Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-13 / 100. szám
1990. július 13., péntek üj Dunántúli napló 3 Utcáról utcara Egyelőre marad állampolgári kezdeményezés A Kertváros szélén épülő új templom Többen kérdezték tőlem az elmúlt hetekben: mi az a valami, ott, a városháza tornyán? Mondom, hogy micsoda, vagyis hogy a város címere. Mondják: nem látni, hogy az a valami a város címere lenne . . . Megállók a dzsámi előtt, és felnézek a toronyra, azt vizsgálandó, miért nem tudja az idegen (és a nem idegen is), hogy mi van a csúcson. Hát . . . Egy sötét szinű (barna?) karikát, benne egy nem egészen tisztázható dolgot látok, illetve látnék, ha nem tudnám, hogy mindaz voltaképpen Pécs régi-új, Mária Terézia és II. József által adományozott, barokk címere. A maga nemében szép, de — ismerjük el azért ezt is — meglehetősen bonyolult címere, melynek a részletei bizony, hiába is olyan nagyméretű a toronydísz, elvesznek a távolságiban. Óhatatlanul is arra kell gondolni a látvány hatására: vajon nem volt-e elhamarkodott a nagy lelkesedés okozta címerelhelyezés, s nem lett volna-e célszerűbb kivárni az ország címerváltását, és az új országcímert elhelyezni oda, ahol valamikor is az angyalok tartotta magyar címer volt, évszázados hagyományként. Templom a város szélén — ferdítem ilyképpen a régi tévésorozat címét. A templom Lvov-Kertváros legszélső szélén épül-épülget, ahogy a református egyház anyagi lehetőségei erre módot adnak. Hol is ez a város széle? A Saro- hin tábornok útja bal oldalán lendületesen épül a Fellbach- diszkontáruház, a jobb oldalon, csaknem a saroknál egy presszó épülete áll, emögött, kissé már lejjebb nézeget felfelé egy családiházforma épület, ez a parókia, s emellett láthatók a templom kezdeményei. Érdemes eltűnődni a templom eme helyén. Valamikor az volt (s remélem: lesz is) a jellemző, hogy a templomok a település központját, illetve nagyobb települések esetében azök egy-egy alközpontját voltak, hivatottak kijelölni (ilyen alapon vált a Szigeti városrész, ill. Uránváros „templomtornyává” a két pécsi magasház), s ezt teszi az új baptista imaház is a Budai Kertvárosban. Ám erről a legújabbról már aligha mondható el ez. Valamikor ugyan létezett a nagy déli városrésznek további három, de mór meg nem valósított építési üteme, de az 1985-ös alaptérkép már nem tud ilyesmiről, a templom helyén pedig piacot képzel el. így aztán az a gyanú él bennem, hogy a nagy déli városrész első temploma nem véletlenül, hanem a pár évvel ezelőtti gondolkodásmódnak megfelelően került a város .peremére. Remélhető, hogy ha más egyház, pl. a római katolikus egyház jelentkezik kertvárosi templomépité- si szándékával, az már a városrész méltó helyén valósulhat meg. Amióta elkészült és működik a Hunyadi János úton az alagútnál a forgalmi jelzőberendezés, mindig bizonyos idegesség fog el, amikor felfelé menetben zöldre vált a lámpa. Hirtelen odapillantva, nyilaskeresztet vél látni az ember. Igaz, ennek csak három nyila van, s egy rövid szára, de zöld a színe. Jó, tudom, a háromfelé osztódó forgalmat nem lehet másként jelezni, de hát a rossz emlékek gonoszkodó felidézésére ez az ártatlan jelzés is alkalmas. Ám nem erről kívánok szólni, s igazában arról sem, hogy hosszú hónapok óta bántja a szememet ez az újkeletű romhalmaz, amit magamban csak műpincének nevezek. Vagyis: a külszínen épül már jó ideje egy olyan valami, amit — ha elkészül — földdel fognak beborítani, s akkor válik igazi pincévé. Ugye, ismerős a technológia. Bizony, így készült a műpince tövében az alagút is. Tovább él tehát a hely szelleme . . . Amiről viszont szólni akarók, az egy régi gondolat, amit szerte a városban sokan osztanak. Hátha megvalósítható lesz! Az útkeresztezés fölötti magaslat annyira alkalmas egy szobor - no, nem egy nagyméretű fej-, hanem egy méltóságteljes lovasszobor elhelyezésére. S ez a szobor ráadásul meg is van: Hunyadi Jánosé, a Széchenyi Istvánról elnevezett téren. Annak idején Pátzay Pál megfellebbezhetetlen kívánságára helyezték a tér sarkára, s a szobor itteni létével a pécsiek azóta sem tudtak igazán megbarátkozni, hiszen felbillenti a tér egyensúlyát. Általában nem vagyok hive a szoboráthelyezéseknek, ezt azonban kívánatosnak tartanám. Megfelelő építészeti kialakítás révén itt monumentális elhelyezéshez jutna a szobor. A megvalósíthatóság pedig? Hát, az nyilvánvaló, hogy az a tanácsi szervezet, amely annak idején akceptálta a művész kívánságát, már nehezen vállalná az áthelyezést. Az ősszel hivatalba lépő, új önkormányzat kezét viszont nem köti annyira a régi megállapodás, hogy ne tenne meg egy ilyen város-.■ rendezési lépést. Talán meg is teszi. Majd mindennap elmegyek mellette, így szomorúan konstatálom — immár a harmadik nyáron —, hogy a kertvárosi piros ABC előtti téren a szökőkutas vízmedencék csak akkor látnak vizet, ha esik az eső. A minap a szovjet pártkongresszus alkalmából a tévében megszólaltatott moszkvaiak egyike példa gyanánt jegyezte meg, hogy „odaát" a szökőkutakban pezseg-zubog a víz, „nálunk" pedig csak Temploma város szélén Seattle-Pécs: az új önkormányzat dönt majd Pécsett egyesület alakult Elsiettük-e a címert? - Szoborötlet - „Moszkvai” szökőkút Pécsett azért építik meg az ilyeneket, hogy legyenek, a víz már nem is szükséges. Ez a kesernyés megjegyzés megint csak o mi száraz vízmedencéinket juttatta az eszembe. Amikor először maradtak szárazon, s érdeklődtem ennek az okától, azt mondták: az ottani házak néhány lakója követelte a szökőkút csapjának az elzárását, mert — úgymond — zavarja őket a víz lármája, s az ezzel párosuló gyerekzsivaj a nappali alvásban. Akkor sem értettem ezt, és azóta sem értem, hiszen a víz „lármája" — mindig így tudtam - megnyugtatóan hat az idegekre. Vagy lehet, hogy ez a víz nem olyan víz? A tiltakozás mindenesetre máig is él, a medencék pedig csak azért vannak, hogy legyenek, a viz nem is szükséges hozzájuk. (Csak nehogy eszébe jusson egyszer valakinek, mondjuk, homokozót csinálni itt!) Végre! Nem kellett sokat, talán csak 6-8 évet várnunk, hogy — szerény kivitelben ugyan, de - Pécsett is megjelenjék a bécsi Hundertwasser úr eszméje. Nevezett úr fantasztikus és meghökkentő, tiritarka, zegzugosan összevissza, különféle stílusirányzatokat ömlesztve, megjelenítő épületmonstrumot épített Bécsben, s ugyané szellemben épített a stájerországi Bárnbach- ban egy kis templomot, amit M. Z. kollégám nemes egyszerűséggel igy jellemzett: „a részeg cukrász álma". Ebből, úgy vélem, csaknem minden megtudható Hundertwasser úr építészetéről. A pécsi Hundert- wasser-utánérzés a Teréz utcában épült, a csempeborítás színes felhőket, tiritarka virágokat és egyebet ábrázol. E házat nézvén, elfog az aggodalom: mi lesz, ha az engedélyező illetékeseknek annyira megtetszik ez, hogy a higgadtan egyszerű pécsi belvárosban a szaporodó foghijak révén ez az új „irányzat” (ami az idő múltával egyre hival- kodóbb lehet) tág teret kap. Van viszont a háznak egy rendkívüli és követendő erénye: eleddig egyedülálló módon oldotta meg az építész (Dévényi Sándor) a parkolást. Hidraulikus lift mozgatja a gépkocsikat a földszint és az alagsori parkoló között, így nincs szükség a több kocsi helyét elfoglaló le-felhajtó rámpára (ami az ilyen kis alap- területű háznál egyébként is megoldhatatlan), mert a lift mindössze egyetlen kocsrhelyet foglal el. Hársfai István A piros ABC előtti üres szökökútmedence legfeljebb biciklipályának alkalmas Szundi György felvételei Miközben a FIDESZ dél-dunántúli irodáján és szerkesztőségünkben is egyre többen érdeklődnek a lapunkban beharangozott Pécs-Seattle (USA) testvérvárosi kapcsolat részletei felől, a városban elterjedt, hogy — bár az amerikai nagyváros testvérvárosi bizottsága szándéknyilatkozatát immár több mint egy hónapja elküldte - a Pécsi Városi Tanácson nem túlságosan lelkesednek az amerikai kapcsolat kialakításának ötletéért. Hogy így van-e, s ha igen, miért, arról először dr. Mikes Évát, a FIDESZ irodavezetőjét, a Pécs- Seattle kapcsolatot koordináló magyar egyesület elnökét kérdeztük : — Pontosítani szeretném, ami közszájon forog: az amerikaiakkal létrehozandó együttműködés hivatalossá tételéhez nincs szükség a városi tanács támogatására, hiszen Seattle- ben és Pécsett is egy egyesület szervezi majd a munkát. Helen M. Szablya ittjártakor ebben a tanács vezetésével közös nevezőre jutottunk. Ezzel együtt is igaz: a tanácsiak az új önkormányzat megalakulása előtt már nem akarnak dönteni a kérdésben. A szervezés viszont nélkülük is folyik. Mivel a koordinációt Seatt- le-ben egy állampolgárokból alakult bizottság végzi, a pécsiek is alakítottak egy egyesületet, melynek (pártoktól függetlenül) bárki taaia lehet. Az alapszabály kidolgozása után a szervezet bejeayezteté- se lesz a köyetkező feladat.- A Pécsi Városi Tanácsnok semmi kifogása nincs az ellen, hogy Seattle Pécs testvér- városa legyen - hallottuk o tanácson Ábrahám Istvántól, a testvérvárosi kapcsolatok referensétől. — Mi több, örömmel vesszük az állampolgári kezdeményezést, s erről a napokban az amerikai bizottság vezetőjét is tájékoztattuk levelünkben. Sok sikert kívántunk munkájukhoz, s jeleztük, a két város közötti hivatalos kapcsolatfelvételnek, véleményünk szerint, az új önkormányzat megalakulása utón kell megtörténnie. Mint Ábrahám István szavaiból kiderült, az új önkormányzatnak az eddig kiépített kapcsolatok felülvizsgálata is feladata lesz, s a jelenlegi vezetés főképpen ezért nem szeretné elkötelezni magát utolsó heteiben. Másrészt: a város anyagilag sem áll úgy, hogy finanszírozni tudná a minden bizonnyal amerikai utazással is iáró első lépéseket. (Emlékeztetni szeretnénk olvasóinkat: az amerikaiak több magyar város közül választhattak, s hogy Pécs mellett döntöttek - például Budapest ellenében — nem kis dolog. Igaz, az önkormányzati választások miatt valószínűleg ugyaniay jártak volna a fővárossal is... Bár tudhatják: a gyors döntés és kivitelezés nem éooen magyar specialitás - a ielenlegi helyzetben remélhetőleg meaértőek lesznek. Folyt. köv.: ősszel. (pauska) Elmaradt kapituláció a Sopiana Gépgyárban! Július 11-én, szerdán a pécsi So- piano Gépgyár küldöttgyűlése, belátva, hogy értelmetlen a további ellenállása, a vállalati vezetés kezdeményezésére összehívta a gyülekezetét. A Sopiana Gépgyár küldöttgyűlés által irányított vállalat. Ez a küldöttgyűlés nem tud a továbbiakban megállni a lábán, nem tud tovább ellenállni a Sopiana-mun- kástanács érveinek. Nem tud vitába szállni a dolgozók érdekeit markánsan megfogalmazó Sopiana-mun- kástanácsnak. Ezért feltétel nélkül feloszlatná magát, hogy levesse a bőrét égető, bolsevista bélyeget. Új választásokat lehessen kiírni, titkos szavazással, hogy legitim küldött- gyűlése legyen a vállalatnak. A vállalatvezetést is kellemetlen érzés gyötri. A pártállam hordalékával ittmaradt fertőzések, mint valami pestises bolha, csípnek újra meg újra vezetőink testébe. Jó lenne már véget vetni ennek a kellemetlen állapotnak. A megbékélés szándéka mindkét oldalon felülkerekedett, de nem lehet megegyezni, lezárni a dolgot, mert nincs paragrofus, ami alapján a vállalati küldöttgyűlés feloszlathatná magát. Az átalakulási törvénytervezet a kormányzati állásfoglalások önigazgató vállalatokat, vállalati tanácsok által irányított vállalatot említ. A küldöttgyűlés szócska kimaradt. A Sopiana-munkástanács ezért felkéri a megyében működő, hasonló gondokkal küszködő érdekvédelmi szervezeteket, és felkéri a megyében működő, vagy alakuló munkás- tanácsokat: Július 14-én, szombaton a fővárosban megrendezendő IV. országos munkásfórumon a munkástanács-mozgalom országos találkozóján támogassák kérésünket. Felkérjük a kormányt, nyilatkozzon! 1. A kormányzat értelmezésében a küldöttgyűlés által irányított vállalatoknál is szükség van a vállalatvezetés újraválasztására, vagy ezek eddigi működésével meg van elégedve. 2. A legitimitását vesztett vállalati küldöttgyűlés megadhatja magát a munkástanácsnak, vagy nem oszlathatja fel magát egy esetleges hatalmi vákuum kialakulása miatt. Péntek Zoltán villanyszerelő, a Sopiana-munkástanács elnöke wmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmm Hogyan tovább? Veszélyben a juhtenyésztés Csaknem tíz éve mór, hogy fokozatosan csökken a juhállomány. Először az állami gazdaságok többsége számolta fel a juhászatot, majd a tsz-ek is fokozatos leépítésbe kezdtek. A nagyüzemben csökkent állományt a magántermelők csak részben tudták pótolni. Egyre kevesebben vállalkoznak a juhászattal együttjáró mindennapos megfeszített munkára, akkor, amikor az ágazat jövedelmezőségi helyzete évről évre romlik. Most az elmúlt évek megpróbáltatásait meghaladó, újabb kihívás előtt áll juhtenyésztésünk. A juhágazatban felhasznált költségek az utóbbi 4—5 évben évről évre 20— 30 százalékkal nőttek, ugyanakkor a fajlagos árbevételi mutatók alig változtak. A nyersgyapjú felvásárlási ára az elmúlt 4-5 évben azonos szinten állt. Idén, az egész évben gondját viselt gyapjú felénél még csak reménye sincs orra, hogy értékesítsék. Az elmúlt évi 165 Ft/kg-os gyapjú felvásárlási átlagárral szemben az idei évben 50-80 Ft/kg közötti árakat lehet elérni. örülnie kell annak, aki a gyapjúját egyáltalán el tudja adni. Az, hogy mennyit kap érte, és hogy a felvásárló szervezetek mikor fizetik ki a pénzt, az most sokadrendű kérdés. A magyar gyapjúpiac összeomlásának előidézője a gyapjúipari alapanyag felhasználás visszazuhanása. Az elavult gépkapacitású könnyűipar a világpiaci kihívással versenyezni nem tud, oz eddigi keleti ruhaszövet export lehetőségei megrekedtek. Tovább nehezíti a helyzetet, hogy a hazai gyapjúpiac ösz- szeomlása egybeesik a nemzetközi gyapjúpiac válságával. Az előrejelzések szerint 4-5 év kell az összeomlott piaci helyzetből való kilábaláshoz. Szakemberek becslései szerint a jelenlegi 1,2 millió anyajuhhal szemben az ország gyapjúszükségletét 0,5 millió anyajuh és a szaporulata képes megtermelni, és ugyanakkor ennek a létszámnak a szaporulata kielégíti a közös-piaci vágójuh kontingensünket is. Mind többször hallani, hogy az arab piaci vágójuh értékesítések veszteségesek. A vágójuhszállítás húsvét óta áll. A hízó bárányok kinőtték a kívánatos súlykategóriákat. Napról napra költségek rakódnak tartásukra, és az exportálásuk teljesen bizonytalan. A gyepterületeink indokolják a jelenlegi juhlétszám két- vagy háromszorosának tartását. A kedvezőtlen termőhelyhez kötődő támogatások csökkenése folytán — a hasznosítás változása miatt — tovább nőnek a gyepterületeink. A piaci hatások következtében — sajnos — pont ellenkezően kell cselekednünk, mint ahogy azt a természeti adottságaink indokolják. A megromlott helyzetben a kormánynak vállalnia kell a még eladatlan gyapjúkészletek felvásárlását. Indokolt lenne több évre előre meghatározni a mezőgazdasági termékféleségek kívánatos termelési mennyiségét, mert csak előre prognosztizálható értékesítési lehetőségek birtokában lehet biztonságosan dolgozni. Szauer Antal, TESZÖV Baranya megyei szervezete
