Új Dunántúli Napló, 1990. július (1. évfolyam, 88-118. szám)
1990-07-11 / 98. szám
6 uj Dunántúlt napló 1990. július 11., sxcfdo Tájékoztat a kisiparos Érdemes figyelmesen olvasni a jótállási jegyet Az Új DN-ben július 4-én megjelent „Többe kerül a szállítás, mint a javítás" című • írás nyomán jelentkezett Sturm Lajos (Szentlőrinc, Attila u. 14.) kisiparos és a következőkről tájékoztat: Korábban Pécsett a Szolgáltatóipari Kisvállalat végezte a HERMÉSZ által forgalmazott gépek garanciális javítását. Miután a garanciális szervizt a vállalat megszüntette —, mint a vállalat volt dolgozója — vállalta, hogy továbbiakban kisiparosként végzi a mező- gazdasági kisgépek garanciális és garancián túli javítását. Ezt a munkát csak Szentlőrin- cen tudja végezni, mert ott van felszerelt műhelye. Kéri, hogy az érdekeltek (géptulajdonosok) figyelmesen olvassák el a jótállási jegyen a „Teendők a jótállási időben történt meghibásodás esetén” című'útmutatót, amelyből kiderül, hogy nem kell a gépet szervizbe szállítani, ha az 10 kilónál nehezebb. A jótállási időben meghibásodott gépeket értesítés után a helyszínen kijavítja. Ez a garanciális javítási tevékenység Baranya megyére vonatkozik. A KGST-piac hordalékai Pénteken egyfolytában csengett az ügyeleti telefon az Új DN-ben megjelent „Panaszkodnak a vásártér környékén lakók" cimű írással kapcsolatban. Mindenki megérti a panaszosokat, de valahol mégiscsak kell árusítani, ha már beengedik hozni az országba ezt a nagy mennyiségű portékát, engedélyezik a KGST-piacot. Nem értik viszont, miért van szükség arra, hogy a házak között, az út szélén álljanak le, eláll jók a bejáratokat, amikor ott van a vásártéren a fizetett parkoló. Ez a parkolási mód ne csak az árusítókra vonatkozóan — külföldiekre, hazaiakra —, hanem a vásárolni szándékozókra is. Éjszakára pedig - bizonyára találnak szállást - ne engedjék meg az ottalvást. Keressenek megoldást! Sajnos, az emberi ürüléket, ételmaradékot, szemetet a KGST-piac nélkül is megtalálni a nem zárható lépcsőházakban. Reggelre ott bűzlik igen gyakran . . . Emberközpontú Emberközpontú egészségügy? Teljes mértékben egyetértek a gondolattal, hogy az egészségügy emberközpontú biztosítási elv alapján működjék és nem állami szolgálati alapon. A jelenlegi helyzet „emberközpontú1' voltát azok tudnák leginkább bírálni, akik naponta kénytelenek végigszenvedni embertelenségét. Ma egyszerűen nem érdemes észrevételezni, kritizálni semmit, még annak tudatában sem, hogy a 43 százalék plusz 10 százalék elvonás igen komoly terhet jelent mindannyiunk számára. Végül is, ha sok a pénzem - menjek el magánrendelésre, die akkor be vagyok csapva, mert hová lett a központilag elvont összeg? Miért kell végig „élveznem" a szakrendeléseken, hogy velem csak szívességet tesznek ha ellátást kapok, és ha ezt tudtomra adták még hálapénzt is várnak. Például egy szemüvegrendelésen az SZTK-ban miután kioktattak, hogy miért törtem össze a szemüvegem, különben is nem oda tartozom, a sebtében végzett vizsgálat után nem is mertem reklamálni, hogy rossz a szemüveg, amit kaptam. örülök, hogy június 27-én megjelent az a cikk, amely az SZDSZ egészségügyi csoportjának állásfoglalását ismerteti, végre nyíltan szól az orvosbeteg viszonyról. A két fél között elvész a pénz, a pénzzel együtt a türelem, a türelemmel együtt az egészség. Marton József, Pécs, Darázs-dűlő 15/2. A püspöki tanítóképzőben végzett tanítók 50 éves találkozója Fél évszázada, 1940. június 25-én évzáró volt a pécsi Püspöki Líceum és Tanítóképző Intézetben, utána „Te Deum” a Székesegyházban. Harminc fiatal néptanító - Mécs László soraitól igézve - „Vadócba rózsát oltok, hogy szebb legyen a Föld” - indult az akkor háborús vészfelhőktől borús magyar életbe. Múltak az évtizedek, recsegett, ropogott Európa, benne hazánk és a harminc tanító sorsa is. Június 16-ón, az 50. évforduló alkalmából már csak tizen tudtak megjelenni az osztálytalálkozón. Hárman levélben köszöntötték a találkozót — kettő ágyhoz kötött beteg, egy pedig külföldi úton járt. Tizenhármán maradtunk a harmincból. Tizenöten az elmúlt évtized során elhunytak, ketten (Kiss Gyula és Kiss Lajos) hősi halált haltak o második világháborúban. A találkozás helye a pécsi Nevelők Háza volt. Boldogan öleltük meg egymást — s titokban arra gondoltunk, mily nagy ajándék számunkra ez a találkozó a Gondviseléstől! A továbbiakban nem annyira a megtett személyes életutakról számoltunk be, sokkal inkább az egykori diákemlékek kaptak szárnyra: sikerek, csalódások, csínyek, baki (de már dicsfényben) -, és bár hamisítatlanul fehér volt minden fej, a kacagás mégis az egykori diákkor hangulatát sugározta. Csak akkor váltak az arcok ismét komollyá, amikor Ormai Ferenc sorra vette az elhunyt, de kedves emlékű osztálytársakat, akik több éven át közöttünk ültek, velünk drukkoltak vagy örültek. Most ők is itt éltek velünk az emlékezés varázsában. Szóltunk az egykori „jó öreg” alma materről, ahol ugyan szerények voltak a tárgyi feltételek, mégis szilárd hivatástudattal és tárgyi ismeretekkel vérteztek fel bennünket jóemlékű tanáraink — első igazgatónk, a szigorú, de igazságos, dr. Jakab Béla; utóda, a szelídlelkű dr. Gábriel Pál (aki már nem követelte meg a „kopasz frizurát”), s kinek magyarórái felejthetetlen élmény maradt mindannyunk számára: osztályfőnökünk, Széky Pál valódi „atyja" volt az osztálynak, példás szervezőkészséggel: Somogyi Géza jóízű humora és reális történelemszemlélete: Klub György rajztanárunk igényessége: Fekete János pedagógiai elmélyültsége; Kutat Ferenc tehetsége és hangulatos zeneórái: Lomositz Pál segítőkészsége és türelme, a Kodály-művek megkedveltetése; Szigethy Béla hittanárunk, példamutató erős hite; Kádár Lajos értékes gyakorlati tanácsai maradtak emlékezetesek. Sok szó esett a ma is élő - és köztiszteletnek örvendő - dr. Kisbán Lászlóról, aki tornaterem hiányában is tudott élményszintű testnevelő- órákat szervezni, és a tehetségekből élsportolókat nevelni. Programunk következő állomása a közös ebéd volt, ahol már öt kedves feleség jelenléte is hangulatosabbá tette a találkozást. Az ebéd befejezése után úgy döntöttünk, a következőkben már évente találkozunk. (Számunkra már 1-1 év is kivételes ajándék lesz a Sorstól!) A javaslat tetszésre talált, miszerint egy év múlva ellátogatunk a pécsi Székesegyházba, melyhez sok nemes emlék fűz mindannyiunkat: misék áhítata, énekkari szereplések, művészettörténeti ismertetések, cserkészszolgálat, bérmálások alkalmával, szabadtéri misztérium játékoknál kiegészítő kórusszeréplések, virágos Úrnapi-körmenetek —, de a néhai Virág Ferenc megyéspüspök úr oly annyira meleg emberi (keresztény) személyiségének varázsa is. Kiss József, Komló, Bocskai u. 34. Nyugdíj es ado A választási kampány során o sok-sok ígéret között az is elhangzott, hogy a nyugdijakat rendezik, mégpedig úgy, hogy a kiugróan magasakat csökkentik, a kiugróan alacsonyakat pedig növelik. A választásoknak vége, az ígéret egyelőre ígéret maradt. Senkitől sem sajnálom a megérdemelt magas nyugdíját, azt pedig nem tisztem eldönteni, hogy ki az, aki rászolgált arra, és ki az, aki nem. A hatályos jogszabály értelmében a nyugdíj teljes ösz- szege mentes a személyi jövedelemadó alól. Ez így, első hallásra nagyon humánus intézkedés. Nézzük azonban a gyakorlati oldaláról. Amennyiben valakinek a nyugdija például évi 160 ezer forint és más! jövedelme nincs, mentes az adó fizetése alól. Vegyünk egy másik nyugdíjast, akinek évi 60 ezer forint a nyugdíja. Rákényszerül arra, hogy munkát vállaljon. Ott is évi 60 ezer forintot keres. Ekkor egy nagyon érdekes helyzet áll elő. Ő, aki rá van kényszerülve ar-1 ra, hogy öregségét ne nyugodt pihenéssel töltse, hanem további munkával, éves szinten 108 ezer forint kedvezményben részesül, a többi — ezt meghaladó jövedelme utón, ebben az esetben 12 ezer forint után adót kell fizetnie. Mielőtt bárki azzal vádolna meg, hogy a 160 ezret sokallom, le kell szögeznem, hogy nem. A 60 ezret keveslem. Továbbá nem tartom helyesnek ezt a diszkriminációt, amely a kedvezőtlenebb helyzetben lévőt sújtja. Valamikor, a választási kampány idején az MDF is azt ígérte, rendezi a nyugdíjasok helyzetét. Ideje lenne, mert mint minden embernek, a kisnyugdíjasnak is: ma is, és holnap is ennie kell. Kellene . .. Maráczy Tibor Pécs, Alkotmány út 75. A gyerekek rendbe tették a járdát Sásdon, a Kolozsvár utcai ifjúsági honismereti szakkör tagjai, akik általános iskolások, jelentős társadalmi munkát végeztek: A Kolozsvár utca páros oldalának egy szakaszán, az előregyártott járdalapokból készült gyalogjáró évek óta olyan elhanyagolt állapotban volt, hogy ott balesetveszély nélkül nem lehetett menni. A kerítésről belógó, vad, indás növények is szinte lehetetlenné tették a közlekedést, emiatt az úttestet vették igénybe a gyalogosok, ami szinén nem veszélytelen. Egy megbeszélés során vállalták a szakkör tagjai a mintegy 73 méter hosszúságú szakasz rendbetételét. Délután háromtól hét óráig dolgoztak szorgalmasan, amelynek eredményeképpen megtisztították a járdát a gaztól, sártól, a mellette lévő csalánt, bozótot kiirtották és a sövényt is meg- nyirták. összegyűjtötték a keletkezett rengeteg szemetet, és felseperték a járdát. Mindezt, heten tették! Talán egy kicsit a felnőtteknek is példával tudnak szolgálni ezek a szorgalmas gyerekek. Vajda József szakkörvezető W Áldatlan állapotok a házban Hónapok, sőt évek óta fordulunk a PIK-hez írásban, szóban, hogy lakóházunk fenntartása ügyében eljárjanak. A sok panasz közül csak néhány: Az alagsori lakások üresen állnak hónapok óta. A város csövesei, csavargói húzzák meg itt magukat. Emberi ürülékkel, szeméttel van tele a pincénk. A pincelejórat meny- nyezetéről a vakolat vastag réteqben lehullott, kiszakítva a villamos kábeleket, amelyen a maradék vakolat még most is lóg. A pincelejórókat, ablakokat zárni nem tudjuk, mert a hivatlan „lakók" tönkretették. Az épület kapuia is tárva-nyitva áll, védekezni se- hoqy sem tudunk a betolakodók ellen. A rendőrség is tehetetlen, mert ha kitessékelnek pár embert, jön helyükbe más... 26 aláírás a pécsi Jókai út 4-böl Köszönet Biró Istvánná (Ráckeresztúr, Kocsy—Mayer u. 32.) nagyon hálás a Pécsi Bőrgyárnak — személy szerint dr. Bálint József, marketing osztályvezetőnek —, hogy kérésére a gyógy- cipőjét befestették és fizetnie sem kellett érte. Úgy gondolja, hogy az ilyen cselekedet öregbíti a gyár jó hírnevét, és jólesik manapság segítőkész emberekkel találkozni. Kiss T.né kérdezi, Hogy a bérlakás mikor tekinthető elhagyottnak ? A többször módosított 1/1971. (II. 8.) Korm. sz. rendelet 94. §-a értelmében, ha a bérlő a lakásból állandó jelleggel kijelentkezett és azt kiürítette, a lakásbérleti jogviszony - a szünetelés esetének kivételével - megszűnik. Ha a bérlő a lakást két hónapot meghaladó időre elhagyta, a) tanácsi bérlakás esetében a lakásügyi hatóság, illetőleg fegyveres testületi szolgálati lakás esetében a lakással rendelkező szerv a lakást igénybe veheti, b) más lakás esetében pedig a lakásbérleti jogviszonyt bíróság — a lakással rendelkező szerv, illetőleg a bérbe adó kérelmére - megszüntetheti. Nem lehet a lakást elhagyottnak tekinteni a most ismertetettek alapján, ha a bérlő abból azért van távol, mert a) gyógykezelésben részesül: Jogi tanácsadó b) katonai szolgálatot teljesít: c) a lakóhelyén kívül dolgozik és ott nincs állandó lakása ; d) a lakóhelyén kívül végzi tanulmányait; e) szabadságvesztés büntetését tölti; f) az épület vagy o lakás karbantartásával, felújításával, átalakításával, bővítésével vagy korszerűsítésével kapcsolatos munkák miatt a lakást rendeltetésszerűen, átmenetileg nem tudja használni: g) üdül vagy családi, illetőleg egészségügyi körülményei ezt indokolttá teszik. H. I. kérdezi, hogy mi oz ér- demtelenség? Polgári Törvénykönyvünk 602. §-a szerint érdemtelen az öröklésre o) aki az örökhagyó életére tört: b) oki szándékos eljárásával oz örökhagyó végakaratának szabad nyilvánítását megakadályozta vagy annak érvényesítését meghiúsította, illetőleg ezek valamelyikét megkísérelte; c) aki a hagyatékban való részesülés céljából az örökhagyó után törvényes öröklésre jogosult vagy az örökhagyó végintézkedésében részesített személy életére tört. Az érdemtelenség nem vehető figyelembe, ha az érdemtelenségre vezető magatartást - bárki ellen irányult is - oz örökhagyó, illetőleg az, aki ellen irányult, megbocsátotta. Az érdemtelenségre csak az hivatkozhat, aki az érdemtelen személy kiesése folytán maga örökölne vagy a vég- intézkedéssel reá rótt kötelezettségtől vagy más tehertől mentesülne. Nagy T. és K. L. erdőgazdasági dolgozó kérdezi, hogy a természetbeni juttatásokra vonatkozóan jelent-e meg és milyen rendelkezés? A 14/1990. (V. 22.) MÉM sz. rendelet módosította a 16/1989. (X. 8.) MÉM sz. rendeletet. Az új szabályozás szerint az állami erdőgazdaságok és faipari vállalatok dolgozói részére — a munkakörtől, munkahelytől és beosztástól függően — adható természetbeni juttatásokat és azok feltételeit a kollektív szerződésben legalább az 1989. július 1-jét megelőzően megállapított mérték szerint kell meghatározni. A természetbeni juttatások pénzügyi elszámolására vonatkozó külön jogszabályok rendelkezései az irányadók. Ugyanezen rendelet szerint a gazdálkodó szervezetek dolgozóit szerszómhasználati díj illeti meg, ha a munkakörükbe tartozó feladataik elvégzéséhez saját tulajdonban lévő kéziszerszámot, segédeszközt használnak. A szerszámhasználati díj összege havonta nem haladhatja meg a térítésben részesülő dolgozó tárgyhavi munkabérének 2 százalékát, átalány esetében pedig az 1000 forintot. A szerszámhasználati díj (átalány) mértékét a kollektív szerződésben a szerszám-, segédeszköz elhasználódási idejével arányosan kell meghatározni. 5. B. kérdése, hogy a fiatalkorút túlmunkára, illetve éjszakai munkára be lehet-e osztani? A Munka Törvénykönyvének 38. § (4) bekezdése értelmében a fiatalkorút éjszakai munkára, a tizenhat éven aluli fiatalkorút pedig túlmunkára és készenlétre nem szabad igénybe venni. Képcsere történt A július 5-i szómban közölt Városvédő űrjárat képe alá tévedésből más szöveg került. A fénykép a pécsi Alkotmány és Landler Jenő utca sarkán lévő házat ábrázolja. Közlésével a ház állapotára kívántuk fölhívni a figyelmet, ami bizonyosan sok arra járónak föltűnt, mivel forgalmas útvonalon áll. A hibáért olvasóink szives elnézését kérjük. Csernus Ferencné, Vajgert György, dr. Vargha Dezső
