Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-11 / 129. szám
1990. augusztus 11., szombat ui Dunántúli napló 11 Az 1990m évi népszámlálás előzetes adatai Baranya megyében Négy százalékkal kevesebben vagyunk Magyarországon az első hivatalos népszámlálást 1869-ben tartották. Azóta rendszeresen, általában tíz évenkénti gyakorisággal sor kerül a személyi és lakásadatok teljes körű felvételére. A legutóbbi összeírás, mely ez év elején zajlott, az 1990. január 1-jén 0 órakor (az ún. eszmei időpontban) fennálló állapotot rögzítette. Az alábbiakban ennek legfontosabb előzetes megyei eredményeit bocsátjuk közre. Részletesebb adatokat tartalmazó kiadványt mind országosan, mind a megyében a közeljövőben tesz közzé a KSH. A népesség száma és összetétele Baranya lélekszáma 1990. év elején, mintegy 419 000 fö volt, az ország népességének 4%-át tette ki. Míg a hatvanas és hetvenes évtizedben — akárcsak országosan — a megyében is gyarapodott a lakosság száma, eddig a nyolcvanas években e növekedést csökkenés váltotta fel. Ennek következtében az ez év elején összeirt népesség közel 4%-kal kevesebb volt a tíz esztendővel korábbinál (országosan 3%-kal moradt el az 1980. évitől). A népességfogyást részben a természetes népmozgalom vesztesége, részben a vándorlások negatív egyenlege okozta. Míg a természetes népmozgalom a hetvenes években még közel 16 000 fős nyereséggel zárult, addig 1980 és 1989 között ennek révén mintegy 6200 fővel csökkent a lélekszám. Más megfogalmazásban ez azt is jelenti, hogy 1000 lakosra az elmúlt évtizedben évente átlagosan 2 fős természetes fogyás jutott, szemben az ezt megelőző évtized megközelítően 4 fős természetes szaporodásával. (Megjegyzendő, hogy országosan 1980 és 1989 között 1000 lakosonként átlagosan évi 1 fő volt a természetes fogyás). A természetes fogyás kialakulásában az élveszületések- nek a halálozásokétól elmaradó, s egyúttal csökkenő arányszáma játszott elsődleges szerepet. Az élveszületési arányszám a hetvenes évek közepén kialakult magas szintről a nyolcvanas évtized közepéig évről évre csökkent, ezt követően pedig számottevően nem változott, 1000 főre 12 élveszületés jutott. A csökkenő születésszám a korábbiaknál mérsékeltebb szülési hajlam mellett a propagatív korú nők számának mérséklődésével függ össze. A hetvenes évek végétől, a nyolcvanas évek elejétől lépett ugyanis házasodási, illetve szülőképes korba — az ötvenes években világrajött nagylétszámú korosztályok után — a hatvanas évek demográfiai mélypontján született nők relatíve kis létszámú tábora. Halálozási arányszámok A halálozási arányszámok 1980 és 1989 közötti viszonylagos stabilitása (1000 főre jutóan 13-14 halálozás) két tényező hatására jött létre. Szerepet játszott benne egyfelől a középkorú férfiak növekvő halandósága, másfelől oz, hogy a jelzett évtized folyamán érték el az első világháború után született alacsony létszámú korosztályok a 70 éven felüli életkort. Ebben a korban a halálozási arányszám magas ugyan, ám - az érintetteknek a korábbihoz képest megfogyatkozott létszáma - a megye össznépességének halandóságát valamelyest mérsékelte. A vándorlási különbözet már a hetvenes években is negatívan befolyásolta a megye lélekszómót, az ebből adódó népességveszteség azonban az elmúlt évtizedben tovább fokozódott. Az 1970 és 1979 közötti vándormozgalom mintegy 5200 fős veszteségével szemben 1980 és 1989 között több, mint 9000 fős veszteség volt tapasztalható. A költözések negativ egyenlege az előbbi időszakban 1000 lakosonként évente átlagosan egy, az utóbbi tíz év során - az országoshoz hasonlóan - 2 fővel csökkentette a népesség számát. A fokozódó vándorlási veszteség számos okra vezethető vissza. Ilyen például, hogy a - korábban tekintélyes vonzerővel bíró - bányászat az elmúlt évtizedben folyamatosan veszített vonzó hatásából. Ugyanide vezetett az a körülmény is, hogy csökkent az ország különböző területeiről tanulás céljából Baranyába költözők száma, tekintve, hogy — a hatvanas évek első felének demográfiai hullámvölgye miatt - egyre kevesebben lettek azok, akik a nyolcvanas években a felsőoktatási intézményekbe kerültek. A népesség nemek szerinti összetételét ez év elején is a nőtöbblet jellemezte. A nőknek a lakosságon belüli aránya az előző népszámlálás óta valamelyest emelkedett, ugyanis számuk mérsékeltebben fogyott, mint a férfiaké. Az összeírt népességen belül 1990-ben a férfi-nő arány — csakúgy mint országosan — 48-52% volt (tíz évvel korábban 49-51%). A fokozódó nőtöbblet oka részben a férfiak növekvő halandósága, részben az egyre több külföldi munkavállalási lehetőség, ami jobbára férfi munkaerőt igényelt és vonzott. A népesség számának alakulása Év A népesség száma összesen, fő az előző nép- számlálás %-ában Baranya megyében I orszá- I 1 gosan | Baranya megyében | országosan 1960 404 383 9 961 044 111,1 108,2 1970 423 540 10 322 099 104,7 103,6 1980 434 078 10 709 463 102,5 103,8 1990 418 825 10 375 323 96,5 96,9 A megyén belül o városok lélekszámú 1990. január elsején mintegy 243 000 főt tett ki, lényegében annyit, mint a tíz évvel korábbi népszámlálás idején. Tekintve, hogy a községekben lakók ^záma ez- idő alatt fogyott, a városi népesség aránya az 1980. évi 56%-róI 58%-ra emelkedett (országosan a népesség 62%-a városlakó). Az elmúlt évtized során a városok közül — Szigetvártól eltekintve — csak a megyeszékhely, Pécs népessége gyarapodott, de ez is csupán alig 1000 fővel (kb. fél %-kal). Ennek nyomán a pécsi lakosok hányada 1990- re a tíz évvel ezelőtti 39-ről 41%-ra növekedett. Ez egyben azt is jelenti, hogy Pécsett a népességkoncentráció magasabb fokú, mint az ország bármely más megyeszékhelyén. A magas fokú népességkoncentrációt jól érzékelteti az is, hogy - Szegedet és Debrecent leszámítva, ahol az adott megye lakosságának 40, illetve 39%-a él - a Baranya után következő Vas megyében már csak mindössze 31% a megyeszékhelyen élők hányada. Még szemléletesebben tükrözi a baranyai megyeszékhely nagyfokú népességkoncentrációját Tolna ellenpéldája, ahol alig több, mint 14%- ot tesz ki a szekszárdi lakosság. A megye 4 vidéki városában összességében mintegy 2%-kal éltek kevesebben, mint 1980-ban, a községekben a lélekszám fogyása ennél jóval nagyobb mértékű volt, megközelítette a 8%-ot. A nyolcvanas években Pécs népességszámának növekedése kizárólag a bevándorlások többletéből adódott. A költözések több, mint 2000 fős nyeresége nemcsak kompenzálta a természetes népmozgalom 1000 főt meghaladó veszteségét, hanem szerény népességnövekedést is erdmé- nyezett. (Megjegyzendő, hogy ugyanezen idő alatt Magyar- ország 19 megyéje közül ötnek a székhelyén fogyott a lélekszám.) Pécs pozitív vándorlási egyenlege - amellett, hogy a város nemcsak a Dél- Dunántúl, hanem az egész ország egyik legjelentősebb egészségügyi, kulturális, tudományos stb. központja, s mint ilyen meglehetősen széles körben vonzó hatású - alapvetően az itt rendelkezésre álló munkalehetőségek viszonylag széles skálájából adódott. Jóllehet magának a népességszámnak az alakításában a vándorlásoknak volt meghatározó szerepük, ám ezek lényegesen nem módosították a megyeszékhely lakosságának nemenkénti összetételét. Az 1980. évi népszámláláskor a pécsiek 48, ez év • elején 47%-a volt férfi. E kismértékű arányeltolódás következtében oz 1000 férfira jutó nők száma a tíz évvel korábbi 1085-ről 1990 év elejére 1108-ra emelkedett. A vidéki városok lélekszámá- nak elmúlt évtizedbeli változását alapvetően ugyancsak a migráció befolyásolta, de ellenkező előjellel, mint a megyeszékhely esetében. A költözések negatív egyenlege ugyanis a négy város lakosságát együttesen mintegy 1600 fővel csökkentette, amit az sem tudott ellensúlyozni, hogy a természetes népességmozgás ugyanakkor itt nyereséggel zárult. A nyolcvanas években természetes szaporodás — főként a város népességének előnyös korstruktúrája, ebből következően alacsony halandósága miatt - kizárólag Komlón jelentkezett, a többi városban fogyás volt tapasztalható: együttesen a négy városban 240 fős természetes szaporodás adódott. A lakosság nemek szerinti összetétele ez esetben sem változott lényegesen 1980 óta. A férfiak aránya ez év elején 48%-ot tett ki, csakúgy, mint tíz évvel korábban. A vidéki városok 100 férfi lakosára a mostani népszámláláskor átlagosan 1095 nő jutott, 30-cal több mint az ezt megelőző cenzuskor. A községek népességszám- csökkenése részben a természetes fogyás (közel 5400 fő), de méginkább a vándorlási veszteség (kb. 9500 fő) következménye. Az elvándorlásokban számos tényező játszott szerepet, közülük a legjelentősebb az infrastruktúra, valamint a munkahelyek hiánya volt. Az elköltözések miatt kedvezőtlenül alakult a falvak természetes népességmozgása is. Lakóhelyük feladására ugyanis elsősorban a mobilabb, fiatalabb korosztályok vállalkoztak. A községekből való elköltözésükkel az otthonmaradottak korössztétele elöregedetté vált, amely idősödő korstruktúra közismerten alacsony élveszületési és magas halálozási arányszámmal, azaz jelentős természetes fogyással párosul. A férfi—nő arány (49-51%) a községi népesség körében is a megyei átlagnak megfelelően alakult, s ahhoz hasonlóan körükben sem változott számottevően az elmúlt évtized során. Ugyanakkor az 1000 férfira jutó nők száma némileg (9 fővel) 1044-re emelkedett. A falvak népességszám-fo- gyásóról szólva említésre méltó egyébként, hogy 1980 és 1990 év eleje között a megye - 292 községe közül 265-ben csökkent a lélekszám, s mindössze 27 olyan település volt, ahol o jelenlegi népszámláláskor többen éltek, mint tíz évvel ezelőtt. A növekvő népességű falvak többnyire a városok közelében helyezkedtek el, melyekhez relatíve jó közlekedési kapcsolatok fűzik. A többinél kedvezőbb ellátottság mellett feltehetően ez húzódik meg Szentlőrinc és Kozár- misleny kiugróan nagyarányú népességgyarapodása mögött is, mely az előbbi községben 28, az utóbbiban 23%-ot ért el. A falvak lélekszómának csökkenését tükrözi továbbá átlagos népességszámuk változása is; 1980-ban a községek átlagos lakónépessége még 652 főt, az 1990. évi népszámlálás idején már csak 601 főt tett ki. Ez utóbbi időpontban egyébként a megye községeinek 86%-a (252 település) az apró-, ezen belül 68%-a (200 község) a törpefalvak kategóriájába tartozott, Az utóbbi időben növekedett a népességben a nők aránya Fotó: Szundi György vagyis lélekszámúk nem érte el előbbi esetben az 1000, utóbbiban az 500 főt. Érdekességként említhető, hogy 1980-ban Baranyában még csak egyetlen település volt (Markóc), ahol 100-nál kevesebben éltek, 1990-re viszont ezek száma 6-ro emelkedett (Szárász, Husztót, Tengeri, Kemse, Pécsbagota, Markóc). Közülük is kiemelést érdemel Markóc, tekintve hogy lakóinak száma - az ilyen kis települések esetében egyedülállóan - növekedett, az 1980. évi 74-röl 87 főre. Az összeírt községi népességnek mintegy fele az aprófalvakban (30%-uk a törpefalvakban, kb. kéttizede az 1000-2000 fős, egynegyede a 2000-5000 fős településeken élt, 4%-a pedig - a megye egyetlen 5000 fős lélekszámot meghaladó községének — Szentlőrincnek volt a lakója az 1990. évi népszámláláskor.) A vázolt arányok 1980 óta lényegesen nem módosultak, a tíz év során csupán egy-két százalékponttal csökkent az apró-, s ugyanennyivel emelkedett a 2000 főnél népesebb falvakban élők részaránya. A lakások száma és nagysága Baranya megyében az 1990. évi népszámláláskor csaknem 150 000 lakást írtak össze, közel 14 000-rel többet, mint 1980-ban. A lakásállomány növekedése az elmúlt néhány évtized alatt.... folyamatosan mérséklődött: a hatvanas években 14, a hetvenes évtizedben 11. 1980 és 1990 között pedig 10%-kal gyarapodott az állomány (országosan ez utóbbi időszakban mindössze 8%-kal). Tekintve, hogy az említett évtizedek során a lakások számához képest a népességszám mérsékeltebben növekedett, sőt a legutóbbi tíz év folyamán csökkent is, a laksűrűség egyre kedvezőbbé vált. Ennek ellenére 100 lakásra a megyében mindvégig több személy jutott, mint oz országban általában: 1990-ben a megyében 280, országosan 270 fő. A megye lakásállományának - az 1980. évit valamivel meghaladó hányada — hattizede a városok területén volt található, ezen belül több, mint négytizede Pécsett. A városokban a lakások száma az elmúlt évtizedben 16%-kal emelkedett, jobban, mint az ország vidéki városaiban átlagosan. A falvakban a gyarapodás sokkal szerényebb mértékű volt, az országoshoz hasonlóan a megyében sem érte el a 3%-ot. A községi lakásállomány változását tekintve, megjegyzendő, hogy a 292 baranyai község közül 188-ban (64%) kevesebb volt a lakás 1990-ben, mint tíz esztendővel korábban. Ugyanakkor néhány faluban (mint pl. Szentlőrinc, Kozármisleny, Harkány, Nagypeterd stb.) a városközelség, illetve az idegenforgalom miatt fokozódott az építési kedv, ennek nyomán számottevően gyarapodott a lakások száma. A lakásviszonyok változását — az állomány szám szerinti növekedésén túl - a lakások szobaszáma szerinti összetételében bekövetkezett módosulás is jelzi. A tíz évvel ezelőtti 19%-ról 1990-re 11%-ra csökkent az egyszobás, ugyanakkor 33%-ról 45%-ra emelkedett a három- és több szobás lakások aránya. E kedvező jelenség oka az, hogy az új lakások építésekor általában nem az egy, vagy két, hanem általában ennél több szobo kialakítása a jellemző. Javuló összetételt eredményeztek emellett a lakásösszevonások, hozzáépítések is, valamint az o tény is, hogy ugyanakkor a bontásra, megszüntetésre került lakások többnyire egyszobások voltak. A kétszobás lakások hányada a tíz év során lényegében nem változott, az országoshoz hasonlóan 44%-ot tett ki. A szobaszóm szerinti összetétel egyébként Baranyában kedvezőbb, mint az országban általában, tekintve, hogy itt relatíve ritkább a kis és gyakoribb a nagy lakások előfordulása. A megyén belül a megye- székhelyen, de a többi városban is a kétszobás lakások voltak az általánosak 1990- ben. Ugyanakkor a községekben az ennél nagyobb lakásméret volt az elterjedt, az ott lévő állomány 56%-a (országosan 43%-a) három, illetve annál több szobával rendelkezett. Molnár Györgyné statisztikai tanácsos Központi Statisztikai Hivatal Baranya Megyei Igazgatósága
