Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-26 / 113. szám

1990. július 26., csütörtök aj Dunántúli napló 9 Az U j DM politikai u ' i - ' ... * _ ... .... IE iforuma Mi lesz velünk? Töröljük el az adósságot! Nyílt levél Antall József miniszterelnök úrnak! Az 1990/9-es törvény óital biztosított jogommal élve kér­tem a baksai tsz-től 14 ha földem és a bogádmindszenti tsz-től feleségem 3 ha föld­je haladéktalan kiadását 1990 márciusában. Mindkét tsz hajlandó volt a földek kiadására, azzal a fel­tétellel, ha kötelezettséget vállalok Boksán 130 000 Ft, Bogódmindszenten pedig 9000 Ft megfizetésére, „felmerült költségek” címén. Tiltakozásomat, melyben ar­ra hivatkoztam, hogy a tsz- be beléptetéskor semmit sem fizettek a mezei leltárért, te­hát azt most kompenzálni kellene, nem vették figyelem­be. Ha földemet birtokba akartam venni, engednem kel­lett a diktátum'nak. A megál­lapodási okmányba azonban beleirattam, hogy amennyi­ben a készülő földtörvény másként intézkedik, úgy a megállapodásban foglalt ösz- szeget visszakérhetem. HITÜNKÉRT MOST ÉS MINDÖRÖKKÉ Faragó Károlyné tanár, Pécs Életünkön, érzelmeinken, hi­tünkön gondolkodva, óhatatla­nul feltehetjük önmagunknak a kérdést: — Helyes ideológia az, amelynek alapfeltételezése a jót és a rosszat -befolyásolni tudó misztikus erő? — Helyes olyan ideológiát ta­nítani, amely az erkölcsöt egyénenként változó szabad­ságfogalomhoz köti (szükség- szerűség felismerése)? A válaszom igen, ha annak értéknormái általánosak, egye­temesek, ha nézetei a rég- és közelmúlt tanulságait felhasz­nálva a jelent segítik egy tö­kéletesebb jövő kialakításában. Az iskolának, az oktatásnak minden tudásanyagával irányí­tania kell az erkölcsös életre való nevelést, az ideológiai vá­lasztás szabadságának felisme­rését. Az emberi értékek „pi­ramisának" csúcsára több út vezet, és társadalmi szinten a megkülönböztetés -nélküli be­fogadás garanciája csak az- le­het, -ha egyik sem kivételezett. Gondolom, nem vagyok egye­dül azzal a véleményemmel, hogy a harmonikus társadalmi létezés, az erkölcsös együttélés közös érdekből fakadó igény. Az elsőt elsősorban gazdasági változók biztosítják, a másodi­kat magatartásbeli szabályok. Ha a társadalom működése hi­bás vagy akadozik, akkor a morális létezés anomáliákat Az Agroker januári megren­delésem alapján márciusban leszállította a megrendelt traktort és a hozzá szükséges munkagépeket is, a vetést már saját gépekkel végeztem. A gépbeszerzés során 150 000 Ft áfát fizettem. Hogy ezt az összeget visszaigényelhessem, be kellett jelentkeznem me­zőgazdasági kisvállalkozóként az APEH-nél. Ezzel a lépé­semmel, mint mezőgazdasági kistermelő, elvesztettem az 500 000 Ft árbevételig járó adókedvezményemet. Mezőgazdasági hitel után érdeklődve a pénzintézetek április—májusban még semmi érdemlegeset nem tudtak mondani. Vállalkozói hitelt kí­nált a Postabank 30 száza­lékos kamatra. Az illetékes adóhatóságok­nál bejelentettem a föld hasz­mutat, mivel szerves kapcsolat van a kettő között. Az érték­normák fellazulnak, -mert a min­dennapi élet nem igazolja hasznosságukat, sok esetben akadályozza a már elért élet- színvonal, egzisztencia -fenntar­tását. Ilyen esetben az etikus, de az etikátlan magatartás is a létezéssel néz „farkasszemet". Nem szeretném végletekben megjósolni ennek következmé­nyeit, de állítom, ebben a helyzetben a hit — legyen az teista vagy ateista, amely az együttélés szabályait figyelem­be véve a tartalmas, alkotó életre alapozza nézeteit — -kü­lönösen fontos szerepet kap életünkben. Segít az indulatok féke nta dósában, f öl élátni egy labilis helyzetnek. NEM A VALLÁS ELLEN ÁGÁLOK Palter Géza és további 15 aláíró Kedves Járominé Zárai Gyöngyi! Örömmel olvastam a Dunán­túli Napló politikai rovatában sorait vallás bevezetése mel­lett. Sok igazságot tartalmaz­nak. Már ami a kultúrálatlan viselkedésre, az udvariatlanság­ra vonatkoznak. Azzal viszont, hogy a vallást kötelezővé te­gyék, messze nem értek egyet. Én ugyan meg lettem keresz­telve, mégis a keleti vallások iránt érzek közelséget. Remé­lem, azért, mert szüleim a ke­resztvíz alá tettek, s ennek ellenére nem vagyok hivő ke­nálatba vételét. A vajszlói adóhivatal mór értesített, hogy a bogádmindszenti föld után hektáronként 1240 Ft adót vagyok köteles fizetni, az összeg felét 15 napon be­lül. Meg kívánom említeni, hogy az ottani tsz-tagok 600 Ft-ot fizetnek hektáronként, függetlenül attól, hogy hány hektáros a gazdaságuk. Érte­sülésem szerint Hütter Csaba lelépése előtt elintézte a Pénzügyminisztériumban, hogy az első hektárra eső adótétel alapján adózzanak, függetle­nül attól, hogy akár 10—15 fca-ra bővíti a tsz a háztáji gazdaságukat. Adóm kiveté­sénél a 36/1976/X. 17. MT. rendelet 1 §-ra hivatkoztak. Még ma is érvényben van egy olyan rendelet, amely olyan időszakban keletkezett, amelyben az állampárt is­resztény, még nem tart romlott erkölcsűnek! Azt, hogy miben, kinek és hogyan higgyek, -majd eldöntőm én magam. Nem véletlen, hogy az em­berek nagy többsége ellenzi a kötelező hitoktatást. Már kö­telezően tanultunk orosz nyel­vet, marxizums— leninizmust, vol­tak megbélyegzettek, csupán azért, mert nem voltak úttörők, KISZ-tagok . . . Nos, remélem, szavaimból kitűnik, hogy nem a vallás, az erkölcsös élet ellen ágálok, csak szeretem magam eldönteni, hogy hogyan élem le az életem. MIÉRT FÉLTIK TÖLÜNK A GYEREKEKET? Németh Ferenc, Hosszúhetény Tisztelt Németh Zsolt úr! „Durr bele maxigáz" cím alatt írja: „Zsákszámra sora­koznak már az érvek hitoktatás­ügyben pro és kontra. Az ok­tatást pártolóknak az egyik leggyakrabban felbukkanó né­zet szerint a hitoktatás hiá­nya, a . valláserkölcs vissza- szortílása a magyarázat szá­mos mai társadalmi problé­mára . . ., azt javaslom, elmél­kedjenek el egy kicsit a tör­ténelem folyásán, mondjuk Nagy Konstantintól 1945-ig, vagy akár csak a századunk­ban megesett két világhábo­rún. Ugye, ennek az időszak­nak a kereszténység elég meghatározó eszméje volt, s mégis történt egy s más.. Köszönöm kedves tanácsát, és biztosíthatom, eléggé so­kat elmélkedtem a történe­mételten támadást intézett a magántevékenység ellen. Vé­leményem szerint semmikép­pen sem fogadható el, hogy a sötét múltban hozott ren­deletek alapján a sokat han­goztatott esélyegyenlőség he­lyett hátrányos megkülönböz­tetés áldozata legyen a szár­nyait bontogató privát a tsz­szel, vagy annak tagjával szemben. Fentiekből is világosan lát­ható, hogy nagyon hiányoz­nak azok a kerettörvények, amelyek hiánya fékezi és csaknem lehetetlenné teszi az önálló vállalkozás kibontako­zását a mezőgazdaságban. Nagyon kevesen vagyunk, akik lépni mertünk ebben a fonák helyzetben. Joggal kér­dezzük: mi lesz velünk, mert az illetékesek érdekünkben mikor lépnek mór? Papp Béla oki. gazda, Pécs, Székely B. u. 47/3. lem folyásán. És arról is biz­tosíthatom, hogy a keresz­ténység nem volt mindig és nem volt elég meghatározó eszméje a történelemnek. Kezdjük mindjárt 'Nagy Kons­tantinnál. Ez az ember, ha­bár a kereszténységért sokat tett, mégsem volt egészen ke­resztény. Többek között ki­irtotta azon családtagjait, akik utódai trónöröklését veszé­lyeztethették volna, csak öreg korában keresztelkedett meg. És folytathatjuk a sort. A na­gyok, akik a magas politikát intézték, általában nem vol­tak tekintettel a keresztény­ségre. Névlegesen kereszté­nyek voltak, de a gyakorlat­ban nem. A szentírásban benne van a kereszténység kritériuma. Az bizony meglehetősen szigorú. „Arról tudjátok meg majd, hogy tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást." És ismét a főparancs: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes erőd­ből, minden képességedből, szeresd felebarátodat, mint önmagadat." Állapítsa meg ön, hány ilyen politikus volt a történelemben Nagy Kons­tantintól Sztálinig! A politi­kusok nagy többsége minden­nel törődött, csak éppen Is­tennel és a többi emberrel nem. Voltak igaz keresztény po­litikusok, hogyne lettek vol­na. De ezeket rendszeresen félreállították. A kereszténységnél szebb, tökéletesebb eszmény nem lé­tezik a történelemben. Ha valaki elindul ezen eszmény nyomán, az egymagában is óriási haladás. Mi erre tanítanánk a gyer­mekeket. Ha hagynának ben­nünket. És sóhajtva fölteszem a kérdést, amit már a Ráko- si-rezsim alatt is sokszor föl­tettem: miért féltik tőlünk a gyerekeket? Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az alábbi követeléssel for­dulunk a kormányhoz. © írják jóvá, illetve töröl­jék el a Mecseki Szénbányák adósságát. A liász-program keretén belül az Ipari Minisztérium és a Mecseki Szénbányák ak­kori vezetői olyan adósságot raktak a nyakunkba beruhá­zás címén, amely a bányá­szati munkát soha nem se­gítette, csupán egyesek zse­bét tömte meg. © Haladéktalanul számol­ják fel a vállalati vezetősé­get (tröszt) és a hozzátar­tozó apparátust. A kommunista vezetés által létrehozott, jelentéseket kül­dözgető apparátus a mai gazdasági viszonyok mellett feleslegessé vált. Szűnjenek meg a hangzatos, mondva­csinált, jó keresetet biztosító beosztások. Az üzemi szerve­zeti felépítéshez feltétlen szük­séges munkaköröket a dolgo­zók jóváhagyásával a szak- szervezetek és a munkásta­nácsokon keresztül kívánjuk meghatározni. © Vonják felelősségre a bányászokat tönkretevő, rab­lógazdálkodást folytató veze­tőket. © Követeljük a föld alatti dolgozók 20—50 százalékos béremelését. Tisztelt Miniszter Úr! Tájékoztatni kívánjuk Minisz­ter Urat, hogy a Mecseki Szénbányák Szakszervezeti Szövetségének bizalmi küldött testületé 1990. július 5-én át­tekintette a Mecseki Szénbá­nyák gazdasági átalakulásá­nak helyzetét. A testületnek azon vélemé­nye alakul ki, hogy a rész­vénytársasággá való átalaku­lásnak jelenleg nincsenek meg a feltételei vállalatunknál. A bizalmi küldött testület a vállalat jövőjét csak egy irá­nyított felszámolási eljárás során kialakított feltételek mellett látná életképesnek. Ezen felszámolási eljárást az egész szénbányászatra ért­jük, egyidőben és egyszerre. A felszámolás során szük­ségesnek látnánk az állami beruházás terveinek, sorbán- állási és veszteségi költségek­nek a rendezését. A szénbányászat helyzeté­nek rendezésével egyidejűleg A tervezett és már végre­hajtott áremelések a bányá­szokat ugyanúgy negatívan érinti, mint bárkit az ország­ban, hisz a bányász nem csu­pán termelő, de fogyasztó is. A szén áremelése nem jelent előnyt számára, hiszen az il­letményszén ára jóval alatta maradt az országban forgal­mazott legolcsóbb szén árá­nak is. A föld alatti, valamint szakpótlékokat leszámítva egy bányász átlagkeresete nem haladja meg a tízezer forintot. © A szénbányászatot ne adják részvénytársaságok ke­zébe, maradjon állami tulaj­don. Nem engedjük újra megka­parintani a vezetést azoknak, akik már a hasznot busásan lefölözték, és most még a csontot is lerágnák. A dolgo­zónak meg kell hagyni a ve­zetésbe való beleszólási jogát a munkájától való eltávolítás veszélye nélkül. © Töröljék el a hűségjuta­lom és a föld alatti pótlék után levont személyi jövede­lemadót. A bányász a leszállással az életét teszi kockára. A csa­ládjától elköszönő ember nem mindig tér vissza. Ezt meg­adóztatni tisztességtelen! Horváth László, a Komló Bányaüzem munkástanácsának elnöke a reális termelői szénárak megállapítását és a műkö­déshez szükséges személyi fel­tételek biztosítását kérjük Ismerve a Szénbányászati Igazgató Tanács döntését, az­zal ellentétesen javasoljuk a Miniszter Úrnak, hogy a szén­bányászat rendezése a műkö­dőképességünk megtartásá­val a hazai energiapolitikába beillesztve történjen meg. Tudjuk, hogy a Miniszter Úr is ilyen megoldást javasolt, amit ezen véleményünkkel is erősíteni kívánunk. Tájékoztatjuk a Miniszter Úr'at, hogy a vezérigazgató által kezdeményezett Szászvár Bányaüzem tartós szünetelte­tését a szakszervezeti testület nem támogatja, amíg a szén­bányászat helyzetének átfogó vizsgálata nem történik meg. Farkas Géza elnök Jambricsek József titkár H csúcsra több ut vezet Napjaink nagy vitatémája a hittanoktatás. Közöltük a miniszter pontos álláspontját, véleményt mondott a Kereszténydemokrata Néppárt, a FIDESZ, az MDF képviselője. S hozzászólnak sokan a saját nevük­ben is. Mindegyikük teljes levelét közölni nem tudjuk. Részleteket ismertetünk és ezeket úgy válogattuk össze, hogy ne ismétlődjenek a vélemények, hanem egymást kiegészítve, végül is hozzájáruljanak egy olyan társadalmi egyetértés kialakulásához, amely a nagy többség számára elfogadható, s mindenkép­pen előrevisz.---------------------— ----------------------------------------------— ¥ ' Á részvénytársaságnak nincsenek meg a feltételei A Bányaipari Dolgozók Szakszervezete Mecseki Szénbá­nyák Demokratikus Szövetsége levelet küldött Bőd Péter Ákos ipari és kereskedelmi miniszternek. VfEgy másik polgár gondolatai!" Egyre javul a közérzetem! Ez lehet magánügy is, de hi­szem, másoknak is javul. Az állampolgároknak - a nehe­zedő és sokasodó problémák ellenére - egyre több sokat Ígérő, újrakezdeni akaró gon­dolataik vannak. A napokban unokáimmal sé­táltam az utcán. Egymást ér­tek a személyautók a dél­utáni csúcsban. Az autóbusz .kitette" indexét, hogy indul­na a rgegállóból, a második személygépkocsi megállt, és udvariasan intett a buszosnak, aki visszaintett és indult. Az országban sokszor tombol o szájtépés, mint nemzeti sport, s íme két úr, ha közlekedik, Így tesz! A személygépkocsi mögött még vagy tíz kény­szerült megállni, s nyugodtan tette. Tegnap beszélgettem egy ma még tanácselnök ismerő­sömmel bizalmasan. Elmond­ta: tudja, mi tagadás, azért került a magas posztra, mert párttag volt, de az is igaz, hogy közben elvégezte a jo­got, azaz doktorált, de elkö­telezettnek minősül a régi renddel, tehát mennie kell! Szomorú ugyan, de tudomá­sul veszi, mert tudja, csak a tanácselnöki székből kell tá­voznia, a doktorátusa meg­marad. Ügy érzi, szükség lesz a jogászokra a következő év­tizedekben, lesz hát kenyere. Nem kell börtönbe mennie, nem internálják Recskre, vagy Hortobágyra, az a világ meg­szűnt. Mégiscsak demokrá­cia van! A bérből és fizetésből élők is felteszik a kérdést: mi lesz itt még? Tovább nőnek az árak? A fizetés meg marad? Hogy tényleg emelik a fize­téseket is jövőre? Az árak meg indulnak netán lefelé? Esetleg úgy, mint a hússal is tették, olcsóbb lesz más is? Bízhat, mert megindult me­gyénkben is egy folyamat. Kezd lábra állni a legalább 30-40 éve sárbataposott pa­rasztság. Emelgetik a fejüket, lassan a „gaz” fölé emelked­nek, 10—20 meg 50 férőhelyes tehenészetbe fognak, de meg­van már a tejbolt terve is! Mindez családi vállalkozásban fenntartva, ahol nem lop a dolgozó a tulajdonostól, ahol nem kell ellenőr, meg annak az ellenőre is, meg esztékás, meg vezérigazgató titkárnővel, sofőrrel, stb. Abban a bolt­ban nem megy a tejre sem­milyen „sallang", csak a tisz­tességes munka bére és a megengedett haszon. Tehát ol­csóbb lesz. De sorolhatnám a többit is: jönnek a birkások - egy házaspár - fejleszte­nének 400-ról többre, bárány­húst akarnak piacra vinni ol­csón. Egy másik család: zöld­ségpavilont akar bányászkör­zetben, ő lesz a termelő is, tehát áruja olcsó lesz. Mások gyümölcsöt termelnek nagy­ban, csomagolják ízlésesen, hozzák a piacra. S hadd ne soroljam tovább, mert kevés lenne az újság mind a 12 ol­dala. Újrakezdők vannak, cso­portosan jelentkeznek, keresik a lehetőséget és kölcsönt. A kölcsönt, ami kell, mert nincs családi tőke, nincs vagyon, amit átcsoportosítanának, mert azt felélte az elmúlt 40 év kommunista farkasa! Mi az, hogy felélte? Beza­bálta, béhabzsolta, meg el­osztogatta, eldőzsölte! És most mutogat kövéren, jóllakotton kárörömmel: „Na ugye nem megy! Pedig már eltelt 50 nap!" És eltelik a következő 50 is. Mégsem lesz a tetsz­halottból ifjú titán, csak egy lábadozó, szédelgő beteg, aki segítséget vár az értelmesek­től, a színe-javától! Biztatást, okos, hasznos tanácsot és se­gítséget. Ha megkapja, meg­erősödik pár év alatt, meg­rázza magát, szétszórva testé­ről a múlt káros maradvá­nyait, s ezzel felszabadítva az érdekeltség minden előnyét. Befejezésül a fenti sorok Író­ja is hadd mondja el gondo­latait. Négyen élünk csalá­domban együtt közös kony­hán. Egy 90 éves, egy 85 éves, és két 60 éves. Mind nyugdí­jasok. Az egy főre eső nyug­díj kb. 5000 forint. Tudjuk, ez csak fogy még egy-két évig és nem nő. Mégis optimisták vagyunk. Nem segítségért sí­runk, nem a kormányt lessük, meg a parlamentet, hanem környezetünket mérjük fel és dolgozunk. S ha szabad időmben ke­zembe kerül az Új Dunántúli Napló, történetesen a július 17-i szám és olvasom az „Egy polgár gondolatai"-t, félre­húzódó szám kesernyés moso­lya mögött egyre fáradtabb kompjúterem Petőfi versét idé­zi: „Ha nem tudsz mást, mint eldalolni saját fájdalmad s örömed." Bizony, bizony - fogalmazok tovább — „nincs rád szüksége a világnak." Én tudom, hogy Roszprim Nándornak is igaza van. Tu­dom, hogy pesszimista hang­vételű emberek is élnek kis hazánkban. Elhiszem, hogy el­sodorta az öreg botozó bá­csit az „úri" hölgy, de én s botozó bácsi vagyok, néha utazom is villamoson (Buda­pesten), esetenként autóbusz- szal Pécsen, és nem az fáj, hogy elsodornak, hogy kiverik kezemből a botot, hanem az, hogy egyszer öten ugranak fel „bácsi, tessék helyet foglal­ni". A bácsi fáj, meg a rok­kantság, meg a fölöttem el­múló élet, és nem a részvét­lenség. Térjék Tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents