Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-09 / 66. szám

1990. június 9., szombat aj Dunántúli napló ómy A magánvállalkozások fel­lendülése — omennyire örven­detes gazdasági fellendülé­sünk szempontjából - egy sor területen megkérdőjelez dol­gokat. amire eddig nem is gondoltunk. Mert a közember­nek valószínű nem jutott eszébe, hogy bizony jelentős kihatásai lesznek többek kö­zött a közegészségügyre, a közegészségügyi hálózat mun­kájára. Ám a köjálok működésé­ben nemcsak ez indikálja a változást, hanem az is, hogy amennyiben elkezdődik végre az egész magyar egészségügy reformjo, aminek döntő ténye­zője lesz a finanszírozás, a társadalombiztosítási rendszer megváltozása, ez változást hoz a köjálok működésében, fi­nanszírozásában is. A köjálok helyzetéről, és a várható változásokról beszél­gettünk dr. Moravo Endre egyetemi tanárral, a POTE Közegészségtani Intézetének igazgatójával, a Baranya Me­gyei Köjál vezető főorvosá­val.- Professzor űr, pontosan mi is a feladata a közegész­ségügyi és járványügyi állo­másoknak?- A megyéi köjálok alap­feladatait a 16/1979-es egész­ségügyi minisztériumi ^utasítás a következőképp határozta meg: „Működési területein a makro- és mikrokörnyezetből oz emberek egészségét befo­lyásoló biológiai, fizikai és vegyi tényezők mindenkori állapotának és az abban ’ be­állt változásoknak, a lakosság egészségére kóros hatások fo­lyamatos vizsgálata, a környe­zetben bekövetkezett változá­sok és az embert ért ártal­mak okainak feltárása, az ár­talmak megelőzése, illetve a megelőzésben való közremű­ködés.’' Vagyis a környezet és az egészség összefüggéseit lenne hivatott megállapítani, ßzt már 11 éve deklarálták, de azóta sem vált lehetővé, hogy valóban ezt tegyék.- Több okból. Az egyik a pénzhiány, hiszen ahhoz, hogy valamely környezeti tényezőről korrekt véleményt tudjunk mondani, különböző mérések szükségesek, ehhez pedig pon­tos, megbízható műszerek. Azonban pont ez hiányzott a közegészségügyi hálózatból. Mi még szerencsésnek mond­hatjuk magunkat az ország általános helyzetéhez képest, hiszen az utóbbi évben a Ba­ranya Megyei Tanács áldozott erre, ugyanis tavaly vásárol­tunk néhány levegőszennye­ződést mérő műszert, egy ultracentrifugát — -ez a viroló­giái vizsgálatokhoz szüksé­ges —, az idén pedig folya- dék-kromatográfot, valamint egy zajvibráció mérésére al­kalmas műszert. Ám sok eset­ben azért .sem tudunk igazi következtetéseket levonni az egyes környezeti tényezőknek az egészségre gyakorolt ható sáról, mert nem kapunk rend szeres jelentéseket a meg betegedések alakulásáról. Nincs, aki ilyen statisztikát Jegyzet: Nagy a zűrzavar Egy korszerű új műszer . . . csináljon. Próbáltuk a Statisz­tikai Hivatalhoz befutó ada­tokot feldolgozni, de kiderült, erre a célra nem alkalmas. A másik ok, ami hátráltat­ta, hogy maradéktalanul ele­get tehessünk o meghatáro­zott alapfeladatainknak, hogy sok olyan munkát vagyunk kénytelenek ellátni, amit nem nekünk kellene. Csak egy példa: mivel a köjál-hálózat rendelkezik a legjobb mikro­biológiai laboratóriumokkal, ezért a 80-as évek elején sok kórházban felszámolták a rosz- szul fölszerelt ilyen laborató­riumokat, s a köjál kapta meg feladatul az egészség-- ügyi intézmények ilyen típusú vizsgálatainak ellátását. Ez eddig rendben is lenne, hi­szen az elv az volt, hogy ne legyenek párhuzamos fejlesz­tések, koncentrálják a pénz­forrásokat. Igen ám, a plusz­munkáért nem kaptak a köjálok pluszpénzt a költség- vetésből.- Ki linanszirozza a köjálok költségeit?- E téren is nagy zűrzavar van, amit sürgősen rendbe kell tenni. A mi szokmai fel­ügyeletünket az Országos Köz­egészségügyi és Járványügyi Főfelügyelőség látja el, ugyan­akkor tanácsi intézmény va­gyunk. a pénzt a megyei ta­nácstól kapjuk. E kettős alá­rendeltségből is rengeteg probléma adódik. Az országos főfelügyelőség rendel el sok­szor munkákat, de ezek költ­ségeit a megyei tanácsoknak kell viselnie. Aztán: mi régiós feladatokat is kénytelenek va­gyunk ellátni. A Baranya Me­gyei Köjál a dél-dunántúli régiónak - három másik me­gyének - is végez virológiái vizsgálatokat. Ez pénzbe ke­rül, de egyik megye sem fizet ezért. A nagykalapba ez is belefér. Említhetek még né­hány példát arra, hogy a ma­gyar egészségügyben és köz- egészségügyben mennyire együtt van a pazarlás a pénz­hiánnyal, s hogV mennyire ren­dezetlenek a finanszírozási dolgok. Régiónkban több , . . és egy hagyományos analitikai labor a köjálnál élelmiszerfeldolgozó vállalat kötött jól fizető nyugati ex­portüzlet. A nyugati importő­rök viszont előírják, hogy igen gyakori rendszereséggel szék­letvizsgálatokat kell végezni a dolgozóknál. Ezt mi csináljuk, teljesen ingyen. Holott ez az ő üzleti érdekük.- Beszéljünk a gazdasági változásokról és ahhoz kap­csolódó köjál-gondokról!- Várhatóan szaporodni fognak a különböző magán- vállalkozások. A vállalkozáso­kat ösztönző szabályozókban egyelőre nincs beépítve az in­duláshoz a kötelező köjál­ellenőrzés. A kereskedelmi és vendéglátói vonalon már pz nagyrészt megoldott, de az ipari jellegű vállalkozásoknál még nem. Nem is kapunk senkitől információt, hogy hol, mikor, milyen üzem indult be. Csak akkor találkozunk vele, ha baj van. Annál is inkább rendet kell teremteni, mert ha majd a társadalombiztosító finanszíroz mindent, nem fog­ja lenyelni, hogy mulasztások miatt bekövetkezett balesetet vagy betegséget ő fizesse. Behajtja a munkáltatón.- Ahhoz, hogy a köjálok tényleg elláthassák a fő fel­adataikat, hogy korrekt véle­ményt adhassanak, megfelelő műszer és számítógépes hát­tér kell. El kell érni, hogy a köjál-laboratóriumok hiteles, hatósági laboratóriumokká váljanak. Meg kell szervezni az együttműködést a gyógyító hálózat orvosaival a megbete­gedési és halálozási adat­szolgáltatáshoz. Környezet­epidemiológiai vizsgálatokban jártas szakembereket kell ké­pezni. Mivel Magyárországon ilyen képzés nincs, külföldön kell erre lehetőséget biztosíta­ni, mégpedig minél előbb. Ezeket az elképzeléseket a megyei köjálok vezetői eljut­tatták a minisztériumba. • Sarok Zsuzsa Júniusi otthonteremtés Lossan bezárnak a tanodák; a nebulók és tanáraik kibal­lagtak a vakációba, s mi is leküzdöttük a nyárba mutató június első hetét. Hosszú hét volt. A meteorológus szerint kettős fronthatás érvényesült: az önvizsgálat pünkösdje utá­ni napok esői igyekeztek tisz­tára mosni az utak töredezett aszfaltrétegét. Fáradtak vagyunk; most kéne pihenni, kikapcsolódni, de éppen nincs idő. A pártok kiskertjeiben is együtt nőtt a gaz, a tarack a borsóval, krumplivá!, s a föld sem a régi már. Termöérejét megra­bolta a direkt útmutatás, 0 munkaverseny és Liszenko, s az új vetés kínlódik az újgaz­dák egyszerre markolni vágyó -ólmaik és a realitás között. Pedig több történt, mint más­kor évekig. Törvényt módosí­tottunk, hogy hamarjában a módosítottat is módosíthas­suk; külügyminiszterünk NATO- tapsot kapott; rést ütöttünk a varsói paktumon; csomagolnak a Krasznaja Armijo kiskato- nái; déli szomszédaink eltö­rölték a kétszáz dolláros penzumot, s zsebre tehette ki­ki a kollketív Károly-díj neki járó tízmilliomodik részét. Mondom: ennek az ország­nak hála istennek respektje van. Sikerélmény sikerélmény hátán. Csak földobja az em­bert. Űj fordulatot véve döcög a rendszerváltás szekere is. Ala­kul az egykor rendszerstabili­tást egyedül ígérő „nagykoa­líció”, s bosszankodik a szű­külő ellenzék. A szakember szerint a politikában nincse­nek váratlan dolgok ugye, merthogy a társadalmi tago­zódás és az érdekek előbb- utóbb előre kiszámítható fo­lyamatokat indukálnak. Min­den csak azok számára meg­lepetés, akik szó szerint ve­szik a szavakat... Egyébként érdemes felkészülni rá. hiszen megannyi új vonóst igér még demokráciánk, ez a bimbózó ambrózia. (Legutóbb hétfőn emelték az árakat.) Bár az áremelés várható volt. ígér­ték. -De ha nem is ígérték volna, akkor is tudnunk kell, egyre keményebb megszorítá­sok és gyötrelmek várnak ránk; még az ezredforduló előtt kiizzadt forintkonvertibi­litás után is. Ezt örököltük - a peches rokon jogán. Most jön a neheze, az új rendszer­be disszidált polgár otthon­teremtésének kínjai. Mint an­nakidején Amerika pionírjai: echósszekérrel vágunk az is­mert-ismeretlen, hívogató Nyu­gat felé. (Vissza-vissza nézve.) Fogva. Lehetőségeink fognak. Június első hete lepergett; jöhet a nyár. Kinek-kinek a megérdemelt pihenő. Idő a feltöltődésre, a gondolatok át­rendezésére, az agyak át­programozására — már an­nak, aki még nem tette meg. De akad-e ilyen? S vajon si­kerül-e úgy átvészelni a nya­rat, hogy az amúgy is pihen- gető gazdaság krónikus rest­ségén átevickéljen. Hogy az önkormányzatokról álmodó vi­dék — ne feledjék: ősszel megint választunk! — ébred­jen álmaiból. S, hogy a kis­gazda ünnepek után - Péter- Pálkor aratunk megtelje­nek a magtárak és elegendő új búzát őröljenek a malmok, Kozma Ferenc Például Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Gl 26-02, H20 Van úgy, hogy mosni kell a kocsit. Van, aki autómosóba vi­szi a gépet, van, aki maga végzi a nem túl bonyolult műve­letet. Esetünk főszereplője utóbbiak közé tartozik, ami annál is inkább érthető, mert egy rendes taxis gyakran mossa kocsiját, s ha a mosóba vinné, unos-untalan, az nem lenne olcsó mu­latság. Persze, a jelenlegi vízdíjak mellett a maszek-mosás sem filléres dolog, hacsak a taxisnak nincsenek ötletei. Emberünknek viszont vannak, voltak, s történetét megismer­ve talán önök is egyetértenek velünk abban, hogy - lesznek is. ötletgazdag embernél ez sohasem probléma, de lássuk most már a történetet. Ny. B. egy taxivóllalatnál dolgozik. Nem mindig dolgozott ott, ezelőtt házmester volt Pécsett, a Németh László utcában. Jól tudja hát, hol kell keresni a csapot. Keresi is nap mint nap - ami még a kisebbik baj, a nagyobb, hogy meg is ta­lálja. A ház közös költségének terhére csutakolja kocsiját. Próbálták ugyan jobb belátásra bírni az ot lakó nyugdíjasok, még a PIK-kel is megfenyegették, emberünk azonban maga­biztos mosolyra húzta száját: „Oda hiába mennek. Különben is, ezt csinálnak, amit akarnak, én akkor is itt fogom mosni oz autót." , S azóta (is) így tesz. Nem zavarja, hogy mással fizetteti meg a vizet, s az sem, hogy az ott lakóknak érdekük lenne a spórolás, hiszen, ha az előirányzottnál kevesebb köbméter fogy idén, jövőre 5 százalékkal kevesebbet kellene fizetniük. Emberünk nincs tekintettel senkire — mi most mégis tapin- tatosak leszünk. Egyelőre nem írjuk ki sem az ő nevét, sem cegéét. Talán elég lesz a rendszám és az autó típusa is. Egy Dacia tulajdonosáról, méghozzá a Gl 26-02-es rendszámú Dacia gazdájáról van szó. * (P) Őserdőt Pécsre? . Öserdőrezervátumökot jelöl­nek ki Magyarországon -adta tudtul a napokban a sajtó. Magyarországon az erdők mintegy 20 százaléka, körül­belül 300 ezer hektár tartozik a védett területek kategóriá­jába, s elsősorban e területe­ken belül jelölik majd ki azt a néhány száz - egyenként 50-100 hektár nagysága - ős­erdő jellegű zárt részt, ame­lyek rendkívül fontosak az ere. deti élezilág megőrzése és ta­nulmányozása szempontjá­ból. Vajon Baranyában és a Dél-Dunántúlon e célra mely területek jöhetnek számításba? - kérdeztük Horváth Adolf Oli­vér dr.-t, a Magyar Biológiai Társaság tiszteletbeli elnökét. — Tisztázni kell először i, mit nevezünk ölerdőnek, őserdőnek az olyan erdőket hívjuk, melynek életébe az ember nem avatkozott bele, meg­hagyta annak eredeti állapotát. Ilyen őserdő nemcsak Baranyában nincs, de az országban sehol. Hozzánk legközelebb őserdő Erdélyben, illetve Ausztriában található. Hogy őserdő jellegű rezervátumokat a megyében hol lehetne kialakítani? Először is figyelembe kell venni, hogy az őser- dökben a kidőlt, korhadó fák miatt közlekedni — nagyon nehéz. Ilyes­mitől persze, jelenleg nem kell tartanunk, mert ez hosszú évtizedek, 100— 150 év érintetlensége után következik csak be. Őserdő jellegű rezervátu­mokat viszont csők ott érdemes létesíteni, ahol az erdők még aránylag jó állapotban vannak, s ahol attól sem kell tartani, hogy az embernek ,eBn® ki,“9ni az ott élő fákat, A védett erdők közül én a Pécs fölötti molyhos tölgyest ajánlanám, a Lppistól a Dömörkapuig terjedő részt, de csak azokat a területeket, ahová nem telepítettek az utóbbi hetven évben fdkete fenyőt. A Dráva melletti ligeterdök is alkalmasak lehetnek őserdő jellegű rezervátum létesítésére, de a keleti Mecsek gyertyános, bükkös, tölgyeseiben is lehetőség lenne rá. Somogybán a Zselicben, Tolnában pedig a Szekszárd—Bonyhád új Dombóvár vonalá­ban húzódó erdőségeket tudnám ajánlani erre a célra. Az UFO és a telefonok Az alább közölt dokumentum a Galaktika című tudományos-fantasztikus folyóirat 1990/5-ös számából való. Ä lap megjegyzi, hogy nem valamely politikai párt mellett vagy ellen kívánja letenni a garast, ugyanakkor az esetleges idegen civilizációk létezésének lehetőségét sem tagadja. A beszégetés a BM lehallgató csoport nyilvántartása szerint 1990. feb­ruár 21-én zajlott le, a Pest megyei tanácselnök és az akkori miniszter- elnök között. Egyetlen megjegyzés: a firicász is ember. Miniszterelnök (továbbiakban N.): Szervusz, Bélám, nincs sok időm, ezért azonnal a közepébe. Mi volt ott nálatok az az ufóügy? Tanácselnök (továbbiakban V.) : Semmi, Miklós, semmi. Néhány ré­szeg paraszt azt hitte, lát vala­mit a levegőben. Te is tudod, hogy nálunk az alkoholfogyasztás sta­tisztikai mutotója . . . N.: Ez a hivatalos verzió? V.: Ez az egyes számú pletyka­verzió, amit az apparátus terjeszt tegnap óta. Az utasításomra. N.: Akkor most az igazit mond­jad, kérlek! V.: Az igaz, hogy tényleg volt valami a dologban. Piliske község­ben elrepült valami a falu fölött. Szerintem a közeli katonai repülő­tér lehet a ludas . . . N.í Ott nincsenek magyar ka­tonák ! V.: Persze, ott ruszkik vannak, ezért aztán semmit sem lehet meg­tudni tőlük. De mi van, ha ők csi­náltak valamit? Feleresztettek vala­mi léggömböt, vagy micsodát. N.: A Déli Hadseregcsoporttól kapott információk szerint ilyesmi­vel sem foglalkoznak. ők már cso­magolnak. V.: Ez igaz. Egyre több panasz érkezik a környékbeli civil lakos­ságtól, hogy szőrén-szálán tűnnek el a dolgok a házakból, udvarok­ból ... A ruszkik csomagolnak. • N.: Mit javasolsz, mi legyen a sajtóval? V.: Befogni a pofájukat a nyo­morult firkászoknak I N.: Ez már nem megy, pluraliz­mus van, nem hallottad még? Va­lamit mégiscsak kell nekik monda­ni. Rád bízom. Hegy mit. De csak okosan, megfontoltan! Szervusz, Bélám! (Beszélgetés vége.) Családfa - gyökerek Egyre többször hallani manapság, hogy egyrészt a földtörvénnyel, másrészt a rendszerváltásból adódó teendőkkel összefüggésben kutatni kezdtek az emberek. Sokan gondolják, hogy csur- ranhat-cseppenhet valami, — Korábbon is többen kértek tőlünk családfakutatást. « Elsősor­ban a 18. századi német betelo- pítések gyökereiről kívántak rész­leteket. Gondolom, sokakat gá­tol, hogy ötezer forintos alap- díjért vállaljuk ezt a munkát, ráadásul a szerteágazó családi kapcsolatok miatt sokszor nem is tudtunk pontos, részletes adatok­kal szolgálni. Mostanában- sem ha rokonságukban lehettek olyanok, akiknek földjük, gyáruk, országuk, világrészük volt. Zeleni Ferencet, a megyei levéltár illetékes munkatár-! sát kérdeztük: keresnek meg sokkal többen ben­nünket. Munkánk javarészét most az adja inkább, ha a bírósági határozatokban kell utánanéznünk rehabilitációs ügyeknek. Hozzá­teszem, hogy az egykori földtu- lajdonokkol kapcsolatban nem­csak a levéltárakban, hanem a földhivatali dokumentumok között is kutatásokat kell végeznie an­nak, aki mindenre kíváncsi.

Next

/
Thumbnails
Contents