Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-22 / 109. szám
iyr",u; "PS? A rangjelzések a gallérra kerülnek (Folytatás az 1. oldalról) llj egyenruhák a Magyar Honvédségnél A tervek az asztalon: a bevezetés folyamatos Várhatóan nagy vitát vált ki Erről váltottam szót a témáról elsőként Böröcz Ferenc ezredessel, a Magyar Honvédség ruházati szolgálatának főnökével, aki arról tájékoztatott, hogy megkezdődött az új díszegyenruhák és egyenruhák modellezése, s egy paksaméta terv közül egy erre a célra fölállított bizottság fog majd dönteni, milyen is lesz az új egyenruha. A döntés ősszel-télen, legkésőbb a jövő év elején várható. Nem lesz könnyű: nagy vitát vált ki várhatóan a közvéleményben éppen úgy, mint a hadseregen belül. A cél: nem lecserélni az öltözetet, hanem az új öltönyök alternatív bevezetése. Ennek legfőbb oka pénzügyi jellegű: őrültség volna óriási költségekbe verni az amúgy is pénzhiánnyal küszködő országot, s benne a honvédelmi tárcát. Ezek szerint a hadseregben jó ideig kettős viselet honol majd, kétféle egyenruhában járhatnak tisztjeink, közkatonáink. (Kinek, mire tellik.) A régi egyenruha, mindenféle változtatás nélkül — még a gombokat sem varrják át a koronás címeres gombokra -, s az új, amely merőben más lesz, mint a jelenlegi. (A hadtörténészek szerint: a régi rendkívül eklektikus, jellegtelen, főleg a keleti, oroszos mintára készült, s legutóbb például Bocskay-sapkávol magyarított!) Az információk szerint a gyakorlóruha, a hadiruha nem változik. A kimenőruha egyszerű, a zsebek máskénti varrása, a különféle díszítések, rangjelzések változása hozza az újat. Lesz viszont diszegyenruha - ez eddig nem volt -, ami ünnepi viselet, s amint képeink bizonyítják bizonyos visszatérést hoz a múlthoz. Kihangsúlyoznám, a HM-töl kopott rajzok csak tervek, alapjaiban módosulhatnak még. Az egyenruhák konstruálásának vezérfonala: tartalmazzák a magyar hagyományokat, legyenek a századvég öltözködési kultúrájához idomítva, legyenek kényelmesek, nyerjék el a társadalom és a viselők szimpátiáját. Az új egyenruhákról az Új VDN adott elsőként hirt a magyar sajtóban, s bizonynyal a várható további közlések, kommentárok éles vitát, vihart váltanak ki. De miért lenne másképp? ... Hi szén ezt szoktuk meg. S any- nyit még mindehhez: többen gondolkoznak azon, hogy újra föl kell állítani a koronaőrséget - a Szent Korona tisztelete jegyében -, a köztársaság elnökének testőrségét és a Parlament őrségét - természetesen új, díszes, hogyomónytiszteletet parancsoló egyenruhákban . . . Kozma Ferenc Az új egyenruhák rajzai csak tervek, még módosulhatnak Lemondott amerikai állampolgárságáról Zwack Péter Vízum nélkül az USA-ba? „El kell fogadtatni Magyarország új arcát a világban — Számukra is szolgálunk ilyen — felelőtlenségből szü(Folytatás az 1. oldalról) — Hogy érzi ön magát, Zwack úr? — Nem könnyű kérdés. Hosszú távon jól, de úgy gondolom, nagyon sok nehézséggel kell majd megküzdeni. — ön alig érkezett haza, máris távozik . . . — Ezt vállaltam, s örömmel. Hiszen nem kevesebbről van szó, mint arról, hogy megteremtsük Magyarország új image-ét a világban, s úgy gondolom, hogy ezen belül igen fontos, hogy az Egyesült Államokban ez miiként sikerül. Óriási a lehetőség, óriási a feladat. De hadd mondjak most egy egész más dolgot, ha tetszik, példaként. Nagy híve vagyok a szabad sajtónak, de csak akkor, ha az felelős sajtó. S mostanában érződik az a tendencia — tegyem hozzá, hogy nem vagyok sem MDF-tag, sem semmilyen pártnak a tagja, sőt vannak SZDSZ-es és MSZP-s barátaim is —, hogy ahol tudja a sajtó, ott járatja le a kormányt. Mindenki beszél erről az ominózus száz napról, de ebből a kormány a sajtótól még ötöt sem kapott.. . Gondolják meg: negyven év az 13 000 nap, ezt egy ilyen rövid idő alatt érdemben nem lehet megváltoztatni. Ugyanakkor a sajtó olyan indulatokat korbácsolhat, ami nemzetünk érdekei ellen fordul. Ezeket a lapokat mindenütt olvassák, ad- ják-veszik a 'hírünket a nagyvilágban, s ezt érzem, mint útra induló követ, hogy egyre nagyobb a bizalmatlanság, egyre több a kérdés . . . Rontja esélyeinket. Fölmorzsolja azt az öt évnyi előnyt, amit a keleti országokkal szerében szereztünk . . .- A külföldi sajtó rá- harop . . ,? letett - szenzációkkal. S az információk a családból is jönnek: feleségem angol új- ságiró, a New York Timesnak, és több amerikai lapnak ír. — Ha már itt tartunk: mondana valamit családjáról? — Ez a második házasságom, s van két geyrmekünk, az egyik 14 éves, a másik 16, s ők is jönnek ki velem Washingtonba. Az első feleségem amerikai, s abból a házasságomból öt gyermekem van. Úgyhogy elég nagy a csalód . . . Persze, meg kell mondanom, hogy nagyon szeretjük egymást, levelezgetünk, találkozunk. Már tudják, hogy az amerikai állampolgárságomról lemondtam. — Nehéz döntés volt az utóbbi. . .? — Nem. Én hiszek Magyar- országban, nekem ez az otthonom. És hiszek a jövőben . . . — Milyen unikummal találkozhatunk a jövőben, s most ezt átvitt értelemben kérdezem ... — A cégemet, ugye, el kell felejtenem, külföldön semmiféleképpen nem propagálhatom személyesen a gyárat, a terméket. Dehát a mai világ, a mai Magyarország maga is unikum. Konkrét válaszom: sok-sok előnyt szeretnék szerezni az ország számára, s ehhez fölhasználni meglévő igen jó kapcsolataimat. Úgy gondolom, ez természetes. Szeretném elérni, hogy konzulátust nyithassunk, s azt, hogy néhány év múlva ne kelljen vízum, ha egy magyar az USA-ba akar utazni. De a legfontosabb: új alapokra helyezni és kibővíteni a gazdasági kapcsolatokat. — Nagykövet úr! Ha lél év múlva lelülnék egy repülőre, s meglátogathatnám önt. ..? — Jöjjön. Szivesen várom. S akkor talán sokkal több konkrétumot is mondhatok, már amennyit szolgálatom eredményeképpen föl tudnék mutatni . . . Kozma Ferenc Tarka pécsi néusor Díszpintyek és díszpolgárok Sztálin, Imrédy, Jókai, Kossuth... Aczél György a napokban mondott le pécsi díszpolgári címéről, döntését az augusztus végi tanácsülés hagyja jóvá. (Mert, hogy jóváhagyja, afelől semmi kétségünk nincs). A (volt) MSZMP Társadalomtudományi Intézetének (volt) főigazgatója híreink szerint szerette volna minél „csendesebben" elintézni az ügyet, s most bizonyára nem túl boldog, hogy újra terítékre került — legalábbis a sajtó hasábjain. Pedig hót Aczél Györgyön kívül - azzal együtt, hogy tevékenységének értékelése inkább a történészekre tartozik — van még jó néhány név a pécsi listán, mely lehet, hogy nemsokára lekerül onnan. A pletykák szerint például Mussolini, az olasz fasiszták vezére is megkapta anno a pécsi díszpolgári címet. A hír, mint dr. Vargha Dezső levéltárostól megtudtuk, kacsa, de az,, hogy Sztálin 1947-ben Pécs díszpolgára lett - igaz. Mihail Nyikolajevics Sarohin tábornok 1969-ben jutott a megtisztelő címhez, melynek előnyeit a földrajzi távolság miatt sem ő, sem a szintén díszpolgárokká avatott katonái nem élvezhették annak idején. A díszpolgárnak ugyanis jogai vannak. Ilyenek mint, hogy ingyen utazhatnak a város tömegközlekedési eszközein, díjtalanul látogathatják a művészeti és „közművelődési" rendezvényeket, tanácskozási joggal részt vehetnek a város vezető testületének munkájában - halálukkor pedig ingyenes díszsírhely illeti meg őket. Sztálinékon kívül vannak a háború előttről mások is, akiket érdemes megemlíteni. Imrédy Béla miniszterelnök például 1938-ban lett pécsi díszpolgár, s mint az indoklásból kiderül, nem másért, mint az erdélyi annektálóssal kapcsolatos „országgyarapitó tevékenységéért." A Zsolnoy családból Vilmos és fia, Miklós is Pécs díszpolgára lett. 1907-ben pedig többeknek is kijutott a megtiszteltetésből. A kilencszázhe- tes névsor o következő: gróf Andrássy Gyula, gróf Aponyi Albert, Kossuth Ferenc ésWe- kerle Sándor miniszterelnök. lókoi Mór ötvenéves írói jubileumának alkalmából, 1893-ban kapta meg a pécsi díszpolgári címet. A szabadságharc hősei közül 1848. március 19-én, tehát alighogy megérkezett Pécsre a forradalom híre, a lelkes városatyák gr. Batthyányi Lajost, Deák Ferencet, Eötvös József bárót, Kossuth Lajost, Petőfi Sándort, Széchenyi István grófot, Szemere Bertalant, Sztan- csics (Táncsics) Mihályt, Vörösmarty! és báró Wesselényi Miklóst is azon melegében díszpolgárrá avatták. (pauska) Nincs semmiféle jóstehetségem, de még azt sem mondhatom, hogy — úgy általában - a sötéten látók körébe sorolhatnám imagamat, mégis, gyanakodva fogadtam annak idején a hírt, miszerint épül majd egy Barátság-olajvezeték, amelynek innenső végére minket is rákapcsolnak. Az jutott eszembe, hogy a vezeték túlsó végén a csapot el is lehet zárni és akkor mi lesz velünk? De még álmomban sem gondoltam arra - vagy csak akkor (?) -, hogy ebbéli aggodalmamat kinyilváníthatom egy lap hasábjain. Nos, a csapot — a közelmúltban — igaz, rövid időre - elzárták. A Főcsapzárák azt üzenték, azért van mindez, mert eddig soha-nem-várt óriási termésmennyiséggel számolnak az idei nyáron és hát kell az üzemanyag nekik is. Ezen fölöttébb elcsodálkoztam, mert eddig úgy tudtam, természeti kincsekben — kőolajban is — hallatlanul gazdagnak mondhatja magát jószomszédunk. És egyáltalán: nagyon Ingatag alapon állhat az olyan szerződés, amely azonmód megszeghető, ha az egyik „felet" valami baj éri, történetesen, ha rászakad ez a fenenagy gabonatermés ... Am mielőtt tovább hüledez- tem volna az ügyön, újabb hír érkezett Főcsapéktól: nem a nagy termés miatt dugu"- el a vezeték, hanem műszaki hiba miatt. . . Nem először állok dilemma előtt: melyik hírnek higyjek? Melyik az igaz és Gyakran hallom a rádióból, hogy a szovjetek által elhagyott laktanyákban és azok környékén találnak ezt- azt-amazt. Az egyik alföldi városka tűzszerészei például megvizsgáltak a földből előkerülő néhány repeszgráná- tot. Kiderült, hogy eme harci Konyec melyik a hazugság? Vagy egyik vagy a másik. Vagy talán valami harmadik ok is. Mondjuk... De inkább elmondok egy viccet. A magyar válogatott megverte a szovjet válogatott focicsapatot. Brezsnyev táviratot küldött Kádárnak: „Gratulálok... stop! Kőolaj stop...! Földgáz stop...!" Tetszik érteni, ugye? eszközök élesek, tehát robbanhatnak, pusztíthatnak. Nos, az említett hóbeleván- szot átvizsgálták a pesti tűzszerészek is, akik viszont kijelentették, hogy nem kell félni, nem élesek, hanem ártalmatlanok. A két szakembergárda - amely természetesen meg van győződve saját állításának hiteléről — még életben van. Pedig egyszer el kell dönteniök, kinek van igaza. Mindenesetre én akkor nem szeretnék a közelükben tartózkodni . . . Robbanásveszélyes a politika is. Balatonszárszón például úgy érzik egyesek, hogy elkéstek a rendszerváltással, így aztán most felpörgetik az eseményeket. Egy bizonyos Reichert Endre nevű úr — amint ez a rádióriportból kiderült — felléppett az MDF nevében és elkezdte a „rendcsinálást". Felszólította a tanácselnököt, hogy mondjon le, mert mint volt MSZMP-tag, nem lehet tovább tanácselnök, sem polgármester. De „menniekell" - sorolja — a kenyérüzem vezetőjének, aztán az igazgatási osztályvezetőnőnek szintén, aztán a titkárság vezetőnőjének, aki ugye .^korruptól", nincs szükség a GAMESZ vezetőjére sem, aki még csak nem is idevaló si... hja, még aztán itt van a stiunu vezetője is, neki is mennie kell. „Nagyon, de nagyon várja a lakosság a különböző magasrangú vezetők felelősségre vonását...!" - teszi hozzá, emelt hangon. Hát. . . akiket itt felsorolt, valóban magasrangú polgárai Szárszónak, hogy a fene a jó dolgukat. Tényleg, hát ez a strandvezető is minek nézi a napot, hogy mást ne mondjak. Már rég leköszönhetett volna. És hogy ez a riport — a 168 óra műsorban — teljes legyen, ideírom még a finálét. A riporternő ezek után megkérdezi Reichert Endre urat: „ön az MDF- tagsága előtt volt-e tagja valamilyen pártnak . . .?" Válasz: „Igen, a Magyar Szocialista Munkáspártnak voltam, harminckét évig . . ." Konyec. vasárnapi 3
