Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)
1990-06-10 / 67. szám
„Nagyságos Kazinczy-díjas” ,,A valamikori 14 éves Aradi Évának . . . aki holnap a világ egyik legboldogabb embere lesz és Nagyságos Kazinczy-dijas." A Kazinczy- korabeli megszólítást felelevenítő kedves dedikáció címzettje a siklósi Táncsics Mihály Gimnázium tanárnője, szerzője pedig az a Z. Szabó László győri tanár, aki több mint két évtizede szervezi a szép magyar beszéd versenyét, s figyelemmel kísérhette, hogy az egykori siklósi diáklányból, a versenyek lelkes résztvevőjéből miként lesz a tanároknak, színészeknek járó nagybecsű díj boldog tulajdonosa. Az idén négyen kapták a díjat: a másik három nagy városok nagy iskoláinak tanára. De hogy él és hogy dolgozik egy kisvárosi gimnázium tanárnője; mi az, ami a gyakran emlegetett akadályok - elanyagiasodó gondolkodás a családokban, pénzhiány az iskolákban, drágább megélhetés - nehézkes tananyag ellenére az irodalom, a művészet, a nyelvművelés felé visz kamasz gyerekeket.- Én itt születtem, itt tanultam, ma is itt dolgozom - mondja Aradi Éva. - Mindenkit ismerek, így beszélhetek gyerekkel és szülővel. Nem szégyellem kihasználni ezt. Sem akkor, ha pénzt kell kérnem egy vállalattól színházi kirándulásra, sem akkor, ha tudom, hogy nem az íróért, hanem az én kedvemért vált jegyet a diák. Én megpróbálom a sznob érettségi tételek és a tudományoskodó nagyképűség korában színházi és irodalmi élményben részesíteni a tanulókat. Évek óta rendszeresen járunk színházba Pécsre, Kaposvárra, Pestre. KISZ-pénzek maradékából, diszkó-bevételből, vállalati támogatásból, szülői áldozatkészségből. Van egy törzsgárdánk, de minden gyerek legalább egyszer eljut egy előadásra. Az irodalmi estjeinken sokan megfordultak Bujtor Istvántól Nagy Bandáig. Bánffy György itt vadászott a környéken, ő is eljött, és ingyen. Színházbarát-kört szerveztünk, színészeket hívtunk meg. Aki velem jön - képletesen meg valóságosan is — és kérdezni tud ezeken a művészeti kirándulásokon, azt nem buktatom meg, mert a legfontosabban, a találkozásban már része van. Majd minden évben bemutatunk egy darabot amatőr iskolai együttesünkkel. „Az én iskolámban", ahol én állíthatnám össze a tantervet, nem „létharcversről" és „időszembesítő verstípusról" tanulnánk, hanem verset mondanánk, regényt olvasnánk és színházba járnánk. És persze, megtanulnánk szépen magyarul beszéni.- Nyelvművelő köröket szerveztem a diákok, a tanárok között. A rádió feladatait évek óta rendszeresen megoldjuk. Tanulóink ott vannak a győri és a sátor- aljaújheyi versenyeken. A többes szám első személyt azért használom, mert ha a gyerek személy szerint az én tanítványom is, a többi tanár segítsége nélkül aligha lehetne tartósan sikereket elérni. Bizonyára ez van a pécsi Leőwey sikereinek hátterében is: a Kazinczy-em- lékérmes magyar munkaközösség.- Ha választania kellene a három szerelem - az irodalomtanítás, a nyelvművelés és a színház — között? — Szerencsére nem álltam soha ilyen választás előtt, aligha tudnék lemondani akármelyikről is. G. T. ■^élesnek afävtdeScoxtcilc Mediterrán Műhely „Erőteljes, lenyűgöző egyéniség, szenvedélyes temperamentum. De nem hidegen, fémesen izzó; tűz, lobogó indulat lakik benne" — írta Ko- dolónyi Jánosról Tüskés Tibor a Magvetőnél 1974-ben megjelent, máig egyedüli monográfia szerzője. Kodolányi János munkásságát életében nem méltatták értékeihez illően. Kivételt éppen Tüskés Tibor tett az említett monográfiával. Kodolányi János irói életművének hivatalos elismerésére csupán idén került sor, amikor a Magyar Köztársaság ideiglenes elnöke Kossuth-díj- ban részesítette az 1969-ben elhunyt alkotót.- Hogyan látja ma Tüskés Tibor Kodolányi Jánost és munkásságát? — Kodolónyit szerencsére személyesen ismerhettem. Az általam szerkesztett folyóirat számára kéziratot kértem és kaptam tőle. A Baranyai utazás egyik példányába 1963- ban azt írta: „munkám folytatójának ott, ahol én is kezdtem”. Müveinek ismeretén, életművének megbecsülésén túl ez is szerepet játszott abban, hogy később könyvet írtam róla. Kodolónyit a modern magyar irodalom egyik legkiválóbb prózaírójának, Thomas Mann és Mauriac méretű alkotónak tartottam. Történelmi és társadalmi regényei, ormánsági tárgyú elbeszélései a műfaj remekei. De a téma, úgy látszik, a vele foglalkozó sorsára is ótsugár- zik. Ahogy Kodolányi számos munkája csak jóval a megírása után jelenhetett meg, a róKodolányi János Kossuth-díja m. m , I 3Cin % ÜthnSv« «in»mtrvbtkinK ; V' • \ ]tet>UTHá)Í3 abomójnjrMtom. ; ■ J SmWjtteien, füárctud Hó tő.mpjöa la szóló könyvnek is ez lett a sorsa. Kéziratok első olvasói, lektorai az író „bűneinek” tudatos mentegetésével, eufémizmussal, a jog nyelvén: „bűrnsegédi bűnrészességgel" vádoltak meg. Ezért Kodoló- nyiról szóló könyvem csak évek múlva és egy imásik kiadónál látott napvilágot, annál a Magvető Kiadónál, amelyik a Kodolányi-életmű újrakiadására is vállalkozott. — Melyek voltak Kodolányi „bűnei"? Mózesról és Jézusról írt regényt, az emberiség őskorába, a babiloni és a bibliai időkbe fordult vissza, az emberi félek legményére ásott le, elavult társadalmi jelenségekről mondott ítéletet, sajátos archaikus nyelvet teremtett ... Ha utólagos elismerésre, önigazolásra volna szükségem, most azt mondhatnám, a kései Kossuth-díj igazolta az én vállalkozásomat is. De nem ezt mondanám. A róla szóló könyv sorsa inkább azt példázza, hogy a kritikusnak, az irodalomtörténésznek egyetlen kötelessége van: a fölismert, arra érdemes értékek mellett mindvégig ki kell tartania. Mert — ahogy Németh László mondta — a remekműveket a föld is kiveti magából . . . Az író Kassuth-díjának oklevelét és jelvényét fia, ifjabb Kodolányi János saját és húga nevében nemrég a Janus Pannonius Múzeumnak adományozta. Dr. Újvári Jenő igazgató úgy nyilatkozott, hogy az oklevelet, a jelvényt nyáron a pécsi Várostörténeti Múzeumban, majd valószínűleg a vajszlói Kodolányi Múzeumban állítják ki. Kaposvári költő a görög-magyar irodalmi kapcsolatokért Több hetes keresgélés utón végre sikerült találkoznunk. Mióta Papp Árpád Budapestre költözött, elfoglaltsága megsokszorozódott. Végül Kaposváron, a Táncsics Gimnázium könyvtárában beszélgettünk a költő-műfordítóval. Ez a hely különösen kedves számára, hiszen 1955-ben itt érettségizett, majd diplomája megszerzése után ide tért vissza olasz—latin szakos tanárként. Később pedig az iskola archív könyvtárát gondozta.- Budapestre való leiutazása úgy gondolom, összefügg a Mediterrán Műhely létrejöttével . . .- Igen, a Mediterrán Műhely 1989. december 15-én alakult, az ELTE Eötvös Kollégiuma adott helyet és státust erre a célra. Kétéves huzavona előzte meg, mert az eredeti elképzelések szerint Görögországban szerettünk volna eqy magyar kultúrköz- pontot kialakítani. Ebben a térségben ugyanis kiestünk a kulturális érdeklődés figyelméből. A magyar írószövetségnek 30 év alatt nem sikerült felvennie a kaDCSolatot a görögországi írók szövetségével, laaz, náluk három írószövetség is van. A gondot az okozta, hogy a három közül melyikkel léoienek érintkezésbe a maayarok. Az eavik túl inbboldalinnk, n másik nem elég reprezentatívnak tűnt. A görög nagykövet kétszer is meghívta beszélgetésre az érintetteket, de csak elvi egyetértés született. A tervek a magyar kulturális miniszter fiókjában maradtak.- Az elmúlt lél év alatt, milyen tevékenységet tud leimutatni a műhely?- Volt egy máltai és egy görög író vendégünk, mindketten magyar költők műveivel utaztak el Magyarországról. Védőbeszéd címmel megjelent a kiadványsorozatunk első füzete, amelyben Vertta- kosz görög költő versei szerepelnek. Verttakosznak nagy szerepe van József Attila műveinek fordításában. A sorozat 2. füzetét Széchenyi 1818- ban írt keleti útjának szenteljük. Hiosz szigetére vonatkozó naplójegyzetét görög és magyar szöveggel jelentetjük meg. Ezenkívül az írószövetséggel közösen segítünk abban, hogy évente 2-3 embert felölelő kulturális cserékkel folyamatos ismerkedés alakulhasson ki. Ősszel, Delphiben a nemzetközi költői ünnepségre már 4 író-költőt és 2 grafikust tudunk patronálni.- Papp Árpád költőnek mikor jelenik meg újabb kötete?- Sajátnak csúfolt írásom az elmúlt 10 év alatt nem nagyon volt. Amit muszáj volt kimondanom, azt már kimond- tam. Egy költő csak a szavaira támaszkodhat, ezzel szerezhet hitelt magának. Egy ember életében ritkán adatik olyan szerencsés pillanat, ami neki is fontos, és másokat is érdekel. Sokszor gyanakvással néztem magamba: feltétlenül el kell ezt mondanom?! Túl sok dolgot tartunk fontosnak, apró-cseprő ügyeket, és az írás beleolvad a rutinba. Fordítói munkámat viszont nem hagytam el. Je- lenleq Kazantzakisz: Az utolsó kisértés című regényén dolgozom, már 1971-ben javasoltam az Európa Könyvkiadónak ezt a könyvet, de akkor a története miatt szó sem lehetett róla. Hunyadkürti Ilona Rádió mellett, Szorgalmas nézője-hallga- tója vagyok a tévé jóvoltából — a parlamenti üléseknek, amelyeknek hangulata már eleve össze sem hasonlítható, a hajdani országgyűlések unalmával, a szinte véget-nem-érő hosszú beszédekkel, a gyakori sem- mitmondásofckaJ, a mindenre „egyhangúan” bólogató gépies szavazásokkal, frázi- sos határozatokkal, a gazdasági helyzet lelkes ecsetelésével. Napjaink ülései persze, egyaránt váltónak ki belőlem elégedettséget és bosszúságot is, de hát - ahogy mondani szokás — így kerek a világ: csakis az ellentétek nyílt harca viheti előre országos dolgainkat. A zömében pártjaikat képviselő képviselők persze jócskán gondoskodnak ellentétekről, kiélezett vitákról, néha ... sajnos, túlzottan is. A túlzásokat az öncélú vitákban látom, abban, hogy részletekbe zavarodik a T. Ház, akár az ügyrendi kérdésekben — nem egyszer órák hosszat - akár olymódon, ki tud szellemesebb kiszólásokkal — társaikhoz címezve — kiprovokálni a tapsot, derültséget. Némelyik képviselő szinte fitogtatja nem most szerzett műveltségét, a művelt világ nagyjaitól kölcsönzött idézetekkel. (Ez manapság omúgy is divat, hétköznapjaink más-más területén.) De hát mindezt csak éppen megjegyeztem, lehet, talán nincs is igazam (nem első eset!), csupán azzal a jogommal élek, ami ma mindenkinek megadatott: kinyilváníthatom véleményeszemmel látható mozdulat- lasóga miatt. Egyfelől hallgatom a földtörvényi vitát, másfelől pedig arról értesülhetünk — ezúttal a Népszabadság egyik cikke nyomán — hogy „Kenyérpusztító hitelhiány" fenyegeti ez évi ellátásunkat, „összesséViharfelhők... met mindenről. Szóval ülés ülést követ, amelyek ugyan viharosak, de valahogy lassan, csak nagyon lassan halad a szekér... Gondjaink nőnek, mm tudjuk, mit eszünk vagy 'mivel fűtünk a télen, mm tud- íjuk, milyen lesz az idei aratás-betakarítás, amikor az őszi -koratavaszi vetésről sem adtak hírt a lapok, de talán éppen a mezőgazdaság gében a kalászosok, a zöldség- és gyümölcsfélék, az olajos magvak felvásárlásához 20-25 milliárd forint hiányzik — mondja a decemberben alakult Élelmiszerfeldolgozók Országos Szövetségének (ÉFOSZ) főtitkára ... Az idei termények betakarítása, tárolása, feldolgozása és készletezése a hitelhiány miatt veszélyben forog ... Ha az élelmiszergazdaság nem kapja meg a kedvezményes kamatú zöldhitel formájában a hiányzó pénzt, a termelők nagy része képtelen megvásárolni az aratáshoz nélkülözhetetlen eszközöket, anyagokat . . Az ÉFOSZ rossz esetben 60 százalékos áremelést jósol a sütőipari termékeknél, a szakadatlanul növekvő termelési költségek és felvásárlási árak emelése miatt. Más szakemberek szerinte nem „ennyire” rossz a helyzet, ők legföljebb 20-30 .(liszt) 16-18 (pékáru) százalékos fogyasztói áremeléssel számolnak. A gabonaforgalmi vállalatoknak inimcs pénzük felvásárlásra, nem ismerik az étkezési búza új hatósági árát sem, nem tudják, 'kitől, mennyit és miből vásároljanak gabonát. Csongrád megyében például 1 milliárd forintra lenne szükség, de csupán 400 millióra kaptak- banki ígéretet... A mezőgazdasági termékeket illetően nem lehet várni, mert a termékek béé rése folyamatos, akár gabonáról, akár zöldség-gyümölcsről van szó, a betakarítást nem lehet elhalasztani, tárolásra pedig igazán nincs lehetőség. Előfordulhat, hogy míg egyfelől felgyülemlik ezervagon- szám a termény, másfelől élelmiszerhiány sújtja a fogyasztók millióit, okik, jóllehet, pillanatnyilag még nem tudják, milyen ellátási zavarok fenyegetik őket, és így ma még egykedvűen nézik a tévé országgyűlési beszámolóit. A viharfelhők már itt közelednek fejünk fölé... A népnek hús és kenyér kell. Ha nincs, vagy pénze nem lesz rá — az már katasztrófa. 4 vasárnapi
