Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-21 / 108. szám
IO üj Dunántúli napló 1990. július 21., szombat Himesházán a legfőbb esemény ezekben a napokban a gázvezeték építése kelyszabarban, Szűrben, Erdősmárokon. Hiszen az elmúlt évtizedekben minden adva volt az elsorvadáshoz. Iható viz? Járható út? Megfelelő bolt, óvoda, iskola? Munkaalkalom? — Ezek híján keserves az élet, és menekülésre ösztönöz. Beszélgettem idősekkel és fiatalokkal, őslakosokkal és bevándorlókkal — végül a rejtély megoldódott: az itt élők önerőből eltüntetik a falu és a város közti kényelmi különbséget. S persze, hogy nem vágyódnak el! 1703-ban Pécsvárad és Mohács között félúton megállt családjával az a negyvennégy 'kézműves, aki Németországot hátrahagyva, új tájakon keresett otthont. Cipészek, ácsok, kovácsok, bognárok, akadt minden mesterségnek tudója. Kezdetben két településen éltek az iparos németek: Híme- sen és Egyházán. Aztán amikor a dombról a völgybe húzódtak a házak, és lassan ösz- szeértek, Himesháza lett. Geresdlak felől iközelítve, már messziről látszanak a bal oldali dombtetőn az új házak — jelezve, hogy valamiért érdemes itt lakni. A falutáblától alig pár házra svábruhás néniket találok: kérdőn nézik o 'bámészkodó idegent. Müller Jánosné (Pösz Katalin) túl van már a kilencvenen, s Huner Antalné is a nyolcvanon. Nevetve mondják, hogy beszéljek inkább a fiatalokkal, mert ők már nem látnak jól, nem hallanak. De amikor Jordan Péter hozzánk ül az országút menti kispadra, közbe-közbe- szól Müller néni. — A ikitelepítés után a svábok új házat építettek maguknak. Rossz lenne cserélni a régivel. Az új szebb, nagyobb. Jordán Péter állitja, hogy Himesházán békében együttélnek a németek, magyarok, székelyek. Már nincs harag, felnőtt egy új nemzedék. A szülők fájdalma, a kiűzetés, a családok szétszakítása viszont nem tehető semmissé, pénzzel meg nem váltható. Jordán Péter buszsofőr a Volánnál, 27 éve. Bányászokat Visszatérünk a falu ügyeihez: hamarosan lesz gáz, parabolaantenna. A városi élet előnye egyre csökken. A különbség inkább a falu javára billenti a mérleg nyelvét. Jordán Péter sorolja: — Itt ismerjük egymást, fordulhatunk segítségért a másikhoz. A jószógtartásból plusz 'jövedelem jön, bár a munka is több. Jó a levegő. Ami csak kell, helyben megcsinálhatjuk, mert szinte mindenféle iparos van Hímesen: kádár, asztalos, ács, kőműves, cipész, festő, redőnyös, fűtésszerelő, vizsze- relő, órás, pék, bádogos. Mi hiányzik? A tv-szerelő. Meg a fürdőt is várjuk, fellenditené a falut. Taszter József és felesége — megunva a paneléletet — építkezni kezdett Himesházán, és pár hónap múlva Mohácsról ideköltöznek. A maszék teherfuvarozó először azért választotta ezt a falut, mert olcsó volt a teleik, aztán a leendő fürdőről is hallottak. Ez munkát adna gyes után a feleségének, aki szakképzett ápoló. A házat eleve nagyra tervezték, földszintje jó lesz panziónak. Taszlerék mutatják: az meg az a ház szintén mohácsiaké, mások is jönnek ide, ők tehát nem kivételek. A fiatalasszonnyal nézzük a tájat, nem túlzás, bele lehet szeretni ezekbe a dombokba. A központi község ésa társközségek fejlődéséről Hübner György tanácselnökkel, Scheich Gáspár vb-titkárral és Szr- gyártó József műszaki előadóval beszélünk. A négy településen két és fél ezren élnek. Egészséges ivóvíz már csak Erdősmárokon nincs. Jövőre ott ‘is lesz. Az utakat mindenhol lekövezték, aszfaltozták. Munkalehetőség: tsz, varroda, óvoda, tanács — mindezek Himesházán; az iparosok, a vállalkozók száma is egyre gyarapodik. És a leendő fürdő közel négyszáz új munkahelyet jelentene. Himesházán az elmúlt öt évben negyvennyolc (!) új ház épült, Székelyszabarban évenWéberék háza előtt, Székelyszabaron Proksza László felvételei Indulok vissza, Pécs felé, mert lement a nap. Útközben megállásra kényszerit az úgynevezett Geresdi-hát látványa. S micsoda döbbenet: a szűri házak még a marázai elágazótól is visszahívóan csalogatnak, ahogy ott fehérlenek a domboldalban. L. Cs. K. Sok új családi ház épül Himesházán. Az egyik legszebb lesz Taszler Józsefé. te hárem—négy. Szűrben és Erdősmárokon is egy-kettő. A himesieket bántja a mostani falukép: feltúrt utak. De jön a gáz, és ezzel lehetőség, a kényelmesebb életre. Október után újra szép lesz a falu. (A társközségek nem kapták meg az engedélyt a gázra. A tanács abban a reményben, hogy változik a minisztériumi elbírálás, úgy terveztette a fővezetéket, hogy elbírja a többi község rácsatlakoztatását is.) Megkérdeztem, hogy a telefonon kívül mi hiányzik az ittenieknek. A válasz: a szennyvízcsatorna-rendszer. De ez túl nagy terhet róna a lakosságra. 1980-ban ivóvizet kerestek — s meleg vizet találtak. A fúrt kutat betemették, el is feledték. Az 1985Jben megválasztott, új tanácselnök kezébe került egy irat, amelyen az állt, hogy a kút tartalma fogyasztásra — ivóvíznek — nem alkalmas, fürdővízre felhasználása újabb vizsgálatot igényel. Ez utóbbi megjegyzés indította el azt a folyamatot, aminek végcéljában — az üdülő- és gyógyközpont megvalósulásában — hisznek is, meg nem is a környékbeliek. A víz 44 fokos. Az Egészség- ügyi Minisztérium bevizsgáltatta, eszerint reumatikus és szájbetegségek gyógyítására alkalmas, valamint erősítő hatása van. A nyolcvankét millió márkás üzletre már vannak külföldi jelentkezők. Csupán a magyar gazdaság stabilizálódására várnak. Például arra, hogy legyen felelős aláiró személy egy-egy minisztériumban. Csak álom? Szeptember elején Himesházán négynapos rendezvény lesz: akkor írják alá a partnerközségi okiratot Rasdorffal. Kistelepülés ez Németországban, környékéről indultak útnak azok a kézművesek, akik Hímesházát alapították. Székelyszabar Himesházától Székelyszaba- rig szép, fás út vezet. Mielőtt a -faluba érnék, jobbra eltérít egy tábla: lovaglás, sétakocsikázás. Reisz József bizalmatlanul fogad, kérdezősködők erre ritkán tévednek. Annál gyakrabban a lovakat szeretők, nemcsak a külföldiek és a lovaglást kedvelő hazaiak, hanem a környékbeli óvodások meg az öregek napközi otthonába járók. Bemutatót mindenkinek tart. Sőt! — Az első lovon ülés ingyenes — Reisz József e kijelentéssel engem is csábit a lóra, de én kitérek az élmény elől, vár Székelyszabar, Erdősmárok, Szűr. — A tízperces ismerkedésért elég, ha mosollyal fizetnek! Ennyi emberséggel mindenkinek tartozom. Ahogy a boxokat körbejárjuk — üresek, mert a lovak a szabadban vannak napközben —, megállapítom, hogy itt jó lónak lenni .. . De jó a lovardatulajdonosnál nyaralni is, legalábbis az ott-tartózkodó gyerekek erről tanúskodtak: a mohácsi Eszter, Brigitta, Klaudia, Vera, Attila, a pécsi Krisztina (10-14 évesek). A panasz itt szintén a telefon: Harkányban leadta Reisz József, .másfél éve nem kapta vissza. Elképzelni is rossz, mi történik, ha valaki leesik a lóról, és csúnyán megsérül . . . A fenyvesbe — ahol állítólag a legtisztább levegőt mérték hazánkban —, a mároki tóhoz csak képzeletben lovagolok ki. Szigyártóék házát Székelyszabarban hamar megtalálom. Gyönyörű porta. Látszik, hogy szeret ott élni a gazda és családja. Mert ahogy a tanácsi műszaki előadó mondta, hiába járt középiskolába Pécsre, fel sem merült 'benne a gondolat, hogy elhagyja szülőfaluját! A szomszéd ház garázsának ajtaja nyitva: a nap elől egy nénike az autók helyére költözött, itt ücsörög az árnyékban. Székelyszabar legidősebb asszonyához van szerencsém — mint kiderül. Pirgl Józsefné Weiss Anna 1901-ben született. Ismerkedünk, s közben sorra jönnek elő a házból: a lánya, az unokája, a dédunokája. Négy generáció — együtt! S békében! Kedélyesen beszélgetünk mindaddig, míg a néni fia nem kerül szóba, aki háborúban német katonaként nyomtalanul eltűnt. Fél évszázad múltán is jönnek az anyai könnyek. A falura terelem a gondolatokat. — Semmi pénzért el nem mennék innen, itt születtem - jön a válasz Bálint Lászlóné- tói, az unokától. — Békés, nyugodt falu. És a környéken ez a legszebb. A dédunoka, Bálint Melinda most fejezte be az általánost, varrónőnek tanul majd ősztől, Mohácson. Nővére, Mónika, kesztyűvarró-tanuló, szintén Mohácsra jár. De élni itt akarnak. A régi ház helyén lehet építkezni — ha nagyobb lesz a család. Végighajtok Székelyszabar utcáin. Valóban nagyon szép az országút által kettészelt dombokra kapaszkodó falu. Elhanyagolt 'házat nem látni: viszont bőven akad csodálatra méltó, régi és új egyaránt. Erdősmárok Várnai Csaba gyerekként egyszer már elköltözött Erdősmárokról, aztán Pécsről mégis visszatért a család. A fiatalember megnősült, mároki lányt vett el. Mindketten a Ihimesházi tsz-ben dolgoznak (a feleség most gyesen van), s remélik, hogy lesz jövője a mezőgazdasági nagyüzemeknek, nekik ugyanis ez ad munkát. (Egy traktoros hová menjen, mihez kezdjen?) Életüket Erdősmárokra tervezték: vettek építési telket, hamarosan nekifognak a házalapozásnak. Erdősmárok nyugalmat áraszt — és ezt fel, nem cserélnék semmivel. Egyetlen gondjuk az ivóvíz. De ez is rendeződni fog, remélhetőleg. A falu maga a nyugalom. A völgyben búvik meg, s ahol vége az útnak, benyitok egy kapun. Elkerítve a szépen művelt veteményes, az udvaron tyúkok kapirgálnak, a góré megrakva kukoricával, az istállóból kinéz a csikó, a hízóbika is gyanakvóan kitekint, de mozdulatlan marad. Rendes porta — nyugtázom. De a háziak sehol. Majd előkerül Réti Józsefné, akinek már a dédszülei is itt éltek, Erdősmárokon. — Márokot sokáig elhanyagolták, úgyszólván elzárva volt a világtól. Mindhárom gyerekünk elment innen, kettő Mohácsra, egy Lánycsókra. Megelégelték a gyaloglást, át Lip- tódra, onnan volt csak tovább busz Pécs felé, ahol tanultak, illetve dolgoztak. Most már van út Himesháza felé is, van busz és bolt. Szabarról hozzák a kenyeret, ennél jobbat még nem ettem! A falunak már csak a fele régi lakos. Jönnek ide az idegenek, nyaralónak veszik meg a házakat. És ez jó. Sokan csak körülnéznek, mondom is ilyenkor: megint egy városnéző. Hol vagyunk már a sárba lógó kocsideszkáktól! Látja, lemérhető a fejlődés. Menjen, nézze meg a tavunkat! Megéri. A szabálytalan formájú er- dősmároki tó partján hétköznap délután is sok a horgász. Nemrég egy szép amúrt fogtak - újságolják megérkezésemkor, gondolják, horgásztárs érkezett. Sajnálom, hogy nincs a kocsiban a 'horgászfelszerelésem, így csak üldögélek a tóparton, s nézem a vizet, o tájat. A faluban még azt hittem, nem lehet az ott tapasztalt nyugalmat fokozni. A tóparton rájöttem: tévedtem. Szűr Himesházától kelet felé tartva, megkapó látvány fogad : egy domboldalra felkúszó falu házai világítanak messziről. Kiász Ferenccel és feleségével (született Varga Teréz) már erről a domboldalról nézünk vissza Himesháza felé. A kép festői. Mondják Klászék, hogy szebb volt, mert még egy halastó is volt a völqyben, de vizesedtek a házak, ezért leengedték a tó vizét. A férfi somberéki. Megjegyzi, ez sokkal nyugodtabb falu. Felesége született szűri. Szülei régi háza helyén építették fel az újat, ezzel megspóroltak egy telekárat. A fiatalember azt is közli, hogy mi nem tetszik neki itt: az út menti szeméttelep Szűr és Himesháza között. Csúnya és büdös. Ezt kifogásolja a tanitó is, Hessz János. Vele mór a völgyben beszélgetek, a házuknál. A tanitó eredetileg püspöklaki, dolgozni jött Szűrbe 1960-ban, aztán ittragadt Akkor még volt helyben iskola, de közel húsz éve Hímes- házára jár át. A falusi életről szólva, felesége felemliti a boltot: a napi bevásárlási cikkek megvannak, sőt újabban ruházati dolgokat is árulnak. (Himesházán találkoztam a szűri boltossal, Rescsik Bélával. Esztergályosból váltott: kereskedő lett, beállt a felesége mellé a boltba. Az árubeszerzés döntően rá vár. Hogy kitől tanulta ki a kereskedést? Saiát magától. Jói esik hallani, hogy dicsérik a helybeliek.) Hesszék fájlalják, hogy mégsem lesz gáz a faluban, pedig aláírta a lakosság kétharmada, hogy vállalja a terheket. A parabolaantennának viszont örülnek. (A rendszerki- épitésért itt kell a legtöbbet fizetni, tizenhárom és fél ezer forintot. Himesházán és Székelyszabarban több a ház, ezért ott olcsóbb.) Amikor a falu tisztaságát említem, mondják, örülnek, hogy Így látom. Sajnos, a szervezett szemétszállítást nem vállalta a lakosság, pedig mindössze évi négy—hatszáz forint lett volna. így a szemét csak úgy „eltűnik". Nézzük a házuk előtti parkot, és arrébb a felújított iskolaépületet - most könyvtár és klub. Ez utóbbi otthont adhatna az ifjú házasok leendő közösségénék, aminek megalakulását Kiász Ferencné, a felsősori fiatalasszony szorgalmazza — egyelőre kevés sikerrel. * Himesháza Máshol én nem tudnék élni... - egyre ezt a mondatot 'hajtogatták mindazok, akiket arról kérdeztem, miért ragadtak ott, Himesházán, Szévisz Vasasra. Egyre kevesebbet. Müller néni .megjegyzi, hogy a fia bányász volt, s alacsonyabb ezer forinttal a nyugdíja, mint az övé. Nem érti, hogyan lehet ez. Ö a tsz-ben dolgozott, szabad levegőn, a fia pedig a föld alatt. Himesháza, Székelyszabar, Erdősmárok, Szűr Fejlődő falttal«
