Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-18 / 136. szám
ui punomon napló 1990. ougusitus 18., siómból Szent István korának templomai A katolikus vallás gyakorlásának egyik fontos feltétele A magyarság keresztény hitre térítésének roppant műve első koronás uralkodónk, Szent István király nevéhez fűződik. Az új hitre tért magyarság számára azonban a királynak biztosítania ikellett a katolikus vallás gyakorlásának egyik fontos feltételét: a kőtelező vasárnapi szentmisehallgatást. Ezért született Szent Istvánnak az a rendelkezése, hogy .......tiz falu építsen templomot, amelyet lássanak el két telekkel és ugyanannyi szolgával . . .". A településtörténet kutatásai szerint Szent István idejében, a magyar királyság területén legkevesebb kétezer, más becslések szerint háromezer faluval kell számolnunk. Ez any- nyit jelent, hogy a XI. század közepéig nagyjából 250-300 falusi templomocskát emeltek. Ezek a régi magyar szóhasználattal egyházaknak, szentegyházaknak nevezett templomok sövényfonású, sárral tapasztott, gerendavázba döngölt földből, esetleg teljesen fáiból épültek, ez utóbbiak elsősorban a fában gazdag tájakon. Amennyire az eddigi feltárásokból kikövetkeztethető, a többnyire téglalap alakú hajóhoz félköríves vagy négyzetes szentély kapcsolódott. Ismerték a centrális térnek kör, illetve hatkaréjos alaprajzú megoldását is. Az elsőre példa a királyi szálláshelyeken emelt kápolnák alapfalmarad- ványai Veszprémből, Esztergomból és Sárospatakról. Az utóbbira pedig a gerényi, a kiszombori és a karcsai. Ezeknél sokkal magasabb igénnyel épültek a Szent István által alapított püspökségek templomai. Ami természetes, hiszen az egyházmegyék székhelyei egybeestek a vármegyék ispánjainak székhelyeivel. Ugyancsak díszesebb, nagyobb templomokat emeltek az es- peresi kerületek központjaiban is, amelyeknek a száma egyházmegyénként négy-öt volt. Mindehhez hozzá kell számítanunk azt a sok bencés kolostort - legkevesebb egy tucatot -, amelyeknek a XI. század első felére eső alapításáról tudunk, továbbá a bazilika és görög szertartású papok monostorait, hogy képet kapjunk arról a páratlan munkáról, amely néhány évtized alatt számtalan művészi kivitelű szentegyházat varázsolt a nem sokkal korábban még Európát rettegésben tartó, kalandozó pogány magyarok földjére. E nagyméretű egyházi építkezésnek azonban napjainkban kevés látható, és épségben fennmaradt emlékében A pécsi székesegyház gyönyörködhetünk, kevéssel büszkélkedhetünk az idegenek előtt. A pusztítást o belhábo- rú'kba torkolló pogánylázadá- sok kezdték, hiszen az első tűzcsóvát mindig a fa fedélszékes egyházi épületekre vetették. A dúlást folytatták a kunok és a tatárok, betetőzték a törökök. S ami még a török kiűzése után megmaradt, azt o barokk korban építették át. Szent István templomainál o legmagasabb igényt o háromhajós, kereszthajó nélküli bazilikák jelentették, mint a székesfehérvári, a gyulafehérvári vagy a pécsi. Bár ismerünk egyhajós székesegyházat is, mégpedig érseki székhelyről. o kalocsait. A háromhajós egyházakat oszloppárok tagolták, és a középső főhajó záródott félköríves apszissal. A korabeli építésű kolostorok templomairól kevesebbet tudunk, mert csupán a szigligeti, a tarnaszentmáriai és a tihanyi altemplom, a pécs- váradi kétszintes templom alsó része maradt ránk, valamint a feldebrői kétfiajós altemplom pillérikötegeivel és boltozatával, s a valamivel későbbi, XII. századi freskókkal. Mielőtt visszatérnénk az egyházmegyék központjaiban emelt székesegyházakhoz, amelyekből - egyetlen kivételével - csupán az alapfalak és némi kőtöredékek, oszlopfök, pór- kánykőtöredékek, oszloplábazatok, vagy még azok sem maradtak ránk (Esztergom, Eger, o veszprémi altemplom), csupán írott utalás, mint Vác, Bi- harvár, Győr, Csanádvár (Marosvár) esetében, szólni illik röviden Szent István családiállami bazilikájáról, amelyet 1016 táján kezdett építtetni Székesfehérvárt, tehát nem püspöki székhelyen. (Székesfehérvár 1777-től püspöki székhely, előtte itt káptalan és prépostság működött.) Szent István a bazilikával összefüggő káptalant nem helyezte a püspök fennhatósága alá, hanem egyedülálló függetlenséget biztosított számára az egyházi hierarchiában. Benne őrizték a Szentkoronát, és a többi koronázási jelvényt. Itt volt az országos levéltár, ez lett a koronázások, királyi esküvők, valamint az uralkodócsalád temetkezési helye. Elképzelhető, hogy ez a háromhajós, több mint 60 méter hosszú és 32 és fél méter széles, monumentális szentegyház mily fényes, gazdagon berendezett épülete volt a megke- resztelkedett nemzetnek. Szomorú, hogy alapfalain kívül csupán néhány díszítő farag- vány maradt ránk belőle. És a megbolygatott sírok . . . Szent István bazilikáit az egyetlen, ma is álló, alaposan restaurált, újjáépített pécsi, négytornyú székesegyház látványa alapján képzelhetjük el legjobban magunk elé. öthajós altemploma viszont még ma is úgy áll, ahogyan azt maga a székesegyházat alapító király is látta. A király ugyanis folyamatosan látogatta vármegyéit, és figyelemmel kísérte a templomépitéseket. A hagyomány szerint az egri bazilika építését személyesen irányította a Királyszéknek nevezett dombról. A pécsi lombard-román stílusú székesegyház levegős belső téralakítása, amely Európa- szerte is ritka, fogalmat adhat többi bazilikánkról is. Megemelt szentélyei félkörives apszisokban végződnek. Ez az egyetlen négytornyú templom Közép-Európában. Szent Péter tiszteletére emelték. Or. Csonkaréti Károly I Apáti Miklós: Földünnep ,,A föld nem tudott fizetni. A búza, a kenyér nem volt már érték, és amelyik gazdaság csak vetett és aratott, az elveszett. A környékbeli gazdaságok alig lézengtek már, mert a termelésre csak ráfizetni lehetett, és ez a gazdaság is csak abból élt, hogy adott, vett, csereberélt állatot, terményt, mindent." Mintha ma íródtak volna le Fekete István szavai, mondatai, gondolatai. A föld, a búza, a kenyér szavok egymástól távolabbra írva is összefüggnek, régóta. Mára kicsit szakadozik ez a szorosság. A föld nem ad kenyeret, a kenyér nem okvetlenül búzát jelent. A búza olcsó növény lett, kevesebb munkát ad, mint bármi más. Idén nem volt ugyan aratósztrájk, de hát régtől tudjuk, hogy az aratás: csak jelkép. A betakarítás kezdete. „Az ország gabonája ..." - hallottuk elégszer. Csak azt nem mondták meg. melyik országé. A miénk? Az oroszoké? A szocialista kalkuláció furcsán működött: a miénket mondták fölöslegnek azok, akiknek hiányuk volt belőle Kiderült: nincs fölöslegünk semmiből, nem tudunk ingyen adni semmit. Sok millió rubel hiányzik ebből az országból, miközben egyre sűrűsödnek a föld körüli gondok. Kié volt, kié most, kié lesz a föld? Augusztus végén ezt már nagyon gyorsan meg kellene tudni. Kis- és nagybirtok gazdátlankodik. Sokhelyütt a paraszt, a tsz-tag, az egykori zsellér, a mindenkori „célszörű szögény embör" nem mer vetni. Mit vessen a más földjébe? Mit a scjátjába? Melyik a másé, melyik a sajátja? Ezüstgombos sétapálcák, tisztes munkában és ellenükre - és ellenünkre - történő szocializmusban megöszült fejek, sárgapapírú birtoklevelek közelítenek a falvakhoz, a tanyákhoz, a földhöz. Sokféle igazság készül egymásnak feszülni. Mindezt Szent István, államalapítónk, aggódva nézi valahonnan. Kenyérünnep? Kenyérharc, földharc inkább. Rekkenő nyár után az utolsó olyan betakarítás következik. amikor a vezetők gátlás nélkül, noha a „tagság jóváhagyásával" azt vihettek haza, s annyit a közősből, ameny- nyit akartak. Vége lesz a kedveskedésnek, a protokollvilágnak, a kiskirálykodásnak. Ez a reménység élteti ma a föld népét, ezért lesi reménykedve az új demokráciát. A régitől kapta a kisember a földjét, a régi elvette, közösbe kényszeritette, szorította, az új most azt ígéri, hogy a föld újra tulajdon lesz. Azt ígéri, hogy a föld gazdája a maga ura lesz újrc. Azt ígéri, hogy az árakat nem a magas hivatal szabja meg, hanem a valóságos piac. Azt ígéri, hogy a piac hasznából juttat a gazdáknak is. Azt ígéri, hogy jobb világ lesz. Csak azt nem ígéri, hogy a föld jobb lesz. Ez a föld, csakúgy, mint művelője, kizsákmányolta, kirabolta önmagát. Tele van vegyszerrel a föld, tele van szerekkel az ember. Európa egyik legszennyezettebb országa hazánk. Helyre lehet állítani a tulajdon szentségét, lehet földet osztani, s lehet újra szövetkezésre jutni. Csak azt a fölgyü- I lemlett szennyet és bűzt, évek alatt ránk gyűlt vegyi ártalmat nem lehet eltüntetni hamar. A valódi országtakaritáshoz nemcsak a meglevőnél fejlettebb technológia kell, de idő is, sok-sok gyógyító idő. Technológiát lehet vásárolni, a vásárláshoz hiteleket fölvenni, lehet pontosan fizetni a kamatokat, lehet törleszteni a tőkét; csak időt nem adnak sehol. Vannak helyek, ahol Szent István-napi vacsorakor is szobalány pukkedlizik. Róluk nem tudunk sokat, de az ö pénzük mindent tud rólunk. Reményem szerint eljön az idő, amikor a búza, a kenyér, de még inkább a föld elnyeri \ régi becsületét, s a föld fogja ‘aggatni a pénzük: menynyi van, és mire elég? w Herczeg Árpád: Nem hagytunk mindent jeliben ekem amikor majd nemsokára születésnapom lesz, apa dísztáviratot küld Kisrakásnck, akivel egy napon születtünk a naptárban, csak én pór év késéssel jöttem. Amikor már majd én is eljárhatok egyedül sokfelé, az én feladatom lesz a távirat- küldés, és később közös lesz Pocakkal, amit mindig szívesen csinálunk, mert Kislakás és Nagyrakás nekünk 'két testvér, még ha fél is, akikről gondoskodnunk kell, hiszen még gyerekeik, de én már most se nagyon emlékszem rájuk, csak itt van a fényképük a gyerekszobában. Amikor majd megkérdezem apától, hogy mi miért nem kapunk soha virágos táviratot, apa azt mondja, hogy nem ez a lényeg, hanem hogy gondolnak rátok. Amiben én nem leszek olyan bizonyos, és ezt apa is megsejti, mert attól kezdve lesz pár év, amikor Pocak is meg én is megkapjuk a magurfk táviratát Kisrákostól és Nagyrakástól, és amikor nagyon sokára megtudjuk, hogy ezeket apa adta fel nekünk, majd tudjuk értékelni, amire apa azt mondja, hogy az ötlet anyáé volt. Nem tudom, hogy ez igaz-e, mert apa állandóan védekezik az érzelmek ellen, iha beszélni kell róluk. A szavakon kívül annyi más forma van, és kü- lön-külön is mind (beszédesebb, mondja majd apa. Csak oda kell ifigyelni az emberre. A másik ember ugyanis csak egy formával találkozik, ami közvetít valamit, és amikor már elég sok formával találkozott, kezdi sejteni a tartalmat is. A szava'k mindig valami átfogó értelmet akarnak jelenteni, és annyi de annyi jelentés kimarad belőlük, amíg nem élt eleget az ember. Megközelítő pontossággal majd csak akkor tudjuk nevén nevezni az érzelmeket, amikor már elmúltak, mert csak az elmúlt llehet teljes, de mindenképpen az lehet lezárt, így ami folyamatos, abból ne zárjuk ki a gazdagodás lehetőségét azzal, (hogy kész szavakba zárjuk, mondja majd apa. Különben is, ba például azt mondom valakinek, hogy szeretlek, ennék nem az a lényege, hogy a másiknak esetleg jó ez, vagy esetleg közömbös, hanem a lényeg az, hogy nekem magamnak jó. ha szeletek. Apa annakelőtte, hogy ilyen bölcs lett, elég sokfele járt az életben, amiről egyszer majd írni fog, de nem sokat, mert azt mondja, hogy szerinte csak legfontosabb dolgokat kell megírnia az embernek, feltéve, ha írni tud. A mi családunkban nem apa, hanem majd én leszek a nagy író, mert ahhoz, hogy valaki benn legyen az irodalomban, beszélni is sokat kell tudni, nem a hézagosán megjelenő művek biztosítják a folyamatos jelenlétet. Apa már a születésem előtti időben rájött, hogy az emberek, ha írók, igyekeznek többet és jobban beszélni, mint amennyit és ahogy írnak, ami egy szerencse számukra, mert fennforognak, viszont gusztustalan, ha nem írnak olyan Ijól, mint ahogy gondolják magukról. Az, hogy valaki ír, (még nem baj, mondja majd apa, amikor az én szárnypróbálgatásaimat olvassa. Az ember úgysem tehet ellene semmit, ha egyszer elindul benne a vezérhangya, mert az elöbb-utóbb kimászik a papírra. A baj az, ha éppen azt akarod belemagyarázni, ami kimaradt belőle. Én azidőtájt a nagy dolgokkal akarok foglalkozni, és apa tapintatosan int, amit csak később értek meg, hogy a nagy dolgok gyakran elég kicsik, és a (felnagyítás vagy az elbagatellizálás tévútra visz, amire hajlamosak vagyunk, mert általában túl jelentéktelennek látjuk magunkat, ami sérti önérzetünket. A legokosabb dolgok imojd nem neked fognak eszedbe jutni, mondja majd apa, mert nem valószínű, hogy te vagy és leszel a legokosabb ember a világon. De tudsz valamit, amit rajtad kívül csak kevesen gyakorolnak, azok meg nem írnak, és van egy olyan képességed, ami keveseknek adatik meg, vagy ha megadatik, tiltakoznak ellene. Mi ez a képességem, apa, kérdezem majd türelmetlenül. Én a be- leérzés képességére gondolok, mondja apa, amivel nem nyugtat meg, mert akkor úgy gondolom, hogy a beleérzés képessége megnyomorítja az embert, hisz a legfontosabbat teszi lehetetlenné, tudniillik, hogy az ember önmagára figyeljen. Az ember csak így tud önmagára figyelni, állítja majd apa, mert jellemünk és szellemünk karbantartásának legjobb módszere, ha érezzük és értjük más (jellemek és szellemek működését. Én akkor azt gondolom, hogy ez apa életének egy nagy tévedése, és nagyon idegesít, hogy ha az utcán szembe jön velem tíz ember, akkor közülük szerintem kilenc hülye. Meglehet, hogy így van, mondja majd apa, de képzeld el, hogy nem ők jönnek szemben veled, hanem te mész szemben velük, mi viszont azt a bizonyos szót már a te születésed előtt négy évvel jeliben hagytuk. Jeli egy arborétum, ahol én sohasem járok apa életében, de halála után egyszer majd elmegyek, mert már elég öreg leszek ahhoz, hogy néhány dolgot én is jeliben hagyjak, de már elég öreg ahhoz is, hogy sok mindent ne tudjak ott hagyni. Apa akkor járt a jeli arborétumban, amikor én még kilátásba se voltam, és apának se sok kilátása volt azidőtájt, leszámítva azokat az éveket, amikről még nem tudott, mert ott ismerkedett meg azzal, aki aztán később gyermekével együtt elszállt az angyalokhoz, és akinek a virágoskertjébe elég gyakran kijárunk. Nagyrakás és Kisrakás éppen azidőtájt forradalmasították szókincsüket, és elég trágárul beszéltek, apa szerint védekezésül az ellen a családi szituáció ellen, hogy apa, tulajdonkeppen az ő apubácsijuk, nem az ő anyjukkal él. Apa addig járt a fiúkkal a jeli arborétumba, és addig mondogatta, hogy akkor ezt a szót most itt hagyjuk, amíg el nem jött az az idő, amikor a fiúk azt mondták, hogy apu, most már ne menjünk többet ide, mert itt van az, amit jeliben hagytunk. Három év kellett hozzá, apa ezidő alatt harmincnyolcezer hétszóz- huszonhárom csempét ragasztott föl különböző házakban, aztán abbahagyta, mert egyrészt élnie is kellett valamiből, másrészt arra a megállapításra jutott, hogy részéről ez szakmatévesztés, mert nem dolgozik szépen, márpedig ez nélkülözhetetlen, ha független akar lenni az ember. Mostanában a népek megirigyelték apa függetlenségét, és utánozni próbálják, több- kevesebb sikerrel. Apában ez- időtájt fogalmazódik meg oz ötlet, ami majd csak nagyon sokára érik tervvé, és csak akkor válik valósággá, amikor a népek úgy érzik, most aztán nagyon függetlenek, akár a tömegkommunikáció. Apó egy lapot fog indítani, egyetlen száma fog megjelenni, és az lesz a cime, hogy Függő. Apa ebben a lapban a saját írásait jelenteti meg, amiket még akkor irt, amikor nem volt szabad ilyeneket írni. Apa minden írása másodközlés lesz.-Függőben majd nekem is lesz egy írásom, ami apa egyik korabeli riportjának paródiája, és Nagyrakás születésnapja alkalmából írtam. Nagyrakás, aki akkor éppen kamionsofőrként keresi majd kenyerét, halálra fogja röhögni magát, mert ráismer egy-két emberre. Meséltem én ezekről neked, kérdi majd Nagyrakás, az aktualitások miatt. Nem, ezek apa emberei, mondom, és Nagyrakás káromkodik rá egy alpárit, mert azért mégsem hagyott mindent jeliben, hogy hát mekkorát változott a világ, bizony, bizony.
