonstrációja. És a bemutató idején már nem az ellenzők és a fanyalgók, ha­nem a lelkesedők hangja volt az erősebb. Minden jó mű többfele er telmezésre ad lehetőséget. An­nak idején közszájon forgott — bér -le nem Íratott — egy megfejtés az István—Koppány -konfliktusról. Eszerint histó­riánk egy kilencszáz évvel ké sőbbi tragikus fordulóján ­hogy népét mentse a jövőnek - az ország első embere ide­gen ideológiát vállalt, és ide­gen csapatokat hívott be, döntése pedig közeli harcos­társának pusztulását jelentet­te Most pedig - olvasom — arról szól az előadás -, hogy fennmaradásunk csak a Nyu­gathoz való csatlakozás által lehetséges. A jó színház soha nemcsak önmagát jelenti, mégsem len­ne helyes egy újabb „szó sze­rinti fordítás". Már csak azért sem, mert nem magyarázná meg az István . . . mostani si­kerét, azt az öt telt házat (több mint harmincezer néző), amelyet most magáénak mond­hatott. Ha csak a politikai aktualitás, a kimondás bátor­sága, a rá is me rés, az együtt­érzés gyönyörűsége teremtett volna sikert hat évvel ezelőtt, most nem dórgött volna úgy a taps. Most nem álltak rend­őrök minden nézőtéri bejárat­nál, nem kellett rejtegetnünk a meghatottság könnyeit, ami­kor felcsendült a Himnusz. Az István . . . mégis siker lett. Bol­dizsár Miklós, Bródy lános, Szörényi Levente, Koltay Gá­bor és Novák Ferenc alkotá­sa ugyanis megáll önmagá­ban is, minden külső támo­gatás nélkül. A történet - nemzeti múltunk egy drámai és dicsőséges szakaszának fel­dolgozása — túlélt nemcsak egy politikai rendszerváltozást, hanem ízlésváltozósokat is — akárcsak a zene, amelyet nem érintettek és ezután sem fog­nak érinteni rövid életű stílus- divatok. Az István . . . korábbi sikere azt bizonyította, hogy jól megfogalmazta a kor szelle­miségét, vágyait, törekvéseit és ízlését. A mostani nyári siker pedig azt, hogy időt álló a mű, s hogy — mint az a klasz- szikusofcnál szokás — időről időre újra elő lehet és elő kell venni. Baranya bemutatkozik Sao Paulában, Brazília egyik leg­nagyobb városában — festmé­nyekben. A pécsi Mohácsi Lászlónak ez az első külföldi önálló tárlata, megyénkben már többször bemutatkozott a több mint hatvanéves alko­tó, akit gyerekkori barátja, az egykor ugyancsak pécsi Gonda Tibor építész hívott meg a brazíliai szereplésre. A kiállítás az elmúlt héten nyílott meg Sao Paulo leg­nagyobb közművelődési, kultu­rális centrumában, megnyitó beszédet a polgármester mon­dott népes közönség előtt. A közönség többségét kint élő magyarok alkották. Hazánk fiaiból, köztük Baranyából szá­mosán laknak a dél-amerikai településen. A pécsi művész kijutása elsősorban Gonda Ti­bornak köszönhető. A neves építész még 1945—1950 között távozott Dél-Am erikába. Ha­marosan tagja lett a Sao Paulo melletti városka, Cam­pinas elöljáróságának, és így mint elöljárósági tag eszközöl­te ki a szomszédos nagyvá­ros polgármesterénél, hogy egykori pécsi alkotó barátja kiállítást rendezhessen, Egyébként pór esztendeje ta­lált egymásra ismét a két jo- barát. örülnünk kell az ilyen egymásratalálásoknak, ezzel megyénk hírneve tovább nő. Két év termését állította ki. főként tájképeket. Néhány képeim, amelyek már ezzel is Baranyát sejtetik: ürögi dom­bok, Barátúr, Magyarherte- lend, Kovácsszénája, Óbányo, Kisújbánya, Abaliget. A régi és az átalakuló Baranya mu­tatkozik be képekben egy hó­napon át a brazíliai város­ban. G. T. Cs. J. Napozó hölgyek a laktanyában

Next

/
Thumbnails
Contents