Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-14 / 71. szám

6 aj Dunántúli napló 1990. június 14., csütörtök ei« ia napot Rövid életű yolt Mohá­cson a sétálóutca. Mind­össze 14 nap állt a la­kosság rendelkezésére, hogy szokja az új forgal­mi rendet és a tanács által sajátosan berende­zett sétálóutca-szakaszt élvezze. Tudom, a vélemé­nyek megoszlanak a sé­tálóutca kialakításával kapcsolatosan, annak szükségszerűségéről, azonban csak a forgalmi rend megváltoztatásával senki nem láthatta és érez­hette annak minimális előnyét sem. Megértem azokat, akik felháborod­tak utcájukban a forga­lomnövekedés miatt, de úgy vélem, ha a megter­vezett padokat és virág­edényeket kihelyezik, ta­lán az ő véleményük sem lett volna ilyen kategori­kus az eredeti állapot visszaállítására. Nevetség tárgyává vált a sétálóutca, holott a szándék egészen más volt. Az, hogy a város központjában kialakítsa­nak egy olyan szakaszt, amely kulturális- rendezvé­nyek színhelye lehetne és a kereskedelmet is fellen­díthetné. Erre készült a tanács már évek óta, hi­szen a tényleges lehető­ség és a megvalósítás között két év telt el. Első ütemben kizárták a tehergépjárműveket a főutcáról. Ez már egy éve így van, senki nem jelez­te, hogy rossz megoldás. A II. ütem lett volna, il­letve volt a Széchenyi tér és Korona Szálló közötti szakasz lezárása, mobil berendezések kihelyezése, ami elmaradt. A követke­ző ütemekben az útbur­kolat és a világítás terv szerinti korszerűsítése, pénzügyi lehetőségek függvényében. Mindezeket részletesen ismertették különböző fó­rumokon, sajtóban. Ellene soha senki nem szólt. Ezen előkészítő folya­matok alapján döntött úgy a tanács, hogy való­suljon meg a terv. Há­rom hónapos próbaidőt állapított meg. A három hónapból mindössze két hét telt el, és a tanács vezetői megszüntették a sétálóutcát és az erede­ti forgalmi rendet állítot­ták ihelyre. Tudom, sok levél van a tanácson,' melyben ellen­zik a sétálóutcát. Oe le­bet, bogy vannak olyan állampolgárok is, akik mellette vannak. Lehet, bogy többen, mint, akik ellenzik! Somogyi László, Mohács, Liget u. 42. Kinek keli egy rivális a cégen belül 7 Fejvadászat stb. N Hogy a Hill International Személyzeti Tanácsadó irodáinak valóban az e a feladatuk, hogy megmutassák, mennyire nem európai még (?) ez az ország - talán az írás végén kiderül. Mindenesetre a pécsi iroda marketing menedzserével, Rosta Emilióval folytatott beszélgetés után tanulságként akár ez is levonható. Persze, más is. Hozzáállás kérdése csupán. No, Hillék bizonyára nem kifejezetten e célból jöttek létre Bécsben úgy húsz évvel ezelőtt, s valószínűleg tavaly ősszel, amikor megalakították budapesti leányvállalatukat, akkor sem gondoltak ilyesmi­re. A kalapban ez is benne volt, de a fővárosi sikereket látva ügyvezető igazgatójuk, a Pécsről elszármazott dr. Tel­kes joggal vélhette úgy, hogy a pesti iroda mellett egy ba­ranyainak is létjogosultsága lehet, s február 22-én (mint arról a DN-ben már olvashat­tak) egy Munkácsy utcai vil­lában Rácz Lajos pszicholó­gus irányításával hivatalosan is elkezdődött a munka. — Indulásunk óta az egyéb szolgáltatások mellett a na­gyobb horderejű üzleteket te­kintve a vezetőkiválasztásból ötöt már befejeztünk, s nyolc- tiz céggel előrehaladott tár­gyalásban vagyunk. Ha a ta­rifáinkról mondott véleményét tekintem, ez mindenképpen biztató — mondja Rosta Emi­lie. T»hát a tarifa. A Hill tiázalékra dolgozik. Mikor megemlítem, hogy kiválasztott vezető éves bruttó fize­tésének harmadát honoráriumként elkérni a mai időkben nem a leg­jobb ajánlólevél, a menedzser elő­ször tiltakozik: — A 150 ezer forint csak relatíve nagy szám. Egy rossz vezető — talán ebben egyet­értünk - milliókat tud elher­dálni, mig egy jó, ugyaneny- nyit, vagy többet is hozhat egy vállalat konyhájára. Aki hozzánk fordul, egy számító- gépes rendszer áráért ütőké­pes, a fogadó céghez is jól a:kalmazkodó vezetőt kaphat. Igaz, Magyarországon még nem mindenhol ismerték fel, hogy a legjobb befektetés az emberi tőke, de előbb-utóbb ennek is el kell hogy jöjjön az ideje. — Én viszont attól tartok, hogy (egyelőre) az Önök munkójánav nem nagyon tehet piaca. Főként itt, vidéken, ahol a vállalatok túl­nyomó része tulajdonos nélküli, omi persze úgy is megfogalmaz­ható, hogy állami tulajdonban van. S vagyok annyira pesszimista, hogy azt mondjam, még jó ideig álla­mi tulajdonban is marad. — Ennek ellenére is azt kell mondanom, a pesti tapaszta­latok alapján bizakodásra van okunk, hiszen a külföldi ve­gyesvállalatok jó része eleve kiköti, hogy a magyar part­ner vezetője a Hilléhez ha­sonló kiválasztás „győztese” legyen. Való igaz azonban, hogy a hazai.cégek közül ed­dig elsősoiban a jól menő vállalatok voltak az ügyfele­ink, s közülük is főként a nem állami szektorban tevé­kenykedők. — Pedig hát csúcsvezetőkre, ha az ország érdekeit nézzük, légin* kább ezen a téren lenne szükség. Továbbfűzve a gondolatot: miért bíznak Önök abban, hogy egy je­lenlegi igazgató például a Hill se­gítségével keresi majd helyettesét? Hiszen ezzel olyan kimagasló ké­pességű ember kerül a vállalatá­hoz — Önök legalább is ezt ígé­rik —, aki esetleg az ö alternatí­vája is lehet. Félek tőle, hogy ma, amikor igazán kevesek érezhe­tik biztonságban a helyüket, so­kan gondolkodnak igy. S most még mindig az állami cégekről beszélek, szóval . . . — Nem azt ígérjük, hogy mindenhová csúcsvezetőt kere­sünk. Csúcsvezetőt csak csúcs­helyre szabad vinni. Legfon­tosabb koncepciónk éppen az összeférhetőség . . . Egyébként amit említett, a jelenlegi hely­zetből adódik. A választások előtt és alatt .például megbé­nult az üzleti élet, a vezetők jó része pedig még most is 'kivár. Ezzel szemben azt is el kell mondanom, hogy igen sok vállalat érdeklődik iro­dánknál, de mikor megismerik feltételeinket, azt mondják, ennyi pénzük nincs, inkább maguk próbálják megoldani a vezető-utánpótlást. Pedig, ha a jövőt nézzük, akár állami, akár magánvállalatról van szó, minden cégnek az az ér­deke, hogy a legütőképesebb emberek kerüljenek hozzá. Ez pedig sógor-koma jellegű kapcsolatokkal nemigen megy. — Vállalati tanácsolt nem ér­deklődtek még a Hill-nél? — Több vállalati tanács képviselője is megkeresett bennünket, hogy rövidesen ke­ressünk számukra új igazga­tót. — Az Önök igazgatója, dr. Tel­kes azt írja nemrég megjelent könyvében, lassan beletörődik, hogy üzleti körökben csak fejvadásznak hívják, holott Önök senkit nem csábítanak át más cégekhez, aho­gyan ezt Nyugaton az ,,igazi'" fej­vadászok teszik. Ezért hát én in­kább a bérkilövést említeném ter­minus technicusként, s meg is ma­gyarázom, miért. A Hill ajánlatai között például az is szerepel, hogy ,, személyzeti átvilágítás" címén pszichológiai tesztekkel képet ad a vezetőknek magukról s munkatár­saik képességéről is. Nos, úgy vé­lem, a magyar ember nem az a fajta, aki az ilyesmit jó néven ve­szi .. . Bizonyára nem kevesen vannak, akik nem szeretnék, hogy fény derüljön igazi képességeikre, hiszen igy hosszú évek alatt fel­épített szakmai egzisztenciájuk kér- döjelezhetö meg akár. Azt hiszem, az ö szempontjukból Önöket in­kább kell bérkilövőknek, mint fej­vadászoknak nevezni . . . — Valóban szerepel a sze­mélyzeti átvilágítás is szolgál­tatásaink között. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a tesztelés konstruktív, építő szándékú beállítódással törté­nik, s ha a cégnél átszerve­zésre van szükség, mindenki jobban jár, ha olyan hslyre kerül, ahol képességeit a leg­jobban kamatoztathatja. La­kossági szolgáltatásunk, a karriertanácsadás pedig azt is lehetővé teszi, bogy bárki megismerhesse saját képessé­geit . . . — ... ne horogudjon, kell ne­kem, hogy ötezer forintért elvegyék az önbizalmamot? — Ha van, mire magabiz­tosnak lennie, megmondjuk, de ha nincs, segítünk, hogy legyen... Jellemző példa: egyik pályázónk, aki némi szorongással jött el a teszte­lésre, s végül nem is nyerte el a szóban forgó állást, a pszichológiai eredménye elol­vasása után — amiben termé­szetesen gyenge pontjaira is rávilágítottunk — rögtön az­után érdeklődött, hogyan vet­hetné be egy ilyen vizsgálat­ba a gyerekeit, mivel azok éppen pályaválasztás előtt állnak. A karriertanácsadás­nál erre is van mód. Egyéb­ként az elvégzett vizsgálatok után, ha a megrendelő azt kéri, felvesszük adatbankunk­ba, s ha olyan ajánlatot ka­punk, melyre ő is megfelel, értesítjük, hogy ha van ked­ve, pályázzon, jó eséllyel te­szi. — Megfordítva a dolgot: a Hill pécsi irodájában dolgozóknak le­het önbizalmuk a cég jövőjét il­letően? — Ha a sokat hangoztatott 'elvet komolyan veszi ez äz ország és tényleg Európa fe­lé indul - kell hogy legyen. (Tisztelt Olvasó! ön most bizonyára néhány dologbon kétel­kedik. Jól teszi. Ha másért nem, hát azért, mert közös érde­künk, hogy az ország kikerüljön jelenlegi helyzetéből, s ehhez nem elég politizálni, dolgozni kell. Jól és eredményesen dol­gozni pedig csak megfelelő struktúrában és megfelelő veze­tőkkel lehet. Illetve ez nem igaz — lehet máshogy is, mint ahogy azt nap mint nap tapasztalhatja ön is. Lehet, csakhót nem érdemes. S főként nem lenne szabad.) Pauska Zsolt Adjisten, Komló! MM övelségbe jöttünk Komlóra. Nem idegenek közé a vakv tágba, hanem Belényes testvérvárosába. Ez év április 18-án a belényesi városházán mondotta el loan Darabon román polgármester a magyar Komlóra: „Testvérré togadom." Máig azonban csupán léltestvérek voltunk. A Iraternitás ok­mányán rajta volt a mi pecsétünk, és annak birtokában vártuk, hogy rákerüljön Komló Város tanácsának pecsétje is. Hogy a Keleti-Mecsek elmondhassa a Nyugati Érchegységnek, Komló kijelenthesse Belényesnek: testvérré fogadom. A mesék, mondák világában mindig -a kisebbik testvér a hős, a nagyobb testvért is c vágja ki rendszerint a bajból. Testvérré válásunk történetében fordítva adódott. Komló segített kisebbik becsének, a Ceausescu-rendszer által végsőkig kiszipolyozott, 12 000 lakosú Belényesnek. A lorradalom előtt gyógyszer- és élelmiszersegélyekkel, utána pedig mindennel, amit összeadhat­tak. Úgy kellett nekünk minden, amit elküldték, mint a gyors és életmentő vérátömlesztés. Amit kaptunk, azt magyar és ro­mán ráutaltak közt kivételezés nélkül osztottuk szét. Köszönet mindenért. A kezdeményező Hompóth Zoltánnak, és szervezetének, az MDF-nek. De légióképp Komló derék polgá­rainak. Olvastam, hogy az 1964. évi zobákbányai sújtólégrobbanáskor az életben maradt sebesültek számára 103-an mintegy 30,3 li­ter embervért adtak össze. Meghatott ez a szolidaritás. Refor­mátus lelkipásztorként igy jellemeztem magamban: ez volt a komlói bányászok Hegyibeszéde. De amikor most rakományaitokat hozzánk útnak indították, ennél különbet is mondtatok. Mert azt a vért 1964-ben magyar bányász magyar bányásznak adta, de 1990-es segélycsomagjai­tokat nem címkéztétek csupán belényesi magyar vér- és hittest­véreiteknek, hanem úgy szólt az üzenet: mindenkinek ugyanazt és ugyanannyit. És ezzel tettétek a legnagyobb jót a magyar- román közeledésnek, a két város testvériesülésének. Mivel ti nagylelkűen könyveket is adományoztatok nekünk, azok egyikéből kölcsönzött hasonlattal szeretném Írásomat be­fejezni. Móré vitéz tündérszép, elátkozott lánya ott lakik a vár kaza­matáinak egyikében. Különféle szörnyalakban őrzi a vár tömén­telen kincsét, ómig egy bátor lérli meg nem szabadítja. Mint a legszebb pünkösdi rózsát, évente egyszer a vár alatti forrásnál láthatják mosakodni. Némán lésüli bokáig érő arany­haját. Egyetlenegyszer szólal meg, a 77. pünkösd hajnalán, annak az iljú vadásznak, aki beleszeretett: tiéd leszek, megválthatsz a rontás alól, ha meg tudsz engem csókolni egymásután há- romizben is, bárminő alakban logok elibéd toppanni. A legény mindent vállalt. Megcsókolta a cserjésből kirontó szarvasbikát. Még a másodiknak elösziszegö Mérgeskigyót is. Am a harmadikban előszökdöső Varangyosbéka láttára elfogta c z utálat, undor, megmerevedett, Mire magához tért, a Tündér nem volt már sehol. Csak a zo­kogás hallatszott a hegy belsejéből. Ezt az Aranyhajú Tündért én örökké látom, mint népeink ba­rátságának jelképét. Ott van á, rontás alatt Komló tárnáiban és Belényes kazamatáiban. Kincseket őriz. A mániái templom Szent Kristóf freskóit, és a Belényesi Medence falvaiban Bartók gyűjtötte román dojnák- kolindák kesergőit. Semmi kétség: a Tündért lel fogjuk szabadítani. Őrzött ara­nyait a két nép közös kincsévé lógjuk tenni. Minket vár a XIV. század óta. Hogy az eddigi bűvös vadászok helyébe fellépje­nek a gáncsnélküli lovagok. A harmadik és az ezeregyedik próbától, próbálkozástól sem riadunk vissza. Nem beszélhet le senki lelteit célunkról, és nem undoríthat el semmi. Mert mi már nemcsak megcsókoltunk, de le is nyeleitek már velünk nagyon sok varangyosbékát, hogy célunktól eltántorítsa­nak. Elődeink 77 pünkösdön, 14 évszázadon át nem mentek semmire. Mi azonban a 78. Pünkösd nagyhetében érkeztünk Komlóra. Hogy azt az Aranyhajú Tündért, az Alvó Csipkerózsi- kát életre csókoljuk. 1990. május 28. Zsisku János belényesi református lelkipásztor Szabadidöstrand a pécsi Nevelési Központban Minden este mozi Minden bizonnyal a leg­kisebbek kedvenc tartózkodási helye lesz az a két mini me­dence csúszdával, amelyet a pécsi Nevelési Központ ud­varán állítottak fel a napok­ban az alkalmi strandon. A kisgyerekes szülők azonban a szabadidöpark látogatóinak csak egy részét alkotják, hiszen rajtuk kívül sokféle kikapcso­lódási lehetőség vár még má­sokra is. A napozásra alkal­mas füves terület tíz zuhany­zóval a kismamákat, valamint a pihenni vágyókat csalo­gatja. Lévai Miklós, a sportegy­ség igazgatója szerint a lakosságnak régóta szüksége volt egy ilyen jellegű nyári sportos szabadidőközpontra, ahol a gyermekfelügyeletre sincs különösebb gond.- Reggel 9-től este 7-ig van nyitva a 15 000 négyzet- méter alapterületű, bekerített strand. Aki idejön napozni vagy sportolni, az ingyen használhatja a nap folyamán a fedett uszodát. A kérésünk csupán annyi, hogy mindenki csak felfrissüléshez, egy-egy úszásra vegye igénybe a me­dencét, amelynek kapacitása e célra kevés. Csúcsidőben 1000 emberre számítunk, ezért nyilván nem lehet mindenki mindig a medencében. Valószínűleg népszerűek lesznek a sportlétesítmények is, különösen a lóbtengó- pályák. Itt 5 tengópálya, 2 kispályás foci- vagy kézilab­da-, 1 kosárlabda-, röplabda-, tolloslabdapálya, 2 tenisz-, asztalitenisz-pálya áll rendel­kezésre. A felsorolt sportpá­lyák közül némelyik ára benne foglaltatik a belépőjegy árá­ban, néhány komolyabb fel- szereltségűt azonban bérelni kell. Egy teniszpálya díja pél­dául 50 forint egy órára. A helyszínen sporteszközök köl­csönzésére is vän mód. Aki megéhezik, azt komplett büfé és fagyizó várja nap- ernyős asztalokkal, aki meg­sérül, azt elsősegélynyújtó hely fogadja, ahol a gimnázium, illetve az egészségügyi szak­iskola tanulói látják el. Az öltöző, ruhatár, illemhely és értékmegőrző is természetesen igénybe vehető. Azért, hogy a néhány napja már üzemelő park beindulhas­son, sokat tettek a szervezők (Apáczai Nevelési Központ és a helyi Diáksport Egyesület), valamint a Baranya Megyei Köjál. A közvetett gyermek- felügyelet, és az egyre bát­rabbon érkező kismamák, a sportolni vágyó fiatalok szá­mára bizonyára népszerű lesz a hely, hiszen az ára is az átlag pénztárcához szabott. Az egész napos gyerekjegy 17, a felnőtt 27 forintba ke­rül. (Két forint biztosítási d íj van benne.) Augusztus 31-ig folyamato­san tart nyitva a létesítmény, csupán rossz idő esetén zár be. Nem marad viszont el egy este sem a szabadtéri mozifilmvetités, mert rossz időben a sportcsarnokban tartják a mindennapos prog­ramot. Újdonság, hogy idén nyá­ron nem szűnik meg az aerobic és a zenés asszony- torna, és az új felszereltségű konditerem egész nap hasz­nálható. Ha a terv sikerül, rövidesen játékpark készül a helyszínen a kicsiknek, illetve számítógépes programok se­gítségével fittness-teszttel vizs­gálják meg a szervezők az ideglótogató felnőttek egész­ségi állapotát. Gy. B.

Next

/
Thumbnails
Contents