Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-09 / 96. szám
1990. július 9., hétfő űj Dunántúli napló 3 A rendőrlány fölcsatolta pisztolytáskáját Még az autóbuszok is megálltak Főiskolások nyári gyakorlaton (Folytatás az 1. oldalról)- A főiskolán tesznek különbséget a Hűk és lányok között? — Egyáltalán nem. Ugyanúgy tanulunk, s teljesítjük a gyakorlati feladatokat is. mint a fiúk. Igaz, kriminalisztikán, amikor lábnyomot hívtunk elő, én például csupa gipszes lettem, a fiúk nem. zálni-.. Biztos hosszú idő kell hozzá.- Milyennek találják a főiskolai oktatást?- Érdekesnek. S az is sokat számít, hogy igen jó tanáraink vannak. Most, hogy társadalmi változás következett be, egyes politikai tárgyak el is maradnak. Jó lenne még viszont, ha több testnevelésórát tartanának — mondja Szilárd és a többiek is bólintanak. — A televízió vagy a bűn ügyi regények hatására keletkezett a nagy vonzalom?' - kérdezem félig viccből s ők harsány nevetés kíséretében tiltakoznak. Olvastak ugyan bűnügyi regényeket, néztek filmeket, de az más. A mindig snájdig, jól fésült szuperrendőrök ritkán lelhetők föl a hétköznapokban. Bár ök is arra törekednek, hogy jól csinálják majd a munkájukat. Gergely Három rendörföiskolás: Gergely György, Gyimesi Szilárd, Draskóczi Jenő- Mit csinál itt a szigetvári rendőrkapitányságon és hogyan fogadták? — Szívesen fogadtak. Ez alatt a hónap alatt a parancsnoki munkát kell gyakorolnom. Eligazításokat tartani, megszervezni a szolgálatokat. Még furcsa, de biztos megtanulom. S mire visszajövök ide dolgozni, már nem találom különösnek. Három fiatalember ül velem szemközt a pécsi rendőrkapitányságon. Gergely György III. éves, Gyimesi Szilárd és Draskóczi Jenő II. évesek. Gyimesi Szilárd közrendvédelmi-^ közlekedésrendészeti szakos, a másik két fiatalember bűn- ügyes. Gergely Györgyöt másodszori próbálkozásra vették föl a főiskolára, Gyimesi Szilárd érvényes jogi felvételit cserélt el a rendőrföiskola kedvéért, Draskóczi Jenő a főiskola előtt másfél évig vizsgálóként dolgozott. Mindegyikük azt mondja, már gyerekkorukban rendőrök akartak lenni. György hozzáteszi: lehet, hogy nem éppen divatos felfogás, de ők azért úgy érzik, ez nemcsak munka, hanem hivatás. Elképzeléseik egyeznek abban, hogy elhatározták, mindenkihez jóindulattal közelednek s a rendőrben esetleg fellépő előítéleteket a gyanúsítottakkal szemben megpróbálják hosszabb idő után is elhessegetni. Az is tetszik nekik, hogy ez a pálya nem mechanikus, hanem gondolkodásra serkentő, felelősségteljes. S családi példák is lebegtek a szemük előtt.- Előítéletről már szó esett. S a rendőri pályával szembeni előítélet nem zavarja önöket? — Nem - jelenti ki határozottan Gergely György. Egyébként — folytatja, - igazából nem értem mi táplálja ezt a fajta előítéletet. A rendőrség, csendőrség intézményét a társadalom termelte ki. Igaz, a történelemben a rendfenntartó erők az elnyomók oldalán álltak. Az ebből fakadó ellenszenvet kell nekünk kompen— A kollégiumban katonás rend szerint kell élni? — Január óta lazultak a kötöttségek, nincsen szobaszemle s más formaság. A kollégiumból egyébként eddig szabadon járhattunk bárhova, színházjegyeket pedig ingyen kaptunk. Hordható civil ruha, sokan szakállt, bajuszt, hosszú hajat növesztettek, ami eddig tilos volt — mesélik. — Mindhárman vissza akarnak jönni Pécsre dolgozni. Van-e már most olyan határozott elképzelésük, vágyuk, amit szeretnének érvényesíteni? — Már beszélgettünk erről - szólal meg Jenő és Gyuri szinte egyszerre. Az nagyon jó lenne, ha egy-egy üqyre több időt lehetne fordítani, s ha a gyakorlatban is jobban lehetne érvényesíteni, amit pszichológiából tanultunk. Időt szánva beszélgetni a tanúkkal, a gyanúsítottakkal, a szabálytalanságot elkövetőkkel, hogy mindig kiderüljön, mi is cselekedeteik indítóoka. B. A. Jusson ebéd a szegényeknek is Gulyóságyú és ingyenkonyha Próbaégetés Bereinenden FUst nélkül Dr. Kálmán János, a Környezetvédelmi . Kft. elnöke, illetve a cég csaknem valamennyi szakembere péntekre virradóra egy szemernyit sem aludtak. Hosszú-hosszú procedúra után csütörtökön délben fél 1-kor a tárolótértől kiépített vezetéken, a speciális égőfejen keresztül végre bejutott az első adag gyógyszer- gyári oldószermaradék - rendkívül veszélyes hulladékanyag — a BCM Rt. klinker- égető kemencéjébe. Azt megelőzően alapos és folyamatos méréssel a különböző ellenőrző szervek tisztázták az úgynevezett alapállapotot, amihez viszonyítva figyelemmel kísérhetik, hogy az új adalékanyag használata milyen változásokat idéz elő az égőtérben. Röviden: okoz-e a környezetre nézve bárminemű veszélyt a gyógyszergyári oldószeres hulladékok égetése? Minden előzetes számítás ezt az aggodalmat feleslegessé teszi, természetesen a Környezetvédelmi Kft, által kifejlesztett, teljesen zárt technológia is. Mindenesetre ezekben a napokban a helyszínen a KVM két megyei igazgatósága mellett a Környezetvédelmi Intézet, az Országos Közegészségügyi Intézet, a Köjál, a Szilikátipari Kutató Intézet szakemberei is állandóan a műszereik mellett vannak, gyors időközönként értékelik az eredményeket — van olyan vizsgálati anyag, amit külön futár visz a fővárosba, hogy onnan órákon belül visszajöjjön az analízis -, s eddig az „éles” helyzetben közbeavatkozásra nem volt szükség. A próbaégeté.s első szakasza 10 napig tart, ezalatt mintegy 450 köbméter veszélyes hulladék ég el a beremendi kemencében, ahol 1600 fok körüli a hőmérséklet. Az értékeléshez szükséges szünet után a második „ütemben" újabb 700—800 köbméter veszélyes hulladékot semmisítenék meg. Az már most kiderült: túl azon, hogy kockázatmentesen szabadulhatunk meg ezektől az anyagoktól, a BCM Rt. óránként körülbelül egy köbméter fűtőolajat takarít meg. A cél azonban — hallottuk Kálmán János doktortól, a Környezetvédelmi Kft. elnökétől — kicsit még odébb van: tudniillik a gyógyszergyári oldószeres hulladékokban összekeveredett különböző értékes anyagoknak mintegy 70—80 százaléka megfelelő eljárással, technológiával visszanyerhető, s csak a maradékot kell majd égetéssel megsemmisíteni. Az a „készlet" azonban, amit jelenleg a kft. tárolóhelyén tartályokban tartanak, még elégetésre kerül. Mégpedig itt, Beremenden, ahol gyakorlatilag végtermék nélkül semmisül meg. Hogy ez mennyire fontos, egy fotóval illusztráljuk: a kft. által kifejlesztett technológia hiányában eddig Magyarországon „az Isten szabad ege alatt" egyszerűen meggyújtották a" veszélyes hulladékok nagyobbik részét. A képen jól látható: mintha a pokol szabadult volna el... S ez nem is olyan csalóka látszat! Marad persze a kérdés: az új és biztonságos eljárás kinek és milyen hasznot ígér? Túl azon, hogy. megszabadulhatunk ezektől a veszélyés anyagoktól, a BCM Rt. fűtőanyagot vált ki - nem is kevés olajat —, ugyanakkor a környezetet fenyegető anyagokat „termelő” cégek fizetnek az elégetésért — ezen osztozik a kft. és a BCM. És ami talán a leglényegesebb: a rendkívül szigorú és sokoldalú ellenőrzés egyértelmű választ ad arra, hogy a cementgyári klinkerégető, kemencék valóban alkalmasak a veszélyes hulladékok megsemmisítésére. Ez pedig nem csak Baranyát szabadíthatja meg egy régóta megoldatlan, óriási gondtól. {Mészáros A. Kabaré a Pécsi Nyári Színházban PécseH- is szerelnének belevágni A gulyáságyút a nyugatnémet Vöröslkereszt küldte. Még okikor, amikor itt voltak az iNDK-ból menekültek. Ök elmentek, a gulyáságyú maradt. Május 11-én és 12-én vetette be a Magyar Vöröskereszt a fővárosi Asztalos János parkban. Ide hívták azokat, akik a mindennapi nélkülözésben már -addig jutottak, hogy e'bédre sem telik nékik. A gulyáságyúban egyszerre 350 személyre lehet főzni, ezen a két napon kétszer főztek. Több száz embernek osztottak gulyást, de ez csak két napi ebéd volt. Pont ebből kiingjulva igyekezett a vöröskereszt lehetőséget találni arra, hogy ha nem is ennyi embernek,, de a leg rá szorultabbaknak naponta adjanak meleg ételt. Az Orvosok Világszövetségével együtt júniusban be is vezették az ingyen konyhát, egyelőre csak 100 embernek. Közülük 25-en a Dobozi úti átmeneti munkásszállás lakói. A lepusztult épület udvarán már fél tizenkettőkor sorban állnak az emberek. A 49 éves, rokkant nyugdijas Gecse László, a 35 éves mozgássérült Fehérvári László ugyanúgy, mint a 70 éves Zsadányi János. Mindhárman évek óta az „átmeneti" munkásszállás lakói. Magányos, beteg emberek, akik a holnapot is csak ezekre a lelakott, több ágyas szobákra tudják tervezni.- Csak azok kapnak ingyen ebédet, akiknek nagyon alacsony a nyugdíjuk, vagy any- nyira betegek, hogy nem tudnak dolgozni - mondják. — Júniusban 25-en voltunk, de úgy hallottuk, hogy júliustól már kétszer ennyinek adnak, de lesznek, akiknek fizetniük kell. A Csepel Vendéglátó Vállalattól hozzák az ebédet. Egytálételt adnak, nekünk ez nagyon megfelel. — Kíséhl éti jelleggel három helyen — a Dobozi és a Könyves Kálmán körúti szálláson, illetve Csepelen — indítottuk az ingyenes ebédosztást — mondja Simon Jánosné, a Vöröskereszt országos vezetőségének szociális - szolgálatvezetője. A csepeli ötven, személy ingyenes étkeztetését júliustól átvállalta a csepeli tanács, az ő helyükre másokat tudunk sorolni. Kevés a pénzünk, ugyanakkor nap mint nap azt tapasztaljuk, hogy egyre több embernek nem futja meleg ételre, vagy nem tudja beszerezni. Az a célunk, hogy minél többnek jusson legalább ebéd, s ezért az ötezer forinton felüli jövedelemből élőktől napi tíz forint térítést kérnénk. A hírek szerint Vácon kezdték el a legrászorultabbak ebédeltetését, Szegeden most szervezik és a pécsiek is szeretnének mihamarabb belevágni, de nincs pénz. Márpedig az ingyen-, illetve a szegénykonyha „bővítésére" sajnos szükség van. Többek között ilyen céllal született az OTP és a Vöröskereszt alapítványa, amelynek kuratóriuma a héten tartotta első ülését. A jövőben erre, illetve az ingyenkonyha csekkszámlájára várják az adományokat, melynek száma: 8154 MNB 235- 90171. T. É. Először is már egy elharapott nevetésben, de egy csenevész mosolyból induló, kárpithasogató röhögésben is ott rejtezik. A homo lu- dens, a játékos ember derűje ez, amelyhez elég a pesti vicc, az anekdoták, lete, hogy a mindig túlélő pesti vicc, az anekdoták, friss pletykák révén ördögi legyen a ragály, s dagályként áradjon, ha még sar- kantyúzzák is. De ne legyünk szélsőségesek. Dörrög Zultán most nem lop tankot, és a l^gió sem tevegel tova monoton, a kocsma most nem dől össze Fülig Jimmy fülsüketítő pofonjaitól, legfeljebb ha Senki Alfonz szelleme jelenik meg elegánsan, hűvösen, kezét finoman a zöld brokát színpadi függöny széléhez emelve. A kaposvári Csiky Gergely Színház egy szolidabb, négy fal közé zárható világot elevenített fel a tegnap esti bemutatón, olyan világot, amelynek ősforrásai közt ott van Kisfaludy Károly helyzetkomikuma is, mindazon túl és elsősorban a húszas évek bohózata, az a világ, amikor még a humorban a közelmúltból még az önmagát elemésztő Nagy Hör rejtezik Rejtő? Endre, az örök kaján Karinthy, vagy Szép Ernő jelentette a mértéket. Koltai Róbert rendezésével elsősorban arra törekszik, hogy a Rejtő-kabaré a gyomrot kevéssé megülő, derűs nyári színfolt legyen. Ebben a szellemben komédiázik Kelemen József Kucsera, a pitiáner zsaroló szerepében, a szűk térbe eképpen robban bele a joviális igazgatót, majd a derék tűzoltót alakító Lipics Zsolt hypomán har- sánysága, eképpen csábul el a férfinép Pogány Judit, Kristóf Kata csábitásaitól. Kétségtelen, Spindler Béla doktor úrként, artistaügynökként is jól érzi magát a bőrében, de az alázkodó, érzéseiben kissé bezápult, megavasodott hivatalszolga figurájának megformálása a könnyed komédiázás klasz- szikus pillanatait jelentik, A zárójelenet, a cirkuszi Akrobat ejl-ben talán túlságosan is féktelen, a gatyakeresés ürügyén - stílszerűen szólva — jobban gatyába lehetett volna rázni, de így, együtt, akár a kánikulai fülledtségtől szabaduló nyáridő, egy kis érkező többletoxigén, borzongató szél a bágyadtság után. B. R.
