Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-26 / 113. szám
1990. július 26., csütörtök aj Dunántúli napló 7 fi kulcsember: a kísuallalkozo Kié legyen a gyár? Másfél hónap a döntésig ^ i. A felszínre érkezik a szénszállitó szerelvény a szászvári üzem ben. Fotó: Szundi György Munkástanács ¥ alakult az Északi Bányaüzemben Már a jelszó sem volt szerencsés: privatizálás. Ez alatt, sajnos, nemcsak a közvélemény, de még a szakmabeliek többsége is tulajdonosteremtést ért, vagyis el kell adni azt, ami eddig állami vállalkozás volt. Ez a megközelítési mód természetes, hiszen a történelmi fejlődés sokkal előbb hozta létre a tulajdonost, mint a vállalkozót. A kapitalizmus kialakulása során a tulajdonosból lett vállalkozó, és szinte elképzelhetetlen volt, hogy valaki vállalkozó lehetett volna anélkül, hogy előbb tőkéssé válhatott volna. A képesség fontosabb Azóta azonban nagyot változott a világ: ma a vállalkozáshoz sokkal fontosabb a jó vállalkozói képesség, mint a vagyonosság. Napjainkban mór nem versenyképes az a társadalom, amelyikben csak az lehet vállalkozó, aki előbb valamilyen nem vállalkozási forrásból már megfelelő vagyont szerzett. Arra van elengedhetetlen szükség, hogy szinte mindenki próbát tehessen, hogy vállalkozó legyen, és akinek nemcsak ambíciója, de tehetsége, képessége is van hozzá, abból vállalkozó, majd egyre inkább a vállalkozásának tulajdonosa is lehessen. Azokban a társadalmakban, amelyek természetes fejlődés során alakultak át modern fogyasztói társadalmakká, csak fokozatosan fordult meg a sorrend, az előbb tulajdonos, majd vállalkozótól a fordítottjáig. Számunkra másként adódik a feladat. Itt még a vi-. szonylag szegény vállalkozó- réteget is likvidálta a magát szocialistának deklaráló rendszer. A lemaradás gyors behozására sokan azt tartják természetesnek, ha minél gyorsabban minél több tulajdonost teremtenénk. Ha kell, akár adminisztratív eszközök igény- bevétele árán is. Az eredményesebb út azonban az lenne, ha nem azzal kezdenénk, hogy tulajdonosokat teremtünk, hanem azzal, hogy vállalkozókat. Óvatosan a régi menedzserekkel! Mielőtt ennek az útnak a leírásába kezdenék, említést kell tennem egy másik problémáról is ezzel kapcsolatban. A kapitalizmus spontán fejlődése, egészen a legutóbbi A valamilyen okból rokkant embereknek sajátos életterük van, és ebből örömmel szabadulnak ki. Ezt a „szabadulást" jelentette a tiszaligeti Szabadidő és Turisztikai Központban június 20-28. között megrendezett mozgássérült gyermekek és szüleik országos tábora is, ahol a családok együtt tölthettek néhány kellemes napot. A tábort az idén is a iMozgáskonlátozottak Pest Megyei Egyesülete, a Mozgássérültek Jász-Nagykun-Szol- nok Megyei Egyesületével, valamint a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetségével (MEOSZ) karöltve rendezte meg. A szervezés kezdetekor -félő volt, hogy kevesen -fogják anyagilag támogatni ezt a nemes 'kezdeményezést. Szerencsére nem így történt. Az idén 'is több szponzor támogatta a tábort, így közel egymillió forint -jött ösz- sze. A nagy cégek mellett magánszemélyek is hozzájárultak a költségekhez, Iha -nem is pénzzel, hanem valamilyen természetbeni (szolgáltatással. ötven évig, azzal járt, hogy a vállalkozások egyre jobban koncentrálódtak, egyre kevesebb tőkés tulajdonában lévő nagyvállalkozásokká alakultak át. Ez a trend megfordult, ma minden fejlett tőkés országban csökken a vállalkozási szektoron belül a „nagyok" részaránya, gyorsan nő ezzel szemben a kisvállalkozásoké. Ez nemcsak a lekötött tőkére, és az ott foglalkoztatottak számára vonatkozik, hanem a szellemi tőkére is. A kisvállalkozásokban egyre nő a magas végzettségűek részaránya. Nem is szólva arról, hogy az azonos képzettség esetén a legjobbak, a leginkább kezdeményezők aránya a kisvállalkozásokban magas. Itt fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a magánorvos, az ügyvéd, a számviteli szakértő, az adó- tanácsadó, az ingatlanügynök ugyanúgy kisvállalkozó, mint a klasszikus értelemben vett kisiparos és kiskereskedő, és az előbbiek részaránya egyre nő. A nemzetközi tényekkel szemben nálunk még mindig erős az a meggyőződés, hogy elsősorban nagyvállalkozókra van szükség. Természetesen A szervezők mindenben tekintettel voltak a résztvevők igényeire. Az orthopédcipőket vagy más gyógyászati segédeszközöket a helyszínen írta fel dr. iPlesa István nyugalmazott orthopéd főorvos. Ezt követően Schneider Nándor, az ALFA Ipari Vállalat gyógyci- pésze levette a cipő méreteit. Az érintettek postán -kapják -meg a lábbeliket. Orvosok, pedagógusok, a Társadalmi Biztosító és a szolnoki Családsegítő Iroda munkatársai tartottak előadásokat a szülőknek arról, hogy milyen formában -könnyítheti-k meg a saját és -korlátozott mozgásképességű -hozzátartozóik életét. Természetesen mindezek mellett jutott -idő pihenésre, -kikapcsolódásra és szórakoszükség van azokra is, de sokkal nagyobb a kisvállalkozókra. A modern világban egyetlen módja van annak, hogy kiderüljön, ki a jó nagy- vállalkozó: ha bebizonyította képességeit előzőleg kisebb méretek között. Óvakodjunk attól, hogy azok legyenek a közeljövő nagyvállalkozói, akiknek sikerült a korábbi rendszerben vezető menedzserségig feljutniuk! Őket sem kell, nem is szabad kizárni, de számukra valamiféle előjogot biztosítani nemcsak erkölcstelen, de társadalmilag káros is lenne. Még fontosabb annak belátása, hogy a privatizálást elsősorban a kisvállalkozások, és ne a nagyvállalkozások irányába tereljük. Ezt nemcsak az indokolja, hogy a kisvállalkozások esetében sokkal gyorsabb hatékonyságnövekedés várható, de ez biztosit jobb szelekciót, nagyobb politikai bázist is. Mi a teendő? Nem azt kell erőltetni, hogy minél több állami vállalati tulajdont adjunk el, hanem hogy zásra -is. A nyolc -nap alatt volt papírhajtogatás, bábkészítés. Szerveztek családi versenyeket, szellemi vetélkedőket, aszfaltrajzversenyt, valamint játékos sportvetélkedőket kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Fellépett a szegedi Mini-Színpad a Mackó Misi kalandjai című mesejátékával, és Benedek Miklós zenés gyermekműsorával. Sokan -keresték -fel a strandfürdőt és sor került -hajókirándulásra is. A tábor lakói megtekintették a szolnoki repülőteret és a Kilián György Repülőműstaki Főiskola Repülőtechnikai Múzeumát. A tábor 165 lakója, akik az ország -különböző részeiből érkeztek Szolnokra, ez utolsó napon úgy búcsúztak, hogy jövőre is szeretnének eljönni. A rendezők bíznak benne, minél többet adjunk bérbe, használatra kisvállalkozásoknak. Az eladással két okból kell türelmeseknek lennünk:- Nincs megfelelő vásárlóerő. Márpedig ennek hiányában csak elkótyavetyélni lehet bármit is.- Nem azok lennének a vállalkozók, akik erre alkalmasnak bizonyultak, hanem azok, akik bátran ígérnek többet a tulajdonlás megszerzéséért.- A modern tőkés világban is elképzelhetetlen, politikailag tűrhetetlen vagyongyarapodások következnének be spekulációs alapon. Nálunk pedig ebben a tekintetben több okból kisebb lesz a társadalom tűrőképessége.- Előbb derüljön ki, ki alkalmas a vállalkozásra, aztán legyen belőle vállalkozó.- Csak akkor számíthatunk a gazdasági fellendülés későbbi szakaszában nagy megtakarítási hajlandóságra, ha sok kisvállalkozó akarja megvenni az általa bérelt vagyont. Nem a néhány nagytőkés megtakarítása jelentős a modern társadalmakban, hanem a sok kicsié. A megtakarítási források nagy többsége nem a nagytőkéseknél, hanem a kisvállalkozásoknál és a bérből élőknél keletkezik. Az ilyen megtakarítások céljai között igen kicsi a nagyvállalati értékpapírokba való befektetés, sokszorta nagyobb a kisvállalkozás alapítása, fejlesztése. Különösen igaz lesz ez nálunk, ahol a nagyvállalati szektor túlméretezett, agyonbürokratizált, és sokáig nem lesz a jöf vedelmezőségben versenyképes a kisvállalkozásokkal. Aki nem látja be, hogy a lakosság sokkal inkább akar a maga ura lenni kisvállalkozóként, mint a részvényosztalék passzív élvezője, az nem ismeri a magyar nép mentalitását. A fentiekből fakad a privatizálás helyes stratégiája: Gyors ütemben minél több állami vállalati vagyont bérbe adni a jelentkező kisvállalkozóknak. Ezen az alapon aztán a spontán fejlődés során kiválasztódnak azok, akikre rá lehet bízni a nagyvállalatokat is. Napjainkban nem valamiféle harmadik utas romantika azt hangoztatni, hogy fontosabbak a kisvállalkozások, mint a nagyok, hanem ez az igazi modernség. Ezzel szemben a nagyvállalatok és a nagy tőketulajdonosok szerepének túlhangsúlyozása valamiféle, a múlt századból itt felejtett liberalizmus. hogy 1991-ben is valóra válthatják a gyermekek kívánságát. Már imost azon gondolkoznak, hogyan és honnan tudnák a táborozáshoz nélkülözhetetlen anyagi feltételeket előteremteni. Hasonló táborok rendezésére, valamint a családban élő mozgássérült gyermekek és fiatalok tanulmányainak ösztöndíjjal való támogatására, speciális habilitá- ciós és rehabilitációs eszközök beszerzésére, kifejlesztésére és gyártására alapítványt kíván létrehozni a MEOSZ és a Mozgáskorlátozottak Pest Megyei Egyesülete más felajánlókkal karöltve. Várják a támogatók jelentkezését a MEOSZ címén (1032 Budapest, San Marco utca 76.), valamint a 188-8951 és a 188- 5529-es telefonszámon. Késik Lojos A Mecseki Szénbányák Vállalat szászvári Északi Bányaüzemének kollektívája előre ledolgozott egyhetes termelési szünetet tart a napokban. Az üzem dolgozói közül legtöbben pihenésre használják fel ezt az időszakot, ám sokuk esetében a nyári nyugalom csak látszólagos. A vállalat szanálása óta a szászvári bánya bezárása folyamatosan napirenden lévő téma. A fennmaradásért küzdő Mecseki Szénbányáknál az elmúlt két évben megkezdődött a veszteségforrások felszámolása, és az idő múlásával egyre élesebben vetődött föl- az Északi Bányaüzem sorsának kérdése. A lét körüli bizonytalanság rányomta bélyegét az ott dolgozók hangulatára. Sokan elmentek, a maradóknak pedig erősen megromlott a munkához való hozzáállása. A felemás állapot feloldására a dolgozók munkástanácsot alakítottak. Az új szervezet céljairól így nyilatkozott Lengyel András külszini lakatos, aki az első közgyűlésig ideiglenesen tölti be az elnöki funkciót: — üzemünk esetleges bezárása több mint 600 ember munkahelyének megszűnését jelentené. Az itt dolgozók közül sokan, és úgy gondolom, jogosan, bizonyos értelemben magukénak érzik a szászvári bányát. Elfogadhatatlannak tartjuk tehát, hogy a vezetés a fejünk fölött, beleszólásunk nélkül hozza meg a végső döntést. A szakszervezetnek a dolgozói érdekvédelem irányában tett részintézkedéseit nem tartottuk elégségesnek, terveink szerint a munkás- tanácsnak sokkal komolyabban kell ezzel a témával foglalkoznia. Különösen nagy hangsúlyt a munkahelyi munkajogi érdekképviseletre szeretnénk fektetni, hogy tagjaink ne legyenek kiszolgó1- tatottak a munkáltatókkal szemben. Ennek szellemében csak azok léphetnek sorainkba, akik nem gyakorolnak semmiféle munkáltatói jogosítványt. A mintegy 130 tagot számláló munkástanács első lépésként a vállalat vezetésével vette fel a kapcsolatot céljai elérése érdekében. A tartós bányaszüneteltetés hírére a szászváriak ötpontos beadványt szerkesztettek az ipari miniszter számára, valamint csatlakoztak a komlói munkástanácsnak a miniszterelnökhöz írott leveléhez. A kormány a magyarországi bányák további működésére vonatkozó elképzeléseit várhatóan augusztus végén viszi az országgyűlés plénuma elé. A kölcsönös információcsere eredményeként az Északi Bányaüzem munkástanácsa abban állapodott meg a vállalat vezetőivel hogy azok addig nem kezdeményezik a szászvári bánya bezárását. Alig más- féi hónap áll tehát az ott dolgozók rendelkezésére, hogy bebizonyítsák munkahelyük életképességét.- Tisztában vagyunk nehéz helyzetünkkel - szögezte le a tényt Lengyel András. - Az üzem idei vesztesége 60—70 millió forint körül van, és az utóbbi évek túlzó termelési tervei miatta feltárási munkák területén különösen nagy a lemaradásunk. Az év eleje óta egyre erősödő letargikus hangulat ellenére azonban sokunkban megvan még a bizonyítási szándék. Bízunk abban, hogy az elkövetkező néhány hétben a feszített munkatempóval kitermelt napi 500 tonna lefejtése mellett elegendő energiát tudunk fordítani a hetedik szinten lévő jó minőségű és olcsóbban kitermelhető szenet adó telep feltárására. Ez az egy esélyünk van, a lehetőségeinkre vonatkozó gyors és pontos információt szolgáltatni a kormánynak, hogy döntése számunkra is kedvező legyen. Bármi legyen is a végső szó, a szászváriak, úgy tűnik, a kezükbe akarják venni saját sorsukat. A munkástanácsnak kifejezetten az a célja, hogy ne csak előkészítsék a döntést, hanem annak részesei is legyenek a szervezet tagjai.-v K. E. Kopátsy Sándor Egy Hét nyaralas Tisza ligeten Mozgáskorlátozott gyerekek tábora A pécsi Zsolnay Gyár is igényt tart a külföldi töke segítségére.
