Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-04 / 61. szám

1990. június 4., hétfő űj Dunántúli napló 3 „Az optimisták vannak itt..." Az országban egyedülálló képzés Élt: 17 ihónapot. Mármint a Belügyminisztérium Terület- lejlesztési Főcsoportfőnökség.', amely Lackó László belügymi­niszter-helyettes irányításával működött. Június 1-jével e feladatkör átkerült a Környe­zetvédelmi Minisztériumhoz, a lakáspölitikai és a területren­dezési kérdésekkel együtt. — Ez volt a másik változat 1988-ban is, amikor napirend­re került az addig megosz­tott terület- és településpoli­tika koncentrálása, és a meg­szűnő ÉVM feladatainak szét­osztása t — mondja Lackó László, a földrajztudomány doktora. A szakterület meg­osztottságát mindenképpen meg kivántuk szüntetni, és végül is akkor amellett a vál­tozat mellett döntött a kor­mányzat, hogy a terület- és településfejlesztést — mint funkcionális tevékenységet — a közigazgatással köti össze, és a Belügyminisztérium tevé­kenységi körébe kerül. A cél akkor is az volt, hogy a pár­huzamosságot, a rivalizálást csökkentsük, és a különféle részérdekek a döntéshozatali folyamat során ütközzenek, te­hát, hogy a megszülető dön­tés már komplex legyen. A volt belügyminiszter-he­lyettes - mint főhivatalnok - nyugállományba vonul, de több évtizedes kutatói és állam- igazgatási tapasztalatát az Ál­lamigazgatási Főiskolán, a Földrajztudományi Intézetben, valamint a környezetvédelmi miniszter tanácsadójaként ka­matoztatja. Pécsre is meghí­vott előadóként érkezett. A Janus Pannonius Tudo­mányegyetem Közgazdasági Karán ugyanis egyedülálló képzés kezdődött ez év feb­ruárjában. Az országban egye­dül itt képeznek - diploma utáni továbbképzés formájá­ban — okleveles terület- és fe- lepüléslejlesztési szakembere­ket, mivel a korábbi nappali képzést évekkel ezelőtt meg­szüntették. Mint dr. Horváth Gyula szakvezető, az MTA Re­gionális Kutatások Központjá­nak tudományos osztályvezető­je elmondta, a négy féléves kurzuson öt alaptárgyat ok­tatnak (regionális gazdaság­tan, területfejlesztési politika, területi tervezés, környezetgaz- daságtan-környezetvédelem, re­gionális elemzések módsze­rei), a második évben pedig szakosodnak a hallgatók. Az előadók részben az RKK szak­emberei, részben meghívott ha­zai és külföldi tudósok. A 23 hallgató az ország minden részéből érkezett, pél­dául Gyuláról, Egerből, Hat­vanból, Esztergomból, Bács­almásról, Szekszárdról, Nagy­kanizsáról. Dr. Baráth Endre, a Környezetvédelmi Miniszté­rium osztályvezetője azért je­lentkezett ide, mert máshol nem talált olyan továbbképzé­si formát, amely egyszerre fog­lalkozna a regionális kérdé­sek komplex feldolgozásával, és a környezetvédelemmel. A több éves gyakorlattal bí­ró. közgazdász, mérnök, vagy államigazgatási végzettségű szakembereket a kurzus komplexitása, a többféle né­zőpont jelenléte vonzza első­sorban. A Nagykanizsai Vá­rosi Tanácsnál dolgozó Cserti Tibor szerint az optimisták jöt­tek ide; azok, akik bíznak ab­ban, hogy eddigi szaktudásuk alapján, új ismeretekkel fel­vértezve továbbra is haszno­san tudják szolgálni a köz- igazgatást, az állampolgáro­Kitüntetések a Parlamentben Tanítókat, nevelőket ünnepeltek szombaton a Parlament kupolatermében. A pedagógus­nap alkalmából rendezett ünnepségen tizen­öten vehették át kiemelkedő munkájuk el­ismeréseként az Apáczai Csere János-díjat, s százhetvenkét oktató kapta meg a Kiváló Pedagógus kitüntető címet. Az ünnepségen Andráslalvy Bertalan műve­lődési és közoktatási miniszter köszöntötte az új kormány és a tárca nevében a kitüntetet­teket, az új generációkat felnevelő pedagó­gusokat. A miniszter szavait követően Manherz Ká­roly, a Művelődési és Közoktatási Minisztéri­um közigazgatási államtitkár-jelöltje átadta a kitüntetéseket. Az oktatás-nevelés területén végzett ki­emelkedő munkája elismeréséül a KIVÁLÓ PEDAGÓGUS kitüntető címet kap­ta : Bauholler József, a mohácsi Park Utcai Általános Iskola igazgatója, Bertalan János, a pécsi Apáczai Csere János Nevelési Köz­pont Gimnáziuma igazgatója, Harmat Mí- hályné, a siklósi Kossuth Téri Általános Is­kola tanára, dr. Herczeg Gyula, a Pécsi Ja­nus Pannonius Tudományegyetem tanszékve­zető egyetemi tanára, a nyelvtudomány dok­tora, Kallós Miklósné, a pécsi Baranya Me­gyei Pedagógiai Intézet igazgatóhelyettese, Kelemen Sándorné, a pécsi Bártfa Utcai Ál­talános Iskola igazgatója, Kertész Attila, a pécsi Kodály Zoltán Gimnázium tanára, szak- tanácsadó, Raltay Katalin, a szentlőrinci I. sz. óvoda szaktanácsadója, dr. Zeller Gyula, a pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem egyetemi tanára, a közgazdaságtudomány doktorc. KiuaVő pedagögusok Raffay Katalin- Az ideális óvoda? A leg­fontosabb, hogy nyújtson sze­retetteljes érzelmi nevelést, ahol a kisgyereknek legyen joga játszani, legyen joga kü­lönbözni a többitől. Az óvónő ismerje meg a gyerekek egyé­niségét, s személyiségükre építve adja meg nekik a fej­lődési lehetőséget. Az óvoda sugározzon biztonságot, ahol kiegyensúlyozott légkörben cseperedhetnek a gyerekek. Tanuljanak meg tájékozódni a világban, ismerjék meg az alapvető, általános emberi ér­tékeket. Az óvónő legyen ké­pes beleélni magát a kicsik lelkivilágába, s ennek ismere­tében szervezzék okosan az életüket - Raffay Katalin szentlőrinci óvónő, szaktanács- adó, s az Arany János utcai óvoda vezető helyettese nem először gondolkodik el a fel­tett kérdésen. A soproni óvó­nőképző elvégzése óta, 1972- től dolgozik Szentlőrincen. Azt mondja, olyan közösséget ta­lált, amely hajlandó befogad­ni az újonnan jövőket, s ugyanakkor követelményeket is támaszt velük szemben. Az óvónői pályát pedagógus szü­lei javasolták számára, s nem bánta meg, hogy hallgatott a szavukra. Munkájában mindig a gyerekek érdekeit tartja szem előtt, arra törekszik, hogy hozzájáruljon a vidám, harmonikus fejlődést biztosító gyermekkor kialakításához. Szaktanácsadóként huszonegy óvodát látogat rendszeresen, s fejti ki véleményét, észre­vételeit, nyújt szakmai segít­séget a közös feladat minél jobb elvégzéséhez.- Milyenek a tapasztalata­im? En bízom az óvónőkben, akkor is, >ha mindegyik óvo­dában még nem látom a kitű­zött célok maradéktalan meg­valósítását. Annak, aki óvónő­nek megy, éreznie kell azt a speciális szemléletet, amely az óvodák többségében jelen van, —, bárcsak az iskolában is helyet kapna! —, s melynek lényege, hogy nem el akarja nyomni a gyerekek egyénisé­gét. 'hanem szeretettel igaz­gatva segít nekik, hogy ön­maguk lőhessenek. A külön­féle óvodai nevelési progra- mók csak ezt a fő célt egé­szíthetik ki. B. A. Bertalan János Határozott, de nekem még­is, minden félmosoly ellenére — vagy éppen azért —, kese­rűnek látszó ember Ber­talan János, az Apáczai Ne­velési Központ kétnyelvű gim­náziumának igazgatója. öt­venegy éves, vagy harminc éve a pályán, tanárként, igaz­gatóként Fonyódon, Siófokon. Nyolc éve jött Pécsre. Talán a sorsa is az, hogy a semmi­ből teremtsen valamit, hiszen nemcsak a négy éve indult új gimnázium élén kellett már hasonló feladatokkal megküz­denie. Van hót betekintése az oktatás-nevelés országos gond­jaiba is, így hát most, ami­kor fordulópontra érkezett a magyar iskolaügy, erről kér­dezem.- A legtöbb kezdeménye­zéssel egyet tudok érteni. Sok olyan ötlet kaphat most te­ret. amely már az elmúlt évek­ben is megszületett. Átfogó koncepció kell, és arra is szükség lesz, hogy a művelő­dési tárca igazi csapatot, ma­gas szakmai színvonalú team­et teremtsem Még így is va­lószínű, hogy évekig tartó ká­osszal kell megbirkóznia az új vezetésnek. Nehéz feladat ez, hiszen az oktatás szétesett, a bizonytalanság nagy, a tár­sadalom ingerültsége a mi pályánkkal kapcsolatban sem csökken. En attól is félek, hogy ez elvadítja majd leg­jobbjainkat . . . Számítanunk kell arra is, hogy a város néhány éve jól kitapintható anyagi gondjai az iskolákat is sújtani fogják. Mindeneset­re dolgozni kell, és mozdulni végre, mert merev nyakkal nem lehet Európa felé for­dulni. A mi gimnáziumunkban is sok még a feladat, fejlesz­teni akarjuk a nyelvi, a szá­mítástechnikai és a humán szolgáltatásban folyó képzést.- Bizonyára tapasztalatai teszik komorrá, de van-e va­jon jó élménye?- Felemelő dolog okos gye­rekekkel felnőtt módra bánni! A lelki terhek, a minden ol­dalról érkező nyomás, kiszol­gáltatottság ellenére a leg­nagyobb élményt mindig a gyerekek adták és adják ... . Hodnik I. Kelemen Sándorné — Ugyanabban az iskolá­ban, a Bártfa utcaiban va­gyok most igazgató, ahová nyolc évig jártam — réved a múltba Kelemen Sándorné, majd ismét mosolyra derül az arca. - Huszonhét éve vagyok a pályán, Komlón kezdtem, mint biológia-földrajz—mező- gazdasági szakos. Mi voltunk az első végzős három szako­sok Pécsett, 1963-ban. Jól éreztem magam Komlón, a belvárosi iskolában - súlyos betegség után azzal az ígéret­tel kerültem Pécsre, a sza- bolcsfalui iskolába napközis­nek, hogy majd a szakomat is taníthatom. 1967-től vagyok itthon, akkoriban születtek az első pályamunkáim a napkö­zis pedagógiai tapasztalatok □ lapján. No, dehát írtak ha­sonló munkákat sokan mások is. Majd 1987-ben pedagó­giából egyetemi diplomát sze­reztem. De inkább hadd em­lítsem Dormán Máténét, va­lamikori tanáromat, a koráb­bi igazgatót, aki — amikor már szakomat tanítottam — se­gített elképzeléseim megvaló­sításában, és később abban is, hogy megfelelő vezetővé váljak. — Gyerekeket, illetve kollé­gákat irányítani más és más feladat. — Munkánk kiindulópontja, középpontja a gyérek! Aki ígv véli ezt c pályát, az en­nek a pályának minden ne­hézségét megoldja. Én még gyereket meg nem ütöttem, de a 152 centis termetemmel különösebb fegyelmezési prob­lémám se volt. Talán, mert el­fogadtak a gyerekek, és szá­momra fontos volt, hogy a jó kedvvel, a siker élményé­vel jöjjön az iskolába pél­dául a Béréi is, akit a hasz­nált képeslapok összeragasz- tásával, a „borítékos" mód­szerrel próbáltam rávenni a földraji ^szeretetére még a napköziben. „Fölfelé", mások­kal, felnőttekkel szemben ezt nem e:fogadtatásnok tekint­jük, hanem megfeleltetni aka­rásnak . . . Utasítás, parancs nem az én világom. Tanári karunk egy tarka csokor, az együttműködés alapja olyan közösség, amely elé megvitat­ható alternatívák kerülhetnek, és ki-ki egyénisége szerint is választhat. Miért lenne egy ve­zető egyszemélyben olyan okos ...? Bóka R. —Például— Szerkeszti: Bozsik László és Pauska Zsolt Nővérkereskedelem Kevés a nővér a klinikákon és a kórházakban. Az egész­ségügyi intézmények sokszor szakképzettség nélküli embe­rekkel sem tudják pótolni a munkaerő hiányát. A betegek, az ápolásra szorulók száma nem változik. Ugyanakkor megjelennek a külföldi vállalkozók, akik új­sághirdetésekben és falraga­szokon más országokba keres­nek az ottani bérviszonyokhoz képest minimális összegért, szakképzett nővéreket. Dr. Balikó Zoltán, a megyei tüdőgyógyintézet osztályvezető főorvosa: „Magam is tapasz­talom ezeket a tendenciákat és nagyon szomorú vagyok. Ebben a rövid terjedelemben csupán annyit: nálunk a 21 nővéri hely közül 8 betöltet­len. A kezdő, szakképzett nő­véreknek 7-8 ezer forintos bruttót tudnánk felajánlani, itt jegyzem meg, hogy a pálya­kezdő orvosoknak jelenleg 13 ezer körüli bruttót ígérhetünk. (Értesüléseirrk szerint a nő­véreket külföldre közvetítők 2700—2800 nyugatnémet már­kát ígérnek havonta a kiszer­ződőknek, ebből 7-800 lenne, amit a kinti e fhelyez és ükért fizetnek, ráadásul általában segédápolói feladatokat látná­nak el. Felvetődik a kérdés: Melyik a jobb megoldás: ha hazánkban is újra megemel­nék az egészségügyben dol­gozók fizetését, vagy ha már most megkezdenénk szervezni azt, hogy a hozzátartozók is részt vegyenek beteg rokonaik kórházi ápolásában? Mert most, a szabad európai mun­kavállalás időszakában senki­nek sem lőhet már megtiltani, hogy más országban vállaljon munkát, ha teheti?! A rossz és a jó?! Egyre több érdekes háttérinformáció jelenik meg a közelgő német újraegyesítés fázisairól. Ezúttdl, az NDK-val összefüg­gésben, egy jó és egy rossz hírt tudunk közölni magyar olva­sóinkkal. 1. A rossz. Az NDK felmondta a szocialista országokkal - köztük Magyarországgal - kötött szerződést, amelynek értel­mében benzintalonok ellenében vásárolhattunk eleddig üzem­anyagot Németország keleti felén. A talonok június végéig válthatók be csupán a helyi benzinkútaknál, ezekután márcsak 1:3 arányban leértékelve használhatók fel az NDK-beli töltő­helyeken. (Úgy véljük, ezekután lesz benzin elegendő mennyi­ségben a jelenlegi NDK területén is. Titkon abban is bízunk, hogy más országokban is megszűnhet a benzin jegyre törté­tő kiadása. Ezutóbbira viszont, várni kell.) 2. A jó. Az NDK illetékes hivatala a napokban, kódolt rá­dióüzenetben szólította fel hazatérésre az összes, külföldön tartózkodó és tevékenykedő keletnémet titkosügynököt. A ke­letnémet titkosszolgálat egyik munkatársa azzal indokolta a döntést, hogy a berlini központ már nem tudja szavatolni kül- földön lévő emberei biztonságát. (Kérdéseink: Ki lejtette meg először, ki másodszor és Így tovább a kódolt üzenetet, hiszen a hír először a Der Spiegel ben jelent meg? Ki, hányszor otva h°9y titkos ü9Vnökök dolgoznak külföldön, az NDK-bol? Eddig a biztonságukat kik szavatolták? Mit esi naltak eddig es mit fognak ezután tevékenykedni? összedől-e a világ nélkülük? Hogyan pótolják őket? (b) Boldogságban fürödve örömmel értesültünk arról, és szerencsére tapasztaltuk is, hogy Harkányban szervezetten és hatékonyan megkezdődött a balkáni állapotok felszámo­lása. Éppen ezért kérünk min­den harkányi intézményt, hogy erejéhez mérten továbbra is támogassa és segítse a rend­őrség és pénzügyőrség mun­káját. Felhívjuk a harkányi ta­nács figyelmét is, hogy a meg­felelő hatékonysággal vegyen részt ebben a segítő munká­ban, hiszen minden Harkány­ban élő és nyaraló ember ér­deke ennek az ügynek a si­kere. Bízunk abban, hogy ez az intézkedés, ami, sajnos, későn történt, egy visszafordíthatat­lannak tűnő folyamat elindu­lása után megállíthatja a te­lepülés teljes gazdasági és erkölcsi leromlását. S talán reményt ad arra, hogy Har­kány a régi rangjának meg­felelő helyet foglalja el Ma­gyarország fürdőhelyei között. Az aláírók támogatják, és a tőlük telhető módon és esz­közökkel segítik az akció si­keres megvalósulását. Köszönjük rendőreinknek és a munkában részt vevőknek, hogy ismét reménykedhetünk abban, hogy Harkány ugyan­csak Európához fog tartozni. A harkányi FIDESZ-SZDSZ-, FKgP-, MDF-, MSZP-szervezetek (A rendőrségi akció eredményé­ről és a további teendőkről lapunk szerdai számában olvashatnak rész­letesebben. Addig is bízunk a he­lyi erők további összefogásában.) Tapasztalat és tanácsok 87 éves olvasónk levelét köszönjük. Optimizmusát becsüljük és tiszteljük, még akkor is, ha a dolgok megítéléseinek árnyalataiban más véleményt vallunk. A félreértések elkerülése végett, nem azért, mert a rovat szer­kesztőinek összéletkora 26 évvel kevesebb, mint levelezőnké. Helyrehozhatók-e a mostani hi­bák? Igen! Nem is olyan nehe­zen, mint a 14-es háború után. Mert akkor üres, és most tele has­sal sírunk I Hány fajta kenyeret eszünk ma? Hány embernek kel­lene ma fogyókúrát tartania? Tehát, fiatalabb korosztály, kezd­jétek el a termelést, de azzal a tudattal, hogy amit a szem lát, és a fül hall, mind a földből szár­mazik, és aki ezt ésszel vagy kéz­zel kiszedi, az mind termelő. Mi, idősek hozzálátunk segíteni, hogy gyermekeink, unokáink és déd­unokáink közös munkájával megva­lósuljon az, hogy hazánk tejjel- mézzel folyó ország legyen, ami­lyen a 14-es háború előtt is volt, pedig akkor még nem volt csoport, de az fönnállt, hogy akinek cse­repe, annak tehene is volt. A jel­szó az volt, hogy egy tehén min­den szegénységet betakar. Akkori­ban minden 2 katasztrális hold után volt egy számosállat, több disznó, meg százával baromfi. Háromszor kezdtem életemben új­ra. Először apámtól vettem át a birtokot, aztán tőlem elvették, majd városba kellett költöznöm. De ol­vastam egy egyetemet végzett em­bertől egy mondatot, amit azóta sem felejtettem el: „én akkor kezd­tem tanulni, amikor az egyetem kapuját végleg elhagytam I". Mi, öregek átéltük a szerb meg­szállást, Horthyt, Hitlert és a mos­tani negyven évet, de nem felej­tettük el, hogy boldogulásunk raj­tuk is múlik, csak hagyjanak ben­nünket szabadon gondolkodni és dolgozni, mint most, az utóbbi idő­ben. Én mindig a magam gazdája voltam, de előbb megtanultam ma­gamnak parancsolni, mert mástól is csak az követelhet, aki maga­magát is kordában képes tartani. Nem kellene bezárni a bányákat, eladni a gyárakat, és parlagon hagyni hatszázezer-egynéhányszáz hektárnyi földet, ami érték lehet. K. j. (Született 1903-ban)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents