Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)
1990-06-30 / 86. szám (87. szám)
aj Dunántúli napló 1990. fúnius 30., siómból Japán nagy ünnepe: A császár fiának az esküvője Miként a mesében, a japán császár kisebbik fia, Aja herceg úgy kötött. pénteken házasságot a szépséges polgárlánnyal, Kikóval, az ősi sintó szertartás hagyományainak a ‘legszigorúbb betartásával. Az esemény - amelyet az összes televízióállomás reggel hat órától rendkívüli adásban közvetített - nemzeti ügy a távol-keleti országban. A 25 éves Aja herceg, az oxfordi egyetem politikai tudományokat hallgató diákja a második a japán császári családok történetében, aki - apja példáját követve - polgárlányt vett el feleségül. A 24 éves Kavasima Kiko, egy tokiói egyetemi tanár lánya, szüleivel hat évig élt Philadelphiában és két évig Ausztriában. A fiatalok a Gakusuin Egyetemen ismerkedtek meg, ahol Kiko filozófiát tanult. Kiköt a császári udvartartás avatott tanárai oktatták szigorú tanfolyam keretében a császári etikettre. Az esküvő pontosan úgy és ugyanott zajlott, mint Akihito jelenlegi császár és Micsrko asszony 1959-es házasságkötése. Aja herceg küldötte hat óra húsz perckor érkezett meg az újságírók által körülvett bérházhoz, ahol a Kavasima-család lakik. Onnan a palotába vitték Kiköt, ahol először az egyik legfontosabb szentélyben tisztult meg, majd rituális fürdő következett. Udvarhölgyei segítségével felöltötte magára a 12 rétegű, 17 kilogrammot nyomó selyemkimo- nót, amelyet a szertartáson viselt. A menyasszonyi kimonó 20 millió jenbe (több mint 8 millió forintba) került. Kiko haját a 794 és 1185 közötti Heian császári korszak hajviseleti stílusának megfelelően készítették ki, viasz- szal megszilárdított pdróka segítségével. Reggel kilenc órakor Aja herceg, jobb kezében egy, a tiszteletet jelképező fa díszpálcával, ősi császári bíbor díszruhában, fekete palásttal és főfödővei, arája pedig öt- szinű citruslemez legyezőt tartva lépett be Kasikodokoro belső szentélyébe, hogy két mély meghajlással lerója tiszteletét a császári család védőistene, Amateraszu Omika- mi oltára előtt. Aja herceg a hagyományos sinto ima stílusában felolvasta a klasszikus japán nyelvű kokubunt, a császári nyilatkozatot, amelyben örökre szóló házassági köteléket fogadott Kikóval. Ezt követte a menyegzői csészék kicserélése, és az esküvői étkek bemutatása, annak a rítusnak az alapján, amelyet ükapja, Taiso császár a századfordulón vezetett be. A „prózaibb” szertartások közé tartozott, hogy az udvari főkamarás felolvasta az új császári rendeletet, amelynek értelmében a család hetedik tagjaként illeti meg Kiköt udvartartási járandóság. Akihito császár később a nőnek adományozható legmagasabb tisztességben részesítette Kiköt, az első osztályú korona- érdemrenddel kitüntetve menyét. Délután fél ötkor térhetett új otthonába az ifjú pár. Ezek a részletek hónapok óta az ifjú párt bálványozó japán fiatalság központi témái. Trom András fi Níebelungoktöl az önkéntesekig Egy hét Bensheimben A Schloss részlete - árkádok Lorschban Auerbachból a Bensheimben felállított, közel 4000 személyes sátorig az ünnepeltek és vendégeik. Ahány egyesület - csaknem ötven -, annyi zászló a csillogó végű lándzsakereszteken, az elképzelhető összes színben, arany- és ezüstbetűs feliratokkal, címerekkel, jelképekkel hímezve. ' A hagyományok! Rendkívül fontosnak tartják ápolásukat - tapasztaltam a fesztivál záróünnepségén: van, amikor a szertartás szintjén -, és a sok-sok megőrzött ha gyomány a múlt tiszteletét, megbecsültségét szülte, s azt, hogy ezek a gyökerek ott élnek a jelen mindennapjaiban is. Átszőve azokat, a rendhez és kiegyensúlyozottságához íó- maszt adva. Ezért van nagyszerű állapotban azauerbachi Schloss, az évszázadokkal ezelőtt épült polgárházak az óvárosokban és az önkéntes tűzoltók laktanyájában a még mindig kifogástalanul működő, csaknem 30 éves Mercedes. Tűzpirosán persze, tükörfényű tisztasággal. Ezért van, hogy Wolfgang Seitz, az. amatőr történelembúvár betegszabadságát a levéltárakban és könyvtárakban töltötte, s kemény munkát fordít a település és tűzoltóegyesülete krónikájának megírására. Ezért van, hogy Günter Volk a hétvégi családi ebéd idején maga merít levest a többieknek, s néhanapján - mert mindketten nagyon sokat dolgoznak — lemennek űisellával, nagyszerű háziasszony feleségével Günter magakészítette alagsori bárjába, hogy ugyancsak magakészítette különleges borából, halk szókat váltva, elkortyolgassanak egy-két pohárkával. A hagyományok átszőtte együttlét - a családban és az annál nagyobb közösségben egyaránt - nemcsak egymás mellett élés. Annál rokka! tartalmasabb. A Bergstrasse számos településének a nevében szerepel a -heim végződés. Természetesen mindjárt Bensheim, azután Fehlheim, Heppenheim, Schwanheim és még sorolhatnám. A „heim” magyarul: otthon. Mészáros Attila Éppen zárásra érkeztünk Günter Volkkal a csaknem 1300 évvel ezelőtt épült lorschi kápolnához. Vendéglátóm néhány halk szót váltott a múzeum felügyelőjével, aki készségesen nyitotta ki ismét, majd zárta mögöttünk belülről a nagy méretek hiánya ellenére is monumentálisnak ható épület ajtaját: zavartalanul csodálhattam a kőtár faragványait, a belső tér hangulatát, aminek mintha a történelem kölcsönözte volna a félhomályt, a pompás, vörös márványból faragott szarkofágot, melyben Sieg- frid, a Niebelung-hős aludta örök álmát. Utóbb aztán Wolfgang Seitz, a 26 éves bensheimi törtérvelembúvái, önkéntes tűzoltó, lehűtötte lelkesedésemet: nem, nem Sieg- fridé volt. „csak” római . . . Mondta ezt egy, a Bensheim óvárosát bemutató séta során, nem is oly messze a Niebe- lungokról elnevezett utcától. De hát, csonka is lenne ez a világ - így Hessen tartomány Bergstrassenak nevezett területe is - történelmi hősök, a hősiesség tisztelete nélkül. Az auerbachi várkastély- hegytetőn épült, valamikor a 13. században, merész tornyokkal, öles védőfalakkal — csúcsán éppúgy ott lobog a bensheimi piros-fehér zászló, mint a városka fesztivált köszöntő utcáin. Az itteni önkéntes tűzoltók centenáriumát ünnepük a hosszú téglalap alakú lobogók: száz éve alakult meg egyesületük. it Hogy most végiggondolom ezt a látogatást, a rendkívül szívélyes és körültekintő vendéglátóknak bizonyult bensheimi „ Freiwillige Feuerwehr" körében töltött szűk egy hetet, gyanítom, vigyáznom kell, mert most nincs itt Günter, sem Wolfgang vagy éppen Gisella, akik lefognák, a helyére tennék lelkesedésem. Az önkéntes tűzoltók- Freiwillige Feuerwehr — centenáriumi fesztiváljára kaptunk meghívást. Voltak persze beszédek, köszöntők, közgyűlés, sok hivatalos program, de ez most — ha így szabad fogalmaznom — nem érdekes. Nem ■ fedik azt a közeget- légkört, szorgalmat és tisztességet -, amit ott tapasztaltunk. És persze a vendégszeretetnek azt a fokát sem, amiben részesültünk — bár Günter erre is azt mondta: egyáltalában nincs mit köszönnünk, ez a tartalma a vendégbarátságnak. Ez szivén ütött. Sok mindent csak ellenszolgáltatás reményében adnánk? Vagy túl sokszor mondanánk: nagyon köszönöm? . . . ebédnek és a bensheimi Marl$- platz vörös kőből szépen faragott szökőkútjának is. Vagy Günter Volk elegáns társasági egyenruhájának és a városka utcái hihetetlen tisztaságának. Az auerbachi várkastély a 13. század óta áll tudni. Ez utóbbi hiányosságunk néha már megszégyeni- tő helyzetbe hozta a mohácsi delegációt. . . ír Az auerbachi várkastélyt természetesen nehéz egy kalap alá venni egy Mercedes tűzoltóautóval. Mégsem érzem különösebben lehetetlennek: van közös nevező. Van közös nevezője a hétvégi családi A kulturáltság. A Bergstrasse kilométeres terület, o Rajnától alig keletre, a hegyek - vagy inkább tekintélyes dombok - füzérének lábához simuló lapos vidék. A térképet nézve szinte mindent elborítanak a leépülések, a valóságban azonban tágas, zöld, szabad lélegzetet engedő „hézagok" választják el a falvakat, városkákat Darmstadt és Heidelberg között. Ebben perKórházként működik Bensheim főterén a többszáz éves épület Georg Stolle, Bensheim polgármestere - immár a harmadik ciklus végén, de, mint mondja, ha a néhány hónap múlva esedékes következő választásokon az újabb hat évre is ő kapja a megbízást, nem tehet mást, mint vállalja — azt mondja: a gazdasági életben csak racionalitások vannak. A tőke nem akar jönni Magyarországra, de szívesen jön, ha a feltételek ehhez kedvezőek. De azt is megemlíti: Bensheim és Mohács kapcsolata ad lehetőséget a gazdasági együttműködésre. Ennek - veszem ki a szavaiból - „mindössze" két feltétele van: személyi - azaz a 'hozzáértés — és az, hogy megfelelő minőségű áru kerüljön a piacra. Az eddigi taoasztalat: van bőven mit pótolni hiányosságainkból. Ezt persze nem így mondta Georg Stolle — aki egyébként finom eleganciával, megkülönböztetett figyelemmel tüntette ki a MOFA-tűzoltók delegációját - ám a már sokat emlegetett Günter - Günter Volk, a bensheimi önkéntes tűzoltók parancsnoka - szigorúbb szemmel nézte Európába vezető útunk kátyúit: tanulni, tanulni és nyelveket sze van némi túlzás, de az embernek az az érzése támad, hogy sok helyen nem a tákat hozták vissza a házok közé, hanem a házakat építették a gondozott erdőkbe. A Bergstrasse településeiről jöttek - a meghívott olaszok, angolok, franciák és mohácsok mellett — az önkéntes tűzoltóságok csapatai, hogy Föszöntsék bensheimi társaikat egyesületük fennállásának 100. évfordulóján. Elképesztő volt számomra az ottani önkéntesek társadalmi megbecsültsége! Szinte kézzel fogható volt az irántuk megnyilvánuló szeretet és tisztelet. Oka, alapja természetesen van. Két példát erre. Bármelyik önkéntes tűzoltó legkésőbb négy percen belül a laktanyában van riasztás esetén. Kigyulladt néhány éve a városka központjában egy épület, közvetlenül az egyik legrégebbi - és ezért nagyon féltett! - ház mellett. Az előbbi szinte teljesen elpusztult, az utóbbi jószerével meg sem perzselő- dött - ismert: a házaikhoz a függőleges falakba építve is sűrűn használták a fagerendákat -, pedig a két ház hézag nélkül épült össze. Ez nemcsak kiváló technikai felszereltség - bár Pécsnek lenne olyan műszaki és gépjárműparkja, mint a néhány tízezres lakosú Bensheimnek! — és gyorsaság kérdése. Ez szakma, magas színvonalon művelve. A bensheimiek nyugodtak lehetnek — és azok is -, hogy a Freiwillige Feuerwenr valóban védi őket, vagyonukat. A fesztivál - több napos rendezvénysorozat volt — csúcspontjának szánt felvonulás a város lakóit az utcára csalta. Sorfaluk között, tapsuktól kisérve, barátságos „beszólások" - majdnem mindenki ismeri az önkéntes tűzoltókat - közepette vonultak
