Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)

1990-07-26 / 113. szám

1990. július 26., csütörtök aj Dunántúli napló 7 fi kulcsember: a kísuallalkozo Kié legyen a gyár? Másfél hónap a döntésig ^ i. A felszínre érkezik a szénszállitó szerelvény a szászvári üzem ben. Fotó: Szundi György Munkástanács ¥ alakult az Északi Bányaüzemben Már a jelszó sem volt sze­rencsés: privatizálás. Ez alatt, sajnos, nemcsak a közvéle­mény, de még a szakmabeliek többsége is tulajdonosterem­tést ért, vagyis el kell adni azt, ami eddig állami vállal­kozás volt. Ez a megközelítési mód természetes, hiszen a tör­ténelmi fejlődés sokkal előbb hozta létre a tulajdonost, mint a vállalkozót. A kapitalizmus kialakulása során a tulajdo­nosból lett vállalkozó, és szin­te elképzelhetetlen volt, hogy valaki vállalkozó lehetett vol­na anélkül, hogy előbb tőkés­sé válhatott volna. A képesség fontosabb Azóta azonban nagyot vál­tozott a világ: ma a vállalko­záshoz sokkal fontosabb a jó vállalkozói képesség, mint a vagyonosság. Napjainkban mór nem versenyképes az a társadalom, amelyikben csak az lehet vállalkozó, aki előbb valamilyen nem vállalkozási forrásból már megfelelő va­gyont szerzett. Arra van elen­gedhetetlen szükség, hogy szinte mindenki próbát tehes­sen, hogy vállalkozó legyen, és akinek nemcsak ambíciója, de tehetsége, képessége is van hozzá, abból vállalkozó, majd egyre inkább a vállalkozásá­nak tulajdonosa is lehessen. Azokban a társadalmakban, amelyek természetes fejlődés során alakultak át modern fo­gyasztói társadalmakká, csak fokozatosan fordult meg a sor­rend, az előbb tulajdonos, majd vállalkozótól a fordított­jáig. Számunkra másként adó­dik a feladat. Itt még a vi-. szonylag szegény vállalkozó- réteget is likvidálta a magát szocialistának deklaráló rend­szer. A lemaradás gyors be­hozására sokan azt tartják természetesnek, ha minél gyor­sabban minél több tulajdonost teremtenénk. Ha kell, akár adminisztratív eszközök igény- bevétele árán is. Az eredmé­nyesebb út azonban az lenne, ha nem azzal kezdenénk, hogy tulajdonosokat teremtünk, ha­nem azzal, hogy vállalkozókat. Óvatosan a régi menedzserekkel! Mielőtt ennek az útnak a leírásába kezdenék, említést kell tennem egy másik prob­lémáról is ezzel kapcsolatban. A kapitalizmus spontán fej­lődése, egészen a legutóbbi A valamilyen okból rokkant embereknek sajátos életterük van, és ebből örömmel szaba­dulnak ki. Ezt a „szabadu­lást" jelentette a tiszaligeti Szabadidő és Turisztikai Köz­pontban június 20-28. között megrendezett mozgássérült gyermekek és szüleik országos tábora is, ahol a családok együtt tölthettek néhány kel­lemes napot. A tábort az idén is a iMozgáskonlátozottak Pest Megyei Egyesülete, a Moz­gássérültek Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Egyesületével, va­lamint a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szö­vetségével (MEOSZ) karöltve rendezte meg. A szervezés kezdetekor -félő volt, hogy ke­vesen -fogják anyagilag támo­gatni ezt a nemes 'kezdemé­nyezést. Szerencsére nem így történt. Az idén 'is több szpon­zor támogatta a tábort, így közel egymillió forint -jött ösz- sze. A nagy cégek mellett magánszemélyek is hozzájárul­tak a költségekhez, Iha -nem is pénzzel, hanem valamilyen természetbeni (szolgáltatással. ötven évig, azzal járt, hogy a vállalkozások egyre jobban koncentrálódtak, egyre keve­sebb tőkés tulajdonában lévő nagyvállalkozásokká alakultak át. Ez a trend megfordult, ma minden fejlett tőkés országban csökken a vállalkozási szekto­ron belül a „nagyok" rész­aránya, gyorsan nő ezzel szemben a kisvállalkozásoké. Ez nemcsak a lekötött tőkére, és az ott foglalkoztatottak szá­mára vonatkozik, hanem a szellemi tőkére is. A kisvállal­kozásokban egyre nő a magas végzettségűek részaránya. Nem is szólva arról, hogy az azo­nos képzettség esetén a leg­jobbak, a leginkább kezdemé­nyezők aránya a kisvállalko­zásokban magas. Itt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a magánorvos, az ügyvéd, a számviteli szakértő, az adó- tanácsadó, az ingatlanügynök ugyanúgy kisvállalkozó, mint a klasszikus értelemben vett kisiparos és kiskereskedő, és az előbbiek részaránya egyre nő. A nemzetközi tényekkel szemben nálunk még mindig erős az a meggyőződés, hogy elsősorban nagyvállalkozókra van szükség. Természetesen A szervezők mindenben te­kintettel voltak a résztvevők igényeire. Az orthopédcipőket vagy más gyógyászati segéd­eszközöket a helyszínen írta fel dr. iPlesa István nyugalma­zott orthopéd főorvos. Ezt kö­vetően Schneider Nándor, az ALFA Ipari Vállalat gyógyci- pésze levette a cipő mére­teit. Az érintettek postán -kap­ják -meg a lábbeliket. Orvo­sok, pedagógusok, a Társa­dalmi Biztosító és a szolnoki Családsegítő Iroda munkatár­sai tartottak előadásokat a szülőknek arról, hogy milyen formában -könnyítheti-k meg a saját és -korlátozott mozgás­képességű -hozzátartozóik éle­tét. Természetesen mindezek mellett jutott -idő pihenésre, -kikapcsolódásra és szórako­szükség van azokra is, de sokkal nagyobb a kisvállalko­zókra. A modern világban egyetlen módja van annak, hogy kiderüljön, ki a jó nagy- vállalkozó: ha bebizonyította képességeit előzőleg kisebb méretek között. Óvakodjunk attól, hogy azok legyenek a közeljövő nagyvállalkozói, akik­nek sikerült a korábbi rend­szerben vezető menedzserségig feljutniuk! Őket sem kell, nem is szabad kizárni, de számuk­ra valamiféle előjogot biztosí­tani nemcsak erkölcstelen, de társadalmilag káros is lenne. Még fontosabb annak belá­tása, hogy a privatizálást el­sősorban a kisvállalkozások, és ne a nagyvállalkozások irá­nyába tereljük. Ezt nemcsak az indokolja, hogy a kisvállalko­zások esetében sokkal gyor­sabb hatékonyságnövekedés várható, de ez biztosit jobb szelekciót, nagyobb politikai bázist is. Mi a teendő? Nem azt kell erőltetni, hogy minél több állami vállalati tu­lajdont adjunk el, hanem hogy zásra -is. A nyolc -nap alatt volt papírhajtogatás, bábké­szítés. Szerveztek családi ver­senyeket, szellemi vetélkedő­ket, aszfaltrajzversenyt, vala­mint játékos sportvetélkedőket kicsiknek és nagyoknak egy­aránt. Fellépett a szegedi Mini-Színpad a Mackó Misi kalandjai című mesejátékával, és Benedek Miklós zenés gyer­mekműsorával. Sokan -keresték -fel a strand­fürdőt és sor került -hajóki­rándulásra is. A tábor lakói megtekintették a szolnoki re­pülőteret és a Kilián György Repülőműstaki Főiskola Re­pülőtechnikai Múzeumát. A tábor 165 lakója, akik az ország -különböző részeiből érkeztek Szolnokra, ez utolsó napon úgy búcsúztak, hogy jövőre is szeretnének eljönni. A rendezők bíznak benne, minél többet adjunk bérbe, használatra kisvállalkozások­nak. Az eladással két okból kell türelmeseknek lennünk:- Nincs megfelelő vásárló­erő. Márpedig ennek hiányá­ban csak elkótyavetyélni lehet bármit is.- Nem azok lennének a vál­lalkozók, akik erre alkalmas­nak bizonyultak, hanem azok, akik bátran ígérnek többet a tulajdonlás megszerzéséért.- A modern tőkés világban is elképzelhetetlen, politikailag tűrhetetlen vagyongyarapodá­sok következnének be speku­lációs alapon. Nálunk pedig ebben a tekintetben több ok­ból kisebb lesz a társadalom tűrőképessége.- Előbb derüljön ki, ki al­kalmas a vállalkozásra, aztán legyen belőle vállalkozó.- Csak akkor számíthatunk a gazdasági fellendülés ké­sőbbi szakaszában nagy meg­takarítási hajlandóságra, ha sok kisvállalkozó akarja meg­venni az általa bérelt vagyont. Nem a néhány nagytőkés meg­takarítása jelentős a modern társadalmakban, hanem a sok kicsié. A megtakarítási forrá­sok nagy többsége nem a nagytőkéseknél, hanem a kis­vállalkozásoknál és a bérből élőknél keletkezik. Az ilyen megtakarítások céljai között igen kicsi a nagyvállalati ér­tékpapírokba való befektetés, sokszorta nagyobb a kisvállal­kozás alapítása, fejlesztése. Különösen igaz lesz ez nálunk, ahol a nagyvállalati szektor túlméretezett, agyonbürokrati­zált, és sokáig nem lesz a jöf vedelmezőségben versenyképes a kisvállalkozásokkal. Aki nem látja be, hogy a lakosság sok­kal inkább akar a maga ura lenni kisvállalkozóként, mint a részvényosztalék passzív él­vezője, az nem ismeri a ma­gyar nép mentalitását. A fentiekből fakad a priva­tizálás helyes stratégiája: Gyors ütemben minél több ál­lami vállalati vagyont bérbe adni a jelentkező kisvállalko­zóknak. Ezen az alapon aztán a spontán fejlődés során kivá­lasztódnak azok, akikre rá le­het bízni a nagyvállalatokat is. Napjainkban nem valami­féle harmadik utas romantika azt hangoztatni, hogy fonto­sabbak a kisvállalkozások, mint a nagyok, hanem ez az igazi modernség. Ezzel szem­ben a nagyvállalatok és a nagy tőketulajdonosok szere­pének túlhangsúlyozása vala­miféle, a múlt századból itt felejtett liberalizmus. hogy 1991-ben is valóra vált­hatják a gyermekek kívánsá­gát. Már imost azon gondol­koznak, hogyan és honnan tudnák a táborozáshoz nélkü­lözhetetlen anyagi feltételeket előteremteni. Hasonló táborok rendezésére, valamint a csa­ládban élő mozgássérült gyer­mekek és fiatalok tanulmá­nyainak ösztöndíjjal való tá­mogatására, speciális habilitá- ciós és rehabilitációs eszközök beszerzésére, kifejlesztésére és gyártására alapítványt kíván létrehozni a MEOSZ és a Mozgáskorlátozottak Pest Me­gyei Egyesülete más felaján­lókkal karöltve. Várják a tá­mogatók jelentkezését a MEOSZ címén (1032 Buda­pest, San Marco utca 76.), va­lamint a 188-8951 és a 188- 5529-es telefonszámon. Késik Lojos A Mecseki Szénbányák Vállalat szászvári Északi Bá­nyaüzemének kollektívája előre ledolgozott egyhetes termelési szünetet tart a na­pokban. Az üzem dolgozói közül legtöbben pihenésre használják fel ezt az idő­szakot, ám sokuk esetében a nyári nyugalom csak lát­szólagos. A vállalat szanálása óta a szászvári bánya bezárása fo­lyamatosan napirenden lévő téma. A fennmaradásért küz­dő Mecseki Szénbányáknál az elmúlt két évben meg­kezdődött a veszteségforrá­sok felszámolása, és az idő múlásával egyre élesebben vetődött föl- az Északi Bá­nyaüzem sorsának kérdése. A lét körüli bizonytalanság rányomta bélyegét az ott dolgozók hangulatára. Sokan elmentek, a maradóknak pe­dig erősen megromlott a munkához való hozzáállása. A felemás állapot feloldásá­ra a dolgozók munkástaná­csot alakítottak. Az új szer­vezet céljairól így nyilatko­zott Lengyel András külszini lakatos, aki az első közgyű­lésig ideiglenesen tölti be az elnöki funkciót: — üzemünk esetleges be­zárása több mint 600 em­ber munkahelyének megszű­nését jelentené. Az itt dol­gozók közül sokan, és úgy gondolom, jogosan, bizonyos értelemben magukénak érzik a szászvári bányát. Elfogad­hatatlannak tartjuk tehát, hogy a vezetés a fejünk fö­lött, beleszólásunk nélkül hozza meg a végső döntést. A szakszervezetnek a dol­gozói érdekvédelem irányá­ban tett részintézkedéseit nem tartottuk elégségesnek, terveink szerint a munkás- tanácsnak sokkal komolyab­ban kell ezzel a témával foglalkoznia. Különösen nagy hangsúlyt a munkahelyi mun­kajogi érdekképviseletre sze­retnénk fektetni, hogy tag­jaink ne legyenek kiszolgó1- tatottak a munkáltatókkal szemben. Ennek szellemében csak azok léphetnek soraink­ba, akik nem gyakorolnak semmiféle munkáltatói jogo­sítványt. A mintegy 130 tagot szám­láló munkástanács első lé­pésként a vállalat vezetésé­vel vette fel a kapcsolatot céljai elérése érdekében. A tartós bányaszüneteltetés hí­rére a szászváriak ötpontos beadványt szerkesztettek az ipari miniszter számára, va­lamint csatlakoztak a komlói munkástanácsnak a minisz­terelnökhöz írott leveléhez. A kormány a magyarországi bányák további működésére vonatkozó elképzeléseit vár­hatóan augusztus végén viszi az országgyűlés plé­numa elé. A kölcsönös in­formációcsere eredményeként az Északi Bányaüzem mun­kástanácsa abban állapo­dott meg a vállalat vezetői­vel hogy azok addig nem kezdeményezik a szászvári bánya bezárását. Alig más- féi hónap áll tehát az ott dolgozók rendelkezésére, hogy bebizonyítsák munka­helyük életképességét.- Tisztában vagyunk ne­héz helyzetünkkel - szögez­te le a tényt Lengyel And­rás. - Az üzem idei veszte­sége 60—70 millió forint kö­rül van, és az utóbbi évek túlzó termelési tervei miatta feltárási munkák területén különösen nagy a lemara­dásunk. Az év eleje óta egy­re erősödő letargikus han­gulat ellenére azonban so­kunkban megvan még a bi­zonyítási szándék. Bízunk abban, hogy az elkövetkező néhány hétben a feszített munkatempóval kitermelt na­pi 500 tonna lefejtése mel­lett elegendő energiát tu­dunk fordítani a hetedik szinten lévő jó minőségű és olcsóbban kitermelhető sze­net adó telep feltárására. Ez az egy esélyünk van, a lehetőségeinkre vonatkozó gyors és pontos információt szolgáltatni a kormánynak, hogy döntése számunkra is kedvező legyen. Bármi legyen is a végső szó, a szászváriak, úgy tű­nik, a kezükbe akarják ven­ni saját sorsukat. A mun­kástanácsnak kifejezetten az a célja, hogy ne csak elő­készítsék a döntést, hanem annak részesei is legyenek a szervezet tagjai.-v K. E. Kopátsy Sándor Egy Hét nyaralas Tisza ligeten Mozgáskorlátozott gyerekek tábora A pécsi Zsolnay Gyár is igényt tart a külföldi töke segítsé­gére.

Next

/
Thumbnails
Contents