Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-06 / 93. szám
1990. július 6., péntek aj Dunántúli napló 3 Gödrös járdák, magas padkák, meredek lejtők Hogy közlekedhetnek a mozgáskorlátozottak Pécsett? Több közérdekű bejelentés is érkezett a Mozgáskorlátozottak Baranya Megyei Egyesületéhez. Tolókocsival, mankóval, bottal közlekedő emberek panaszolták: magasak a járdaszegélyek, gödrösek a járdák, képtelenek a városban közlekedni. Félnek kimenni az utcára, már többször elestek, és nem tudtak átmenni az út egyik oldaláról a másikra. Merzay László építész, a Mozgáskorlátozottak Baranya Megyei Egyesületének vezetőségi tagja a panaszok nyomába eredt. A tapasztalatairól jegyzőkönyv készült, amelyet az egyesület elküldött az illetékeseknek. Az épületek . felújítására is vonatkozik az 1986-ban kiadott rendelet. Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ezeket az OÉSZ-előírásokat sehol nem vették figyelembe. — Nagyon szeretnék belátni a Nemzeti Színház felújított előírtakat, így szinte funkcióját veszti. A Konzum előtt megváltó zott a parkolás rendje. Áthelyezték a mozgáskorlátozottaknak kijelölt parkolóhelyeket is, most a járdaszegély mellett állhatnak meg autóikkal. Ki és beszálláskor közvetlenül 1984-ben jelent meg a Magyar Szabványügyi Hivatal műszaki irányelve a mozgásukban, korlátozott emberek közlekedésével kapcsolatosan. Az építési és városfejlesztési miniszter a 2/1986. (III. 27.) rendeletében szabályozta a mozgásukban korlátozott ' emberekre vonatkozó építési előírásokat. Ezeket az előírásokat alig-alig vették figyelembe Pécsett a Kertvárosban Ott is elsősorban a „Rózsa- dorrib" járdáinak, sétányainak kialakításakor. A Hajdú Gyula út nyugati oldalán — a patikával szemben — a kijelölt gyalogátkelőhelynél a járda szegélyköveit megdöntötték, de a túloldalon már nem. Tolókocsival, csak nagy nehézségek órán lehető járdára felmenni. A gyógyszer- tár az emelkedő terep miatt magasan van, a járdától hosz- szú lejtőn lehet eljutni az épülethez, de a bejárathoz hat lépcső vezet. Kialakítottak ott ugyan egy gyerekkocsi-fel járót, de az alkalmatlan arra hogy azon tolókocsival közle kedjenek. Rendkívül balesetve szélyes: a lejtőről a megló dúló -babakocsik, tolókocsik ki csúszhatnak az úttestre, meri hiányzik a „kifutó távolság”. A pihenőszinteket sem építették meg, pedig .tíz méternél hosszabb a lejtő. A Pátria üzletházat, az élelmiszerboltot, a bankot, a többi üzletet tolószékkel lehetetlen megközelíteni. Az iskolához is lépcső vezet, itt is csak segítséggel tudnak az épületbe bejutni a rokkantkocsival közlekedő tanulók. Az oktatási intézmény szomszédságában található posta viszont példaértékű. .A járdáról két gyalogút vezet a bejárathoz, lépcső egyáltalán nincs. A Darvas József utcai postához és a közelében található PETA üzletházhoz is lépcsők vezetnek, rokkantkocsival bemenni lehetetlen. A mozgáskorlátozottak rokkantkocsis közlekedését segítik o lesarkított járdaszegélyek Fotó: Proksza László épületrészeibe, hogy itt is, mint Budapesten az Állami Operaházban építették-e liftéi a mozgáskorlátozottaknak, és '-megoldották-e a tolókocsival való közlekedést?! - mondja Merzay László. — A pécsi jár dák állapotáról ne is beszél jünk! Elhanyagoltak, tele . van nak gödrökkel. Veszélyes víz kifolyók, hiányos - szegélykő vek, be nem temetett lyukak Néhány éve úgy nézett ki hogy a nehezen járó, gyen gén látó emberek érdekeit is figyelembe veszik. A városbar nem egy helyen megdöntötték a járdaszegélyeket. Az öröm nem tartott sokáig, mert az autósok ezeken menték fel c járdára. Azóta újra magasai« 0 szegélykövek. S nincs egy mozi, ahova a tolókocsiba kényszerült emberek elmehetnének. A döntött szegélyeket sem építették következetesen, ahol még egyáltalán megmaradtak. Így -nem egyszer kínos helyzetbe kerülnek a' tolókocsival közlekedők. Például a Bem utca—Konzum, a Kossuth tér- Konzum, a Jókai út—Rákóczi út sarkán, ahol csak az egyik oldalon döntötték meg a szegélyköveket. Ráadásul a szegélykő magasság ezeknél is több helyen meghaladja az mellettük robognak el az ,autók. Itt még egy egészséges embernek is gond gyorsan-kiszállni. nem annak, akinek a botjait, az összecsukott tolókocsiját is ki kell vennie. A forgalomszervezőknek Ismerniük kellene a .mozgásukban korlátozott gépkocsivezetők igényeit, ugyanis biztonságosan csak kétoldalon kísérővel tudnak kiszállni. A belváros „rehabilitációja során", 1988-ban a Széchenyi- közben nyilvános WC-t építettek, ahova sok lépcső vezet. Ezzel az építészeti megoldással a tervező, az engedélyező és a használati engedélyt kiadó építésügyi hatóságok nem teljesítették az 1986 júniusától érvényes OÉSZ-elő- irásokat, és ezzel a nyilvános WC használatából kirekesztették az itt lakó és az idelátogató, mozgásukban korlátozott embereket úgy, hogy más megoldásról nem is gondoskodtak. Sokszor, elhangzik: nagyon sokba kerül betartani ezekel az előírásokat. Főleg akkor, ha már az_ eredeti tervekber sem szerepelnek és utólag kell megépíteni őket. Az elmaradt munkák pótlása valóban sok pénzt emészt fel. Sz. K. A motor új, a karosszéria alig változott Trabant. Ezt a nevet hallva önkéntelenül is az -egyszerű, olcsó kétütemű kiskocsira gondolunk, amely legyen új, vagy régi, lényeges típusmódosításon a hosszú évek során sem ment keresztül. Erről az új vá1- tozatról — melyet alkalmunk volt kipróbálni — azonban azt tartják, hogy valami merőben új. Annyi igaz is, hogy volt részem meglepetésekben, amikor beültem a négyütemű NDK kisautóba. Az ülés teljesen hátrcftolva, a kormánykerék a térdeim között, ferdén és terpeszben ülök - .tipikus Trabant. Lássuk a műszereket: csak a legszükségesebbek. Egy kilométeróra (napi számlálóval), és a hagyományos Tra- biban meg nem található benzinszint- és vízhőmérsékletmérő: első utalás az új motorra. Az index- és a lámpakapcsolókon- kívül csak az első és hátsó ködlámpák billenőgombjai jelentenek újdonságot. Keresem a kormányváltót. Jé, a váltókar a padlóból áll kifelé. Újabb utalás a motor- térbeli változásokra. Egyre jobban érdekel, mit rejteget a motorháztető. A Trabant orrát teljesen átépítették: a kétütemű, két- hengeres helyett egy keresztben elhelyezett, négyütemű, négyhengeres motor került bele, összekapcsolva égy négyfokozatú váltóművel. Rugózását spirálrugósra alakították ót, amelyek laprugós elődjeivel szemben csak kicsit rendelkeznek jobb rugózási paraméterekkel. Különösen érdekes a négyzetalakú papír- légszűrő. Hazai forgalomban még nem találkoztam ilyennel. Lehet, hogy nem is fogok? Szelepek, automata szivató, benzinpumpa, gyújtáselosztó, hol maradt a megszokott egyszerűség? A motor probléma- mentesen indul, jól veszi a fordulatot - a megszokottnál sokkal halkabb. A kocsi gyorsulása igen jó, a fokozatok nehezen kapcsolhatóak, a váltó akadozik. Az. előd spirálrugós kombikhoz hasonlóan, ez is csak teljesen megrakodva fekszik jól az úton. Már gyengébb kahyarokban is dobálja az üres hátulját az autó. Nem tulajdonítanék különösebben nagy jelentőséget ennek, ha csak szántóföldeken közlekednék vele, de o közúti forgalomban néni igazán biztonságos az aszfalton való csúszkálás. A motor tudná biztosítani az óránként 100 kilométeres sebesség feletti utazást is. ám a futómű nem tudja igazán földhöz ragasztani az alig változott karosszériát. Kívülről csak első ködfényszórói, a megváltozott homloklemez és az ormótlan hátsólámpák különböztetik meg kétütemű elődjétől. Egyszerű jellegét már elvesztette, de mi a helyzet az árával? 185 ezer forint. Egyelőre - mondja a Merkur. Azt, hogy egy ilyén autóért ez sok-e, vagy kevés, döntse el mindenki magában. Koncz Balázs Fotó: Boross Jenő ' Itt a négyütemű Trabant! Egy iskola, mely maga az élet A Jena-plan hollandiai megvalósításáról Amit a két holland hölgy elmond —, szokatlan. Szinte mesének tűnik, hiszen az ember csak ebben a műfajban vár csodát, az iskolaügyben kevésbé . . . Legalábbis ott, ahol a legutóbbi időkig egyeduralkodó volt a poroszos modell, és néhány szerencsés gyerek kivételével a többiek behúzott nyakkal ültek, ha a föléjük magasodó katedráról az osztálynapló lapjainak baljós zizegése felelést jelzett. Többnyire persze kitartóan végigültük a nyolc, tizenkét vagy még több évet és tanultunk. Az életnek, természetesen. Groningenben és Hollandia még úgy kétszáz iskolájában viszont élni kell az életet, és nem tanulni róla. Ezekben az iskolákban a Jena-terv koncepció alapján folyik a munka. Hogy hogyan, arról a gro- ningeni iskola pedagógusa, Nel Valk és a Jena-plan iskolák szövetségének tagja, Catherine Nydam beszélt, mindketten azon a II. Pécsi Pedagógiai Nyári Egyetemen vesznek részt, melynek idei témája az alternativ pedagó giák ismertetése. — A koncepció Jénáról kapta a nevét - mondta Nydam asszony. - Az ottani egyetem gyakorlóiskolájának vezetője. Peter Petersen a század elején dolgozta ki ezt a rendszert, mely akkor alapelvében is új volt. A gyerek lett a központ, nem a tanár, a fő kérdés pedig az: „Csináljunk valamit". Nálunk a tanítás nemcsak cél, hanem az információszerzés eszköze is. .A gyerekek nem muszájból járnak iskolába, érzik, hogy itt komolyan veszik őket. hogy éppen annyira fontosak, mint a felnőttek. Nem a tanárnak, hanem önmaguknak tanulnak meg olvasni, írni, számolni. Szeretnek és akarnok tanulni, mert választ kapnak a kérdéseikre, a kíváncsiságukat kielégíthetik a sok-sok kötetlen beszélgetésen. Nincs központi tanterv, közösen állítjuk ösz- sze, mi az, amivel foglalkozni akarunk. Ez az iskola nem hivatal, hanem élettér, amelyben nagy felelősséget jelent, hogy együtt kell dolgozni, figyelni kell a másikra, és ahol helyet kap a beszélgetés, a munka mellett a játék, és az ünnep is. Már egy ,nap* is ebben az iskolában elárulja azt, menynyire különbözik ez az oktatás a Magyarországon megszokottól A gyerekek beszélgetve várják a tanárt, aki, ho megérkezik, közéjük ül, és együtt tervezik meg a napot/ Sokak előre kiadott, személyre szóló feladataikkal foglalkoznak, mások különleges oktatásban részesülnek. Lehetőség van arra is, hogy ki-ki önmaga ellenőrizze — tesztek segítségével - előrehaladását. A kevéssé ismert Jena-terv koncepció alapelemeit az ame« rikai progresszív iskolakísérletek is befogadták, főként, ami az egyéni előrehaladás elveit illeti. Ezekben az iskolákban ugyanis több korcsoport dolgozik együtt, nem a hagyományos osztálybeosztás érvényes. Groningenben, a Swo- sistee iskolában például két óvodai, három középső és három nagy csoport működik, húsz-harminc diákkal egy-egy csoportban. A képzés négyéves kortól tizenöt éves korig tart. Lehetőség van arra tehát, hogy az idősebbek segíthessék a kisebbeket, de gyakran a szülőkkel együtt folyik a munka, sokon például együtt jóinak könyvtárba a szüleikkel.' Számos alkalommal előfordul, hogy felnőtt és gyerek a kisebb, vagy a nagyobb közösség számára is együtt dolgoz ki valamilyen tervet, mondjuk a környezetvédelem kapcsán. — A legfontosabbnak a világ felé orientálódást tartjuk - folytatta Catherine Nydam -, és ezt mi több területen próbáljuk fejleszteni. A középpontban a mindent átfogó nevelés áll, a természet- és társadalomtudományos műveltség megalapozása, a kutató- és művészeti készségek erősítése mellett. Ä diákjaink nemcsak önmagukat, hanem a közösségeket, és a környezetüket is megismerik, megtanulnak tájékozódni az őket körülvevő világban. Nel Valk asszony csak any- nyival egészíti ki mindezt, hogy talán éppen ezért az itt végzettek nyíltak, kreatívak és fogékonyak minden új ismeret iránt, ezért - bár sokan kétségüknek szoktak hangot adni ez ügyben - mégis jól boldogulnak a későbbiekben, ugyanolyan esélyekkel tanulnak tovább, mint bárki más. Nagy előnye ennek a koncepciónak, hogy semmiesetre sem kötött, az igényeknek megfelelően alakítható és változtatható. Jószerivel csak akarat kell ehhez, mert szerencsére ä hollandiai oktatási minisztérium az iskolák anyagi támogatását biztosítja. . A tündérmese csak akkor lehetne szebb, ha azt mondhatnánk: nálunk is, gond nélkül. Hodnik I.
