Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-17 / 104. szám
1990. július 17., kedd aj Dunantüli napló 3 Az SZDSZ új tervezetet nyújtott be (Folytatói oz 1. oldaltól) céllal, hogy az Országgyűlés a kormányzati tevékenység megbénítására alkalmas, minősített többséget igénylő törvények körét ,,a szükséges mértékre" korlátozza. A szovjet típusú tanácsrendszer felváltásának, a demokratikus helyi önkormányzatok kiépülésének sürgőssége miatt kiemelkedően fontos volt, hogy az önkormányzatok létrehozásához szükséges részletes szabályok kikerüljenek a minősített többséggel meghozandó törvények közül. Ezért az MDF—SZDSZ megállapodás 4. mellékletének 3. pontja úgy rendelkezik: ,, az önkormányzati törvényeknél a kétharmados szabály kizárólag az Alkotmányba kerülő rendelkezésekre vonatkozik, vagyis azokra, amelyek az önkormányzati rendszer szervezetének és működésének legalapvetőbb szabályait tartalmazzák". A megállapodásban foglaltakat - mint egységes egészet - mindhárom képviselőcsoport elfogadta, és azt magára nézve továbbra is kötelezőnek tartja. Ugyanakkor elvárja, hogy az SZDSZ haladéktalanul térjen vissza a megállapodásban vállalt kötelezettségei teljesítéséhez. A kormánykoalíció pártjai hajlandóak minden ésszerű és elfogadható módosítási indítványt figyelembe venni, amennyiben azonban a beterjesztett alkotmánymódosítás nem kapná meg a minősített többséqet a szavazás során, és a Magyar Köztársaság alkotmánya emiatt továbbra is a szovjet típusú tanácsrendszert tartaná fenn, akkor ennek minden következményéért a felelősség a megállapodást megszegő szabad demokratákat terhelné. Magyar Bálint Magyar Bálint, a Szabad Demokraták Szövetségének nevében - ugyancsak soron kívüli hozzászólóként - válaszolt az állásfoglalásra. Mindenekelőtt kifogásolta, hogy a két pórt „magánjellegű" megállapodását a Parlament elé vitték. Indokolatlannak tartotta, hogy e kérdésben ügyrend előtt kapott szót Kónya Imre, hiszen még nem zárult le az önkormányzati törvény általános vitája. Az SZDSZ egyébként sem érzi úgy, hogy felrúgta a megállapodást. A Magyar Demokrata Fórum — illetve a kormányzó pártok - állásfoglalása olyan helyzetet kíván teremteni, amelyben egyedül az ellenzéket terhelné a felelősség, amennyiben valamely tartalmi kérdésben nem sikerül a parlamenti pártoknak konszenzusra jutniuk, illetve a konszenzus hiányát nem sikerül pusztán erőpozícióból pótolni. Az SZDSZ nem kíván olyan megoldást elfogadni, amelyben egyszerűen általános megfogalmazások kerülnek az Alkotmányba, s ezért az önkormányzati törvény tényleges tartalmát már egyszerű szótöbbséggel is elfogadtathatják. Az SZDSZ szakértői megfeszített munkával készítették el tervezetüket, amely alapját képezheti a parlamenti pártok konszenzusának. E tervezet kidolgozása nem a parlamenti munka hátráltatását jelentette, hanem azt, szolgálta, hogy időben meg lehessen tartani az ön- kormányzati választásokat. Az elnöklő Szabad György javaslatára a napirenden kívüli vitát egyelőre „befagyasztották" — s az önkormányzati törvény problémakörét a tárgy- sorozatnak megfelelő helyen és időben veszik elő. A két soron kívüli felszólalás is előre vetítette, hogy az önkormányzati törvény, illetve az ezzel kapcsolatos alkotmánymódosítás folytatódó általános vitája során heves összecsapás válható a kormánykoalíció,, illetve az ellenzéki pártok között. Erre a szinte áthidalhatatlannak látszó ellentétre utalt az is, hogy a kormánykoalíció részes pártjai az ülés szünetében - az önkormányzati törvény plenáris vitáját be sem várva - nemzetközi sajtótájékoztatót hívtak egybe, amelyen éles kritikának vetették alá a Szabad Demokraták Szövetségének a törvénykezés során tanúsított magatartását, illetve az önkormányzatokról készített „ellentervezetét". A többi között elhangzott, hogy a szabad demokraták „útszéli hangon” támadják képviselőtársaikat, tervezetük koncepciótlan, inkoherens, megbénítja az önkormányzati választások előkészítését. A képviselők Szabad György vezetésével ügyrendi polémiát folytattak, amelynek lényege: miként tárgyalják az SZDSZ által beterjesztett önkormányzati „el lentörvény-tervezetet". A jelenleg érvényes házszabályok ugyanis nem rendelkeznek arról az esetről, amikor a kormány beterjesztet törvény- javaslatával szemben az Országgyűlésnek egy teljesen új törvényjavaslatot kell megvitatnia. Végül is Szabad György az ügyrendi bizottság hatáskörébe utalta a döntést, nevezetesen: a bizottság vizsgálja felül és foglaljon állást arról, hogy a képviselők esetleg az egyszer már elfogadott tárgyalási rendtől eltérő módon vitassák meg az SZDSZ „ellentörvényét". Welder Ferenc Az önkormányzati törvényjavaslat általános vitáját az ebédszünet idejére függesztette fel az Országgyűlés. A képviselők — pártállásuktól függően — túlnyomórészt továbbra is támadták, illetőleg védték a törvény tervezetét, elfogadásra, illetőleg elutasításra ajánlva az a T. Háznak. Wekler Ferenc (SZDSZ) is kifejtette: jó önkormányzati törvényt a csatlakozó törvények hiánya miatt nem lehet alkotni, ám abban valameny- nyien egyetértettek, hogy az önkormányzati választásokat szeptember 30-án mindenképpen meg kell tartani. Az ellenzéki képviselők közül többen hangsúlyozták: a most készülő törvényt ideiglenesnek kell tekinteni, mert hiányoznak azok az alapvető gazdasági feltételek, amelyek nélkül az önkormányzatok nem képesek sikerrel működni. A törvénytervezet egyik koncepcionális hibájának rótták fel, hogy abban a központi hatalom túlságosan nagy beavatkozási lehetőséget kap: a mindenkori kormány így beleszólhat az önkormányzatok életébe. A polgármesteri, a föispáni intézményen keresztül például jogszabályokkal, a megye rendeletalkotással, a kormány pedig közvetlen jogszabályalkotással . irányíthatja a helyi testületeket. Obstrulcciós vád Az Alkotmányügyi, Törvényelőkészítő és Igazságügyi Bizottság nevében Salamon László (MDF) obstrukció vádolta az SZDSZ-t. Mint mondotta: a szeptember 30-ig hátralévő idő nem elegendő a szakmailag is megalapozott módosításokra. A javaslatok sokasága és az idő rövidsége együttesen pedig jelentősen lecsökkenti az eredményes helyi választások lehetőségét. Kérte az ellenzék tagjait, gondoljanak felelősségükre, ne tegyék lehetetlenné a kormány munkáját, hiszen ezzel megfosztják az országot a helyi rendszerváltás lehetőségétől, konzerválják a tanácsi rendszert, és hozzájárulnak ahhoz, hoqy a helvi kiskirályok tovább élősködienek. Jó lenne elkerülni, hogy az önkormányzati választások a pártharcok színterévé váljanak. A nemZet azt várja az Országgyűléstől, hogy a helyhatósági választások törvényes előfeltételeit alakítsa ki sikerrel - fejtette ki a képviselő. Juhász Pál (SZDSZ) visszautasította az obstrukció vádját. Hangsúlyozta: az új jogszabály-tervezet teljes egészében a korábban meghirdetett alapelveknek felel meg. Az SZDSZ egyébként azért nyújtott be teljes törvénytervezetet, hogy az egyedi javaslatok sokasága ne lassítsa a munkát. A két módosító javaslatcsokor is ezen alapelvhez igazodik — mutatott rá a képviselő, majd arról szólt, hogy a kormány által előterjesztett törvényjavaslaton két vonulat húzódik végig. Az egyik, hogy az új rendszer azonnal folytatható legyen, a másik pedig, hogy a kormánynak pénzügyileg nehéz helyzetben is legyen lehetősége a beavatkozásra. Elismerve a folyamatosság szükségességét, felhívta a figyelmet arra, hogy az előnyök mellett a törvényjavaslat e vonásai sok hátrányt okoznak. Nem különülnek el világosan a központi és a helyi hatalom feladatai, s egyebek között hiányos a helyi önállóság feltételeinek megteremtése is. A szabad demokraták módosító javaslatainak célja, hogy ne csupán hatalomváltás legyen, hanem megtörténjen a rendszerváltozás is, tudomásul véve azt is, hogy ez együtt jár a pártharcok felerősödésével. Kőrösföi László (MSZP) leszögezte: éppen a kormány- párti hozzászólások lassítják a törvénytervezet fölötti vitát, az ellenzék igyekszik konstruktív javaslatokkal hozzájárulni a vitához. Ahhoz azonban, hogy eredményt érjenek el, elengedhetetlen néhány alapkérdés tisztázása: a fogalmak pontos meghatározása, a feladatok elhatárolása. Éppen ezért a törvénytervezet érdemi átdolgozásra szorul. Az elnöklő Vörös Vince néhány perccel fél hét előtt felfüggesztette az Országgyűlés rendkívüli ülésszakának hétfői munkanapját. A képviselők több mint öt órán át folytatták az alkotmánymódosításról és a helyi önkormányzatokról szóló törvényjavaslatok általános vitáját, azonban az idő előrehaladta miatt többen nem kaphattak szót. Az ülés soros elnöke bejelentette: az általános vita a jövő hét első napján folytatódik. Az elfogadott napirend szerint kedden 10 órakor az 1989. évi költségvetés végrehajtásáról szóló törvényjavaslat megtárgyalását kezdi meg az Országgyűlés. Parlamenti beszélgetés dr. Kónya Imrével, az MDF frakcióvezetőjével Az ellenzék a kormány megbuktatására tör?... önkormányzat vagy... - tanács? Alighanem kenyértörésre -került sor tegnap az önkormányzati törvény körül támadt — személyeskedéseket és hovatovább útszéli (hangokat is hallató — vitában. A kormány- párti koalíció megelégelve az ellenzék - köztük a korábban paktumot kötő, de azt semmibe vevő SZDSZ — támadásait, nyílt offenzívát indított. Az ebédszünetben tartott sajtótájékoztatón, ahol ott volt a belügyminiszter, a kisgazdák, az MDF és a Kereszténydemokrata Néppárt képviselője is, ízekre szedték az ellentörvényjavaslatot, s nyíltan obstrukciónak ítélték a kilóra is tetemes törvénymódosító javaslatcsomagot. A sajtótájékoztatót követően dr. Kónya Imrét kértem, világítsa meg az akció (hátterét, s kértem, mint a Magyar Demokrata Fórum frakcióvezetője fejtse ki véleményét. — Hogyan értékeli ön a kormány- koalíció és az ellenzék közti jelenlegi viszonyt, különös tekintettel az SZDSZ-re? Lehet-e az ennél rosszabb is . . .?- Kapcsolatunk nem felhőtlen. Hogy is fogalmazzak. Komolyan el kellett gondolkodnunk azon, hogy a szabaddemokraták be akarják-e tartani korábbi megállapodásunkat az önkormányzati törvényjavaslattal kapcsolatban, vagy nem. Hiszen ez abszolút súlyponti kérdése volt a paktumnak. Ettől nem kevesebb függ, mint az, hogy szeptember 30-án fölállnak-e a vidéki rendszerváltást jelentő új önkormányzatok avagy sem. A vitából látszik, nem mehetünk abba bele, hogy a törvény elfogadásához kétharmados többség keli, hiszen akkor ez a törvény soha nem születik meg. Most égető a helyhatósági választás, s biztos vagyok abban, hogy a kormány képes arra, hogy jó törvénytervezetet terjesszen elő, s ezt meg is tette. Tessék akkor ehhez úgy viszonyulni, hogy vitassuk, de nem úgy, hogy egy új törvény- tervezetet teszünk a képviselők elé, ami 70 százalékban megegyezik a mienkkel, s több programpontja egyszerűen irreális. — Feltételezem: az ellenzék rendkívül keményen reagál majd, s egyéb, további törvénytervezeteknél sem kíméli majd a kormánykoalíció* . . . Mihez vezethet ez?- Remélem, hogy az ellenzék időben rájön arra, hogy ebben a kiélezett helyzetben, mely a mai magyar társadalmat jellemzi, a pártérdekeit nem helyezheti az általános érdekek fölé. S talán arra is, hogy a saját pártérdekeit rosz- szul mérte föl . . .- On csali ezt látja e magatartás mögött? Nekem úgy tűnik, a kormányt szeretnék megbuktatni. — Ez egy nagyon jámbor óhaj. A kormány ugye akkor bukik meg, ha a kormánytöbbség megvonja tőle a bizalmat. A koalíciós pártok képviselő- csoportja nevében mondhatom, hogy rendszeresek a közös képviselőcsoporti üléseink, s a déli közös nyilatkozatot egyhangúan fogadták el képviselőtársaink. így szerintem, lehet, hogy a kormányt akarják megbuktatni, de tudják azt is, hogy a manőver reménytelen. — Lesz ezek szerint szeptembei 30-án választás? . . . — Lesz. S reméljük, hogy az új önkormányzatokat fogjuk megválasztani, de ehhez az kell, hoqy az ellenzék taktikát változtasson. Ha nem teszi, akkor is választani kell a kiírások értelmében, legfeljebb a régi szisztémában tartandó tanácsi választásokra ébredünk, amit ugye senki nem szeretne. De ha így történik, a felelősség nem minket terhel! Kozma Ferenc Egy polgár gondolatai Nem jó a közérzetem! Persze lehet erre azt mondani — magánügy, de attól tartok, másoknak sem jó. Az állam polgárainak többsége nem dudorászik jókedvében, a könnyed vidámság elillant, mint a simogató nyári szellő, fásultság, közömbösség burjánzik. Külföldi ismerősöm - évek óta él Magyarországon — mondja, szemmel látható az emberek fáradsága, mindenütt ingerültséget, idegességet tapasztal. A hivatalokban, a munkahelyén, az autóbuszon, bevásárláskor, az utcán. Meséli: sétált a minap kicsi lányával, előtte egy idősebb ember bóklászott, jobb kezében bottal, az áruház ajtaján kivágódott két középkorú ember, a nő nekiment az öregnek, aki majdnem elesett, nem, a cifra dáma nem kért elnézést, éles hangon felkiáltott: „Miért nem néz maga elé, vén marha!". Nem jó a közérzetünk! Nem jó a vállalatvezetőnek, s nem csupán ezért, mert a levitézlett rendszerben is igazgató volt, s most görcsbefordult gyomorral félti gondosan kialakított egzisztenciáját. Azért sem jó, mert a vállalata milliókkal tartozik, ugyanakkor nekik sem fizetik ki más vállalatok a milliós követelést, s lassan fizetésképtelenné válnak. Nem jó a ,,bérből és lizetés- böl" élő tömegeknek, mert az élet drága és a drága életben szép csendesen szinte minden elérhetetlenné válik. Hiába vannak dugig pakolva az üzletek polcai mindenféle világszinvonalú árukkal, ha például az európai mosópor duplája a magyarnak, ha a több száz autókereskedéssel foglalkozó cég konvertibilis valutáért kínálja a nyuqati és távol-keleti személygépkocsikat, ha a nagy- családosok nem tudják megvásárolni a korszerű pelenkabetétet, ha a balatoni nyaralás is csupán kiváltságosok privilégiumává válik, ha a fiatalaknak szinte reménytelen önálló lakáshoz jutni . . . Nem jó a vállalkozóknak, mert mindenféle ígérgetés ellenére a liberalizált piacgazdaság egyelőre vágyálom, jelenleg agyonnyomja őket a szabályozók tömege, az aránytalanul magas társadalombiztosítási járulék. Nem jó a külföldi befektetőknek, mert a korábban ígért adókedvezményt egyik napról a másikra megvonták. Nem jó a mezőgazdaságban dolgozóknak, mert bizonytalan, hogy mikor és mit privatizálnak, nem jó, mert drasztikusan mérsékelték az exporttámogatást. Nem iá, a nyugdíjasoknak, mert jórészük olyan kevés pénzt vesz át a postástól, hogy hónap elején meg kell nézniük, melyik a legolcsóbb kenyér, tej . . . Nem jó a közérzetem, mert olvasom, hogy rövid időn belül 80-100 000 munkanélküli lesz hazánkban, akiknek újrakezdése sajnos nem mentes az ellentmondásoktól, akik úgy érzik majd, feleslegesek a társadalomban. Nem jó a közérzetem, mert ijesztő mértékben nő a bűnözés, s ahogy folytatódik elszegényedésünk, vélhetően mind többen választják a pénzszerzés mocskos útját. Nem jó a közérzetem, mert olvasom egy hivatalos ember nyilatkozatát, aki szerint a tiszta környezet nem ingyenes közkincs, még kevésbé közpréda, hanem olyan érték, amelyért fizetnie kell annak, aki használja, éppen ezért környezetvédelmi adó bevezetését tervezik. Nem jó a közérzetem, mert tudom, ez az adó engem is — mint a több százezer Trabant-tu- lajdonos egyikét - érinteni fog, s nem azért vagyok rosszkedvű, mert ismét meg akarnak „fejni", sokkal inkább azért, mert baleknek néznek. A minap olvastam, hogy egy Zaporozsec gazdája szép nagy betűkkel kiírta kocsija hátsó ablakára, „Nem vagyok hülye, az autót OTP-n nyertem". Kérem szépen, mi trabantosok, wart- burgosok sem vagyunk hülyék, ezeket az autókat nem mi importáltuk, mi csupán megvettük. Jobb'híján! Nem jó a közérzetünk, mert a választási kampány ígérgetései szépen, komótosan a feledés homályába vesznek, s elsorvadnak, mint az az ideológiai rendszer, melytől 43 éven keresztül az igazságosságot, az emberi élet kiteljesedését vártuk. Nem jó a közérzetünk, mert látjuk, hogy a kormány által kért 100 napos türelmi időnek elúszott a fele — tapasztalható eredmény nélkül. Nem jó a közérzetünk, mert a tévé jóvoltából szemtanúi lehetünk qnnak, ahogy a szabadon választott képviselőink „el vannak" egymással az ország első házában: gomb(olyitanak), retorikai mutatványokat tartanak, heraldikai kérdésekről dispu- táznak, éles kirohanásokat intéznek egymás ellen, kivonulnak és bevonulnak . . . Nem jó a közérzetem, mert a „nép nevében" a legkevesebbet törődnek velünk a néppel. Pedig mi vagyunk. Olybá tűnik, hogy csakúgy, mint eddig az egypórtrend- szerben, most is valahol elsikkad az ember. A munkás, a vállalkozó, a paraszt, a bányász, az orvos, a titkárnő, a tanár, az akadémikus, a filmrendező, az iparos, a fogtechnikus, a szobrász . . . Nem jó a közérzetem, pedig dudorászni szeretnék, elismerően csettinteni, dicsérni a kormányt, az országgyűlést. Azt szeretném, ha végre jó lenne a közérzetem, jó lenne valamennyiünk közérzete, s azt mondja ránk ismerősöm: milyen kiegyensúlyozottak ezek a magyarok, milyen nyugodtak, s milyen jól élnek. Ügy érzem ez' még messze van. Mint ahogy Európa is, ahová kapaszkodunk. Egyelőre csak azt kérdezhetjük, amit Ady lova: „Hát mi lesz ebből, tekintetes úr?” Roszprim Nándor A „Mályvák között” már megvan! Megtalálták az ellopott „Mályvák között' című Rippl- Rónai-festményt — erősítette meg az MTI értesülését hétfőn Felföldi Ignác, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vizsgálati osztályának vezetője. Korábban már beszámoltunk arról, hogy egy héttel ezelőtt ismeretlen személyek betörtek egy belvárosi lakásba. Hat értékes — egy kivételével a Nemzeti Galéria által is védettnek nyilvánított — festményt loptak el. A most megkerült képet házkutatás során foglalták le. Az akció során letartóztatták Szabó József 44 éves telefondiszpécsert. A rendőrség szerint-»Jó esély van arra, hogy hamarosan előkerítik a még hiányzó öt műtárgyat is.
