Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-06 / 63. szám

IO aj Dunántúlt napló 1990. június 6., szerda szerkesztőség postájából E Segít a Városgondnokság Dolgozó nők és a korkedvezményes nyugdíj A Móra Ferenc utca 48. számú ház belső udvara A pécsi Móra Ferenc utca 48-ból jelezték a lakók - nem kis felháborodással —, hogy a belső udvarban levő fákat megcsonkították, tönkretették az építkezés miatt az ott dol­gozó munkások Gerendási Tamás, a Város- gondnokság munkatársa nem tudott az esetről, de megnéz­te az ott történteket, és a kö­vetkezőket mondta el: A Pécsi Ingatlankezelő Vál­lalat végeztet ott munkálato­kat, amelyekhez állványzat szükséges. Két fa - egy hárs és egy platán - ágai nagyon benyúltak már a függőfolyosó­ra, és akadályozták az áll­ványzat felállítását. (Ezeket a gyorsan növő, terebélyesedő fákat igen közel ültették a ház falához.) A balesetmentes munka miatt kellett 6-8 ágat levágni. Nem tették tönkre a fákat, nem is károsodnak, nem végeztek vandál munkát a dolgozók. Az ághelyek utó­kezelését rövid időn belül el­végeztetik. * A következő panaszt a Szi­geti tanyán élő családok mondták el: Az Alpári Gyula út és a vasút közötti gyalogjáró mel­lett levő bokrok nagyon be­nőtték már az utat, nem be­látható. Az iskolás gyerekek­nek is naponta arra vezet az útiuk és féltik őket, ugyanis több alkalommal találkoztak Meditáció hangverseny után Kivételes zenei élményben volt részük a zeneiskolai nö­vendékeknek, valamint azok­nak a — szerény számban megjelenő — zenekedvelő fel­nőtteknek, akik Krausz Adrien­ne zongoraművész hangverse­nyét hallhatták Szentlőrincen, a művelődési otthonban. Krausz Adrienne a budapes­ti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola végzős hallgatója, 1989-ben a Cincinnattiben (USA) megrendezett nemzet­közi zongoraversenyen első dí­jat nyert. A fiatal művész a zeneiskola meghívására érke­zett Szentlőrincre, ahol ko­rábban már vendégszerepeit. Mostani hangversenyének színhelyéül azért választottuk a művelődési otthont, mert bíztunk abban, hogy a műsor a felnőtt közönség érdeklődé­sére is számot tarthat. Nem egészen így történt. Érdemes lenne rádöbbennünk Koszto­lányival együtt arra, „hogy térdenállva nézni kell a szé­pet" —, és áhítattal kell vé­gighallgatni egy élményt adó hangversenyt, mert mi leszünk általa gazdagabbak. Nagy Sándorné igazgatóhelyettes, Zeneiskola, Szentlőrinc Barátokra várva Több száz erdélyi gyerek töltötte a tavaszi szünetet Magyarországon, családok nál, az EMPÁTIA Budapest Pedagógiai Egyesület szer vezésében. Vállalkozásuk a ra irányult, hogy a románia zűrzavaros helyzetből — át meneti leg - kimentsék a gyerekeket. A kezdeti bizonytalan csend, néhány tapogatózó levél után most özönlenek a kérések; segítsenek abban, hogy romániai — tőként ál­talános iskolások, de közép- iskolások, sőt elvétve óvodá­sok is - tölthessenek néhány napot Magyarországon, a nyári vakáció idején. Első­sorban a magyar szó, kultú­ra, a barátságok lehetősége vonzzo őket. Az egyesület - az igények nagy száma miatt - most szeretné országos méretűre szélesíteni a kapcsolatrend­szert. Baranyából is várják olyan városi, falusi közössé­gek, intézmények jelentkezé­sét, akik készek testvéri kap­csolatok létesítésére, és ezen keresztül fogadni tud­nak egy-egy 20-40 fős cso­portot a kísérő tanárral együtt. Címük: EMPÁTIA Buda­pesti Pedagógiai Egyesület, 1051 Budapest, Dorottya u. 8. Telefonszámuk: 118-3899 a 169-es mellékállomáson munkanapokon 14.30-tól 17 óráig, a 142-6564-es telefo­non pedig 19-től 21 óráig várják a jelentkezéseket arra „magamutogató" férfival. A riadalmat leírni nem kell! Szürkület után a felnőttek sem szívesen mennek itt végig. Van ugyan két fao%flopon vil­lanylámpa, de hónapok óta nem ég. Gerendási Tamás megígérte, rendbeteszik a környéket. Megnyírják a telepített bokro­kat, levágják az útra benyúló ágakat. A villanylámpákat is megnézik és kijavíttatják a hi­bát. Felkeltette olvasóink érdek­lődését a Szerkesztőség postá­jából rovatunkban legutóbb megjelent „Azonos feltételeket minden dolgozó nőnek” című írás. Ezúttal két hozzászólást közlünk: Gorái Béláné: Azért is ér­dekel az írás, mert hasonló az én problémám is. A kü­lönbség' csak annyi, hogy én az egészségügyben — három műszakban - dolgoztam le 31 évet és 51 éves vagyok. En­gem _ is elutasítottak a mun­kahelyemen - ez nem jár címmel. Egyetértek a cikk író­jával, mert úgy látszik, ez o rendelet nem tudni, kikre, ki­re vonatkozijr. Ha életbe lé­Koncepció kell a belvárosi közlekedéshez Több kilométert kerülget, aki haza akar jutni A belváros közlekedése ma­ga a teljes csőd! Nemrégi­ben a Széchenyi tér egy alig több mint 50 méteres sza­kaszáról az állomigazgatás ki­tiltotta a gépkocsikat. A belvárosban lakó gépkocsi- tulajdonosok számára a belváros valóságos gettóvá vált. Se ki, se be! A tilalmat megelőzően bárki, a belvárosi lakásától maximum 500-600 méteres úton a belvárosból kijutha­tott vagy visszatérhetett. Most bármerre is megy, vagy ér­kezik, legalább két kilométe­res körben kerülgetve a bel­várost, tud csak kimenni vagy hazajutni! Aki hitetlenkedve csóválja a fejét, csak egyszer próbáljon meg Harkány vagy a lakóte­lepek felől eljutni, mondjuk, az Anna utcába, ahol a kitett közlekedési tábla szerint jo­gosan és szabályosan parkol­hatna. Érdemes megpróbálni az utat kifelé is. Ez egyéb­ként a belvárosnak úgyszólván valamennyi kis utcájára is rá­illik! Igaz, a tilalommal a ta­nácsház előtti levegőszennye­zés talán valamivel csökkent. Ez azonban csak egy kis tö­redéke annak, amit a gépko­csik a belvárosi, szűk utcák­ban keveregve, a beláthatat­lan utcasarkokon, legtöbbször meg-megállva és újra indul­va, majd az egész belvárost kerülgetve okoznak. Ez a több­let-levegőszennyezés igen je­lentős, hiszen a gépkocsik el­söprő többsége nemcsak öreg, hanem konstrukcióját tekintve egyenesen matuzsálem, keleti benzintemető I Éppen ezért igen jelentős a többlet-energiafogyasztás is - ami ugyan a tulajdonos zse­bére megy -, más „haszna" nincs, mint feleslegesen szeny- nyezi a levegőt! A belváros mentesítésének alapvető feltétele lenne, hogy az egykori városfal külső ol­dalán ingyenes parkolóhely álljon rendelkezésre, mint a Fészek Aruház mellett, az új OTP-épület mögött. Hogyan is gondolkodik az ember? Ha a belvárosban azonkívül is fizet­ni kell a parkolásért, akkor bemegy a belvárosba, csak nem fog a pénzéért még gya­logolni is! Bejön a belvárosba, keres egy szűk, kis utcát, ahol sza­bálytalanul, a közlekedést aka­dályozva, de büntetlenül és ingyen parkolhat! (Sokéves, személyes megfigyelés alapján biztosan állítom, a belváros­ban szabálytalanul parkoló gépkocsik csaknem 100 szá­zaléka idegen, nem az ott lakók tulajdona!) Igaz, a Széchenyi térről né­hanapján elszállítják a sza­bálytalanul parkoló gépkocsi­kat, de ilyesmi pár lépéssel odébb még nemigen fordult elő! Az utóbbi időben sokat rek­lámozzák a Vak Bottyán utcai, új parkolóhelyet. Jó, hogy lé­tesítették, csak az a baj, hogy az északi irányból legfeljebb néhány gépkocsi érkezik, és aki keletről vagy nyugatról és a rengeteg kocsi délről me­gint csak a város kerülgeté­sével juthat el ide. Erre már az üzemanyagtöbblet miatt is kevesen vállalkoznak. Tegyük fel, valaki egy déli lakótelepről jön bevásárolni, vállalkozik a várost kerülget­ve eljutni a Vak Bottyán ut­cára, még arra is, hogy a csomagjaival a legmerede­kebb utcáin kapaszkodjék visz- sza a kocsijához. Az ilyennek glória illik a feje fölé. Ilyen nincs is! Apropó! A tanácsi gépko­csik, ha már reklámozzák, miért nem itt parkolnak? Csak egy kellemes egészségügyi sé­ta oda-vissza! Mindezt végig­gondolva kitűnik, képtelenség egy városrész közlekedési csődjét úgy megoldani, hogy Íróasztal mellett, 50- méteres útszakaszokban gondolkodunk. A belvárosi közlekedés csőd­jének egyetlen lehetséges meg­oldása egy, az egész belvá­rosra egységes koncepció, amelynek kialakításához fel­tétlenül igénybe kell venni a közlekedésbiztonsági tanács közlekedési, műszaki, jogi szakembereit. Ha megszületik a koncepció, annak megfele­lően a belváros környékét és minden utcáját, valamennyi lehetséges változatban gépko­csival végig kell járni, mert távolról sem biztos, hogy a papíron tökéletesnek látszó koncepció a gyakorlatban is megfelelő-e . . . Dr. Csatlós Loránd Jótékony célú koncerten összelogtak a komlóiak Jótékony célú koncertet ren­dezett a Magyar Vöröskereszt komlói vezetősége a közel­múltban, amelyet Ancsin Pál - né városi titkár szervezett. Bérleti díj nélkül vehették igénybe a komlói városi sport- csarnokot, és a fellépésért a közreműködőknek sem kellett fizetniük. A műsor divatbemu­tatóval kezdődött: a Csille Aruház, az Elegant Rt., a Gipsy és a Kriszta butik ruha- modelljeit pécsi manökenek mutatták be. Az 5-let, az Eti­kett, a Prolibusz és a mohácsi Magic Scip zenekar szórakoz­tatta a közönséget. Pénzzel és tombolatárgyakkal segítet­tek vendéglátó egységek, üze­mek, kisiparosok, valamint a két főszponzor, Herendi Ká­roly, a kávébár vezetője és a Hungária Biztosító. Az összefogás, a segíteni akarás szép példája volt a rendezvény. A bevételt a rá­szoruló családoknak juttatják. pett, akkor miért nem érvé­nyes minden, 25 évet ledol­gozott, és 50 évet betöltött nőre egyformán ez a fajta korkedvezményes nyugdíj, amiért mi, nők keményen meg­dolgoztunk, és igenis meg­érdemelnénk. Arról nem is beszélve, hogy sok fiatal, állás nélküli, munkához jutna a megüresedő helyek elfoglalá­sával. Ügy hiszem, sokak nevében szóltam, akik megérdemelt pi­henésüket szeretnék tölteni a sok évi kemény munka után. * Sipos Rozália (Pécs, End- resz György út 17.): magam is dolgozó nő vagyok 30 éve — sőt, megtoldom azzal, hogy gyermekemet 18 éve egyedül nevelem. A megélhetésünk ér­dekében másodállást is vál­laltam napi négy órában, szin­tén 18 éven keresztül. Tehát fáradt vagyok. Szomorú, hogy 40 éves „de­mokráciánkban, a demokrá­cián belül" szólni kell az azo­nos elbírálásért. Teljesen egyetértek a cikk írójával, aki nehéz fizikai munka mellett látta el családját, a háztá­jit. . . A mostani apparátus­beliek gyors nyugdíjaztatását (esetleg menekülését a mun­kanélküliség elől) is meg­értem, de sürgős megoldásra lenne szükség az „egyenjogú­sításhoz". Fütyül a vonat, indul a bakterház... A lap január 8-i számában „Megáll... az ész!" címmel, fényképpel illusztrált cikkben számolt be a kisdobszai vasút­állomás lepusztulásáról. A Magyar Szocialista Párt helyi alapszervezete 200 aláírás­sal alátámasztott kérelmet juttatott el a MÁV Pécsi Igazgató­ságához, amelyben a településünket ért hátrány mielőbbi meg­szüntetését kértük. Tiltakozott a községi közös tanács is, és foglalkozott az üggyel a Pécsi Rádió. A DN-ben február 15-én Fényes József, a MÁV Pécsi Igazgatóságának vezetője Ígéretet tett a megálló rendbetételére. Május végére ismét megnyilt a vasútállomás. A MÁV gon­doskodott az épület felújításáról, környezete rendezéséről. Biz­tosították a nappali szolgálatot is. Köszönjük a MÁV-nak az intézkedést. Kérjük községünk la­kóit, az utazóközönséget, óvják meg az állomás berendezését, segítsék elő a környezet kulturáltságát! Sértő Gyuláné MSZP-titkár, Dobsza Agresszív autóvezetők lesznek Május 19-én, szombaton dél­előtt Pécsett, a Jókai és a Szalai András úti keresztező­désben az egyenes sáv­ban haladtam. Hirtelen a balra kanyarodó sávból elém vágódott egy világosbarna Sko­da. Hogy az ütközést elkerül­jem, a fékbe tapostam. Hang­jelzéssel figyelmeztettem, ha már szabálytalanul közlekedik, legalább a másikra figyeljen, vogy — Uram bocsál — autós nyelven, felemelt kézzel elné­zést kérjen I Ehelyett a hátsó ülésen uta­zó két kisgyerek azonnal rea­gált, az egyik a mutatóujjával a fejére, a másik a hüvelyk­ujjával lefelé böködött. Ezek az egyértelmű jelzések meg­döbbentőek voltak ilyen kis­gyerekektől! A kedves apuka vagy nagy­papa — korát nézve, mindkettő lehetett —, igen rossz példát mutatott. Inkább a KRESZ-t kel­lett volna megtanulni és betar­tani, mint a gyerekeket ilyes­mire nevelni. Egyszer talán ne­kik is lesz jogosítványuk? Egy biztos, az agresszív vezetéshez megvan a képességük I Horényi Marica Pécs, Petőfi u. 67. Köszönet Vanyek József (Pécs, Hajdú Gyula u. 52.) írja: Május 28-án elvesztettem az autóstáskámat, benne minden igazolványom, forgalmi enge­délyem. Azonnal visszamentem azokra a helyekre, ahol meg­fordultam, de eredménytele­nül. Elkeseredve értem haza. A lépcsőházban egy magas fiatalembert láttam, kezében a táskám és a személyi iga­zolványom. örömömet nem tu­dom leírni. Valami köszönet­félét motyogtam, de mire fel­ocsúdtam, már el is ment, annyit mondva: Ugyan, ez ter­mészetes . . . Becsületből jelesre vizsgá­zott ez az ember, és én még a nevét sem kérdeztem meg. Szégyenlem. Ha ideje engedi, kérem, hogy keressen fel I Szerkesztői üzenet S. O. S. jeligére üzenjük, hogy gyermekét a tartásdíj megilleti. Amennyiben az arra kötelezett azt nem hajlandó fizetni, úgy a lakóhely szerin­ti városi bíróságnál kérheti a gyermek tartásdíj megállapí­tását. A tartásdíj összege függ a fizetésre kötelezhető személy keresetétől, jövedelmétől, a gyermekek számától . . . Levágott faágak, bokros gyalogjáró

Next

/
Thumbnails
Contents