Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-08 / 95. szám
Labdarugó MB II. Bőzsöny: bravúr és csalódás Keszthelyen az edzőcsere sem segített ,,Kicsit csalódtam . . . Tán önmagomban is. Nem sikerült a kitűzött célt, a kilencedik helyet elérni, pedig őszszel a hatodikak voltunk, s tavasszal is végig jobban álltunk a kilencedik helynél. Az utolsó mérkőzésen a riválisok meglepetésszerű eredményei miatt két hellyel visszacsúsztunk. Furcsán logok most fogalmazni: a tavaszi szereplésünket tekintve két ellentétes szót kell egymás mellé tennem: bravúros csalódás volt... Amilyen körülmények között megszereztük a tavaszi húsz pontunkat (ősszel is csak egy- gy el szereztünk többet) az bravúrosnak mondható - a csalódás pedig, hogy ennek ellenére is csak 10-ikek lettünk. A bravúrról: Kovács Zoli és Martina gyakorlatilag az egész tavaszt kénytelen volt kihagyni sérülés miatt. Adi hét mérkőzésen nem játszhatott és egész tavasszal adós maradt a góllal. Hrotkó, Ritter és Lőrincz sérülései szintén rosszul jöttek, a kiállításokról és az ezekkel járó eltiltásokról nem is beszélve. Ezek Így együtt, még egy erősebb játékosállománnyal rendelkező csapatnál is komoly problémákat okoztak volna. A harmadik évemet húztam le Mohácson, sokan azt mondták, ennél a csapatnál már kettő is bőven elég, a harmadik meg ajándékként is tellogható. Azt hiszem, az hogy mennem kell az utolsó fordulóban dőlt el végleg — Először fektette kétvóllra a Nagykanizsát a mo hácsi együttes. Igaz, mindjárt 3-0-lal küldték haza a zalai olajosokat. A sikerből nagy részt vállalt Hrotkó és Ratting (mindketten fehér mezben), bár a képen mintha egymást akadályozták volna. igaz, én szívesen maradtam volna, még akkor is, ha néhány embernek szúrtam a szemét. . . Elsősorban azt hozták lel ellenem, nem vagyok elég keménykezű, én meg azt mondom, a játékosokat alkotótársnak kell tekinteni, nem pedig beosztottaknak, akiket állandóan rendszabályozni kell. Egyébként abban, hogy ők Így látták, nem biztos, hogy nincs igazuk. Lehet, hogy kicsit közelebb engedtem magamhoz a játékosokat mint kellett volna. Nem tudom. S ennek ellenére Is azt mondom, ha nem vagyunk ilyen balszerencsé'sek akár hetedi- kik is lehettünk volna. Befejezem Mohácson a munkát. . . Tárgyalok néhány NB ll-es csapattal, de hogy kikkel, az egyelőre maradjon titok. S ha lehet egy kérésem: a sajtón keresztül szeretném megköszönni a játékosoknak, a vezetőknek és a szurkolóknak azt a támogatást, amit ez alatt a három év alatt tőlük kaptam. Utódomnak pedig sok sikert kívánok." (Bőzsöny Jánosnak, a mohácsi Új Barázda labdarúgócsapata edzőjének értékelését olvashatták. Úgy gondoltuk, mivel más helyen folytatja, biztosítanunk kell számára a lehetőséget, hogy a bajnokság tanulságait saját szemszögéből mondhassa él.) (pauska) Ha el lehet mondani egy csapatról, hogy eleve esélytelenül vágott neki a bajnokságnak, akkor ez a megállapítás maradéktalanul érvényes a Keszthelyre. Még meg sem kezdődött a pontvadászat, máris edzőgondok nehezítették a Balaton-parti gárda helyzetét. Rutinosnak mondható együttessel vágtak a bajnokságnak, azzal a reménnyel, hogy a 10-12. hely valamelyikét megszerzik. Ennek ellenére végig a kiesés ellen küzdöttek, mint már tudjuk, sikertelenül. A kudarc fő okai? Elsősorban a rendkívül gyenge és gólképtelen támadójáték. Számos találkozót veszítettek el a hajrában taktikai fegyelmezetlenség miatt. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a hajrában ismét edzőcserére volt szükség: Fuisz Jánost Varsányi Sándor váltotta fel. Ö sem tudott segíteni a csapaton, amely egész évben anyagi gondokkal is küzdött, ráadásul nem volt egységes a csapat és az egyesület vezetése sem. Ilyen előzmények után és ilyen körülmények mellett nem is várhattak csodát Keszthelyen a szurkolók, akik - dicséretükre legyen mondva - végig kitartottak a csapat mellett. E. E. „Huzatos” volt a zalaegerszegi pálya Élvonalbeli szereplés után a második vonalban kezdte meg szereplését 1989 őszén a Zalaegerszegi TE labdarúgó-csapata. Mi más lehetett volna a cél, mint a visszakerülés? Ezt az óhajt fogalmazták meg a szurkolók és a szakvezetők is. A gyenge rajt után hamarosan edzőcserére került sor a zalai kék-fehéreknél. Rónai Istvánt Kereki Zoltán váltotta fel. Úgy tűnt ezután, hogy sínre kerül a ZTE (két gólzáporos győzelem), ám hamarosan kiderült, hogy ez csak fellángolás volt, s továbbra is csikorgott a gépezet. A hazai gólkirály, Kómán Attila eladásával tovább csökkentek a visszajutási remények. Az igazsághoz tartozik, hogy Zalaegerszegen csak titkon bíztak a bcjnoki cím megszerzésében, inkább az osztályozás helyezés kivívásában reménykedtek. Mint ismert ennek a megszerzése sem sikerült, tehát ősztől továbbra is az NB II- ben szerepel a ZTE. Hogy mi volt ennek a kudarcnak az oka - mert ezt szinte mindenki annak tekinti Zalaegerszegen - nehéz lenne egyetlen mondatban megfogalmazni. Feltűnően gyengén szerepelt hazai pályán az együttes. Különösen feltűnő, hogy a zalai csapatok közül mindkétszer kikapott az Olajbányásztól, de a Keszthely otthonából is vereséggel távozott. Bár Kereki Zoltán meglehetősen kevés támogatást kapott az egyesülettől, a szakosztálytól, neki azt vetik a szemére, hogy nem sikerült egy stílusosan játszó csapatot kialakítani a rendelkezésre álló iátékosállományból. Apropó játékosok: általános a vélemény, hogy ők sem követtek el mindent a siker érdekében, azt hitték, hogy az NB l-es múlt elég a győzelemhez. Egybehangzó a vélemény, hogy a jelenlegi ZTE nem is érdemelte volna meg az NB l-be jutást, hiszen a pillanatnyi keret alkalmatlan arra, hogy a rendkívül alacsony színvonalú bajnokságban meg tudjon kapaszkodni. S még egy kritika a ZTE teljesítményével kapcsolatban: a játék hű tükre a nézőlétszám volt. A legtöbb hazai találkozón a nézőszám nem érte el az ezret. Ekler Elemér Tavaszi bronzérmes a Szekszárdi Dózsa Négy évtizedes jubileumához érkezett a Szekszárdi Dózsa. 1950-től hosszú utat járt be a lila-fehérek labdarúgó- csapata, miközben a járási bajnokságtól a sportág második vonaléiban araszolt. Legnagyobb sikerét az 1971-72- es évadban érte el, amikor a tinédzserkorú szakosztály születésnapi tortájára aranyérem is jutott: így a megyeszékhely reprezentánsa felkerült az NB I. B-be. Tíz esztendővel később még egy bronzérmes helyezésre bonthattak pezsgőt, aztán fokozatosan állandósult az egyesületet egyre inkább szorongató pénzhiány. Vergődött a csapat is, a szurkolók „hozzá edződtek”, hogy kedvenceik rendre a kiesés ellen Éppen azért hatott üde színfoltként az 1989-90-es pont- vadászat. Annak is elsősorban a tavaszi idénye, amikor régen tapasztalt nagyszerű teljesítménnyel az őszt a 13. helyen záró Szekszárd az előkelő 5. helyre avanzsált. — Tavaszi sikersorozatunkban ’ több év fáradságos mun- kéja kamatozott — mondta Teszler Vendel vezetőedző. - Annak ellenére, hogy az őszi teljesítményünk gyengére sikeredett, a bajnokság első felében is bíztató játékot nyújtott az együttes. Fiataljaink már akkor igazolták: lényegesen többre hivatottak a kiesőjelölt helyezésnél. A téli fel- készülés^hozta meg a döntő változást. Arra törekedtünk, hogy magasabb osztályú csapatok elleni edzőmérikőzése- ken nagy erőkifejtésre késztessük játékosainkat. Miután kis híján valamennyi NB l-es edzőpartnerürvket legyőztük, -játékosaink önbizalma jelentősen megnövekedett. így az NB II. tavaszi nyitányán jól felkészült csapattal rajtoltunk. Sajnos, ennek ellenére pályaválasztóként a ZTE-től fájó vereséget szenvedtünk. Szerencsére ezt gyorsan korrigálta együttesünk, és a folytatásban csupán mégegyszer. Mohácson szenvedtünk vereséget. Mindez azt eredményezte, hogy sikersorozatunk alapján á Bp. Volán és a Dunaferr SE mögött tavasszal bronzérmes helyen végeztünk. A vezetőedző ezt követően azt hangsúlyozta, hogy jó szellemű, ütőképes csapat formálódott Szekszárdon.- Meggyőződésem, hogy az országban nagyon kevés szakosztály bírta volna el azt a terhet, hogy sorozatban el kellett adni a csapat meghatározó játékosait, s jelentősebb átigazolások nélkül mindig sikerült a távozók helyére saját nevelésű labda rugókat beépíteni, Mindez növeli a legutóbbi teljesítményünk értékét. hiszen egy nagyon fiatal átlagéletkorú, ' ütőképes együttes formálódott. Döntőnek bizonyult az is, hogy az első csapat körül olyan alkotó légkör alakult ki, amely nagyban segítette fiataljaink személyiségének pozitív irányú fejlődését. Játékosaink mentalitásáról csupán annyit, hogy közel másfél évtizedes edzői tevékenységem során soha nem dolgoztam ilyen jó szellemű, tettrekész sportemberekkel. — Annak ellenére, hogy pillanatnyilag nagyon nehéz helyzetben van egyesületünk, bízom benne, hogy Szekszárd városnak szüksége van NB li-es szintű labdarúgásra. Ennek érdekében megtaláljuk azokat a támogatókat, akrk biztosítják csapatunk fennmaradását. Hosszú évek óta kísért bennünket az anyagiak hiánya, de a mostanihoz hasonló nehéz helyzetben még nem voltunk. Fekete László LELÁTÓ Verebes hangot váltott Vasárnap este véget éra nagy játék, befejeződik az olaszországi labdarúgó világbajnokság. Eddig 51 mérkőzést láthattunk, s bárhogy alakul az utolsó találkozó, a mindent eldöntő Argentina-NSZK összecsapás, összességében jól szórakoztunk. Voltak ugyan taktikai okokból „előre lefutott" mérkőzések, előfordultak gyenge teljesítmények és bírói melléfogások, de azért soha rosszabb világ- bajnokságot. A csoportmérkőzések után egyre érdekesebb lett a küzdelem, drámaivá vált a hangulat. Egyszóval mindent láthattunk, ami csodálatos ebben a játékban. S itt a csoportmérkőzéseknél időzzünk el egy gondolat idejéig. Változatlanul vallom, hogy a FIFA jól tenné, ha módosítaná az előcsatározó- sok lebonyolítási rendjét. Nosztalgiát érzek a tizenhatos létszámú világbajnoki döntők iránt, amikor a csoportokban nem lehetett eny- nyire számolgatni, mint most. Tudom, a csapatok létszámának növelése emeli a bevételt is, és ebben az anyagi-centrikus világban ez meghatározó szempont. Ennek ellenére talán megtalálható annak a módja, hogy huszonnégy résztvevő esetén se matematika óra legyen a csoportmérkőzés. * S ha már szóba jött a pénz, akkor erről beszélhetünk a magyar futballban is. Most már természetes, hogy minden év átigazolási időszakában van néhány szenzáció, akad egy-két olyan labdarúgó, akiért csillagászati összeget kér a klubja. Ezúttal a Haladás rukkolt ki olyan összegekkel, melyek hallatán mindenki felkapja a fejét. Igaz, a szombathelyiek most megtehetik, mert azokért a játékosaiért jelentkeztek vevők, akiknek még érvényes szerződésük van. A ligában kötött „vérszerződés" alapján a klubok csak ott szabnak felső határt az árnak, ahol lejárta szerződés. Az a klub, amely olyan játékost akar megvásárolni, akinek még nem járt le a szerződése, fizessen. A válogatott Bognár Zoltán már elkelt ötmillióért, a Honvéd vette meg. Most Illés Béláért kopogtatnak többen is, de ebből valószínűleg nem fesz üzlet, mert a kikiáltási ár nyolcmillió forint. Az első jelentkező az MTK-VM volt, de megfordult a szerződtetés gondolata a PMSC vezetőinek fejében is. A vételár hallatán azonban elakadtak a tárgyalások. Az Újpest viszont még nem mondott le a középpályásról, bár a jólértesültek úgy tudják, nyolcmilliót a bajnok sem fizetne érte. A helyzetet bonyolítja a Haladás ügyvezető elnökének egy nyilatkozata, miszerint, ha leülnének tárgyalni a Dózsával, nem elképzelhetetlen, hogy ennél többet is kérnének Illésért. Augusztus elején lesz az újabb tárgyalása a Verebes kontra Bognár ügynek. Ismeretes, hogy az MTK-VM mesteredzője a sajtó nyilvánosságán keresztül becsmérelte Bognár játékvezető ténykedését. Az első tárgyaláson nem jelent meg az edző, betegségére hivatkozva, de most már színt kell vallania a bíróság előtt. Könnyen lehet, hogy nem kell ítéletet hirdetni, mert Verebes József a napokban visszafogottan nyilatkozott. Arra hivatkozott, hogy újra megnézte csapata Békéscsaba elleni mérkőzését és belátja, tévedett, mert Bognár alapjában véve kifogástalanul bíráskodott. Szeretné az ügyet ezzel az elnézéssel lezártnak tekinteni. Kérdés, mit szól ehhez Bognár István. Elfogadja-e Verebes elnézés kérését, vagy ragaszkodik az ítélethez. Ingyen KVARCKARÓRA női vagy férfi (elem nélkül) Juwelier FORSTINGER GmbH Tabprstaße 36. A-1020 WIEN
