Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)

1990-08-14 / 132. szám

1990. augusztus 14., kedd uj Dunántúli napló 3 Bányatérségekben biztonságosabb, olcsóbb A Magyarországon 'keletke­ző veszélyes hulladékokat or­szágunk területén kell elhe­lyezni. 'Ez a parancsoló szük­ségszerűség indította el a nyolcvanas években azokat o kutatásokat, .amelyek a Paksi Atomerőmű kis és közepesen aktív hulladékának elhelyezé­si gondjait kívánta megolda­ni. A mecseki uránbánya fel­hagyott vágataiban, fejtési üregeiben - akkor is jelezték a szakemberek - nem he­lyezhető el az ilyen hulladék. Ha ugyanis a bányászat be­fejezése után abbahagyják a szivattyúzást, a térséget elön­ti a víz, s az még a legbiz­tonságosabbnak tekintett cso­magolást is kikezdheti, tönk­reteheti, kiszabadíthatja a ve­szélyes anyagot. Ágyagkőben Veszélyes hulladéknak mi­nősül minden olyan anyag, eszköz, amely az egészségre, vagy környezetre ártalmas anyagokat tartalmaz, és amely valamely termelési folyamat végén már nem használható fel. Ilyenek a savas, a lúgos iszapok, a mérgező nehézfé­mek maradékai, a bőripari hulladékok stb. Az atomerőművekben ilye­nek az ott használatos anya­gok, eszközök, a munkaruhák, a munkahelyek fürdő- és mos­dóvizei kis és közepes sugár­zású hulladékok. Ezek sugár­zása mintegy 600 év alatt csökken a megengedett érték alá. ,Úgy kell tehát „eltemet-, ni" őket, hogy akár évezre­dekig se juthasson hozzájuk a felszíni, a talaj- vagy a mély­ségi víz, melyek nagy távol­ságokra elszállíthatják a ra­dioaktív szennyezőket. Kérdés, hogy van ilyen térség? Országunk legnagyobb ré­sze több ezer méter vastag­ságú, vízzel átjárt laza üle­dékkel feltöltött aljzatú tér­ség. Nyilvánvaló, hogy veszé­lyes hulladékok az ilyen kő­zetekben 'még nagy mélység­ben sem helyezhetők el: A középhegységeinkben egykor művelt, vagy ma is művelés alatt álló bányatérségekben - elméletileg — több helyütt is alkalmasak lehetnek a mély­ben levő kőzettömegek a ve­szélyes hulladékok tárolására (egy ilyen lehetőségről la­punknak az 1989. évi 11. szá­mában szóltunk. - A szerk.). A bányatérségek esetében gazdaságossági oldaláról néz­ve nagy előny az, hogy a területet a termelés megkez­dése előtt, s a termelés ide­jén is alaposan megvizsgál­ták. Nem kell tehát milliókért (vagy mi II iá rdokért!) elölről kezdeni a terület földtani ku­tatását. Ráadásul a veszélyes hulladéktárolók esetében a tároló kőzetekkel szemben fö­löttébb szigorúak a követel­mények: rendkívül tömöreknek, a vizet át nem eresztőknek kell lenniük: önmagukban is tmeg kell, hogy gátolják a szennyező anyagok szétszóró­dását. A térség nem lehet földrengésveszélyes, a földkér­get metsző törések nem ha­ladhatnak rajta keresztül. Az ilyen követelményeknek a kő­zetek közül az agyag, a már- g a, a gránit, a kősó, Vagy például a 'Mecsek térségében nagy mélységben levő aleuro- lit, vagy agyagkő megfelelő. És a szigorúan előírt feltéte­lek mellett talán a legköltsé­gesebb létesítmények (aknák, energiaellátás, szellőztetés stb.), az infrastruktúra, neve­zetesen az út, a telefon, a víz, a különféle jelzőberende­zések stb. Mindezek a Me­csekben adva vannak. A Mecseki -Ércbányászati Vállalat szakemberei az a'leu- rolitot, más néven az agyag­követ javasolják a veszélyes hulladékok -tárolására. En.iek a mélybeni kőzettömegnek az elhelyezkedését már most is eléggé jól 'ismerik. A nyugati Mecsekben az 1956 óta lefej­tett, illetőleg a ima is műkö­dő uránbányáik alatt 400-500 Híva tegyük a veszélyes hulladékot? „Évente hatszázezer tonna veszélyes hul­ladék sorsa ismeretlen" - így szólnak a hi­vatalos közlemények. Magyarán szólva ez azt jelenti, hogy hatszázezer tonna mérget - a vizet, a termőföldet, az élővilágot, általuk az élelmeinket szennyező, mérgező anyagot - eldugdosunk az ország területén... De mi­ért engedjük, hogy a lelkiismeretlen hazar- dörök busás haszonért - még a késői utó­daink egészségét is veszélyeztető módon - szabadítsák meg a termelőket a veszélyes anyagoktól? Mert nincs megfelelő befogadó­képességű és biztonságtechnikai követelmé­nyeknek megfelelő veszélyeshulladék-tárolónk. Az elmélkedő környezetvédelem - helyesen- naponta és' minden lehetséges fórumon foglalkozik a veszélyes hulladék ártalmaival, elhelyezésének lehetőségeivel, illetőleg a le­hetetlenségével ... A kérdés valódi megoldá­sával foglalkozó - ha úgy tetszik, cselekvő- környezetvédelem ma még ritkán jut szó­hoz ... Ezért is figyelemre méltó a Mecseki Ércbányászati Vállalatnak az a tanulmánya, amelyben a hazai veszélyes hulladékok elhe­lyezésére reális megoldást kínál. méterrel mélyebben helyezke­dik el; a felszintől több mint 1000 méteres mélységben van. Az urárrkutatás során tapasz­talatokat szereztek róla a szakemberek, s ezek szerint: a kőzet vízzáró, a kiterjedése, elhelyezkedése is megfelelő lehet a hulladéktároló tér ki­alakítására. További kutatások még szükségesek, hiszen az aleurolitot bányával még nem tárták föl. A már meqlévő pe- tőpusztai légaknából kiindulva azonban egy 800 méter hosz- szú vágattal elérhető. A terü­let távolabbi részének a meg­ismeréséhez 2darab 1200 mé­teres fúrást kell mélyíteni. Ezek után kezdődhetnek el a részletes geológiai, hidrogeo­lógiai, geofizikai kutatások; ezekbe az ország legjobb szakembereit, esetleg a szük­séges külföldi szakértőket is be kívánják vonni a mecse­kiek. Ha ezen vizsgálatok eredményei alapján is alkal­masnak Ígérkezik a kőzetiö- meg az említett célra, akkor, és csak akkor hozzáfoghatnak a mélybeni tárolótér megter­vezéséhez, 'majd kiépítéséhez, amely a mecsekiek tervei sze­rint évi 35 000 m:l hulladékot fogad be. Hogyan fogadja a lakosság? „Sajnos, a környező la­kosság ellenállása - a hulladéktároló megépíté­sével kapcsolatban - eléggé erőteljes. Falugyű­léseken, tanácsüléseken, alkalmi közösségekben, orvosok, papok, iskola- igazgatók segítségével tá­jékoztattuk a lakosságot a tároló létrehozásának tudományos megalapo­zottságáról, s a további tennivalókról. A közvéle­ményt 60-70 százalékos arányban tudtuk az ügy mellé állítani.” Kolsovszky Rudolf vezérigazgató-helyettes (MÉV) Hármas védelem A veszélyes hulladékokat a keletkezési helyükön, azaz el­szállításuk előtt „tömörítik", a szilárdakat összepréselik, a folyékonyakat bepárolják - hogy minél kisebb legyen a terjedelmük. Ezek után sav­álló, rozsdamentes tartályok­ba, hordókba zárják őket: ez az úgynevezett első védelem. A hordók ezután az agyag­kőben kialakított tárolókba ke­rülnek, és ott hordók közötti teret, valamint a teljes tároló terét betonnal töltik fel; ez a második védelem. A harma­dik védelem maga az agyag­kő, amely a tárolóteret - amely már nem tér - körül­veszi. Ha megépülhet a tároló, akkor olyan megfigyelő-ellen­őrző rendszert építenek ki a szakemberek, amely egy eset­leges rendellenességet azon­nal jelez, és lehetővé teszi az azonnali beavatkozást. A mecseki vállalat szakem­berei a lakosságot a terv, s a majdani munka minden részletéről tájékoztatják, véle­ményüket kikérik. Hangsúlyoz­zák: felelősséggel végzik a munkájukat, hiszen mindany- nyian mecsekiek, nem akar­nak rosszat sem önmaguknak, sem gyermekeiknek, unokáik­nak. A mostani bányászoknak bevallottan segíteni szeretné­nek azzal, 'hogy további mun­kalehetőséget teremtenek szá­mukra. De csakis abban az esetben, ha a kutatások ered­ményei szerint az senkire sem veszélyes! Az ország súlyos gondjain viszont nagyon sokat segítené­nek a mecsekiek, mert az évi ott elhelyezett veszélyes hul­ladék tovább nem károsítaná sok százezrek ivóvizét, élelmét, egészségét. (A Mecseki Ércbányászati Vállalat anyagából összeállí­totta: N. Szabó Ilona. Megje­lent az Élet és Tudomány jú­lius 27-i számában.) Arat az aszály... (Folytatás az I. oldalról) tér, ami pár nappal ezelőtt hullott, jóformán csak a port verte el. Sárgul a kukorica szára, ha jönne is eső, már csak kevés helyen használna. Sok táblán mór be is indultak a silózó­gépek, a hibridkukoricánál a legsúlyosabb a helyzet. A szójánál kötési gondokat akozott a szárazság, ha ki is fejlődik a hüvely, sok esetben nem képződik benne mag. A cukorrépa még úgy, ahogy tartja magát, de a homokfo'- tos helyeken már leszáradtak a levelek. A répatest kisebb a megszokottnál, ha megjön az eső. levélváltás miatt a cu­kortartalom csökkenésével kell számolni. Legkevésbé a nap­raforgót viselte meg eddig a szárazság, a csapadék még jótékony hatással lehetne a magok fejlődésére. Fáik Konrád, a Baranya Me­gyei Tanács mezőgazdasági és élelmezésügyi osztályának fő­előadója ugyancsak lehango­ló helyzetjelentést ad:- A kukorica egyharmada fölsült, 'jó, ha a megyei átlag eléri majd a hektáronkénti 5 tonnát. Főleg a korábban re­kordokat produkáló térséget, Mohácsot és környékét sújtja az aszály. Az 1176 hektár má­sodvetést is jószerivel az aszály takarítja be.- Rájtunk lassan már csak az segíthet, ha az esőért imád­kozunk - kesereg Sümegiiy Mihály, a Szentlőrinci Állami Gazdaság termelési igazgató- helyettese. - A tarcsapusztai kerületünkben mindenesetre már minden készen áll, hogy 21-én megkezdhessük a korai b u rg onya faj tá k b e ta ka rítá sa t. A munka ugyanannyi lesz, mint a korábbi években, de örül­hetünk, ha a termés eléri a közepes szintet - legyint az igazgatóhelyettes. A szárazság pusztító hatá­sa egyébként már az ültetvé­nyekben (így például a do nb- oldalakban fekvő szőlőkben) is észrevehető. Margittai Mik­lóstól, a Baranya Megyei Me­zőgazdasági Termelők Szövet­ségének (TESZÖV) titkárától az eddigi kár hozzávetőleges becslését kérjük:- A gond az, hogy nem egy befejeződött aszállyal kapcsolatban kell becslésekbe bocsátkozni, hiszen a száraz­ság úgy tűnik, tovább tart. Mindenesetre a megye 58 te - melőszövetkezetében legalább 800 millió forintos termés- kiesést okozott eddig az idő­járás. Ha ezt még megtoldjuk azokkal a kormányintézkedé­sekkel, amelyek további 240 milliót vittek el a mezőgaz­daságtól (mint például a ked­vezőtlen termőhelyi adottságú üzemek támogatásának jelen­tős csökkenése, az alaptevé­kenységen kívüli tevékenysé­gek adókedvezményének meg­szüntetése és az energiaárak drasztikus emelése), akkor minden túlzás nélkül állíthat­juk, hogy katasztrofális hely­zet elé tekint az ágazat. — hiány tsz kerülhet a pad­lóra?- A termelőszövetkezetek ez évre tervezett összes nyeresé­ge 640 millió forint. Ha ezt összevethetjük az egymilliárd forint kieséssel, akkor sejthe­tő. A nagyüzemeknek több mint fele kerül végveszélybe. Hogy 'fizetőképességüket meg­őrizhessék, októbertől egészen biztos, hogy állami segítségre, valamiféle központi intézke­désre szorulnak. Ez a nem biztosítható elemi csapások esetén így történik a nyugati országokban is, és jellemző volt hazánkban az elmúlt évek során. Gondoljunk csak az 1988-as aszálykárrendezé re. Most mindezt ki kell egészí­teni az egyénileg gazdálko­dók kárának rendezésével is. — Gondolja, hogy a kor­mányzat segitő kezet nyújt a mezőgazdaságnak?- Egy hete megtartott kül­döttközgyűlésünkön a földmű­velésügyi miniszter nagy nyil­vánosság előtt kifejtette, hogy a kormányzati politikának nem célja a mezőgazdasági nagy­üzemek gazdálkodásának le­hetetlenné tétele. Ha hihe­tünk a miniszter szavának, ak­kor most nem maradhat el a mezőgazdaság megsegítése. Ellenkező esetben katasztro­fális helyzettel kell számolni. A megyében egyébként há­romnegyedénél tart a szalma­betakarítás, a talajművelésnek pedig felén vannak túl a por­felhőt kavaró gépek. A por­felhő sajnos még sohasem ho­zott esőt. Balog N.-Murányi L. Állami támogatás az idei gyapjú­termés biztonságba helyezéséhez A mezőgazdasági termelő­ket, kiváltképpen a juhtenyész- tőket hetek óta foglalkoztatja, hogy mi lesz a sorsa annak d zsírosgyapjúnak, amely már a birtokukban van, ám értékesí­téséről az illetékes kereske­delmi vállalatok, forgalmazók gondoskodni nem tudnak. A gyapjú átvételét az nehezíti, hogy a világpiacon jelenleg szinte eladhatatlan ez az Iskolai esők önállót! fi.) összeomlott az a társadalmi környezet, mely az iskolát kö­rülvette. Következik-e, s va­jon mit ígér a várva várt önál­lóság? Háromrészes sorozatunkban figyelemreméltó nézeteket is­mertetünk társadalomtudósok­tól, az önkormányzat-iskola pécsi tanácskozótáborban tar­tott előadásaik alapján. Ma még nem világos, hogy az iskolát körülvevő átrende­ződő érdekrendszer és erőtér mennyire tudja majd megza­varni, csorbítani autonómiáját. Úgy tűnik, sok lesz a beavat­kozó, s nem mindenki tartja fontosnak az iskola önállósá­gát, amit természetesen még nem sértene a kívánatos tár­sadalmi ellenőrzés megvaló­sulása. Gazsó Ferenc szociológus szerint, tisztázandó az illeté­kességek viszonya: Az általános iskolák fenn­tartása maradjon továbbra is Sok lesz a beavatkozó állami kötelesség, a parla­ment költségvetési törvénnyel finanszírozzon! Ezt az alapjuttatást a más központi támogatásoktól elkü­lönítve, az egy tanuló után kötelezően járó pénzösszegként kell megkapniuk. Ellenkező esetben az önkormányzati ap­parátusnak mód lenne — mint eddig is - az iskolának szánt pénzek elszivárogtatására, ne­tán burkolt zsarolásra; az in­tézmények önállóságának csor­bítására. Mit várhat pénzéért az ál­lam? Felállíthat egy követelmény- rendszert, amit nem kötelező tantervekben jelenít meg, ha­nem időről-időre adott szintű tudást kér számon. Ez már „kimeneti szabályozás" lenne, mely végre a pedagógusra, az iskolára bízza, milyen pe­dagógiai alternatíva, módszer alkalmazásával segíti a tanu­lót az elvárt tudásszintre. Az iskoláért jeletkező kö­vetkező „illetékes” a helyi ön- kormányzat lesz, pontosab­ban annak képviselőtestülete, akivel lényegében szerződést kell kötni. Az önkormányzat, 'miután érzékeli a helyi tár­sadalom igényeit, szolgáltatást rendel meg, s ezért ellenérté­ket fizet. Nagyvonalú helyi politiku­sok számára nyilván elfogad­ható lesz, ha a helyi oktatás­üggyel kapcsolatos önkor­mányzati irányítási jogosítvá­nyokat nem a képviselőtestü­let, hanem az ún. iskolaszék gyakorolja majd. Ebben he­lyet kapnak újabb érdekcso­portok, a szülök és a pedagó­gusok képviselői is. Utóbbiak, mint az iskola használói je­lentkeznek, befolyásolási le­hetőségre számítva. A nevelőtestület tagadha­tatlanul legfontosabb alakító­ja az iskola arculatának. Vég­re elkezdhetik megalkotni, szervezni az iskola önálló belső világát, kapcsolatrend­szerét, együttműködését a tár­sadalmi környezettel, egy olyan igazgató vezetésével, ki­nek ezután már nem az ál­lamot kell képviselnie a tan­testülettel szemben, hanem pont fordítva. De mi is ez az iskolaszék? A folytatásból kiderül: kulcs­intézmény. Bozsó B. alapanyag, és a hazai feldol­gozók is a korábbinál lénye­gesen kisebb mennyiséget kí­vánnak fölhasználni. A kérdés most részben rendeződött: a Gyapjú és Textil Nyersanyag­forgalmi Vállalat illetékesei közölték az MTI-vel, hogy döntés született a piacon egye­lőre feleslegesnek mutatkozó, mintegy 2500 tonna zsíros­gyapjú mosással történő „ál­lagmegóvására". A gyapjúágazat valamennyi szereplője, a termelők, forgal­mazók és a felhasználók egya­ránt azt javasolták, hogy te­gyék lehetővé a gyapjúnak legalább a tisztítását addig, amig megtörténik az értékesí­tés. A Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és a Földművelésügyi Minisztéri­um támoqatása mellett az Ipari és Kereskedelmi Minisz­térium legfeljebb 45 millió forintos kamatmentes hiteltá­mogatást hagyott jóvá a gyapjú tisztítására. Gyakorla­tilag ez azt jelenti, hogy az országban e célra mosókapa­citással rendelkező Gyapjú és Textil Nyersanyagforgalmi Vál­lalat bizományba veszi át a zsírosgyaoiút a termelőktől és azt az állami támoaatás költ­ségére „lemossa". A legna­gyobb hazai qyapjúforgalmazó vállalat a termelővel és az állami intervenciós alappal a gvapiú értékesítése után fog elszámolni. Az intézkedés, ha nem is lold ja meg egycsapósra a qyapjútermelés problémáiét, ayorssegélyt ielent a gvapjú- áaazat résztvevőinek — hang­súlyozták a vállalat illetékesei.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents