Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)
1990-06-14 / 71. szám
6 aj Dunántúli napló 1990. június 14., csütörtök ei« ia napot Rövid életű yolt Mohácson a sétálóutca. Mindössze 14 nap állt a lakosság rendelkezésére, hogy szokja az új forgalmi rendet és a tanács által sajátosan berendezett sétálóutca-szakaszt élvezze. Tudom, a vélemények megoszlanak a sétálóutca kialakításával kapcsolatosan, annak szükségszerűségéről, azonban csak a forgalmi rend megváltoztatásával senki nem láthatta és érezhette annak minimális előnyét sem. Megértem azokat, akik felháborodtak utcájukban a forgalomnövekedés miatt, de úgy vélem, ha a megtervezett padokat és virágedényeket kihelyezik, talán az ő véleményük sem lett volna ilyen kategorikus az eredeti állapot visszaállítására. Nevetség tárgyává vált a sétálóutca, holott a szándék egészen más volt. Az, hogy a város központjában kialakítsanak egy olyan szakaszt, amely kulturális- rendezvények színhelye lehetne és a kereskedelmet is fellendíthetné. Erre készült a tanács már évek óta, hiszen a tényleges lehetőség és a megvalósítás között két év telt el. Első ütemben kizárták a tehergépjárműveket a főutcáról. Ez már egy éve így van, senki nem jelezte, hogy rossz megoldás. A II. ütem lett volna, illetve volt a Széchenyi tér és Korona Szálló közötti szakasz lezárása, mobil berendezések kihelyezése, ami elmaradt. A következő ütemekben az útburkolat és a világítás terv szerinti korszerűsítése, pénzügyi lehetőségek függvényében. Mindezeket részletesen ismertették különböző fórumokon, sajtóban. Ellene soha senki nem szólt. Ezen előkészítő folyamatok alapján döntött úgy a tanács, hogy valósuljon meg a terv. Három hónapos próbaidőt állapított meg. A három hónapból mindössze két hét telt el, és a tanács vezetői megszüntették a sétálóutcát és az eredeti forgalmi rendet állították ihelyre. Tudom, sok levél van a tanácson,' melyben ellenzik a sétálóutcát. Oe lebet, bogy vannak olyan állampolgárok is, akik mellette vannak. Lehet, bogy többen, mint, akik ellenzik! Somogyi László, Mohács, Liget u. 42. Kinek keli egy rivális a cégen belül 7 Fejvadászat stb. N Hogy a Hill International Személyzeti Tanácsadó irodáinak valóban az e a feladatuk, hogy megmutassák, mennyire nem európai még (?) ez az ország - talán az írás végén kiderül. Mindenesetre a pécsi iroda marketing menedzserével, Rosta Emilióval folytatott beszélgetés után tanulságként akár ez is levonható. Persze, más is. Hozzáállás kérdése csupán. No, Hillék bizonyára nem kifejezetten e célból jöttek létre Bécsben úgy húsz évvel ezelőtt, s valószínűleg tavaly ősszel, amikor megalakították budapesti leányvállalatukat, akkor sem gondoltak ilyesmire. A kalapban ez is benne volt, de a fővárosi sikereket látva ügyvezető igazgatójuk, a Pécsről elszármazott dr. Telkes joggal vélhette úgy, hogy a pesti iroda mellett egy baranyainak is létjogosultsága lehet, s február 22-én (mint arról a DN-ben már olvashattak) egy Munkácsy utcai villában Rácz Lajos pszichológus irányításával hivatalosan is elkezdődött a munka. — Indulásunk óta az egyéb szolgáltatások mellett a nagyobb horderejű üzleteket tekintve a vezetőkiválasztásból ötöt már befejeztünk, s nyolc- tiz céggel előrehaladott tárgyalásban vagyunk. Ha a tarifáinkról mondott véleményét tekintem, ez mindenképpen biztató — mondja Rosta Emilie. T»hát a tarifa. A Hill tiázalékra dolgozik. Mikor megemlítem, hogy kiválasztott vezető éves bruttó fizetésének harmadát honoráriumként elkérni a mai időkben nem a legjobb ajánlólevél, a menedzser először tiltakozik: — A 150 ezer forint csak relatíve nagy szám. Egy rossz vezető — talán ebben egyetértünk - milliókat tud elherdálni, mig egy jó, ugyaneny- nyit, vagy többet is hozhat egy vállalat konyhájára. Aki hozzánk fordul, egy számító- gépes rendszer áráért ütőképes, a fogadó céghez is jól a:kalmazkodó vezetőt kaphat. Igaz, Magyarországon még nem mindenhol ismerték fel, hogy a legjobb befektetés az emberi tőke, de előbb-utóbb ennek is el kell hogy jöjjön az ideje. — Én viszont attól tartok, hogy (egyelőre) az Önök munkójánav nem nagyon tehet piaca. Főként itt, vidéken, ahol a vállalatok túlnyomó része tulajdonos nélküli, omi persze úgy is megfogalmazható, hogy állami tulajdonban van. S vagyok annyira pesszimista, hogy azt mondjam, még jó ideig állami tulajdonban is marad. — Ennek ellenére is azt kell mondanom, a pesti tapasztalatok alapján bizakodásra van okunk, hiszen a külföldi vegyesvállalatok jó része eleve kiköti, hogy a magyar partner vezetője a Hilléhez hasonló kiválasztás „győztese” legyen. Való igaz azonban, hogy a hazai.cégek közül eddig elsősoiban a jól menő vállalatok voltak az ügyfeleink, s közülük is főként a nem állami szektorban tevékenykedők. — Pedig hát csúcsvezetőkre, ha az ország érdekeit nézzük, légin* kább ezen a téren lenne szükség. Továbbfűzve a gondolatot: miért bíznak Önök abban, hogy egy jelenlegi igazgató például a Hill segítségével keresi majd helyettesét? Hiszen ezzel olyan kimagasló képességű ember kerül a vállalatához — Önök legalább is ezt ígérik —, aki esetleg az ö alternatívája is lehet. Félek tőle, hogy ma, amikor igazán kevesek érezhetik biztonságban a helyüket, sokan gondolkodnak igy. S most még mindig az állami cégekről beszélek, szóval . . . — Nem azt ígérjük, hogy mindenhová csúcsvezetőt keresünk. Csúcsvezetőt csak csúcshelyre szabad vinni. Legfontosabb koncepciónk éppen az összeférhetőség . . . Egyébként amit említett, a jelenlegi helyzetből adódik. A választások előtt és alatt .például megbénult az üzleti élet, a vezetők jó része pedig még most is 'kivár. Ezzel szemben azt is el kell mondanom, hogy igen sok vállalat érdeklődik irodánknál, de mikor megismerik feltételeinket, azt mondják, ennyi pénzük nincs, inkább maguk próbálják megoldani a vezető-utánpótlást. Pedig, ha a jövőt nézzük, akár állami, akár magánvállalatról van szó, minden cégnek az az érdeke, hogy a legütőképesebb emberek kerüljenek hozzá. Ez pedig sógor-koma jellegű kapcsolatokkal nemigen megy. — Vállalati tanácsolt nem érdeklődtek még a Hill-nél? — Több vállalati tanács képviselője is megkeresett bennünket, hogy rövidesen keressünk számukra új igazgatót. — Az Önök igazgatója, dr. Telkes azt írja nemrég megjelent könyvében, lassan beletörődik, hogy üzleti körökben csak fejvadásznak hívják, holott Önök senkit nem csábítanak át más cégekhez, ahogyan ezt Nyugaton az ,,igazi'" fejvadászok teszik. Ezért hát én inkább a bérkilövést említeném terminus technicusként, s meg is magyarázom, miért. A Hill ajánlatai között például az is szerepel, hogy ,, személyzeti átvilágítás" címén pszichológiai tesztekkel képet ad a vezetőknek magukról s munkatársaik képességéről is. Nos, úgy vélem, a magyar ember nem az a fajta, aki az ilyesmit jó néven veszi .. . Bizonyára nem kevesen vannak, akik nem szeretnék, hogy fény derüljön igazi képességeikre, hiszen igy hosszú évek alatt felépített szakmai egzisztenciájuk kér- döjelezhetö meg akár. Azt hiszem, az ö szempontjukból Önöket inkább kell bérkilövőknek, mint fejvadászoknak nevezni . . . — Valóban szerepel a személyzeti átvilágítás is szolgáltatásaink között. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy a tesztelés konstruktív, építő szándékú beállítódással történik, s ha a cégnél átszervezésre van szükség, mindenki jobban jár, ha olyan hslyre kerül, ahol képességeit a legjobban kamatoztathatja. Lakossági szolgáltatásunk, a karriertanácsadás pedig azt is lehetővé teszi, bogy bárki megismerhesse saját képességeit . . . — ... ne horogudjon, kell nekem, hogy ötezer forintért elvegyék az önbizalmamot? — Ha van, mire magabiztosnak lennie, megmondjuk, de ha nincs, segítünk, hogy legyen... Jellemző példa: egyik pályázónk, aki némi szorongással jött el a tesztelésre, s végül nem is nyerte el a szóban forgó állást, a pszichológiai eredménye elolvasása után — amiben természetesen gyenge pontjaira is rávilágítottunk — rögtön azután érdeklődött, hogyan vethetné be egy ilyen vizsgálatba a gyerekeit, mivel azok éppen pályaválasztás előtt állnak. A karriertanácsadásnál erre is van mód. Egyébként az elvégzett vizsgálatok után, ha a megrendelő azt kéri, felvesszük adatbankunkba, s ha olyan ajánlatot kapunk, melyre ő is megfelel, értesítjük, hogy ha van kedve, pályázzon, jó eséllyel teszi. — Megfordítva a dolgot: a Hill pécsi irodájában dolgozóknak lehet önbizalmuk a cég jövőjét illetően? — Ha a sokat hangoztatott 'elvet komolyan veszi ez äz ország és tényleg Európa felé indul - kell hogy legyen. (Tisztelt Olvasó! ön most bizonyára néhány dologbon kételkedik. Jól teszi. Ha másért nem, hát azért, mert közös érdekünk, hogy az ország kikerüljön jelenlegi helyzetéből, s ehhez nem elég politizálni, dolgozni kell. Jól és eredményesen dolgozni pedig csak megfelelő struktúrában és megfelelő vezetőkkel lehet. Illetve ez nem igaz — lehet máshogy is, mint ahogy azt nap mint nap tapasztalhatja ön is. Lehet, csakhót nem érdemes. S főként nem lenne szabad.) Pauska Zsolt Adjisten, Komló! MM övelségbe jöttünk Komlóra. Nem idegenek közé a vakv tágba, hanem Belényes testvérvárosába. Ez év április 18-án a belényesi városházán mondotta el loan Darabon román polgármester a magyar Komlóra: „Testvérré togadom." Máig azonban csupán léltestvérek voltunk. A Iraternitás okmányán rajta volt a mi pecsétünk, és annak birtokában vártuk, hogy rákerüljön Komló Város tanácsának pecsétje is. Hogy a Keleti-Mecsek elmondhassa a Nyugati Érchegységnek, Komló kijelenthesse Belényesnek: testvérré fogadom. A mesék, mondák világában mindig -a kisebbik testvér a hős, a nagyobb testvért is c vágja ki rendszerint a bajból. Testvérré válásunk történetében fordítva adódott. Komló segített kisebbik becsének, a Ceausescu-rendszer által végsőkig kiszipolyozott, 12 000 lakosú Belényesnek. A lorradalom előtt gyógyszer- és élelmiszersegélyekkel, utána pedig mindennel, amit összeadhattak. Úgy kellett nekünk minden, amit elküldték, mint a gyors és életmentő vérátömlesztés. Amit kaptunk, azt magyar és román ráutaltak közt kivételezés nélkül osztottuk szét. Köszönet mindenért. A kezdeményező Hompóth Zoltánnak, és szervezetének, az MDF-nek. De légióképp Komló derék polgárainak. Olvastam, hogy az 1964. évi zobákbányai sújtólégrobbanáskor az életben maradt sebesültek számára 103-an mintegy 30,3 liter embervért adtak össze. Meghatott ez a szolidaritás. Református lelkipásztorként igy jellemeztem magamban: ez volt a komlói bányászok Hegyibeszéde. De amikor most rakományaitokat hozzánk útnak indították, ennél különbet is mondtatok. Mert azt a vért 1964-ben magyar bányász magyar bányásznak adta, de 1990-es segélycsomagjaitokat nem címkéztétek csupán belényesi magyar vér- és hittestvéreiteknek, hanem úgy szólt az üzenet: mindenkinek ugyanazt és ugyanannyit. És ezzel tettétek a legnagyobb jót a magyar- román közeledésnek, a két város testvériesülésének. Mivel ti nagylelkűen könyveket is adományoztatok nekünk, azok egyikéből kölcsönzött hasonlattal szeretném Írásomat befejezni. Móré vitéz tündérszép, elátkozott lánya ott lakik a vár kazamatáinak egyikében. Különféle szörnyalakban őrzi a vár töméntelen kincsét, ómig egy bátor lérli meg nem szabadítja. Mint a legszebb pünkösdi rózsát, évente egyszer a vár alatti forrásnál láthatják mosakodni. Némán lésüli bokáig érő aranyhaját. Egyetlenegyszer szólal meg, a 77. pünkösd hajnalán, annak az iljú vadásznak, aki beleszeretett: tiéd leszek, megválthatsz a rontás alól, ha meg tudsz engem csókolni egymásután há- romizben is, bárminő alakban logok elibéd toppanni. A legény mindent vállalt. Megcsókolta a cserjésből kirontó szarvasbikát. Még a másodiknak elösziszegö Mérgeskigyót is. Am a harmadikban előszökdöső Varangyosbéka láttára elfogta c z utálat, undor, megmerevedett, Mire magához tért, a Tündér nem volt már sehol. Csak a zokogás hallatszott a hegy belsejéből. Ezt az Aranyhajú Tündért én örökké látom, mint népeink barátságának jelképét. Ott van á, rontás alatt Komló tárnáiban és Belényes kazamatáiban. Kincseket őriz. A mániái templom Szent Kristóf freskóit, és a Belényesi Medence falvaiban Bartók gyűjtötte román dojnák- kolindák kesergőit. Semmi kétség: a Tündért lel fogjuk szabadítani. Őrzött aranyait a két nép közös kincsévé lógjuk tenni. Minket vár a XIV. század óta. Hogy az eddigi bűvös vadászok helyébe fellépjenek a gáncsnélküli lovagok. A harmadik és az ezeregyedik próbától, próbálkozástól sem riadunk vissza. Nem beszélhet le senki lelteit célunkról, és nem undoríthat el semmi. Mert mi már nemcsak megcsókoltunk, de le is nyeleitek már velünk nagyon sok varangyosbékát, hogy célunktól eltántorítsanak. Elődeink 77 pünkösdön, 14 évszázadon át nem mentek semmire. Mi azonban a 78. Pünkösd nagyhetében érkeztünk Komlóra. Hogy azt az Aranyhajú Tündért, az Alvó Csipkerózsi- kát életre csókoljuk. 1990. május 28. Zsisku János belényesi református lelkipásztor Szabadidöstrand a pécsi Nevelési Központban Minden este mozi Minden bizonnyal a legkisebbek kedvenc tartózkodási helye lesz az a két mini medence csúszdával, amelyet a pécsi Nevelési Központ udvarán állítottak fel a napokban az alkalmi strandon. A kisgyerekes szülők azonban a szabadidöpark látogatóinak csak egy részét alkotják, hiszen rajtuk kívül sokféle kikapcsolódási lehetőség vár még másokra is. A napozásra alkalmas füves terület tíz zuhanyzóval a kismamákat, valamint a pihenni vágyókat csalogatja. Lévai Miklós, a sportegység igazgatója szerint a lakosságnak régóta szüksége volt egy ilyen jellegű nyári sportos szabadidőközpontra, ahol a gyermekfelügyeletre sincs különösebb gond.- Reggel 9-től este 7-ig van nyitva a 15 000 négyzet- méter alapterületű, bekerített strand. Aki idejön napozni vagy sportolni, az ingyen használhatja a nap folyamán a fedett uszodát. A kérésünk csupán annyi, hogy mindenki csak felfrissüléshez, egy-egy úszásra vegye igénybe a medencét, amelynek kapacitása e célra kevés. Csúcsidőben 1000 emberre számítunk, ezért nyilván nem lehet mindenki mindig a medencében. Valószínűleg népszerűek lesznek a sportlétesítmények is, különösen a lóbtengó- pályák. Itt 5 tengópálya, 2 kispályás foci- vagy kézilabda-, 1 kosárlabda-, röplabda-, tolloslabdapálya, 2 tenisz-, asztalitenisz-pálya áll rendelkezésre. A felsorolt sportpályák közül némelyik ára benne foglaltatik a belépőjegy árában, néhány komolyabb fel- szereltségűt azonban bérelni kell. Egy teniszpálya díja például 50 forint egy órára. A helyszínen sporteszközök kölcsönzésére is vän mód. Aki megéhezik, azt komplett büfé és fagyizó várja nap- ernyős asztalokkal, aki megsérül, azt elsősegélynyújtó hely fogadja, ahol a gimnázium, illetve az egészségügyi szakiskola tanulói látják el. Az öltöző, ruhatár, illemhely és értékmegőrző is természetesen igénybe vehető. Azért, hogy a néhány napja már üzemelő park beindulhasson, sokat tettek a szervezők (Apáczai Nevelési Központ és a helyi Diáksport Egyesület), valamint a Baranya Megyei Köjál. A közvetett gyermek- felügyelet, és az egyre bátrabbon érkező kismamák, a sportolni vágyó fiatalok számára bizonyára népszerű lesz a hely, hiszen az ára is az átlag pénztárcához szabott. Az egész napos gyerekjegy 17, a felnőtt 27 forintba kerül. (Két forint biztosítási d íj van benne.) Augusztus 31-ig folyamatosan tart nyitva a létesítmény, csupán rossz idő esetén zár be. Nem marad viszont el egy este sem a szabadtéri mozifilmvetités, mert rossz időben a sportcsarnokban tartják a mindennapos programot. Újdonság, hogy idén nyáron nem szűnik meg az aerobic és a zenés asszony- torna, és az új felszereltségű konditerem egész nap használható. Ha a terv sikerül, rövidesen játékpark készül a helyszínen a kicsiknek, illetve számítógépes programok segítségével fittness-teszttel vizsgálják meg a szervezők az ideglótogató felnőttek egészségi állapotát. Gy. B.
