Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-25 / 112. szám
aj Dunantüii napló 11 1990. július 25., szerda Hz U| Dili politikai vitafóruma _______________________________________________:____________________________________________ Gondolatok a népszavazásról Az Országos Választási Iroda tisztségviselői az elmúlt hét egyik Esti krónikát követő plusz 30 percében értetlenségüknek adtak hangot azzal kapcsolatban, hogy a nyakunkon lévő népszavazás körül feltűnően nagy a csend. Azt is megjegyezték, hogy a népszavazást kezdeményező pártok sem állnak a helyzet magaslatán az agitációt és a mozgósítást illetően. Nos, a valóság ennél egy cseppet bonyolultabb: magának, a népszavazás időpontjának kitűzése is, finoman szólva nem tartozik egészen a fair-play kategóriájába, ennek ellenére a Szocialista Párt mindent megtesz azért, hogy hadrafogható embereit csatasorba állítsa, s hogy tudatosítsa a lakossággal a népszavazás tényét és jelentőségét. Egy szervezet anyagi ereje és lehetőségei azonban nyilvánvalóan messzemenően nem azonosak az országgyűlési választásökon részt vett valamennyi párt erejével. Túl ezen o demokrácia és a sajtószabadság nagyobb dicsőségére országos szinten külön csatát kellett vívnia ahhoz a pártvezetésnek, hogy a központi sajtóorgánumok elfogadják fizetett hirdetéseinket. Mindezek ellenére természetesen továbbra is mindent megteszünk, hogy sikeres legyen a népszavazás, mivel nem csak saját ügyünknek tekintjük, hanem az egész kialakulófélben lévő magyar demokrácia egyik sarkalatos kérdésének. A köztársasági elnök választása körül kibontakozott vita ugyanis túlnőtt egyszerű jogtechnikai kérdésen. Egyfelől furcsa módon az erről szóló döntést igénylő népszavazás most már második esetben felvezetője egy nagyobb, mélységében az egész lakosság mindennapjait érintő választásnak, tehát bizonyos politikai mozgásokat előre jelezhet. Másfelől egyre világosabbá válik, hogy az újonnan megválasztott demokratikus parlamentünk igencsak gyerekcipőben jár, s egyes képviselői időnként ugyancsak elvetik a sulykot. Egyáltalán nem lenne tehát formális egy, a parlamenttől függetleníthető, a szavazók közvetlen bázisára támaszkodó, higgadt politikai személyiség kiegyensúlyozó szerepe. Ez az az ok, amely arra késztette a Szocialista Pártot, hogy felvállalja az aláírásgyűjtés támogatását, s mely arra készteti ma is, hogy mindenkit arra hívjon, jöjjön el szavazni, döntsön a nép, akar-e köztársasági elnököt választani! Kunszt Márta, az MSZP Pécs város elnöke Egy NEM-ig Tettekben nyilvánuljon meg! Az Új DN .politikai vitafórumának keretében ,,10 kérdés a Szocdemek- hez" című Írásukban egy válaszunk rövidítve került közlésre és igy tartalmilag más értelmezést kapott, ezért szükségét érezzük, hogy erről bővebb tájékoztatást adjunk. 1989. szeptember 18. Ez a nap ma már történelem. Ezen a napon írták alá a felek a háromoldalú tárgyalásokat lezáró jegyzőkönyvet. Pontosabban: ez volt az az okmány, amit a Szabad Demokraták Szövetsége és a FIDESZ nem, a Szociáldemokrata Párt fenntartással írt alá. Az aláírás megtagadásának oka a munkásőrség, pártvagyon, munkahelyi pártszervezetek mellett az volt, hogy az okmány a köztársasági elnök megválasztását a parlament hatáskörébe utalta, de - most tessék figyelni - „egyszeri, kivételes alkalommal” az első köztársasági elnök megválasztására közvetlen választást írt elő. Az állampárt ekkor már re- csegett-ropogott, három hetet élt még. Vezetői valószínűleg úgy gondolkodtak: ragadjuk meg az egy esélyt, választassuk meg Pozsgay Imrét köz- társasági elnöknek, aztán majd meglátjuk. Az őszi népszavazás, a négy IGEN ezt megakadályozta. Ekkor a helyzet a következő volt: az „egyszeri, kivételes" közvetlen ' elnökválasztás nem tartható meg, a szabad parlamenti választások után pedig a köztársasági elnököt a parlament választja. De február végén jött Király Zoltán! Pártállását ugye jár ismerjük: MSZMP - kizárt - független - MDF-frakció - független. (Két év alatt!) A következetesnek nem éppen nevezhető sztár-képviselő javaslatára a pártállam ország- gyűlése úgy döntött, hogy az elnökválasztás mégiscsak közvetlen legyen. Tették mindezt egy hónappal a márciusi választások előtt. Tették annak ellenére, hogy tudták: a választások után Magyarországot irányító politikai erők egyetértenek abban, hogy a köztársasági ' elnököt a parlament válassza meg. Az új parlament nem tehetett mást: illegitim elődjének döntését megváltoztatta. Ekkor jöttek Baranya és Somogy szocialistái, társulva anyapártjukkal, az MSZMP-vel (ja és persze Király Zoltánnal) I □gyes módszert választottak: „Emberek, vegyétek észre, valamit el akarnak venni tőletek, el akarják venni azt, hogy ti választhassátok meg az elnökötöket!" S az emberek, akiktől elvették házukat, földjüket, boltjukat, a tisztességes életet, a 40 évet, nos ezek az emberek egy jó része azt mondja: elég volt, ezt már nem engedem elvenni! A pszichológiai trükk bevált. Az MSZP, MSZMP (és Király Zoltán) kiharcolta a népszavazást. Tették ezt annak ellenére, hogy - őket idézem —: „nincs és valószínűleg nem is lesz saját jelöltjük”. A Szabad Demokraták Szövetsége a népszavazás törvényességét elismeri, a népszavazás intézményét komolyan veszi. A szavazatszedő bizottságokba, ahogy novemberben és márciusban, úgy most !s igyekezett minél nagyobb szómban tagot delegálni. Pécsett több mint száz szavazókörben a lesznek SZDSZ-taqok. A Szabad Demokraták Szövetsége bízik abban, hogy a nép által választott parlament döntését a népszavazás nem változtatja meg. Arra hívjuk fel tagjainkat, szimpatizánsainkat és minden tárgyilagosan gondolkodó honfitársunkat, hogy ha elmennek vasárnap szavazni, mondjanak NEM-et a kommunisták, szocialisták kérdésére! (Ja és persze Király Zoltánéra is!) Papp Béla SZDSZ pécsi csoport A szocialisták és szoedemek viszonyát — mint arra jelen időszakban is több helyütt találhatók példák - mindig tetteik határozzák meg. Természetes versenyhelyzet kialakulását nemhogy akadályoznánk, inkább segítenénk. Ám itt a hangsúly a természetesen van. Mert ami hazánkban a két párt viszonyában fennáll, mindennek nevezhető, csak természetesnek nem. Ez úgy érzem mindenki előtt annyira világos, hogy itt hely hiányában nem is érzem szükségét bővebben megindokolni. Beszéljünk inkább a vitatott kérdésről: amikor azt kérdezte a tudósító, hogy mi a véleményünk' arról: a szocialisták is a szociáldemokrácia eszmerendszerét tekintik sajátjuknak, teljes válaszunk a következő volt: Korábban, még egy választási gyűlés alkalmával, ahol 15 párt képviselője vett részt, amikor a tennivalók megvalósításáról esett szó, félig tréfásan megjegyeztem: „hiszen itt mindenki szociáldemokrata!” És valóban, ha a széles tömegek képviseletében lép valaki sorompóba, nemigen akad más választása, hogy többé-kevésbé merítsen a szociáldemokráciából. Igy tesznek a szocialisták és mások is. Világos, hogy pláne ha nem eszme, hanem eszközrendszerben gondolkodunk - nemigen adódik más megoldás. Az is világos, hogy legjobb alkalmazóinak maguknak a szociáldemokratáknak illik lenniük. De mi van, ha mégsem azok? Akkor alkalmazza más, nálunk jobban, ám ez ne Kijelentésükben, hanem tettekben nyilvánuljon meg. S ha tetteink nem igazolnák, lemaradunk, esetleg még feleslegessé is válhatunk. Ám ez egy hosszú folyamat, nem Ítélhető meg egy választás közvetlen eredményével, ezért azon munkálkodunk, hogy tetteinkkel igazoljuk a ránk tekintő tömegek elvárását. És csak elvi alapon jegyeztük meg, - hiszen mi biztosak vagyunk erőnkben, — ha mégsem felelnénk meg, akikor helyünkre más lépve mások teljesítenék kitűzött céljainkat, a legfontosabb, hogy a célok teljesüljenek, és párttagként vagy állampolgárként örülnünk kell. Ba rátsággal: Nyitray Béla megyei elnök Felhívás! Politikai Foglyok Szövetsége kéri mindazon katonák, rendőrök, határőrök jelentkezését, akik az elmúlt rendszerben a magyar néphez hű politikai szembenállásuk miatt sérelmet szenvedtek az utolsó 45 évben, és emiatt pályafutásuk kettétört. Jelentkezzenek a József Attila u. 10. sz. alatt, hozzák magukkal rövid önéletrajzukat, rendfokozatuk megjelölése és a pontos lakcím feltüntetésével. fi polgári tulajdon A bolsevizmus felszámolta az emberiség sok évszázados harcának eredményét, a polgári demokráciát. Felrúgva minden jogi normát a tulajdont üldözendő bűnnek nyilvánította. Hazánkban jelenleg a liberalizálódott bolsevizmus döcögő felszámolása folyik. A döcögős vagy politikusabb megfogalmazásban megfontolt haladás, a hatalomra törő machiavellista ízű pártérdekek lehetőséget teremtenek a bol- sevizmust kiszolgáló, ma is a gazdasági hatalom birtokában levő vezetők utóvédharcához. A Kisgazda Párt földtörvénytervezetének várható lényegi parlamenti elfogadása miatta iegszorongatottabb helyzetben az Agrárszövetség - köznyelvi megfogalmazásban a tsz-el- nökök pártja van. Itt most nincs hely az Agrárszövetség rákosista szintű érveivel vitatkozni. Bárhol, bármikor erre nyilvánosság előtt rendelkezésre állunk annak ellenére, hogy érveiket a magyar társadalom nemrég már minősítette. A hazugságokat, demagógiát azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni. Ezért oz itt rendelkezésre álló szűk lehetőséget az FKgP polgári tulajdonnal kapcsolatos, tömörített, általam teljesség nélkül egyéni kiemelésben forintosnak ítélt, elvi állásfoglalásának ismertetésére fordítom. 1945-47-ben a magyar tár-« sadalom közmegegyezésként a legitim parlament által abszolút többségben hitelesítve elfogadta a tulajdon birtokolható nagyságát, módját és formáit. Ezt lezártnak tekintjük az egyének, a nemzetiségi csoportok jogos sérelmeinek orvoslást igénylő elismerésével. A föld tulajdonjogát 100 ha- ig vissza kívánjuk juttatni oz eredeti tulajdonosoknak - nagy számban a hajdani cselédekből lett gazdáknak, illetve örököseiknek. A Kisgazda Párt tulajdonossá akarjatenni a földdel nem rendelkező, .de a tőidből élő tsz-tagokat s úgy, hogy javasolja elismerni a tsz-ben eltöltött időt (élőmunkát) értékteremtőnek, me- iyért és egyéb módon rs nagyon kedvezően földtulajdont kaphat a földdel nem rendelkező tsz-tag. A tényleges tulajdonosok szabadon rendelkezhetnek vagyonukkal Eldönthetik, kivál- nak-e a tsz-ből - érdekeiknek megfelelő valódi gazdasági társulást (szövetkezetét) hoznak-e létre vagy akár ultrabalos megoldást választva kitűzik a vörös zászlót, megerősítik a tsz-elnököt pozíciójában, tulajdonukat neki ajándékozva, rangját családjában örökölhetővé teszik. Mindent tehetnek, de mi csak a tényleges tulajdonosok döntését tudjuk teljes értékűnek elfogadni. Az 1948-ban elsődlegesen a városi polgári tulajdont érintő államosításokat egy törvénytelen úton létrejött bolsevista parlament hozta. A polgári tulajdont ért törvénytelenségek tetőzése az 1952- es államosítás volt, a kispolgárság házának, boltjának, üzemériek, patikájának stb. elvétele. Meggyőződésünk, hogy tisztességes, újabb embertelenséget és igazságtalanságot nem szülő privatizációt csak akkor lehet végrehajtani, ha a törvénytelenül elkobzott javakat vagyonért vagyont elv alapján visszajuttatják az eredeti tulajdonosoknak, illetve örököseiknek. Ez alatt az értjük, hogy a meglevő, időközben magánérdekeltségbe nem került vagyont közvetlenül vissza kell adni az eredeti tulajdonosának. Ahol ez bármely okból nem valósítható meg, ott a volt tulajdonost államosításkor értékben vagyonjeggyel (kell kárpótolni, melyet a kibontakozó privatizáció során tulajdon (részvény) szerzésre - és csak arra - fordíthat. Maxigáz és mini demokrácia Miközben Németh Zsolt (FIDESZ) vallásoktatás elleni kirohanását (Durr bele Maxigáz, ÚDN, július 18.) olvastam, az volt az érzésem, hogy még mindig nem tudunk megszabadulni a tervgazdaság kampányaitól. Mintha ugyanúgy működne a sajtó, mint régen: bizonyos számú cikket meg kell jelentetni egy témában, függetlenül attól, hogy van-e valamilyen épkézláb mondanivalója, vagy sem. N. Zs. már a cikke elején meglepő tájékozatlanságot árul el, ugyanis úgy véli, hogy Andrásfalvy miniszter úr akarja újólag bevezetni a fakultativ hitoktatást • az iskolákba. Holott ez már a Rákosi- és a Kádár-korszakban is „be volt vezetve". Jól emlékszem ró, hogy a hatvanas évek elején, általános iskolás koromban mi még az iskolában tanulhattuk a hittant. Persze, ezzel nem azt akarom mondani, hogy a kommunista rendszer és az iskolai hittanoktatás kapcsolata felhőtlen lett volna, távolról sem. De a kommunisták legalább elvileg nem vitatták d hittantanuláshoz való jogot, ha gyakorlatilag akadályozták is. Ha tehát ma valaki ezt a jogot vitatja, az még a Kádárrendszer végrehajtóinál is kevésbé respektálja a lelkiismereti és a vallásszabadságot. Nem tudom, hogy a liberalizmusra sűrűn hivatkozó FIDESZ ezt hogyan tudja összeegyeztetni elveivel. A miniszteri bejelentés tehát nem egy új dolog bevezetését célozta, hanem az elvileg eddig is meglévő lehetőségek igénybevételére irányította a figyelmet. A korábbi időszakban megfélemlített szülőket bátorította a szabad döntés- hozatalra a miniszteri szintű deklaráció. Egyetértek N. Zs.-vel abban, hogy a hitet nem lehet oktatni, vagy eljut hozzá valaki, vagy sem. Azonban az, hogy ki hova jut el, erősen függ attól, hogy milyen ismereteket, értékeket, viselkedésmintákat kap meg, elsősorban fiatal korában. Erősen leegyszerűsített értelmezés az, amely a hit és a vallás alatt csak bizonyos vallás-dogmatikai tézisek ismeretét érti. A vallásosság ennél jóval több: egyfajta er- kölcsiség, értékrend, kultúra és viselkedésmód együttese. Ez, mivel pénzkiáramlást nem eredményez, a nemzetgazdaságot nem terheli, de felgyorsítja az annyira hiányzó valós tulajdonosok bekapcsolódását a gazdasági életbe. Jó lenne hinni, hogy a társadalom nem dől be még egyszer a hajdani primitív, sötét ösztönökre építő bolsevista propagandának és mai fordítottjának: „...neki van, neked nincs - vegyük el . . ." És ma: „. . . ő kap (vissza), te nem — ne adjuk . ..“ A tulajdonosrehabilitóció a jelenlegi állami vagyon kisebb részét érinti. Csak a volt tulajdonosok jogainak helyreállítása után szerezhetnek a nagyobb hányadot kitevő részből a tulajdonnal nem rendelkező polgárok törvényes tulajdont. Csak azok az emberek tudnak (igazán vállalkozni, tőkét gyűjteni - nemzetet építeni -, akik bíznak a megszerzett vagyon sérthetetlenségében. Akkor, ha tudják, hogy a bűnt megbüntetik, az okozott kárt jóvóteszik. Galbáts András, az FKgP Pécs városi elnöke Ennek megszerzését nem lehet egyszerűen megtanítani, de tanulás és aktív gyakorlás nélkül sem lehet elsajátítani. N. Zs. úgy véli, hogy a fakultatív hitoktatás, bevezetése „a vallási kisebbségeknek és a felekezeteken kívülieknek a lelkiismereti szabadságát egyaránt sértené, óhatatlanul felidézné a diszkrimináció szellemét". Az idézetből, és az egész cikkből sem derül ki, hogy a szerző miért gondolja ezt. Pusztán a vallásoktatás bevezetése okoz diszkriminációt, vagy csak az, hogy kisebbségbe kerülnének azok, akik nem óhajtanak ezzel élni. Vegyük először az első esetet. Tudomásom szerint egyetlen, Magyarországon működő vallási felekezet tantételei között sem szerepel a mások iránti gyűlöletkeltés, a más valló- súak vagy a felekezeten kívüliek megbélyegzése. Az ilyen irányú félelem tehát indokolatlan. A másik eset ugyan elvileg előfordulhat, de gyakorlatilag kicsi a valószínűsége, hogy egy vallási csoport dominálja az iskolákat. A mai viszonyok között az sem biztos, hogy a diákoknak leq- alább fele választani fogja a fakultatív hitoktatást. És aztán a választók méq megoszlanak a különböző felekezetek között, ami tovább csökkenti a homoqén csooortok relatív nagyságát. Egyébként is ilyen megfontolás alapján bármilyen iskolai egyesületet vagy szakkört be lehetne tiltani arra való hivatkozással, hogv a kivülmaradók esetleg kisebbségbe kerülhetnek. Az ilyenfajta érvelés azonban a diktatúrához és nem a demokráciához áll közel. N. Zs. nem látja biztosítottnak az ideológiamentes, szakszerű oktatást a fakultatív vallásoktatás bevezetésével. Ezt a veszélyt valóban komolyan kellene vennünk, ha valóban lehetséges lenne ideológiamentes oktatás. Ez azonban- ’nem lehetséges, mert nincs objektív, érték- és ideológiamentes tudomány sem (hacsak nem fogadja el N. Zs. a marxizmust, amely magát mindia objektívnek állította be). Éppen ezért — idestova már száz éve — Max Weber azt ajánlotta, hogy az oktató é_s a kutató előre és világosan nyilatkoztassa ki értékelveit, hogy el lehessen különíteni, mi az, ami a választott értékekből, és mi az, ami d tényekből következik. Ez az egyértelmű elválasztás és ki- nyilvánítás a fakultatív vallás- oktatásnál megvan, aki ezt választja tudatában van, hogy mit választott. Végezetül N. Zs. nyilvános vitát ajánl a vitatott kérdések tisztázására. Szívesen elfogadom a kihívást, bár túl sok értelmét nem látom, mert olyan távol állnak az értékel- .veink, hogy ez csak süketek párbeszéde lehet. Amennyire én meg tudom ítélni, N. Zs. és társai nem azért tiltakoznak a fakultatív hitoktatás ellen, mert a szabadságot és a demokráciát féltik tőle, hanem mert a vallásban és a vallásosságban olyan negatív értékeket látnak, amelyek bármilyen — mégoly szolid — terjesztése is káros az őáltaluk elképzelt „modern" társadalom számára. Ezért aztán úgy vélik, hogy még a demokratikus szabályok felrúgásával is meg kell védeniük sajátosan értelmezett „liberális demokráciájukat". Mellár Tamás, MDF