Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-28 / 115. szám

1990. július 28., szombat aj Dunántúli napló 3 Nekünk mást és Jobbat kefíene mmtm Nemrég tért haza az Eqyesült Államokból Tóth Jó­zsef professzor, a Maqyar Tu­dományos Akadémia Regioná­lis Kutatások Központjának igazgatóhelyettese. Három hó­napig tanított vendégpro­fesszorként a Virginiai Állami Eqyetemen, kutatóként pedig részt vett egy közös ku­tatási programban, amely egy magyarországi (Szombathely környéki) és egy amerikai kis­térség összehasonlító elemzé­sét tűzte célul. Kézenfekvő a kérdés:- A tonitós, o kutatás, a mindennnapi élet kínál-e itt­hon hasznosítható tapasztala­tokat? — Floridától New Yorkig 13 államban jártam, és azt kell mondanom: nem lehet esnem szabad utánozni. Nekünk mást és jobbat kellene kitalálnunk. Bár a szemléletmódot nem ár­tana elsajátítanunk, mégpe­dig azt, hogy az emberek ott sokféle érdek szerint szerve­ződnek, és úgy érzik, minden­hez - belülről — .közük van, ami érinti őket. Blaksburg, chol laktam, 31 500 lakosú kisváros, ezenkívül 28 ezer a diák, viszonylag alacsony az egy főre jutó jövedelem. Egy- egy lakótelepen 'mintegy 2000 ember él. vannak teniszpá­lyáik, uszodáik, saját lapjuk (amely például közli a szü­lőkkel azt is, melyik iskolában mi lesz a jövő heti menü), közös kirándulásokat szervez­nek, önvédelmi csoportok mű­ködnek. Arra gondoltam, hány nemzedék kell nálunk ahhoz, hogy bennünk is megterem­tődjék ez az otthonosságérzet, mert a mai rossz érzésünk nagyrészt abból fakad, hogy nincs közünk a mindennap­jainkat érintő döntésekhez, ezek általában a mi részvéte­lünk nélkül születnek. \ Önkormányzat és szakigazgatás- Azért az igény már ébre­dezik . . . Bizonyára tud róla, hogy július 8-án Máza lakói népszavazás útján mondták ki elválásukat Szászvártól. Elkép­zelhető, hogy ez a „válóper" divattá válik az aprófalvas Baranyában, ahol csak min­den negyedik településnek van elálló tanácsa?- Elképzelhető, hacsak az új önkormányzati törvény nem teszi feleslegessé ezt a pro­cedúrát. 1988-ban intézetünk több ’dőpontban és ország­részbe!? végzett vizsgálatokat orról, hogyan lenne célszerű szétválasztani a településeket, hiszen ez nem lehet azonos az Alföldön és mondjuk, Ba­ranyában. Ez akkoriban poli­tikailag érzékeny vizsgálatnak b zonyult, nem minden megyei tanács fogadta kitörő öröm­mel. Könnyen lehet, hogy meg­szaporodik o válások száma, hiszen a hinta - az erőszakos egyesítések ellenhatásaként - kileng, még akkor is, ha a szétválás netán nem logikus, ha nyilvánvaló hátrányokkal jár. Ez az egyik tényező. A másik, hogy ha demokráciát akarunk, annak a legkisebb csoportból kell elindulnia. Ter­mészetesnek kell vennünk az önállósági törekvéseket bár­milyen szinten, még telepü­lésrészek esetében is. Meg­indul egy felbomlási folya­mat, ezt követi egy újjászer­veződés, és valószínűleg nem a régi, összeterelt tanácsok keretében- Fogadjuk el, hogy ez ter­mészetes folyamat. De vajon működőképesek lehetnek-e ezek a szerveződések, önkor­mányzatok bármilyen kis falu­ban?- Tény, hogy az önálló ta­nács vagy önkormányzat pénz­be is kerül. De azt hiszem, ej kell választani az önkor­mányzatot a szakigazgatástól. Lehet, hogy az a jó megol­dás, ha az önkormányzatnak társadalmi elnöke van egy kis faluban, a szakigazgatást pe­dig (amelyhez szakember kell) több település közösen szerve­zi meg, mert így olcsóbb és hatékonyabb. A lényeg: meg kell adni a lehetőséget min­den településnek, hagyni kell kibontakozni a kezdeménye­zéseket, még ha konfliktusok­kal jár is. Lássák be maguk az emberek, mert úgy lesz az övék. Próbáljanak ki akárhány változatot - időt kell hagyni, és majd kitisztul. Én ellenez­nék minden előírt formát. „Messiások” kellenek?- Mégis: megvannak-e vagy megteremthetők-e ennek anya­gi és személyi leltételei, hi­szen a falvak az utóbbi év­tizedekben mindkét szempont­ból súlyos hátrányba kerül­tek?- Ez igaz, anyagi és szel­lemi erejüket egyaránt lefölöz­ték. Ezért úgy gondolom, hogy ideje lenne egyfajta „népbol- doqító” szakemberképzést el­indítani vagy legalábbis va­-lamiféle küldetéstudattal meg­áldott szakembereket vinni a falvakba. Olyanokat, akiket el­fogadnak, akikre hallgatnak az emberek, tanácsokat kér­nek és kapnak tőlük egy kér­vény megfogalmazásától a fó­liasátor szakszerű felállításáig. Meggyőződésem, hogy akár egy ember is szinte csodákat tehet.- Hol teremnek ilyen szak­emberek? Egyelőre azt látni, hogy a falu — a népfront szétesésével - teljes mérték­ben mozgalom nélkül maradt, a pártok pedig szinte meg se jelentek falun.- Lehetne ez mozgalom is, talán a Faluszövetség meg­szerveződhetne országosan és elvállalhatná ezt a feladatot. Olyan emberek kellenének — és azért beszéltem küldetés­tudatról —, akik politikai am­bíciók nélkül mozgatnák a falvakat, életmódmintát adná­nak, ügyeket intéznének, meg­szerveznék a gazdaképzést, megtanítanák az embereket vendeget fogadni. Ilyesfajta mozgalomra égetően szükség lenne, még akkor is, ha csak minden negyedik ilyen „mes­siás" sikeres, mert enélkül az ország rokkant lesz, bármilyen rendszerben. A másik elképzelésem, amit egyetemi oktatóként igyekszem megvalósítani: egyetemistákat küldeni a falvakba, ismerjék meg az ottani életet, az em­bereket, hogy mennyire más egy alföldi falu, mint egy ba­ranyai, miben különbözik egy sváb falu egy bosnyáktól. Volt már ilyen Magyarországon a háború előtt, most részben fel szeretnénk ezt újítani, rész­ben valami egészen újat, kor­szerűt adni. Ehhez a modem technikánk megvan, csillogó szemű diákok kellenek hozzá. Mi legyen a megyék helyett?- Addig is, amíg ezek az elhivatott szakemberek kellő szómban eljutnak a falvakba, lehef-e másféle segítséget nyúi'ani, mondjuk a megyei tanácsok tehetnek-e valamit? Egyáltalán: ön szerint szük­ség van-e megyei szintre?- Szerintem kell egy terü­leti, regionális képviselet, bár lassítja a döntési folyamato­kat. A mai megyei rendszert nem tartom jónak, nem az önkormányzat, hanem a regio­nális tudomány szemszögéből nézve elhibázott, mesterséges képződmények. Hogy mást ne mondjak: a térségszerkezet megváltozott, d? a megye­határok ezt nem- követték. Magyarországon léteznek ré­giók, térszerkezeti egységek. Ilyen régió Budapest és kör­nyék, a Dunántúl, az Alföld és Eszak-Magyarország. Ezen belül van harmincegynéhány térszerkezeti egység. Kellene tehát egy érdekképviseleti in­tézményrendszer, de ehhez a megyéket részben összevonni, részben szétbontani szüksé­ge Egy-egy ilyen térszerkezeti egységet - amely több kis­térségből állhat - az azonos aüoliságok és érdekek köt­hetnék ősszé. Míg például Szolnok megyét szétszabdalják a kiben érdekek, a négy me­gye határán fekvő Tiszafüred környéki falvakat összehozhat­ja a közös érdek. A területi határok persze nem merevek, és ‘igyelembe kellene venni az ott élők tájegységi vagy nemzetiségi identitástudatát is.- Visszatérve amerikai ta­pasztalataira: egy reális te­rületi koncepció kimunkálásá­ban segithet-e a külhoni gya­korlat?- Nem kész modellt kell keresnünk, sem az USA-bon, sem Nyugat-Európában, mert Európa keleti része más — mindig más volt és. más is lesz -, de a kapcsolatok épí­tése nagyon fontos. Szerintem azonban ezt sem úgy általá­ban kellene szorgalmazni — például az USA és Magyar- ország között —, hanem mond­juk az USA egy-egy államá­val nellene szorosabb kapcso­latba lépnünk. A decentrali­záció folyamata ugyanis ott is erősödik, és könnyebben ta­lálunk hasonló adottságokat megoldásra váró kérdéseket. Sóvári Gizella A különdíjat nyert épület Pécsett, a Jókai utcában. Fotó: Szundi György Siklóson az óv lakóháza A példaadás, ‘ösztönzés, az esztétikus, színvonalas, funk­cionális épületek népszerűsí­tése a célja a minden évben hagyományosan meghirdetett „Az év lakóháza" pályázat­nak, melynek eredményhirde­tését immár hetedik alkalom­mal tartották meg Pécsett. A pályázatra ebben az évben a meghirdetett időpontig 23 pályamunka érkezett be, amelyből a bíráló bizottság 22-t értékelt. Az elbírált pá­lyamunkákból 11 Pécsről, 11 pedig a megye más települé­seiről érkezett, és ez jelentős változás a korábbi évekhez képest. Eddig ugyanis túlnyo­mórészt csak pécsi pályamun­kák érkeztek be. De nem ez volt az egyetlen újdonság: az országban elsőként az építészek megyei vetélkedőjét a belsőépítészetre is kiterjesz­tették. A tegnapi díjkiosztó ünnep­ségen a pályázaton részt vevő alkotók, építtetők, tervezők és kivitelezők előtt dr. Tóth Zol­tán megyei főépítész értékel­te a versenyt. Véleménye sze­rint általános tanulság, hogy az építtetők kedvelik az egy­szerű nappali—étkező—főző­konyha kialakítását, ami a különböző funkciójú terek ösz- szekapcsolásával változatos, építészetileg is formálható. Elég gyakori tapasztalata a bíráló bizottságnak az is, hogy a pályázatra benevezett épületek méq nem voltak tel­jesen késznek tekinthetők, je­lezve, hogy az építtetők a mai gazdasági helyzetben csak több év alatt tudják la­kásuk építését befejezni. A tegnapi díjkiosztó ünnep­ségen a bíráló bizottság dön­tése alapján a következő há­zakat díjazták: első díját nyert a Siklós, Vértanúk u. 10. szám alatti ház, (építtető: Szántó Ákos és felesége, tervező: Vári Jenő). Kiemelt megyei dicséretben részesült a Pécs, Miklós u. 20. szám alatti épület, (építtető: dr. Bánhegyi Mihály, tervező: Dévényi Sán­dor, kivitelező: Sebestyén Gyula és Laczkó Béla). Me­gyei dicséretet kapott a Pécs, Felsővámház u. 34., (építtető: Bányai József, tervező: Weiler Árpád, kivitelező: Huber Mik­lós) és a Mázaszászvár, Kun u. 77/A, (építtető: Csemez Pál, tervező: Dunai József). A kulturált belsőépítészeti kialakításért a Pécs, Bessenyei u. 4. szám alatti házat emel­ték ki, Pécs város különdíját pedig a Pécs, Antal u. 8. szám alatti ház kapta (épít­tető: Bárdos László és neje, tervező: Weiler Árpád és W. Solt Éva). Mohács városa a Mohács, Fürst S. u. 15. szám alatti háznak, (építtető: Ho- doscsek Károly, tervező: Szent- ivánszky Jeromos) ítélte külön- diját. Siklós város a Mária- gyüd, Vujicsics u. 31/A-nak, (építtető: Benedek László és felesége, tervező: Vári Jenő), Szigetvár pedig a Szigetvár, Petőfi u. 2/2. szám alatti épületet, (építtető: Kresz Je­nő és felesége, tervező: Gáts András, kivitelező: Hajba Já­nos) értékelte a legjobbnak. A Hazafias Népfront különdí­ját a Pécs, Rigóder u. 31/1. számú ház kapta (építtető: Juhász Sándor, tervező: Szi­getvári János, közreműködő kisiparos: Tóth József). P. V. Sebességek Nem tudom, megfigyelték-e, hogy néha akkor jut eszükbe egy korábbi, éjszakai álmuk, ha a hétköznapokon hirtelen és egészen véletlenül hasonló helyzetbe kerülnek. A parlamenti üléseket kö­vetve magam is így jártam. Egyszeresek felvillant egy nem­régi álmom: ülök a szerkesz­tőségi szobában, és jön egy telefon illetékes helyről: tűz­vész pusztít az egyik szomszé­dos országban, lehet, hogy át­terjed hozzánk is, mert eddig nem tudták megfékezni. Kérik, valaki menjen ki azonnal, mert segíthet a megoldásban akkor, ha jól tájékoztat. Elin­dultam, de a hatalom által biztosított repülő előtt közöl­ték, csak akkor' mehetek, ha vállalom, hogy a gépről leló­gó két kötélbe kapaszkodva teszem meg az utat. Mert a repülő már megtelt. Úgy lát­szik, mondták, túl sok ember­nek szóltak. Vállaltam. Abban a pilla­natban, ahogy megláttam a tűzvészt az egyik kötél elsza­kadt. Félkézzel kapaszkodtam a repülőhöz. Mire átgondol­tam, hogy ezt meddig bírha­tom, a másik kötél is repe­dezni kezdett. Magasan vol­tunk, de az álom törvényeinek megfelelően nem estem na­gyot. Leérve, először a tüzet láttam messze távolban, és tisztában kellett lennem az­zal, hogy nem. érhetek mór oda. Emberek érkeztek és mondták, ez már egy másik ország, innen nagyon nehéz lesz hazajutni lapzártáig, de megsúgták a tűzeset tényeit. Ott álltam egy kész írással, és nem tudtam, hogyan jut­tassam el azokhoz gondolatai­mat, akik várják, akik kiván­csiak rájuk. Kiálltam stoppol­ni az útra, jó néhány autó el­ment mellettem, az egyik mintha lassított volna. Ekkor ébredtem fel. Most sem tudom, kinek higgyek? A hatalomnak, amely fel is venne és nem is. Azok­nak, akik tűzvészt akarnak? Azoknak, akik nem tudhatják rólam, hogy ezek után elté- vedtként kívánok hazajutni? Azoknak-e, akik rólam, ró­lunk egy szót sem ismerve mégis megállnának segíteni? A múltkoriban láttam a té­vében egy érdekes portréfil­met. Azt mondja benne a szakember, hogy a fény se­bessége attól is függ, milyen színű fényről van szó. Ezek szerint tehet, hogy előbb lát­juk meg a feketét, mint a ké­ket, előbb o sárgát, mint ne adj’ Isten a vöröset? És ha így van, akkor egyénenként is vál­tozhat ez a „meglótási sebes­ség"? És, ha esetleg egyénen­ként is változhat, akkor meny­nyire befolyásolhatja a mi­előbbi érzékelést, ha valaki — bár nem tehet róla -, de ere­dendően rövid- vagy éppen távollátó? Olvastam egy továbbgondo­landó megjegyzést lapunk csütörtöki számában Terják Tibortól: „Elhiszem, hogy el­sodorta az öreg botozó bácsit az úri hölgy, de én is botozó bácsi vagyok, néha utazom is villamoson (Budapesten), ese­tenként autóbusszal Pécsett, és nem az fáj, hogy elsodor­nak, kiverik a kezemből a bo­tot, hanem az, hogy egyszerre öten ugranak fel: „Bácsi, tes­sék helyet foglalni". A bácsi fáj, meg a rokkantság, meg a fölöttem elmúló élet, és nem a részvétlenség . . ." Nekem, jóval fiatalabbnak a részvétlenség is sokszor fáj, sebesebbnek érzem olyankor a múló életet, és elgondolko­zom: megéri-e vállalni, hogy kényszermegoldásként a repü­lőről lelógó kötéllel segítsek bárkiknek is. Bozsik László (Folytatás az 1. oldalról) ha a választópolgárok ötven százaléka országos viszony­latban nem jelenik meg, a népszavazás érvénytelen. Sajtótájékoztatót tartottak tegnap a vasárnapi népszava­zásról a Baranya Megyei Ta­nácson. Nagy Gál István, a területi választási bizottság elnöke elmondta, hogy gon­dosan készítették elő a több mint háromszázezer baranyai választásra jogosult részére a szavazóhelyiségeket. Megyénk­ben minden feltétel adott ah­hoz, hogy törvényesen lebo­nyolíthassák a vasárnapi nép- szávazóst. Megtudhattuk, hogy több mint háromezer társa­dalmi aktivista és nem keve­sebb, mint ezer apparátusi dolgozó segítkezik majd. Dr. Hazali Józsel, a megyei választási iroda vezetője egyebek mellett elmondta, hogy a megfelelő szavazókö­rökhöz eljuttatott kérdések alapján mozgóurnákkal kere­sik meg azokat, akik fizikai­lag vagy betegségük miatt képtelenek megjelenni az adott szavazókörben.) Itt je­gyezzük meg, hogy a szava­zókörök megyeszerte túlnyo­mó többségben megegyeznek a korábbi választásokon és népszavazásokon „megszokot­takkal". Érdemes tudni, hogy akik nem lakhelyükön szavaz­nak és az adott tanácstól ér­vényes igazolásuk van, az or­szág más helyén bármely sza­vazókörben leadhatják szava­zatukat.) Kérdésekre válaszolva az iroda vezetője közölte, hogy szükség esetén 20 óráig meg­hosszabbítják a szavazóhelyi­ségek nyitvatartpsát. (bozsik) I 1 Vll Idly i I d MmQ, w mJL C* b#

Next

/
Thumbnails
Contents