Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-07 / 94. szám
IO üi Dunäntaii napló 1990. július 7., szombat Ahány iskola Módszeresére A Baranya Megyei Pedagógiai Intézet a Művelődésügyi Minisztérium nemzetiségi önálló osztálya támogatásával 1989 őszén pályázatot hirdetett a nemzetiségi német nyelvet tanító, főképpen a kétnyelvű tanítási kísérletben részt vevő pedagógusoknak azzal a céllal, hogy az egyénileg kialakított módszerek, audiovizuális eszközök, az NSZK-ból és Ausztriából kapott tankönyvek beépítése a mindennapi tanítási gyakorlatba e pályaművek nyilvánosságra hozatalával közkinccsé válhasson. Június 27-én volt a Pedagógiai Intézetben az eredményhirdetés. A beérkezett pályázatok mindegyike olyan gyakorló óvónő, tanító, általános iskolai tanár munkája, aki új nyelvtanítási módok kipróbálója. Ahány iskola, annyi megközelítési * lehetőség. Az utak különbözők, a cél azonos: tudják kifejezni a tanulók gondolataikat a mindennapi életben, ismerjék némelyik tantárgy alapszókincsét, vagyis fejlődjék ki minél jobb kommunikációs készség bennük, s ezzel párhuzamosan, ugyanilyen fontossággal alakuljon ki és erősödjék meg az őseik iránti tisztelet azáltal is, hogy foglalkoznak történelmükkel, szokásaikkal, kulturális örökségükkel. A benyújtott pályázatok jó szinvonalúak voltak. A bírálóbizottság úgy döntött, hogy első díjat nem ad ki, viszont 3 második dijat (8000 Ft) és 2 harmadikat (6000 Ft), valamint 5 jutalmat (3000 Ft). II. dijban részesült Schummer Ferenc igazgatóhelyettes, Boly: „Németórák a kétnyelvű 5. osztályban", Gáspárné Kerner Anna igazgató- helyettes, Boly: Segédanyag az 5. osztályos kétnyelvű környezetismerethez, Schulteisz lózselné óvónő, Pécsvárad: Die Entwicklung zum zweisprachigen Unterricht im Kindergarten von Pécsvárad című munkájával. III. dijban részesült Klobucsnik Imréné tanító, Boly: A német nyelvű kommunikációs képesség fejlesztése az általános iskola 1-2. osztályában, Kincses Tamásné óvónő, Villány: A német nyelvű kommunikációs képesség fejlesztése óvodai foglalkozásokon kívüli tevékenységben címmel írt pályázatával. Jutalmat kapott Somogyié Szántó Ilona, tanár, Gy őriné Meiszter Katalin tanító, Kelbert Imréné tanár — mindhárman bátyiak, - a komlói Április 4. úti óvoda munkaközössége (Lotz Jenöné vezető óvónő, Baranyi Erika, Bi- róné Tóth Ágnes, Gyémánt Ferencné, Klonlárné Kiss Valéria, Oroszné Lovas Zita óvónők). A pályaművek egyik részéből a Pedagógiai Intézet önálló kiadványt szerkeszt és a kétnyelvű iskolák rendelkezésére bocsátja ajánlott segédanyagként, másik részéből az Unsere Schule c. módszertani folyóiratában és a Baranyai Pedagógiai Körképben ad betekintést. Egyébként az érdeklődő pedagógusok a Pedagógiai Intézet folyóiratolvasójában mindegyik pályamunkát elolvashatják. Magyarlaki Józsefné dr. pedagógiai munkatárs A kápelnáspusztai gazda U j tulajdonosa, jobban mondva, gazdája van a kápolrváspusztai, egykori fűztelepnek — a vejti tsz helyett egy vállalkozó. Már látszik a keze nyoma. Piros cserepek mutatják a feketébe hajlók között, hol volt lyukas a tető, a kerítésen kívüli gazhoz lehet mérni, mi lehetett bent, az udvarban is, a lakóház körül pedig már frissen ültetett muskátlik. Kilenc órakor Luzsokon találkoztunk egy ponyvás ARO- val. Ezzel várt bennünket Bódog Józsel, a puszta gazdája. Ennyi eső után személygépkocsival nem lehet megközelíteni Kápolnáspusztát. Előre megmondta Lukácsiné dr. Bar- ta Zsuzsának, a megyei tanács szociálpolitikai csoport- vezetőjének, amikor bevitte kérelmét: anyagi támogatást szeretne egy minta-farmergazdaság létrehozásához, amely egyben szociális foglalkoztató lehetne, 10—12 fiatal számára. Az ARO csúszkál a vizzel telt, gödrös, néhol szinte árkok szabdalta úton. Bennünket azok a gondolatok foglal- koztatnatk, amelyekről idejövet is beszéltünk: létezhet-e, hogy valaki tényleg segíteni akarjon állami nevelt, vagy enyhén fogyatékos fiatalokon? Végül is miért ne? De ha igen, akkor mit akar és mit tud kínálni nekik, és mit kér cserébe? A középtermetű, nyugdíjas korú férfi kezdi a beszélgetést. Magyarázza: ezt az utat jórészt nagy gépek járják, nehéz lenne rendbehozatni és -tartani. De van egy másik is Kemse felől. Bár az hosszabb, és az is erdőn-mezőn vezet át, ezt lesz érdemes lesala- koztatni. A távolban, a mező közepén kivillan egy háztető a fák lombja közül. Ahogy közeledünk, egyre beszédesebb a gazda. Takarmányrépával, silónak való kukoricával beültetett területekre mutatva mondja, hogy ezeket a földeket bérbe vette a tsz-től — összesen 23 hektárt. Bedöcögünk az udvarra, melegítős fiúcska szalad felénk. — A romániai házaspár kisfia, még nem tud magyarul. Hajdúszóboszlóról hoztam őket. A négyéves kisfiú mellénk szegődik, az első épületbe már kézenfogva megyünk be. A három ház közül a leghosz- szabban az egykori fűztelep konyhája és étterme volt. Mellettük néhány helyiség sorakozik. Ajtók, ablakok le- szaggatva, kitekerve. Amit az ide járók nem tudtak elvinni, azt összetörték. A ház egyik fele most baromfiéi: kacsákat, libákat, csirkéket, összesen 500 aprójószágot és egy pávapárt tart Bódog József. Az udvarból egy jókora lekeritett rész a baromfiudvar. A másik, sátortetős házból fütyörészés hallatszik.- Itt lakom én, most hozzuk rendbe. Kék munkaruhás, huszonéves fiatalember üdvözöl bennünket magyarul. A kisfiú édesapja. — Kész ezermester - dicséri o gazda. — Hegesztő és vasesztergályos a szakmája, de szinte mindenhez ért. — Édesapám kőműves volt, ellestem tőle a’ szakmát, meg sok mindent meg kell tanulnia az embernek, ha rászorítja a kényszer — teszi hozzá a fiatalember. A harmadik házban a felesége éppen főz. Ebből az épületből is elhordták minden mozdithatót, feltörték a betont. Két helyiség — Icáék lakása — már kész. Függönyök vannak az ablakokon, bebútorozták a szobát, rádió, tv és virágállvány is került. Mindmind használt, de jó állapotban lévő holmi. A gazda adta nekik.- A zöld határon jöttünk át április 2-án — meséli a fiatal- asszony. - Nekem is hegesztő és mezőgazdasági gépész a szakmám. Két öcsém maradt otthon, szüleim már nem élnek. — Ök is akkor értek a tábor kapujához, amikor én — taglalja történetüket Bódog József. — Olyan házaspárért mentem, akik segítenek nekem itt mindent elkezdeni. Többel beszélgettem, végül velük egyeztem meg. — Hogy szól az egyezség, Ica? — Itt lakhatunk, teljes ellátással. és kapunk havi hatezer forintot. — Elégedett? — Úgy gondoljuk, hogy szerencsések vagyunk. Nem kell albérletet fizetnünk, élelmet vennünk, a ruhát is úgy kapjuk. A szerződésünk három évre szól, s ha akkor elmegyünk, Hamar megbarátkoztak: Bódog József és a Romániából érkezett kisfiú minden a miénk lesz, amit eddig kapunk. A fizetésünket évente állapítja meg a Jóska bácsi. A mostani hatezerből kettőt takarékba teszünk, a többin vásárolunk. Biciklit vettünk a gyereknek, órát magunknak. Tudom, lehetne hasznosabbat is, de nekünk örömünk van abban, hogy ilyesmit elérhetünk.- Mennyit dolgoznak?- Reggel hatkor kelünk, az állatok etetésével kezdünk. Utána reggelit csinálok magunknak, aztán Pista megy a házakhoz, sok a javítanivaló, én főzök, délután meg a kertben dolgozok. A férjem legkésőbb este 8-tól már tv-t néz, én még megcsinálom, ami napközben esetleg elmaradt. Legtöbbször mosok. — És szombat, vasárnap? — Szombaton is dolgozunk, vasárnap pihenünk. Bár a Jóska bácsi azt mondta, hogy szombaton ne dolgozzunk. Mi még ebhez vagyunk szokva. — Mit szokott vasárnap főzni? — Legtöbbször csirkét vágok. Egyet-egyet szoktam, bár a Jóska bácsi mindig mondja, hogy vágjak kettőt. Hármunknak elég egy. a kertben megterem a mellévaló. A kert nagyon szép. Virágzik a paradicsom, mellette hosszan nyújtózó sorokban paprika. Valóban van itt minden, ami egy háztartáshoz kell. A hagymától, zöldségtől kezdve, a krumplin át a karfiolig. És mindenből rengeteg. Ez a terület is hozzá tartozik ahhoz a három hektárhoz, amit Bódog József megvett. — Tudtam, hogy mire készülök, első dolgom az volt, hogy egy napszámossal együtt elvessek mindent, ami az itteni megélhetéshez kell — magyarázza a gazda. — Innét nem lehet átszaladni a boltba. Meg próbálgatom is a földet, milyen növényeknek tetszik a talaj. Motor erőlködése hallatszik az erdőből. Hamarosan megjelenik egy kék Lada, két barna fiatalember ül benne. — Vajszlót keressük, elkeveredtünk, merre kell mennünk? — kérdezi az egyik. Bódog József készségesen útbaigazítja őket: vissza, amerre jöttek. Nem kommentálja, de nem nehéz kitalálni, mi járhat a fejében. Visszamegyünk a házba, Icáék lakásába. — Hát ez az a tanya, amit én mintagazdasággá szeretnék változtatni. Régóta ismerem, hisz itt voltam főagronómus, amíg a két tsz nem egyesült. Aztán elmentem a nagyberé- nyi tsz-be. De visszajártam, itt vagyak vadásztársasági tag. Két hónapja kezdtem mindent. Amikor a feleségem meglátta, azt mondta, elválik tőlem. De ma már ötleteket ad, mit hogy kellene csinálni. Ingázok Siófok és Kápolnáspuszta között. Ott lakom, ott van virágüzletünk. Ha sikerül a tervem, két év alatt olyanná változtatom ezt a környéket, hogy talán magam sem hiszem el, hogyan kezdtem. Szavai nyomán nem nehéz elképzelni az udvart, amelyben selyemfű hullámzik a hatalmas, öreg gesztenye és hársfa alatt. A fürdőmedence is realitás, hisz már nyoma van az udvaron. Az első házban, a helyreállított konyhában húsz—harminc emberre lehetne főzni, mellette az étterem. Az aprójószágot hátra akarja telepíteni, az épület mögé, a csigatelep mellé. Ez utóbbit már csak be kell keríteni, jövő tavasszal exportálni akar. A lakószobák abban az épületben lennének, ahol most a fiatal házaspár lakik. S mivel a takarmánynak való idén már jórészt megterem, állatokat akar tartani: juhokat, teheneket, disznókat. A továbblépéshez pénz kellene. Ezért írt a megyei tanácsra, azt is megfogalmazva, hogy 10—12 állami nevelt, illetve értelmileg kissé sérült fiatalt vállalna, akiket megtanítana a mezőgazdasági munka alapjaira. A Somogy megyei Lipótfán egy református lelkész kezdett hasonlót, már járt nála érdeklődni. — Miért pont ilyen Hatolok- ra gondolt? — Két oka van. Az egyik, hogy korán meghalt az édesapám, aztán tíz év múlva az édesanyám is. Testvérem nem volt. Nekem akkor sokan sokféleképpen segítettek, ami kimondhatatlanul jól esett. A másikat sem akarom elhallgatni. Tudomásom szerint a gyerekek ellátásáért az állam fizet. A törvény szerint ha magánvállalkozó szervez szociális foglalkoztatót, akkor évente, gyermekenként 70 000 forintot kaphat. Én vállalnám, hogy mindazt, amit a gyerekek tisztességes megélhetése, nevelése érdekében előírnak - kezdve a munkaidőtől, az orvosi ellátáson át, a szórakozásukig —, azt teljesítem, és egy év alatt megtanítom őket a mezőgazdasági alapismeretekre. Úgy, hogy ha innét el akarnak menni, hasonló munkaterületen megállják a helyüket. Amit fizetségként kapnék értük, azt a terveim megvalósítására fordítanám. Most csak annyi pénzem van, amennyiért meg tudnám teremteni több fiatal idehoza- talának feltételeit. — Megfordult már a lejében, hogy önt az ilyen gyerekek. kihasználásának gondolatával vádolhatják? % — Nem tartok tőle, mert a megállapodásban olyan feltételeket lehetne szabni, amelyek ezt kizárják, s nyilván ellenőriznének. — És mi van akkor, ha az ötletét jónak tartják, de nem tudják támogatni? — Akkor nem tudom fölvállalni, más utat kell keresnem. Legalábbis kezdetben. Képeinken balról a segítőtársak: ai ezermester fiatalember és felesége Fotók: Läufer László Lukácsiné dr. Berta Zsuzsa szakmailag nem talál kivetnivalót az elképzelésben, megerősítve, hogy a fiatalok érdekeiért valóban garanciák kellenek. Véleménye szerint csokis 16, vagy érvnél idősebbek foglalkoztatása képzelhető el. Megígéri, hogy utánanéz az anyagi támogatás lehetőségeinek, és tájékoztatja a feltételekről. L uzsoiktól jöttünk, Kemse felé megyünk vissza a műútra, az ARO-val. Bódog József arról beszél, hogy hány helyen megfordult már elfogadható kamatozású kölcsönért. Olyan összegűért, amely- lyél valóban tudna mit kezdeni, mint vállalkozó. Ezidáig sikertelenül. Az ARO elakad, pörögnek a kerekek egy széles, mély gödörben. Hogy a csudába tudtak itt átvergődni a La dá sóik, akik állítólag Vojszlót keresték?! Nekünk terep járásra kell váltanunk. Török Éva
