Új Dunántúli Napló, 1990. augusztus (1. évfolyam, 119-148. szám)
1990-08-11 / 129. szám
1990. augusztus 11., szombat aj Dunántúli napló 3 A helyi politika szerepe Hílí Hiszi at? Dinamikus, sokoldalú üzleti szolgáltató szervezetre van szükség Baranya 'megye válságban lévő térség. Az utóbbi néhány hónap fejleményei ezt talán azok számára is nyilvánvalóvá tették, akik a megyei krízis elismerésének még a gondolatától is távol tartották magukat. A gazdasági szerkezetben és szervezeti rendszerben lappangó válságkor felszíni tünetei először a gazdaságilag elmaradott, halmozottan hátrányos területek ügyénél jelentek meg, a sokkszerű hatást azonban a bányászattal kapcsolatos gondok és megoldási elképzelések nyilvánosságra kerülése váltotta ki. ;Pedig a területi válság a bányászat részleges felszámolása nélkül is kialakult volna. Hiszen például a feldolgozóipar kedvezőtlen ágazati és területi szerkezete, az önállóban, megyén kívüli függőségű szervezet, a korszerűtlenség, a piaci viszonyoktól való ,,távolság”, és egy sor egyéb tényező egy viszonylag gyorsan változó gazdasági feltételrendszer közepette gyorsan válságba taszít egy térséget. Azon el lehet vitatkozni, hogy e válság létrejöttében mennyi a helyi, területi és esetleg személyi felelősség, és mennyi a központi, az állami felelősség a korábbi döntések meghozatalában, a kudarcban. Az azonban egészen 'biztos, hogy a felelősség mértékétől függetlenül a válságból kivezető utat döntően a helyi-területi politikának, az itteni döntéshozóknak kell megtalálniuk, sőt az utat is magunknak kell kiköveznünk — több-kevesebb központi támogatással. És hogy még egy közhelyet mondjak, amely sajnos igaz, az idő nem nekünk dolgozik. A válság megoldására egy új helyi-területi stratégia kidolgozása szükséges, amelynek néhány eleme a gondolkodásban, sőt kezdeti — kissé bátortalan — lépések révén helyenként már a cselekvésben is megjelent. Ilyenek az önálló ihelyi-területi kezdeményezésű külkapcsolatok, a pályázati és egyéb rendszerű fejlesztési támogatások, a tulajdonnal és a rendelkezésre álló forrásokkal való tudatosabb, és a gazdasági fejlesztéseket előmozdító gazdálkodás (egyelőre persze, a jelenlegi szűkösebb 'jogi keretek és az állandó gyanakvás, bizalmatlanság közepette manőverezve), a (helyi-területi adottságok és lehetőségek gazdasági-befektetési célú propagandája, azaz egyfajta — ma még csak kezdeti lépéseket felmutató — ,, területma rlketing” stb. Mindezeket összefoglalóan beruházás és vállalkozásösztönző intézkedéseknek tekinthetjük. (Fő jellemzője azonban ezeknek a közvetlenség, vagyis az, hogy pótolja, kiegészíti — olykor 'helyettesíti — tanácsi irányítási eszközökkel azt, amelyet a fejletlenség, a kialakulatlanság és a krízis miatt önmaga a gazdaság és a gazdasági szereplők nem képesek teljességgel megvalósítani, bár tipikusan gazdaságon belüli funkció lenne. Úgy gondolom, hogy mindezek azonban a válság- kezelésnek csak a „gyorsprog- ramjait" adják, a tartósabb siker, a területi válság leküzdése hosszabb távú, kevésbé közvetlen területi politikai elemeket is igényel, amelyeknek főbb jellemzője, hogy a gazdasági környezetet alakítva, for-. máivá teszi lehetővé és ösztönzi a vállalkozást. A befektetéseknek, a fejlesztéseknek, a gazdasági expanzióknak ugyanis a — vélt vagy valós, most ne vitassuk — tőkéhiány mellett ma a legnagyobb akadálya az összefoglalóan üzleti szolgáltatásnak (infrastruktúrának) nevezhető gazdasági-vállalkozási szolgáltató közeg szinte teljes hiánya. Már ma sem elég általában egy vállalkozás perspektívát remélő beindításához csak egy ötlet és az induló tőke. A vállalkozás létrehozása, megszervezése, a kockázat reális keretek közé szorítása egy önálló ,.szakma", amelyet bizonyos fokig minden egyes vállalkozó idővel megtanulsat, kikínlódhat, csakhogy túl nagy ráfordítással. Azután sorolhatjuk tovább a vállalkozáshoz szükséges többi elemet, úgymint: az egyre értékesebb információ, a kapcsolatszervezés, a tanácsadás, a beszer- zési-értékesitési ügynökség, a reklám és marketing, a szer- vezetátalakitás lebonyolítása, a vállalkozásbiztositás, a sok kisebb megtakarítás összegyűjtése és biztonságos forgatása (befektetése) stb. Mindemellett van egy másik tényező is, amely e szolgáltató intézményrendszer mielőbbi létrehozását sürgeti, nevezetesen, a napirenden lévő valós önkormányzati tulajdon megteremtése és a privatizáció e tulajdoni szférában. Sokszor az a benyomás támad az emberben, hogy sokak — köztük 'jelenlegi vagy lehetséges jövőbeni döntéshozók — várakozása, reménye „megáll" a települési tulajdon létrehozása meg a privatizáció lebe-* tővé tétele jogi aktusánál. Pedig e vagyon önmagában tulajdonképpen semmi, e tulajdont megfelelően működtetni kell, hogy a remélt források megteremtődjenek. Vagy ami a 'privatizációt illeti: az adott objektumokat értékelni kell, a magánkézbe adás lehetséges módozatait, irányait, a funkciót érintő megkötéseket, esetleg a pénzügyi kedvezményeket mérlegelni kell, a privatizációt szervezni kell, dönteni kell, pályáztatni kell stb. A működtetést és a privatizációt nem lehet és nem is célszerű döntően az önkormányzati szerveken belül, mintegy apparátusi-igazgatási úton megoldani. (Ehhez szervezet, méghozzá nem is egy, és nem is egy speciálisan erre a leladatra létrehozott cél- szervezet kell, hanem a közreműködő szolgáltató egységek, vállalkozók sokasága, megfelelő versenypozícióban létezve. Minden jel arra mutat tehát, hogy halaszthatatlan szükség van e szolgáltató szféra megteremtésére. Egészen egyszerű ügyek mutatják már ma is, hogy ennek hiánya milyen gondokat okoz. Gondoljunk csak arra, hogy elég gyakran a sajtó útján keresik egymást a potenciális partnerek, a különböző pályásatok formaitartalmi követelményeit az emberek nem mindig tudják produkálni, és emiatt — valamint az információ hiánya miatt is — a meglévő alapok, források igénybevétele sem történik meg. Lehet, hogy ma még sok a felesleges bürokratikus elém, de a vállalkozásnyitás, a támogatásokhoz, az alapokhoz való hozzájutás a laikus számára mindig is bonyolult lesz, már csak azért is, mert ezen kedvezményekés juttatások nyújtói többek között a pályázati rendszerben is biztosítékot akarnak találni a felhasználás megfelelő hatékonyságára és célirányosságára. A hiány pedig „fekete piacot" szül: tudjuk, a pályázatok összeállításánál máris 'haszonlesők bábáskodnak, komoly sápot akasztva le a leendő vállalkozótól. De nemcsak az egyéni vállalkozók .szenvedik e 'hiányt. A vállalatok, gazdálkodó egységek szervezeti átalakitása,. új vállalkozási formák meghonosítása, netán a közvetlen, belső vagy külföldi piacra jutás ugyanígy komoly megpróbáltatással jár, és olykor bizony kudarccal is. E szolgáltató szféra önmagától, kizárólag vállalkozási alapon, a szükségleteket felismerő, automatikus tőkemozgás révén, vagyis tipikus piaci alapon nagyon lassan, túl lassan jöhet létre. Látni kell, hogy az ilyen tevékenység bevezetése és a megfelelő szintű, tartós jövedelmezőség elérése viszonylag lassú, a megtérülés a közvetlen, „mindennapi" vállalkozáshoz képest kezdetben kisebb, jóllehet, biztosabb és tartósabb. Tapasztalat az is, hogy e funkciók kezdetben más, például kereskedelmi, kereskedőházi műveletek hozadékónok átcsoportosításával finanszírozhatók, és így a létrejött szervezetek látszólag alaptevékenységüktől eltérő üzleteket, vállalkozásokat csinálnak, illetve kénytelenek csinálni. Egy szó, mint száz, e szféra létrehozása a területi politika aktiv segítségét, támogatását, ösztönzését igényli, akár oly módon is, hogy az irányitó szervek (a tanácsok, önkormányzatok) maguk is belépnek (időleges vagy tartós céllal) ezekbe a vállalkozásokba, vagy kezdeményezik (akár jövedelemkiesést is vállalva) azokat. A tapasztalatok szerint ez egyáltalán nem szokatlan forma, sőt a területi irányítás funkciójához sokkalta jobban illeszkedik, mint a közvetlen vállalkozás, vagy főleg az aktív, a vállalati döntésekben is részt kérő részvénytulajdonlás. A címben feltett kérdés tehát az, hogy mi viszi át a szükséges vállalkozásokat az akadályokon? A válasz pedig véleményem szerint egy sokoldalú és dinamikusan üzleti szolgáltató szervezet, amelynek a gyors kiépülését minden rendelkezésre álló eszközzel segíteni kell. Paradox módon azonban az önkormányzati váltással, a tulajdonnal és a privatizációval kapcsolatos várakozások, az átmenetiség bizonytalansága és a bizalmatlanság gátolják, sőt olykor blokkolják az éppen az új ön- kormányzati tulajdon működtetéséhez, a privatizációhoz és a vállalkozásélénkítéshez szükséges üzleti szolgáltatási háttér lehető leggyorsabb kiépülését. Hrjjpi László, az MTA Regionális Kutatások Köfcontjána'k tudományos rmjnkatársa Székely népviselet a Tolna-Mözsön berendezett falumúzeumban (Horváth Norbert) Tíz hét alatt elkészíthető __________________________________________________________________ V állalkozások minden mennyiségben Elkészültek a pécsi ipari park tervei A VOSZ területi csoportjának kezdeményezésére idén év elején alakult megyénkben az S. B. H. Ipari Park Kit. azzal a célkitűzéssel, hogy csatlakozva a pécs-baranyai szerkezetátalakítási törervé- sekhez egy ipari parkot hozzon létre. A megalakulás óta eltelt hónapok alatt a kit. számos helyi gazdasági kezdeményezés megvalósításába folyt bele, vezetői azonban nem mondtak le a fő cél, az eredeti elképzelés megvalósításáról sem. Felvették a kapcsolatot Európa legnagyobb ipari parkjának, a trieszti zónának a képviselőivel, valamennyi jelentkező külföldi partnerrel megismertették terveiket. így az olaszok mellett franciák, osztrákok, sőt amerikaiak is felajánlották hasznosítható tapasztalataikat, segítségüket. Az elgondolás szerint az ipari létesítmény első lépcsője a Pécsi Hőerőmű melletti 10 hektáros, más célra nehezen hasznosítható területen valósulna meg. Létrejöttével a park kezdő és működő vállalkozásoknak nyújtana segítséget úgy, hogy a különféle tevékenységeket megfelelő műhelycsarnokkal és infrastruktúrával látja el. Az ipari centrumot egy központi szolgáltató egység fogja : majd össze, amely igény iszerint irodai, ügyviteli, számsjteli, üzleti tanácsadói minőségben támogatja a vállalkozásokat. A szolgáltató házi komoly szerepet vállalhat a|lmarketingmunkában, ugyanakkor a kereteiben tervezett vállalkozásélénkítő bank létrejöttével financiális támogatást is nyújthat majd a park részeseinek. Tovább emeli az elképzelés értékét, 'hogy az ipari centrum részeként működne egy úgynevezett inkubátorház, ami a munkájuktól megválni kényszerülő bányászok, más dolgozók vállalkozóvá képzését segítené elő, ingyenesen. A tervek előkészítésével párhuzamosan a kft. megkezdte a megyében jelentkező igények felmérését. Mivel az eredmények biztatóak voltak, az elképzeléseket az ipari és a munkaügyi tárca elé is beterjesztették. Az ötletnek mindkét minisztériumban kedvező volt a fogadtatása. Az előzetes kalkulációk szerint az ipari park első lépcsőjének megvalósítása mintegy 500 millió forintba kerül. Az igények szerint a 10 hektáros területen 30-40 vállalkozás kaphatna helyet, a Dél-dunántúli Tervező Vállalat erre vonatkozó tervei már elkészül* tek. Az egyetlen szorító előírás, hogy a tevékenység nem lehet környezetszennyező. Az összeszerelhető üzemcsarnokokat nyugati partnerek szállítják majd, ígéretük szerint 10 hétnél nem kell több a fogadókész állapot eléréséhez. Bár a beruházók többsége körvonalazódott már, a tervben egyelőre vannak még tisztázatlan pontok. A kft. 150 millió forintot pályázik meg a megyei foglalkoztatási alapból, hiszen már az első lépcső megvalósulása 3-400 új munkahely létrejöttét eredményezné. Erről a kérdésről az elkövetkező REF-ülések egyike fog dönteni. A 'külföldi partnerek bevonásával kapcsolatosan ugyancsak nagy a jelentősége a helyi önkormányzatoknak a vállalkozáshoz fűződő viszonyának. A jelentkező nyugati tőke ugyanis egyfajta garanciát lát a tanácsok részvételében. Optimális esetben a kft. szeptemberre tervezi a beruházás megindítását. A kiszemelt terület adottságait figyelembe véve, siker esetén a vállalkozás szinte korlátlanul tovább bővíthető. K. E. r ——i--------H eti jegyzet Fordított világ Ebbe a táborba nem a szülők hozták a gyerekeket nyaralni, 'hanem a gyerekek őket. Negyedik éve, hogy Balaton- berényben, a Baranya Megyei Gyermek- és Ifjúságvédő Intézet herényi üdülőrészében együtt nyaralnak nevelőszülők és gyerekek, illetve a gyermekvédelemben dolgozó szakemberek. Amolyan hivatalos tábornak tűnt ez első hallásra, de a néhány órás-ott-ta,- tózkodás más véleményt formált. Már csak azért is, mert nem volt semmilyen kötött programjuk. Így aztán mindenki kedve szerint gazdálkodott az idejével, akkor pihent, fürdött, amikor akart, ha volt kedve, a többiekkel tartott az esti moziba, ha nem olvasott vagy zenét hallgatott. A dús lambú fák árnyékában együtt kötögetett a gyámügyes io- él. gász, a védőnő, az intézőn igazgatóhelyettes a gyerekeket nevelő asszonyokkal. Csendesen beszélgetve, kötésmm- tákat, élményeket és tapasztalatokat cseréltek. A 39 gyerek közül mindig akadt néhány, aki körülvette őket, aikik egy része nem először van ilyen-táborban, s akiket mindannyian jól ismernek. Mint a 15 éves Bálint János, akit Jovannak szólítanak, s aki a 71 éves nagydobszai Péter Sándornénál él 1978 óta. Ide is együtt jöttek. Bár a tábor egy fillérjükbe nem kerül, a napi fagyira, a csúz- dára is telik abból a 20 000 forintból, amit a megyei gyermekvédelem erre- a tábor-a adott, azért hoztak magukkal pénzt, hátha kell valami, ötezer forintot szánt erre a tíz napra a mama, akit Jovan a világ legtermészetesebb módján tegez, és akit félbeszakít, amikor a betegségéről beszél, mondván: mama, te nem lehetsz beteg, neked sokáig kell élned, különben mi lesz velünk? A vele egyidős társára, Kosaras Mihályra gondolva fogalmaz többes számban, aki szintén Péter Sándorné fogadott gyermeke, s akivel nagyon ragaszkodnak egymáshoz. A mama azóta jár nyaralni, hogy van ez a tábor. A fiúk nem akarnak nélküle nyaralni. Bulátkó Sán- dornét nemcsak ide, ha lem Bécsbe is a nevelt kislánya, a 13 éves Tabi Marika vitte el. Második lett az Osztrák Televízió pályázatán a Dunáról írt versével. Jutalomként három napig vendégeskedtek Bécsben. Mi másról esne jól beszélgetni nyaraláskor, ha nem a szép élményekről, a napi örömökről. De nem zavarja a pihenés derűs nyugalmát az sem, hogy folyton visszatér egy téma, a jövő, a kérdőjeleivel együtt. Részben azért, mert most még azt sem lehet tudni, hogy lesz-e jövőre is ilyen tábor, részben azért, mert nagyon kíváncsian várják, hogy azok a változások, amelyek most formálódnak, mit hoznak a gyermekvédelemnek, közelebbről a nevelőszülőknek. A hírek szerint, a kormányzat célja, hogy minél több gyerek nevelkedjen családban, vagy legalábbis családias környezetben. Az a törekvés, hogy többen vállalkozzanak nevelőszülői feladatra. Baranyában pillanatnyilag 240 nevelőszülőnél több mint 500 gyermek él. A 240-ből 'hét a hivatásos. Ha lenne rá státus, legalább hússzal azonnal emelkedhetne a számuk, mondják a baranyai illetékesek. A hivatásos nevelőszülői státus ugyanis- azt jelentené, hogy fizetést 'kapnának és munkaviszonynak számítanának azok az évek, amelyeket mások gyermekének felnevelésével töltenek. Sokan vannak az országban, akik magukhoz vettek gyerekeket, de ezt nem hivatásos nevelőszülőként vállalhatták, vállalták. Elmentek felettük az évek, már nem ők törődnek másokkal, hanem rájuk kellene figyelni. Ezzel a céllal alapították idén Nyíregyházán az Életerő Alapítványt, amelyből járadékot fizetnek azoknak az asszonyoknak, akik intézeti gyerekeket neveltek fel. Baranyában 13- an kapják. A szám önmagában nem sokat mond. Mint törekvés, sokkal többet. Egy állomás azon az úton, melynek célja, hogy 'helyére kerüljön minden, ami nem ott vök. T. É.
