Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-02 / 59. szám

1990. június 2., szombat ui Dunántúli napló 11 Az egykori Pius Gimnázium épülete ma a JPTE Tanárképző Karának ad otthont. Jezsuiták Pécsett Már 1687-ben létezett egy 16 tanulóból álló iskolai osztály 1912-ben magánvagyonból létesült a Pius Gimnázium Lipót király 1699-ben kelt adományleveléből megtudjuk, hogy nem sokkal oz 1526-os mohácsi csata után a jezsuiták megvetették o lábukat a Ba­latontól Mohácsig, Kanizsától Szigetvárig. Paphiány lévén a rendtagok parasztruhába öl­tözködve a legnagyobb nélkü­lözések közepette éjjel-nappal járták a településeket, gyak­ran testi bántalmazásokat és börtönt szenvedve. Sanyarú sorsuk ellenére is, a hívektől összekoldult pénzen majdnem húsz templomot újítottak meg. 1694-ben Széchenyi György esztergomi érsek — előbb pé­csi püspök — ötvenezer forin­tot ajánlott fel arra, hogy a jezsuiták Pécsett gimnáziu­mot létesítsenek. De mór 1687-ben létezett egy 16 ta­nulóból álló iskolai osztály. A diákok száma később 300 fő­re emelkedett. 1773-ban a rendet felosz­latták. 1814-re azonban új életre serkent. Igazi szárny- bontásra akkor került sor, amidőn gróf Zichy Gyula pé­csi püspök visszahívta a Tár­saságot Pécsre, és magánva- gyonából 1912-ben megalapí­totta a Pius Gimnázimot. Ez ideiglenesen a József u. 19. számú épületben talált otthon­ra, majd 1915. december 22- én az alapító jelenlétében megtartották az intézet fel­avató ünnepségét. Az épület homlokzatán ez a felirat volt olvasható: „Pius-alapitványi Jé­zus Társasági Kath. Főgim­názium”. (Az intézet a Pius nevet X. Pius pápa ötvenéves papi jubileumának emlékére vette fel. Szobra a templom­ban található.) A gimnázium új épületében volt elhelyezve: o diszterem, a tiz osztályterem, egy torna­terem, könyvtárterem világos olvasóteremmel, két előadó­terem, szertárak, az igazgatói iroda, az orvosi szoba és a szülői fogadószobák. A gim­náziumhoz csatlakozott a 163 férőhelyes internátus tanuló­termekkel, öt pihenő és szó­rakozóteremmel, beépített für­dőmedencével és négy játszó­térrel. Ez a hatalmas épülettömb 1926-ban kiegészült a kollégi­um délnyugati szárnyának bő­vítésével, majd 1930-ban a Jézus Szíve templom építésé­vel. Az első érettségi vizsgán 1920 júniusában 19 tanuló ka­pott érettségi bizonyítványt, míg az utolsó évben, 1948- ban 57-en érettségiztek. Az 1948. július 23-án alá­irt jegyzőkönyvvel az állam tulajdonába vette a Pius Gimnáziumot és Internátust, majd 1950 nyarán a rend- házat is, miután egy éjjel raj­taütésszerűen elhurcolták a rend tagjait. Ezek az intézke­dések szétszórták, külföldre kényszerítették a rend tagjai­nak egy részét, közel hatva­non járták meg a bünteőin- tézeteket. A rend mindezek ellenére sem szűnt meg, jelenleg a 400-as közösségből mintegy 80 jezsuita működik szétszór­tan az ország területén. Buda­pesten megalakult a volt Je­zsuita Intémények Diákjainak Egyesülete, a JI DE, amelynek célkitűzése többek között, az egykori diákok között a ba­Elöször Pécsett, a József utca 19-es számban működött a jezsuiták gimnáziuma. ráti kapcsolat kialakításán és ápolásán túlmenően a ke­resztény világnézet, a hazasze­retet, a szociális elkötelezett­ség, a vallási türelem és az ökumenizmus szellemében való munkálkodás. A JIDE együttműködik a Volt Jezsuita Diákok Európai Szövetségével, amely nemrég tartotta 16. európai kongresszusát Paler- móban. Ezen részt vett Eszter- qár Pál, pécsi öreqdiák is, q hazai jezsuita diákok képvi­seletében. A JIDE és a Pécsett élő volt jezsuita diákok jogosnak tartják a Pius Gimnázium és Internátus épülettömbjeinek visszaadását, szorgalmazza a nyolcosztályos gimnáziumi ta­nítás mielőbbi megkezdését. A Püspöki Kar katolikus isko­la bizottsága minden bizony­nyal támogatni fogja e prog­ramtervet. T. I. A korszerű oktatásról, tudományról Kilépni a segéd­munkás-államból Beszélgetés ár. Pungor Ernő akadémikussal — Az én területemen, a ké­miai analitika tudományában évente 30-40 ezer publikáció lát napvilágot. A régi tudás fokozatosan leértékelődik, saz egyetemi oktató már nem mondhatja el évről évre azt, amit egy évtizede olvasott, de az sem biztos, hogy a teg­napelőtti információ a leg­helytállóbb egy tudomány te­rületén. Dr. Pungor Ernő akadémi­kus, egyetemi tanár a JPTE Tanárképző Karán „Tudomány és felsőoktatás" címmel meg­tartott előadásának ez a kira­gadott részlete is arra utal, amit az oktatással foglalkozók évek óta hangoztatnak: jó ok­tató nem léhet az, aki nem jó kutató. Beszélgetésünket e fő téma köré tereltük. — A korszerű oktatásnak egyik legfontosabb feltétele a jó tanár. A színvonalas peda­gógust azonban ki is kell ne­velni, s a mai nagylétszámú egyetemi, főiskolai csoportok nem ennek a képzésnek ked­veznek. — Nem ma találtuk ki, hogy a kiscsoportos oktatás a leg­célravezetőbb, ahol a hallga­tó akkor kérdez közbe, ami­kor bármilyen kételye vagy vé­leménye támad. Az oktatókat föl -kell készíteni erre az újfaj­ta oktatásra. Alapvető, hogy a képzés fő hangsúlya az önálló feladatvégzésre, felkészülésre tevődjön át. Be kellene vezet­ni egy olyan ösztöndíj-politi­kát, amely lehetségessé teszi, hogy az oktatók és hallgatók, főleg a tehetségesek, külföldi tanulmányútokra járjanak. Igaz, fölmerül annak a kérdése, ha kint „bedolgozta” magát, ha­zajön-e egyáltalán? Akkor bi­zonyára, ha itthon is megkap­ja munkájához, kutatásához a szükséges feltételeket. Biztos nem hangzik kellemesen, amit most mondok: a magyar felső- oktatásban egy csomó olyan ember is dolgozik, akik nem oda valók. Ha ők más pályára képeznék át magukat, a fize­tésük ott maradna az egyete­meken, s máris lehetne építe­ni belőle több mindent. . — Egy csapásra bizonyára nem lehet az egész lelsőokta- tás tanári karát megváltoztat­ni, hiszen ha nyitott egyete­mekre vágyunk, egyre több ok­tatóra 'is szükség van. Ha ál­lás nélkül maradnak volt egyetemi, felsőoktatási, főisko­lai tanárok, mit kezdhetnek magukkal? — A nagyipar, ha fejlődni akar, nem léhet meg saját ku­tató-fejlesztő csapat nélkül. Véleményem szerint az oktatók egy része elhelyezkedhetne ebben a szektorban, ahol nem alapkutatást kell csinálni, ha­nem jól meghatározott, alkal­mazott kutatást. Nálunk nin­csen információipar, de azt is ki kellene alakítani, s egy új felvevőpiacnak számítana. A harmadik lehetőséget a kü­lönféle vállalkozásokban látom. — Milyennek tartja a mai magyar társadalom műveltségi színvonalát? — Elég, ha statisztikai ada­tokat sorolok. A mi felsőfokú szakemberképzési arányaink csak Albániát előzik meg. A Szovjetunióban kétszer, az NSZK-bon 3,5-ször, az USA- ban 4,5-ször, Japánban 6-szar több felsőfokú hallgatót ké­peznek a felsőoktatásban, mint Magyarországon. De igen elő­kelő helyen állnak velünk szemben a távol-keleti orszá­gok is. Az elmúlt negyvenöt évnek három negatív hatása volt: tönkrement a gazdaság, leromlott az erkölcs, s igen alacsony nivóro süllyedt az or­szág kultúrája, társadalma is. A gazda-sági mélypontról át­gondolt gazdaságpolitikával két-ihárom év alatt el lehet mordulni, de a másik kettő esetében legalább egy ember­öltőre van szükség. Ide tarto­zik az is, hogy a tudás eddigi -meg nem becsüléséből követ­kezően az egyetemi, főiskolai hallgatóság tudása ugyancsak ingadozó. . Koordináta-rendszer­ben ábrázolva ez úgy néz ki, hogy a vizsga előtt merede­ken fölível a tudás szintje, -mig előtte és utána teljesen visszasüllyed. — Említene néhány konkrét módszert ennek megváltozta­tására? — A finnországi vagy a nyugatnémetországi gyakorlat­ra hivatkoznék. A némzetközi szintű kutatásokat, oktatást folytató helyekre csak olyan pályázat útján kerülhetnek be új emberek, akikről három más országbeli szakember nyilvánít véleményt. Ez is egy stimuláló erő lehetne a diá­koknak atfhoz, hogy ne a léc alatti átkúszásra törekedjenek, hanem a tudás megszerzésére. A másik: a hallgatóknál az állandó stresszhatást ki kelle­ne kapcsolni. Feleslegesek a zárthelyik, az évközbeni izgal­mak. Kapják meg a követel­ményrendszert, s arra készül­jenek fel alaposan. Aki a ke­mény vizsgákon nem állja meg a helyét, kerüljön ki az egye­temről. Hasonló elibirálós vo­natkozik a tankönyvekre is. Először is: nem jegyzetekre, jó tankönyvekre van szükség. A jegyzethasználatot az ötvenes években olyanok találták ki a minisztériumban, akik nem, vagy alig tudták elvégezni ta­nulmányaikat. Az ötvenes évek előtt a tankönyveket meg­jelenés előtt mogasszintű bírá­lat nak vetették alá.- Az egyetemek, főiskolák tekintélyének yisszaállitása ho­gyan képzelhető el a leg­eredményesebben?- Jó oktatók, kutatók, ma­gasszintű tudásnyújtás - és megkövetelés. Emellett — és éhhez kapcsolódóan - legyen az egyetemeknek szabad pia­cuk. Vagyis a különböző in­tézményekben végzettek szak­mai tudásának alapján o vál­lalatok, cégek rangsorolják, hol, milyen területen képezik a legkiválóbb szakembereket. — Ez szintén hosszú időt igénybevevő célkitűzés. Köze­lebbinek tűnik az az elképze­lés, külföldön élő magyar, többnyire már nyugalomba vo­nult szakembereket hívjanak haza, hogy segítsenek fölzár­kózni az oktatás, a tudomány élvonalához. — A tervet most dolgozzuk ki többen. Látok benne fantá­ziát, de vigyázni kell, hogy ne a gyenge szakemberek ára­moljanak vissza, hanem való­ban a kiválók. Természetesen ennek is anyagi, infrastruktu­rális föltétele van. S csak er­re hagyatkozni nem lehet.- ön az előadásában úgy fogalmazott, mint aki meg van győződve arról, hogy az elkö­vetkezőkben minden tanügyi kérdés 'a lehető legmegfele­lőbben rendeződik. Milyen ga­ranciákat lát ehhez? — Most túlkérdez engem. Po­litikai rendszerben a lépések sorrendiségét és fontosságát a politikusok szabják meg. Én mindenütt elmondom a véle­ményemet. Lehessen rajta gon­dolkodni, fontolóra venni azért, hogy minél gyorsabban kilép­hessünk az eddigi segédmun­kás-államból. Barlahidai Andrea Fiatalon állás nélkül Ifjúsági munkahelyteremtő iroda létesül Magyarországon is Hazánkban a gazdasági szerkezetátalakítás előrehalad­tával párhuzamoson egyre in­kább megszűnő teljes foglal­koztatás mára már nem csak előrevetíti, de konrét formá­ban teszi tapasztalhatóvá a munkanélküliséget. Bár a megélhetést biztosító munka hiányától a jó szakemberek­nek még nem kell tartaniuk, az igényekkel összehangolat­lan képzés egyes régiókban a korábban gondtalan elhe­lyezkedést feltételező szak­mákban is munkaerő túlkíná­latot eredményez. Különösen nehéz helyzetben vannak azok a speciáis képzést kapott fia­talok, akiknek diplomája más területen nem hasznosítható. Őket és más, elhelyezkedni nem tudó tizen-huszonéveseket ínár azelőtt fenyegeti a mun­kanélküliség réme, mielőtt még első keresetüket hazavin­nék. ■ E tények ismeretében nem véletlenszerű tehát a lépés, amire a Magyarországi Ifjú­sági Szervezetek Országos Ta- ‘nácsa idén év elején szánta el magát. A MISZOT csatla­kozva a HOPE (Hundreds of Original Projects for Employ­ment - szabad fordításban: ötletek százai a foglalkozta­tás serkentésére) elnevezésű nemzetközi mozgalomhoz, If­júsági Munkahelyteremtő Iro­da létesítését tervezi Magyar- országon. Az iroda tevékenysége el­sősorban a fiatalok munka­helyteremtéssel kapcsolatos saját kezdeményezéseire, va­lamint egyéb munkalehetősé­get biztosító termeltetési igé­nyek felkutatására és közve­títésére, a vállalkozókkal való kapcsolat kiépítésére irányul majd. E tevékenységében nagy segítségére lehet a HOPE nemzetközi kapcsolat- rendszere és adatbázisa, amelynek felhasználásával az IMI a hazai lehetőségek fel­kutatásán túl a vállalkozó fia­talokat lehetséges külföldi üz­leti partnerekkel hozza össze, szponzorokat szerez, mened­zseli a vállalkozás beindítását, információkat nyújt a befek­tetők számára. A mielőbbi el­helyezkedés érdekében az iroda fiatalok folyamatos képzését és átképzését is tervbe vette, de ugyancsak nagy hangsúlyt fektet arra, hogy elősegítse az önálló vál­lalkozások kialakításához szük­séges készségek és képessé­gek megszerzését. Ennek ke­retében az azonos érdekeltsé­gű vállalkozó fiatalok köré­ben népszerűsíteni , és beve­zetni is szeretnék a nyugati tapasztalatokra épülő hitel­szövetkezeti konstrukciót. A fiatal diplomások körében ki­alakuló és egyre növekvő munkanélküliség enyhítése ér­dekében pedig az iroda szer­vezni és bonyolítani szeretné ezen szakemberek önkéntes munkavállalását a harmadik világban. Az alakulóban lévő Ifjúsági Munkahelyteremtő Iroda első lépéseként a HOPE mozgal­mához csatlakozva a magyar fiatalok számára is meghirdeti a Nemzetközi Ifjúsági Foglal­koztatási Tervek Versenyét. Pályázatot 15-27 év közötti fiatalok egyénileg vagy cso­portosan nyújthatnak be. Ki­zárólag a fiatalok foglalkoz­tatására vonatkozó ötleteket, konkrét terveket tartalmazó munkákat várnak, amelyek el­készítéséhez kormányzati, vál­lalati és magán szakértők se­gítsége is igénybe vehető. A pályázatok beküldési határide­je június 30., az érdeklődők részletes felvilágosítást a 133-9914-es telefonon kap­hatnak. Levélcím: ÉFISZ—I Ml 1087 Budapest, Könyves Kál­mán krt. 76. A beérkezett pá­lyázatokat október 3—7. kö­zött Grazban értékelik, a 10 legjobb terv külön-külön 1000 USA dollár pénzdíjban része-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents