Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-28 / 115. szám

1990. július 28., szombat

aj Dunántúlt napló

7

A közönség számára majd csak a mostani esemény gyümölcse lesz élvezhető — hitem és meggyőződésem szerint 1991 októberében. Amint az elhatároztatott a színház - a Pécsi Nemzeti Színház - bezárása idején.

Jómagam egyetlen alkalommal hajlottam az időpontot illetően a pesszimizmus felé, akkor amikor tavaly az év elején eljött egy pillanat, amely a csőddel fenyegetett. Vagyis azzal, hogy az építőipar fedezethiány miatt csökkentett létszámmal és lassított ütemben dolgozik tovább. Ez pedig a színházfelújítás csődjét jelentette volna. De ez a rossz pillanat elmúlt.

Legutóbb a múlt hét végén volt alkalmam Bertáné Vip- laha Anna építésvezetővel és Skriván Józsel művezetővel körbejárni a színházat, hogy a látottakról, tapasztaltakról hiteles tájékoztatást nyújtsak.

Nos, hogy mindjárt a végénél kezdjem: úgy léptem ki a színháztérre a kapu nélküli főkapun, hogy telve voltam jó érzéssel, s még az sem tudta a kedvemet szegni, hogy minduntalan ott motoszkált bennem a művezető aggodalmas megjegyzése: tucatnál több alvállalkozóval dolgoznak, s ha közülük csak egy találna késlekedni, bizony veszélybe kerülhetne az év végi műszaki átadás. Nem szegte kedvem, mert kellemesebb volt társulni az építésvezető higgadt optimizmusához: ő ugyanis bízik valamennyi alvállalkozójában. Ebből pedig az a következtetés vonható le; valamikor decemberben megkezdődik a feltehetően egy hónapig eltartó műszaki átadás-átvételi eljárás, hogy aztán január elejétől a színháziak már ismét birtokon belül hozzákedje- nek a berendezkedéshez.

A forgószínpad már forog, a vasfüggöny is fel-le mozog már, a zenekari árok hidraulikával emelhető-süllyeszthető hídja is emelkedik-süllyed, ugrásra kész a díszletrendszert mozgató gépészeti berendezés,, s a színpadtér és a díszletraktár közötti felvonó is felvonásra vár. Mindezt összegezve: az épület lelke, a vadonatúj színpadtechnika úgyszólván működésre kész állapotban van. Ez pedig — azt hiszem — nagyon jó hír lehet minden színházrajongónak,

bármelyik oldalán legyen is a vasfüggönynek. Egyébként itt, a vasfüggöny mögötti részen járva mindenfelé a befejezettséghez közelítő állapot látható: felújított vagy új lépcsőkön járunk, a folyosók helyén az új burkolat, a falak festve, nagyrészt kész a világítás is . . .

Egészen más kép fogad a nézőtéri oldalon, itt bizony sok mindenről lehetne azt leírni, hogy „még nem kész”, de ezt sem érdemes, hiszen amiről ma ezt leírnám, az holnap, pontosabban a cikk megjelenésekor már nem igaz. Megállunk például az egyik folyosón, s hallom: ha a jövő héten jöttem volna, itt a láA közelmúltban teljesen elkészült a kupola felújitása

denütt az említett törtfehér szint kapják, a sima falfelületeket pedig kellemes halványlilára festik. Az aranyozás kapcsán rákérdeztem a címerre, amely a színpadkapu felett volt. Megtudtam, hogy a politika itt is közbeszólt, hiszen meg kell várni, hogyan dönt a parlament címerügyben. A

régit leszedték, az új még most készül.

Megyünk le az előtérbe. Itt is mindenfelé állványzat, tisztogatják az ép gipszdíszeket, vadonatújakkal pótolják a hibásakat. A főlépcsőn feltűnik valami. Igen, felszedték végre a mindmostanáig szolgált kopott piros szőnyeget. Bent is

feltűnik, amit a közönség a Kossuth Lajos utcából nézve is konstatálhat: vaksin bámészkodnak az ajtó- és ablaknyílások. Kísérőim elmondják: sokáig úgy volt, hogy próbálják megmenteni a régi „nyílászárókat", de amint hozzájuk nyúltak, kiderült, hogy ez hiú ábránd, összességében talán ha tíz százaléknyit sikerült megmenteni, a többi egy évszázad alatt annyira tönkrement, hogy helyettük újakat kellett csináltatni.

Eljövet megjegyzem: kívülről nagyon szépen lefestették az egész házat - igazán kellemesebb nézni a mostani halványsárga falakat, mint a régi koszos-szürkét volt —, csak éppen kár, hogy a keleti homlokzaton, fent a tetőpárkány alatt egy részt elfelejtettek . . . De nyomban helyreigazítanak: szó sincs semmi elfelejtésrőlö csupán valami kis műszaki probléma miatt maradt el a néhány négyzetméternyi falfelület festése, ám semmi gond, a házat háromszor kell lefesteni, eddig két réteg van a falakon, a harmadik ősszel, a műszaki átadás előtt kerül fel, mozgóállványról, s akkor eltűnik a most látott hiányosság is.

Nos, így vagyunk 1990 júliusának a végén a színházfelújítással. Már lehet - legalábbis lélekben — készülni a nyitó díszelőadásra. Hadd kívánjon ehhez előre is jó szó- rakpzást Hársfai István

Tanácsok az Olaszországba látogatóknak

A római magyar konzulátus az elmúlt időszak tapasztalatai alapján néhány fontos tanácsot kíván az Olaszországba utazó vagy készülő magyarok figyelmébe ajánlani.

Olaszországba — 30 napot meg nem haladó tartózkodásra - vízum nélkül utazhat be minden magyar állampolgár. Belépéskor

azonban a határőrizeti szervek megkövetelhetik, hogy o tartózkodásához szükséges pénzzel rendelkezzék, Ezt az összeget rendeletileg nem írták elő. Egyes határállomásokon napi 25, máshol akár napi 50 dollárnak megfelelő pénz vagy cSekk felmutatását kérik általában vagy a hivatalosan igazolt meghívólevelet.

Ezek hiányában gyakorta előfordul, hogy belépni szándékozókat visszaküldenek

akár a közúti határállomásokról, akár a fiumicinói repülőtérről). Előfordulhat az is, hogy - különösen kis ösz- szegű pénz esetén - kérik az illetőtől a visszaútra szóló repülő- vagy vonatjegyet. Aki munkavállalás és nem turizmus céljából érkezik, csakis e célra kért és kapott vízummal utazhat#be.

bunk alatt már karrarai márványburkolat lenne. A páholyokban sorra rakják le a parketta alá szükséges zajlompí- tó filcet, a karzaton „pillanatokon belül” indul a parkettázás, és amikor a T. Nagyérdemű e sorokat olvassa, megkezdik a nézőteret sűrűn behálózó állványzat visszabontását, hiszen a kupola a környező mennyezettel egyetemben már tündöklőén szép: befejezték a gazdag díszítés aranyozását, s a finom munkával haladnak egyre lejjebb ... A díszek üdén, friss arany színben pompáznak, az egész felület pedig törtfehér színben villog. Szokatlan ez a látvány, hiszen régen a meny- nyezet több színű, ám összességében szürke hatású volt, ezért nem is igen volt rajta néznivaló. Ez itt-ott most is látható még. Még! Ám a gipsz- motívumokkal ékes falak minEzekben a napokban az előcsarnok festésének aranyozását újítják fel

Nyitó díszelőadás ’91 őszén

Jó hír minden színházrajongónak

Az Igazságügyi Minisztérium intézkedései a cégbejegyzések gyorsítására

Törvénymódosítási javaslatot készít elő, gyorssegélyként pedig létszámátcsoportosítást tervez az Igazságügyi Minisztérium a cégbíróságokon felhalmozódott ügyhátralékok lehető legrövidebb időn belüli megszüntetése érdekében. A bíróságok ugyanis már szinte reménytelen helyzetben vannak, s a jövőben még lényegesen több feladatuk lesz. Budapesten, ahol az összes magyarországi cégügy majdnem 50 százalékát bonyolítják le, jelenleg minden egyes bíró asztalán kétszer-háromszar

annyi cégügy vár döntésre, mint amennyit határidőre el tud intézni. Az Igazságügyi Minisztérium statisztikái szerint a fővárosban mintegy hatezer cég 1989-ben beadott kényszermódosítási, illetve -átalakulási kérelme is elintézetlen. Mindez annak ellenére, hogy az Igazságügyi Minisztérium statisztikái szerint 1990 első félévben az ország illetékes bíróságain működő 110 cégbíró mintegy 23 000 új bejegyzési és 20 000 módosító kérelem ügyében járt el. ,

Dr. Bogdán Tibor, az Igazságügyi Minisztérium közigazgatási államtitkára az MTI munkatársának adott nyilatkozatában rámutatott: az ügyek torlódásának alapvetően két oka van. Az egyik az, hogy a

jogszabályok már eleve munkát lassító, bürokratikus ügyintézést kényszerítenek a bíróságokra, a másik pedig a cégbíróságok szűk kapacitása, személyi és tárgyi feltétel- rendszerének hiányossága. Az utóbbinak főleg a Fővárosi Bíróságon van meghatározó szerepe.

A minisztérium módosító elképzelései szerint, mint az államtitkár ugyancsak elmondta, bírósági titkárok beállításával leveszik a bírók válláról az úgynevezett regisztratív ügyeket. így o bírók több időt

szentelhetnek a nagyobb szakértelmet igénylő fontosabb, közöttük a külföldi részvétellel működő cégek ügyeinek. Külön szervezési és pénzügyi intézkedéseket tesznek egy olyan országos cégnyilvántartó és információs rendszer kialakítására, amely alkalmas lesz a cégbejegyzési eljárás adminisztrációjának automatizálására, az ügyfelek gyors és kulturált kiszolgálásának meggyorsítására. E rendszer kiépítése, a tervek szerint már ez év végére befejeződik.

■ lakosság fizeti meg az árát (?}

Bolti privatizáció

Bőd Péter Ákos miniszter cirka 40 ezer kiskereskedelmi és vendéglátó üzlet privatizációjáról beszél. Az igazi gond az, hogy a beharangozott, s ez év végéig lebonyolítandó privatizációra a szakemberek szerint még két esztendő is kevés lesz, hiszen a kivitelezés módja egyelőre tisztázatlan. S hogy egyáltalán jó „üzletről” beszélhetünk-e akkor, amikor az államnak semmi más nem fontos, csak hogy bevételre tegyen szert, elfelejtve, hogy 25-30 évvel ezelőtt X milliós alaptőkével alapított vállalatainak vagyonát az abban dolgozók sokszorozták meg, hát.. .

Már léptek

Harmat János egyelőre rendszerezi gondolatait. A Baranya Megyei Élelmiszerkereskedelmi Vállalat fiatal igazgatója rövidesen saját vállalatának példája alapján tanulmány formájában akarja felhívni az Állami Vagyonügynökség figyelmét a privatizációs törvénytervezet visszásságaira. Cikkünkben e témában nyilatkozik, de, hogy mondandója nemcsak a szakemberekre tartozik, azt mi sem bizonyítja jobban, mint, hogy egyre többen gondolják úgy, a kiárusítandó boltok megvétele révén a következő évben fognak rövid úton meggazdagodni.

Lehet, hogy erre nem is olyan nagy az esély.

— Egy pesti értekezleten tudtam meg tavaly ősszel — mondja Harmat János —, milyen módszerek alapján tervezi a minisztérium a privatizációt. Akkor már nyakig benne voltunk az új, 10 000 négyzetméteres Centrum Áruház előmunkálataiban, s erre tettük félre a vállalati adózott nyereség teljes összegét. Óriásit buknánk, ha nem csinálnánk valamit, gondoltuk - és léptünk.

A vállalat részvénytársaságot alapított, s ma már valamennyi üzletét így működteti. A társaság alaptőkéjének 97%-át a négy főre apadt vállalat jegyzi. Az állami tulajdon elsődlegessége megmaradt, vállalati kezelésben maradt az összes állami tulajdonban lévő ingatlan, de a vállalat több mint 1100 dolgozója az rt. alkalmazottja lett. A tavalyi adózott nyereség 65 millióját nem osztották szét: az utolsó fillérig félretették az új áruház beruházásaira.

Annyit elöljáróban ahhoz, hogy érthető legyen, miért érdekli a számításaikat valószínűleg keresztülhúzó privatizáció Harmat Jánost az átlagnál jobba'n.

Kérdések

Nézzük hát az érvelést!- Induljunk ki tehát abból, hogy a vállalatot 1965- ben 66 milliós tőkével az állam alapította. Most azt mondják, elhibázott lépés volt, főként, mert a vállalati központokra semmi szükség. Nos, az egyik alapkérdés, hogy ha az induló 65 millió mára 380-ra nőtt, lehet-e értelmetlennek nevezni például a mi tevékenységünket?

A 315 milliós pluszt megtermelte valaki. Ha tulajdonost keresnek, akkor elsősorban ennek az összegnek a tulajdonosát kellene keresni, mely természetesen nem más, mint a vállalati kollektíva. Az államnak persze könnyebb azt mondania, hogy ez az övé, a kijelentés viszont — elsősorban a tervezett földtörvény vagy a kötelező tsz-vagyonnevesítés fényében - méltán kelt visz- szatetszést.

A másik nagy kérdés: a vállalati központokra szükség van-e továbbra is?

Mint Harmat János, mondja, bárminek is nevezik, koordináló tevékenységük nélkülözhetetlen. A nyugati áruházi láncoknak is megvan a központjuk, nem beszélve arról, hogy ha Magyarországon a kiskereskedelmet felaprózzák, a nagykereskedelmi és termelői monopóliumok viszont megmaradnak, az egyes boltok oly annyira kiszolgáltatottak lesznek, hogy az az ellátás kárára mehet. A nagykereskedelmi monopóliumok megszüntetésére pedig nem sok az esély, hiszen az országos devizahiány miatt az import („fűszer- és gyarmatáru") még hosszú ideig ezek lététől függ.

Nem mellékes például az sem: ki bonyolitja le a privatizációt? '

Huszonötezer bolt - nem csupán ingatlanforgalmi, de oiaci — értékének felbecsülésére, s az adás-vétel lebonyolítására nincs kapacitás. Az, hogy a kis létszámú, most szerveződő Állami Vagyonügynökség képes lenne erre, megmosolyogtató. A feladattól az összes szóba jövő intézmény elzárkózik, de ha lenne is, aki végrehajtaná, Magyarországon egyelőre módszer sincs rá, hiszen c grandiózus terv példa nélkül álló.

Ki értékeli lel a boltokat? Milyen alapon határozzák meg a négyzetméter árat? Miből fizetik ki a vállalkozók a több milliós vételi árakat?

Utolsó kérdésünkre van ugyan válasz, de a kormány elképzelése támadható — s támadni is fogják, mégpedig nem más, mint a lokos- ság. A költségvetés ugyanis alapot akar létrehozni, melyből a vállalkozók 10%-os kedvezményes hitelt vehetnének fel. A dolog csak ott sántít, hogy a jelenlegi infláció cirka 30%, s a kettő közötti 20%-os különbözetet a költségvetés nyilván nem másból, mint az állampolgárok adójából teremti elő ... Az országos privatizáció végrehajtására egyébként egyes számítások szerint 4 ezer milliárd (!) forint kellene. Számoljunk csak ... Ki hajlandó saját zsebéből „leödózni" ennyit, egy legalábbis kétes kimenetelű ötletért?

Folytatva* a kérdéseket: vajon van-e elég szakképzett kereskedőnk, akinek pénze és kedve is van, hogy saját üzletet nyisson? Mert boltot, ugye, a tervezet szerint mindenki vehet, csak az a kérdés, hogy az ellátás milyen színvonalú lesz?

Mondhatják erre: az új ‘ulajdonos érdeke is, hogy szakképzett embereket foglalkoztasson, csak hát a hozzáértőkből évek óta nagy a hiány . . . Nem az eladókról van elsősorban szó, bár be- .őiük is lehetne több, hanem az őket irányítókról. S hogy konkrét példával szolgáljunk, a nagyobb pécsi ABC-áruházck vezetőinek jó része úgy nyilatkozott, inkább kis boltot ke res magának, de az ABC-t megvenni nem fogja semmiképpen. Az •»ehhez szükséges befektetés és a várható haszon nem óil arányban a kockázattal - hogy a munka nagyságáról em'ítést se tegyünk.

A kérdésekre még senki nem tudott válszt adni.

(A törvénytervezetet heteken belül tárgyalja a pada- ment.)

Pauska Zsolt