Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-06 / 63. szám

1990. június 6., sierdo aj Dunántúli napló BUI eddig 61a sérthetetlenség! mítosz? ............................................ ............................................ .............................4.................. ............,...................................... A közömbösség segíti a bűnözőket A sérthetetlenségi mí­tosz kriminológiai fogalom. Azt jelenti, hogy az ál­lampolgárok jó része úgy gondolja, hogy saját ma­gát és családját nem ér­heti bántódás. Habár má­sokkal előfordul, őt elkép­zelhetetlen, hogy megtá­madják, hogy betörjenek hozzá. Ha a közvetlen környezetében történik va­lami, a barátját kirabol­ják, a szomszéd lányával erőszakoskodnak, megdöb­ben, és a sérthetetlenségi mítosz osztani kezd ... Az elmúlt héten a me­gyében 68 lopás, 48 be­törés, 41 gépkocsihoz kapcsolódó bűncselek­mény, S rablás és 4 szán­dékos súlyos testi sértés történt. Az állampolgár ne csak akkor jöjjön, amikor áldozattá vált Vén László, oz Egyedülélők és Társkeresők Alapítványának szervezője, a lakossági bűn- megelőzési egyesület egyik ügyvivője így nyilatkozott:- Az emberek közömbös­sége, passzivitása segíti a bűnözőket, az egymásra való figyelés hiánya eredményezi, hogy az egy folyosón, az egy szinten lakó szomszédok egyi­kéhez betörhetnek. Pedig ha a lépcsöházban sündörgő, le­endő tettestől valaki megkér­dezi, hogy kit keres, vagy ha a szomszéd ajtajánál huzamo­sabb ideje csengetőtői, álldo­gálótól szintén tudakolják, miért keresik a Kovócsékat —, vagy csak egyszerűen jól — Nyugat-Európábon a tár­sadalmi bűnmegelőzés bevett hagyományú, nagy múltú rend­szer. Magyarországon is szá­mos társadalmasítható cselek­vési módozata van. Ha bein­dul a lakossági szervezet, újabb és újabb ötletek és le­hetőségek merülnek fel, illetve kínálkoznak majd. Biztosak vagyunk benne, hogy jól fog működni az egyesület, hogy célkitűzéseiben, feladataiban eredményes lesz. Bogárdi lános rendőrszóza- dos, a városi kapitányság megelőzési előadója: — Nagyon örülünk, hogy a lakosság önkéntes alapon bűnmegelőzési szervezetet ala­Március 29-én megalakult Pécsett, a Bűnmegelőzési Va­gyonvédelmi Egyesület.- El szeretnénk érni, hogy őszre mind a négy területi ta­gozatunk működjön - mondot­ta Nemeskéri Sándor egyesü­leti ügyvivő, a kertvárosi cso­port vezetője. — A meszesi ta­gozat mellett, amelyik már aktív, a kertvárosi és az urán­városi is megalakult. A szer­vezés alatt álló belvárosi cso­port egyelőre az Iparos-ház- bon Irapott helyet.- Kik lehetnek a tagjai a Bűnmegelőzési Vagyonvédelmi Egyesületnek? Minden 18 éven felüli, büntetlen előéletű állampol­gár, de jogi személyek is be­léphetnek az egyesületbe. Ami a legfontosabb, az egyesület nem második rendőrség, sem­miféle privilégiummal, hatalmi jogosítvánnyal nem rendelke­zünk, állampolgári jogon te­vékenykedünk, a bűnmegelőző munkánkat bárki csinálhatja. A taqsógi viszony nem döntő, az állampolgárok nyugodtan iöjienek el, és ne csak akkor, amikor áldozattá váltak.- Csak Pécsett szerveződik önkéntes lakossági bűnmegelő­zési egyesület?- Nem válaszolta László ló- zsel. a belvárosi csoport szer­vezője. - Abaligeten, Gör- csönyben, Nagykozárban, Or- fűn, Pellérden, Pogányban fo­lyik a szervezés. Pécsett az egyesület több területi tagozata iskolákban, művelődési házakban talált helyet maguknak. így nemcsak a bérleti díiak fedezhetők ol­csóságuk miatt, hanem az eavesület a lakosság ooten- ciólisan veCTélveztete*t rétegei­hez az idősekhez és az is­koláskorúnkhoz kerülnek kö­zelebb. A lakossági járőrszolgálat és a különböző riasztóberendezések együtt hatásos védelmet nyújthatnak a nem kívánatos láto­gatók ellen. megnézik az illetőt, ez már elriaszthatja a bűnözőt, hiszen tudnak róla személyleírást ad­ni. Az emberekbe vissza kell, hogy térjen a nemcsak az enyémre való figyelés, kicsit közelebb kell kerülniük egy­máshoz, megtudni, mikor dol­gozik, mikor megy el nyaral­ni a szomszéd, hogy az ő értékeire is lehessen ügyelni. Szinte mindennaposak a lakásbetörések, a rablások, a kifosztások. A szaporodó bűn- cselekményekkel szemben a rendőrség a jelenlegi személyi és tárgyi feltételeivel nem tud eredményesen fellépni. Mi a véleménye az egyesületről Tóth Tibor rendőrőrnagynak, a megyei főkapitányság megelő­zési főelőadójának? kított ki, ez remélhetőleg sok­ban elősegíti a munkánkat, nem beszélve, hogy az állam­polgárok számára mennyi ha­szonnal jár. A rendőrség és az egyesület kapcsolatát a kölcsönösség és az egyenran­gúság jellemezheti, mi tippe­ket adunk a lakossági bűn- megelőzési szervezetnek, tájé­koztatjuk őket hol és mire ér­demes figyelni, azaz mi vár­ható, hol gyülekeznek a bűnö­ző elemek, mik a legveszélye­sebb pontok a városban stb. Az egyesületnek négy tagoza­ta van és a rendőrállomások száma is négy, ez a kapcso­lattartást megkönnyíti. A rend­őrállomás vezetője tájékoztat­ja a bűnmeqelőzési szervezet csoportját, illetve adott eset­ben segítséget kér tőlük a rendőri munka támogatásához. A rendőrség e mellett taná­csokat ad, jogi kérdésekben eligazítjuk az egyesület tag­jait. Kevesen tudják például, hogy aki hivatalos személy megtámadása esetén annak védelmére kel, az maga is a hivatalos személy védettségét élvezi, ezenkívül eszközöket, kiképzést, oktatókat biztosítunk a számukra. — Milyen segítséget tud ad­ni az önkéntes lakossági bűn­megelőző szervezet a rendőr­ségnek? — Sokat - válaszolta Mol­nár László ügyvivő, a meszesi csoport vezetője.- - Legjelen­tősebb a feladatunk a lakos­sági járőrtevékenység, ezek zömében gyalogos járőrök, de tervezünk gépkocsis járőrözést is. Az éjszakai járőr akciók fontossága a puszta jelenlét­ben és a gyakoriságban van, a rendszeres járőrözés a kri­minális helyeken elriaszthatja a bűnözőket. — Nincsenek-e veszélyben a lakossáqi járőrök, hiszen az agresszivitás és a szervezet t- ség a bűnözök között nem csak jelenség, hanem egye­nesen ez jellemzi a bűnelkö­vetéseket? — Nem megakadályozni okarjuk a különösen veszé­lyes bűncselekményeket, ha­nem értesíteni a rendőrséget. A rendőrségtől rádiófelsze­relést kapunk, és állandó ké­szültségben figyelemmel kísé­rik a polgári járőröket, akik a feszült helyzeteket jelentik. Eavéb esetekben, ha nem is érjük tetten az elkövetőt, a megbízható személyleírás, és más jelzések a rendőrség szá­mára nagyon fontos kiinduló pont, és megkezdődhet a „for­ró nyomon" való nyomozás. A járőröket felkészítjük, hogy bi­zonyos szituációban hogyan kell viselkedni, nem az intéz­kedés a cél, hanem szólni a rendőrségnek. A Bűnmegelőzési Vagyonvé­delmi Egyesület várja azokat a pécsi polgárokat, akik fele­lősséget éreznek városunk nyugodt és kiegyensúlyozott közrend és közbiztonságának a megőrzéséért, és ezért ten­ni is szeretnének. Érdeklődni és jelentkezni lehet a Kertvá­rosban a Sarohin tábornok u. 55. sz. alatt minden szerdán 16 órától, telefon: 12-510, az Uránvárosban keddenként 16 órától a Nyugdíjas klubban, Körösi Cs. S. u. 1., telefon: 25-080, Meszesen minden csü­törtökön 17 órától a József Attila Művelődési Házban, Korvin O. u. 20., telefon: 15-290, a belvárosban pedig az Iparos-házban hétfőnként 17 órától, Rákóczi út 24-26., telefon: 26-636. Sz. J. Képem?# • ; • eWt :f­Mona Lisa a trambulinon A novella hősnője ha nem istennő, akkor boszorkány. Szépségével feldúlja a férfi­szíveket, és ha itt lakik vala­hol, egy kanális szagú, szűk utcácska szmogtól hörgő tor­kában, s annak fuldoklásán enyhít kopogó lépteivel, akkor bizonyára csak egy rossz nő. A szerelmi vágy Marquez-ál- modta sárga pillangói idege­sen röpködő muslincákká vál­nak egy kevés ráolvasással is. A féltékenységben, irigységben megnőtt fájdalom a hősnő fél- arcát teszi tönkre a rálöttyin- tett savval Császár István no­vellájában. A történet végén megtudjuk az elcsúfult lányt a mesélő veszi feleségül, és válik „a Szépség egyedüli bir­tokosává”, a legenda vagy csak a fakuló emlékezet ré­vén. Jóllehet, hazánk leqszebb lá­nyainak elmélyült mustrája közben ez a borongás példá­zat rezignált lelkűiéire vall, de a közelmúlt még elevenen kísért, és ezért kísért a tanul­ság is: a női vonzerőt áruba bocsátó ipámnak effajta emlé­kezete nincs. .Fétisévé a jelent, az újdonsággal terhes pilla­natot avatja, s amikor a szőke Genlóczy Magdolna utódjának, a kreol Czuczor Kingának a fejére helyezte a koronát, az örök nő szépségét dicsérő pil­lanatban — múlandóságán túl — ott volt az üzlet joviálisra maszkírozott mosolya is. Bár lehet, hogy ezt a mosolyt csak a purifikátor lelkek látják bele a ragyogásba, a skandináv termetbe, a hosszú combokba, a még nem túl kicsiny mel­lekbe, a telt ajkak mögül élő. villanó fogsorokba — az elad­ható áru nemzetközileg csere­szabatos paramétereibe. Ám elég csak pillantást vetni a zsűrire. A szépség sokfélekép­pen, netán szélsőségesen el­fogult szakbarbárainak — fes­tőknek, íróknak — helyük itt nem lehet, mérjenek akár apollói vagy dionüzoszi mér­cével. A. szépség egyébként is elvben össznépi játék, demok­ratikus valami, arra pedig, hogy melyik lány mosolya csal­hat elő legtöbb pénzt a zse­bekből, a divatcégek, a rek­lámipar, a film- a bankszak­ma, Párizs és Hollywood kí­váncsiak. Mind aimi ezen túl van, a rendezők szerint is csak olcsó körítés, amit kedvetlenül előadott közhelyek, szervezet­lenség, banalitások igazolnak. Igaz, nem először fürödtek be, színészeink, a televízió és velük együtt szőkébb szak­mám képviselői is az elmúlt hót végén. Már a kolumbiai fiúkat lefegyverző kezdőrúgás, a mozdulat meztelen egyszerű­sége is sokat sejtetett, de iga­zi fordulatot, a sportnak igazi reklámot a vasárnap hozott. Széchy Tamás jegyzetelt szor­galmasan a medence mellett, csinos és fodrokban dús höl­gyek karéjában, Mészöly Kál­mán pádig fogta a fejét, miért nem nézett jobban körül a Víg. színház vagy a Szabadság tér környékén. Új idők jönnek. Be­alkonyulni látszik a Martinek- Fábián—Mizsér-féle triónak is. Keményen kellett kapaszkod­nunk a székekbe-fotelekbe ne­künk, vidékieknek is otthon a képernyők előtt, ki ne rohan­junk a Szigetre, át ne öltöz­zünk őrgrófnak, madamnak, el ne kössük Benkő Péter lovát, ne rántsunk kardot vagy pipe­rét, oda ne vágjuk a tenisz­ütőt szenvedélyteli elkeseredé­sünkben, ki ne húzzuk a me­dencéből a dugót, le ne eresz- szűk a vizet, föl ne kapasz­kodjunk a trambuliora, le ne vessük magunkat onnan. Mégse tépjük meg az in­günket már most, az értünk versengő műsorpiac harmatos hajnalán, ülve ajánlatosabb légző- és izometriás gyakor­latokat végezni. Igaz, Így sem -bírjuk megemelni magunkat. De mintha lebegnénk. Bóka Róbert-Például Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Nyerésben A Magyar Posta lapja, a Sajtóterjesztés figyelemreméltó összehasonlításokat közöl a hazánkban megjelenő napilapok és más időszaki kiadványok terjesztésre átvett példányszámai­ról. A vaskos adathalmazból kitűnik, hogy a napilapok közül a Dunántúli Napló példányszóma emelkedett az említett idő­szakban a legnagyobb mértékben, hatezernégyszázzal, így a jelenlegi átvett példányszám 95 ezer négyszáz körül van. Érdekes a legnagyobb példányszámú lapok csökkenése. A Népszabadságnál ez 8,7 százaléknyi, így 370 ezer körüli szám­ban jelenik meg, az Autó—Motornál 34,4 százaléknyi, a Film, Színház, Muzsikánál 46,3 százaléknyi a csökkenés. Tovább nőtt a példányszáma néhány, nemrégiben kibocsá­tott időszaki lapnak, így például a Csíziónak 97,8 százalékkal, a Kacsának 51,6 százalékkal. Végezetül megjegyezzük, hogy az összesítésben hetilapként szereplő Vasárnapi Dunántúli Napló példányszáma is növekedett 1989. szeptember óta. II Lőttek, mint az oroszok..." Újabb adalék a Harkányban eltemetett bolgár hősök halá­lának körülményeivel kapcso­latban, ezúttal Gayár Emil, Pécs, Építők úti olvasónk el­beszélésében : A világháború vége felé Nagykozárban laktam édes­apámmal egy Klein nevű pos­tagazdánál. Apám nála volt gazdasági cseléd. Tizenhárom éves voltam akkor, s a ta­nyánkon, ha jól emlékszem, '44 novembe’rének közepe tá­ján megjelent két szekérnyi csellengő szovjet katona, akik aztán két hétig ott randalíroz­tak a környéken. Két hét után se szó, se beszéd, eltűntek, s jó tíz nap múlva kerültek csak elő. Tőlük tudtuk meg a kö­vetkezőt. A bolgár katonák a Dráva innenső, a németek pe­dig a jugoszláviai oldalán he­lyezkedtek el — a bolgárok tá­madtak, a németek pedig át­engedték őket a hídon . . . Nem mintha nem tudták vol­na visszaverni a bolgár táma­dást, sokkal inkább azért, hogy az átérő bolgárokat be­kerítsék, majd elvegyék tőlük egyenruháikat. Mikor sikerrel jártak, az idegen egyenruhák­ba öltözve átszivárogtak a magyarországi oldalra - csak­hogy az oroszok erre rájöttek, s ettől kezdve ha német, ha bolgár egyenruhát láttak, lőt­tek, mint az. . . Szóval, mint az oroszok. Mondom, nekem ezt szovjet katonák mesélték.” Ismét megerősítjük: nem pá­lyázunk történészi babérokra, de olvasóink észrevételeit to­vábbra is várjuk, s szívesen helyt is adunk ezeknek. Parafenomén ?! Június 1-jén a DOZSÓ-ban fellépett „varázsló" elhitette a közönséggel, hogy emberfeletti erővel rendelkezik. Biztosan állítom, hogy az egész csak ámítás! Bevallom, én is „játszottam" a színpadon, de csak azért mert a többi ki­választott is ezt tette. Miért nem tudtam megmondani a ne-, vem? Miért dadogtam? Miért tettem azt, amit követelt? Egy­szerű: lámpalázam volt. Csak annyi igaz az egészből, hogy rendkívül zavarba tudja hozni az embereket. Mindehhez jó emberismeret és üzleti érzék társul. Nézőként talán én is elhittem volna ., . az egyik „szereplő” Pap Anikó, Pécs, Úttörő u. 14/A. * Feltételezni sem merjük, hogy olvasónk még (vagy már) a parafenomén hatása alatt áll. Áladalék Korántsem akarunk Molnár Zoltán (volt pécsi tanácselnök) védőügyvédjeként tetszelegni, de a Mai Nap című újság hétfői számában baranyai kol­légánk Kovács (b) Zoltán szig­nójával megjelent egy mon­dat. Idézzük: „A (volt) tanács­elnök pályázat kiírása nélkül utalt ki helyiséget o Pannon­on igazgatója feleségének." Megkérdeztük a legilletéke­sebbeket. Molnár Zoltán: „Ilyesmiről szó sincs. Úgy lá­tom, egyre inkább, hogy sem­mi más nem voltam az utób­bi időszakban, mint csaló. Ké. rém, hagyjanak most pihenni annyit tennék hozzá, hogi mindenféle vizsgálatot tiszte lelkiismerettel vállalok." A Pannonvin vezérigazgató ja először arról beszélt, hogi családjával hosszú évtizedei óta Siklóson él, majd még egyszer hangsúlyozta, hogi nem tud ilyen dologról. Meg említette, hogy az igazgató titulust többen használhatja! a vállalatnál, de neki tudó mása kellene, hogy legyer ilyen ügyről. Párttitkárok a minisztériumokban? „Száz nap türelmi időt és biral- mat kér kormányának Antall úr. A türelmi időt minden bizonnyal, a bi­zalmat talán kevésbé kapja meg. Ma már az emberek bizalmatlanok és a szavaknak egyre kevésbé hisz­nek. A méltányosság is megköveteli, hogy ne támadjam a kormányt, de átvillant az agyamon a gondolat: a kormányfőnek miként sikerült gim­náziumi tanárként az igazat taní­tania? . Mint írtam, nem akarom- a kor­mányt bírálni, csak eszembe jutott, gondolják meg Önök is, hogy mi­lyen furcsaságokat produkálhat az, ho a múlt köztörvényes bűnözőit futni hagyjuk ma? Milyen erkölcsi normára hivatkozva ítélhet el egy társadalom egy embert, aki egy másikat megölt, ha magas nyug­dijat élvezve élnek büntetlenül olyanok, akikről tudjuk, hogy tömeg­gyilkosok? Miként mondhatjuk egy garázdának, hogy bűnös, amikor nyyugodtan és háborítatlanul élve­zik szennyes munkájuk érdemtelen jutalmát az embereket kínzó verő­legények százai? Börtönbe küldhet­jük a pitiáner zsebtolvajt akkor, amikor nemzeti vagyont elherdáló, sikkasztó emberek ezrei élik vidá­man világukat? Távol áll tőlem, hogy a tálió elvét hirdessem, de kérdem, milyen etikai alapon fog állani az új társadalom, ha az egyi­ket megteszi, a másikat pedig nem? A kormányt nem akarom támadni, de feltűnt nekem, és pontosan nem tudom, hogy a politikai államtitkári funkció kreálása milyen kormányzati szándékot takar? Azonkívül, hogy a fejezetszintű kiadásokat nagyban terheli, felmerült bennem az a gya­nú, hogy a MÚLT MINISZTÉRIUMI PARTTITKARAINAK * HATÁSKÖRÉT FEDI. Azonban tényleg nem aka­rom a kormányt támadni, de nem vezethet jóra az a mentalitás, amely azt a parlamenti bizottságot vezé­relte, amely a Magyar Televíziót a plénum előtt megfedte. Nem ma­ga a tény — a szemlélet a félel­metes, amely a táptalaja vagy már csirája anndk, ami később egy újabb személyi kultuszhoz vezethet. Mert először hallgatni kell, majd tapsolni, végül isteníteni. Nem az új kormányt kritizáló!^ én, hiszen száz napot kért. Csjpán nem szeretnék ismét kísérleti nyúl lenni I Már sokszor voltam az. Sok nagy kísérletező állami kitüntetéssel a me|lén élvezi elfuserált munkájá­nak érdemtelen gyümölcsét, amíg mi, milliók nyögjük a költségek visz- szafizetését. Befejezésül; azt vég­képpen nem szeretném, ha a szo­cialista tábor legvidámabb barakk­jából a demokratikus tábor legszo­morúbb barakkjává válna az orszá­gunk. Mert ez utóbbi traqikusabb lenne az előbbinél is. Száz nap. Száz nap? Maráczy Tibor, Pécs, Alkotmány u. 73.’*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents