Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-18 / 136. szám
1990. augusztus 18., szombat aj Dunántúli napló 3 „Történelmi vállalásunk, hogy a demokrácia ne csak vendég legyen” Beszélgetés az Országgyűlés elnökével Az ember szómos tevékenységét diktálhatja parancs. Utasításba adható, hogy mikor mit kell ünnepelni. A mostani nemzedék ily módon tanúja volt, hogy az ideológia zavarba került, amint a lélek naptára jelezte a történelmi emléknapot. Voltak tehát átértelmezett ünnepeink, mint például augusztus 20. Nevezhették azonban bárminek, az volt, amit a magyarság nemzedékről nemzedékre hagyományozott; a nagy király életműve nem foglalható a'ktuól politikai keretbe. Dr, Szabad György, az Országgyűlés augusztusban megválasztott elnöke, történész, ezt hangsúlyozta az ünnep alkalmából adott interjúban. Szent István ' ünnepe kötelez — Augusztus húszadika az a nap, melyet Magyarországon legelőször nyilvánított ünneppé törvény. Ez a döntés közel 900 éves. Szent László király idejében, 1092-ben a szabolcsi zsinat — ez gyakorlatilag országgyűlést jelentett — tette kötelezővé a Szent Király ünnepének megtartását. 1222- ben pedig az Aranybulla arról a királyi kötelezettségről szól, hogy ezen a napon a király Székesfehérvárott ülje meg az ünnepet, ahová minden tisztségviselő, sőt minden nemes — hiszen ez még a kiváltságok világa volt — elébe járulhasson, és vitás ügyeikben az uralkodó igazságot oszthasson. A törvény kimondta, hogy ha az uralkodó akadályoztatása folytán ezen nem vesz részt, akkor helyette a nádorispán tegye. Tehát olyan, kezdetben inkább egyházi jellegű, de hamarosan világi szerephez jutó, az állami életben nagy jelentőségű ünnepről van szó, melyet - legyünk büszkék rá! — 900 éve ül meg a magyarság. Mindehhez hozzáteszem, hogy jövőre lesz száz esztendeje, hogy a magyar Országgyűlés munkaszüneti nappá változtatta augusztus húszadikát. Olyan nap ez, amelyen indokolt, hogy államalapító királyunkra, igazságosztó királyainkra és országnagy- jainkra emlékezzünk! S arra, hogy mindenre, amit teszünk, hogy jól tegyük, a múlt is kötelez, hiszen István király óta alig 33 nemzedék váltotta magát ezen a földdarabon. Tehát minden egyes nemzedék elkötelezett a múlt, a magyar nemzet fennmaradása iránt, de még inkább a jövő iránt. Mert ha mi nem mentjük át legjobb hagyományainkat a jövőnek, és ha nem teremtünk új hagyományokat, mit örökölnek utódaink? A legfontosabb teendőnk, hogy a demokrácia, melyért 200 esztendeje harcolnak a magyarság legjobbjai, ne csak vendég legyen Magyarországon, amint volt 1848—49-ben, 1918-ban, 1945—46-ban, 1956-ban, hanem a mi történelmi vállalásunk eredményeként örök kísérője legyen nemzetünk életének.- Elnök úr, ön történész, hogyan látja, mit tart fontosnak az elmúlt hónapok sorsdöntő változásaiból?- Államalapító királyunk ünnepe kapcsán én azt tartom a legfontosabbnak, hogy a magyar állom életének a megújításáért folyik a küzdelem. Ennek a megújulásnak az a tartalma, hogy a parancsok kormányozta ország helyébe a törvények kormányozta ország lépjen, hogy Magyarország sorsát ne önkény határozza meg, hanem a népakaratot érvényesítő képviseleti rendszer, amely törvényes úton mindig megújítható, az alkotmányosság követelményei szerint. A nép ezt leginkább abban érzékeli, hogy az egy- pórti uralmat több párt versengése, vitája váltotta fel. Nagyon remélem, hogy e fontos mozzanat lényegét is tapasztalni és értékelni fogja, azt, hogy a döntések az általa választott képviselők mérlegelésén alapuló döntések. Azaz, a szabadság nem anarchisztikus formában ölt testet, hanem mindenekelőtt a törvény uralmában. — A pártállam letűnésével eufórikus állapot volt tapasztalható. Ennek a szükségszerű elmúlásával, a hétköznapi gondok közepette lát-e lehetőséget, hogy a politizálásról leszoktatott nép követni tudja azokat a vitákat, amelyek itt, a házban zajlanak sorsunk jobbításának jegyében? A rendszer önmagát fogja igazolni — Ügy gondolom, hogy az eufória, a mámor nem lehet olyan közeg, melyben a közélet tartósan létezhet. Természetesnek tartom, hogy a hétköznapi figyelem alapján alakul ki a nép véleménye. Azt remélem, hogy népünk józanul fogja figyelni a fejleményeket. Nem a mámor visszatérésére gondolva, de nem is amiatt, mert olyan gyermeteg lenne, hogy föltételezné; a több mint négy évtizedes diktatúra után azonnal teljesülhet minden demokratikus remény. Ha már azt elérjük, hogy ez a figyelem józan, sokat elértünk Azt ugyanis követni fogja a gondos mérlegelés. Észre fogja venni, hogy a parlamenti viták, a politikai életet általában jellemző né zetkülönbségek, a szokatlan összecsapások döntően nemzetféltésből, jó szándékból erednek, és azt célozzák, hogy ne egymás legyőzése, hanem meggyőzése révén szülessen a törvényhozói döntés. Ha a figyelem elvezeti a népet ahhoz, hogy a különféle álláspontokat mérlegelje, akkor remény van arra, hogy a döntések többségével a nép is egyetért.- Mi történik akkor, ha nem ért egyet? — Fennmarad a lehetősége, hogy korrigáljon a következő választáson, hiszen a demokrácia javításának ez a békés, az alkotmányos útja. Akkor majd megint a kezében lesz a döntés, de ez már nem lesz annyira alkalomszerű, mint a mostani választásokon. Ugyanis, ha jól figyelt és jól mérlegelt, akkor az országgyűlési ciklus leteltével már tudni fogja, hogy miért arra. a képviselőre szavaz, akire szavaz. Miért arra a pártra voksol, amelyiket előnyben részesít. A demokrácia meggyökeresedése a nép számára lehetőséget nyújt arra, hogy megerősítse korábbi állásfoglalását, vagy felülvizsgálja azt. A demokrácia ereje éppen abban van, hogy korrigálni tudja önmagát vér nélkül, felfordulás, bosszú- hadjáratok, az azoktól való félelem nélkül. Ennek a ritmusnak ki kell alakulnia, miután most mindezt megalapoztuk. A rendszer önmagát fogja igazolni; abban is, hogy az egyenes folytatást kínálja, és abban is, hogy a változtatás lehetőségét biztosítja. A demokráciának azonban két fontos pillére van. Létezik a többség bizalmát élvező felelős kormány, amely az Országgyűlésnek tartozik felelősséggel. Hiányzott azonban a harmadik pillér. És ez a helyi önkormányzatok demokratizálása. A harmadik pillér az önkormányzat- A parlament az utolsó, hosszúra nyúlt ülésén ellogad- ta az önkormányzati törvényt. A szeptember végi választásokon érvényesül majd a hatalom - a helyi hatalom - megszerzésének eddig nem gyakorolt módszere. ön az imént a demokrácia meggyö- keresedéséről beszélt, a parlament aspektusából; mit jelent mindez az önkormányzat helyi értelmezésében?- Az ország kormányzását a parlamentnek felelős kormánya látja el. Vannak azonban olyan helyi igazgatási feladatok, amelyeket ha a központra bízzuk, olyan kockázatot vállalunk, hogy elszakítjuk attól a közegtől, ahol a szabályozásra ténylegesen szükség van, és a környezetismeret is adott. A helyi jogszabályok alkotásához helyi önkormányzati szervek kellenek: megyei közgyűlés, városi elöljáróság, falusiközségi elöljáróság. S hogy legyenek olyan választott személyek, akik egyfelől e testületeknek felelősek a helyi rendelkezések érvényesítéséért, másfelől az országos kormányzati intézkedéseket érvényesítik. Két jellegzetességet tartok fontosnak: mindenekelőtt demokratikusan választott személyek legyenek — tehát nem fentről, akár nyíltan, akár fül - besúgással kijelölt emberek (ismerjük: „édes egykomám, ezt szeretném én polgármesternek"), hanem akiket ténylegesen lentről, szabályozott jelölési eljárással, demokratikusan választanak meg. És a második jellegzetesség: mint ahogy a kormányt felelősségre vonhatja az Országgyűlés, úgy vonhassa felelősségre a helyi önkormányzat képviselőit is a helyi, demokratikusan megválasztott önkormányzati testület. Ennyi az egész. Ha ez a harmadik pillér is meg lesz, akkor a demokratikus fordulat kiteljesedik, a nép azokkal szembesül, akiket a többség választott meg. Hangsúlyozni kell azonban, hogy sem az országos, sem a helyi szinten választottakat politikai felelősségük mellett semmilyen választás sem menti fel a jogi felelősség alól. A politikai felelősség a kormány esetében azt jelenti, hogy az Országgyűlés előtt számol el. s ha magyarázatát a többség nem fogadja el. megbuktathatja a kormányt. Ilyen felelősséggel tartozik az önkormányzat minden tisztség- viselője is. Jogrendszerünk, a magyar demokratikus igazságszolgáltatás gondoskodik arról, hogy a megtévedt köztisztviselő a polgármestertől a köz- társasági elnökig védve legyen a zaklatásoktól, de arról is intézkedik, hogy indokolt esetben bármelyikük bíróság elé állítható legyen. Ezért is van, hogy a vádat képviselő legfőbb ügyészt, a népakarat legfőbb letéteményesét az Országgyűlés választja; meg is tette. Ezért van, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökét is a parlament választja; megtette. A jogrendszerről szólva, itt emlékeztetek rá, hogy a többség dönt, de a kisebbség jogainak sérelme nélkül! Ez azt jelenti, hogy az alkotmány minden egyénnek és minden, az egyénekből önként formálódó közösségnek a jogait biztosítja, nemre, vallásra, nemzetiségre, etnikumra való tekintet nélkül. Ezekben az alapvető jogokban a többség nem sértheti a kisebbséget! Jogrendszerünk biztosítja, hogy az esetleges jogsérelmekkel szemben bárki megtalálja a jogvédelmet. A többség érvényesítheti akaratát, de nem foszthatja meg a kisebbséget, vagyis az ellenzéket attól, hogy szabadon, tisztességesen bíráljon. A többség akaratának érvényesülését a kisebbség nem akadályoztathatja, ám a többségnek biztosítani kell mindazokat a politikai feltételeket, amelyek a demokrácia alapelvét a gyakorlatban megtestesítik. Nevezetesen azt, hogy a nép döntése alapján a kisebbségből, törvényes formák között többség lehet, s a többségből pedig kisebbség. „A többség velem együtt kezdő” — Prolesszor úr, ön az egyetemi katedrát cserélte lel a parlament elnöki pulpitusával. Ott a hallgatók szerették és tisztelték, nem tűnődött el azon, hogy voltaképpen hallgató korú honatyák érdes, netán tiszteletlen hangot ütnek meg? — Alakuló intézményben működünk, ahol a többség, velem együtt kezdő. Ilyen körülmények között össze kell kö- szörülődnünk. Ez az egyik mozzanat. A másik: én tanárként sem álltam tekintélyelvi alapon, a ház elnökéként sem. Amit biztosítani szeretnék, az egyedül az, hogy az Ország- gyűlés minél jobban ellássa jogszabályalkotó feladatát. S hogy segítsem azokat a képviselőtársaimat, akiknek talán lehetőségük van arra, hogy a jelenleginél többet tegyenek -ennek érdekében. Ha azonban lenne olyasvalaki — és nincs okom feltételezni, hogy ilyen van —, aki fontosabbnak tartja a magamutogatást, az önreklámot, pártja céljainak a közcélok fölé emelését, azt megpróbálnám a házelnök számára adódó eszközökkel a jogszabályalkotás útjára terelni. A kisebb-nogyobb nézeteltérések nyilván az összeköszö- rülödés hiánya miatt fordultak elő. Öröklött házszabályokkal dolgozunk, amelyek még az egypárti parlament testére készültek. A lényeg, hogy az Országgyűlés május óta annyit produkált, amennyit kevés parlament mondhat el ilyen rövid idő alatt. — Végül egy személyes kérdést engedjen meg. össze tudja egyeztetni az itteni tevékenységéi a történész-kutató munkájával? Egyáltalán, van ideje, hogy folytassa, amit kutatóként eddig végzett? — Nagyon nehéz pontot érintett, mert azt kell mondanom, hogy nem. Nem tudom folytatni, mert az ember életszakaszai, sajnos, nem úgy váltják egymást — hogy egy volt tanárom mondatát idézzem —, mint az őrt álló katonák : az egyik jön, szalutál, és átadja a helyét. A munkaidőm pillanatnyilag úgy oszlik meg, hogy 95 százalékot foglal le a parlamenti tevékenység, és csak 5 százalék marad a vállalt, egyéb kötelezettségeim teljesítésére. Király Ernő A Baranya Megyei Tanács 1990. évi díjai Területfejlesztési Díj: Dr. Enyedi György akadémikusnak, az MTA Regionátis Kutatások Központja főigazgatójának az intézmény létrehozásáért és nemzetközi elismertetéséért, valamint a területfejlesztés terén végzett tudományos munkásságáért; Ja- kabos Zoltánnénak, a Mecseki Intéző Bizottság titkárának az idegenforgalom fejlesztése érdekében végzett kiemelkedő, áldozatos munkájáért; dr. Soós Attilának, a sellyei Agrokémiaipari Szövetkezet elnökének Sellye és térsége infrastrukturális fejlesztése érdekében hosszú időn át végzett eredményes munkásságáért. Tudományos Kutatói Díj: Dr. Czeglédi Béla okleveles kohómérnöknek, a Mecseki Ércbányászati Vállalat Kutatófejlesztő üzemének nyugalmazott igazgatójának az uránipar fejlesztése érdekében végzett munkájáért, a ritkafém, a szkandium oxidja előállítására létesített kísérleti üzem létrehozásáért; dr. Lovász György geográfusnak, a JPTE tanszékvezető egyetemi tanárának Baranya földrajzi monográfiája megalkotásáért, valamint a Dél-Dunántúl morfológiai és hidrológiai kutatásáért; dr. Mestyán Gyulának, a POTE Gyermekgyógyászati Klinika nyugalmazott igazgatójának a hazai újszülöttgyógyászat, valamint a csecsemő- halálozás megelőzése területén végzett tevékenységéért és tudományos munkásságáért. Janus Pannonius Művészeti Díj: Gyermán István hegedűművésznek (posztumusz) felejthetetlen koncertjeiért, a zeneművek magas színvonalú interpretálásáért, zenepedagógusi tevékenységéért; Makay Ida költőnek kiegyensúlyozottan magas színvonalú, egyéni arculatú költészetéért, Újvári Zoltánnak, a Pécsi Nemzeti Színház színművészének kimagasló teljesítményéért. Közoktatási Díj: Czigler Franciska szederkényi óvónőnek a nemzetiségi óvodák szakmai gondozásában végzett munkájáért, kiváló óvodapedagógusi tevékenységéért; Fischer János nyugalmazott megyei művelődési osztályvezetőnek több évtizedes oktatásfejlesztési tevékenységéért, a tanügyigazgatásban végzett eredményes munkájáért; Rajczi Péter nyugalmazott középiskolai tanár-, nak több évtizedes kiváló tanári munkásságáért, oktatás- történeti kutatásaiért. Felsőoktatási Díj: Dr. Komlósi Sándornak, a JPTE főiskolai tanárának a pedagógusképzésben közel fél évszázadon át kifejtett eredményes munkájáért, főiskolai tankönyvek megírásáért, tudományos tevékenységéért; dr. Száméi Lajosnak, a JPTE egyetemi tanárának az állam- és jogelmélet magas színvonalú oktatásáért, a közigazgatás- tudományban végzett kiemelkedő munkásságáért; dr. Tima Lajosnak, a POTE egyetemi docensének az orvosképzésben végzett kiemelkedő tevékenységéért, az angol nyelven folyó oktatás szervezéséért. Közművelődési Díj: Biró Lászlónak, a pécsi székesegyház plébánosának az ifjúsági közösségek szociális és morális gondozásában végzett tevékenységéért, a város kulturális életében kifejtett munkásságáért; Neumayer Ká- rolynak, a pécsi vasutas koncert fúvószenekar karnagyának a zenekar hazai és nemzetközi elismertetéséért végzett színvonalas tevékenységéért; Vincze Jánosnak, a pécsi Ságvári Endre Művelődési Ház igazgatójának a színházi kultúra terjesztéséért, magyar drámák sikeres színpadra állításáért. Dr. Doktor Sándor Egészségügyi Díj: Balikó Zoltán nyugalmazott evangélikus esperesnek a pécsi Baldauf Gusztáv szeretetotthon lelkész-vezetői munkásságáért, az ifjúság, az idős emberek érdekében kifejtett áldozatos tevékenységéért; dr. Decsi János komlói körzeti orvosnak közel négy évtizedes kiváló orvosi munkásságáért, a Vöröskeresztben végzett tevékenységéért; dr. Zimányi Lászlónak, a szigetvári Kórház-Rendelőintézet osztályvezető főorvosának több évtizeden át végzett magas színvonalú gyógyító tevékenységéért, a korszerűen felszerelt radiológiai osztály megteremtéséért. Testnevelési és Sport Díj: Karádi Károlynak, a Meru- ker Vállalat nyugalmazott igazgatóhelyettesének a Baranya megyei természetbarát mozgalomban kifejtett négy évtizedes vezető-fejlesztő tevékenységéért; Kelemen Jánosnak, a PVSK sportmunkatársának, tájékozódási futónak a világbajnokságokon elért II. és IV. helyezéseiért, valamint a 13-szoros országos bajnoki címéért; Orosz Ottónak, a Baranya Megyei Tanács VB. ifjúsági és sportosztály nyugalmazott vezetőjének a megyei sportmozgalomban kifejtett több évtizedes eredményes vezetői-szervezői munkásságáért. •it MINISZTERI DICSÉRET: Bauer Nóra német báziskönyvtáros, dr. Kerekes Imre tudományos munkatárs, Schweitzer Rita zenei könyvtáros és Szauer Dezsőné olvasószolgálati könyvtáros, Pécs, Megyei Könyvtár; Katona Győr Zsuzsa muzeológus, Kékes István Tóbiás népművelő, König Vilmos- né népművelő, Lovász Károly- né preparótor, Nagy András gyűjteménykezelö, Szabó Fe- rencné teremőr takarító, dr. Vass Anna tudományos főmunkatárs és Zsilli Zoltán restaurátor, Pécs, Baranya Megyei Múzeumi Igazgatóság; Arnold Istvánné könyvtárvezető; Kárpátiné Kovács Zita népművelő; Sárközi László gépkocsivezető és Wagner József zenetanár, Pécsvárad; dr. Somogyi Józsefné községi krónikaíró, Ibafa; Baumgärtner Antal zenész, Véménd; Likőr Istvánné könyvtáros és Vasvári Szvetozár, Mohács.
