Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-19 / 76. szám

1990. június 19., kedd ai Dunántúli napló 3 Magyar-osztrák kormányfői találkozó Sopronban Ki megy as nikotmänybirösägra? Önkormányzatokról egyelőre ezé sincs... Egy nyilvánosságra nem hozott törvényjavaslat hátteréről A kezdeti, széles körű szakmai egyeztetések, demokratikus viták, a nyilvánosság előtt is megméretett el­képzelések boncolgatása után — úgy ez év márciusa óta — meglehetős ti­tokban folytatódtak az önkormányzati törvény előkészítésének munkálatai. Alábbi írásunk egy ma még titkosnak tekinthető dokumentum (Törvényjavas­lat a helyi önkormányzatokról — 1990. június), egy Értelmiségi Klub-beli fó­rum és a legnagyobb ellenzéki párt, egyik pécsi ügyvivőjével folytatott be­szélgetés alapján készült. Elöljáró­ban: a fent említett dokumentumot a múlt csütörtöki kormányülés tárgyalta —, de hogy milyen eredménnyel, arról a híradások nem tettek említést. Nem is tehettek, mert az illetékesek a sajtó képviselőinek e kérdéskörről nem szól­tak egy szót sem. A törvényjavaslatot ma terjeszti a Parlament elé a kor­mány. Szempontok és stratégia Jelöltek és önjelöltek, kalandorok és a tisztségre érde­mesek - vajon kik közül kerülnek ki a baranyai falvak és városok leendő polgármesterei? A személyes tulajdonsá­gokon és a hozzáértésen kivül valószínűleg az sem lesz a választók szemében elhanyagolható tényező, hogy a je­löltet mely politikai szervezetek támogatják? Molnár Ta­másnak, a pécsi SZDSZ egyik ügyvivőjének feltettük a kérdést: mint a parlamenti választások legerősebb bara­nyai pártja, az SZDSZ milyen szempontok alapján támo gat polgármester-jelöltként e posztért ringbe szálló sze­mélyeket olyan falvakban (esetleg városokban), ahol az SZDSZ-nek saját jelöltje nincs?- Elsősorban arra törekszünk, hogy mindenütt legyenek saját jelöltjeink. Ennek érdekében mostanában komoly munka folyik. Amennyiben mégis lesz olyan hely, ahol nem tudunk, vagy az ellenfelek ismeretében nem érdemes sa­ját jelöltet indítani, akkor természetesen mások támoga­tása is szóba jön. Ez esetben az illetőnek szakmai szem­pontoknak is meg kell felelnie, de legalább ilyen fontos, hogy feddhetetlen, s hogy hasonlóan az SZDSZ filozófiá­jához liberális és szabadelvű legyen. Nevekről egyelőre nem szeretnék beszélni, de az természetes, hogy butaság lenne részünkről, ha a polgármester-jelöltek kapcsán csak a párt baranyai tagjaiban gondolkodnánk. Hogy milyen eredménnyel lennénk elégedettek? Otven százalék felet­tivel... S egyértelmű az is, hogy ott, ahol például az MDF-es jelölttel szemben nem tudunk SZDSZ-est állítani - remélem ritka lesz az ilyen település -, ott bizonyos fel­tételek érvényesülése után a független jelölt mellett ál­lunk majd ki. Gondolom, nem kell magyarázni, miért... (Folytatás ai f. oldalról) Vranitzky kancellárnak, amiért Ausztrio elősegítette az EFTA- val - az Európai Szabadke­reskedelmi Társulással - való szerződéskötésünket. Mindkét kormányfő hangsúlyozta, kö­zös cél közeledni az Európai Közösséghez, majd a teljes jogú tagság. Közös meggyő­ződésük, hogy ez csak 1992 után, az egységes belső piac megteremtését követően lehet­séges. Magyarország azt sze­retné, ha a teljes jogú tag­ságot Ausztriával egyidejűleg, vagy röviddel utána kapnánk meg, az 1990-es évek második felében. Vranitzky ezzel kapcsolat­ban hangsúlyozta, hogy most nem lenne érdemes külső nyo­mást gyakorolni a felvétel ér­dekében a Közös Piacra, mert láthatólag el vannak foglalva az egységes belső piac meg­teremtéséhez szükséges integ­rációs terveikkel, elsősorban a valutaunió megteremtésének gondjaival. Javasolta, hogy a következő években fokozato­san építsük ki kapcsolataink szerves láncolatát, amely a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági együttműködéstől több lépcsőn át a regionális együttműködésig vezet. Arról beszélt; hogy a jól működő osztrák—magyar kapcsolatokra fokozatosan építsük rá a két- háramoldalú, illetve az 5 or­szágra alapozó regionális (Folytatás az 1. oldalról) menyeit, a régió régebbi tör­ténelmi hagyományait ele­mezve különösképpen az al­kotmányozást befolyásoló po­litikai tényezőkkel foglalkoz­nak majd, de az előadások, konzultációk során szó lesz az emberi jogok kérdésköré­ről és a térségben lezajló jogpolitikai, gazdasági válto­zásokról is. Foglalkoznak azokkal a törvényszerűségek­kel, melyek a hazánkban, és a környező országokban eze­ket a történelmileg egyedül­álló folyamatokat kísérik. A konferencia egyik elnöke, dr. Kulcsár Kálmán professzor — volt igazságügyminiszter - el­mondta :- A mostani tanácskozás egy néhány éve indult soro­zat újabb állomása. AzACLS tartott már konferenciát La- tin-Amerikában, Afrikában, Ázsiában, tavaly ősszel pedig Nyugat-Berljinben. Az alkot­mányosság problémáját pró­bálják összehasonlító elem­zés segítségével megvizsgálni, az eredményeket pedig tanul­mánykötetek formájában köz­zé is teszik. Jeszenszky Géza külügymi­niszter meghívására, hétfőn kétnapos murtkalátogatásra Magyarországra érkezett Ali Bozer török külügyminiszter. Röviddel megérkezése után megkezdte hivatalos tárgyalá­sait: Kádár Bélával, a Nem­zetközi Gazdasági Kapcsola­tok miniszterével áttekintették a kétoldalú kapcsolatok fej­lesztésének lehetőségeit. Kü­lön kiemelték a magyar erő­művi berendezések és autóbu­szok előnyös szállítási lehető­ségeit Törökországba. A török együttműködés speciális vi­szonylatait. A zárt körű tárgyalások be­fejezését követően a két kor­mányfő nemzetközi sajtókonfe­rencián tájékoztatta a sajtó jelenlévő képviselőit. Antall József fontosnak ítélte, és eredményesnek minősitette a találkozót, mint mondotta: a két ország - egymáshoz fűződő viszonyának minden lényeges kérdéséről eszmét tudtak cse­rélni. A magyar kormányfő a to­vábbiakban hangoztatta: egyetértettek abban, hogy mind Ausztria, mind Magyar- ország közös piaci felvételéről csak 1992 után, az egységes belső piac megteremtését kö­vetően kezdődhetnek tárgya­lások. A magyar fél ezt a lé­pést az évtized közepe előtt elképzelhetetlennek tartja. Ami a kétoldalú kapcsolatokat il­leti: megállapodtak abban - mondotta Antall József -, hogy szűk körű, magas szintű bizottságot küldenek ki az osztrák—magyar kapcsolatok gyors átvizsgálására és a teendők összegzésére. A bős-nagymarosi beruhá­zással összefüggésben Vra­nitzky kancellár elmondta, hogy az osztrák cégek hórom- milliárd schillingben határoz­zák meg kártérítési igényüket. Az összeg nem képezi vita tárgyát - mutatott rá az oszt­rák kancellár —, az egyezteté­seket a kiegyenlítés módjáról folytatják.- Mi a véleménye a téma hazai kutatásáról? Nem va­gyunk mi egy kissé elmarad­va? — Elmaradva nem. Inkább összerendezetlen a magyaror­szági kutatási folyamat. Bár az alkotmányosság kérdéskö­rét nyugaton régebben kezd­ték vizsgálni, mint nálunk, a tudományos előkészítéssel mi sem vagyunk hátrább. Az vi­szont tény, hogy a napi poli­tika még mindig erősen ural­ja a munkát, pedig világosan kell látnunk, hogy az alkot­mányozási folyamatnak, s ma­gának az alkotmánynak a lé­nyege nem ezeknek az ér­dekeknek az alátámasztására szolgál, a mindenkori politikát nem kiszolgálni kell, hanem kereteket szabni a számára. A szakmai tanácskozásra ér­kezett mintegy harminc tudós, köztük Stanley Katz, azACLS elnöke reméli, hogy a mosta­ni, mintegy egyhetes eszme­csere arra is lehetőséget te­remt, hogy a kutatók eredmé­nyeit az adott országok kor­mányai is felhasználhassák, s hogy a tudomány hasson ez­úttal a politikára is, már amennyire hatni tud . . . miniszter bejelentette, hogy kormánya a közelmúltban 100 millió dolláros hitelkeretet ha­gyott jóvá Magyarország ré­szére. Az ezzel kapcsolatos hivatalos értesítést rövid időn belül megküldik. Törökország, amellett, hogy részt vesz a magyar ipar át­alakítását és fejlesztését elő­segítő Phare-programban, to­vábbi 250 ezer USA-dollár vissza nem térítendő segélyt is nyújt a kisipar támogatá­sára. Az önkormányzati törvény- javaslatot tehát múlt csü­törtökön tárgyalta a kormány, de hogy ezt a törvényjavasla­tot egyáltalán tárgyalni fog­ja-e a parlament, azzal kap­csolatban erős kétségeink vannak. Persze, hogy nekünk kétségeink támadtak, még nem jelent semmit — dehogy az Országgyűlés önkormány­zati Bizottságának elnöke, Wekler Ferenc minősíthetet­lennek nevezte a dokumentu­mot, már jelzi a közelgő bot­rányt. A mecseknádasdi kép­viselő a következőket mondja a törvényjavaslatról: — Őszintén szólva, a leg­újabb, júniusi változatnak nem sok köze van az önkormány­zatokhoz ... Jó egy évvel ez­előtt kezdtem dolgozni abban a törvényelőkészítő bizottság­ban, mely azzal foglalkozott, hogy Magyarországon az ön- kormányzatoknak milyeneknek kellene lenniük. A legtöbb kérdésben egyetértésre is ju­tottunk. Az alapvető problémákra pedig a következő válaszok születtek: 1. Az önkormány­zati jogok helyi szinten gya­korlatilag korlátlan jogokat kell, hogy jelentsenek, melye­ket egyedül a parlament kor­látozhat, törvények formájá­ban. 2. Az önkormányzatok egyenlőek, nem lehet különb­séget tenni a kistelepülési és nagyvárosi önkormányzatok kö­zött. 3. Az önkormányzatoknak nem szabad kötelező felada­tokat előírni, illetve, ha mé­gis. akkor azt az államnak finanszíroznia kell. 4. Az ön- kormányzat vezetőjét (a pol­gármestert) a lakosságnak közvetlenül kell megválaszta­nia. A kormány által tárgyalt javaslatból azonban — an­nak ellenére, hogy a szakér­tőkből álló bizottság a fenti kitételeket alapvetőnek tartja - mindez hiányzik. Ezek alap­ján tán Wekler Ferenc meg­fogalmazása is érthető:- Ha ezt a törvényjavasla­tot önkormányzati törvénynek hívják és önkormányzati tör­vényként fogadja el a parla­ment, akkor bárki — egészen nyugodtan — beperelheti az Országgyűlést az Alkotmány- bíróságnál. önkormányzatról ugyanis ebben a törvényben szó sincs. .. Mint a parlamenti bizottság elnökének szavaiból kiderült, a szakértői törvényjavaslat ilyetén átalakulása egyetlen rövid hónap alatt játszódott le. Ez alatt az egyetlen hó­nap alatt a törvényjavaslat­ból valamennyi olyan elem ki­került, mely a törvény önkor­mányzati jellegét biztosíthatta ■volna. — A júniusi változatban már nemcsak a parlament hatá­rozhat meg feladatokat az „önkormányzatok" számára, de minisztertanácsi határozatok­kal is lehet kötelező jellegű leiadatokat adni. Megmaradt az a lehetőség, hogy kötele­ző jellegű feladatokat is elő lehet Írni, de az a garancia már hiányzik, hogy a pénzt ehhez az államnak kell biz­tosítania . . . Egyenlő önkor­mányzatokról szó sincs, he­lyette vannak vármegyei jogú városok - s tessék megka­paszkodni: annak ellenére, hogy - bár ebben a szakér­tők között sem alakult ki tel­jes egyetértés - vármegyék is lesznek, örökös löispánnal az élükön. A kormányon lévők szem­pontjából természetesen ért­hető, ha arra törekednek, hogy minél több léhetőségük legyen a helyi önkormányza­tok életének felügyeletére, hi­szen egy szuverén önkor­mányzati rendszer létrejötte komoly ellenállást is jelent­hetne bizonyos kérdések kap­csán. S ez, ugye nem éppen egyszerűsítené a hatalmon lé­vők dolgát. Ezzel szemben, a kormánypárt által elfogadás­ra ajánlandó törvény az ön- kormányzatok, s azok „ele­mei", tehát az állampolgárok érdekeivel ellentétes. Kérdez­hetnénk persze, hol itt a vá­lasztások során oly sokat hangoztatott demokrácia, de hát tudomásul kell venni vég­re: minden párt saját érde­kei szerint cselekszik, s most az MDF-nek adatott meg a lehetőség arra, hogy érdekeit érvényesíteni tudja. Más kér­dés persze, hogy ki mit mond és az is, hogy ki mit csinál — miután a hatalmat megsze­rezte. Tán ezért is sietteti olyany- nyira a helyhatósági válasz­tások megtartását az MDF. Nem biztos, hogy egyet kell érteni azokkal, akik máris az Antall-kormány közeli Buká­sát prognosztizálják, azt vi­szont érdemes figyelembe venni, hogy a kormány mö­gött közel sem állnak akko­ra tömegeik, hogy az akár csak kisebb hibákat is meg­engedhetne magának. Márpe­dig az apró hibák még ak­kor is elkerülhetetlenek, ha az MDF a lakosságnak kénysze­rűen, de elkerülhetetlenül be­adandó keserű pirulákat még elő sem vette, mondván, elő­ször az oly sokszor a rend­szerváltás utolsó lépcsőiéként beharangozott helyhatósági választásokon kell helytállnia jelöltjeinek. Ehhez pedig a választók szimpátiája elen­gedhetetlen (lenne). A kormány tehát siet, s en­nek nemcsak oka van, de (előre látható) következmé­nyei is lesznek. A szakembe­rek szerint ugyanis, ómig nincs államháztartási — a köztisztségviselők jogállásáról szóló - vagy privatizációs — és földtörvénye Magyaror­szágnak, addig bármely le­endő polgármester hiába is ígér bármit választási kam­pánya során — mindaz, amit mond, lehet, hogy e törvé­nyek kialakítása után nem lesz teljesíthető. S ugyan ki merne ilyen helyzetben blöf­fölni? S aki mer, akár sze­rencselovagnak is minősíthe­tő? . . . A blöffről szólva pedig el kell mondani, a szóban for­gó törvényjavaslat módot ad másfajta svindlire is. Például: bárkiből, bármiféle megméret­tetés nélkül lehet akár pol­gármester is. No, ez esetben nem az a baj, hogy bárki­ből, sokkal inkább, hogy megmérettetés nélkül. A meg­választott képviselőtestület (a tanács) ugyanis akár az ut­cáról is behívhat valakit pol­gármesternek, hiszen a terve­zet szerinti „főfő" nem kell, hogy a képviselőtestület tag­ja legyen. Magyarország te­hát — ebből a szempontból legalábbis — a korlátlan le­hetőségek hazája lesz... A dolog hátulütője: a képviselő- testület nyugodtan megvá­laszthat polgármesternek olyan polgárt is. akit a lo- kosság többsége nem szeret­ne abban a székben látni. Hangsúlyozni szeretnénk, az eleddig igen nagy „titokban" tartott törvényjavaslat visszás­ságaira nem azért nem csa­pott le az ellenzék, mert bár­miféle, színfalak mögötti meg­állapodás tiltaná ettől. Egész egyszerűen azért, mert még nem volt lehetősége megis­merni azt. Viszont, amint ki­derül, mit szeretne keresztül­vinni a kormány - ha előbb nem, hát akkor, amikor a parlament elé kerül a terve­zet — komoly csaták várha­tók. Hogy Antallék meg tud­ják-e valósítani a helyható­sági választásokkal kapcsola­tos elképzeléseiket, elsősor­ban attól függ, hogy az ön- kormányzati törvény a 2/3-os többséggel elfogadható tör­vények közé kerül-e. Ha nem, a kormánykoalícióban részt ve­vő pártok képviselőinek szám­aránya elég lesz annak elfo­gadásához. Ha igen (nagy valószínűséggel) új törvény- tervezetet kell Antall Józse- féknek az asztalra tenniük. Az önkormányzatoknak ér­dekeiket tekintve — legalább­is a szakértők szerint — utób­bi változat jelenthet csak el­fogadható megoldást. De hosszú távon az MDF-nek, a Kisgazdáknak és a KDNP- nek is. Mert ne feledjük: ha előbb nem, hát négy év múl­va újra parlamenti választá­sok lesznek Magyarországon. Peruba Zsolt A vármegye önállóságáról Alábbiakban az önkormányzatokról szóló, a kormány ál­tal a parlament elé terjesztendő törvényjavaslatból idé­zünk: C/65. § (2): „A vármegye területén lévő települési ön- kormányzatok megyegyülésen gyűlhetnek össze. A megye­gyűlés megjeleníti, egyezteti és képviseli a területen mű­ködő települési önkormányzatok érdekeit." C/66. §: „A vármegyében állami hivatal működik, amely jogszabályokban és á kormány más döntései által meg­határozott államigazgatási feladatokat látja el. A hivatal élén a kormány által az országgyűlési választási ciklusra kinevezett - a törvényben meghatározott képesítéssel ren­delkező - főispán áll. A főispáni hivatal költségvetését a kormány biztositja. (A törvény megjegyzése: A C változat elveti bármilyen döntési jogú megyei testület létét. A tanácskozó, konzul­tatív funkciót gyakorló megyegyülés'töl elkülönítve műkö­dik a megyei államigazgatási hivatal, élén a főispánnal, a köztársasági megbízottal.) Tudományos konferencia a kelet-európai változásokról Hodnik I. Budapesten a török külügyminiszter

Next

/
Thumbnails
Contents