Új Dunántúli Napló, 1990. június (1. évfolyam, 58-87. szám)

1990-06-09 / 66. szám

e o j Dunántúlt napló 1990. június 9., siómból Ai új házakba hamarosan bevezetik a földgázt ipari területet, ahol kis- és középvállalkozók juthatnak majd telephez.- Ha ez is megvalósul, ak­kor elmondhatjuk: gazdasági és kulturális minicentrum lesz Pécsvárad. Hogy o cél elérésén túl még mi indokoljo mindezt, kiderül Kakas Sándor adatai­ból- Ma a különböző társköz­ségeinkből 800-850 ember jár be dolgozni Pécsváradra, pon­tosan annyian, mint ahányon innen elmennek más telepü­lésekre. Ez egy egészségtelen' vándorlás. * „Váralja mellett'' van _ egy tó. Alatta építettek kővárat a régi törökök. A vár parancs­noka, Ali Ben Hofiz baso a környékbeli magyarok kifosztá­sából nagy vagyont gyűjtött össze. Már nem tudott mit kezdeni rengeteg kincsével. Egy budai ötvöst azzal bízott meg, hogy az átadott arany­ból, drágakövekből készítsen őróla, a feleségéről, meg a leányáról mellszobrot. Az öt­vös remekelt. A szobornak messzi vidékről is csodájára jártak. De a török hatalmá­nak oly hamar, hirtelen lett vége, hogy a baso el sem menekülhetett. Levonult hát katonáival, családjával a föld alatti vár legalsó üregébe, hogy megvárja a veszedelem elmúltát. A magyarok egy puskaporos hordót ástak le a földbe, és meggyújtották. A vár mindenestül kifordult a földből. Darabjai még mindig ott hevernek szanaszét a tó körül. A környék lakói a kincs után- kutatnak. Ha előkerül, nem lehet másé, csak a váraljaiaké, mert ezt a kin­cset őseik izzadták ki, tehát az ő jogos tulajdonuk." így az egyik legenda. A kincs? Megvan annak min­den darabja .........ott hevernek sz anaszét a tó körül." Csak jól ki kell nyitni a szemet, háttal a várfalnak támasz­kodva, Pécs „Szentendréjén”. Mészáros Attila Pécsvárad központja A történelmi vidékeknek életerős tere benne van a le­vegőben. Az arra járó ezt ak­kor is megérzi, ha nem tud­ja: az úttól öles törzsű fák­kal takartan ezredéves ro­mok, magukba roskadt épü­letek és történetek húzódnak meg. Talán ezért van, bármi­kor is menjek el Pécsvárad mellett, mindig valamiféle késztetést érzek, hogy a falu felé fordítsam a volánt. A sírtól kicsit távolabb gye­rekcsapat hancúrozik, köze­lebb egy idősebb emberekből álló turistacsoport ül a fűben, az egyik szelídgesztenye fa katedrálisnyi koronájának ár­nyékába húzódva. A vaske­reszten szalagok: egriek, gyu­laiak, természetjárók, iskolai osztályok hagyták itt, tucat­szám. A zengővárkonyiak em­lékül és tiszteletből ültetett rózsatöve frissen virágzik. Rockenbauer Pál jó pár esz­tendővel ezelőtt - amikor csapatával végiggyalogolta Magyarországon a kék túra útvonalát - megpihent itt. Akkor már sok mindent lát­tak, tudták, mi és hol szép. Itt azonban, a Zengővórkony feletti szelidgesztenyésben, ahol olyan fák nőnek - és százévek óta öregednek -, mint a mesékben, valami eszébe juthatott. Valami, ami­ről úgy gondolhatta: máshol nem találja meg. Azt hiszem, a település és a környék Zen­gőtői, várromtól, erdőktől, múlttól dédelgetett varázsla­tos éleftreje volt ez. Azt kér- •te, itt temessék el. A tanácselnök, az ambició­zus Kakas Sándor, hűvös iro­Szundi György felvételei A „Mit ígér a jövő?" kér­désre Kakas Sándor tömör vá­laszt ad: teljes infrastruktu­rális ellátást! Könnyedén le­mondott ígéretnek tűnhet, ám ha igaz a sejtésem: Pécsvá­rad lakóhelyként húzza majd a pécsieket füstbe-zajba.vesző lakásaikból ide, a Zengő zöld lábához, aligha kaphatnak ennél vonzóbb perspektívát. határozta, mi több: létüket biztosította, a gerendától a legendáig. Akkor, amikor a Zengő csúcsa még Mons Ferreus - Vashegy volt, ami­kor — közel évezrede — ben­cések építettek itt monostort, amikor itt bújt meg a meg­vakított herceg, a későbbi Bé­la király, de azt is mondják: nem volt olyan magyar ural­kodója a középkornak, aki ne fordult volna meg itt. Persze, aki Baranya — kö­zelebbről Pécs — „Szentend­réjére” látogat, a királyok nyomát aligha fedezi fel. Ha érdeklődő, a helybeliek mon­dáiban rájuk bukkanhat. Bri­tanniából ide menekült her­cegek vagy még régebben: Attila kedves felesége, Réka, és persze aranykelyhek, kin­csek, mohó török főurak — egyszóval a folyamatos'törté­nelem bizonyítékaira. — Már június közepére el­éri a Duna-vezeték Martonfót - néhány napos az Így ren­delkező tanácsi határozat —, később erről 'a gerincvezeték­ről kap vizet Lovászhetény és Nagypall is — az elnök véle­ménye szerint ugyanis nem annyira Pécsváradot, hanem inkább társközségeit célozzák madj meg a „kivonuló” pé­csiek s június végére meg­kapja az égészséges vizet a a székhelyközség is.­— A falu házainak már most 51 százaléka be van kötve a szennyvízvezetékbe. Ez a következő években jelentő­sen bővül - folytatja Kakas Sándor. - Április 25-én el­kezdődött a marázai elágazó­tól a gázvezeték építése Pécs­várad felé. Ma már számos utcánkban ki van ásva a cső árka. A december 31-én befe­jeződő első ütemben hat kilo­méteres gázvezetéke lesz Pécs- váradnak. Ez 400 lakást és jó néhány intézményt tud ellátni energiával, 1991. második fe­lére pedig az egész községet bekötjük a gázellátó háló­zatba. Kérdés persze: hány embert tud fogadni Pécsvárad? — Most már csak korláto­zott számban vannak családi házas telkek, de ha betelik a Gesztenyési lakóterület, új ré­szen' alakítunk ki megfelelő építési telkeket. Nem az a cél - folytatja az elnök —, hogy Pécsvárad és társközségeinek lakossága növekedjék, hanem sokkal in­kább az: ezeknek o. falvak­nak az önéltétő ereje izmo­sodjon. Ennek érdekében tartalékol­nak például egy úgynevezett dójából valósággal átrángat a műszakiakhoz. A falra akasz­tott, közel 30 évvel ezelőtt . készült nagyméretű fotókat akarja meqmutatni. Légifelvé­telek. A község legrégebbi, a vár alatti területeit mutatja. Onnan - fentről — aprónak tűnő házak, fák közé húzód­va, közöttük vékony, görbülő csíkként kapaszkodik az út a dombra.- Tessék megnézni! - ko­pogtatja ujjával a képet. - Csupa egyenes gerincű épü­let! Alig három évtizeddel ez­előtt ezek a házak még ilye­nek voltak . . . Azóta sok megroggyant, egyenes gerincük begörbült, jobbára idős emberek élnek szélcibálto tetőzetük alatt. Néhány ház már megürült, hajdani lakóik - látni a légi­felvételen a közeli temetőt is - fehér sírkövek alá rejtették egyedüllétük.- Mindet, mindet rendbe kell tenni! - tesz karjaival .ölelő mozdulatot az elnök. ölelésébe belefér a már gyönyörűen restaurált vár is. Rövid percekre leülünk étter­me teraszának egyik asztalá­hoz. Alattunk elnyúlik a Zen­gő lába, amit még nem ért el - vagy innen nem látni - a villanyvezetékek oszlopai­nak tájszeletelő kése, nem •építettek rá sem ipari, sem mezőgazdasági üzemet, s bár sok színében a zöldnek sak­kozik a művelt terület, most traktor sem mozog rajta, fa- fűrész sem sivít. Némi hallgatás után .szólal meg Kakas Sándor.- Voltam én is pécsi lakos, apám is, most szó nélkül kez­dett neki, hogy ketten együtt itt építkezzünk . . . A Zengő tőlünk ’ nem mesz- sze hordja széles hátán még meglévő, sötétlő erdőit. A kép persze már nem a régi, ami­kor - és ez nem panasz, de szemrehányás lehet - ez az erdő az itteniek életének szin­te minden mozzanatát meg­Az István király szálloda „Anya, ugye túléljük?!” Szponzor kell A halálfélelem együtt jár a mindennapjaikkal. Együtt eszik, alszik vagy ébred a családdal, sokszor húzza ke­resztül előre eltervezett programjaikat. A gyerek nem a sötéttől, a magány­tól, a szellemektől fél, ha­nem az életét félti. Az orvosok, a szülők, pe­dagógusok és pszichiáterek azon igyekeznek, hogy az asztmás gyermek és a kör­nyezete megtanuljon együtt élni, uralkodni a bajokon, gyógyítani testet-lelket. I 1987-ben némi reménysu­garat jelentett a Baranya Megyei Egyesített Egészség­ügy keretein ‘belül megala- I kult „krónikus légzöszervi megbetegedésben szenvedő gyermekek klubja”. Dr. Gyene István budapesti test- I nevelő speciális — öt évre szóló — úszásprogramját al­kalmazzák. Ma hfetvenkilenc tagot számlál a klub, fog­lalkozásainak résztvevői he­tente kétszer, megosztva, há­rom edzővel a pécsi belvá­rosi iskolában úsznak. A srülők havonta 250 forint tasági díjat fizetnek, ezen­kívül .néhány fillér támoga­tást az EEÜ! is ad. „Anya, uaye nem fog fájni? Mesélj nekem anya, mondd, sötét van ott? És akkor hogy lesz belőlem katona, anya, mondd? . . Az 1988—89-es tanévben az iskola igazgatója ingyen bocsátotta rendelkezésre (heti négy órában) az uszo­dát, tavaly szeptembertől már bérleti díjat kell fizet­niük, ami inem kevés. Egy éve még jógatanór is segí­tette a helyes légzéstechni­ka megtanításával a gyere­keket, és relaxációt is tanul­hattak, s az ellazulás segít­ségévei a kezdődő rohamon enyhíthettek a gyerekek. Amíg úsztak a nebulók, a szülők a ‘betegséggel és a gyerekneveléssel kapcsolatos előadásokon vettek részt, hét végi kiubprogromot, ját­szóházat szerveztek. Ma már mindez a múlté. A pénz nem futja a jógata- nárra és az előadókra, a 250 forint csak az úszó- edzők fizetését és — talán — a bérleti díjat fedezi. Ta­lán - nézünk egymásra az egészségnevelővel, dr. Pé- terlia Évával, -hiszen ki tud­ja, emelték-e a 'bérleti dí­jat a belvárosi iskolában? — Tavaly szeptembertől de­cemberig 10 000 forintot fi­zettünk az uszodáért, idén még sem-mit sem tudtunk — mondja az egészségnevelő. — Meg sem merem 'kérdez­ni az igazgatótól az árat, miután emelkedett a víz, a villony és a fűtés költsége is. A programot azonban folytatnunk kell, hiszen bizo­nyítottan eredményes. Lénye­ge, hogy tünetmentes álla­pot alakuljon ki, illetve az asztmás rohamok száma csökkenjen. Régebben gyógy- testnevelésre jártak ezek a gyerekek, de ez hatásosabb, az úszással teljes értékű embernek érzik magukat. Többen teljesen abbahagy­hatták a gyógyszerek sze­dését, illetve akik korábban életük nagy részét kórház­bon, szanatóriumban töltöt­ték, most állandóan család­jukban élhetnek. „Milyen is a halál? Egyszercsak jön, és el­visz. Anya, anya, gyere, segíts? Nem kapok le­vegőt, megfulladok!"- Szponzorra lenne szük­ségünk - folytatja Péterfia Éva. — Irtunk a biztosító tár­saságoknak, az Államinak, a Hungáriának és a társada­lombiztosító igazgatóságnak. Egy azonnal elutasított, egynek pályázatot adtunk be az év elején — semmi hír az Állami Biztosító predig nem is válaszolt a januári küldeményre. Minden ötödik gyermek allergiás valamire. Többsé­güknek — szigorú orvosi el­lenőrzés mellett — javasolt az úszás. Javulást, esetleg gyógyulást érhet el vele. Egyetlen kritérium — érje el a 90 centimétert, és ne le­gyen lázas. Az egészségne­velő szerint a cukorbeteg és a szívbeteg gyerekeken is segítene az úszás, a szerve­zést elkezdeni azonban nem merik, pedig szakemberek­ben nincs hiány. Pénz kel­lene .. . „Anya, ugye most már túlélünk mindent. Anya, ugye én is fel­növök? . . ." • • Gyura Barbara «

Next

/
Thumbnails
Contents